feb 182015
 

Hamvazószerdán elkezdődik a böjti időszak, mely Húsvétig negyven napon át tart.
Nem ígérem, hogy nálam ez húsmentes lesz. Aki alapvetően húson és zöldségen él, annak az elemi létét vennénk el, de saját felfogásom szerint a böjt nem is erről szól.
Leginkább arról, hogy olyan dolgokat vonunk meg magunktól, amit szeretnénk, ami után vágyunk, ami igazán kedvünre való, és ebben az esetben ez nem feltétlen hús. Talán édesség, talán a finom vörösbor, talán más, ezt mindenkinek saját magára bízom, mi az, amitől nehezére esik megválni negyven napra. Tegye azt. De tegye következetesen. Continue reading »

okt 152014
 

Néha a véletlenekből lesznek a legjobb receptek, de ezt eddig is tudtuk. Tavaly, még karácsony előtt jó pár maglisztet vásároltam próbaképp, aztán feledésbe merültek a kamrapolc hátulján. Nemrég fedeztem fel, hogy ejha, drágán vett bio maglisztet csak nem dobunk ki, kellett valamit kezdeni fél kiló törökmogyoró- és fél kiló dióliszttel.
Amúgy már magukban is finomak, úgy illatoztak ki a zacskóból, mintha egy tábla mogyorós tejcsokit rejtegetett volna, ami annyiban igaz, hogy a mogyorót olajpréselés előtt megpirítják, ezért az enyhén pörkölt íz és illat még a viszonylag zsírtalanított lisztben is benne van.
Continue reading »

Sze 112014
 

Nincs szerencsém, a spanyol Vuelta úgy múlik el, hogy a posztjaim megjelenésekor nem vagyok gépközelben (legalábbis korlátozottan), így valószínűleg most sem tudok majd referálni az előző nap eseményeiről. (De igen :). A tegnapi sprintszakaszt a német Degenkolb nyerte, immáron negyedik etapgyőzelmét aratva. Az összetettben még mindig Contador vezet, nincs már sok hátra, meglátjuk, meg tudja-e tartani előnyét. További információk ITT.) Újra konzervből dolgozom két napig, de ez mit sem von le a fogások értékeiből! Continue reading »

aug 302014
 

A mai bejegyzéshez sem tudok még aktuális állást írni, messze vagyok a bázistól, tehát akit érdekel, nézze a Vueltáról szóló híreket ITT! (Ha géphez jutok, pótolom az eseményeket.)

Ahogy tegnap is írtam, még mindig az andalúz tájban gyönyörködhetünk, ma egy 207 km-es szakaszt tekernek a fiúk Baeza és Albacete között.
Ma rendhagyó módon egy kanári szigeteki receptet hoztam, de erre két nyomós okom is van! Egyrészt mondhatnám azt is, hogy épp ott van a közelben, de valójában olyan rég meg szerettem volna már mutatni ezt az egyszerű, de fantasztikus mártást, csak valahogy mindig lemaradt. Most viszont nincs mese, itt járunk Spanyolországban, a Mojo cilantro a Mojo rojo mellett (ami meglepő módon piros színű mártás) a két talán legismertebb kence, amolyan spanyol pesto. Continue reading »

aug 292014
 

Aki követi a Tour de Serpenyő eseményeit, az tudja, hogy harmadik évben nekivágtunk a spanyol körversenynek is. A Serpenyő csapatának teljes legénysége posztolt már spanyol földről, ma én tekerek először, és még mindig Andalúziában vagyunk.
Mivel a mai poszt konzervből jön (magyarán: időzített posztról van szó), így nem tudok a mai eseményekről sokat írni, de a Vuelta minden eseménye megtalálható ITT.
Inkább nézzük, mi is vár ma a fiúkra! A mai 169 km-es hegyi szakasz Alhendín-ből indul Alcaudete-ig, Granada közelében járunk. Anno itt ettem először pálmaszívsalátát, de a pálmaszív hazai beszerzése még mindig elég körülményes, ezért inkább a tapasok között néztem szét.  Continue reading »

aug 212014
 

Napok óta kerget a vágy egy vajas-lekváros kenyérre. Fene tudja, hogy úszott be a képbe, de már álmomban is vizualizáltam, ahogy beleharapok egy vastagon vajjal megkent, baracklekváros kenyérbe. Igen, még a héja is ropogott. Álmomban.

Érthetetlen, mivel sosem volt a szívem csücske, álmaim netovábbja, talán a lekváros vajas kalács képében tűnt föl néha a színen, szóval nem igazán. Belemagyarázni sem tudtam semmit, értelmetlen. De így az új kenyér ünnepe táján felsejlett, hogy de jó is lenne. Persze foszlós, puha fehér kenyérről szó sem lehetett, maradt egy maglisztes verzió. Állt a kamrában egy zacskó kendermagliszt, amit Ildinyó kendermaglisztes kenyeréhez vettem, és rácsodálkoztam, hogy ez a kendermagliszt nekem bizony ízlik. Continue reading »

aug 182014
 

Így lesz az omlettnek induló reggeliből rakott palacsinta. Először csak a palacsinta képe ugrott be és miközben a kamrába menve azon gondolkodtam, milyen lekvárral, esetleg pürésített gyümölccsel töltsem meg, hirtelen a homlokomra csaptam, milyen rég is volt már rakott palacsinta. Amit annyira szerettünk.
Nem lennék jó marketinges, ha azt mondanám, ez azért mégsem annyira finom, mint a hagyományos (a tömény liszt és cukor fíling hiányában tényleg nem, vagyis egyszerűen MÁS), de dilettáns voltomat vállalom: cserébe viszont szinte bármilyen mennyiséget meg lehet belőle enni, és tele van igazán klassz, egészséges dolgokkal. (Megfogadtam már egyszer, hogy nem, nem írom le ezt a szót, hogy egészséges :). De egyszerűen nem bírtam kihagyni, hisz épp ez az adu ász ebben a palacsintában! Continue reading »

Júl 252014
 

A Tour de France tegnapi 18. etapján Nibali úgy elhúzott az utolsó tíz km-en, hogy csak egy fatális baleset menthetné meg a végső győzelemtől, az olasz tehát még mindig sárgában feszít, megszerezte negyedik szakaszgyőzelmét is.
A csapat a 145 km-es távot a Pireneusokon tekerte, Rafal Majka megmutatta, hogy képes megtartani a hegyi pöttyös trikót, Thibaut pedig második lett, de lesznek itt még meglepetések.

Még mindig Dél-Franciaországban vagyunk, a mai szakasz a Pireneusokból Aquitaine-ba vezet egyenesen északnak. Itt délen karnyújtásnyira van a spanyol határ, az észak-spanyol baszk konyha itt igen népszerű. Amikor receptet kerestem a mai napra, először Aquitaine fogásai közül kerestem egy vörösboros, bordeaux-i receptet, aztán napokig a világhíres pauillac-i bárány körül forogtak a gondolataim, de a fogás annyira bonyolult, hogy elnapoltam nyugodtabb időkre. Continue reading »

máj 282014
 

Ha eljön a görögdinnye szezonja, elmesélem, hogy is kezdődött minden, ezekkel a turmixokkal. Először gyümölcsös smoothie-k készültek, de közben már váltogattam őket különféle zöldségekkel is. Néha kevés joghurtot is tettem bele, de cukrot soha, ösztönszerűen is inkább aszalt gyümölccsel, esetleg mézzel édesítettem.

Ma már csak olyan turmixok készülnek, amikben igen kevés a szénhidrát, tehát kevés a gyümölcs is, hisz egy szénhidrátbomba nem csak reggel káros (igen, uzsonnára is, de ha mindenáron bombázni szeretnénk, akkor inkább délben és délután), márpedig egy banános, még tovább cukrozott, tejes reggeli turmix csak egy fokkal jobb, mint egy lekváros vajas kalács. Igaz, ez utóbbi is rettentően finom tud lenni, de istenem, nem lehet ez minden az életben, ha azt akarjuk, hogy sokáig tartson. Mármint az élet, nem a vajas kalács. Continue reading »

máj 222014
 

Rég nem ettünk már indiait és nagyon vágytam rá. Persze foghatnám magam és elmehetnék valahova, társ is lenne mellé, de be kell látnom, hogy az “újszerű étkezési szokásaim” nemigen kedveznek egy indiai étterem meglátogatásának. Pedig nagyon szeretem. De nem teszem kockára a komfortérzetem, az egészségemet meg pláne nem egy jó adag tikka masaláért, egy dal makhaniért vajas lepénykenyérrel. Pedig ezekért teljesen megvesztem régen.

Minap épp nem volt vacsoraötlet, de találtam még egy kis fej tököt, amiből húsmentes vacsorát, fűszeres sütőtököt akartam készíteni, valahogy így, mint ITT. Mellé kesudiócurry, nem igazán passzolt, kellett volna még valami friss zöld, de nem volt.
Ekkor úszott be a képbe a naan, az indiai lepénykenyér. Hogy ez mennyire kellene mellé, na de most ezt hogy, búzaliszt nélkül? Gluténmentes pályafutásom alatt még nem próbáltam serpenyőben lepényt sütni. Palacsintát viszont gyakran sütök, miért ne lehetne ezt is. Continue reading »

ápr 302014
 

Van abban jó dolog is, ha az ember hétfőn bevásárolni megy. Mondom, hétfő, vagyis hétvége után. Ilyenkor nem egy dologtól szeretne megszabadulni a kiskereskedelem, vagy a hentes, most például libacomb volt a terítéken. Nosza, fogjatok pár libacombot, nincs mindig ilyen alkalom, érdemes kihasználni! A húsnak semmi baja, ha beteszitek a fagyasztóba, bármikor ki lehet venni.
Most minimál módon készült, jó sokáig sült közepes hőfokon, a köret csupán friss, zsenge tök. Mondom, minimál. És nagyon finom. Continue reading »

ápr 082014
 

Egyik este rádiót hallgattam a háttérben, de a műsorban elhangzó “gasztro” szóra felkaptam a fejem. Egy divattervezőnő mesélt arról, hogy egy leves ihlette az általa tervezett kabátot. Míg a műsorvezető pasi azon viccelődött, hogy lehet egy vöröskáposztalevesből ruhadarab (nagyon is könnyen, de engem nem kérdezett senki), azonnal rákerestem az említett vöröskáposzta-krémlevesre, melyet állítólag sült parmezáncsíkokkal tálaltak. A kereső első helyen adta ki Moha és Sáfrány levesét, én pedig két nap múlva el is készítettem.

Az még csak hagyján, hogy a közepes fej káposztámból hatalmas adag lett, de az eredeti receptből ezen kívül gyakorlatilag nem maradt semmi. (Az ötlet viszont óriási.) Lássuk be, csupán a tejszín, a vaj és a krémsajt nem ad az amúgy is visszafogott ízvilágú levesnek kirobbanó ízbombát, magyarul: fel kellett tuningolni. Mi sem egyszerűbb tehát, mint hogy a már ezerszer bevált párolt vöröskáposzta összeállítását vegyük alapul. Continue reading »

Már 262014
 

Vannak receptek, melyek azért jönnek létre, mert kizárásos alapon beléjük szeretnék valamit pakolni, amit akkor és ott fontosnak érzek. Így történt ez most is, adva volt egy palacsinta utáni vágy (na jó, inkább csak a kényelem), alma, és egy nagy adag kókuszreszelék, amit viszont nem a megfelelő pillanatban vettem a nem megfelelő helyen, különben nem vettem volna meg. Kókusztej viszont elfogyott.
Ebből így gyorsan csak palacsintát lehet sütni, mégpedig vastagabbat, ez világos volt.
Igazán jók lettek, és a célomat is elértem. Ugyanis be akartam magamnak bizonyítani, hogy banán híján akár almát is tehetünk a tésztába, és a magtejet is kiválthatjuk, mondjuk kókusz és víz keverékével …. A pici palacsinták persze repedeztek szanaszét. Continue reading »

Már 012014
 

Fogalmam sincs, honnan kezdjem, elkezdem hát az elején.
2012 nyarán, jobban mondva nyarára, megelégeltem a fogyókúrákat. Ezt így is, meg úgy is ki lehet fejezni, de tény, hogy elég volt a rengő idomokból, és persze nálam is jelentkezett az a bizonyos női “itt az utolsó pillanat agyi fogyásimpulzus”, ez aztán megtette a magáét, megláttam magam egy iszonyat széles lépcsőn lefelé, és akkor dőlt el a mondat: Ezt így tovább nem. Nem!!

A túlsúly, amit cipeltem magamon minden pillanatban számszakilag inkább mosolyra adna okot mások szemében, nekem azonban mégis maga volt a teher. Ezzel keltem, ezzel a combtérfogattal tértem nyugovóra,  bármilyen keveset is ettem, nem fogyott a mérlegen látott szám, sőt, lassan növekedett is.

Cselekedni kellett. Így jött eme lefelé lépcsőzés, amikor is végképp megfogalmazódott bennem, kész, vége, emilyen rubensi alakkal nem óhajtok tovább. Le se merem írni, hogy a mérleg akkor még csak épp mutatta a hatost elöl, de nekem akkor is. Continue reading »

feb 272014
 

A képlet néha egyszerűbb, mint gondolnánk. Hűtőt kell üríteni, már kong az ürességtől, de a frissek közül van még benne egy félig teli üveg cukormentes lekvár, kolbász, egy pohár vízben rucola, egy csomag levegőn érlelt sonka és füstölt pisztráng. A többi maradhat, ki fogja bírni a távollétet.
Találós kérdés, mi legyen a vacsora? A leves kész, előételnek pedig nyúlok is a sonkáért és a pisztrángért. A férjem kikapja a kezemből, mit csinálsz, ez szentségtörés! felkiáltással, de a tervem már kész, és lám, el is fogyott. A rucola azonban túl markánsnak bizonyul az amúgy is karakteres pisztráng-sonka duóhoz, frissen felvágott petrezselyem a legjobb választás, ennek hiányában most szárított oreagánóval szórtam meg.
Klassz kis partifalatok, természetesen száraz fehérbor, vagy inkább prosecco dukál mellé. Continue reading »

feb 182014
 

Télen nem túl egyszerű a köreteket variálni, ezzel mindig bajban vagyok. Mivel a hús mellé rengeteg zöldséget eszünk, a rizs-burgonya és egyéb keményítős dolgok nálunk nem jönnek szóba, ezért már reggel azon töröm a fejem, hol és mit vegyek, saláta, vagy sült köret, avagy főzelékszerűség legyen-e. Általában többfajta zöldséget készítek, és vannak átfedések is, az egyik nagyobb adag maradéka átmenekszik a következő napra.

Egy szép nagy, hamburger formájú húspogácsával meg aztán nincs is sok bíbelődés, általában mindenki szereti, amíg sül, elkészül a köret is. Itt most épp három, és jól ütemezett munkával készen is vagyunk 45 perc alatt. (Bár nem mértem.) Még elbírt volna egy kanálka majonézt, de nem volt kedvem kikeverni, nagyobb tásaságnál viszont nagyon tudnám ajánlani.
A csőben sült zellerhasábok rendkívüli módon emlékeztetnek a sültkrumplira, csak sokkal finomabb. Hogy mennyire egészségesebb, az nem is vitás. Ezt még finnyásak is állították, tessék kipróbálni! Mi nagyon szeretjük. Continue reading »

feb 102014
 

Kaptunk a szomszédtól két nagy üveg saját készítésű paradicsomlevet, mert egy hétig felügyeltük a macskát. Az öröm addig tartott, míg meg nem kóstoltuk. (A paradicsomlevet. A szerk.) A lé eszeveszetten édes volt, legalábbis nekünk, viszont teljes erővel átjött rajta az érett paradicsom összes zamata – ergo kellett vele valamit kezdeni, mert amúgy nagyon finom volt.
Saját jogán való ivás nem jött szóba, ekkor úszott be a képbe a klasszik tojásleves, amit fele-fele arányban majd a lével készítek. Egyik fele ugye a durván édes paradicsomlé, másik egy jó testes, házi alaplé. (Pho-t főztem, erről lenne szó. A szerk.) Csak elveszi így az édeset.

És lőn. Igazán finom lett, gyors is, este hazaesve gyorsan lehet valami forrót kanalazni. Persze előtte gondoskodjunk pár óra alatt elkészülő alapléről és egy hétig pesztonkázott macskáról is. Meg persze tulajról, aki ad némi kis paradicsomlevet. Continue reading »

feb 032014
 

Hétvégén nyersétel-bisztróban jártunk és meglepetésemre nem volt hiányérzetem a kései ebéd után. Na jó, egy szelet húst nem toltam volna el a tányéromtól, de igazán rendben volt, sőt, két egészen új ízkombinációval is találkoztam.
Talán ez ihlette, hogy a hétvégén főzött tetemes mennyiségű húsgombócos rakottkáposztából lecsíptem egy adagnyit és nyersvacsoráztam.
Jó volt, köretnek is teljesen megállja a helyét, télen pedig hónapokig ehetjük a savanyú káposztát, lesz még alkalom a variálásra. Continue reading »

jan 282014
 

Kezdem átértékelni a főzeléket. Azt, amit azért hívnak így a magyar konyhában, mert nem páralék, de nem is gőzölék. De hagyjuk is az etimológiát, nem visz ez semerre. A főzeléket, mint ezt a vastag tejes zöldségsűrítményt kezdem megszeretni. Hiába, húszévente érdemes felülvizsgálni az ízlésünket, változott-e valami. Jelentem, nálam igen! Egy porhanyósra érlelt és két percig sütött marhasteak alá nem adnám, de sült kolbász ágyának vagy mellé alig lehet jobbat elképzelni.

Most kókuszkrémmel készült, nem is kellett volna alá még liszt, de tettem bele egy kevés mandulalisztet, jobban összefogta. Ami új, belevágtam az alapba egy kápiapaprikát, a végén pedig mangóbalzsammal savanyítottam. Hiába, ő a kedvencem. Continue reading »

jan 062014
 

Tonhalat általában kétféleképpen szoktunk felhasználni: steaknek hirtelen, két perc alatt kisütve, vagy nyersen tatárnak. Egyszer majd kipróbálunk egy harmadik módot is, de ezeket még nem unjuk. Tatár akkor készül nálunk, ha nagyon jó, sushi minőségű tonhalat kapunk – mivel mindig kapunk, ezért gyakran készül :). A mostani kedvenc összeállításomban van még egy pici kockákra vágott alma is, uborka, esetleg mustár, kevés chili is, ebből egy kisebb adag főétel is lesz. Ebben a tatárban nincs is semmi nagy fakszni, de ez pont így lesz jó. Continue reading »