aug 182015
 

Egy tökéletesen egyszerű, és fantasztikusan finom köret, ami egyszer vacsorának is megfelelt, teljesen hús nélkül. Véletlen volt az összeállítás, megint csak úgy, amit adott a konyha, és mint tudjuk, ezek a legjobb dolgok a világon!
Tulajdonképpen egy ázsiai ihletésű, hogy ez most indonéz, vagy thai, azon nem lehet vitatkozni, mert eltér a hagyományostól, mert teljesen lecsupaszítottam, de tényleg nagyon finom, igazi comfort food.
Bármikor, bárhol el lehet készíteni, télen, nyáron egyaránt! Continue reading »

máj 292015
 

Már csak három szakasz választ el bennünket, illetve a fiúkat a milánói céltól. Bár a belga Philippe Gilbert szerezte meg a tegnapi győzelmet, de Alberto Contador, bár kemény hat perccel Gilbert után ért a célba, előnye azonban egyre nő. Részemről kívánom neki, hogy meg is tartsa, a tavalyi év után meg is érdemli.
A mai, Gravellone Toce-Cervinia közötti, 260 km-es hegyi szakaszon négy emelkedő is lesz, a legdurvább az Aosta völgyben, Nus település mellett található St. Barthélemy völgy szakasza a maga néhol 13 %-os emelkedőjével. Continue reading »

jún 092014
 

Egyik nap kétfelé indultunk bevásárolni, az esti grillezéshez a húsok és a zöldsaláta már a hűtőben voltak, a zöldségek még nem. Mindketten azt hittük, hogy a cetlit a másik magához vette és csak este vettem észre, hogy két napra nincs zöldség.
Sárgarépa azonban szinte mindig van a hűtőben, hisz bármire jó, ha vészhelyzet van. Kényszerből született a saláta, illetve már kész köret, sütve valahogy laktatóbbnak tűnik a répa, főleg, hogy végül sok olívaolajban sütöttem és összekevertem a zöldsalátával. Egyszerűsége ellenére igen finom lett, csak ajánlani tudom. Continue reading »

jún 242012
 

A Szega Foods receptversenyén annyira felbuzdultam, hogy júniusban több fogást is készítettem rá. Lettek alkonyatban készült képek is, de időhiány miatt posztolni sem tudtam már őket a Szega oldalára. Tervezetben viszont már akkor beírtam mindegyiket, így semmi akadálya, hogy végre megmutassam őket.

Pár napja már hivatalosan is kitört a nyár, a hőmérő csak kúszik, mi meg rendre kiizzadjuk a bevitt folyadékmennyiséget, de enni kell. Ilyen melegben nem csak könnyű ételeket kívánunk, de akinek nincs a konyhában klímája, az biztos nem lesz a tűzhely rabszolgája sem ebben a kutyadöglesztő időben. Maradnak tehát a kevés főzéssel járó ételek, de egyben biztosak lehetünk: férfiembert egy üveg sörrel vagy egy, a hideg párától opálos pohárral a kezében nyugodtan odaállíthatunk a grill mellé, élvezni fogják!

Ebben a vacsorában annyi a különleges, hogy nagyon kevés zsírt tartalmaz, és még ezt is lehet csökkenteni! Kétféle halat tettünk a grillre, egy-egy kifilézett durbincsot és egy pisztrángot, mindegyik hasában nagyon sok hajszálvékonyra szelt kezeletlen citrom van, rettentő nagy üdeséget okozva, és persze friss zöld fűszer.

Citromos, zsályás pisztráng grillezés előtt
A tésztasalátához egész tojásból kevertem ki a majonézt – már ha ezt így majonéznek lehet nevezni, de ezzel a módszerrel is sikerült lefaragni a kalóriákból. A salátát természetesen bárhogy el lehet készíteni, most a sietség miatt készült így, bevallom, egy kis doboz bio gombakonzervet bontottam fel hozzá, mindenfajta lelkiismeretfurdalás nélkül.

Az igazi adu ász azonban a saláta, ugyanis semmilyen olaj nincs benne, és lám, nem feltétlenül kell egy jó salátamártásba olívaolaj; – azért tény, hogy vele sokkal finomabb, de ha nem, hát nem. A nyitja egy pici zamatos alkohol, száraz desszertbor, jól megfűszerezve, ne legyen sápadag az egész, nagyon rá lehet szokni.

Grillezésre fel, igyunk hozzá egy könnyű kis fehéret vagy proseccot, éljen a nyár!

Töltött citromos pisztráng könnyű tészta- és zöldsalátával
Töltött citromos pisztráng könnyű tészta- és pillekönnyű zöldsalátával

A halakhoz
2 db hal (most pisztráng és aranydurbincs)
1 db kezeletlen citrom
12-14 levél zsálya
2 ág rozmaring
2 ek mascarpone (egy halhoz)
só, feketebors

A könnyed tésztasalátához

100 g kisebb csavart pasta
kb. 80 g fiatal gouda sajt
150 g csiperke
1 kisebb salottahagyma
néhány kanálnyi alaplé, szükség szerint
A könnyű majonézhez
1 db tojás (egészben)
1 mk só
feketebors
1 mk cukor
1 tk Old English mustár
2 ek / 30 ml olívaolaj
kb. 3 ek / 45 ml egyéb növényi olaj
2 ek tejföl

A könnyűdresszinges zöldsalátához
2 adag zöldsaláta (rucola, madárbegy, lollo, római saláta)
4 ek száraz sherry vagy száraz marsala
2 ek méz (vagy agáveszirup)
2 ek almabalzsam / mézbalzsam (5-6 sav%-os)
só, feketebors

1. Először a hozzávalókból kikeverem a majonézt. Egy magasfalú keverőpohárba beleütöm a tojást, beleteszem a hozzávalókat és az olajat lassan adagolva botmixerrel néhány percig keverem. Ha kész, hozzákeverem a tejfölt.
A hagymát apróra vágom és besózva állni hagyom.
A sajtot kisebb kockára vágom, a gombát megtisztítom, meghámozom és a kalapját vékonyra szelem.
A tésztát sós vízben al dente kifőzöm, leszűröm és tálba teszem. Gyorsan belekeverem a majonézt, hogy ne ragadjon össze. A hagymát átöblítem és beleforgatom a többi hozzávalót. Tálalásig hűtöm.

2 A salátához előkészítem a zöldsalátát. Átmosom, kicentrifugázom és tálba teszem.
A hozzávalókból egy csavaros üvegben összerázva elkészítem a salátadresszinget.

3. A halakat megtisztítom, leszárítom. A zöld fűszereket megmosom, a rozmaringot felaprítom. A citromot megmosom és nagyon vékony karikákra vágom.
A hal hasát bedörzsölöm sóval, rákenek egy kevés elkevert mascarponét, ráfektetek vagy 3 karika citromot, ráteszem a zsályát vagy a rozmaringot. Borsozom.
Egy megfelelő nagyságú alufóliát kikenek citromos olívaolajjal, ráfektetem a halat, a tetejére is teszek citromot, zsályát, sót és borsot. Betekarom a fóliával és a grillrostra teszem vagy fél órára. Kibontva kiveszem a gerincét és a filét tálalom a citrommal.

Citromos, rozmaringos durbincs grillezés előtt

ápr 182012
 

Egy importdömpingnek köszönhetően másfél hónapja dúlt a magyar blogokon a szicíliai narancsláz. A kezeletlen héjú narancsokból mindenki lekvárt főzött, héjat kandírozott, vagy beturmixolt. Én is vérszemet kaptam, bár én kilónként és kényelmesen is meg tudom venni a narancsot, képtelen voltam ellenKandírozott gyömbéres-konyakos narancskarikákállni!
Elsőre egy vacsora utáni gyors kis desszertet akartam, és nocsak, ez lett belőle, ez után már nem is volt megállás. Sehogy sem bírtam ennek a “dolog”-nak nevet adni, hát ez lett belőle, kandírozott kompót, vagy mi a szösz, ha valakinek jobb ötlete támad, csak tessék, nyitott vagyok újra elnevezni a gyermeket.

Tettük a szöszt aztán mindenre, először meztelenül kiettük a serpenyőből, később már kultúráltabban palacsintára tettük, volt poharas krémen és nota bene vajas kenyéren is.
Egyszerűen megunhatatlan, gyártsatok sokat, ha fellelhető még némi kezeltlen narancs vagy mandarin, a nevetek fel lesz vésve a kéménybe, én mondom!
A fűszerekkel meg bátran lehet játszani, nálam ilyesmi volt az utolsó verzió.

Ez a kép azóta a dallacucina facebook-os oldalát is díszíti, annyira jókedvem lesz tőle, ha ránézek! Finom nyárvárást mindenkinek!

Nádcukorban kandírozott konyakos narancskarikák
Kandírozott gyömbéres-konyakos narancskompót

3 db nagyobb (kezeletlen) narancs
kb. 5 enyhén púpozott ek barna cukor
1 cm gyömbér
szűk 100 ml száraz marsala (szicíliai desszertbor)
csipet tengeri só
1 ek zölcitromlé
1 korty idős, érett konyak

A narancsokat tisztítószeres vízzel megmosom, alaposan leöblítem és leszárítom. Éles késsel 3mm vastag karikákra vágom.
Egy serpenyőbe teszem a cukrot és közepes hőfokon elkezdem karamellizálni, majd néhány perc múlva, mikor a cukor már olvadni kezd, belehelyezem a narancskarikákat is. Nem baj, ha néhány helyen fedik egymást a karikák.
A gyömbért meghámozom, lereszelem és hozzáadom a sziruposodó léhez, majd felöntöm egy kevés desszertborral. Csipet sót teszek bele. Addig hagyom, amíg egy sűrűbb, de még folyósabb szirup marad alatta, a bort apránként hozzá lehet önteni.
A végén belekeverem a zöldcitrom levét és a legvégén beleöntöm a konyakot. Ebből el is párologtathatjuk az alkoholt, de akit nem zavar az alkoholtartalom, hagyhatja.
Lehúzom a tűzről és már fel is használható. Hűlés során még sűrűsödik egy kicsit.

dec 112011
 

Tagliatelle aszalt paradicsommal és dióolajjal
(Tagliatelle ai pomodori secchi e olio di noci)

160 g tagliatelle
1 ek extraszűz olívaolaj
1 db salottahagyma
1 ágacska rozmaring
kb. 40 g aszalt paradicsom
1 bő tk kapribogyó
1 nagy löttyintés (úgy fél deci) száraz marsala – vagy egyéb száraz fehérbor
4 ek hidegen préselt dióolaj
parmezán a tetejére


Először egy kis tálkába teszem az aszalt paradicsomot és annyi vízzel felöntöm, amennyi ellepi. Egy óráig – de sürgős esetben is legalább egy fél órát hagyom pihenni.
Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre pirítom benne az elfelezett és vékonyra vágott salottahagymát és a rozmaringágat. Akkor hozzáadom a kanállal kiszedett aszalt paradicsomokat és a vízzel alaposan leöblített kapribogyóval együtt hozzáteszem a hagymához. Hozzáöntöm a marsalát és alacsony lángon, néha kevergetve párolgatom. A végén kiveszem a rozmaringágat.
Közben al dente kifőzöm a tésztát. Ha kész, szűrővel kiveszem egy tálba, rászedem a paradicsomos masszát, hozzáöntöm a dióolajat és alaposan átkeverem.
Sózom és borsozom.
Tányérokra szedem és megszórom reszelt parmezánnal.
2 személyre

okt 222011
 

A forró, szájban szétolvadó krémlevesek korát élem megint. Ez egy jó kis őszi leves, azt nem mondhatni, hogy a rozsos kenyértől, a római köménytől és a kecskesajttól lett az, pedig valahogy igen. Egy hihetetlen intenzív, a rozsos kenyértől és a római köménytől pedig fűszeres, sűrű leves lett az eredmény.
Édesköménytől óvakodóknak ajánlom, mert megfőzve, ízesítve már csak egy letompult, finoman elegáns édesköményt ízt kapunk, adjatok neki egy esélyt!

Édesköményleves kenyérrel, római köménnyel és kecskesajttal

Édesköményleves kenyérrel és kecskesajttal

450 g édeskömény (1 nagy fej, tisztítva mérve)
100 ml marsala (vagy egyéb száraz desszertbor)
kb. 80 g házijellegű, szikkadt kenyér (lehet rozsos, vagy egyéb is)
kb. 600 ml zöldség- vagy húsalaplé
½ tk római kömény
100 ml tejszín
só, feketebors, frissen őrölve
125 g kecske brie (Chèvre d’Argental, francia lágy kecskesajt, vagy egyéb, krémesen olvadó, markánsabb sajt, akár bivalymozzarella is)

Az édeskömény talpát levágom, megmosom, negyedelem és az egészet falatnyi darabokra vágom. Egy nagyobb lábasba teszem, felöntöm a borral és néhány perc alatt közepes hőfokon felére befőzöm. Bőven felöntöm az alaplével. A kenyeret kockára vágom és a római köménnyel együtt a levesbe teszem. Jó negyed órát alacsonyabb hőn hagyom főni. Ezalatt a kenyér összeesik és a levesünk jó szottyos lesz. Néhányszor óvatosan átkeverem.
Ha az édeskömény megpuhult, hozzáöntöm az ízlés szerinti mennyiségű tejszínt, ízesítem és tányérokba merem. A sajtot apró falatokra vágom és a még forró levesben a kenyerek közé dugdosom, hogy felolvadjon.
A tetejére olívaolajat lehet locsolni.
3 tányérnyi lesz belőle

Júl 092011
 

Sült zöldség, mint olyan, nem biztos, hogy bárkit is lázba hoz. Gondoltam én, eddig. Egyetlen egyszer álltam az elalélás szélén egy tál sütőben sült zöldség előtt, azóta is ez lebeg a szemem előtt, ha bezöldségelek – ami azért elég gyakran előfordul. De azt az esetet én még soha nem tudtam überelni. Talán vissza is kellene mennem Adalaide-be és jól kifaggatnom a szakácsot, szóval ott az valami hihetetlen finom tál volt, kívül ropogott a cukkini és az édesburgonya, belül omlott a sárgarépa, érti a kedves Olvasó, mit is akarok ezzel mondani.

No hát valami ilyesmit sikerült most nekem előállítani. Csak úgy csípőből, naturalmente :). Akkor most tegyük félre a nagyképűséget, mert hát minden volt, csak nem előre megtervezett :).
Sült tepsis zöldség parmezánnal
Tele a hűtő. Már megint! Minekveszedmeghanemfőzödmeg-effektus, ismerős a dialógus, ugye? Felsejlik ez a kép, ugye? A hűtő tartalma vezérelt tehát, reggel “lefotóztam” magamban, napközben pedig gondolkodtam, mit is kezdjek egy bio édesköménnyel, egy fél csomag bio sárgarépával, aztán kallódott ott még néhány kápiapaprika, cukkini, két fej karalábé és pár szem klementin, az öt darab kezeletlen citromot és három bébibanánt nem is említeném, amiért biztosan sokan besárgulva az irigységtől gondolnak most rám.

Nem szaporítom a szót, összedobtam, és Adelaide egyből fényévekre került, mivel ez valami hi-he-tet-len finom lett, a zöldségek szépen átkaramellizálódtak, de kellett rá az édeskés bor, hozzá az olívaolaj fűíze, és előtte az édeskömény fanyarsága, a répa édessége, indiai feketebors, meg úgy minden, az egész, azt hiszem, semmit sem szabadna kihagyni, ez így van jól.
Megtartjuk a héten, egész nyáron, még a telet is átvészeli majd nálunk, abban biztos vagyok.
Kérdeztem a férjemet, na mondd már, milyen, erre a válasz, egész jó, csak hiányzik mellőle egy jó kis szelet hús …

Sült tepsis zöldség parmezánnal
Sült tepsis zöldség parmezánnal

1 db közepes édesköményumó
3 db közepes sárgarépa
2 db kápiapaprika
1 db mandarin (vagy ½ narancs, vagy 50 ml narancslé)
1 gerezd fokhagyma
2 ek extraszűz olívaolaj
¼ tk só
feketebors frissen őrölve
½ tk koriander, frissen durvára törve
kb. 60 ml száraz marsala (száraz desszertbor, sherry)
A tálaláshoz
1 csokor petrezselyem
2 ek parmezán, reszelve
*
extraszűz toszkán olívaolaj

1. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra. A tepsit sütőpapírral kibélelem.
2. Az összes zöldséget megmosom, leszárítom. Az édesköményt elfelezem és 2 mm vékony szeletekre vágom. A répát meghámozom és hosszában négybe vágom. A paprikát kicsumázom, felezem és vékony karikákra vágom. A fokhagymát néhány vékony lapba vágom.
3. Az egészet egy nagy tálba teszem, hozzáadom a fűszereket és az olajat és kézzel jól összekeverem. A tepsire terítem és betolom a sütő középső részébe.
4. Nagyjából 20 perc múlva félig befogott szájú üveggel egyenletesen rálocsolok valamennyi marsalát / száraz desszertbort (ez nagyjából 50-60 ml lehet) és sütöm tovább.
5. 40 perc múlva aláforgatom a felvágott petrezselyem egy részét, kiveszem, tányéron még petrezselymezem és megszórom egy kanál parmezánnal. Még jobb, ha egy kevés olívaolajat is locsolunk rá.
2 személyre /

Sült tepsis zöldség, itt még munkában
* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – Hagyd el a sajtot vagy tegyél rá sűrített magtejet.
Hogyan tedd paleóvá: – Hagyd el a sajtot vagy tegyél rá sűrített magtejet, vagy kompromisszumként használd a parmezánt.

 

jún 282011
 

Utolsó spárgarecept ebben a szezonban, ami annyira jól sikerült, hogy nem tudja megvárni a következő tavaszt.
A tejszínben párolt tökfőzelék alapján készült, ezért mondhatnám azt is, hogy főzelék, maradjunk annyiban, hogy nálunk vacsora volt lepénykenyérrel és egy pohár fehérborral.
El kell mondanom, hogy a lentebb leírt joghurtszósz nem teljesen fedi a valóságot…  Volt még benne ez meg az, de nem találom a jegyzeteimet, ahová felvéstem. Ha meglesz, itt pótolom, ugyanis igen jó kontrasztot alkotott a forró tejszínes spárga ezzel a hideg, fűszeres joghurttal. És persze a hibiszkuszsó sem volt utolsó látványnak.

Tejszínben párolt spárga joghurtszósszal és hibiszkuszsóval
Tejszínben párolt spárga joghurtszósszal és hibiszkuszsóval

A spárgaalapléhez
1 l víz
spárgamaradék
1 tk só
1 púpos tk cukor
1 ek citromlé
1 nagy löttyintés fehérbor
1 db babérlevél
A tejszínes spárgához
1 ek olívaolaj
1 db salotta
2 korty száraz marsala (vagy fehérbor)
850 g fehér spárga (kb. 550 g tisztítva)
250 ml tejszín (30%-os)
½ tk tengeri só
2 ek almabalzsam (vagy egyéb enyhe gyümölcsbalzsam)
hibiszkuszsó (pink színű Fleur de Sel)

A joghurtszószhoz
2-3 ek sűrű joghurt
pici só

1 ek üveges torma

A spárgát a szokásos módon megtisztítom és alaplevet készítek. (Ehhez az ételhez már kész, egy másik főzésből származó spárgaalaplevet használtam, de természetesen sima alaplé is megfelel.)
A megtisztított spárgasípokat falatnyi darabokra vágom. Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre párolom benne a karikára vágott hagymát. Hozzáöntöm a bort és elpárologtatom. Beleteszem a spárgadarabkákat, felöntöm a tejszínnel és 10 perc alatt közepes hőn ressre párolom. Ha túl sűrű, öntögetek hozzá az alapléből.
Amikor kész, fűszerezem és kerekre igazítom az ízét.
A hozzávalókból összekeverem a joghurtszószt és behűtöm.
Tálalásnál pink színű hibiszkuszsóval meghintem, lepénykenyérrel és hideg joghurtszósszal  tálalom.
2 személyre

jún 232011
 

Hason a padló alatt becsusszanva jöjjön az év utolsó spárgareceptje. Talán nem lesz több:). Annál is inkább, mert itt nem a spárga játssza a főszerepet, hanem a mellé tálalt gyümölcsös, kissé csípős, indiai beütésű mandarinszósz. Csak azt tudom mondani róla, hogy eszméletlen finom lett, de milyen is legyen valami, amiben klementin, marsala és mangó chutney van, csupa-csupa kedvenc. Szerintem tudat alatt ezekre fókuszálva alkottam a mártást.

Most lehetnék olyan nagyképű és azt is mondhatnám, hogy a mártás ízét teljes mértékben befolyásolja az, hogy jó minőségű klementint (vagy mandarint), szicíliai száraz marsalát és hagyományos chutney-t, nem pedig ízfokozókkal telepakolt műlekvárt használunk-e. Ha nem lennék nagyképű, akkor is ezt kellene mondanom, mert így van.

Bár a klementin, a spárga és az üveges mangó chutney érési ideje nem mindig esik egybe, mi mégis háromszor ettük tavaly, bombasikere volt, próbáljátok csak ki!

Egy kisebb szemezgetés mangó chutney receptekből:
Mangó chutney, nyersen (Orient Express)
Mangó chutney (Kollégista Gurman)
Indiai mangó chutney (Hajókonyha)
Mangó- és ananász chutney (axis kitchen)
Mango chutney (RasaMalaysia) angolul

Zöldspárga mangóchutney-s mandarinszósszal
Zöldspárga mangó chutney – szószos mandarinnal

A spárgához
kb. 500 g zöldspárga
400 ml víz
1 szeletke vaj *
½ tk só
1 ek citromlé
½ tk cukor *
A mártáshoz
1 ek olívaolaj
2 db salottahagyma
1 gerezd fokhagyma
100 ml száraz marsala (vagy más száraz desszertbor)
1 babérlevél
1 nagy ek mangóchutney
spárgavégek főzővize
2-3 db klementin / mandarin (mérettől függően)

A spárgát megmosom és a talpát lepattintom ott, ahol törik. A zöldspárgát nem kell meghámozni. 4 dl vízzel és a többi hozzávalóval lassú tűzön felteszem főni.
10-12 perc múlva kiszedem a spárgarudakat és lefedve félreteszem. A főzővizet leszűröm.
Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre pirítom benne az apróra vágott salottát. Hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd a bort, a babérlevelet és a főzővíz nagy részét is. Nagyjából a felére beredukálom, akkor belekeverem az ízlés szerinti mennyiségű chutney-t. (Aki bársonysima szószt szeretne, az kevés lével előzőleg pürésítheti is.) A klementint / mandarint meghámozom, kiszedem belőle az esetleges magokat (nemigen lesz benne) és beleforgatom a gerezdeket. Ha nem elég sűrű a mártás, akkor egy kanálka főzőlében elkevert keményítővel besűrítem.
Kikerekítem az ízét sóval, borssal, esetleg kevés curryporral és a spárgával tálalom.
2 személyre

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – vaj > kókuszzsír, vagy hagyd el
Hogyan tedd paleóvá: –  vaj > kókuszzsír, vagy hagyd el. Cukor > természetes édesítő

Már 242011
 

Nem kell megijedni, a még hosszabb cím ellenére ez egy tényleg gyorsan elkészülő, sőt még hihetetlen finom vacsora is. Mikor hazaértem, már elkezdődött a szűk egyórás vitaműsor a tévében, és még be sem fejeződött, mire végeztünk a vacsorával. Ennyi időbe persze csak a konzerv fehérbab fér bele, ennyit varázsolni még Nigella is csak akkor tud, ha felnyitja azt :). (A rucola konyhakész állapotba való hozása a legidőt- és idegetrablóbb tevékenység, ha erre be tudunk valakit szervezni, hát akkor nyert ügyünk van:).
Kéthetes távollét után üresen kongott a hűtő, csupán húst, rucolát és citromot kellett venni, a többit a kamra adta. Azt meg nem ér megkérdezni, hogy miért volt otthon chips, de azért elmondom, hogy elörököltem fél zacskóval, kidobni még sem akartam, így egy hirtelen ötlettel így végezte.

A balzsamkrémet már régen készítettem, az alapja a már sokszor bevált és igen sikeres balzsamecetkrém volt, amibe gyömbért és citromhéjat tettem. Nagyon-nagyon ütős, nagyobb adagot is érdemes belőle készíteni, mert évekig eláll.

A csirke elég unalmas, próbálom változtatgatni, de késő este nincs már nagy választék, hentes bezárt, marad tehát a szuperpiac, borjúért, halért jobb lenne napközben kiszaladni. Ezekkel még finomabb lenne.

Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel
Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel

A csirkéhez
2 ek citromos olívaolaj
1 nagyobb csirkemell (lenyúzva)
½ pohár száraz marsala (vagy száraz, aromás fehérbor)
½ db
kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)
2 tk üveges zöldbors
2 nagy marék csípős, paprikás chips
1 marék földimogyoró

só, bors

A fehérbabhoz
2 kis konzervdoboz fehérbab (pl. Bonduelle)
4 marék (kb. 60 g) rucola
2 ek extraszűz olívaolaj
1 ek rozmaringolaj (vagy csak olívaolaj)
1 ek balzsamecet
só, feketebors

A csirkét megtiszítom, néhány nagyobb darabba vágom. Serpenyőben olajat hevítek, mindkét oldalom megkapatom a húst, majd lelocsolom a borral. 5 percig nagyobb hőn párolom. Beleteszem a finomra reszelt citromhéjat.
Közben mozsárban megtöröm a mogyorót. A chipset zacskóban sodrófával összetöröm. A húshoz teszem a mogyorót, a lemosott zöldborsot, majd belekeverem a chipset is. Összeforralom, kerekre ízesítem.

A salátához leszűröm a fehérbabot, átmosom és tálba teszem. A rucolát megmosom, kicentrifugázom. A babhoz keverem az olajat, ecetet, sózom, borsozom, majd tálalás előtt hozzáadom a rucolát is.

A csirkedarabokat szeletekre vágom és a salátán tálalom a chipsmorzsával. Balzsamkrémmel meglocsolom.

Gyömbéres balzsamkrém
(Crema di Balsamico al zenzero)

1 ek barnacukor
200 ml piros szőlőlé (100%-os, még jobb a friss must)
150 ml szőlőbalzsam (vagy jó minőségű fehérborecet)
2 cm gyömbér
½ db kezeletlen citrom reszelt héja
1 mk keményítő

Egy kis edényben megmelegítem a cukrot és karamellt olvasztok. Félrehúzom, majd hozzáöntöm a szőlőlevet. Pár percig halkan forralom, majd hozzáöntöm az ecetet is. Beleteszem az apróra vágott gyömbért és a citromhéjat. 20 perc alatt a felére beforralom. Átszűröm, felforralom és szükség szerint pici keményítővel sűrítem.
Ha szobahőmérsékletre hűlt, csőrös flakonba töltöm.
A részletesebb leírás az eredeti receptnél, ITT található.
150 ml balzsamkrém

nov 132010
 

Ezzel a főzelékkel biztosan nem lehetett volna engem az óvodából kikergetni, mert ez nem OLYAN főzelék. amit én nem szeretek, semmi liszt, semmi tejföl, semmi szétázás. Ez luxusfőzelék, ha egyáltalán lehet annak nevezni, de mindegy is, sőt az is lehet, hogy óvodáskoromban még az ilyenért sem rajongtam volna.

De ma már igen. Nem is főzelék ez számomra, de kiokoskodtam magam már a főzelék determinációján, szóval hagyjuk, nevezzük inkább párolt, fűszeres zöldséges egytálnak, jó?:). Ez amúgy jó, ahogy van. A recept Gabojszától származik és most a képet is tőle lopikáltam el, mert a mienkről technikai felszerelés – és feltehetőleg lehetőség hiányában is – kép nem készült. Amúgy szerintem mindenki el tud képzelni egy tál tökfőzeléket, rajta egy szeletke hússal, optikában sok újat az enyém sem tudott volna mutatni, na de az íze!

Életem első tökfőzeléke további tökfőzelékfőzést von majd maga után, ez már biztos.
Amúgy kicsit trükkösre sikerült, ami még jobban feldobta a főzeléket. A hús boros szaftját sütés után beredukáltam, ezt kevertem bele a főzelékbe, az intenzitása ezek után nyilvánvaló, nagyon finom lett. A gyalult tököt a Nagycsarnokban vettem, a borjú Gál Józsitól származik, de természetesen másnemű hússal is sikert lehet aratni, az eljárást ugyanúgy el lehet  játszani a többivel is. Ha a tököt kevesebb tejszínben főzve roppanósabbra hagyjuk, kiváló köret lesz belőle, akár petrezselyemmel is.

Helló tökfőzelék, te már maradsz! :)

Tejszínes tökfőzelék
Tejszínes kapros tökfőzelék marsalában párolt borjúszelettel

1,5 ek (extraszűz olíva)olaj
1 nagyobb fej hagyma
1 kg gyalult főzőtök (1 nagy zacskónyi)
200 ml tejszín (min. 30 %-os) *
kb. 100 ml tej (min. 2,8 %-os) *
1 lapos tk-nyi tengeri só
feketebors, frissen őrölve
1 nagy csokor kapor (a tök mellől plusz opcionálian több)
1,5 ek almabalzsam
A borjúsülthez
2 szelet (kb. 300 g) borjúcomb
1 ek olívaolaj
só, bors
2 nagy korty száraz marsala (vagy egyéb száraz desszertbor)

A tököt kisebb szálakra vágom (elég egyszer átvágni), besózom és fél órára állni hagyom, majd leöblítem és kicsavarom.
A hagymát vékonyra felszelem és egy lábasban üvegesre pirítom az olajon. Hozzáadom a tököt, átforgatva párolom néhány percig, majd hozzáöntöm a tejszínt és szükség szerint kevés tejet is. Sózom, borsozom és jó tíz percig alacsony hőfokon párolom, amíg a tök ress nem lesz. Tovább is lehet, ha valaki málósabban szereti.
Ha kész, hozzáadom a felvágott kaprot és az almabalzsammal savanyítva kikerekítem az ízét.

Közben – mikor már a hagymára tettem a tököt – elkészítem a húst.
A szeleteket megmosom, leszárítom, tenyérnyi darabokra vágom és fólia alatt egy nyújtófával úgy 3-4 mm vastagra nyújtom. Egy serpenyőben olajat hevítek, ha forró, beleteszem a szeleteket, sóborsozom és rápirítok. Közepébe öntök egy kevés bort és félig lefedve közepes hőn a hústól függően megsütöm. Fiatal borjúnál nem kell több néhány percnél. Ha kész, tányérra téve lefedem, a visszamaradt pecsenyelevet pedig  2-3 kanálnyira beredukálom. Ezt a redukciót belekeverem a már kész tökfőzelékbe és tálalom.
2 hatalmas, vagy 3 átlagos adagnyi lesz

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé / vegánná? – Cseréld le a tejszínt kókusztejre, a tejet magtejre, vagy használj csak kókusztejet.
Hogyan tedd paleóvá: –  Cseréld le a tejszínt kókusztejre, a tejet magtejre, vagy használj csak kókusztejet.

máj 252010
 

Teljesen benne járunk a spárgaszezonban, esszük is rendesen, ez nem is meglepő. Ez a spárgasaláta sem először készült, sőt, ha egy étel két héten belül már négyszer kerül az asztalra, akkor az már biztos sikeresnek mondható, nem?

Mint a legtöbb nagyszerű, de egyszerű étel, ez is a véletlen műve, legalábbis nálam így jött létre. A szokásos módon epres-petrezselymes spárgát akartam készíteni, meg is hámoztam a fehér spárgasípokat, de a szokástól eltérően nem törtem el, ahol el kell neki törnie. Az utóbbi időben ugyanis azt tapasztaltam, hogy a spárga még a letört részén is tökéletesen élvezhető, tehát bánjunk csak csínyján azzal a letöréssel! A rend kedvéért azt is meg kell említenem, hogy néha a spárgák sem viselkednek rendesen és néha még a törésvonalon túl is fásak mernek lenni. Continue reading »

máj 082010
 

A legjobb risotto, amit valaha főztem. Komolyan. Természetesen könnyű így nagyot mondani, hogy rajtam kívül senki sem kóstolta, de az biztos, hogy ezzel sikerült megugranom a saját magam állított risottomércét. Ami elég magas.
Azért megmagyarázom, nehogy még önteltnek tartson valaki is:)

Az árnyaltabb képhez persze hozzátartozik, hogy fabatkát sem ért volna az én kis rizsfőzőtapasztalatom, ha nincsenek kéznél ezek a remek alapanyagok. De voltak.
A dolog úgy kezdődött, hogy a múlt heti lábadozásomat szerettem volna hétvégén valami igazán jó, lelket is melengető finomságokkal megsegíteni. Gyönyörű medvehagymát kaptam, annyira szép volt, hogy egyesével kiteregettem őket a konyhapultra, gyönyörködtem bennük öt percig és néhány levelet átszellemülten elrágcsáltam.  Azon tanakodtam, hogy betekerem őket, mint Flat-cat, ez lett volna a méltó vég, de ehhez valahogy nem volt igazán kedvem:), vagy nem voltam még eléggé kilábadozva.
Végül is fájó szívvel széttrancsíroztam egy részét az aprítóban, de az íze teljesen kárpótolt. Francia vajat használtam, házi alaplevet és volt még a hűtőben egy darab taleggio-sajtom (ezzel retekmártogatóst készítettem egy nappal előtte), ezt tettem bele.

Ami szerintem a legjobban meghatározta az ízét – persze a medvehagymán kívül, mert abből elég sokat sikerült beletennem -, az a beforralt marsala volt. Máshogy is készítettem, ahogy eddig. A lényege az, hogy az egész fűszeres emulziót a végén kevertem a rizshez, nem pedig apránként, ahogy eddig. (Ezt a dolgot azonban még fejlesztenem kell:)) Az egész boros redukció medvehagymástúl, paradicsomostúl olyan bombasztikus ízélményt eredményezett, hogy a risottómat felhelyeztem a dobogó legfelső fokára.
Persze az is lehet, hogy végleg megelégeltem a vírust, és végre élvezni tudtam a kirobbanó ízeket.

Risotto medvehagymával, szárított paradicsommal és taleggio-valMedvehagymás risotto kevés paradicsommal és taleggio-val
(Risotto al pomodoro secco e aglio orsino)

1 szűk ek extraszűz olívaolaj
1 db salottahagyma
80 g risottorizs (pl. Arborio)
30-40 ml száraz fehérbor
kb. 500 ml (lehetőleg házi) zöldségalaplé
1 késélnyi vaj
kb. 50 g taleggio
A medvehagymás masszához
kb. 60 ml száraz marsala (vagy száraz szamorodni, tokaji)
4-6 levél medvehagyma
néhány levél petrezselyem
2 db olajban eltett, szárított paradicsom
feketebors, frissen őrölve

Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre pirítom benne az apróra vágott salottát. Beleteszem a mosatlan rizst, egy-két percig átkeverem, majd felöntöm egy kevés borral. Hagyom, hogy elpárologjon, onnantól alaplevet öntök alá és mindig csak akkor öntök hozzá egy keveset, ha mindet magába szívta.

Közben elkészítem a belevalót. A marsalát néhány perc alatt a harmadára redukálom. Aprítóba teszem a medvehagymát (6 levél már igen markáns ízt ad), a petrezselymet (ebből most csak kevés szükséges, hogy ne nyomja el a medvehagyma ízét), az olajtól lecsöpögtetett paradicsomot és a borsot és a beforralt borral simára turmixolom.
A taleggiot apró kockára vágom, a tányért beteszem az 50 °C-os sütőbe, hogy meleg maradjon. (legegyszerűbb és legkönnyebb hűtőből kivéve felvágni a sajtot és hidegen a risottohoz keverni, a hőtől  úgyis jól olvad.)

Ha a rizs kész – tehát kívül már puha, belül meg már éppen nem nyers -, hagyok még rajta egy kevés folyadékot, tehát ne legyen túl száraz! (A képen is látszik, hogy most folyékonyabbra hagytam, mégse “spóroljunk” az alaplével.) Félrehúzom, belekeverem a medvehagymás masszát, egy késélnyi hideg vajat és alákeverem a taleggio-kockákat. Nem érdemes beleolvasztani, ennél úgy jó, ha néha nyelvünkre olvad a sajt.
Azonnal tányérba szedem és tálalom.
1 szeméyes adag /

Már 252010
 

Vannak olyan napok, amikor kimondottan azt főzhetek, amit csak én szeretnék. Vannak napok, amikor nemigen kívánom a húst, sőt, sok ilyen nap van, de többnyire a férjem határozottan igényli, tehát kerül egy-két szelet a tányérjára. Két naaagy szelet, csak hogy pontosítsunk.

Most viszont olyan napokat élek, amikor senkire sem kell tekintettel lennem. A férjem a világ túlsó részén szolgálja a cégét potom egy hétig, tehát épp egy hetem van rá, hogy cincogjanak az egerek. Márha ezt cincogásnak lehet nevezni, hogy reggel bemegyek a munkába és késő este térek vissza a kerámialap melegéhez, bár ha látná, hogy két nap leforgása alatt miket is halmoztam én fel a hűtőben, azt hiszem, vissza is fordulna Ázsiába zsibbasztott tonhalat enni.

Kicsit túlvásároltam magam. Nehogy kerülgessen az éhhalál, most roskadozik a hűtő a répától, van alma, körte, avokádó, papaya és ananász, két fej radicchio, két kiló friss cékla, sütni való spanyol paprika, szárzeller és újhagyma, fehérretek, több csokor petrezselyem, bazsalikom és koriander, gruyere, fiatal parmezán és fontina, ja, és vettem vagy fél kiló mortadellát, mert anélkül nem élet az élet. Mindezt egy személyre:)
Figyelitek?
Első nap vettem egy szép fej káposztát is, gondoltam, elleszek vele vagy három napig. Felszeleteltem és begyújtottam a sütőt. Fölnyitottam egy üveg fehér regalealit, és pont ekkor döntöttem el, mi legyen belőle.

Sült káposzta lett belőle. Nagyon finom. A második negyednél éreztem, hogy ez nem véd meg az éhkíntól, ezért gyorsan betoltam a második felet is a sütőbe.
A férjemnek ez is egy komplett vacsora lett volna, egy félkilós hússzelet társaságában.

Sült káposzta szicíliai módra
Sült káposzta szicíliai módra

1 db kisebb, zsenge fehérkáposzta
2-3 ek olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
kb. 100 ml száraz marsala (szicíliai desszertbor, esetleg több is)
só, feketebors

1. A káposzta külső héját lefejtem és négy részre szelem. A káposzta torzsát éles késsel ék alakban kivágom. A sütőt előmelegítem 180 °C-ra.
2. Egy kisebb lábasban felhevítem az olajat. Beleteszem a durvára vágott fokhagymát, majd a szintén apróra vágott gyömbért is. Ha már kissé pirul és az egész konyhát belengte a fokhagymás gyömbérillat, hozzáöntöm a marsalát (vagy más száraz desszertbort, pl. szamorodni) és közepes hőfokon hagyom, hogy néhány perc alatt kissé beforrjon. Akkor sózom és borsozom.
3. Egy tűzálló tálba teszem a káposztanegyedeket és leöntöm a marsalás keverékkel. Fedetlenül betolom a sütőbe és jó 20-30 perc alatt puhára sütöm, míg a teteje elkezd megbarnulni.
4. Ha kész, tányérra szedem és markáns ízű olívaolajjal meglocsolom.
Jó lesz sült hús mellé köretnek, de a legegyszerűbb, ha csak sonka jár mellé.

dec 022009
 

Ez a töltött palacsinta még Max gombócos VKF!-jére készült – ott is a desszertes szekcióba gondoltam -, de úgy találtam, nem gördül eléggé. Aztán megnyugodva láttam, hogy mások is elég tágan értelmezték a magától forgó, ehető alkalmatosságokat, de addigra már jócskán kicsúsztam az időből.

Viszont itt a helye, mivel nagyon finom lett és magam is variáltam még utána. Mivel rengeteg palacsintát sütöttem, ezért három napig szinte ezt ettük édességnek.

A palacsintákat a szokásos módon, kevés liszttel és sok tojással sütöttem. A töltelék fehérhúsú őszibarack volt, amit hosszabb ideig pácoltam egy finom, fűszeres-boros mártásban, aztán felvágtam és összekevertem ricottával. Ez a krémes töltelék egyébként önállóan is megállja a helyét, hihetetlen finom, gazdag ízű lett.

A borhabba a szintén gyakran készített marsalás vagy pezsgős változat helyett most Camparit tettem. Még sosem próbáltam, az első változat túl kesernyésre is sikerült. Nagyon szeretem a Camparit (az eredeti Bitter-ről van szó), de kizárólag felspriccelve vagy egy kevés Prosecco, Soave hozzáöntve, úgy már igen kellemes ez a kesernyés, fanyar háttéríz. Másodszorra már kevesebb Camparit kevertem desszertborral, úgy kiváló lett! A zabaglione tetejét pedig megszórtam egy kevés, jó sok fahéjjal elkevert, meleg ízvilágú curryporral.

Marinált barackkal töltött palacsintabatyu Campari-s borhabágyon
Barackkal töltött minipalacsinta Campari-s borhabon
(Crespelle ripiene su letto di zabaglione al Campari)

A palacsintához
40 g (2,5 lapos ek) liszt
1 db tojás
50 ml tej
csipet só
kb. 60 ml szénsavas ásványvíz
4-6 ek törökmogyoróolaj (a sütéshez)
A marinált barackos krémhez
kisebb őszibarack, nektarin vagy sárgabarack
kevés fehérbor
pár csepp Campari
cukorszirup (1:1 arányú cukor és ásványvíz)
fahéj, csillagánizs
ricotta
A zabaglione-hoz
3 db tojássárgája
2-2,5 ek kristálycukor (a bor édességétől függően)
2 ek (30 ml) Campari
2 ek (30 ml) félédes Marsala, vagy száraz fehérbor
Az összeállításhoz
metélőhagymaszálak
fahéjas currypor
porcukor

1.  Előző nap vagy néhány órával előtte elkészítem a boros-cukros pácot és beleteszem a kisebb darabokra vágott barackokat. Minél tovább áll benne, annál jobb lesz. Lehet kóstolgatni és egyengetni az ízén, de vigyázat, a végén azért maradjon még alatta valami:)
2.  A crespellákhoz összekeverem a masszát, fél órát állni hagyom és egy 10-12 cm-es serpenyőben mogyoróolajban egymás után kistütöm őket. (Nagyobbak is lehetnek, de akkor nem lesz olyan csinos batyuméretű. A 10 cm átmérő amúgy az amerikai pancake-nek felel meg.)
Ha kész, felhasználásig egy tányérral lefedem őket.
3.  Tálalás előtt elkészítem a krémet. A barackokat szűrőben lecsorgatom és óvatosan beleforgatom a villával elkevert ricottába. A mennyiséget érezzük majd, lehet még édesíteni, illetve a ricottához én még adtam egy kevés boros szirupot is. Hűteni nem kell, maradjon minden langyos.
4.  Elkészítem a borhabot.
Egy magas falú edényben habosra verem a tojássárgákat a cukorral, majd vízgőz fölötti üstbe teszem és habverővel beledolgozom a bort és a Camparit. Ezzel a módszerrel kevésbé fáradságos a zabaglione elkészítése, de még így is fogunk izmosodni egy cseppet:).
5. Tálaláshoz egy desszertes tányérra öntöm a zabaglione-t. A palacsintákat középen megtöltöm a krémmel, összefogom és megkötöm egy-két metélőhagymaszállal. A habra szórok egy kevés, fahéjjal elkevert curryport, de cukrozott fahéj is megteszi.
4 személyre, bőségesen /

nov 222009
 

Még múlt tél végén, februárban történt, hogy elkísértem a férjemet Brüsszelbe egy üzleti útjára. Csupán egy napom volt, de amíg ő végezte a dolgát, addig én térképpel a kezemben körbebóklásztam a várost. A nevezetességeken már rég túlvoltunk, ezért inkább Brüsszel kulináris arcát kutattam. Van mit.

Vacsorához előre tájékozódtam, mit ajánl Zsófi ebből a hihetetlen széles éttermi kínálatból. Hisz ő csak tudja. Mivel épp a Rue de Midi-ben laktunk, kézenfekvő volt, hogy a listából először a legközelebbi éttermet, a Resource-ot vettük szemügyre. Nem volt szerencsénk, zárt ajtókat találtunk aznap este. Így jutottunk el a Brasserie Roue D’Or-ba, mely közvetlen a Grand Place-ból nyíló, egyik kis mellékutcában található. Kételkedik az ember ilyenkor, felvállalható-e egy kiskocsma két leheletnyire a város turista ütőerétől. Meglepve kellett azt mondanom, hogy igen.

Continue reading »

Sze 272009
 

Ha azt mondanám, hogy nem villanyozott fel a VKF! legújabb kiírása Trinity virtuális tollából, akkor nem mondanék igazat. Azonnal magaménak is éreztem, hisz a konyhámban mindig kéznél van egy-egy borosüveg, amiből szinte minden ételhez, amit főzök, hozzálöttyintek egy keveset. És nem is csak bort. Érzéssel, megfelelő finesszel, finoman adagolva fűszeresebb lesz tőle a étel. (na tessék, mennyi f-bötű:)
És ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy nem, egyáltalán nem bánom az olyan észrevételeket, hogy nahát, Mamma, itt már megint annyi alkohol folyik a konyhában, meg hogy nálad mindig ennyire tele van a bárszekrény, szóval nem, egyáltalán nem leszek ezektől lelkibeteg, szépen meg is válaszolom őket.
Egyszer, ha majd tengernyi időm lesz, írok is egy jó hosszú posztot arról, hogy miért és hogyan főzzünk alkohollal, mert az ugye nagyon jó. Fejben már rég megvan, amíg eljutok a billentyűkig, az eltart egy darabig.

De addig is folytatnám a sort.
Nem nőttem föl szőlős vidéken, azon kívül, hogy nagyapám szegény irdatlan rossz “piros” bort állított elő magának meg a családnak a kertben termett szőlőből, nemigen van gyerekkori emlékem a borokról. Gimnáziumi tanéveim legelejét viszont annak rendje és módja szerint szürettel töltöttük. Soha, de azóta se soha annyi szőlőt nem ettem, mint akkor, abban az egy hétben. Versenyeztünk, melyik csapat szedi a legtöbbet, a fizetséget pedig önkéntesen valamilyen szociális célra ajánlottuk fel. Szüret közben kilószámra tömtük magunkba az édes szőlőszemeket, és mivel girhes suhancleányzó voltam, sikerült is némi túlsúllyal hazagurulnom. Egyedüli rossz emlék a hajnali fél hatkor a folyosókon teljes hangerővel felhangzó Boney M. Gotta go home című száma volt, akinek van erről némi emléke, tudja, mire gondolok.

Szőlőt szívesen használok sós, húsos ételekhez is, élvezetes kontrasztot alkot a fűszeres hús az édeskés, ízekkel teli szőlővel.
Ennek a salátának leginkább az az érdekessége, hogy a májat szőlőmagolajban sütöttem ki. Stílusos, nem? A hidegen préselt szőlőmagolaj igen értékes holmi, finom is, de sajnos drága is. Magas a többszörösen telített zsírsavak aránya, viszont ez az egyetlen természetes, hidegsajtolású olaj, amivel sütni is lehet. Árát pedig az indokolja, hogy egyetlen liter olajat 50 kilónyi szőlőmagból tudnak csak mechanikus úton kisajtolni.
Ezt az olajat használtam a salátamártáshoz is, ízben nagyon jól harmonizál vele a dióolaj, és persze az alma is.
A képen látható adag kevés pirított házikenyérrel már főételnek is beillik, bár én a sorban előételnek szánom, mert lesz még hús és szőlős desszert is.:)

sult_borjumaj_salata_szolo1

Szőlőmagolajban sült szőlős borjúmáj zöldsalátával és pirított dióval

½ fejnyi fodros tépősaláta (lollo rosso és biondo)
100 g madárbegysaláta
1 nagy maréknyi dió
400 g borjúmáj
kevés liszt
2 ek szőlőmagolaj, hidegen préselt
1-2 ek száraz marsala (esetleg Tokaji szamorodni, vagy száraz vermouth)
kb. 200 g fehér szőlő
A dressinghez
2 ek dióolaj
2 ek szőlőmagolaj, hidegen préselt
2 ek almabalzsam (vagy nagyon jóminőségű almaecet)
pici (gesztenye)méz, ízlés szerint
só, bors frissen tekerve

1.  A salátákat leveleire szedem, megmosom, falatokra tépkedem, a madársalátát szintén megtisztítom és az összeset kicentrifugázom. A salátamártás hozzávalóit összekeverem.
2.  A szőlőt leszemezem, megmosom, hosszában félbevágom és kipöckölöm a magjait.
3.  A májat megmosom, papírtörlővel leitatom és az esetleges erektől megtisztítom. Kevés liszttel megszórom, ráklopfolom és picit megrázva leporolom róla úgy, hogy hajszálvékony réteg maradjon rajta. Egy serpenyőben felhevítem a szőlőmagolajat és a májat közepesnél magasabb hőfokon mindkét oldalán néhány perc alatt megsütöm. A vége felé hozzálöttyintek egy kevés marsalát és miután gyorsan elsistergett, mellédobom a szőlőszemeket is. Egyet rázok a serpenyőn és kész is. Enyhén sózom a májat, azután felhasználásig lefedem.
4.  Közben a diót szárazon megpirítom, hogy kissé színt kapjon.
5. A salátát összeforgatom a mártás nagy részével és lapos tányérokra halmozom. A májat éles késsel szeletekre vágom, ráültetem a salátára és közben borsot is tekerek rá. Köré szórom a szőlőt és a diót is, a maradék mártást pedig a máj tetejére csorgatom.
2 személyre /

ápr 292009
 

Mostantól műsorzárásig epret spárgával eszünk, ha pedig az nincs, akkor spárgát eperrel. Együtt, egymás után, vagy külön-külön, úgy is nagyon jó lesz.
Ahogy lecseng a medvehagyma, úgy nálam szinte egyszerre robbant be az eper és a spárga. Ha lenne ajtó a konyhámon, akkor szinte egymásnak adnák a kilincset, de kétség kívül lesz olyan nap is, hogy egymás mellé ültetem őket a tányéron.

Ennek a narancsos spárgának az ötlete Zsuzsától származik. Már akkor roppant megtetszett és a színe is lenyűgözött, ahogy a spárga alól elővillantak a narancssárga szeletek. Ahogy készült, csavartam is rajta, még a mártásokkal is elbabráltam egy kicsit, mert még a szám sem tudta eldönteni, melyik lenne hozzá a legjobb.
A narancsos spárga így – kicsit távolról :) – két olasz étel összefonódott változata lett. A főtt spárga főzött narancsmártással egy egyszerű és finom előétel, most pedig a sós, hagymás narancssalátát csempésztem a tetejére.
Azt a bizonyos pontot az i-re egyértelműen a fahéj tette, amit a mártásba kevertem. Nem sokat, csak épp egy leheletnyit, hogy kiérződjön. Sok nem is mehetett bele, a fahéj ugyanis még mindig Ingo Holland fantasztikus boszorkányboltjából való, abból pedig valóban elég egy csipetnyi is. Hagyományos szuperpiaci, zacskós fahéjból talán többet is beletehetünk, de kóstoljuk meg előtte! (mármint a mártást.)
A második mártás, amit kikevertem, inkább salátadressing, de ha nem savanyítjuk túl, akkor finom öntetként körülcsepegtethetjük vele a spárgát.

Markáns, kissé extrém, számomra azonban nagyon jó vacsora lett belőle! Előételnek, köretnek, könnyű vacsorának, grillezett húsok mellé kísérőnek mindenhogy jó. Ha a grillrostunk elég nagy, akkor lefedett alufóliatálkába téve a roston is megsüthetjük, de ebben az esetben ajánlatos a (zöld)spárgát előfőzni.
Csőben sült zöldspárga hagymás naranccsal
Csőben sült zöldspárga hagymás naranccsal
(Asparagi verdi con salsa all'arancia profumata di cannella)

kb. 600 g zöldspárga
1 ek olívaolaj
1 tk-nyi vaj
1-2 nagy löttyintés húslves
1 db nagy vagy 2 db kisebb, lédús narancs
2 db salotta (vagy 1 közepes lilahagyma)
1 nagy löttyintés marsala (vagy száraz vermut, esetleg fehérbor)
Mártás 1. (főzni kell)
1 db tojássárgája
2 ek alaplé
1 db narancs kifacsart leve
só, bors
2 csipet fahéj
Mártás 2. (keverni kell)
2 ek citromos olívaolaj
1 ek mézbalzsam
1 tk limoncello (elmaradhat)
só, feketebors
2 csipet fahéj

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem.
Egy megfelelő méretű tűzálló tálba olajat öntök és belemorzsolom a vajat. A zöldspárga végeit kicsit meghámozom (hogy biztos ne legyen fás), és a tálba ültetem. Meglocsolom egy nagyon kevés alaplével és lefedve 5-10 percre betolom a sütőbe.
Közben lereszelem a narancs héját, aztán meghámozom a narancsot és a fehér részeit is nagyvonalúan levágom. A hagymát hajszálvékony karikákra vágom, a spárgát kiszedem a sütőből, a fele hagymát rászórom a spárgára, enyhén sózom, rászórok egy kevés narancshéjat (mennyiségétől függ, most annyi lett belőle, hogy a fele elég volt), ráfektetem a narancsszeleteket a felfogott levével együtt és ráteszem a maradék hagymakarikát. (Annyi hagymát tegyünk rá, amennyit gondolunk, a lágyízű, édeskés salotta remek hozzá!)
Most locsolok a tetejére egy kevés vermutot vagy marsalát, esetleg fehér portóit, vagy fehérbort, kinek milye van, de a felsoroltakból kétség kívül a száraz marsala a legjobb. 

Visszateszem a sütőbe és összesen kb. 30 percig sütöm, közben egyszer meglocsolom a levével. Úgy lesz jó, ha a spárga roppanós marad, a leve pedig majdnem egészen elpárolódik. 

Közben elkészítem (valamelyik) mártást.
Az elsőnél egy kis lábasba teszem a tojássárgáját, belekeverem az alaplevet és a narancslevet, majd alacsony hőfokon, állandóan keverve besűrítem. Sózom, borsozom és fahéjjal ízesítem. Ha nem lenne sűrű, adhatunk hozzá egy pici keményítőt is, ha pedig sűrű, hígitjuk pár csepp alaplével. 
A második alapvetően egy dressing, csak össze kell keverni.
2 személyre /

ápr 202009
 

Amikor kész lett a mandulás párolt mángold, még nem tudtam, mit adjak hozzá. Ott álltam hát egy halom finom körettel, amihez a nagy sietségemben – vagy talán a Szicíliai okozta zavarodottságomban:) –  elfelejtettem bárminemű húst venni. Kenyér sem volt! Így gyorsan kitaláltam, hogy mángoldos lepény lenne a legjobb. Az ám, de sem időm, kedvem meg annál kevesebb, hogy sebtében összegyúrjak és pihentessek is egy omlós tésztát.

Frittata? Túl egyszerű, túl tojásos. A kézenfekvő megoldást pedig épp a kettő között találtam!
Ugye mindenki emlékszik még a blogokon végigsöprő clafoutis-hullámra? Ami nem más, mint egy sűrű palacsintatésztába rejtett cseresznyés lepény. Magyarán tejes pite. Így hát készítettem egy sűrű palacsintatésztát, ahogy a crespellákat szokták. Természetesen nagyon tojásos, boros, és öntöttem bele még egy adag finom, hidegen sajtolt dióolajat is. (Nem, ez még nem a mogyoróolaj, az is jön.) Kinézetre egészen olyan, mint a klasszikus észak-olasz mángoldpite, amit omlóstésztába öntenek, de ez gyorsabb (jóval gyorsabb!), és ízében egyáltalán nem kell szégyenkeznie!
Tejes pite mandulás mángolddal
De térjünk rá a poszt tárgyára. Nem csak a mángoldos pitéről szeretnék írni, hanem a VKF! XXIV.-ik fordulójáról is. Nagyon tetszett SL fordulója, kreatív, ötletes, hogy írjunk kedvenc konyhai tárgyunkról, meséljük el, miért pont ő a szívünk csücske és főzzünk is vele valamit.
Azt hiszem, időhiány miatt már az elején eltemettem magamban ezt a fordulót. Ez lett volna pedig az első, amin nem veszek részt, nem néztem utána, de talán kicsi Vú és én voltunk még az egyetlenek, akik eddig mindegyiken résztvettek. De egyszer minden sorozatnak vége és úgy láttam, hogy ennek most jött el az ideje.

Tegnap, vasárnap – napok óta az első szabadabb napomon – olvasgattam a VKF!-es posztokat és igenis kedvet kaptam! Ég bennem a közlési vágy, és mivel épp előtte készült el ez a pite a kedvenc rackásszélű sütőtálamban, hát nosza, megosztom a külvilággal.

Pedig azt kell mondanom, hogy nincs is igazán kedvenc konyhai tárgyam!:) Az első készletemet, berendezésemet, amit nagyrészt még nagyanyámtól kaptam, rég leamortizáltam. Eltűntek, kidobódtak, szétestek. Helyükbe újabb tárgyak léptek, egyre szebbek, jobbak – és drágábbak is. Nincs már múltjuk, igazából csak jövőjük, ami az én kezem között alakul, hisz én lehellek beléjük lelket, számomra eszmei értéket.
Egy kezemen meg tudom még számolni, mennyi régi darab van még a konyháimban. Mert hogy két konyhám van, ezért ide is, oda is jut. Megvan még nagyanyám régi vaslábosa, amiben minden héten megsütöttem a vasárnapi sültet. Nagyon szerettem. Kicsit kopott, kicsi is, de kisebb sülteknek még mindig remek alkalmatosság, kenyeret is szoktam benne sütni. Azóta felváltotta egy gyönyörű francia, méregdrága cocotte, de kétlem, hogy ebbe szorul majd annyi történelem, mint a nagyanyám kissé megkopott, lepattogzott, zománcozott kis vaslábosába.

Szeretem az immár húszéves julienne-reszelőmet, de ebből is van már újabb:). Képtelen lennék a szilikonszűrőmet nélkülözni, néha még utazásra is magammal viszem, mert frappánsan össze lehet nyomni. Csodás, nem? A szilikonlapátomról már nem is szólva! És a remek séfkésem? Nélküle perc nem telik el a konyhában! A serpenyőim? Úgyszintén! Az aprítómat egyszerűen imádom, szinte naponta használatban is van! A baguette-forma-sütőm? Egy lakatlan szigetre is magammal vinném! Tizenöt évig vágytam rá, mire meglett, hát hogyne vinném! (Biztos megsül a napon is:) A cukorhőmérőm, amit kicsi Vútól kaptam? Elengedhetetlen, gyakran használom csokik temperálásához. A pastás tányérjaim? Háromfajta van, mikor melyiket veszem elő, nem is tudnék élni nélkülük! Az óriásméretű szilikonlap, amin a tésztáimat gyömöszölöm, szintén hozzátartozik a konyhámhoz. Könnyebb összecsomagolni, mint egy fadeszkát:), ezért nagy kedvenc.
Múltkor – számomra nagyon régen már – édesapámtól elhoztam egy gyönyörű üvegkannát és egy nagyon régi, szinte muzeális derelyevágót. Az üvegben olajat tartok, derelyét azonban még nem vágtam. Nagyon szeretem a gyönyörű üvegeket, szinte megszállottjuk vagyok! Édesapám ezt már nem láthatja, de biztosan örülne neki!:)
De említhetném még a kőmozsaramat is, vagy akár a rézmozsaramat, mert olyan is van. Igen, szeretem mindegyiket! Jó őket kézbe venni, szinte simogatni a tekintetemmel is! Ó, és a borsőrlőim! Megszállottan gyűjtöm a különböző só- és borsmalmokat!
A tésztagépem pedig Itália maga! Ha átengedem rajta az épp készregyúrt tésztacsíkot, úgy érzem magam, mint egy jó öreg mamma:)), már csak az unokák csicsergése hiányzik!

Hohó, hát el ne feledkezzek a csodás kávéfőzőnkről! Pár éve egy tejhabosítóval ellátott Nespresso-Concept-masina boldog tulajdonosai vagyunk. (Azóta egy másiké is, a kisebb Essenza néha már velünk jön nyaraláskor is. Hozzá külön van egy szuperjó, automata habosító:) Azóta öröm felkelni, habot gyártani és még ágyban fekve beszívni a párolgó kávé csodás illatát!
(Közben vettem észre, hogy Ízbolygó XXIV-ik VKF!-es posztja a kávéról és többek között a tejhabosítójáról szól! Szakasztott ilyen Bodum-habosítóval kezdtem én is, még ma is őrzöm a szekrényben, nekem szerencsére sohasem tört el az üvege:). ÍB, újabb közös pont!!:))

Most aztán melyiket említsem, amit annyira szeretek és még történelmük is van?
Amikor két napja elkészült a piros cakkos kerámiaformában ez a pite, szinte simogattam a kezemmel, úgy szeretem, akár a clafoutis-formámat (akcióban itt) és a megannyi, színes kis szuflé-formácskát és a többi tálkáimat is. Mindegyik egyazon cégtől származik, megbízható, nagyon jó minőség. (A fagyasztóból egyenesen a forró sütőbe lehet őket tenni.) Tört már el a kezemben egyszerű, olcsó kerámiatál, csak úgy, ezért inkább áldozok a minőségre. Talán ez a rackásszélű sütőtál lehetne egyszemélyben A TÁRGY maga. Persze nem az, hisz ahogy írtam, mindegyik darabhoz kötődöm, de fogjuk rá, hogy ő most a konyhám személyes megtestesítője. Annyira szeretem, hogy a clafoutis-tálamat is megveszem majd pirosban. Pardon, cseresznyepirosban :))
Tejes pite mandulás mángolddal
Tejes pite mandulás mángolddal
(Torta di bietole e mandorle)

A mandulás mángoldhoz
1 db mángold (közepes méretű)
2 ek olívaolaj
1 közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2-3 ek mandulaforgács
1 nagy löttyintés száraz marsala (vagy fehérbor)
só, feketebors
A pitetésztához
4 db tojás (L, nagyméretű)
1 ek cukor
100 g búzaliszt (BL 55)
½ mk só
1 mk sütőpor (elhagyható)
kb. 100 ml tej (1,5%)
100 ml száraz fehérbor
2-3 ek dióolaj (Huile vierge de noix)
Az összeállításhoz
vaj a kikenéshez
kb. 18 db fekete olívabogyó
olívaolaj a tetejére

Elkészítem a mángoldot. Nem kell lehűteni, azonnal tovább lehet használni.
A sütőt 180 ºC-ra (160 ºC/légkeverésen) előmelegítem.
A tojásokat a cukorral gépi habverővel 8 perc alatt fehér-habosra keverem. Hozzáadom a lisztet, majd a többi hozzávalót. Sűrű palacsintatészta legyen belőle.
Egy cakkosszélű piteformát vagy kapcsos tortaformát alaposan kikenek vajjal és az alján elsimítom a mángoldos keveréket. Egyenletesen ráöntöm a tésztát, majd betolom a sütőbe. Amikor a teteje kezd már kérgesedni, formásan félig belenyomkodom a kimagozott olívákat és kb. 40 perc alatt készre sütöm.
Felszeletelem, a tányéron pedig a tetejét bőven meglocsolom olívaolajjal, hogy szépen folyjon le a szélén.
kb. 8 adag /