dec 182013
 

Az egyik legjobb dolog az angol konyhában a híres citromkrémjük. Ez így persze nem teljesen igaz, de nem sok izgalmas fogással találkoztam. Elnézve a húsos pitéket, krumplis halat és a maradékból összeütött vaníliás kenyérpudingot valóban meglepő, hogy kinek és mikor jutott eszébe, hogy nyers tojásokat citrommal krémmé főzzön. Sikeres konyhai baleset, de mint tudjuk, így születnek a nagy dolgok.

Ez az angol citromkrém nagyon finom. Egyszerre édes és savanyú, vajas és bársonyos, egyszóval mindazt megtestesíti, amiért rajongunk és áhítozunk. Az a fajta krém, amit – igen -, reggel a konyhában, állva, nyitott hűtőajtó mellett szoktunk kanalazni. Én legalábbis. Continue reading »

dec 112013
 

Karácsony előtt nem csak a blogokban, de zárt csoportokban is tombol a sütési láz. Így történt, hogy egyik nap szemben találtam magam egy eszméletlen jól kinéző keksszel, narancsmártással felturbózva. Mivel nem vagyok egy sütőtündér, és amúgy is el voltam maradva az előkészületekkel, lecsaptam Angéla receptjére. Az eredeti felállásban törökmogyoró és mandulaliszt szerepelt, ez el is készült, sőt a facebook-on ki is takarítottam a tálat, a tészta ugyanis eszméletlen finom volt nyersen is.
Fotózni nem tudtam, megettük.

Ma újra kellett sütnöm, de elfogyott a mandulaliszt, az új szállítmány pedig még nem érkezett meg, ezért változott a felállás Continue reading »

aug 052009
 

Nemrég mesélte egy ismerősöm, hogy rohan haza, a frissiben várásolt limoncino egy részét elfőzi, a maradékot pedig megissza. Persze merő egy kiváncsiság lettem és megkérdeztem, mit is főz a likőrrel.
Sütésen kívül még sosem hallottam ilyet, és magam sem vetemedtem volna rá, hogy citromlikőrben pároljak egy-két szelet húst. De a hirtelen felvázolt recept teljesen felcsigázott, így én is átszaladtam a henteshez, magamhoz vettem a limoncinot és a receptet kissé átdolgozva elkészítettem a vacsorát.

Eredetileg szárnyas szerepelt a javaslatban, de ezt azonnal felváltottam borjúra. Hagymára és fűszerekre sem emlékszem, ez utóbbi tényleg sok és tolakodó is lenne.
A vacsora azonban remek lett, gyors is – ami az előkészületeket illeti, aromákkal teli is, szóval megtartjuk!

A kép mindenféle előkészület nélkül, hirtelen készült és messze nem tükrözi vacsoránk finomságát.:)

limoncinoban_parolt_borju2

Limoncinoban párolt borjúszelet balzsamecettel és sültburgonyával

2 ek citromos olívaolaj

2 vastagabb borjúszelet (vagy csirke-, pulykamellfilé, comb, összesen kb. 400 g)
2 db salottahagyma
kb. 200 ml limoncino (szicíliai citromlikőr)
kb. 120-160 ml száraz fehérbor, vagy száraz marsala, kevés alaplével vegyítve
só, feketebors, frissen őrölve
8-12 szem feszes, kisszemű újburgonya
sűrű balzsamecet

1. Először megmosom a hússzeletet, leitatom és belefektetem egy olajjal kikent, tűzálló tálba. Rá- és köré dobom az apróra vágott salottát, majd köréöntöm a limoncinot és a fehérbort is. (Kicsit több legyen az alapleves-boros folyadék, különben túl édes lesz a mártás!)
2. Lefedem, majd betolom a légkeverésen 160 °C-ra előmelegített sütő középső rácsára.
3. Jó fél óra múlva melléteszem a meghámozott, de egészben hagyott pici kis újburgonyákat. Ha szükséges, teszek még hozzá egy kevés bort, alaplevet, esetleg ásványvizet.
4. Bő másfél óra múlva kész, ekkor egy besűrűsödött, rendkívül finom mártást kapunk a hús alatt. Tányérokra szedem és meglocsolom a húst egy kevés sűrű balzsamecettel.
2 személyre /

limoncinoban_parolt_borju1

jún 162009
 

Továbbra is nagy barátja vagyok a krémleveseknek, hisz mindenféle finomságot beléjük lehet pakolni, ami vészesen közelít felhasználhatóságuk vége felé. Így történt ez ezzel a levessel is, egy maradék zellergumó és két csenevész fehérrépát kellett ehető formába hoznom.

A krémleves meg sem érdemelne egy receptet, annyira egyszerű, viszont továbbra is próbálkozom, milyen levesbe valóval dobhatnám fel őket. Ja igen, egy kevés mascarpone is útban volt már, ebből az egészből pedig ez a végtelen egyszerű, de valami fantasztikus ízű gombóc született! Pirított mandulát és vastaghúsú narancs frissen reszelt héját tettem a mascarponeba, egy kevés francia magos mustárral pedig kikerekítettem az ízét. De még mennyire kikerekedett!

Ezt a levest később spárgából is megismételtem (ezért a dupla cím), akkor pirított diót tettem a gombócokba. Képtelen lennék eldönteni, melyik ízlett jobban!

zellerkremleves_mascarponegaluska1

Zeller- vagy spárgakrémleves diós mascarponegaluskával

A leveshez
1 ek olívaolaj
1 ek vaj
1 nagy fej hagyma
kb. 400 g fehérszínű zöldség:
– 250 g zellergumó + 2 db fehérrépa (kisebb), vagy
– kb. 500 g fehérspárga (tisztítás előtt)
1 nagy löttyintés fehérbor
800 ml alaplé
só, feketebors
1 ek limoncello, vagy kevés citromlé (elhagyható)
dióolaj a tetejére (kb. 2 ek)
A mascarponegaluskához
kb. 150 g mascarpone
1 db (kezeletlen) narancs frissen reszelt héja
3-4 ek mandula vagy dió, pirítva és durvára aprítva
2 mk magos francia mustár (a magos mustár kulcsfontosságú)
só, feketebors

1. Egy fazékban felhevítem az olajat a vajjal és megpirítom benne a felvágott hagymát.
2. Közben meghámozom és kisebb darabokra felvágom a zöldséget és kevergetve megkapatom az olajban. Rálöttyintek egy kevés bort, elpárologtatom, majd felöntöm majdnem az egész húslevessel (ízesítésre, kiegyenlítésre hagyjunk még egy keveset) és 15 perc alatt lefedve puhára párolom.
3. Ha kész, botmixerrel pürésítem. (Ehhez átöntöm egy másik edénybe, két részletben pürésítem és visszaöntöm a fazékba. Ha van üvegfalú turmixgépünk, használjuk azt.) Ha szükséges, sózom és borsozom és annyi alaplevet öntök még hozzá, hogy viszonylag sűrű leves legyen. Ehhez a mennyiségű zöldséghez nagyjából 8 dl alaplé szükséges. Hagyom, hogy langyosra hűljön.
Aki gondolja, most tehet bele egy nagyon kevés limoncellot – vagy egy teáskanálnyi citromlevet.
4. Levesbetétként elkészítem a galuskát.
Egy tálkában simára kikeverem a mascarponét. A mandulát vagy diót szárazon megpirítom (sütőben 100 °C-on, 10 percig, vagy serpenyőben gyakran rázogatva, de vigyázzunk, gyorsan odaég) és ezután durvára őrlöm, ne legyen teljesen poralakú.
5. A kezeletlen héjú narancsot megmosom, leszárítom és lereszelem a héját, az egészet beleforgatom a krémbe és annyi magos mustárt teszek bele, hogy izgalmas íze legyen. Ehhez kóstolgassuk bátran! Ezután sózom és borsozom.
6. A langyos levest tálkákba szedem. Két teáskanál segítségével – azzal a bizonyos ide-oda forgatós módszerrel – a mascarponekrémből galuskákat forgatok és a leves tetejére ültetem. Borsot tekerek rá és kevés dióolajat locsolok a tetejére.
2 hatalmas, 3 közepes adag / 1.346 kcal /
3 adag esetén spárgával / 1 adag = 448 kcal / 37,7 g zsír / LF30 75,6%

máj 132009
 

Aki únná az epret, az lapozzon nyugodtan, nyugodtan menjen át olvasgatni a bloggertársakhoz :) vagy várja meg a következő bejegyzést – lehet, hogy az nem eper lesz:).

Egyszóval még mindig eper, és még mindig nem édes. Ezúttal sajttal készült, egészen pontosan brie-vel, a tetejére frissen forgácsolt narancshéjat tettem, a mártást pedig finom, de ezúttal nem túl markáns olívaolajból, de nagyon markáns, gyümölcsös málnabalzsamból kevertem.
A brie minősége igen fontos, ne vegyünk hozzá holmi sápadt ízű, jellegtelen sajtot, de túl intenzív se legyen: az eper és a sajt maradjon egyensúlyban. Én először Isigny Ste Mère-ből származó camembert-t vegyítettem hozzá, no azt nem kellett volna! Ez a csodálatos, rendkívül intenzív sajt teljesen elnyomta az epret, ezt a sajtot inkább csak kenyérrel és egy pohár borral fogyasszuk:)
A második alkalommal azonban középerős francia brie ment bele, és úgy fantasztikus lett!

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a megszelidített egzotikus ízeket, érdemes kipróbálni! Rusztikus fehérkenyérrel akár könnyű vacsora is lehet, előételnek pedig kíváló, de nem véletlen a Reggeli-cimke sem! A zöldbors ennek a salátának sem árthat, de most nem tettem bele.
Ha lecseng az eperszezon, málnával is kipróbálom. 

Eper és sajt még itt:
Epersaláta Crema di Balsamico-val (Gabriella konyhája)
Epersaláta rucolával, kecskesajttal, avokádóval (Domestic Goddess)
Eper kecskesajttal (Domestic Goddess)
              Eper olívaolajas-málnabalzsamos brie-vel
Eper olívás-málnabalzsamos brie-vel

200 g eper (vagy szamóca)
120 g brie (francia, 50%-os)
A dressinghez
2 ek citromos olívaolaj
1 ek erdei málnabalzsam (erdei málnás ecetbalzsam)
1 tk limoncino (olasz citromlikőr, elhagyható)
pár tekerés só
pár tekerés feketebors
½ db narancs frissen reszelt héja

Az epret óvatosan megmosom, szűrőbe teszem, majd félbevágom és kicsippentem a bajuszát. Tálalótálba teszem.
Közben szeletekre, majd csíkokra vagy falatokra vágom a szobahőmérsékletű brie-t.
A dressinget pezsgőhabverővel vagy zárt üvegben egyneműre keverem és először összevegyítem a sajttal, majd a tálban az eperrel. Jó, ha állni hagyjuk negyedórát.
1 személyre / 788 kcal / 62 g / LF30 71,4% 

ápr 292009
 

Mostantól műsorzárásig epret spárgával eszünk, ha pedig az nincs, akkor spárgát eperrel. Együtt, egymás után, vagy külön-külön, úgy is nagyon jó lesz.
Ahogy lecseng a medvehagyma, úgy nálam szinte egyszerre robbant be az eper és a spárga. Ha lenne ajtó a konyhámon, akkor szinte egymásnak adnák a kilincset, de kétség kívül lesz olyan nap is, hogy egymás mellé ültetem őket a tányéron.

Ennek a narancsos spárgának az ötlete Zsuzsától származik. Már akkor roppant megtetszett és a színe is lenyűgözött, ahogy a spárga alól elővillantak a narancssárga szeletek. Ahogy készült, csavartam is rajta, még a mártásokkal is elbabráltam egy kicsit, mert még a szám sem tudta eldönteni, melyik lenne hozzá a legjobb.
A narancsos spárga így – kicsit távolról :) – két olasz étel összefonódott változata lett. A főtt spárga főzött narancsmártással egy egyszerű és finom előétel, most pedig a sós, hagymás narancssalátát csempésztem a tetejére.
Azt a bizonyos pontot az i-re egyértelműen a fahéj tette, amit a mártásba kevertem. Nem sokat, csak épp egy leheletnyit, hogy kiérződjön. Sok nem is mehetett bele, a fahéj ugyanis még mindig Ingo Holland fantasztikus boszorkányboltjából való, abból pedig valóban elég egy csipetnyi is. Hagyományos szuperpiaci, zacskós fahéjból talán többet is beletehetünk, de kóstoljuk meg előtte! (mármint a mártást.)
A második mártás, amit kikevertem, inkább salátadressing, de ha nem savanyítjuk túl, akkor finom öntetként körülcsepegtethetjük vele a spárgát.

Markáns, kissé extrém, számomra azonban nagyon jó vacsora lett belőle! Előételnek, köretnek, könnyű vacsorának, grillezett húsok mellé kísérőnek mindenhogy jó. Ha a grillrostunk elég nagy, akkor lefedett alufóliatálkába téve a roston is megsüthetjük, de ebben az esetben ajánlatos a (zöld)spárgát előfőzni.
Csőben sült zöldspárga hagymás naranccsal
Csőben sült zöldspárga hagymás naranccsal
(Asparagi verdi con salsa all'arancia profumata di cannella)

kb. 600 g zöldspárga
1 ek olívaolaj
1 tk-nyi vaj
1-2 nagy löttyintés húslves
1 db nagy vagy 2 db kisebb, lédús narancs
2 db salotta (vagy 1 közepes lilahagyma)
1 nagy löttyintés marsala (vagy száraz vermut, esetleg fehérbor)
Mártás 1. (főzni kell)
1 db tojássárgája
2 ek alaplé
1 db narancs kifacsart leve
só, bors
2 csipet fahéj
Mártás 2. (keverni kell)
2 ek citromos olívaolaj
1 ek mézbalzsam
1 tk limoncello (elmaradhat)
só, feketebors
2 csipet fahéj

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem.
Egy megfelelő méretű tűzálló tálba olajat öntök és belemorzsolom a vajat. A zöldspárga végeit kicsit meghámozom (hogy biztos ne legyen fás), és a tálba ültetem. Meglocsolom egy nagyon kevés alaplével és lefedve 5-10 percre betolom a sütőbe.
Közben lereszelem a narancs héját, aztán meghámozom a narancsot és a fehér részeit is nagyvonalúan levágom. A hagymát hajszálvékony karikákra vágom, a spárgát kiszedem a sütőből, a fele hagymát rászórom a spárgára, enyhén sózom, rászórok egy kevés narancshéjat (mennyiségétől függ, most annyi lett belőle, hogy a fele elég volt), ráfektetem a narancsszeleteket a felfogott levével együtt és ráteszem a maradék hagymakarikát. (Annyi hagymát tegyünk rá, amennyit gondolunk, a lágyízű, édeskés salotta remek hozzá!)
Most locsolok a tetejére egy kevés vermutot vagy marsalát, esetleg fehér portóit, vagy fehérbort, kinek milye van, de a felsoroltakból kétség kívül a száraz marsala a legjobb. 

Visszateszem a sütőbe és összesen kb. 30 percig sütöm, közben egyszer meglocsolom a levével. Úgy lesz jó, ha a spárga roppanós marad, a leve pedig majdnem egészen elpárolódik. 

Közben elkészítem (valamelyik) mártást.
Az elsőnél egy kis lábasba teszem a tojássárgáját, belekeverem az alaplevet és a narancslevet, majd alacsony hőfokon, állandóan keverve besűrítem. Sózom, borsozom és fahéjjal ízesítem. Ha nem lenne sűrű, adhatunk hozzá egy pici keményítőt is, ha pedig sűrű, hígitjuk pár csepp alaplével. 
A második alapvetően egy dressing, csak össze kell keverni.
2 személyre /

aug 072008
 

Dúl a fagyiszezon, és egyre merészebb, különlegesebb kreációk születnek. Ahogy nézem a blogokat, már csak az tesz fel fagyis posztot, aki tényleg valami újszerű dologgal tud előrukkolni, hisz a szokványos párosítások – hogy úgy mondjam – már mind elkeltek:-)) Persze miért volna az baj, ha valaki egy megszokott ízt éleszt újrá és közzé is teszi egy pompás fotóval? Dehogyis, ez is csak színesíti a palettát!
Idén én is csak a megszokott fagyijaimat gyártottam, abból sem sokat, mert jó ideig nem is voltam fagyigépközelben.

Pár napja azonban magamévá tettem a La cucina italiana legújabb számát, és jobbnál jobb granita-kreációkat találtam benne! Kilőttem legalább hármat, amit feltétlen be kell kevernem, annyira izgalmas összeállítások voltak! Continue reading »

okt 042007
 

Amikor Zsófinál megláttam a csirkével és gombával töltött leveles kosárkáit, egyből beugrott, hogy ezt más formában is igen könnyű elkészíteni. Úgy gondoltam, hogy a vol-au-vent-ből most via col vento lesz:-), mert a hűtő tartalma szerint olaszos hozzávalókból akartam megsütni. Igazából az előtte már felhasznált remek caciocavallo sajtomnak kerestem hasznosítási területet, még mindig maradt belőle egy nagyobb darab.
Hogy kerek legyen a történet, meg kell említenem, hogy évek óta keresek már kisebb, olyan 6-8 cm-es kis sütőformát. Olyan falatnyi quiche-eket, tenyérbe vehető gyümölcsös pitéket szerettem volna sütni bennük. Körbenéztem a terjedelmes sütőforma készletem között, és nicsak, leghátul megbújva találtam ezt a hatszettes formát. Hát, megörültem neki, el is felejtettem, hogy évekkel ezelőtt vehettem és költözés óta is becsomagolva lapult a sütő alatti fiókban. (No comment.) Az alja 8 cm, így tökéletesen megfelelt a célnak.

A tésztát kivágtam, az alját pedig először nyers sonkával és limoncelloval elkevert ricottával töltöttem meg. A limoncellot az a hirtelen ötlet sugallta, nehogy megtörjem az alkohollal való főzés hosszan tartó menetét:-), amely ugyan első hallásra talán bizarr összeállítás, de remekül helytállt! Erre nektaringerezdeket fektettem és az egészet megszórtam a már említett caciocavallo-val. (Előtte már sütöttem vele szicíliai pizzatáskákat, abból maradtak.) A caciocavallo Szicília talán leghíresebb sajtja, nevét pedig a feltevések szerint formájáról kapta (cacio=sajt, cavallo= ló). Juh- és zsíros tehéntejből készítik, ha nem kapunk, akkor pecorino-val vagy provolone-val is lehet helyettesíteni, ezekhez hasonlít leginkább az íze és állaga.

A kis kosárkák rendkívül jók lettek (még másnap, hidegen is), de langyosan a legjobb. Az egészet egy rucolaágyra fektettem, persze a dressing is elég bizarr lett, abba is tettem limoncellot.
Azt hiszem, bátran kísérletezem tovább a leveles tésztával:-))        

Tésztakosárkák sajttal és nektarinnal

Tésztakosárkák sajttal és nektarinnal

1 csomag leveles tészta (25 x 42 cm)
250 g ricotta
100 g pancetta vagy nyers sonka
1 csipet só
2 ek limoncello
3 db nektarin
bors, durván őrölve
100 g sajt (caciocavallo, pecorino, provolone)

A sütőt 180 ºC-ra (160 ºC/légkeverésen) előmelegítem.
A leveles tésztát óvatosan kibontom és egy lapra helyezem. A 8 cm-es aljméretű formák esetében egy 12 cm-es tálkát teszek a lap szélétől kezdve és késsel körbevágom. A lapot behelyezem a formába és a szélét óvatosan benyomom. Igy teszek a többivel is, nekem ebből a lapból 8 forma lett. 6 kör egyben, a másik kettőt pedig a tésztamaradékokból "szabtam ki". (6 formám van, a maradékot később sütöttem.) 
A ricottába keverem az apró kockára vágott sonkát, picit sózom, ha kell, belekeverem a limoncellot és szétosztom a kosarakba. A nektarint megmosom, majd a nektarinokat 12 vékonyabb szeletre bemetszem, így könnyebb gerezdekre szedni. Kissé egymásra fektetve ráteszem a ricottára és borsot tekerek rá. A sajtot durvára reszelem és rászórom a nektarinra.
Beteszem a sütőbe és 10-12 perc alatt készre sütöm.
8 kosárka /  

Tésztakosárkák sajttal és nektarinnal 

jan 192007
 

Többen közkívánták már ezt a receptet, így kötelességemnek éreztem, hogy minél előbb eleget tegyek ezeknek a kívánságoknak.
A cím elég csalóka, mint ahogy sokszor, most is nehéz nevet adni egy-egy ételnek. Mivel a tésztában nincs limoncello, ezért így neveztem el – remélem találó.
Joghurtból ez esetben a zsírdúsabb fajtát vettem, de nagyon jó, krémes állagút. Vaníliából természetesen még mindig a kikapart vaníliarúd a legjobb, mivel azonban van kivonatom, azt használom. A kristályvanillinnal dúsitott kristálycukrot ez esetben felejstük el….   Egyáltalán nem érződik.
Én egy ideje szívesen használom az úgynevezett cupcake (ejtsd: kapkék) formát, amit inkább minimuffin forma néven árusítanak. A cupcake egyfajta miniatűr muffin, de sokkal díszesebb, kisebb remekmű, elegáns, pici süti. Több cégtől lehet már kapni ilyen formát szilikonból, ezek gyártófüggően 15-19 apróbb gödröcskével rendelkeznek. Számomra az a valódi előnye, hogy ezeknél a piciny, kétharapásnyi minisütiknél szinte minden harapáshoz "kapok" egy kis mázt, nem úgy, mint a nagyobb társaiknál, ahol nagyrészt már a "szárazabb" tésztát rágcsálom, máz nélkül.

Nem egy gyerekbarát sütemény, de néha ilyen is kell. Gyerekbarátságosan viszont pont a lényeg vész el.
Ez a recept 12 muffinra szól, ezért egy 6-os hagyományos és egy cupcake formát készítettem.
A limoncelloról bővebben itt írtam.

Krémsajtos-limoncellos muffin 

Krémsajttal töltött limoncellos muffin

A kevert tésztához
2 db tojás
200 ml joghurt (3,5%)
6 ek növényi olaj
150 g kristálycukor
1 ek vanília kivonat
180 g búzaliszt (BL 55%)
1,5 tk sütőpor
0,5 tk szódabikarbóna
A töltelékhez
100 g krémsajt (Philadelphia 12%)
2 ek kristálycukor
3 ek Limoncello
A cukormázhoz
100 g porcukor
3 ek Limoncello
1 db citrom reszelt héja

A muffinformát kivajazom és beteszem a fagyasztóba. (Ezáltal nem olvad le a vaj azonnal az oldaláról.) A sütőt 170 °C fokra előmelegítem.
A tésztához először a tojást alaposan elkeverem a joghurttal és az olajjal, majd belekeverem a többi hozzávalót. 
A krémhez szintén összekeverem a hozzávalókat. Mivel a limoncello jéghideg (a fagyasztóból vettem elő), ezért érdemes a szükséges mennyiséget előbb kivenni és szobahőmérsékleten tartani, úgy könnyebb lesz elkeverni a krémsajttal. A krémhez porcukor is megfelel. 
Most kiveszem a muffinformákat a fagyasztóból és a hagyományos forma mélyedéseibe 1 evőkanálnyi tésztát teszek, a kisebbikbe egy teáskanálnyit. Ráteszek egy kiskanállal a krémsajtból, úgy, hogy az egész mennyiség elfogyjon. Ekkor a kupacokra teszem a maradék tésztát. Nem baj, ha szétfolyik és a rétegek nem fedik egymást, a végén így lesz jó.
Beteszem a sütőbe. Nálam 170 °C fokon 25 perc alatt kész volt.
Kiveszem a formákat, majd 5 perc múlva, amikor kissé kihűltek, kiborítom a muffinokat egy lapra.
A cukormázat összekeverem és egy ecsettel mindegyik tetejét bekenem a mázzal.
(A cukormáznak az a titka, hogy sűrű, épphogy kenhető legyen – akkor jól befedi a sütemény tetejét és sűrű cseppben folyik rajta végig. Ha látom, hogy hígabb, nem fed eléggé, adok még cukrot hozzá.) 
12 db muffin / 30 db minimuffin  

dec 102006
 


Amikor jó pár hete az illatos citromdarabkákat egy öblös ballon alkoholfogságába rejtettem, még nem tudtam, hogy hamarosan személyes ismeretségbe is kerülök az olasz Amalfi-part híres citromlikőrjével. Mivel tudtam, hogy más likőrökkel szemben eme citromlikőr házi gyártása viszonylag könnyű, valahogy mégis húzódott a dolog. Nos, a limoncello kész, egy citromlikőrös muffint pedig beterveztem egy unalmas vasárnap délutánra, amikor is jégbehűtött limoncellot kortyolgatva nekiállok a muffinok elkészítésének.

Már Goethe is megírta itáliai utazásáról fogant, “Wilhelm Meister tanulóévei” című önéletrajzához közel álló regényében szereplő “Mignon” versben azt az életérzést, amit a campaniai táj (és nem utolsósorban Mignon, vagyis Marianne von Willemerhez fűződő szerelme) válthatott ki belőle: 
“Tudod, hol a hon, citrom hona, lomb-sűrűn ég a narancs aranya, szelíd szél száll kék ég felől, babér áll, mirtusz a csöndbe dől: Ismered? oda, oda vágyom én…”
A narancs- és citromligetekkel övezett táj, a vakítóan kék, felhőtlen ég, bennünket sem hagyott hidegen.

A limoncello a Nápolyi-öböl és az Amalfi partjainak leghagyományosabb itala, likőrje. Nemcsak az utcákon, ligetekben, de még az országút mellett is a szószoros értelemben roskadoznak a narancs- és citromfák és a gyümölcsöt bárki leszedheti, aki arra jár. Nem csoda, ha a citromlikőr mellett a másik kulináris alaptermék a citromtorta, Torta al limone, ami az amerikai citromkrémes sütemény lazított változata: egy habkönnyű citromos piskótatorta úgyszintén habkönnyű citromos mázzal a tetején. Fenséges!

A limoncello a rendkívül aromadús citrom héjából készül, amit néhány hétre tiszta alkoholba áztatnak, majd leszűrik és cukorsziruppal felöntik. Éppen ezért házi készítése sem bonyolult, ott, ahol az alkohol ára miatt könnyen elérhető – mint ahogy Olaszországban is -, ott érdemes házilag előállítani. Ezzel a módszerrel még magunk is szabályozhatjuk a cukor mennyiségét: megvallom, én kevesebb cukorral készítem, mint ahogy azt a legtöbb recept ajánlja. Vigyázni kell azonban a likőr alkoholtartalmára: a legtöbb likőrrel ellenben, melyek 16-18% alkoholfokkal rendelkezik, a limoncello a maga 28-40%-ával igen sok alkoholt tartalmaz. Ezt bizony be kell kalkulálni, ha nőies elszántságunkban egymás után döntögetjük le a szirupos citromlevet.
Tiszta alkohol hiányában semleges egyéb párlat is szóba jöhet: ebben az esetben azonban mindig lesz a likőrnek egy piciny mellékíze. Tegyünk bele kevesebb vizet, vagyis a víz-cukor arány ebben az esetben 1:1. A likőr alkoholtartalma szintén jóval kevesebb lesz.
Én magam biocitromot használtam, mivel ez kezeletlen – a citromnak a héját használjuk, ezért nagyon fontos, hogy a héja vegyi anyagoktól mentes legyen. Felhasználás előtt azonban mindenképpen alaposan le kell mosni a citromot.

Nápolyban sok család készíti likőrkészletét “fatto in casa” – házilag: a citromlikőr mellett narancsból, földieperből, vagy dióból is maguk készítik az édes, alkoholos nedüt.
Mivel a limoncello egy meglehetősen édes, szirupos ital, a legjobb jégbe hűtve, jégbe hűtött poharakból kortyolgatni. Azóta nálunk is a fagyasztóban csücsül egy félliteres üveg, mellette két jegesen dermedő pohárkával.
Természetesen nápolyi útunk során mi is magunkkal hoztunk egy eredeti üveg limoncellot. Minden limoncello, amit kóstoltunk, kissé más ízű volt, ezért bízvást mondhatom, hogy az alábbi recept megnyugtatóan hasonlít a legeredetibb citromlikőrhöz.
Ami a citromok és a cukor mennyiségét illeti, mindenki nyugodtan próbálja ki a neki legmegfelelőbb arányokat. Az idő tekintetében is különbözőek a vélemények. Néhány recept szerint már egy hét múlva kész a likőr, de a legtöbb recept – mint ahogy én is – ragaszkodik a 3 héthez, holott már másnap fantasztikusan kioldódnak az olajok a citromhéjból.
Ha bárki készen szeretné megvenni a limoncellot, egy dologra érdemes odafigyelni: olvassuk el a hozzávalókat! Az eredeti limoncellohoz nem kell más, csak citrom, alkohol, víz és cukor. Ha ennél több alkotóelemet tartalmaz, hagyjuk a polcon!
Nemcsak limoncelloval, hanem limoncinoval is találkozhatunk: ez nem más, mint szicíliai citromból, Szicíliában készült citromlikőr: Az eljárás azonban ugyanaz, csupán a névvel határolja el magát az a likőr.

Magyar nyelven ezen a helyen található leírás a Napi Online oldalán.

A színével kapcsolatban néhány megjegyzést kell tennem. Az eredeti limoncello olyan töményen sárga, hogy már első látásra is Pavlov kísérletéhez hasonlóan csak a buján termő, vastaghéjú óriáscitromok jussanak az eszünkbe. Pedig ahogy a képen is látszik, néhány citrom kiáztatott héjából képtelenség bármi adalék, színezék nélkül ilyen tömény színt elérni. Az íze kiváló, tömény, a színe viszont sápadtag marad.
Az a gyanúm, hogy itt is a “majonéz-jelenség”-gel van dolgunk. A tojás sárgája ugyebár legyen olyan sárga, mint a lebukó nap narancsosan izzó korongja. A majonéz (az ipari, üvegesről beszélek) viszont legyen olyan fehér, mint az Alpok csúcsán vakító hó (kis túlzással….) Hogy ez technikailag nem összeegyeztethető, azt tudjuk. A majonéz kifehérítése még természetes úton is könnyen megoldható, ha már eleve nem “fehérített” tojásokat használtak volna, a limoncelloba viszont mit tesznek? Milyen titokzatos eljárásnak vetik alá? Mert nem tehetnek semmit, azt viszont kétlem, hogy a Sorrento-ban leszüretelt citromunk vastag héja erőteljesebb színű oldalékot eredméyezne. Mindegy, na, legközelebb majd behúnyom a szemem.
Én egy citrom levét beleszűrtem, ennyit még elbír, anélkül, hogy felborulna az édes-savas egyensúly. Ettől kissé teltebb sárga lett a színe, de még mindig jóval átlátszóbb, sápadtabb, mint a kisüzemi, bolti talján társa.
A nagy rejtély megmarad…….

A limoncellot digestife-ként magában is lehet jégbehűtött likőrös poharakból fogyasztani, esetleg egy szem jégkockára öntve, ami elvesz egy keveset az édességéből. Mint a legtöbb likőr, a limoncello is remek koktél alapanyag (olyan koktélokban szerepel, mint a Belo, a Kamikaze, a Female Lemon, vagy a Nuclear Ice Tea), de felönthetjük pezsgővel, vagy stílusosan Prosecco-val is, rálocsolhatjuk fagylaltra és süteményekre, de citromos sütemények tésztájába, cukormázába is keverhető, mint ahogy a limoncellos muffin esetében én is megteszem majd.
Remek ajándék is lehet így Karácsony előtt egy helyes kis üvegbe öntve, masnival átkötve és feliratozva – még időben elkészül…

Limoncello fatto in casa
Olasz citromlikőr házilag

12 db (vastaghéjú) citrom
1 l alkohol (96%-os)
600 ml víz
300 g kristálycukor
1 citrom leve

A citromokat alaposan megmosom és megszárítom. A héját egy zöldséghámozóval lefejtem, úgy, hogy a héján belül ne maradjon fehér rész, mert a likör ettől keserű lesz. (Ez
nagyon fontos, ezzel ugyanis az egész munkánk kárbaveszhet. Ha mégis marad rajta, azt éles késsel el kell távolítani.)

Most egy nagy öblös üvegbe beleteszem a citromhéjat és ráöntöm az alkoholt. (Nem szükséges az öblös üveg, bármibe bele lehet tuszkolni, amiből aztán könnyen kiönthető.) Lefedem, majd beteszem a kamra polcára. Néhányszor érdemes átkeverni, majd megnézegetni, de ha “ottfelejtjük”, az sem baj. Sőt az sem gond, ha 4 hétre felejtkezünk meg róla.
3 hét múlva a vízből és a cukorból szirupot főzök. Hagyom kihűlni, majd egy szitán átszűröm az alkoholt, a citromokból is kinyomkodom a bennemaradt folyadékot. Hozzáöntöm a kihűlt cukorszirupot. Ezek után hozzá lehet adni – szűrve – egy citrom levét, tapasztalatom szerint ez jót tesz a likőrnek. 
Az üveget lezárom és beteszem a fagyasztóba.

Ebből a mennyiségből úgy 1,6 l, 40% alkoholtartalmú citromlikőrt kapunk.