jan 302014
 

Pizzát sütni liszt nélkül, lássuk be, ez nagyjából olyan vállalkozás, mint labda nélkül focizni. Aki meg a pizza és a pasta bűvkörében élte meg eddig éveit, annak még nagyobb megrázkódtatás egy pizza nélküli élet. (Ez volnék én.) Tenni kellett tehát valamit.

Első próbálkozásom egy őrölt mandulával készült pizzatészta volt (szerencsére csak zárt körben lett dokumentálva), enyhén szólva is szörnyű emléket hagyott hátra, béke poraira. Ezután következett a mandulalisztes verzió, ahogy látjuk, a szokásos kukorica-rizsliszt-kombót teljes mértékben átugrottam, már akkor éreztem, hogy erre semmi szükség.
Találkoztam még préselt karfiol alapú pizzatésztával is, ezzel valahogy még papíron sem sikerült barátságot kötnöm. Continue reading »

jan 162014
 

A Facebook-nak – számolatlan hátránya mellett – előnye is van. A tegnapi vacsoránk pár nappal ezelőtt ott jött velem szembe, hálás is vagyok annak, aki  épp tetszését fejezte ki annál a bejegyzésnél, biztos nem én vagyok az egyetlen háziasszony, akinek legkésőbb déltájban fejtörést okoz, mi is legyen a vacsora.

A retro manapság bombabiztos tipp, én sem haboztam. Bár nagyon szeretem a különleges dolgokat a konyhában – azért lássuk be, kinek mi a különleges -, az egyszerű, hagyományos ételnek is van varázsa. De még mekkora.
Egy kolbászos tojáspörköltről van szó, amit feltétnek kínáltak, de már ránézésre is ő kiáltott köretért. A sűrű kolbászos mártás messziről emlékeztet a spanyol vörösborban párolt chorizora (Chorizo al vino tinto), de csak emlékeztet. Continue reading »

jan 062014
 

Tonhalat általában kétféleképpen szoktunk felhasználni: steaknek hirtelen, két perc alatt kisütve, vagy nyersen tatárnak. Egyszer majd kipróbálunk egy harmadik módot is, de ezeket még nem unjuk. Tatár akkor készül nálunk, ha nagyon jó, sushi minőségű tonhalat kapunk – mivel mindig kapunk, ezért gyakran készül :). A mostani kedvenc összeállításomban van még egy pici kockákra vágott alma is, uborka, esetleg mustár, kevés chili is, ebből egy kisebb adag főétel is lesz. Ebben a tatárban nincs is semmi nagy fakszni, de ez pont így lesz jó. Continue reading »

jan 022014
 

Ami a spanyoloknak a tortilla, az olaszoknak a frittata. Feltéve, ha az előbbi burgonyával készül, és ha paprikát is teszünk bele, akkor mi parasztomlettnek is hívhatjuk.
Na jó, ebbe ne bonyolódjunk bele, mert este is itt ülünk és nem tudom elmesélni, mit ebédeltünk. Egy igen gyorsan készülő frittatát édesburgonyával, paprikával, mellé pedig avokádókrémet kevertem. Az évvégi főzések után ugyancsak telítődött a hűtő, a maradékokból pedig ezt találtam a legjobbnak. Annyira jó, hogy bárhol, bármikor újra, az édesburgonya rövid főzési ideje miatt ugyanis sokkal gyorsabb, mint a hagyományos. Egy trükköt is bevetettem: durvára reszeltem az édesburgonyát. Mivel sajt nem volt itthon, nem tettem bele. Continue reading »

dec 302013
 

Tavaly, első lendületből – és mert ki kellett üríteni a hűtőt – készítettem már egy aszalt szilvás húsgombócot, az enyhén érdekes ízvilág ellenére bejött mindenkinek. Épp Szilveszter előtt készültem egy újabb próbára, ezúttal aszalt sárgabarackkal, mit mondjak, ez még jobb volt, hisz kitettem a gyerekbetegségeket, lemostam a gyümölcsöt, alaposan, egzotikusan fűszereztem (argentin chimichurri fűszerkeverékkel), és íme, ez lett belőle. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy bármely büféasztalon megállja a helyét, a bátrabbak vissza fogják tapsolni, ezt garantálom!
Most enyhén édes és csípős körtechutney-t (ami valójában egy fűszeresebb körtekompót), valamint párolt vöröskáposztát adtam mellé, a majonéz azonban egyszerűen elengedhetetlen! Continue reading »

dec 222013
 

Jó néhány évvel ezelőtt egy rendezvényen kóstoltam ezt a desszertet, és azóta odavagyok érte. Azóta sem tettem fel ide a blogra, pedig számtalanszor készítettem és mindig óriási sikere volt. Azt hiszem, a titok a kombinációban rejlik, ezért is húztam a posztolást, hisz nagyon jó minőségű pisztáciaolaj szükséges hozzá és gránátalmabalzsam, ez passzol hozzá a legjobban. Tényleg. Próbáltam már törökmogyoróolajjal, dióval és persze makadámdióval is, eltörpül mellette minden. Ezt az áfonyás banánt a prémium pisztáciaolaj élteti, az meg nem terem minden bokorban, illetve ha igen, nem egy olcsó mulatság. Continue reading »

dec 202013
 

Három évvel ezelőtt Gabával résztvettünk egy receptversenyen, ahol szerettünk volna egy-egy Kitchen Aid turmixgépet nyerni. (Remélem, ezzel semmilyen titkot nem árulok el.) Nos, ez nem jött össze, de már évek óta szerettem volna beleborítani egy tál marhahúsba egy egész üveg Barolot. Végre megtörtént, még ha csak a kisöccséig is jutottunk el, azért ez sem volt egy rossz flaska. Karácsonyi menüt állítottunk össze, Gaba többek között ezt a Barolo vörösborban párolt marhahúst készítette. Ezt egy az egyben átvettem tőle,  Karácsony második napjának főfogása lett, a körete hosszas tanakodás után pedig sült almás cékla, ami azóta legnagyobb örömömre hatalmas ívű sikert futott be. Continue reading »

okt 282013
 

Egészen a 29. fordulóig szép rendben részt vettem a Vigyázz, Kész, Főzz! bloggerek közti megmérettetésen, aztán megcsappant a részvételem. Pedig jó volt, szerettem is, de az idő nagy úr. A mostani 59. staféta azonban igen csak kecsegtető volt: Zsuzsi alkohol és csokoládé együttesére írta ki Részeges csokoládé címmel, azt hiszem, ez több mint 250 alkoholos recept után (ezt a számot leírni is már maga egy kisebb becsiccsentés) nálam eléggé belevág, vagy nem?

Először természetesen sósban, húsosban gondolkodtam, jó lett volna összehozni egy mole-szószban főtt chili con carne-t, annál is inkább, mivel a chilibe mindig teszek csokoládét is, de ez most egyéb tevékenységek folyományaként elmaradt. Continue reading »

okt 232013
 

Tavaly késő ősszel sütöttem először ezt a kókusztejes karfiolt, de csak nem tudtam előbb megmutatni. Vacsorára húshoz kerestem köretet, rózsáira szedtem egy közepes karfiolt, találomra befűszereztem egy bögre kókusztejet – a fehérbort sem hagytam ki belőle, és fedő alatt bedugtam a sütőbe. Mikor kihűlt, csak ettük és ettük szótlanul, a férjem pedig két ujjal törölte ki a sütőtálat. Mondta, hogy másnap is süssek ilyet. Csakhogy volt egy bibi. Nem emlékeztem már pontosan, miket dobáltam a szószba.
Ezt követően volt még néhány kísérletem, míg rátaláltam a végleges verzióra. Persze a többit is megettük. Először a fűszerkeveréket szerettem volna posztolni, annyira Continue reading »

okt 142013
 

Pár éve végigfutott már egy ketchupfőzési láz a blogokon, abból az időből számtalan jó recept származik abból a befőzős-eltevős fajtából. Akkoriban – talán időhiány miatt, már nem tudom – sebtében összekevertem nyersen egy paradicsomból készült, savanykás szószt a grillezett húsok mellé, ami végül is ketchupra hajazott. A paradicsom mellett kellően édes, savanyú és fűszeres is volt. Mi ez, ha nem ketchup?
Szerettük, megmaradt, ideje végre, hogy megmutassam. Hihetetlen előnye, hogy valóban két perc alatt kész, annyit lehet belőle készíteni, amennyi el is fogy, bár néhány napig bátran lehet hűteni is. Jó minőségű olasz paradicsomkonzervet szinte mindenhol lehet már kapni, tehát akadály nincs, ez a ketchup igazi gyorssegély! Continue reading »

okt 112013
 

Nem véletlen, hogy a blogon a krémlevesek aránya nő a legjobban a levesek között. Ez a tendencia az őszi időszak alatt csak fokozódhat, de lássuk be, ezt a smoothie-közeli, forró, zöldséges alkalmatosságot a legegyszerűbb elkészíteni. Utolsó érvként szinte mindenki szereti.
Most a pasztinákot olívaolajban szinte barnulásig sütöttem, ezzel sokkal intenzívebb lett az íze, sajnos szép fehér színét is elveszti. Ez persze nem baj. A fűszerkeverék is hozzásegített az árnyalathoz. A pezsgőt érdemes csak a végén hozzáadni, akkor megmarad az alkoholtartalma, de nem kell aggódni Continue reading »

okt 102013
 

Pár évvel ezelőtt kaptam egy üveg fűszerkeveréket, amit azon nyomban bevágtam a fűszerpolc hátuljára. Most mégis, erősen mediterrán jellegű konyhában szentségtörés olyan fűszert tartani, aminek az a felirata, hogy bruschetta.
Gondoltam én.

Aztán tavaly megtörtént az “eset”. Polcrámolás és -takarítás közben levertem egy üveg vörösbort, ami magával rántott még pár útjában lévő kamralakót. Nem találjátok ki! A bruschetta seasoning földet érve mindenestől belehasalt a szétterülő vörösbortócsába és – tessék figyelni, most jön a csattanó – elkezdett egy hihetetlen finom illatot árasztani. Abban a pillanatban.
Nos, ez volt a halottnak nyilvánított bruschetta fűszerkeverékem újjászületése. Continue reading »

Sze 022013
 

Sült csülök káposztával, ez akár magyaros fogás is lehetne. Lehetne, hisz ezek az ételek a monarchiával kerültek át hozzánk a szomszédos Ausztriából, ugyanúgy, ahogy Dél-Tirolba is a politika kényszere folytán. Erről már többször írtam, mennyire szeretem ezt a “rusztikus-fúziós” konyhát, ez a káposztás csülök is a fűszerezés és a bor által lesz olaszosabb, mint magyaros. A titka pedig – ha van ilyen egyáltalán – csupán annyi, hogy alacsonyabb hőfokon süssük a csülköt akár öt órán keresztül is, a végén pedig süssük ropogósra a tetejét. Continue reading »

aug 302013
 

Nem tudom, más hogy van vele, de jeges kávét nem csak nyáron szoktam inni. Persze, rekkenő melegben az igazi, de egy frissítő italnak télen is helye van, a kávé pedig valóban az egyik legjobb frissítő. Főleg hosszabb kávéval, jegesen, igazi kávélimonádé. Vagyis inkább coffade.
Jeges kávés hűsítőt gyakran szoktak habosított tejjel, tejszínnel vagy akár vaníliafagylalttal is készíteni, de teljes mértékben csak tejtermék nélkül jobban élénkít, ha tiszta és puritán marad. Continue reading »

aug 042013
 

Napra pontosan négy éve készült ez a kép. Azóta a hokedli, mint fotókellék vörös színt öltött, talán egy fokkal jobban fotózok (bár ezt döntse el a kedves Olvasó), de a Sambucát még mindig nem untam meg.
De mi is ez valójában? Egy koktél, amihez nem is kell recept.

Sambucát régebben is kóstoltam, de egy üvegnyi sohasem volt otthon.
Egy nyaralás alkalmával – a helyszín lényegtelen – ücsörgünk egyszer a bárban, egy negyvenedik születésnapját ünneplő francia hölgy pedig mellettünk Sambucát rendel a társaságnak. Mi kortyoljuk a borunkat és jót mulatunk a történteken. Continue reading »

Júl 292013
 

Úgy látom, sikerült a legjobb napot kiválasztanom a gazpacho posztolására, hisz ma lesz az év legmelegebb napja. Eddig. Délutánra eléri a hőmérő a 37 fokot, holnaptól jön a viszonylagos enyhülés, már csak 30 fokra számíthatunk.
Akkor nézzük gyorsan! Öt perc alatt össze lehet turmixolni, ha otthon jégkockát (ebben a hőségben elengedhetetlen, ugye mindenki bekészítette még este??) akkor pikk-pakk kész is a hűs ebéd.
Temérdek gazpacho-recept kering mindenhol, ebben sincs semmi különös, bár volt már sárgadinnyés és sárgabarackos is, de akár a görögdinnyés is ide sorolható, de ez a legegyszerűbb, szimpla még nem szerepelt a blogon. Pedig zseniális. Continue reading »

Júl 212013
 

Elindult a 100. Tour de France utolsó etapja, az útvonal Versailles pompás kastélyparkjai mellett vezet, a cél pedig – mint mindig -, ezúttal is a párizsi Champs-Élysées, azt hiszem, nem csak a fiúk szíve ver majd itt gyorsabban, ez az utat én is végigjárnám – persze nem kerékpárral.
Sokat gondolkodtam, milyen fogás illene legjobban a mai naphoz? Chilii tavaly egy Paris-Brest koszorút sütött, húsétel elég idétlenül nézne ki, de gyorsan rájöttem, jön a Tour után a nagy pezsgőzés, naná, erre a napra francia pezsgő dukál. Kardamomos francia pezsgőhabot készítettem, ami – már semmin nem lepődünk meg -, vészesen hasonlít az olasz borhabra, a zabaglione-ra. Csak az ugye marsalával, proseccoval, vagy éppen spumanteval készül egy határral odébb. Continue reading »

Júl 172013
 

Ma időfutamot tekernek a Tour-on Embrun és Chorges között. Fontos nap, mivel ez az utolsó egyéni futam befolyásolhatja a végleges helyezést, tehát figyelő szemünket Chorges-ra vessük! Késő délután megtudjuk, megtartja-e Chris Froome a sárga trikót, vagy tartalékolta-e erejét a holnapi szuperfutamra.

Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban már nagyon sokat időztünk (Chilii-nél ITT és ITT, nálam ITT és még a következő három nap is) , már azt is tudjuk, hogy Provence nem kizárólag a róla elnevezett fűszerkeverékéről és levendulamezeijeiről híres, erről nem szólnék most újból, inkább rátérnék a napi fogásunkra. Continue reading »

Júl 152013
 

Hétvégén kicsit túlvásároltam magam. Bár jóval kevesebb gyümölcs fogy mostanában, próbáljuk a mennyiséget korlátozni, nem tudtam ellenállni, szombat délután minden olcsóbb, sőt még alkudozni is lehet. Na nem kell befőzési mennyiségekre gondolni, olyat nem teszek, de ha más nem, majd lefagyasztom a maradékot. Persze elsőre a gyümölcsös tejes pite jutott az eszembe, tej és liszt nélkül még nem készült (illetve lisztmentesen már igen). Nem nagy kihívás ez sem, de azért végigpörgettem a világhálót, talán ráakadok valami újdonságra. A francia pitét csak variálni lehet, végül is ezt a receptet vettem alapul. Elsőre egy az egyben akartam megsütni, de véletlen csak benéztem a kókusztej mennyiségét és csak negyed bögre ment bele, ezek után biztos vagyok benne, hogy Jan nézte el, mert így is elég híg lett a massza, a szerecsendió helyet pedig kardamomot használtam. Elhagyhatjuk a plusz fűszert, vaníliával is tökéletes lesz. A gyümölcsök közül vegyesen sárgabarackot és meggyet vettem, utólag azt mondom, ez egy nagyon nyerő páros, fantasztikusan kiegészítik egymást. Continue reading »

Júl 122013
 

Ma került a csapat a legközelebb Párizshoz – leszámítva persze az utolsó napi tekerést, ahol maga Párizs a cél. Bretagne-ból elindultunk a központi régióba. A Centre régió körülveszi a Loire völgyét, sehol Franciaországban nem látni ennyi reneszánsz műemléket. 2000-ben az  UNESCO védetté is nyilvánította. A királyi kastélyokon kívül érdemes ellátogatni Orleans-ba, de kötelező programként feltétlenül tekintsük meg a Chartres-i katedrálist is!
A mai etap Tours-ban, ebben a kisvárosban kezdődik, mely szépen megőrizte még középkori jellegét. Itt a Centre régióban még 800 km kerékpárút is vár ránk, a terep egyszerű, pattanjunk hát nyeregbe és tekerjünk mi is a mai etap célállomásáig, Saint-Amand-Montrond-ig. Continue reading »