Júl 072014
 

Akik követik a Tour de Serpenyő eseményeit, azok már tudják, hogy idén mindhárom kerékpáros versenyt végigfőzzük, izzított serpenyőkkel állunk minden nap a pálya szélén és megmutatjuk, mit is ehetnek az adott régióban, ahol épp tekernek a fiúk. Májusban már végigfőztük az olasz Giro-t, szombattól pedig a Tour de France-t!

Idén az Egyesült Királyság ad három napra otthont a Tour-nak, ez a fajta vendégeskedés már hagyomány az első napokban. A mai napon Cambridgeshire-ben vagyunk, és nem csak azért választottam ezt a régiót, mert nagy hercegi pár rajongó vagyok, hanem mert a receptek kutatása során megakadt a szemem ezen, és azonnal lecsaptam rá. Már olvasásnál is beindult az a bizonyos nyálelválasztás, nem kellett sok fantázia hozzá, hogy egy ilyen tömény almás-szalonnás, hagymás egyveleg, kevés tésztával a tetején, csakis jó lehet. Continue reading »

jún 012013
 

Biztos úgy néz ki, hogy egyik süteményt a másik után sütöm (ez így van) és egész nap csak édességeken tengődünk (ez nincs így). Tervbe vettem, hogy minden héten legyen valami komolyabb édesség, hogy ebben az új cukor-, de főleg liszt- és tejmentes időszakban minél előbb legyen egy komolyabb süteményrepertoárom, akár egy fiók, amit akkor húzok ki, amikor kedvem tartja.

Kuglófot ugyan elég ritkán sütöttem eddig is, mivel azonban egy lisztmentes mákos kevert tészta nem egy nagy kihívás, így adta magát, elterveztem, másnap már meg is sütöttem. A recept alapja a híres osztrák Johanna Maier-től származik, valójában úgy bukkantam rá, hogy azt a legendás soktojásos kuglófreceptjét kerestem, míg szembe jött a mákos-mogyorósa egy újságból kitépett lapon. Nem volt nehéz átalakítani, az arányokat azonban tologatnom kellett, de így majdnem tökéletes.
A másik részét áfonyafagylalttal ettük, ezt a párost csak ajánlani tudom. Continue reading »

Júl 152012
 

Az utóbbi időben elhanyagoltam a Tourt, összesodródott teendőim miatt, a kimaradt napot azonban pótolom majd.

Vasárnap azonban bónusz jár, mégpedig ha lehet, édesség formájában.
Meleg van, mi sem kézenfekvőbb, hogy fagyit együnk. Vagyis inkább sorbet-t, amivel könnyebb a hűsölés.
Régóta szemezgetek egy pezsgős fagyival, ami a véletlenek folytán igen elegánssá sikeredett. A múlt hétről megmaradt egy rozé Crémant, amiről tudni lehet, hogy a francia pezsgő kisebbik rokona, mivel ugyanazzal az eljárással készül.
A lehető legjobbkor, mert egy csupacsupa franciás sorbet keveredett ki belőle! Continue reading »

Sze 272011
 

Rég nem jelentkeztem a blogon, de most sem fogom magam hosszú lére ereszteni. (Ez egészen frappáns megjegyzés egy pohár vörösbor képe fölött, nem? :)
Sok a pótolnivaló recept, tudom, mert azért közben is élünk, eszünk, néha főzünk…. aztán megint eszünk, megint élünk, sűrű az élet, ebbe most kevéssé fér bele még a posztolás is.
De azért igyekszem én, sokasodnak a félig megírt piszkozatok, előbb-utóbb bejegyzés is lesz. Halkan megjegyzem, elképzelhető, hogy egy ideig kevés lesz a szöveg és inkább a receptek dominálnak, tudom, nem így kellene működnie egy gasztroblognak, de még mindig jobb, mint egy kéthónapos posztot bámulni, nem?
Elég a mosakodásból, mutatom, mit sütöttem hétvégén. Klasszikus hagymás pite, quiche-szerűség (olyan is lesz), most szőlővel, ez aztán igazán feldobta.
Nagyon finom, mindenhez jó, reggelire is, kipróbáltuk. A tészta kissé vastag lett, elég 20 deka lisztből is, de már nem volt kedvem áttenni egy nagyobb formába.

hagymas_szolos_lepeny1

Kékszőlős hagymás lepény

A kelt tésztához
250 g kenyérliszt (BL-80)
½ tk só
1 tk szárított élesztő
3 ek olívaolaj
kb. 170 ml (szénsavmentes ásvány)víz
A töltelékhez
200 ml tejföl
kevés tejszín
2 korty száraz fehérbor
2 db tojás
¼ tk só
feketebors
4 nagy fej lilahagyma
400-450 g kékszőlő (mag nélkül)
vaj a forma kikenéséhez

1. A hozzávalókból kelt tésztát gyúrok, jól átdagasztom és bő óráig kelni hagyom.
Közben meghámozom a hagymát, félbevágom és hajszálvékonyra felszetelelem. A szőlőt – ha nem mag nélküli – kimagozom. (Megmosom, a szemeket félbevágom és egy mokkáskanál segítségével kikaparom a magját.)
2. A töltelékhez egy tálban összekeverem a tejföl a tejszínnel és a felvert tojásokkal és kevés bort adok hozzá, hogy még sűrű massza legyen belőle.
3. A sütőt alsó-felső állásban 200 °C-ra előmelegítem.
4. Kivajazok egy 26 cm-es kerek piteformát, elsimítom benne a tésztát, és peremet is húzok rá. Beleöntöm a masszát, rászórom a hagymát majd a szőlőt is, egy kicsit bele is nyomkodom. Betolom a sütőbe és addig sütöm, amíg a tészta széle elválik a formától, vagyis átsült, ez ennél a vastagságú tésztánál nagyjából 45-50 perc.
26 cm-es kerek piteforma / 8 szelet

okt 082009
 

Véget ért a móka mára, zár a Miki mókatára… Ez az idétlen kis mondat, vagy inkább idejétmúltság jutott az eszembe, mikor bepötyögtem a szüreti VKF utolsó fogását, a desszertet. Nem jutottam időben hozzá, de sebaj, jövőre is lesz még szüret, bor, szőlő és vigadalom!

A bormártás elnevezés kissé csalóka, hisz egy egyszerű vörösboros redukcióról van szó. Ezt is ugyanúgy sangiovese fajtából főztem, ahogy a mustban párolt kacsamellet is, csak itt bor formájában. A szőlő itt is inkább borszőlő legyen, a redukció igen intenzív és már magában is édes. Amint kész, belemárthatjuk a szőlőt vagy az áfonyát (igazából erre teremtették, de szőlővel is kiváló).
A mártás már igazán csak kisebb munka, a végeredmény pedig kárpótol az apró fáradtságért.

Kókuszos mascarponekrém szőlős borredukcióval
Kókuszos mascarponekrém szőlős vörösbormártással

A krémhez
250 g mascarpone
4 ek kókusztej
2 tk méz
1 csipet tengeri só
A vörösborredukcióhoz (alkoholmentes)
kb. 500 ml száraz vörösbor
2 ek cukor
kb. 200 g kékszőlő (eredetileg áfonya)

1. Először felforralom a bort a cukorral és jó 2 órát hagyom, hogy lassú tűzön legalább a felére, inkább a harmadára beforrjon.
2. Akkor megmosom az áfonyát (vagy a szőlőt, de ezt előbb félbevágom és mindig kimagozom!) és hozzákeverem a borredukcióhoz. Félrehúzom és kész is. Pár napig jól el van a hűtőben.
3. A mascarponehéz keverem a kókusztejet, majd hozzáadom a mézet vagy a cukrot.
Tálalásnál a poharak aljára teszek egy kevés krémet, majd rálocsolok egy több-kevesebb szőlős / áfonyás mártást is.
Ez 2 személyre szól

Sze 302009
 

Az önkényes mozaikként összerakott szüreti menüben most a desszert következne, de visszafordulok az elejére. Jöjjön hát néhány ínycsiklandozó falatka, az előétel, a sort pedig valóban az édesség zárja majd.

A chutney elnevezés eléggé elrugaszkodott dolog, de angolszász környezetben is olvastam már, és valóban, a gondolattársítás bizony kézenfekvő.

Ősszel az észak-olasz Piemonte tartományban, a Langhe lejtőin szüretelt szőlő mustjából készül egy hosszú időre szóló finomság. Piemonte két óriási vörösbort is ad Itáliának: a Barbaresco és a Barolo is a nebbiolo szőlőből készül, gyakran ennek a mustjával is készülhet ez a … no akkor miről is van szó?

A cognà-t – ahogy piemonti szójárásban hívják – szüret idején felére beforralt mustból (a szőlő az adott hely szerint lehet nebbiolo, barbera és dolcetto is) és különböző őszi, helyben termő gyümölcsökből főzik, a végén pedig a helyben termett, szintén elsőrangú piemonti törökmogyorót és diót kevernek bele, ezeket meg is pirítják. A többórás főzés után egy sűrű, fűszeres lekvárt kapunk, ami csupán annyira édes, amennyit a must és a gyümölcsök átadtak magukból. A gyümölcsök közül helyi alma, körte, birsalma és füge kerül bele, mindaz, ami az Alpokkal elzárt kis tartományban régebben is helyben megtermett őszre. Az így befőzött lekvár évekig eláll, de biztos kihúzza a következő őszig. Nyaranta hideg vízzel feloldva gyerekeknek még szomjoltó ital is válik belőle.

Mivel nem túl édes, a cognàt leginkább polentára, vagy sajtokra teszik előételként, de a híres bollito misto-ban főtt húsok kísérője is. Gyerekek pirítóssal is szívesen eszik, ekkor célszerű cukrot is beletenni.

Az biztos, hogy egy különleges, de mégis egyszerűen elkészíthető fűszeres lekvárt kapunk. Nagyon finom, érdemes miatta órákat a fazék mellett állni és keverni rajta egyet.
Azt pedig, hogy lehet-e chutney-nak nevezni, mindenki döntse el maga.

Biztos nem lesz teljesen autentikus, ha nem helyi hozzávalókkal készül, de így is érdemes hozzálátni. Azonban mindenképp használjunk borszőlőt (Rossamela szüreti posztjában például kékfrankost vett).

Cognà - piemontei őszi lekvár
Cognà – a piemonti chutney
(Cognà – Mostarda dolce d’uva)

1 l kékmust borszőlőből (kb. 2 kg kékszőlő)
kb 1,2 kg gyümölcs:
…..3-4 alma
…..2-3 körte vagy birsalma, vegyesen is
…..4 füge
csipet só
1 rúd fahéj
1 citrom levágott héja
5 szem szegfűszeg
2 maréknyi dió, negyedelve
2 maréknyi mogyoró, durvára őrölve

1. Egy jókora lábasban fedetlenül, közepes hőmérsékleten jó két óra alatt felére befőzöm a mustot.
2. Közben a gyümölcsöket meghámozom, negyedelem és kisebb darabokra vágom. A musthoz keverem a citrom héjával és a fűszerekkel együtt és gyakran kavargatva úgy másfél óra alatt összefőzöm. A végén kiveszem a fűszereket és belekeverem a közben szárazon megpirított diót és mogyorót is. A végén egy sűrűn folyó lekvárt kapunk.
3. Kifőzött kisebb üvegekbe töltöm, lezárom és öt percre fejre állítom. Esetleg száraz dunsztban is ki lehet hűteni.
3 db kis üveg, szűk 1 liternyi lesz belőle

Sze 292009
 

A szüreti ételek közül mindenképpen kiemelkednek azok, melyek frissen préselt szőlő levével, musttal készülnek. Borral egész évben főzhetünk, sőt még a szőlőt is tovább megengedhetjük magunknak, de friss levét csupán néhány hétig élvezhetjük. Aki teheti, használja ki a lehetőséget, a friss szőlőlé finom is, egészséges is.

Ezt az egyszerű toszkán ételt szüret idején készítik. Szinte csak az van benne, amit a neve is tartalmaz. A mustot hagyományosan Sangiovese szőlőből préselik, abban párolódik az előzőleg körbesütött kacsamell. Jupiter vére (latinból ‘sanguis Jovis’ után) talán a legelterjedtebb kékszőlőfajta itáliaszerte, de Toszkánában mindenképp. Elődjét már az etruszkok is telepítették több mint 2000 évvel ezelőtt. Ő adja a Chianti gerincét, de a legnagyobb borok szőlője is, az ún. szupertoszkánok legfőbb alkotóeleme.

Egyszóval jót tenne a kacsamellnek a sangiovese savasabb, tömör, de élénk mustja. Ezen a hőfokon szűk félóra elég neki, hogy belül szép rozéra süljön, akkor hozzádobjuk a szőlőt és kész is. Nagyon finom lesz, ha nem sütjük túl a húst és pont eltaláljuk a must mennyiségét is. A végén ugyanis a must szépen besűrűsödik és mennyei ízkombót képez a kacsamell finom pecsenyelevével. (Ahogy a képen látszik, nekem most nem sikerült, mert túl éhesek voltunk, de ilyenkor vegyük ki a húst és forraljuk tovább a mustot.)
A legjobb körete valamilyen gombóc vagy/és párolt, sült zöldség. Illik hozzá a párolt zeller, a szalonnás ceruzabab, akárcsak a sült radicchio.

Mustban párolt kacsamell kékszőlővel
Mustban párolt kacsamell kékszőlővel
(Petto d’anatra al mosto d’uva)

1 ek olívaolaj
2 db kisebb, vagy 1 nagyobb kacsamell (600-700 g)
só, feketebors frissen tekerve
kb. 200 ml kékmust (frissen préselt szőlőlé)
1 löttyintés brandy (elmaradhat)
2 ágnyi kakukkfű (esetleg zsálya vagy tárkony)
300-400 g kékszőlő
1 késvékonyságú hideg vaj

A kacsamellet megmosom, papírtörlővel leitatom és éles késsel kockásan bevágom a bőrét. Egy serpenyőben felhevítem az olajat és először a bőrös felével néhány percig közepesnél magasabb hőfokon sütöm, amíg a elkezd pirulni. Megfordítom és a húsos felét is megsütöm. Ez nem több 6-8 percnél. Közben előmelegítem a sütőt 140 °C-ra.
A melleket tűzálló tálba teszem, köréöntöm a brandyt és a mustot (az előbbi el is maradhat), egyben beleteszem a zöldfűszert és betolom a sütőbe. Közben a szőlőszemeket megmosom, félbevágom és kimagozom. Nagyjából 25 perc múlva a szirupos musthoz adom és átforrósítom, akkor kész is. A kacsamellet kiveszem és 5-10 percre fóliába csomagolom.
Lyukas merőkanállal kiszedem a szőlőt, egy kevés hideg vajat a mustba keverek és visszateszem a szemeket. Ez sűríti a mártást és finom bársonyosságot ad neki. (Úgy is tehetünk, hogy a szőlőt a sütőben külön melegen tartjuk és akkor keverjük a vajas musthoz, mikor az már nem forr.) A melleket felvágom és a szőlős mártással tálalom.
2 személyre /
Mustban párolt kacsamell kékszőlővel

Sze 272009
 

Ha azt mondanám, hogy nem villanyozott fel a VKF! legújabb kiírása Trinity virtuális tollából, akkor nem mondanék igazat. Azonnal magaménak is éreztem, hisz a konyhámban mindig kéznél van egy-egy borosüveg, amiből szinte minden ételhez, amit főzök, hozzálöttyintek egy keveset. És nem is csak bort. Érzéssel, megfelelő finesszel, finoman adagolva fűszeresebb lesz tőle a étel. (na tessék, mennyi f-bötű:)
És ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy nem, egyáltalán nem bánom az olyan észrevételeket, hogy nahát, Mamma, itt már megint annyi alkohol folyik a konyhában, meg hogy nálad mindig ennyire tele van a bárszekrény, szóval nem, egyáltalán nem leszek ezektől lelkibeteg, szépen meg is válaszolom őket.
Egyszer, ha majd tengernyi időm lesz, írok is egy jó hosszú posztot arról, hogy miért és hogyan főzzünk alkohollal, mert az ugye nagyon jó. Fejben már rég megvan, amíg eljutok a billentyűkig, az eltart egy darabig.

De addig is folytatnám a sort.
Nem nőttem föl szőlős vidéken, azon kívül, hogy nagyapám szegény irdatlan rossz “piros” bort állított elő magának meg a családnak a kertben termett szőlőből, nemigen van gyerekkori emlékem a borokról. Gimnáziumi tanéveim legelejét viszont annak rendje és módja szerint szürettel töltöttük. Soha, de azóta se soha annyi szőlőt nem ettem, mint akkor, abban az egy hétben. Versenyeztünk, melyik csapat szedi a legtöbbet, a fizetséget pedig önkéntesen valamilyen szociális célra ajánlottuk fel. Szüret közben kilószámra tömtük magunkba az édes szőlőszemeket, és mivel girhes suhancleányzó voltam, sikerült is némi túlsúllyal hazagurulnom. Egyedüli rossz emlék a hajnali fél hatkor a folyosókon teljes hangerővel felhangzó Boney M. Gotta go home című száma volt, akinek van erről némi emléke, tudja, mire gondolok.

Szőlőt szívesen használok sós, húsos ételekhez is, élvezetes kontrasztot alkot a fűszeres hús az édeskés, ízekkel teli szőlővel.
Ennek a salátának leginkább az az érdekessége, hogy a májat szőlőmagolajban sütöttem ki. Stílusos, nem? A hidegen préselt szőlőmagolaj igen értékes holmi, finom is, de sajnos drága is. Magas a többszörösen telített zsírsavak aránya, viszont ez az egyetlen természetes, hidegsajtolású olaj, amivel sütni is lehet. Árát pedig az indokolja, hogy egyetlen liter olajat 50 kilónyi szőlőmagból tudnak csak mechanikus úton kisajtolni.
Ezt az olajat használtam a salátamártáshoz is, ízben nagyon jól harmonizál vele a dióolaj, és persze az alma is.
A képen látható adag kevés pirított házikenyérrel már főételnek is beillik, bár én a sorban előételnek szánom, mert lesz még hús és szőlős desszert is.:)

sult_borjumaj_salata_szolo1

Szőlőmagolajban sült szőlős borjúmáj zöldsalátával és pirított dióval

½ fejnyi fodros tépősaláta (lollo rosso és biondo)
100 g madárbegysaláta
1 nagy maréknyi dió
400 g borjúmáj
kevés liszt
2 ek szőlőmagolaj, hidegen préselt
1-2 ek száraz marsala (esetleg Tokaji szamorodni, vagy száraz vermouth)
kb. 200 g fehér szőlő
A dressinghez
2 ek dióolaj
2 ek szőlőmagolaj, hidegen préselt
2 ek almabalzsam (vagy nagyon jóminőségű almaecet)
pici (gesztenye)méz, ízlés szerint
só, bors frissen tekerve

1.  A salátákat leveleire szedem, megmosom, falatokra tépkedem, a madársalátát szintén megtisztítom és az összeset kicentrifugázom. A salátamártás hozzávalóit összekeverem.
2.  A szőlőt leszemezem, megmosom, hosszában félbevágom és kipöckölöm a magjait.
3.  A májat megmosom, papírtörlővel leitatom és az esetleges erektől megtisztítom. Kevés liszttel megszórom, ráklopfolom és picit megrázva leporolom róla úgy, hogy hajszálvékony réteg maradjon rajta. Egy serpenyőben felhevítem a szőlőmagolajat és a májat közepesnél magasabb hőfokon mindkét oldalán néhány perc alatt megsütöm. A vége felé hozzálöttyintek egy kevés marsalát és miután gyorsan elsistergett, mellédobom a szőlőszemeket is. Egyet rázok a serpenyőn és kész is. Enyhén sózom a májat, azután felhasználásig lefedem.
4.  Közben a diót szárazon megpirítom, hogy kissé színt kapjon.
5. A salátát összeforgatom a mártás nagy részével és lapos tányérokra halmozom. A májat éles késsel szeletekre vágom, ráültetem a salátára és közben borsot is tekerek rá. Köré szórom a szőlőt és a diót is, a maradék mártást pedig a máj tetejére csorgatom.
2 személyre /

okt 152007
 

Vannak dolgok, amiből csupán néhány csepp is elég, hogy megédesítsék az életünket. Vagyis az ételünket. Nos, ezt nem kell mindig szó szerint venni, mert már néhány bizsergően savanykás csepp egy szem epren, néhány kuszán ívelt vonal a tányéron is elég ahhoz, hogy egy jól eltalált dekorációval igen nagy hatást érjünk el. (Mint például itt, itt vagy itt).

Az utóbbi évek egyik apró kis gasztronómiai vívmánya egy sűrű, ízében balzsamecetre emlékeztető krém, amit hanyagnak látszó mozdulattal, dekorelemként pöttyöznek, csorgatnak húsra, salátára, vagy akár gyümölcsre is. Hogy ki fedezte fel és indította útjára néhány éve ezt az apróságot, nem tudom, de tény, hogy divatot teremtett vele, hisz egy ilyen balzsamkrémes dekorral – persze ha illik az ételhez – nem kell ahhoz menő séfnek lennnünk, hogy mi is látványosan feldobjunk akár egy átlagos vacsorát is.

crema_di_balsamico_banan1

A végső ötlet akkor jött, amikor a múltkori zabaglione-ra rácsorgattam a meglehetősen drága (bár annál finomabb) igazi, sűrű, balzsamecetemet. Másnap vásárlótúrára mentem, és lám, a kisebb szuperpiacon, ahol hetente többször megfordulok, öt különböző fajta álldogált a polcon. Elbaktattam még két közeli szaküzletbe is, ugyanaz a helyzet fogadott. Minőségtől függően egy negyedliteres kiszerelés 6 és 10 euróba kóstál, de az ízesített fajtákért – mint a citromos, zöldfűszeres, szarvasgombás, vagy hogy a fehér bio minőségűről már ne is beszéljünk – már mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni. Etalonként vennem kellett egy kis flakonnal, mert eldöntöttem: ezt magam is meg tudom csinálni.

Ez a balzsamecetkrém összetételében nem más, mint több-kevesebb balzsamecet, szőlőmust és rengeteg egyéb tartósítóanyag. Mindegyik flakonon elolvastam a hozzávalókat, de nagy eltérést nem találtam: innen már ízlés kérdése a balzsamkrém gyártása. Balzsamecetet 20%-70%-ban tartalmaz, a másik nagy rész a must, ezenkivül módosított keményítő, antioxidáns, E 150, E 220, kéndioxid, glukóz, dextróz, tejcukor, xantán lehet benne.

crema_di_balsamico2

Könnyűszerrel találtam recepteket is (valóban sok van és könnyen rájuk lehet találni) és legyártottam az első balzsamecetkrémet.
A sűrítőanyagot ki lehetne, sőt ki is kellene kerülni, de ebben az esetben nem érdemes, mivel épp ettől áll meg a talpán a krém. Ha nem sűrítjük, akkor előbb-utóbb, vagyis míg a tányért az asztalra tesszük, szétfolyik, hiába magas a viszkozitása.
Az egyik leírásban azt tanácsolták, hogy készítsünk az elején egy kevés karamellt, ez legyen a krém alapja. (Ezt csak egy leírásban olvastam, de a végeredményt  tekintve valóban jó ötlet.) Szőlőléből természetesen tiszta, 100%-os levet használtam, és az összes ajánlat ellenére nem 1:1 arányban használtam, hanem több szőlőlével indítottam, ezt redukáltam egy kicsit, és csak utána öntöttem hozzá a balzsamecetet. (Igy egy koncentráltabb szőlőlevet kaptam, amihez a balzsamecet már nem tett túl sok savat hozzá.) A végeredmény szenpontjából ez is nagyon jónak bizonyult!

Nehéz volt kitalálni, meddig redukáljam a cuccot, mivel ahogy hűl, még tovább sűrűsödik. Hát, találomra, úgy fél óra múlva, amikor a kanálról már sűrűn folyt a lé, hozzákevertem egy mokkáskanálnyi, pici szőlőlével elkevert keményítőt. A mokkáskanál mérete még a kávéskanálnál is kevesebb, szóval valóban kis mennyiségről van szó. Ha kihűlés után azért sűrű lenne, egy kanálka szőlőlével hígítani lehet.

Egyik legfőbb gondom a készen vett balzsamkrémmel nem is az ára (bár szemtelenül magas, ahogy látni fogjuk), hanem épp az, hogy mivel itt csupán dekorációs elemről van szó, nem használnak hozzá igazán jó minőségű, értsd valódi balzsamecetet, hanem egy egyszerű, iparilag erjesztett terméket. Hiába van ráírva, hogy Modena, az ne tévesszen meg senkit. (Az *Aceto Balsamico di Modena* elnevezés nincs levédve.) Én viszont vettem egy még olcsóbb árfekvésű, de már jobb minőségű balzsamecetet. Gyors fejszámolás, a másféldeci, házilag készült balzsamkrémem így is 4-5 euróba került, viszont mentes mindenféle adalékanyagtól, az íze pedig felülmúlhatatlan! A készen vett krém lágyabb ízű, de kaparóbb, az enyém intenzívebb, de nem annyira *ecetes*.

Másik legfőbb gondom a krém tárolása volt. Már előtte gondolkoztam, mi a csudába tegyem, mert egy sima üveg ugye ebben az esetben nem játszik, hisz pöttyöket, mintákat akarok vele rajzolni.
Már tavaly lejártam a lábam az olyan kis helyes flakonokért, amiben pont ilyen díszítő krémeket lehet nyomkodni: egy csöpp majonézt, mártásokat. Nem kaptam, de az ember lánya találékony, és egy hajfestékes, csőrős kinyomó tubust vetettem be erre a célra. Alaposan kimostam, hetekig szárítgattam, mire a konyhában használatba került. Bevált, ezért ezt a krémet is egy ilyenbe tettem, viszont örülnék, ha valahol folytonos utánpótlást találnék erre a célra :-)

Azt mondanom sem kell, hogy ennél jobb gasztroajándékot ebben az évben el sem tudok képzelni! Csak győzzem flakonnal:-))) Ajánlatokat szívesen fogadok.
Összefoglaló receptgyűjtemény további gasztroajándékokról a magyarnyelvű gasztroblogokban ITT található.

crema_di_balsamico_mosaic3

Balzsamecetkrém házilag
(Crema di Balsamico fatta in casa)

1 ek barnacukor
200 ml piros szőlőmust, piros szőlőlé (100%-os)
150 ml balzsamecet
1 mk keményítő (bármi lehet)

Egy kis edényben közepes hőn megmelegítem a cukrot és kevergetve karamellé olvasztom. Mikor folyós karamell lett, 1-2 percre félrehúzom, hogy hűljön, majd óvatosan hozzáöntöm a szőlőlevet. Semmi vész, a karamell lassan majd felolvad a gyümölcslében. Pár percig forralom, hogy a szőlőlé koncentráltabb legyen, majd hozzáöntöm a balzsamecetet is. Az egészet felére-harmadára beforralom, ez úgy 15-20 perc. Úgy mértem le, hogy az elején beleállítottam egy kanalat (vagy bármit, pont úgy, mintha olajszintet mérnék), és ehhez viszonyítva mértem a további szinteket.

Ekkor még elég folyékony, nem túl sűrű, de vigyázat, számoljunk vele, hogy lehűlés után tovább sűrűsödik egy kicsit.
Érdemes az egészet nyitott ablak vagy az elszívó mellett végezni, mert kissé maró ecetszag keletkezik, de jó balzsamecet esetén ez azonnal elillan, amint végeztünk.
Ha szobahőmérsékletre hűlt, flakonokba öntjük.
Ugyanígy fehér, azaz világosabb balzsamecetkrémet is készíthetünk fehér szőlőlé és fehérborecet segítségével.

150 ml balzsamkrém