Pisztrángot terveztem, ezért Lorienhez is benéztem sütési segédletért. Végül is máshogy készült, alacsony hőmérsékletre sem mertem tenni, mert élesen bennem élt még a nyers libacomb véresen nyomasztó emléke. Bár a pisztránynál ez nem jelentett volna túl nagy tragédiát, azért biztos(abb)ra akartam menni.
A hasát jól megpakoltam zsályával, ami sütés végén olyan illatokat árasztott, hogy az na! Én meg különösen szeretem, amikor összepöndörödnek a sült kis zsályalevélkék, szóval aki legalább annyira szereti a zsályát, mint én és teheti, ne is takarékoskodjon vele!
Halhoz általában két köretszerű dolgot szoktam készíteni. Azért írom, hogy szerű, mert salátát vagy rafináltabb párolt zöldséget adok mellé, amelyek akár önálló életet is élhetnének, nekem pedig az az érzésem támad, hogy a hal frissessége a zöldségekben is tovább él.
Lehet, hogy butaság, de nekem így passzol jobban.
Szőlőt is gyakran veszek sós salátához, aki pedig most kételkedik, annak azt javaslom, próbálja csak ki egyszer! Főleg fekete olívabogyóval elkeverve, az valami mennyei! Magnélküli, zamatos fehérszőlőt vettem, igaz, hogy párezer kilométert utazott, de csak húsz dekányi kell belőle, és remekül feldobja a vacsorát. (Az ára pedig a szokásos gyümölcsárakhoz képest is elviselhető volt.) Most rucolával kevertem el, ami olyan intenzív ízélményt adott, hogy szinte semmi más nem is kell bele.
A másik körítésnek céklát gondoltam, de még este sem tudtam, hogy is legyen. Végül a céklacarpaccio ötletén alapulva pürésítettem az egészet és beleadagoltam azt, amit különben rá kellene tenni. Ez nem volt sok, csupán nagyon jó olívaolajat és még jobb balzsamecetet öntöttem hozzá, a végén pedig az édesség kidomborítása végett egy pici Cassist is (ezt egy kanálkával külön kipróbáltam).
A színhatás észvesztőn jól nézett ki, a fehér tányérokon üde színfoltként mutatott a szőlő tavaszias zöldje a cékla harsogó pinkjével:-)
Nagy hümmögések közepette vacsoráztunk, egy szebb tálalással pedig akár vendégek előtt is helytállna.
Sült zsályás pisztráng rucolás szőlővel és balzsamecetes céklával
(Trota alla salvia con uva e barbabietola al aceto balsamico)
A pisztránghoz
2 db pisztráng
1 ek olívaolaj
kevés vaj
1 db salotta (elhagyható)
½ db citrom
kb. 15 levél zsálya
só, feketebors
A rucolás szőlőhöz
kb. 200 g fehér szőlő (magnélküli)
2 maroknyi rucola
2 ek olívaolaj
2 ek narancslé (frissen facsarva)
só, feketebors
A céklához
2 db cékla (kisebb gumó)
2 ek olívaolaj
2 ek balzsamecet (1 ek 12 éves + 1 ek 25 éves)
1 tk Crème de Cassis (francia feketeribizli-likőr)
só, feketebors
A céklát annyi vízben, amennyi ellepi szűk óra alatt puhára főzöm, vagy sütőben (alufóliába csomagolva, 200 ºC-on, egy óra alatt) megsütöm. Kihűtöm és meghámozom. Beleteszem egy magas keverőpohárba, bőven teszek bele sót és borsot, olívaolajat és kevés balzsamecetet, majd botmixerrel pépesítem. Egy kevés nagyon jó balzsamecettel és – az édesség kedvéért – Cassis-sal teljesen kerekre hangolom.
A szőlőt megmosom, félbevágom és ha szükséges, egy mokkáskanállal kiszedem a magját. Tálba teszem, majd hozzáadom az egészen apróra vágott rucolát, olajjal és narancslével, valamint sóborssal ízesítem.
A pisztrángokat megmosom és papírtörlővel leszárítom. A belsejét sózom és borsozom, és néhány nagyon vékony szelet vajat teszek bele. (Úgy is készülhet, hogy az apróra felvágott salottát megfuttatjuk a vajban, azt tesszük be a hasüregbe.) Belefacsarok egy kevés citromlevet, elterítek benne néhány zsályalevelet (többet is tehetünk bele, fantasztikus ízű lesz a sült, aromás zsályalevél!) és ecsettel megolajozott alufóliára fektetem. Kívülről is sózom, borsot tekerek rá és szintén ráfektetek néhány zsályalevélkét. A fóliát jól rátekerem és az alsó-felső állású 200 ºC-ra előmelegített sütőben a középső rácson 20-25 percig sütöm. Aki szereti a bőrét, csomagolja ki és néhány perc alatt kapassa meg a bőrét is.
2 személyre /
