máj 122015
 

Elindult a Giro, és a  Tour de Serpenyő csapatában először ragadok – most nem serpenyőt, hanem fazekat. A csapatunk még mindig a régi, »never change the winning team« jelszóval, most stílusosan, de még mindig Chilii&CsokiLorien, Égigérő Paszuly, Al Dente valamint szerény személyem közreműködésével.
A mai szakasz Chiavari és La Spezia között zajlik, egy 150 km-es, enyhén emelkedős terepen. Még eléggé az elején járunk, így a Giro-ról még nem tudok sokat mesélni.

Terv szerint egy hagyományosan készült ligúr tőkehalat szerettem volna készíteni, de közbeszólt az élet, úgy terveztem, hogy erre az időre halközeli helyen leszek, ahol tényleg jóminőségű, friss halhoz jutnék, így gyors módosításra volt szükség. Continue reading »

feb 132015
 

Az igazi, házi vaníliás vagy csokoládépuding nem zacskós porból készül, de ezt úgy is mindenki tudja már.
Ugye, tudja ?? Nem attól lesz házi, hanem a tojássárgájától, ami sokkal finomabbá és teljesen feleslegessé teszi a keményítő használatát.
Nem is olyan régen, még a háború előtt kizárólag így készültek a pudingok, a porból készült változat csupán a lusta elfoglalt, este munkából hazaeső háziasszonyok életét volt hivatott megkönnyíteni.

De ez azért nem az a puding, az az igazi.
Most mégis egy ilyet hozok, mert az élet egyre sűrűbb, elegendő tojás sincs mindig otthon, a fehérjét meg utána tologathatjuk ugye, szóval a legegyszerűbb, ezt poros verziót – úgy értem nem azt, amelyik belepte a por -, egyszerűen mentesíteni. Itt is a tojásmentesség volt a cél, továbbá sem cukor, sem tej és liszt sincs benne. Continue reading »

jan 012015
 

Az év első fogása, nem csak a blogon, de a való életben is. Szilveszter délutánján nem volt már időm elkészíteni, ezért éjjel gyorsan nekiálltam. Este koncerten voltunk, utána azt terveztük, hogy a városban spontán csatangolunk, és ott kapunk be valamit, ahol tetszik, majd elpezsgőzünk valahol és ott koccintunk az új évre. De nem volt szerencsénk, vagy már elszoktunk attól, vagy inkább kinőttünk már belőle :), hogy fiatalos hévvel nekiinduljunk az éjszakának, így maradt egy kis saláta egy amúgy bájos, rusztikus helyen.

A tervezett iszogatás helyett inkább gyorsan hazamentünk, felbontottunk egy üveg Amarone-t, előkaptuk a már kikészített sajtot (a férjemnek azért volt egysanda sejtése, hogy szükség lehet rá éjszaka) én pedig nekifogtam a levesnek. Continue reading »

nov 052014
 

Lássuk csak, hova is tűnt el az a fantasztikus csokoládékrém! Tologattam már egy ideje pár üveg régi lekvárt a kamrapolcon, magában, vagy tölteléknek már nem jött szóba, cukortartalmuk is még magasabb, hagyományos módon készültek. De kidobni még sem akartam, hisz teljesen jó volt mindegyik. Egy sűrűbb eperlekvárral készítettem egy kevert tésztát, kanalankét adagoltam hozzá a végén a kókuszlisztet, figyelve, mennyit vesz fel.
Igazán jó lett, tele van lehetőségekkel, bár ezt a verziót hetente kétszer sütöttem, alaposan le lett tesztelve, lekvár elfogyott. Hurrá, de van még másik :). Continue reading »

nov 012014
 

Két hete valami cupcake-félét sütöttem, és a hab helyett tömény csokoládékrémet tettem a minitorta kis üregeibe. Annyira ütősre sikerült, hogy azon melegében kikevertem még egyszer, sőt pár napra rá még finomítottam rajta. Azt kell mondjam, egy hihetetlen finom, ütős csokoládékrém lett belőle, amonya mogyoró nélküli Nutella.
Szóval csak -ella. (Mivel a nevében a Nut- a mogyorót hivatott jelölni.)
Szinte kötelességemnek tartom megosztani, annyira finom, sőt (vetekszik a mogyorós házi Nutellával) és közeleg a Karácsony, gasztroajándéknak sem utolsó. Én ezt a hagyományos ganache-krémet vegán üzemmódban készítettem (november 1. nem csak Mindenszentek napja, de a Vegán Világnap is, tudtátok?) Continue reading »

okt 142014
 

Nem csak sütőtök folyik mostanában a csapból, de az őt kísérő meleg, fahéjas fűszerkeverék is. Nincs is ezzel semmi baj, hisz idén még nem estem túlzásokba, majd ha kétnaponta posztolgatok fűszeres sütőtököt, na akkor lehetnek gondok, akkor majd ér szólni.
Azért kezdtem már elveszteni a mértéktartásomat, tegnap két nagy bögre sima sütőtökfűszeres kávét is ittam jó sok kókusztejjel, ma meg répasütéshez szottyant kedvem, és azonnal jött az ötlet, mi lenne ha …. a történet innen már biztos ismerős. Continue reading »

Sze 122014
 

Tegnap 165-en álltak rajthoz a Vuelta 18. szakaszán, Fabio Aru tekert elsőnek a célba, de Froome szorosan a nyomában volt. Ezzel Froome összetettben már második helyen áll. A piros trikót még mindig Contador viseli, és egyre kevesebb az esély, hogy el is veszti. Meglátjuk.
A verseny végéig Galíciában maradunk, a mai szakasz Salvaterra do Miño és Cangas do Morrazo között 176 km.  Continue reading »

Sze 112014
 

Nincs szerencsém, a spanyol Vuelta úgy múlik el, hogy a posztjaim megjelenésekor nem vagyok gépközelben (legalábbis korlátozottan), így valószínűleg most sem tudok majd referálni az előző nap eseményeiről. (De igen :). A tegnapi sprintszakaszt a német Degenkolb nyerte, immáron negyedik etapgyőzelmét aratva. Az összetettben még mindig Contador vezet, nincs már sok hátra, meglátjuk, meg tudja-e tartani előnyét. További információk ITT.) Újra konzervből dolgozom két napig, de ez mit sem von le a fogások értékeiből! Continue reading »

aug 302014
 

A mai bejegyzéshez sem tudok még aktuális állást írni, messze vagyok a bázistól, tehát akit érdekel, nézze a Vueltáról szóló híreket ITT! (Ha géphez jutok, pótolom az eseményeket.)

Ahogy tegnap is írtam, még mindig az andalúz tájban gyönyörködhetünk, ma egy 207 km-es szakaszt tekernek a fiúk Baeza és Albacete között.
Ma rendhagyó módon egy kanári szigeteki receptet hoztam, de erre két nyomós okom is van! Egyrészt mondhatnám azt is, hogy épp ott van a közelben, de valójában olyan rég meg szerettem volna már mutatni ezt az egyszerű, de fantasztikus mártást, csak valahogy mindig lemaradt. Most viszont nincs mese, itt járunk Spanyolországban, a Mojo cilantro a Mojo rojo mellett (ami meglepő módon piros színű mártás) a két talán legismertebb kence, amolyan spanyol pesto. Continue reading »

Júl 252014
 

A Tour de France tegnapi 18. etapján Nibali úgy elhúzott az utolsó tíz km-en, hogy csak egy fatális baleset menthetné meg a végső győzelemtől, az olasz tehát még mindig sárgában feszít, megszerezte negyedik szakaszgyőzelmét is.
A csapat a 145 km-es távot a Pireneusokon tekerte, Rafal Majka megmutatta, hogy képes megtartani a hegyi pöttyös trikót, Thibaut pedig második lett, de lesznek itt még meglepetések.

Még mindig Dél-Franciaországban vagyunk, a mai szakasz a Pireneusokból Aquitaine-ba vezet egyenesen északnak. Itt délen karnyújtásnyira van a spanyol határ, az észak-spanyol baszk konyha itt igen népszerű. Amikor receptet kerestem a mai napra, először Aquitaine fogásai közül kerestem egy vörösboros, bordeaux-i receptet, aztán napokig a világhíres pauillac-i bárány körül forogtak a gondolataim, de a fogás annyira bonyolult, hogy elnapoltam nyugodtabb időkre. Continue reading »

Júl 152014
 

Ma szünnap van a Tour-on, a csapat Besançon-ban pihen, van is mit kipihennie a tegnapi történések után. A Mulhouse-ból La Planche des Belles Filles-be vezető út a Vogéz-hegység legigényesebb szakasza. A 1212 m magas Petit Ballon-ból lefelé vezető úton, 62 km-nél a spanyol Alberto Contador csúnyán esik, és bár úgy tűnik, fel tud zárkózni a csapathoz, de a térdsérülése annyira súlyos, hogy 20 km tekerés után kénytelen teljesen feladni a versenyt.
Nibali viszont másodszorra is győz és felhúzza a sárga trikót. Continue reading »

Júl 122014
 

Matteo Trentin győzelme már nem lehet véletlen, a tegnapi Épernay és Nancy közötti szakaszban nagyot hajrázott, pedig szinte tömeges bukásokat láthattunk.
A mai 8. etapban elérkeztünk a hegyekhez, a mai rajt már elindult, lássuk, ki lesz az első a Tomblaine – Gérardmer La Lauselaine szakaszon.

Lotaringiában vagyunk, a kerékpárról pedig egy nagy ívben kanyarodjunk át a konyhába. Lotaringiában látott napvilágot a madeleine, ennek a történetéről írtam már régebben. A történet még mindig ugyanaz, a receptúra viszont más, és hiába létezik temérdek madeleine-recept a földgolyón, többen állítják, hogy mégis ez a világ legjobbja.

Léa Linster több mint húsz éve süti így a madeleine-jeit. Volt ideje kísérletezni vele, apjának kis szállodája és bisztrója volt a luxemburgi Frisange-ban, Léa gyerekkorától ott segédkezett, szinte a konyhában nőtt fel. Amikor húszéves korában apja meghalt, megszakította jogi tanulmányait és átvette a kis bisztrót, de azonnal megfogadta, hogy nagyon hamar csillagos hellyé teszi. Continue reading »

Júl 072014
 

Akik követik a Tour de Serpenyő eseményeit, azok már tudják, hogy idén mindhárom kerékpáros versenyt végigfőzzük, izzított serpenyőkkel állunk minden nap a pálya szélén és megmutatjuk, mit is ehetnek az adott régióban, ahol épp tekernek a fiúk. Májusban már végigfőztük az olasz Giro-t, szombattól pedig a Tour de France-t!

Idén az Egyesült Királyság ad három napra otthont a Tour-nak, ez a fajta vendégeskedés már hagyomány az első napokban. A mai napon Cambridgeshire-ben vagyunk, és nem csak azért választottam ezt a régiót, mert nagy hercegi pár rajongó vagyok, hanem mert a receptek kutatása során megakadt a szemem ezen, és azonnal lecsaptam rá. Már olvasásnál is beindult az a bizonyos nyálelválasztás, nem kellett sok fantázia hozzá, hogy egy ilyen tömény almás-szalonnás, hagymás egyveleg, kevés tésztával a tetején, csakis jó lehet. Continue reading »

jún 092014
 

Egyik nap kétfelé indultunk bevásárolni, az esti grillezéshez a húsok és a zöldsaláta már a hűtőben voltak, a zöldségek még nem. Mindketten azt hittük, hogy a cetlit a másik magához vette és csak este vettem észre, hogy két napra nincs zöldség.
Sárgarépa azonban szinte mindig van a hűtőben, hisz bármire jó, ha vészhelyzet van. Kényszerből született a saláta, illetve már kész köret, sütve valahogy laktatóbbnak tűnik a répa, főleg, hogy végül sok olívaolajban sütöttem és összekevertem a zöldsalátával. Egyszerűsége ellenére igen finom lett, csak ajánlani tudom. Continue reading »

máj 302014
 

Még mindig Venetoban tekerünk a hegyekben, egyenkénti időfutam lesz a mai program. A mintegy 27 km-es szakasz Bassano del Grappa és Cima Grappa között helyezkedik el, a kiinduló kisváros Jacopo Bassano középkori festőről kapta a nevét (1510–1592). Bassano nem először ad helyet a Gironak, többször adott  már otthont versenyeknek.

Ha Veneto, akkor máj, leginkább borjúé. Ha Veneto, akkor radicchio is. Több fajtája ismeretes ennek a cikóriafélének, Venetoban több város büszkélkedhet saját radicchio-fajtával, arrafelé északon igazi kultusza van. A Rosso Precoce is Tarvisioból származik, bár messze nem olyan híres, mint a Tardivo. A Radicchio di Chioggia állítólag egyenesen Velencéből került Veronába, a Goriziaból származó cikóriát pedig ne is keressük külföldön, szinte sehova sem szállítják.   Continue reading »

máj 242014
 

Még mindig Piemonte tartományban teker a Giro 14. etapja, ma egy 162 km-es szakasszal küzdenek a fiúk Agliè és Oropa között, érintve az 1482 m magas Bielmonte-t, amúgy remek kis síterep. (Részletes beszámoló a szakaszról a velo.hu-n ITT.) Az első piemonti beszámolót Aldente posztjában találjátok, ő a tartomány leghíresebb boráról, a Barolo-ról ír, és ezzel készített rizottót. Tegnap Égigérő Paszuly mandulás habcsókot, amarettit sütött, nálam pedig a sajt és a szarvasgomba lesz a főszereplő. Igen, ezzel a néhány étellel és egy jó húsos második fogással már bátran nekivághatunk egy valódi piemonti vacsorának.

A fontina sajt az egyik kedvencem, gyakran szerepelt már a blogon is, nemhiába tartják a világ – egyik – legjobb sajtjának. Erről lehet vitatkozni, azonban tény, hogy egyedi állaga és íze miatt semmivel sem lehet helyettesíteni. Nevét a svájci határ közelében lévő, az olasz Alpokban található Fontin hegységről kapta. Már a XIII. században is készítették, bár a nevét csak 1717-től jegyzik. 1955-től eredetvédett, tehát megkapta a DOP minősítést. Continue reading »

máj 092014
 

Rózsaszínbe borult mára Belfast, elindult a Giro d’Italia.
Aki olvas bennünket, Chilii & Csokit, Égigérő Paszulyt, Lorient és jómagamat, talán emlékszik még, hogy két éve lefőzzük a Tour de France-t, a világ leghíresebb, francia országúti kerékpáros versenyét. Idén sem lesz ez másképp, illetve annyira vérszemet kaptunk, hogy egyből letekerjük az olasz Giro-t, sőt ősszel a spanyol Vueltát is. A konyhában, fakanállal a kezünkben természetesen. Új taggal is bővülünk, de majd mindent sorjában, ha eljutunk oda.

A Giro-n az első három nap Írországé, a fiúk innen repülnek át Itáliába és délen, a csizma sarkához közel, Giovinazzoban kezdik az olaszországi versenyt. Continue reading »

ápr 252014
 

Hetek óta senyvedek egy igazán nagyméretű sütőtállal. Na nem, mintha nem lenne elég a kamrában (nincs), de a hatalmas sült zöldségkupacok egyre kevésbé férnek el a meglévő edényzetben. A legnagyobb gond, hogy nincs fedelük, az pedig fontos. Méregdrága, színes kerámiacsodákkal már találkoztam, de még mindig keresem a valamivel olcsóbb megoldást. A legolcsóbb persze a fóliatakarás, ez van.

Akkor a recept. Csirkés egytálnak indult, valójában az is, mert nem akartam két külön edényben sütögetni, bár egyszerre is be lehetett volna tenni a sütőbe. (Ha lenne két rávaló fedőm.) Így rusztikusabb, de nagyon finom rakott húsos zöldség lett belőle. Tejföl mehet a tetejére, én most kesukrémet készítettem (így lett tejmentes), menet közben pakoltam bele a különböző ízfokozókat, mint szezámkrém, zöldcitromlé és római kömény. Fantasztikusan jó lett, az összeállítás kissé macerás és időtrabló, de nálunk két napra megoldja az etetési gondot.
A felszabaduló időmben pedig megyek süteményt sütni. Continue reading »

ápr 102014
 

Három igazán kedvenc amerikai süteményem van, ebből második helyen áll ez a csupacsokis brownie. Az első hely a répatortáé, a harmadik pedig a citromos sajttorta, de ahogy most végiggondolom, nincs ez kőbe vésve.
Amerikában a brownie – intézmény. És mint ilyen, számtalan módon készül. Egy biztos, nagyon édes, a rosszullétig tele van vajjal és csokoládéval, és az első kettőből egyenesen következik, hogy ha nem sütjük túl – márpedig nem szabad, akkor krémesen ragacsos marad a belseje. Tehát az eredmény érdekében nem lehet kispórolni belőle a cukrot, de a zsírt sem.

Aki hagyományos brownie-receptet szeretne, az számos igazán klassz változatot talál a magyar blogokban is, ez most egy teljesen mogyorós, gluténmentes változat, azt gondoltam, hogy a mogyoróban lévő olajmennyiség ad a süteménynek elég zsírt (igen) és a cukrot is megpróbálom valahogy minimalizálni. Csokoládé helyett nyers kakaóport használtam (Iswari, Raw Cacao), és kevés mézzel “imitáltam” a ragacsossá sült cukrot.

Eszméletlen finom, csokoládés, de gluténmentes, és szuperegészséges süteményt kaptam, a tésztája tényleg öt perc alatt kész, ha van már mogyoróvajunk. Continue reading »

feb 102014
 

Kaptunk a szomszédtól két nagy üveg saját készítésű paradicsomlevet, mert egy hétig felügyeltük a macskát. Az öröm addig tartott, míg meg nem kóstoltuk. (A paradicsomlevet. A szerk.) A lé eszeveszetten édes volt, legalábbis nekünk, viszont teljes erővel átjött rajta az érett paradicsom összes zamata – ergo kellett vele valamit kezdeni, mert amúgy nagyon finom volt.
Saját jogán való ivás nem jött szóba, ekkor úszott be a képbe a klasszik tojásleves, amit fele-fele arányban majd a lével készítek. Egyik fele ugye a durván édes paradicsomlé, másik egy jó testes, házi alaplé. (Pho-t főztem, erről lenne szó. A szerk.) Csak elveszi így az édeset.

És lőn. Igazán finom lett, gyors is, este hazaesve gyorsan lehet valami forrót kanalazni. Persze előtte gondoskodjunk pár óra alatt elkészülő alapléről és egy hétig pesztonkázott macskáról is. Meg persze tulajról, aki ad némi kis paradicsomlevet. Continue reading »