dec 212011
 

Két hete nagy riadalommal vettem észre, hogy rögvest itt a karácsony, valamit tenni kell. Mivel kekszet sütni még mindig gyorsabb és kellemesebb elfoglaltság, mint ajándékot vásárolni, így egy vasárnap délután legalább sütöttem egy fél tepsi kávéalkatrészt.
Az ánizs ízétől nem kell megijedni, tudom, hogy sokaknak mumus, de elvész a tésztában és csak sejtelmesen, kellemesen lehet kiérezni belőle.
Egyébként egy ilyen – inkább hasonló – ánizsos keksszel mutattam be annak idején a férjemnek a sütőtudományomat, bár az csak az ötödik után derült ki, hogy ki nem állhatja az ánizsmagot :). Nem baj, megtartottuk, mert az idők változnak.

Szicíliai ánizsmagos biscotti narancslikőrös cukormázzal

Szicíliai ánizsos biscotti narancslikőrös cukormázzal
(Biscotti all’anice)

6 db tojás
160-180 g kristálycukor
2 csipet só
250 g finomliszt
1 lapos tk sütőpor
2 tk ánizsmag
A cukormázhoz
4-5 ek porcukor
3 ek narancslikőr

1. Először is egy kicsi serpenyőben az ánizsmagot szárazon, kevergetve kissé megpirítom, majd félrehúzom.
2. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra.
3. Egy magas keverőtálba teszem a tojásokat és a cukorral és a sóval együtt bő 8 perc alatt a robotgéppel habosra verem. Ha kész, fakanállal beledolgozom a lisztet és a sütőport, majd az ánizsmagot is.
4. Egy fele tepsi szögletes sütőformát kibélelek sütőpapírral és belesimítom a tésztát. Betolom a sütő középső részébe – nem kell lefedni – és kb. 25 percig sütöm, amíg a tetején kérges nem lesz, de még ne süljön át teljesen. Ekkor kiveszem és vagy 10 percet hűlni hagyom.
5. Kifejtem a sütőpapírból, gerezdekre vágom és visszateszem a forró sütőbe úgy 15 percre (csak óvatosan, ez sütőfüggő!), amíg a teteje kissé odakap. Darabonként kiveszem a biscottikat és hagyom kihűlni.
6. A porcukrot annyi narancslikőrrel elkeverem, hogy sűrűn folyó cukormázat kapjak. Kiskanál segítségével minden keksz tetejére hosszan rácsorgatok egy vastag csík mázat.

nov 282010
 

Kekszsütésben nem vagyok túl nagy, ezt inkább másokra hagyom, akik eddig is fényesebb eredményeket értek el tőlem. Azért leszögezném, hogy a nemkekszezés nem a minőség hiányát jelenti, inkább a gyakoriságot, de már elkezdtem rágyúrni:).

Ezt a kis gyúrmányt a héten készítettem, és amikor egyiket a másik után nyalakodtam el, rá is jöttem, miért nem szeretem annyira a kekszeket. Túl sok bennük a liszt :).
Nos, ebben semmi liszt, ráadásul csupa egészség. Az ötlet nem túl eredeti, a marcipánnal töltött datolya eléggé lerágott csont, viszont csontból a finomabb fajta. Most eléggé fel is túrbóztam, a narancslikőrtől és a balzsamecettől nedvesen lágy lett a marcipán. Most pár hónapja újra a balzsamecet-korszakomat élem, majd ez is elmúlik és jön valami más.

Vigyázat, ehhez semmiképp sem a szokványos, salátákhoz való, hanem nagyon sűrű balzsamecet kell, különben túl lágy és savanykás lesz a marcipán. Ha ilyenünk nincs, biztos jó bele a balzsamkrém is, azt úgy nem próbáltam. Narancslikőr helyett mást is használhatunk, mehet bele amaretto vagy akár egy kanál narancslé is, a lényeg a massza lazítása és ízesítése.
Az egész viszont nagyon finom, rémesen eteti magát, a vitaminok és az ásványi anyagok tömeges jelenléte pedig megnyugtatja a lelkiismeretet. Nem rossz kiindulópont így karácsony közeledtével, igaz?

Datolya balzsamecetes marcipánnal töltve
Balzsamecetes marcipánnal töltött datolya

(Datteri secchi ripieni di marzapane aromatizzato all’aceto balsamico)

45 db datolya, aszalva, magozva (450 g)
200 g marcipán (egyszeres sütőmarcipán 50% mandulával)
____(ill. cukor nélkül házilag fele-fele arányban porrá őrölt édesítővel gyúrva)
2 marék dió (60 g)

1 ek narancslikőr (Grand Marnier)
1 ek sűrű balzsamecet
kb. 120 g (fehér)csokoládé

1. A szobahőmérsékletű marcipánt feldarabolom. A diót durvára vágom és száraz serpenyőben kevergetés mellett illatosra pirítom. A marcipánhoz adom a diót és jól összekeverem a likőrrel és a balzsamecettel. Úgy jó, ha a massza lágy, de még foghatóan formázható. (A narancslikőrön és a balzsameceten kívül bármilyen más gyümölcsbalzsammal és folyadékkal is kísérletezhetünk.) Egy nagy deszkán kézzel laposra nyújtom, hogy jobban lehessen vágni.
2. A datolyát kimagozom (legjobb magozva vásárolni). A marcipánból kis darabokat vágok és dundira megtöltöm a datolyaszemeket. Ez a marcipánmennyiség nagyjából 45 darab datolyához elég.
3. A csokoládét vízgőz fölött megolvasztom és hagyom egy kissé visszahűlni, hogy jobban tapadjon rajta a csokiréteg. Kiterítek egy nagy sütőpapírt.
Két villa segítségével meghempergetem a csokiban a datolyát és óvatosan ráfektetem a papírra. Hagyom, hogy teljesen megszáradjon, ez akár két óra is lehet. Aki gondolja, a csokoládé rétegzését még egyszer megismételheti, vagy az egyik végét akár sötét csokoládéba is lehet mártani, ez esetben több csokoládé szükséges.
45 db lesz belőle /

ápr 142010
 

A főtt búzának olyan sikere lett a húsvéti, ricottás pastiera után, hogy azóta egyre gyakrabban használom a konyhámban. Elmúltak az első idegenkedések, igaz, ehhez időre volt szükség.
Sósan talán jobb, édességként tényleg nem olyan, mint a tejberizs, ne is áltassuk magunkat, de megfelelő rávalóval nagyon finom desszert lesz belőle. Olyan rusztikus, nyerses, vidékies fajta.
A dél-olasz vidéken, Apúliában, Basilicataban és Szicíliában főleg Húsvét idején igen elterjedt a főtt édes búza darabos dióval elkeverve, gránátalmamagokkal dúsítva és keserű csokoládéval megszórva. Próbáljátok ki, nagyon izgalmas összeállítás.

Ezt a klasszikus alapot használtam, de gránátalma és csokoládé helyett megszületett az év első epres fogása. Nem tudom, kinek mennyit ér az arany, de ez már – számomra – megfizethető árban volt, így le is csaptam rá. Egy komoly kiló. Az év-első-epre-projekt nálam mindig úgy zajlik, hogy hazavonulok a zsákmánnyal, remegve megmosom az első félkilót és átszellemülten belapátolom, csak úgy pőrén. Amúgy nem vagyok az, de ebben a dologban végtelenül egoista tudok lenni: úgy időzítem, hogy a férjem ne legyen otthon. Persze később kap a drága, de az első, na az az enyém! Csak halkan jegyzem meg, hogy a férjem amúgy is többre értékel egy darab vastag, véresre sült steaket. Jó deal, nem?

De térjünk vissza az eperhez. A főtt búzára gránátalma helyett most eperpüré került. Zsófinál láttam az ötletet, gondolom, ő is a tavasz első eprét vetette be. Fél kiló eper felét pürésítettem, a maradékot darabosan hozzáadtam, így kísérletezgettem tovább. Kis mennyiségekben elég sok mindent kipróbáltam, végül is ez a két verzió maradt fenn a rostán. Nagyon jó mindkettő! Az egyikhez friss gyömbért kevertem és juharsziruppal édesítettem. Természetesen barna nádcukor is jó lesz, de Kanada óta tudom, hogy a juharszirupnak van egy jellegzetes, ellenálhatatlan íze, amit én rettentően szeretek. A másik eperpürébe őrölt fahéjat tettem és narancsvirágsziruppal édesítettem. Ez egy francia üvegecske (nem is kicsi, 250 ml-es), a narancsvirágvizet sziruppal felfőzték, így lett belőle szirup. Na de a lényeg a lényeg, hogy narancsos és szirup, vagyis édes, ezt tettem hozzá. Tökéletesen jó hozzá a narancslikőr is, persze ezt is döntöttem még bele, rontani nem fog rajta, gondoltam.

Hogy melyik ízlett jobban? Hát, egyértelműen a gyömbéres, eszméletlen finom lett, az egészet meg is ettem a főtt búzával. Persze a másik is elfogyott, de a gyömbéres, narancsos darabos eperpürét mostantól sorozatban fogom gyártani.
Mindenre jó, ami valamilyen feltétet kíván, legyen az sütemény, fagylalt, panna cotta, mascarponekrém, palacsinta … tovább is van, mondjam még?

A gyömbéres eperpürét pedig Zsuzskának ajánlom szeretettel. Eper talán már van arrafelé, gyömbér aztán biztosan, narancslikőr meg aztán amúgy is:) Zsuzska fogja tudni a helyét az eperpürének, abban is biztos vagyok.

Grano_dolce_darabos_eperpürevel

Főtt édes búza gyömbéres darabos eperpürével
(Grano dolce con purè di fragole allo zenzero)

A főtt búzához
120-150 g szemes búza (durumbúza még jobb)
2-3 ek méz, vagy barna nádcukor (ízlés szerint)
kb. 300 ml száraz fehérbor (könnyű, gyümölcsös)
kb. 200 ml ásványvíz
1 csipet só

A gyömbéres eperpüréhez

500 g eper (410-420 g tisztítás után)
–  150 g eper pürésítve
–  260 g eper felvágva
3 cm  gyömbér
3 ek juharszirup
kevés narancslikőr
A fahéjas-narancsos eperpüréhez
500 g eper (410-420 g tisztítás után)
–  150 g eper pürésítve
–  260 g eper felvágva
4 ek narancslikőr
3 ek narancsvirágszirup
¼-½ mk fahéj, őrölve

A főtt búzához
Nyers búza esetén a búzát előzetesen egy-két napra beáztatom, ilyenkor a vizet naponta cserélni kell. Előfőzött búza esetén áztatni nem kell, a főzési idő is lerövidül.
A búzát felteszem a borral és a cukorral főni és néha kevergetve, bort, majd vizet adagolva hozzá teljesen puhára főzöm, akár csak a rizottót.
Kész, főtt búza esetén kevés bort redukáljunk be, azzal főzzük fel a búzát. A cukrot is ekkor tegyük hozzá. Nem baj, ha kicsit túlfő, úgy jó, ha krémesebb állagú – már amennyire a búza meg tud krémesedni:)
Az eperpüréhez
Az epret óvatosan megmosom, megtisztítom, kicsivel kevesebb, mint a a felét magasfalú pohárba teszem. Hozzáadom a meghámozott, darabokra vágott gyömbért, a juharszirupot és botmixerrel pürésítem. Narancslikőrrel lehet egyengetni az ízén. Hozzáadom a nagyobb darabokra vágott maradék epret. Jól lezárva hűtőben akár két napig is eláll.
A fahéjas eper ugyanígy készül.

Tálalásnál tálkákba teszem a búzát és bőven teszek rá az eperpüréből, hogy minden kanállal jusson belőle.
3-4 kisebb adag /

ápr 122009
 

Képzeljük el, hogy vannak olyan népek, ahol értetlenül néznének a mi almás rétesünkre. Hihetetlen, ugye? Ez nem is lehet igaz! És fordítva ugyan mi a helyzet? Elfogadnánk mi idegen országok számunkra ismeretlen, de mégis nagy klasszikusait? Vagy fintorogva odébbtolnánk a tányért, hogy na de kérem, ez meg micsoda??

Szakasztott így történt ez nálunk, amint ma délben az asztalra tettem a desszertet, a nápolyi pastierát. A család bennfentes tagjai csak mosolyogtak, míg a mit sem sejtő tudatlanok néhány perces riadt szemlélődés és latolgatás után, de mégis elszántan betoltak egy falatot a szájukba. KIS falatot.
"Micsoda?? Hogy ez búza?? A tortában??
"Miért? A búzát megeszed a kenyérben, akkor a szemes már nem is jó?"
"De hát ez úgy néz ki, mint a… mint a lencse, vagy mi….
"Edd már meg, nem harap!"

A vége az lett, hogy csomagolnom kellett még egy szeletet.

A búza pedig igaz. Ebbe az omlós tésztába bújtatott ricotta-töltelékbe főtt búzát tesznek, ez pedig igen elterjedt Itália déli részén. A búzaszemeket tejben vagy vízben megfőzik és különféleképpen tálalják, akár főtel részeként, akár desszertként. Úgy kezelhetjük, mint a kuszkuszt vagy a bulgurt.
A pastierához, ehhez a híres húsvéti crostatához – amit egyébként Háromkirályok napjától egészen Húsvétig fogyasztanak – dobozos főtt búzát is lehet kapni, tehát nem kell vele bíbelődni, de ennek hiányában is könnyen elkészíthető. Durumbúza szükséges hozzá, amit előtte be is kell áztatnunk. Azt mondom, könnyű, bár elég munka-, illetve időigényes. Az eredményt – hogy is mondjam :) – magyar íznek szokni kell, bár tényleg nincs benne semmi szokatlan!! Fontos, hogy a ricottakrémbe kandírozott gyümölcsöket is tegyünk, valamit jó sok finom, lédús citromot, de elengedhetetlen a narancsvirágvíz és a fahéj is. Friss üde és légies, a búza, a ricotta és a gyümölcsök pedig tele vannak egészséggel, hát kell ennél több?

Mivel épp nem volt ricottám, magam álltam neki. Gyorsan kész, de ajánlom mindenkinek, aki nincs megelégedve a bolti ricotta minőségével.

Boldog Húsvétot kívánok mindenkinek! 
               Pastiera - nápolyi húsvéti sütemény
Nápolyi húsvéti búzás-ricottás sütemény
(Pastiera napoletana)

Az omlós tésztához
250 g búzaliszt (BL-55)
100 g (por)cukor
½ tk sütőpor
¼ mk só
1 db citrom reszelt héja
130 g vaj
1 db tojás
1 db tojássárgája
1 tk vaníliakivonat
kevés tej
A ricottás-búzás töltelékhez
kb. 450 g ricotta:
– 1,5 l tej (2,8%)
– 250 ml író (vagy élőflórás kefír)
– 250 ml tejszín (30%)
120 g cukor
3 db tojás
2 db tojássárgája
2 ek vaj, olvasztva
1 tk vaníliakivonat (vagy vanília kikapart belseje)
50 g kandírozott narancshéj
50 g kandírozott citromhéj
50 g mazsola
2 ek narancsvirágvíz
2 ek narancslikőr (Grand Marnier)
1 db citrom reszelt héja
6 ek citromlé, frissen facsarva (kb. 1 db hatalmas citrom)
½ tk fahéj, őrölt
2 csipet só
400 g főtt durumbúza (Grano cotto per pastiera):
– 120-130 g száraz, egész búza
     – 100 ml tej, kevés só, cukor

Ha nincs kész főtt búzám (Grano cotto per pastiera nevű konzervben kapható), akkor annak látok neki először.
A búzát megmosom, és 1-2 napra beáztatom. A vizet minden nap le kell önteni és friss vízzel pótolni. Ezután egy óra alatt tejjel, vízzel és kevés sóval és cukorral puhára párolom. Ha megpuhult, tiszta textilkendőbe teszem és felakasztom, hogy lecsöpögjön.
Közönséges lágy búzából is készíthető, úgy nem lesz annyira autentikus.

Az omlós tészta hozzávalóiból összegyúrom a tésztát és egy órára fóliába csomagolva a hidegre teszem pihenni.

Közben összeállítom a tölteléket.
Egy keverőtálba teszem a ricottát (saját ricotta készítését lásd lentebb), hozzáadom a cukrot, a tojásokat, az olvasztott vajat és az összes többi ízesítőt. Jól elkeverem és aláforgatom a búzát is. (Kóstoljuk meg, a krém olyan finom legyen, amit magában is szívesen megennénk, most még lehet egyengetni rajta!) mm 

A tésztát kiveszem a hűtőből, a sütőt pedig előmelegítem 180 °C-ra (légkeverésen 160 °C).
Ha a tészta már kézmeleg és formálható (pár percig nyomorgassuk szorgalmasan, vagy időben vegyük ki a hidegről), leveszek belőle kétharmad részt. Kibélelek vele egy kivajazott, 26 cm-es formát (kapcsos és rackásszélű kerámia egyaránt lehet) úgy, hogy 3 cm-es pereme is legyen. Belesimítom a tölteléket, a tetejére pedig a maradék tésztából rácsot, rodin-i képességek hiányában pedig bármilyen alakzatokat készítek és formásan a krém tetejére helyezem. 
Tetejét fóliával lefedve betolom a sütőbe és kb. 60 percig, illetve tűpróbáig sütöm. A formában hagyom kihűlni.
Akkor a legjobb, ha egy napig állni hagyjuk.
1 db 26 cm-es torta /

Ricotta készítése házilag

1,5 l tej (2,8%)
250 ml író (vagy élőflórás kefír)
250 ml tejszín (30%)

A tejet lassú tűzön felteszem forrni. Ha már gyöngyözik, hozzáadom az írót és a tejszínt (csak író, vagy kefír is megteszi), és addig keverem, amíg kiválik a savó. Ez elég hamar bekövetkezik. Ha később sósan szeretnénk használni, akkor most adhatunk hozzá egy kevés sót is. 
Ekkor tiszta textilkendőbe teszem és felakasztom lecsöpögni. Mennél többet csöpög, annál keményebb, szárazabb lesz a ricottánk.
Express megoldásként kézzel is kinyomogathatjuk a savót, de akkor a ricotta szemcsés marad.
Ebből kb. 450 g ricotta lesz.
A savót leszűrhetjük és viszonylag semleges íze miatt főzéshez is használhatjuk.

jan 082009
 

Hirtelen ötlettől vezérelve született ez a krém. Úgy is hívhatnánk, hogy pohárkrém, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag én ezt a szót nem kedvelem :), mást meg eddig – a poharas desszerten kívül – nem találtam rá. Ezért elneveztem tiramisùnak, végül is az összes vele szemben állított kritériumnak megfelel, ugyanis – pozitív értelemben véve – úgy felhúzta a férjemet, hogy másnapra is követelt magának egy adagot! Szerinte annyira finom lett, hogy repetáznia kellett, és mellesleg – szerénytelen állíthatom -, szerintem is! Csak minden ilyen hirtelen ötlet ilyen jól sikerülne!! :)
A hagyományos(nak mondható) tiramisùnak annyiban mond csak ellent, hogy a krémben nincs tojás, és a mák sem egy elterjedt olaszföldi hozzávaló:), kivéve az északi régiókat, de sebaj, egy kis fúziós csavar belefér.

Pedig csupán a maradékoknak kerestem egy célhelyet. A mákos gubából maradt még egy tálkányi cukros mák, a mascarpone ott hűsölt már rég a hűtőben, a piskótába meg belebotlottam a szekrényben (amit én magam nem szoktam venni, de a férjem által kreált meglepetéssütiből maradt), így végül az is elfogyott. Narancslekvár (az a nem túl édes, darabos, sűrűnfolyós, mennyei ízű lekvár!) meg ugye mindig van otthon, de akinek nincs, nehogy elcsüggedjen! Vígan lehet egy pürésített naranccsal vagy két mandarinnal helyettesíteni, csak tegyünk bele még egy kevés cukrot.

narancsos-mákos sütemény óta ez a páros ott motoszkált a fejemben, így ha narancs, akkor mák, ha meg mák, akkor nálam narancs is, szóval úgy vagyok most ezzel, mint az az ember, akinek a pszichológusa a legkülönfélébb képeket mutogatja neki, de a jóembernek mindenről csak az az egy jut az eszébe. Ismerős a sztori, ugye? :) No, ez most nálam is így van, csak hát a mákos naranccsal. (Lehet, hogy kreálok is egy mákosnarancs cimkét:)
Ezt a kanalas édességet (pohárkrémet:) egyszerűbben nem is lehetne összedobni, de a mák mennyiségével is szerencsém volt: egy kanállal lehetett volna több, de így is hihetetlen bársonyosan beitta magát a likőrös, szétomló piskótába (na ez az, amiért én inkább cantuccinit, vagy valamilyen rusztikusabb kekszfélét használok, bár azzal várni kell vagy fél napot), nem volt túl édes, és a narancs adott egy gyümölcsös frissességet is. Még narancslével, majd reszelt héjjal is meg lehet szórni az egészet, de ami igazán feldobja, az valóban a mák! Innetől kezdve pedig való igaz az elnevezés: Dobj fel! Örök barátságban maradunk mi ketten, a mákosnarancs meg én, ez már úgy néz ki.

Munkálkodom egy vendégvárós, ütősebb, kifinomultabb verzión is, mert megérdemli, hogy egy szinttel feljebb lépjen. Akit nem riaszt el a téma, lesz még, szóval stay tuned!

Narancsos tiramisu – mák nélkül:) (Doctorpepper)
Narancsos tiramisù (Ízbolygó)
Narancsos tiramisu-torta (Katakonyha)
Tiramisù all’arancia (panemiele)
Narancsos-mákos tiramisù
Narancsos-mákos tiramisù
(Tiramisù all’arancia e semi di papavero)

12 db babapiskóta
kb. 150 ml tej
3-4 ek narancslikőr (Grand Marnier)
8-10 ek narancslekvár
8-10 ek cukros mák (4-5 ek darált mák + 3-4 ek porcukor)
250 g mascarpone
1 ek narancsvirágvíz (elhagyható)
1 ek vaníliakivonat (elhagyható)
80-130 ml tej vagy tejszín
2 ek cukor (vagy méz)
A tetejére
szirupban eltett narancshéjforgácsok

A narancslikőrt beleöntöm a hideg tejbe és a félbetört piskótát 2 másodpercre belemártom, majd begyömöszölöm a pohár aljára. (A likőrt rá is lehetne locsolni, de így a kis felület miatt nem olyan intenzív.) Rászórok egy kevés cukros mákot, rákenek egy kis lekvárt és befedem egy réteg mascarponekrémmel. Ehhez cukrot, narancsvirágvizet, esetleg vaníliakivonatot és annyi tejet vagy tejszínt teszek, hogy még jó sűrű maradjon. Az egészet még egyszer megismétlem, a mascarpone tetejére pedig cukrozott narancshéjcsíkokat vagy bármi egyebet teszek.
Ha van idő, 1 órára behűtöm, de másnapra még jobb lesz, de végszükségben azonnal is lehet fogyasztani.
4 nagy adagnyi / 637 kcal / 58,9 g zsír / LF30 51,1% (tejjel)

dec 192008
 

Már csak néhány nap van hátra Karácsonyig és hiába készülök, úgy érzem, hogy az ujjaim között kipereg az idő. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
A sok, megírásra váró, karácsonyra való posztból is kevés lesz már, ha oda is jutok, nem leszek bőszavú benne, meglátjuk. (Pedig milyen jó lenne, több hanyag ígéretet is tettem, de a szándék, sőt az írások egy része már kész is.) A legtöbb főzni-sütnivaló nálam még csak ezután jön, de ami elkészült és érdeklődésre tarthat számot, azt megpróbálom még megírni.

Ez lesz a sorsa (vagy nem) a híres marcipángyümölcsöknek, vagy a szicíliai cassatának is, ami amúgy egyáltalán nem egy karácsonyi édesség, de manapság már minden ünnepen ott lehet a helye. Mi nagyon szeretjük, ezért lesz.
Hétvégén megsültek az ischli csokikockák (fázisképeket fotóztam, azok már fentvannak). Már sülnek a pici karácsonyi pudingok, aminek egy részét lesz is fagyasztom, hogy tovább maradjon friss, lesznek apró toszkán kekszek és narancsos-mákos kalács is. Biztos, hogy mákos guba is készül, mégpedig mascarponeval, magamnak kell sütnöm hozzá a kiflifélét, mert olyat nem kapok. Listán van még a mandulás, karácsonyi tejberizs is, és ananászflan, szerintem balzsamecetes juharsziruppal, ezt még nem tudom. Nem mandulából készült marcipánt is kell még gyúrnom egy allergiás ismerősnek, de erről csak akkor írok, ha bejön az elképzelésem.
Nálunk nincs szaloncukor, viszont apró pralinét, csokiba mártott gyümölcsöt, ezt-azt is gyártok még, de csak egy-két fajtát.

Ezek csak a nyalánkságok voltak, pedig ott van még az egész heti menü is, ami szintén alakul.
A többiről még nem szólnék, mert ki tudja, mikor valósulnak meg. Nálunk hosszú lesz a karácsony, idén kerek egy hétig tart, mert így terveztük.

Jó nekünk, ugye?? Így minden napra jut valamilyen finomság is, lelki és testi egyaránt.
Amikor olvastam Millie-nél, hogyan készül karácsonyra, mosolyogtam, mert én is így szeretem. Temérdek mandulát, mogyorót, cukrozott gyümölcsöt, többfajta cukrot, lisztet, csokoládét, jó pár csomag élesztőt, főzni való bort beraktároztam, mintha be lennénk egyszer havazva. A teli kamra mindig magasfokú biztonságérzetet ad.

Tegnap forralt bort főztem. Ilyet mindenki tud, nincs is benne semmi különös, én is ittam már ilyet, olyat, rosszat, és még jobbat is. Egy baja van neki, mégpedig az, hogy igen gyorsan párolog. Nem csak a lábasban, de a poharakban is. Az ember lánya leül, megdiskurálja fél óra alatt a napot, és nicsak, el is gőzölgött egy üvegecske. Nahát!! Lehet újra főzni.

De hogy ne csak regéljek, de valami outputot is adjak, leírom, hogy készül mostanában.
Olaszhonban nem túl gyakori a forralt bor, talán azért, mert melegebb van. Meg az olasz ember sajnálja is szerintem forralni, jobb az úgy, ahogy van.
Egyszer egy olasz újságban vagy oldalon, már nem emlékszem, olvastam, hogy a forralt bort karamellel kezdték. Annyira megtetszett, hogy kipróbáltam, azóta így maradt. A forralt bor. Tényleg ad neki egy olyan ízt, hogy az csak na!! Aztán a narancs. Az kell bele, azt régen is mindig tettem, anélkül sincs forralt bor nálam. Most viszont még több narancs ment bele, narancslikőr és narancslekvár formájában is. Nyugi, azért még lehet érezni a bort, nagyon is!! A lekvárt meg ki lehet kanálkázni, akár csak a bólét.

Eszembe jutott, hogy rohanósoknak egyszerű gasztroajándék is lehet belőle. Onnan jutott eszembe, hogy évekkel ezelőtt céges ajándékként egy nagyon csini forralt bor-kit-et kaptunk, barna kandiszcukorral és a megfelelő, egész fűszerekkel, szárított narancshéjjal. Nekem sosem jutott eszembe ilyet ajándékozni, de finom kis ötlet, egy szép kis üvegben, recepttel ellátva, sőt még jobb, ha rögtön egy üveg jó bort is mellékelünk, a finom bort garantáltan nem főzi el az ajándékozott, de gesztusnak szép. Az alábbi esetben meg egy másik üvegben összekeverhetjük a lekvárt a narancslikőrrel, így a megajándékottra bízzuk, hogy beleteszi-e a tartalmát a borba, vagy elnyalogatja magában. Szóval jobb, ha eleve dupla adagot ajándékozunk.

forralt_bor_narancsos1
Narancsos forralt bor
(Vin brulè)

3 ek cukor
750 ml vörösbor, száraz
100-200 ml víz
1 rúd fahéj (6-8 cm)
10 szem szegfűszeg
5 szem borókabogyó
½ rúd vanília
1 csipet szerecsendió, frissen reszelve
1 db narancs kifacsart leve (120-150 ml)
½ db narancs hámozott héja (elhagyható)
4 ek narancslikőr
2 ek narancslekvár (héjdarabokkal)

A cukrot egy lábasban karamellig olvasztom, de nem szabad túl sötétre hagyni, csak úgy, hogy már épp folyjon. Akkor hozzáöntöm a vizet (csak azért, hogy kijöjjön az öt pohár:), a bor nagyjából felét, beleteszem a fűszereket és a narancs héját, ha van. A karamell lassan újra felolvad. Felforralom és a legalacsonyabb hőfokon pár percig gyöngyöztetem.
Amikor kész, hozzáöntöm a narancs frissen kifacsart levét, a maradék bort és jó forrón tartom.
Az üvegpoharak aljára öntök egy kevés narancslikőrt, teszek egy kanálka narancslekvárt és rámerem a bort. Hosszú kiskanállal ki lehet szedegetni belőle a héjdarabkákat.
Hmmm!!
5 pohár forralt bor à 200 ml / 204 kcal / 4,9 g zsír / LF30 21,8%

nov 192008
 

Erre a süteményre talán még szülőanyja sem ismerne rá, pedig egy az egyben Maci ropogós, mákos morzsájával megszórt szilváslepényét akartam megsütni. Sőt, hűen a recepthez neki is futottam, a feléig meg is valósult, csupán menetközben vett egy enyhe balkanyart. Ugyanis az a ropogós szilvás már első ránézésre is olyan nekemvalónak tűnt, hogy arra csábított, süssem meg.
Ugyan lassan kifutottunk a szilvából, de nem ez volt az akadály.

Hétvégére akartam sütni, aznap pedig a férjem vásárolt és hiába kötöttem a lelkére, hogy szilva, kérem szilva !! Mandarint hozott. Szilva volt ugyan, mondta, de a mandarin, az a klementin fajta jobban nézett ki. (Számomra rejtély, hogy egy cellulitiszes mandarin hogy nézhet ki jobban, mint egy hamvas pofijú szilva. Ez van.) Innentől kezdve átszabtam egy kicsit a receptet, az időközben krémmé átalakult mákos morzsa alulra került, hogy a lédús mandarin bele tudjon csöpögni. Mint utóbb kiderült, jó volt a megérzésem. A tölteléket rákentem a tésztára, ezekre fektettem a felszeletelt mandarint. Mivel aszottnak néztek ki, a likőrös ötlet közben jött, ezért gyorsan leszedtem őket és megmártottam a likőrben. Sütés közben kezdett a teteje is egy kicsit kiszáradni, ezért meglocsoltam egy kevés tejszínnel is – de szerintem bármilyen folyadék jó lesz, akár tej, narancslé vagy desszertbor is, csak ne legyen túl folyós! Ettől már tényleg olyan finom szottyos lesz a teteje, hogy azonnal bekerül a comfort food kategóriába.
A tésztával kapcsolatban Maci azt írta, hogy elég egy nagy tortaformára. Én a fele mennyiséget a kicsi, “fele mennyiség dupla élvezet” márkanevű formámban sütöttem, de ahogy a képen is látszik, a tészta olyan vastag lett, hogy felkúszott az oldalára. Az alábbi receptben megtartottam Maci arányait, mivel az nagyon jó, csupán ötödöltem a tésztát, szerintem így lesz kellemesen vékony.

Bár a kép nem lett túl jó (dolgozom még rajta, dolgozom!), de annyira finom lett, hogy ízben bárhol megállja a helyét. Utólag utánanéztem a narancs-mák párosnak, de nem sokat találtam a hálón. Nem is értem, miért, pedig ez egy fantasztikus kombináció, az enyhén savanykás, picit fanyar, esetleg alkoholos ízvilág olyan szépen simul a mákhoz, az egész meg bele a tésztába, hogy öröm enni! Csupán az arányokat kell jobban eltalálni, kicsivel jobban, mint én.

Köszönöm Maci az ötletet, a szilváslepény is meglesz egyhamar!:-)

Mákos-narancs-párosok:
Narancsos-mákos tiramisù
Narancsos-mákos muffin (Pamina)
Mákos-narancsos pite (Hedonism)
Narancsos pirítós mákos túróval (mindmegette)

              Narancsos-mákos sütemény
Narancsos-mákos sütemény

A kevert tésztához
200 g vaj
160 g kristálycukor
1 csipet só
4 db tojás (nagy, L méretű)
200 g búzaliszt (BL55)
1 tk sütőpor
A máktöltelékhez
100 g mák, darálva
50-60 g cukor
6-8 ek tej
1 marék mazsola (elhagyható) 
½ db citrom reszelt héja
1 csipet só
A tetejére
8 db mandarin (klementin)
1 ek méz
2 ek Grand Marnier (narancslikőr)
néhány kanál cukros tejszín

A kézmeleg vajat kézi robotgéppel habosra keverem a cukorral, amíg kifehéredik és könnyű habos lesz. Beleteszem a sót és egyenként a tojásokat is, úgy, hogy mindegyikkel egy percet kavarom. Végén a lisztet is beleforgatom.
A sütőt légkeverésen előmelegítem 160 °C-ra és kivajazok egy 26 cm-es kapcsos tortaformát.
A tésztát belesimítom a formába.
A töltelékhez a cukros mákot annyi tejjel forralom össze, amennyivel egy sűrű masszát kapok, majd beleteszem az ízesítőket. Az egészet óvatosan rákenem a tésztára, hogy az egész lehetőleg a tetején maradjon.
A mandarinokat meghámozom, a fehér részét lehuzigálom és a gerezdeket negyedekbe vágom. Egy tálba teszem és összekeverem a mézes narancslikőrrel. Ha van idő, egy kicsit állni is hagyom. Ráteszem a mákos töltelékre és betolom a sütőbe. 
Fél órához közeledve rálocsolok 3-4 kanálnyi, cukorral, esetleg citromhéjjal elkevert tejszínt is, amit azonnal magába szív a teteje.
35-40 perc alatt kész.
26 cm-es tortaforma /

feb 072008
 

Továbbra sem vagyok hajlandó tojással készíteni a fagylaltot, és ez alól még a tél sem kivétel. Nem, egyáltalán nincs tojásfóbiám, nyersen is elég sok tojássárgáját és fehérjét használok, de egy gyümölcsös, friss krémet, fagylaltot kár lenne befőzött tojással elrontani. Ráadásul a procedúra is tovább tart. Na jó, valamivel finomabb, ez igaz, de nincs is jobb egy könnyű, gyümölcsös édességnél, amit bármikor elő lehet kapni a fagyasztóból.

Az alap most is hasonló, mint eddig, csak néhány dolgot alakítottam rajta. A tej-tejszín keveréket kedvem és a gyümölcsök szerint variálom, joghurt (0,1%-tól 10%-osig) író és kefír is kerülhet bele (tejfölt csak egyszer próbáltam a paradicsomfagylaltnál, gyümölcsösnél azt nem használnám), csak az arányokra kell odafigyelni. Ezzel a módszerrel akár egy igazi fogyókúrás édesség is készíthető. (van ilyen egyáltalán?:-)

Azért is kedvelem ezt a fajta készítési módot, mert élesben lehet kóstolgatni, és addig fűszerezni, ezt-azt beletenni, amíg kész nincs. Félóra múlva pedig már ehető is. 
Ahhoz, hogy az ízek kellően előtérben legyenek, kissé édes-savanyúra szoktam készíteni, különben nekem tiszta sápadt lesz az íze. (Ezt az iparilag készült fagylaltoknál egyértelműen ízfokozókkal érik el.) Vagyis mindig teszek bele a gyümölcsnek megfelelően valamilyen ecetbalzsamot, málna-, eper-, méz-, mangóbalzsam került már bevetésre illetve bekavarásra. Most a narancshoz kerestem "ízfokozókat", ezért az obligát narancslikőr mellé beledobtam egy kevés mangó chutney-t is. Első ránézésre bizarr, tudom!! Persze először óvatosan kóstolgattam, de fantasztikus, telt íze lett, a csípősséget meg szinte alig érezni. (Nem tettem bele eleget:-)) Mivel a mangó chutney már rég elfogyott, de az darabos is volt, ezért most üvegesből tettem bele. Most előny volt, ami amúgy hátrány: nem kellett pürésíteni.

                                        Narancsfagylalt

Narancsfagylalt mangó chutney-val

2 db lédús narancs (300-350 g narancshús)
80 g cukor (4 ek)
300 ml tejtermék
     150 ml író
     100 ml tej (1,5%)
     50 ml tejszín (30%)
3 ek narancslikőr (Grand Marnier)
1-2 ek mangó chutney
2 csipet gyömbér, őrölt (kóstolás alapján)
2 csipet kardamom, őrölt (kóstolás alapján)

A narancs héját lereszelem. (Lehetőleg kezeletlen, bionarancsot vegyünk!) A héját vastagon levágom, hogy ne maradjon rajta fehér rész, szétszedem, kiszedem a magot, a húsát pedig felvágom és aprítóban pürésítem. Összekeverem a többi hozzávalóval.
Beteszem a gépbe, a likőrt és a chutney-t a forgó gépben szoktam belekeverni, kóstolgatás után.
700 ml fagylalt / 672 kcal / 19 g zsír / LF30 25,5%
    15 gombóc /     45 kcal / 1,3 g zsír / LF30 25,5%

feb 052008
 

Mindig is azt hittem erről az egyszemélyes tortácskáról, hogy azok a huncut franciák találták fel. Míg egyszer egy olasz étteremben – nem is az étlapon, hanem a pincérfiú unszoló ajánlására – végül is kötélnek álltam és ezt rendeltem. Csodálkozásomra a fiú vehemensen állította, hogy ez bizony egy ősrégi olasz recept északról, csak épp a franciák próbálták eltulajdonítani tőlük a tortácska szellemi atyjának kijáró jogokat. Kvázi ellopták.
Fogalmam sincs a kifejletről, de amíg a franciák és az olaszok eldöntik, hogy Moelleux au chocolat vagy esetleg Tortino di cioccolato lesz-e a tányérunkon, addig én szépen sütögetem csak tovább ezeket a helyes kis csokicsodákat.

A zabaglione, a ricottakrém és a forró gyümölcssaláta mellett ez az a villámdesszert, amit valóban percek alatt az asztalra lehet varázsolni. Nem csak hogy nem kell, de nem is lehet rá előkészülni. Amíg a csokoládé felolvad, addig éppen össze lehet keverni a többi hozzávalót, bekapcsolni a sütőt és kivajazni a soufflé-formácskákat. Continue reading »

jan 152008
 

Hosszúnak ígérkezik még a tél. Ilyenkor lelki békénk háborgatása nélkül elővehetjük azokat az ételeket, melyek védőpajzsként szolgálnak az egészségünk és jókedvünk megőrzésére. Legalábbis jó ezt gondolni és hinni is benne. Jó ilyenkor a tartalmasabb étkek után nyúlni, hisz belülről melegítenek, nemkülönben némely kis alkohol, mely – természetesen módjával adagolva – megőríz egy keveset a nyári jókedvünkből. 

De hát miért is ne? Nem tudjuk erőszakkal előcsalogatni a nyarat, persze fel is ülhetünk a repülőgépre és utazhatunk néhány ezer kilométert – de a pálmafák idillje után óhatatlanul visszacsöppenünk a téli valóba.
Azért próbáljuk meg egy kicsit színesebbé tenni ezt a zord időt. Toszkánában nincs zimankó, nem esik hó (ha mégis, akkor az bagatell:-), mégis megpróbálnak visszacsalni egy keveset a nyár melegéből. Ha máshogy nem, akkor a sütőben.
Hogy én hogy csaltam vissza a nyarat, arra pontosan receptileg nem emlékszem, de szükséges hozzá sok, friss gyümölcs, lehetőleg olyan, amelyek jól megférnek egymással és ránézésre is melengetik a szívemet. Mindenképp legyen benne narancs vagy mandarin, lehetőleg édes, lédús fajta, és szőlő, igen, még akkor is, ha egy kicsit mélyebben a zsebbe kell nyúlni érte. (És ki kell sajnos magozni, erre készüljünk fel lelkileg, vagy vegyünk magtalan, olasz fajtát.) Jól jöhet még az alma, körte, khaki (datolyaszilva), esetleg ananász vagy füge, de csak frissen. Készíthetjük erdei gyümölcsökből is, akkor vörösbort tegyünk hozzá. Vegyünk elő egy jófajta desszertbort és egy kevés fehéret is, de ha van, narancslikőr sem mond neki ellent. Szórjunk rá egy kevés porcukrot és toljuk be a sütőbe.
Amíg sül és az alkohol legnagyobb részét magába szívta, vegyünk elő egy doboz, rejtegetett, finom, saját készítésű gyümölcsfagylaltot. Ha kész a saláta, szedjük még melegen tálkákba, és tegyünk mellé egy kupac fagylaltot. És élvezzük a nyarat a télben. 

Tudnak ezek az olaszok élni. De hát ezt eddig is tudtuk.

Ezt a gyümölcssalátát természetesen nyáron is el lehet készíteni, de akkor is macedonia lesz a neve: talján földön így hívják a gyümölcsből készült salátákat. Télen inkább betoljuk a sütőbe, akkor al forno lesz belőle, és ilyenkor tehetünk hozzá alkoholos italokat is, ahogy kedvünk tartja.
Ez a szó a franciában is hasonló jelentéssel bír. A Macédoine de légumes egy hideg, vegyes salátát jelent, ekkor majonézzel vagy aszpikkal tálalják, de gyakran adják melegen is.
A neve egyesek szerint a híres macedón hadvezérrel, Nagy Sándorral hozható kapcsolatba, de erre eddig nincs valós bizonyíték, az viszont biztos, hogy Macedónia közel egy szélességi fokon fekszik Toscana-val.


 
Meleg toszkán gyümölcssaláta
(Macedonia al forno)

1 kg gyümölcs (alma, körte, szőlő, narancs, ananász, nektarin)
2 ek porcukor
100 ml desszertbor (Marsala)
50 ml fehérbor
50 ml narancslikőr

A sütőt 180 °C-ra (alsó-felső) előmelegítem.
A gyümölcsöket meghámozom és falatnyi darabokra vágom. A szőlőszemeket kettévágom (hogy magába tudja inni a folyadékot) és egy mokkáskanál segítségével kimagozom.
A gyümölcsöket egy tűzálló tálba halmozom, rászórom ízlés szerint a porcukrot és ráöntöm az alkoholt. (Az alkohol ugyan hő hatására elpárolog, de gyerekek esetén gyümölcslével is fel lehet önteni.) Betolom a forró sütőbe és 20-30 percig sütöm. Minél tovább marad bent, annál zamatosabb lesz, de annál kevesebb folyadék lesz alatta.
Még forrón tálkába szedem és fagylaltot teszek mellé. Magában is igen jó és sütemény mellé is adható.

dec 162007
 

Mivel elég tanácstalan voltam, milyen is egy élénkítő hatású étel, ami még a karácsonyi asztalon is megállja a helyét, ezért beírtam a keresőbe, és lestem, mit is ad ki. Persze túl későn tettem, mert a blogtársak bejegyzéseivel találtam magam szemben. Ezért tettem egy újabb kört. Bár gondolom, Lilahangya nem kimondottan a vágykeltő fűszerekre gondolt a VKF! legújabb kiírásánál, de ki tudja, karáncsonykor sokunk felkeltett vágya is teljesülhet, így tágabb értelemben számomra a szokásos kávé-tea duón túl a fűszerekből is meríthetünk. 

A csokoládé számomra egyértelműen élénkítő, a szemem ugyanis teljesen felélénkül, ha meglátok egy ínycsiklandozó darabkát, vagy akár egy egész táblát is. Az alkohol élénkítő hatásáról meg már előttem is ódákat zengtek, magam sem vagyok az ellensége:-), így gyúrtam össze ezt a mentás csokigolyót, amit feltétlenül hűteni kell. 

A menta ízéhez zöldszínű mentalikőrt használtam (Bols, Crème de Menthe (EN/HU)aminek a színe is élénkzöld -, amelyik már legalább tíz éve porosodik a szekrényben. Ritkán veszem elő, szerintem ilyen ütemben még ki is húzza vagy húsz évig, de amikor kell, akkor igazán jól jön. Akinek nincs ilyen kincse a sufni mélyén, annak a zsályalikőrnél leírt módszert ajánlom, nagyon pici mennyiségben, rummal vagy vodkával biztos nagyon jó mentalikőrt lehet gyártani, erre a célre pedig félóra alatt készen is van.

A csokimasszát szétválasztottam – ha már gyúrunk, ne aprózzuk el, a másik felét ezért narancsosra ízesítettem. Került bele narancslikőr (ez már jóval gyorsabban fogy), reszelt narancshéj és oranzsát is. A színénél – ezt be kell vallanom – kicsit bűnöztem. Igen, ételfestékkel megvadítottam egy kissé, mert olyan sápadt lett, hogy ráismerni nem lehetett. Tudom, tudom, igazából tíz évben egyszer használok pár cseppet, no ez most az volt. Rá se bírtam nézni a hozzávalók listájára, be is csuktam gyorsan a szemem, de hát a piros és a sárga kis tubus keveréke tényleg megteszi a magáét. És igazán 3 csepp volt, nem több. (Legközelebb piros csokigolyót csinálok, az biztos!)
Mikor kész lett, egy kekszkinyomó pisztollyal minimuffin formákba tett papírkapszlikba nyomtam egy kupacot (de sima habzsák is megteszi), így ment a fagyasztóba pár órára. Sajnos a férjem megtalálta őket, és amíg sportolni mentem, elég élénken eltűntette az egész rakományt. Viszont nekiállt, és vigaszdíjként a maradékot kézzel meggyúrta nekem, a képen láthatóak már az ő művei! (A csillagos kinyomott sokkal szebb volt, de sebaj.)
A tetejére épphogy langyosra olvasztott, kevés vajjal dúsított 70%-os csokoládéból egy mokkáskanál segítségével pettyeket tettem és cseppként felhúztam. (Így lehet csokicseppet is gyártani.) Ha kész, akkor is fagyasztóban kell tartani, nem fagy keményre, finoman krémes marad. 

Jeges-mentás fehércsokoládé praliné

Jeges-mentás fehércsokoládé-praliné

120 ml tejszín (30%-os)
250 g fehér csokoládé (35-40%-os)
100 g vaj (82%-os, nagyon friss)
A mentás pralinéhoz
2 ek Crème de Menthe (mentalikőr)
A narancsos pralinéhoz
2 ek Grand Marnier (narancslikőr)
1 db narancs reszelt héja
1 ek oranzsát (kandírozott narancshéj)

A tejszínt egy kisebb edényben, alacsony hőn (3/9) legfeljebb 80 ºC-ig megmelegítem, de ne forrjon! (Itt ugyan nem létszükséglet, de némely cukorszirup előállításánál fontos lehet, ehhez én a klasszikus húshőmérőt szoktam használni, mivel nincs cukorhőmérőm. A megdöntött lábosba egyszerűen belemerítem a hőmérőt, és kész.) A csokoládét darabkákra tördelem, beleteszem a tejszínbe és enyhén kavargatva felolvasztom. Leveszem a hőről és a vajat is beledolgozom, amíg fel nem olvad. Az egész folyamat nem tart tovább 5 percnél.
Ekkor annyi likőrt – esetleg még egyéb ízesítőt is – teszek bele, ahogy ízlik. Én a csokoládét két részre vettem, az egyikbe a mentalikőrt tettem, a másikba narancslikőrt, reszelt narancshéjat és oranzsátot is.
Legalább 2 órára – vagy egy éjszakára – beteszem a fagyasztóba (-24 ºC), csak úgy lehet vele tovább dolgozni.
A krémet kekszkinyomóba tettem és a csillagmintával minimuffin kapszlikba nyomtam egy keveset. De kézzel golyókat is lehet belőlük gyúrni, és olvasztott csokoládét csorgatni a tetejére.
35-40 db fehércsokoládés golyó / 

Jeges-mentás fehércsokoládé praliné

dec 052007
 

Gyerekkorunk első konyhai tevékenysége a legtöbbünknél minden bizonnyal abban merült ki, hogy – a homokozó nedves vödörsütijei után – kekszeket szaggattunk. No, én rögtön a második lépcsőnél indítottam. a francia csokoládéhab mellett ugyanis felfedeztem egy sütés nélküli, csokoládés kekszet is. Mindent fel kellett darabolni és két kézzel jóóóól összegyurmázni! Ebből lett a csokoládészalámi, mivel úgy lehetett szelni, és úgy is nézett ki, mint egy nagylyukú, hízott szalámiszelet.
Lassan minden, féltve őrzött hungarikumunkról kiderül, hogy az bizony olasz földön látta meg a napvilágot, legyen az rántott hús, palacsinta, vagy gesztenyepüré.

Hogy ez az édes, szalámiformájú édesség mennyire olasz gyökerű, azt nem tudom, de különböző verziókban, némi régiós különbségeket felmutatva az egész ország területén megtalálható és kapható. Számos variációja létezik, a kifinomultabb összetételű kekszhengerek pedig nemcsak csokoládét, vajat, durvára morzsolt kekszet (biscotti), tojássárgáját és aszalt gyümölcsöt tartalmaznak. Északon húsvéti édességként is szolgál, Piemonte-ban például az onnan származó gianduia csokoládéból készítik. Finomításképp tehetünk bele mandulát, pisztáciát, kandírozott gyümölcsöt, némi alkoholt is, de elszakadva a hosszúkásra nyújtott szalámiformától, én most golyókat formáltam belőlük, ekkor a külsejét megszórhatjuk porcukorral, kakaóporral, durvára tört és pirított mogyoróval, vagy kókuszreszelékkel is.

A megszokott összetételen túl az én szalámim most épp attól különleges, hogy mascarponeval gyúrtam össze, ezáltal elmaradt a tojássárgája: a *tészta* lágyabb lett, így golyóbisokat kellett belőle formázni, mert nem lehetett vágni. Ha a lágy és szétmálló babapiskóta helyett omlós vajas kekszből gyúrjuk, akkor jobban megáll magától is. A mascarpone egy részét vajjal is kiválthatjuk, akkor is helyt tud már állni.
Fantasztikus lett az aszalt meggy és a kandírozott narancs társítása, szóval mindenképpen javasolnék valamilyen savasabb gyümölcsöt, mert remekül ellensúlyozza a csokoládé ízét. És természetesen az alkohol sem maradhat el: én narancslikőrt kevertem bele, viszont remek a rum is és aszalt meggy párosítással egy kiváló portóit is el tudnék képzelni benne.

Csokoládészalámi-golyók

Csokoládészalámi
(Salame di cioccolato)

250 g mascarpone, vagy:
     – 200 g mascarpone
     – 50 g vaj
100 g babapiskóta (vagy vajas keksz)
100 g csokoládé (60%-os)
100 g porcukor
2 ek Grand Marnier (narancslikőr)
100 g aszalt gyümölcs:
     – 50 g aszalt meggy
     – 50 g oranzsát (kandírozott narancshéj)

Egy nagy tálban kézzel durvára morzsolom a babapiskótát. Beleteszem a mascarponet, a durvára reszelt csokoládté, a cukrot, a félbe vágott meggyszemeket és a felvágott narancsot. Hozzáöntöm a likőrt és kézzel jól elkeverem. (A mascarpone egy részét vajjal is ki lehet váltani, ekkor először a vajat olvasszuk fel vízfürdőben a csokoládéval, úgy adjuk hozzá a többi anyaghoz.)
Néhány órára beteszem a hűtőbe, utána formázom. Vagy alufóliába tekerve szalámit hengergetek belőle, vagy egyenként diónagyságú golyókat. Ezeket kakaóporba, vagy kókuszreszelékbe hempergetem és minikapszlikba ültetem.

okt 122007
 

Azt hiszem, az America's cup, a nespresso és a kajakos fiúink között nem is tudnék több párhuzamot vonni, ezért nem is érdemes erről több szót elfecsérelni:-)

Úgy gondoltuk, ezek a kávézós receptek visszahoznak talán valamit a Hajrá, magyarok! fílingből! Jó volt újra együtt lenni, együtt mászkálni, jókat dumálni és jókat enni!

És különben is: Nespresso, what else? :-))  

Ha meg végképp nem akarsz kávét főzni,
akkor a kapszulákkal remek türelemjátékot
lehet játszani. Mint dzsordzs.

Íjászkávé

Íjászkávé, csakis bajnokoknak! 

1 adag espresso
1 tk cukor, ízlés szerint
2 cl vadászmester
1 tk vanília kivonat
1 nagy gombóc vaníliafagylalt

Főzd le a kávét egy nagyobb csészébe, én egy középerős fajtát javasolnék. Ha kész, tegyél bele egy kevés cukrot, egy jóóó adag vadászmestert, és ha van, egy kevés vanília kivonatot. Ha nincs, akkor tudom, mi legyen legközelebb az ajándék:-)
Most ejts az üvegpohárba egy nagy gombóc vaníliafagyit és öntsd rá a vadászkávét.
Ebből lesz az íjászkávé!!

Vaníliás-barackos kávé

1 db nektarin vagy őszibarack
1 tk cukor
1 tk narancslikőr, ízlés szerint
1 tk vanília kivonat
1 adag espresso
tejhab a tetejére

A nektarint vagy a barackot aprítóban mixeld össze és tedd bele a cukrot és a likőrt. Öntsd bele az üvegpohárba, majd főzz le egy jóóó erős kávét és öntsd rá. Csorgass kevés tejhabot a tetejére, de még csokiforgácsot is tehetsz rá. (Ez már csak a fotózás után jutott az eszembe:-)

Viva Italia!

No, erről sajnos nincs kép, de pont olyan, mint a Latte macchiato, amit csináltunk. Ebből a pici poharakban 8 adag lesz, a nagyobbakból pedig 4, persze az egészet lehet felezni.

1 db peperoncino (vagy chili, persze)
1 db narancs vékony spirálban levágott héja
2 rúd fahéj
4 lapos ek barnacukor (esetleg kevesebb, de Te édesen szereted)
3 ek (35 ml) grappa (vagy más törkölypálinka, na jó, rum is rendben)
4 dl kávé, az erősebb fajtából
8 dl tej
csokoládé, forgácsolva, a tetejére

Ez már egy kissé bonyolultabb ügy, de hidd el, megéri!
A  chilipaprikát mosd meg és éles késsel hosszában kissé vágd be. A narancsot is mosd meg és vékonyan szeleteld le a héját.
Na most, a tej kivételével egy edénybe tedd be az összes cuccot, és forrald, amíg úgy a felére nem forr össze, ez negyed órányi lesz.
Most a poharakba csinálj a habosítóval egy klassz tejhabot és mindegyik habra önts a beforralt szirupból. Ugyanezt forró tejből is meg lehet csinálni, és kevés tejből tejhabot tenni a tetejére. Kevés forgácsolt csokoládé igen jól mutat a tetején.

aug 302007
 

Desszertnek kissé keveseltem a palacsintába göngyölt, lekvárszerű rote Grütze tálalását. Gondoltam, lehetne egy egyszerű kis vaníliamártást is adni mellé, mert kívánt még egy kísérőt, amely ellensúlyozza ezt a gyümölcsös ízvilágot. 
Keresgélve akadtam rá a kulfi-ra, erre az indiai kardamomfagylaltra, amelyet arrafelé nem is fagylaltformában tálalnak, hanem parféként. Megfelelő technika hiányában a háziasszonyok tudománya ugyanis kimerül egy egyszerű, fagyasztott alapban. Ezt a receptet is lehet azonban finomítani, ezért tovább keresgéltem, de végül a fagylaltot a saját ízlésem szerint alakítottam. Segítségemre volt, hogy épp készült egy tejszínes-joghurtos mangófagylalt is, a másik felét ebbe tettem bele, vagyis ez a fagylalt ugyan nem teljesen autentikus, viszont a vendégeknek is nagyon ízlett:-) A mangót nyugodtan el lehet hagyni, de azért érződik a gyümölcsössége, ezért ha nincs, inkább beletennék egy pürésített, érett őszibarackot.

A desszert mindegyik tagja nyugodtan élhetne önálló életet is, vagy akár külön-külön is lehet őket társítani (mint ahogy Kalinka Grütze-jét a kókuszmártással), de így együtt egy remek fúziós triót alkotnak. 
Az elkészítésnél bátran használja mindenki a saját ízlését, hisz ez a fagylalt végül is egy fűszeres, sűrű tejberizs, amit készítés során is addig lehet kóstolgatni, amíg meg nem felel. Nekem eléggé besűrűsödött és kis adagokban öntöttem hozzá a tejet, adagoltam a kardamomot, amíg úgy éreztem, na most már jó lesz! Fagyasztás szempontjából pedig nyugodtan fűszerezhetjük erősebben is, a hideg többet is elbír!
Szokásomtól eltérően – indiai ihletésű étel kapcsán – nem tettem bele semmilyen likőrt, viszont mandulaszirup (MONIN márkájú, koktéloknál használatos szirupok) igen jó bele, ha nem lenne elég a mandula ízhatása. 

A mangófagylalt pedig a következőképpen készült:
½ db mangó húsa, apróra vágva
100 g cukor (5 ek)
150 ml tej
150 ml tejszín (esetleg fele arányban joghurt)
1 ek narancslikőr (Grand Marnier, vagy Contreau)
1 ek mangóbalzsam

Crespelle, rote Grütze és kardamomfagylalt

Kardamomfagylalt

450 ml tej
150 tejszín
1 ek zöld kardamom (széttörve, esetleg őrölve, de akkor több)
20 g őrölt mandula (1 ek, esetleg több, ízlelgetés után)
40 g kerekszemű rizs (2 ek, őrölve vagy mozsárban törve)
½ mk db mangó húsa (vagy 1 db érett őszibarack)
50 g cukor (2,5 ek)
1 ek mandulaszirup (MONIN márkájú)
1 csipet só
1 ek vaníliakivonat (vagy fél vanília rúd)

A rizst aprítóban megdarálom (ez ennél a kis mennyiségnél elég nehéz, jobb mozsárban törni), a kardamomot összetöröm. (Belemehet a héja is, úgyis kidobom a végén.) A tejet és a tejszínt összeöntöm, beleteszem a kardamomot és gyenge hőn felforralom. Állni hagyom, hogy az ízek összeérjenek egy kicsit. (Ez 1 óra is lehet). A végén leszűröm, beleteszem a rizst (ez akár risottorizs is lehet, hisz az a lényeg, hogy minél több keményítő kioldódjon belőle) és a mangón és a szirupon kivül az összes hozzávalót. Lassú hőn addig kell párolgatni, amíg a rizs megpuhul és az egész egy kissé sűrű nem lesz, ez legalább 20-25 perc. Közben kóstolgatom, mi kell még bele – esetleg még több fűszer. stb. Amikor kész, hagyom kihűlni és beleteszem a fél mangó apróra vágott húsát és a mandulaszirupot, ha van.
Lehet hűteni,  hagyományosan egy dobozformába érdemes önteni és parféként kifagyasztani, de fagylaltként elkészítve krémesebb lesz.

jún 292007
 

Hosszú éveken keresztül a tiramisù-t úgy készítettem, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Ezt akár szó szerint is lehet venni, hisz pont úgy készült, mint ahogyan azt Sophia Loren a könyvében leírta, bár nem őt másoltam, de a klasszikus tirami sù nem enged tág határt magának.
A babapiskóta miatt viszont folyton bosszankodtam. Ha gyenge minőséget kaptam, az eredeti savoiardi pedig borsos árú, viszont nagyon jó. Előre is kellett gondolnom rá, a két csomag meg kevésnek bizonyult, a maradékkal meg nem tudtam mit kezdeni. Süthettem is volna, nem nehéz, de erre is kidolgoztam később egy külön piskótakészítési módszert – de erről majd alkalomadtán írok.

Ez a desszert a hagyományos tiramisù, a mascarpone– és az amarettikrém házasításából készült – hisz ezek között olyan laza az átmenet, hogy csupán apró részletekben térnek csak el egymástól: krémsajtos krém, keksz, kávé, ennyi az egész. Tágabb értelemben még a krémsajt-torta, vagy a lusta háziasszonyok amerikai mintájára készült, apróra tört kekszdarabos tésztaalapú cheese-cake-je is idetartozhat.
Babapiskóta helyett mandulás cantuccit törtem bele, ami kellemesen ropogósra puhult az espresso alatt. Az utóbbi időben a babapiskótát teljesen felváltotta a cantuccini, mivel nem málik szét, és robusztussága révén több folyadékot is elbír. 

Cantuccini receptek itt találhatóak, de az Anának küldött receptemet majd én is publikálom.
Cantuccini, avagy mandulás ropogós (Receptblog)
Olasz is, édes is, kétszersült is (Hedonism)
Mákos cantuccini (Hedonism)
Csokoládés-kesudiós cantuccini (Hedonism)
Áfonyás-fehércsokis cantuccini (Étel, ital, kicsi Vú)
Csokoládés cantuccini (Étel, ital, kicsi Vú)
Cantuccini házilag (Ízbolygó)
Cantuccini-upgrade (Ízbolygó)

Autentikus tiramisù-receptek a blogokban:
Tiramisu (Bombadil Toma)
Tiramisu (Mirelle)
Tiramisu (Millie)
Tiramisu (Zsúrkenyér)
Tiramisu (Dolce vita)
Tiramisu (A Zsuzsi főz!)
Egyebek
Tiramisu tejszínnel (Narancskonyha)
Tiramisu tejszínnel (Zsúrkenyér)
Tiramisu tejszínnel (A főzés tudománya)
Tiramisu tojás nélkül (Pranté)
Ízesített tiramisu-k:
Tiramisu eperrel (Piazza Piazza)
Tiramisu málnával (Ízbolygó)
Tiramisu málnálval (Ildinkó)
Tiramisu naranccsal (Doctorpepper)
Tiramisu-szerű torta (Gourmandula)

A kávé megérdemel még egy mondatot. A legjobb valódi espressot önteni rá. Ha nincs más, elmegy persze akár nescaféval is, de kár lenne érte. Amíg nem tudtam otthon is valódi olasz espressot készíteni, inkább elbaktattam egy kávézóba, vagy útban hazafelé ugrottam be egy kis üveggel, hogy valódi, aromás kávét locsolhassak rá. Nem baj, ha kihűlt, úgyis hideg lesz az egész. Megérte, az biztos.
A  manduladarabkák érdekes kontrasztot alkotnak a krémmel, amibe elég sok narancslikőrt kevertem – épp annyit, hogy sűrűn folyós krém legyen belőle, a tetejére pedig forgácsolt csokoládét szórtam. A krémet kissé meg is lehet melegíteni (pár másodperc erejéig a mikróban) és úgy rászórni a csokoládét, akkor picit beleolvad és finoman elegyedik vele.

Mascarponekrém cantuccival (Crema di mascarpone con cantucci)

Mascarponekrém cantuccival
(Crema di mascarpone con cantucci)

A mascarponekrémhez
250 g mascarpone
125 g ricotta
4 ek porcukor (80 g)
8 ek (160 ml) narancslikőr (pl. Grande Marnier)
1 ek vaníliakivonat (ízlés szerint)
2 ek tej vagy tejszín (szükség szerint)
Az elkészítéshez
8 db mandulás cantucci (vagy 12 db cantuccini)
8 ek (160 ml) espresso
50 g csokoládé, durván reszelve

Egy nagy tálban egyneművé keverem a mascarponét a ricottával, majd hozzáadom a cukrot, a narancslikőrt és a vaníliát, hogy sűrű masszát kapjak. (Hűtés után még szilárdulni fog, ezért nem baj, ha folyós. Kevés tejjel vagy tejszínnel még lehet lazítani.) Kis üvegpoharak (vagy egy nagy tál, ez már gusztus kérdése) aljára a kezemmel durván eltörve leteszek egy réteg cantuccit, majd rálocsolok egy-egy evőkanálnyi espressot. Az espressoba lehet még egy kevés kávélikőrt is tenni, de így is lesz a krémben elég íz a narancslikőr révén. Rásimítok egy kevés krémet, majd újra cantucci, újra kávé és krém. A tetejére nagyvonalűan ráhintem a durvára reszelt csokoládét (érdemes re
szelés előtt betenni a hűtőbe, mivel a kéz és a reszelő melege miatt hamar olvadozik a kézben)
 és legalább néhány órára beteszem a hűtőbe, csak úgy érnek össze igazán az ízek.
4 személyre /   

jan 252007
 

Keresem a szót. Ugyanúgy bajban vagyok megint a névadással, mint Chili&Vanilia, aki szintén a koedukált névadás mellett döntött. Annyival nagyobb a gondom, hogy nálam még a háromfajta friss sajt megnevezése is közrejátszik, ezért párnapos gondolkodás után adtam a "műnek" a fenti címet. ("Háromkrémes cheesecake" volt az eredeti címe, t3v sugallata alapján változtattam meg krémsajttortára, ezúton is köszönet érte.)
A friss sajtok soha nem játszottak a magyar konyhában, a nyitott világ útján nemrég "érkeztek" csak hozzánk, örömmel birtokba is vesszük őket – ha kapunk -, de nevük, nem, az még nincs igazán. Túrótortát is csak rövid ideje sütünk – a magyar, hagyományos, szemcsés túróból ez sem az igazi. (Erről már írtam a blogban.)

Annyiban nem szokásos ez a krémsajttorta, 3 "friss sajt" találkozik: a krémsajtot túrókrémmel is lehet helyettesíteni, a mascarpone és a ricotta viszont marad. A három krémsajt találkozása újszerű, és a végén egy igen légies, habos süteményt kapunk. Ráadásul a mascarpone magas és a ricotta alacsony zsírtartalma is jól kiegészítik egymást, ezért nem szükséges bele további tejes zsiradék, mint a vaj, vagy a tejszín. Mivel a krémsajtokat 12-70%-os zsírtartalommal lehet kapni, ezért a 20% körüli a legjobb. 

De ami igazán újszerű, az a tészta! Hagyományos vajas omlós tészta ugyan, viszont két rétegben fekszik a sütemény alatt, közte pedig egy narancslekváros réteg bújik meg. És ettől lesz ez a cheesecake kicsit más! (Ezt a trükköt egyébként bármelyik egyéb omlós tésztából készült süteménynél alkalmazni lehet.) Ez a művelet, mármint a felső tésztaréteg ráfektetése, igen bonyolult…..  Bevallom, nekem harmadik nekifutásra sikerült, addig újra és újra összegyúrtam a tésztát. Annyiban újítható esetleg, hogy az aljára teszem a teljes tésztaréteget, erre jön a lekvár és erre a krém. De nem az igazi, mivel így olyan raffináltan bújik meg a lekvár, beissza a tészta, ami ezáltal frissebb lesz, hogy ez az igazi ízélmény.  

Hasonlóan készült, narancsos lepények még itt:
Narancsos ricottás lepény (Crostata di ricotta con marmellata d'arancia), nálam
Ricottás sajttorta (Chili & Vanília)



Tripla krémsajttorta

(Torta con formaggio fresco)

Az omlóstésztához 
250 g búzaliszt
1 db tojás
150 g vaj

½ db citrom reszelt héja
1 csipet só
A töltelékhez
300 g krémsajt vagy túrókrém (20%)
300 g ricotta
500 g mascarpone
5 db tojássárgája
250 g kristálycukor
1 db citrom kifacsart leve
½ db citrom reszelt héja
1 ek vanília kivonat (vagy vaníliarúd kikapart belseje)
3 ek narancslikőr (Grand Marnier, Cointreau)
150 g búzadara
5 db tojásfehérje
Az összeállításhoz
vaj a forma kikenéséhez
5 ek narancslekvár (darabos)

Először a hozzávalókból elkészítem az omlós tésztát. (Tészta készítését lásd ennél a receptnél.) Fóliába csomagolva a hűtőbe teszem, amíg a többivel elkészülök. A sütőt előmelegítem (légkeverés 170 °C, alsó-felső 190 °C). Egy 28 cm-es kapcsos formát kivajazok. 
Elkészítem a tölteléket.
A hozzávalók sorendjében egy nagy tálban a tojásfehérje kivételével összekeverem a tölteléket, úgy, hogy először a sajtokat keverem ki egyenként a tojássárgájával, úgy adom hozzá a többi anyagot. Egynemű, levegős masszát kapok.
Most előveszem a tésztát és 2 részre osztom. Akkorára kinyújtom mindkettőt, mint a forma. (Ez a legjobban jól belisztezett deszkán megy.) Az egyiket leteszem a forma aljára, majd egyenletesen rásimítom a narancslekvárt. Most jön a nehezebb része: a másik lapot ügyesen felemelem és ráfektetem a narancsos tésztára. (Két széles lapáttal vagy késsel elég jól megy.) Nem baj, ha nem fedi tökéletesen. (Újításként úgy is jó lesz, ha a szokásos módon lefektetem a teljes tésztát, azt bőségesen megkenem a narancslekvárral és erre teszem a tölteléket.) Ha kész, akkor egy csipet sóval felverem a tojásfehérjét, majd óvatosan, könnyed mozdulatokkal belekeverem a krémbe. Az egészet rásimítom a tésztára és beteszem a sütőbe. Amikor a teteje kezd sülni – 20 perc múlva -, érdemes fóliával letakarni, különben a széle kissé megég. (Magas lesz, ha még nem sült meg a teteje, odaragad a fóliához.) Nálam 170 °C-on 45 perc alatt kész volt.
28 cm-es kerek torta / 12 szelet /  

dec 292006
 


Íme
a karácsonyi menü desszertrésze, mivel néhányan megkértek, hogy tegyem közzé a receptet a tapasztalataimmal együtt. Nos, jól sikerült, ezért álljon itt a mű:

Az eredeti recepthez képest menetközben néhány dolgon változtattam.
A tejszínnél hagyományosan kapható mézeskalács fűszerkeveréket írt a recept, de jobb, ha magunk állítjuk össze, nem lesz "egyeníze" és ki lehet domborítani olyan fűszereket, amiket szeretünk. Önszorgalomból hozzálöttyintettem egy kis kókusztejet, nagyon jó lett, de természetesen elhagyható.

A felhasznált bor ebben az esetben lehet félédes (ha maradt valamikorról, de nálam sosem szokott lenni), vagy desszertbor is (ez már inkább szokott lenni), ha van, jót tesz neki, ekkor a cukor mennyiségét csökkentsük. A narancslé helyett érdemes friss narancsot kifacsarni, ha nincs, akkor mindenképp 100%-os narancs- és almalevet használjunk.

A polentával talán sokan bajban lesznek: nem próbáltam, működik-e hagyományos kukoricadarával, hisz a polentagríz kissé más állagú és természetű. Jobb esetben narancsos tejbegríz-szerű dolgot kapunk, az sem rossz. Érdemes tehát venni egy csomag polentát, hisz abból polentát is lehet ám készíteni… by the way…

Semmiképp se vegyünk le a polcról egy mandarinkonzervet! Itt csak a friss a jó, lehet narancs is, de akkor feltétlenül édes legyen, a magokat pedig gondosan el kell távolítani és kisebb darabokra vágni.
Legközelebb a mandarint egy kevés nagyszemű mazsola társaságában likőrbe pácolom és a polentába teszek majd kevesebbet, érzésem szerint még jobb, zamatosabb lesz és erre a mandarinrétegre csorgatok egy kis olvasztott fehér csokit.

Eredetileg a polenta és a mandarin között lenne egy tördelt babapiskóta réteg, de ezt érzésre azonnal kétszersülttel helyettesítettem, mert rusztikusabbnak találtam, de az összeállításnál már ezt is elhagytam, valahogy nem illett bele a képbe, túl sok lett volna a "gabona"-réteg.
Ha nincs kéznél narancslikőr (nálam volt Grand Marnier), akkor természetesen egyéb, harmonizáló, világos színű likőr is megteszi, (mézlikőr, limoncello) ha végképp nincs, akkor rum. Érdemes beletenni, mert jót tesz neki. (Gyerekeknél természetesen elhagyandó.)

Az egész leírás kicsit hosszúnak tűnik, de a látszat ellenére nincs vele sok munka és mind a parfé, mind a polenta előre elkészíthető, sőt, másnap mintha még jobb is lett volna.
A fűszeres tejszínt pedig önállóan is lehet parféként fogyasztani, mondjuk egy kellemes gyümölcsmártás társaságában.   

Mandarinos polenta fűszeres parféval

A fűszeres parféhoz

200 ml tejszín
2 ek cukor
4 ek kókusztej
1,5 tk fűszerkeverék (fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, szegfűbors, kardamom, koriander)
A polentához
2 ek cukor
100 ml fehérbor, száraz
200 ml narancslé (100%-os)
100 ml almalé (100%-os)

½ rúd vanília

1 rúd fahéj
3 db mandarin reszelt héja
3 ek polenta (polentagríz, kukoricadara)
1 ek vaj, hidegen
4 cl Grand Marnier (narancslikőr)
Az összeállításhoz
mandarinok, cikkekre szedve
4 db kétszersült, darabokra zúzva
1 ek kakaópor
1 ek barnacukor
 

Először elkészítem a fűszeres tejszínt, hogy legyen ideje megfagyni.
Ehhez a tejszínt a cukorral keményre felverem, majd hozzáadom a kókusztejet és a fűszerkeveréket. Úgy 1,5-2 teáskanálnyi fűszerre van szükség, ezért ezt az adagot a leírt fűszerekből összeállítom. Fahéj, szegfűszeg és szerecsendió mindenképpen legyen benne, a többiből pedig ha éppen van. Készen kapható mézeskalács fűszerkeverék is alkalmas.
A tejszínhabot egy lapos tálba simítom, hogy a teteje is lehetőleg egyenletes legyen és beteszem a fagyasztóba.

A mandarinokat alaposan megmosom, megszárítom és a héját lereszelem. A gyümölcsöt cikkekre szedem és a fehér héját is eltávolítom.

A polentához egy lábasban a cukrot 2 percig először szárazon pirítom, majd hozzáöntök egy pici bort, hogy karamellizálódjon. Ne cukorszirup legyen belőle, hanem karamell! Ha kész, hozzáöntöm a maradék bort, narancslevet, almalevet, beleteszem a kikapart vaníliarudat, fahéjat, a reszelt mandarinhéjat és egyszer felforralom. Ekkor belekeverem a polentát. A polenta mennyisége a minőségétől függ, ezért nehéz pontos mértéket mondani. Mindenképp maradjon egy kissé híg, mert később besűrűsödik. 5 percig csendesen, kavargatva főzöm, majd elzárom a hőt és lefedve állni hagyom. (Kerámialapon elég 2 percig főzni, majd elzárni és a lapon hagyni.)
15 perc múlva kiveszem a vaníliát és a fahéjat, majd belekeverem a hideg vajat és a narancslikőrt.  

Tálaláshoz egy üvegtál vagy pohár aljára teszek egy réteg polentát, majd erre ráhelyezek egy-egy réteg mandarint és kétszersültet. Én ehhez a mandarincikkeket 2 darabra vágtam, egyrészt, mert könnyebb fogyasztani, másrészt a leve is kellemesen kioldódik. Erre még egyszer jön egy hármas réteg: polenta-mandarin-kétszersült.
Kiveszem a tejszínt a fagyasztóból és várok 10 percet, majd késsel apró kockákat vágok belőle. (Én a tálat hirtelen forró víz alá tartottam és a tartalmát kiboritottam egy deszkára, így könnyebben fel tudtam egyenletes darabokra vágni.) A jeges tejszínkockákat rászórom a kész polentára.
A tetejére kakaóporral elkevert cukrot szórok.
4 személyre /

Alexander Herrmann receptje alapján készült.