dec 142014
 

Vajon ki mit szokott inni Adventkor, a harmadik gyertya meggyújtásánál? Legtöbben biztosan kávéznak, forrócsokiznak, itt-ott kerül bele a felnőtteknél egy kupica konyak is, a gyerekek meg biztosan boldogan hörpölik a habos kakaót.
Most újítottam, ki szerettem volna próbálni egy igazán egészséges, de mégis nagyon finom karácsonyi italt. Az én ízlésemnek telitalálat (csak merem remélni, hogy másnak is ugyanígy bejön), hisz ebből sokkal többet is meg lehet inni, és valóban minden darabja szuper jó, senkinek sem lehet lelkifurdalása, hogy hú, csak most ne hízzak, ezzel nem lesz baj! A fűszereket, az alkoholt és akár a tejtermékeket is szabadon lehet variálni.

Hirtelen jött az ötlet, és bevált. Az áfonyához nem egész magvakat tettem, hanem a Donum Terrae magkrémeit, ezeknek vitathatatlan előnyük, hogy bársonyosan krémmé vannak már őrölve, nekünk nem kell ezzel Continue reading »

jún 182014
 

Az ilyen egyszerű csokoládétortákat mindig, szinte minden alkalomra be lehet vetni, ezért nem is ez az első ebben a műfajban. Szuper jó alap bármilyen kreatív, klassz tortához. Az arányokon, de az alapanyagokon is szoktam változtatni. A mostani azért különleges, mert a kávét azonnal bele is tettem, szóval aki reggelire szereti az édességet, és még kávézik is, az gyorsan elintézheti egyszerre is a dolgot. Praktikus, nem?
Erős, intenzív kávéval igazi élmény, keresztben elvágva, átpaszírozott lekvárral megtöltve pedig olyasmi, mint egy kávés Sacher-torta.

Ez a szicíliai csokoládétorta von Haus aus gluténmentes, hisz mindig őrölt mandulával készül. Ha előtte 10 percig 100 fokos sütőben megpirítjuk a mandulát és csak utána őröljük, még intenzívebb lesz! Continue reading »

dec 062012
 

Pár napos kókusztej árválkodott a hűtőben, hiába használom mostanában naponta, csak nem fogyott. Elég gyorsan felsejlett bennem a kókuszlikőr képe, összeraktam hamarjában, másodikat is kevertem, leteszteltük. Igen finom, ugyan nem tudom, miben szokás kókuszlikőrt iszogatni, de erre a célra az Avernás pohár tökéletesen megfelelt.
Cukorral, sőt biztos, hogy mézzel is kiváló, de én nem eszem cukrot, nálam most az eritrit fut édesítőként, de mindenki azzal édesíti a saját életét, amivel szeretné.
Ezzel a módszerrel nemigen tudunk hosszútávú likőrkészítésbe kezdeni, de gyorssegélyként egyszerűen tökéletes! Continue reading »

nov 142012
 

Ma van a Diabétesz világnapja, a legjobb időpont, hogy felkerüljenek ezek az apró kekszek. Teljesen liszt-, sőt gabonamentes, nincs bennük cukor, az édességet kizárólag az aszalt gyümölcsök biztosítják.
A recept Pocak Pannától származik, a névváltoztatáson túl csak apró változtatásokat eszközöltem, mert túl szárazak lettek a golyók és nem lehetett formálni.
Természetesen nyugodtan variálhatjuk a dióféléket és a gyümölcsöket is. Ha elhagyjuk a friss banánt, több aszalványt is tehetünk bele, akkor hosszabb ideig is tárolható. Continue reading »

Már 192009
 

Mindig rácsodálkozom, milyen fantasztikus dolgok sülhetnek ki egy egyszerű, hagyományos receptúrából is! Ezt pedig most szó szerint is vehetjük!:)

Több, mint egy éve tologattam magam előtt ezt a receptet, míg tavaly ősszel végül elkészült. Bárcsak ne vártam volna vele ennyi ideig, hisz azóta is többször sütöttem már. Egy olyan ír klasszikusról van szó (innen terjedt el az angol, az amerikai és az ausztrál konyhákban is), amit ezer- (mit ezer! millió)féle módon lehet variálni. (A deluxe magazin is ír arról, milyen édességet együnk egy ír pub-ban.) A Retro Food Recipes oldalán még számtalan, egyszerű klasszikust találunk, érdemes bogarászni benne!
Egyébként egy hasonló puding nemcsak az itáliai konyhában található meg (olyat is sütök majd), de a világ számos országában sütik a cukros tejbe áztatott, másnapos kenyereket, amiknek a fűszerek és a hozzávalók adják meg a nemzeti jellegét. (Hát nem érdekes, milyen kicsi a [gasztro]világ?)

Az alap valami elképesztően egyszerű: veszünk egy másnapos toastkenyeret (íme egy újabb ékes példa a múltbéli brit háziasszonyok takarékosságára), alaposan megkenjük jóféle vajjal és felszeleteljük. Innen ered a neve is, hogy ugye vajaskenyér-puding. A szeleteket egy tűzálló tálba fektetjük és rálocsolunk egy tojásos-tejes-cukros keveréket. Hagyjuk egy kicsit állni, hogy megszívja magát és a kenyér átvegye az ízeket – ez akár néhány óra is lehet. Ennyi. Mehet a sütőbe, mikor átsült, már tálalhatjuk is. 

Ez az alapverzió aztán számtalan séfet is megihletett (akik valahogy mindig a saját verziójukként adják ezt tovább:):), hisz iszonyú jól fel lehet turbózni, gyümölccsel, tejszínnel, alkohollal, sőt, különböző szószokkal is fel lehet dobni. Adhatunk hozzá előzetesen alkoholba, vagy egyéb folyadékba áztatott aszalt gyümölcsöt is, akkor kevesebb cukor kell bele. Ízesíthetjük mézzel, barna cukorsziruppal is, vagy juharsziruppal, lekvárral is, a tetejére pedig csorgathatunk egyszerű, sűrű vaníliamártást, vagy karamellszószt is.
Gordon Ramsay pl. csokisan, baracklekvárral süti, Nigella nagymamájának gyömbéres receptjét adja közzé, J.O. banánnal és Bailey’s-szel nyomja, Rick Stein pedig narancslekvárral és fahéjjal ízesíti.

Ha a tojásfehérjét külön felverjük, már a nálunk is ismert felfújtat kapjuk, de így valóban a legegyszerűbb. Játszhatunk a kenyérrel, hisz a brit toast igazán unalmasnak mondható, vehetünk hozzá kalácsot, zsemlét, nota bene még félbarna kenyeret is, tej helyett vehetünk tejszínt, a felhasznált gyümölcsök tárházának pedig valóban csak a fantázia szab határt!  

Én most csavartam rajta egy kicsit. A puszta kenyér, még ha szikkadt is, szivacsszerűen megszívja magát, ezért a ciabatta-szeletkéket grill alatt enyhén megpirítottam, hogy egy vékony, perzselt réteget képezzek rajta. Annyit mondhatok, hogy csak a javára vált! Nem szabad nagyon, csak épphogy. Ahogy sülés közben szívja be a mártást, még éppen ropogós marad, de nem lesz szottyos. A kenyerek tetejét jó vastagon megkentem sós vajjal, ez is adott egyfajta pikantériát a dolognak.

Ropogós almát (Pink Lady, vagy Golden, de semmiképpen se tegyünk rá kásás almát!) tettem a kenyerek tetejére, megszórtam puha, nagyszemű mazsolával és leöntöttem a tejes-tojásos keverékkel. Itt vigyázzunk, hogy a mazsolaszemek ne legyenek felül, különben még lefedve is megégnek, ahogy a képen látszik. (Direkt meghagytam, hogy mások is okuljanak a hibámból:).
Hozzá egy whiskymártást készítettem, azt került a tetejére. Húsvétkor akár tojáslikőr-szósszal is el lehet készíteni, szerintem fantasztikus lenne, be is tervezem magamnak!

Mások így:
Bread and butter pudding (KM konyhája)
Kalácspuding (Ízbolygó)
Kenyérpuding banánnal és Bailey’s-szel (Chilii&Csoki)
Almás kenyérpuding (Stíluskereső)
Anglo-indiai kenyérpuding (Jé India)
Szilvás zsemlepuding (Égigérő paszuly)
Kalácspuding almával (Mirelle)
Kenyérpuding narancslekvárral és whiskykrémmel (Hotdog-magazin)

Kenyérpuding vaj nélkül (Fakanál)
Mazsolás-áfonyás kenyérpuding vaj nélkül (Ízbolygó)
Régimódi fűszeres kenyérpuding vaj nélkül (Babafalva)
Máglyarakás almával vaj nélkül (Kísérleti konyha)
Csokis kenyérpuding (5perc)
Vajaskenyérpuding almával és whiskymártással
Vajaskenyérpuding almával és whiskymártással
(Bread and butter pudding with whiskysauce)

80 g aranymazsola
3 ek rum (Havana Club, 3 años), vagy Calvados
12 szelet rusztikus, másnapos ciabatta, enyhén pirítva
50 g vaj (jóminőségű, esetleg enyhén sós)
A tejes-tojásos keverékhez
250 ml tej (2,8%)
½ db vaníliarúd
250 ml tejszín (30%)
4 db tojás (M, közepes méretű)
1-2 db tojássárgája
150 g cukor (lehetőleg barna nádcukor)
1 db narancs reszelt héja
Az összeállításhoz
vaj a forma kikenéséhez
2 db alma (pl. Pink Lady, Golden)
kevés barnacukor
A whiskeyvel ízesített vajhoz
50 g
vaj
100 g porcukor
50 ml tejszín (30%)
2-5 ek forró víz, ízlés szerint
3 ek whisky (lehetőleg ír whiskey)

Először beáztatom a rumba a mazsolát, hogy kellően megpuhuljon. A tejet egy lábasban megmelegítem és beleteszek egy félbevágott, felhasított vaníliarudat. Kicsit hagyom ázni benne, majd villával felverem a tojásokat és a tejbe öntöm (a sárgáját elhagyhatjuk, de nem érdemes). Ha kellően vaníliás lett a tej, átszűröm, belekeverem a cukrot és a narancs héját is.

A kenyeret enyhén megpirítom, bőven megkenem vajjal és felszeletelem. Az almát meghámozom és vékonyra felszelem. A formát alaposan kivajazom és belefektetek egy réteg kenyeret, majd almát és megszórom a rumos/calvados-os mazsolával. Ráöntöm a keverék felét és újra megismétlem a rétegzést. Arra ügyeljünk, hogy a tetejére ne kerüljön mazsola, különben megég.

Most állni hagyom egy kicsit, a sütőt pedig 180 °C-ra előmelegítem. Lefedve betolom a sütőbe, és egy tepsibe állítva, az edényt félig ellepve vízfürdőben jó félórát sütöm. A végén leveszem a fóliát és addig sütöm, amíg aranylóbarna nem lesz.

Közben összekeverem a whiskymártást és a langyos pudinggal tálalom.
A porcukrot kézi robotgéppel habosra keverem a kézmeleg vajjal és beledolgozom a tejszínt és a whiskyt. Ha folyékony mártást szeretnénk, ízlésünk szerint adjunk még hozzá forró vizet vagy tejszínt. Ha marad a mártásból, azt mindig melegítsük fel, úgy tálaljuk.
4 személyre /
Vajaskenyérpuding almával és whiskymártással

jún 122007
 

Ha valakinél épp egy hasas, többliteres, mázas edényke kallódik a kamra egyik eldugott polcán és esetleg szeretne Karácsony táján édes, finom, rumos gyümölcskompótszerűséget kanalazgatni, az ne habozzon, itt az idő a Rumtopfra!!
Akkor álljon itt egy rövidke kis FAQ, vagy GYIK (kinek melyik a szimpatikusabb) Rumtopfra:

Mi is az a rumtopf?
Akkor lássuk először – azok kedvéért, akik netán nem ismernék -, mi is az a rumtopf?
Nos, mint a nevéből is látszik, nem más, mint nyár elejétől kezdve egy nagy edényben, folyamatosan eltett, rumban érlelt gyümölcs. Neve a németből jön, és mint ilyen, arrafelé országszerte egy igen kedvelt nyári elfoglaltság. Rum=rum, topf=edény, vagyis a rumtopf azt a mázas, többnyire 7literes kerámiaedényt is jelöli, amiben általában a gyümölcsöket idény szerint sorban elteszik. Ha nincs ilyen edényünk, nehogy elkeseredjünk, hogy nekünk már nem is lesz rumtopfunk karácsonyra! Megteszi egy nagy befőttes üveg is, feltéve, ha sötét helyen tudjuk tárolni. (Tegyük be a szekrénybe.)
A rumtopf pedig maga a kész rumos gyümölcs is, amit aztán készen szemtelenül magas áron sok helyen, üvegekben árulnak.

Rumtopf
Nehéz rumtopfot készíteni?

Dehogyis! Lehet, hogy a neve alapján valami elkészíthetetlen, mumusszerű dologra gondolunk, de a válasz egyértelműen: nem, rumtopfot készíteni hihetetlenül egyszerű! Sőt mi több, izgalmas! (Egész nyáron izgulhatunk ugyanis, mi fog történni a rumtopfunkkal!)

Miben kell eltenni a rumtopfot?
Erre a célra gyártják ezeket a helyes kis kerámia edényeket, és hogy senki ne is gondoljon más felhasználási célra (például káposzta eltevésére, netán a nagymama – közben ránk hagyott – eljegyzési ékszereire, bár arra is remek), a tetejükre vagy a hasukra rá is van írva szép nagy betűkkel: RUMTOPF. Ez azért előnyös, mert a zárt edénytérben ugye sötét van, ami késlelteti a gyümölcs elszíneződését és jobban szigeteli a hűvöset is. De ha ilyenünk nincs, akkor egy nagy üveg is megteszi, ami legalább 5 liter térfogatú legyen, mert ha folyamatosan, a legtöbb gyümölcsfajtát beletesszük, biztosan megtöltjük majd ennyi gyümölccsel. Erre tegyünk egy tányért, állítsuk a kamrába és kész is a házilag kivitelezett rumos topfunk! (Ha az egészet körbetekerjük valami sötétítő textillel, akkor jól be is csaptuk a rumtopfot:-)) Később úgysem kérdezi majd senki, miben tároltuk az egészet – feltéve, persze, ha nem romlott meg :-) és itt térjünk akkor rá a legfontosabbra, a rumra:

Mivel töltsük fel a rumtopfot?
Alább majd pontosan következik, milyen gyümölcsöket is tegyünk a rumtopfba. De mivel öntsük fel? Rummal, ez világos. És tovább?
A legeslegfontosabb szabály rumtopf készítésénél, hogy a rum nemcsak hogy jó minőségű (ez ízlés kérdése, persze a rum fajtája is befolyásolja a végső ízt), de nagyon fontos, hogy minimum 54% alkoholtartalmú is legyen, de inkább több. (Azért 54%, mert 50 fölött általában ez az első ugrás és a cukor és a rum ebben az arányban konzervál ugyanis a legjobban.) De ha 54% és 60% közül kellene választanunk, akkor is inkább a 60% a nyerő. Ezért előfordulhat, hogy ha megromlik a rumtopf, akkor a rum volt a ludas, mivel nem megfelelő minőségű rumot használtunk. Én 60%-os STROH rumot használok, bár a Stroh régen gyártott 54%-osat is, épp a rumtopf miatt. (Jelenleg már csak 40, 60 és 80 %-os a gyártási paletta.) Bár egyesek azért ellenzik a STROH-rumot, mert túl markáns az íze, de nekem ezzel nincs bajom. Mondom, lényeg az 54. Egyéb alkoholt is lehet használni, de a legfontosabb, hogy a felöntött összalkoholtartalom mindig legalább 54-60% legyen, különben megromlik a rumtopf, és ezt ugyebár nem szeretnénk.

Mit tegyek, ha nem szeretem a rumot?
Olyan, kérem, nincs! (Különben nem is olvastad volna el ezt a bejegyzést.) A rumtopfnál ugyanis, bármilyen meglepő, de a tiszta rum íze már nem is érződik, mivel bőven átjárja annak a rengeteg gyümölcsnek a zamata, amiből következik, hogy a kész rumtopf alkoholtartalma is természetesen kevesebb, mint a rumé volt, hisz kicsit felhígul. A kész rumtopfot pedig összekeverhetjük egy kevés borral, akkor az alkoholtartalma is kevesebb lesz.
Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tényleg nem szereti a rumot, akkor az is elképzelhető – persze csak elméleti síkon -, hogy eddig valami sokkal rosszabb minőségű rumon nevelkedett….  Rossz rum ugyanis nincs – újabb alapszabály -, csak gyenge minőségű!!

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk épp megromlani készül?
Bátran állíthatom, hogy ez a legkritikusabb pont a rumtopf készítésénél! Egyszer engem is elért a végzet, mivel nem voltam elég szemfüles, és későn láttam meg a bajt. (Épp elfogyott a rumom és újabb gyümölcsadagot készültem betenni. Erre elmentem és vettem valami lőrét, amire mellesleg 50% volt ráírva, de így utólag átgondolva véletlenül kihagyták belőle a kellő alkoholt…  az egyensúly megbomlott, a rumtopf pedig, amiben addigra volt már másfél liter rum, a csatornákban végezte:-(
Éppen ezért fontos, hogy gyakorta vizsgáljuk meg a rumtopfot, épek-e a gyümölcsök, minden rendben van-e. Kéthetente mindenképp nézzünk be az edénykébe, ne hagyjuk magára.
Ha elkezdődött ugyanis a romlás, akkor először apró, habzó foltok jelennek meg a felszínen. Kóstoljuk meg a rumtopfot, és ha még nem savanyú, nincs rossz íze, akkor még megmenthető. Szedjük le a habot a tetejéről és 5 literre számítva töltsük fel 250 ml 96 %-os, patikában kapható alkohollal. Az alkohol azonnal megállítja az erjedést és folytathatjuk a rumtopfunkat.

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk sikerült, de alkoholtartalma túl magas és nem tudjuk megenni?
Ez a kérdés nemigen fog ugyan felvetődni, de mindennel számolni kell. Nem probléma, a kész rumtopfot, amit december táján már meg is tudunk kóstolni, a tálkákban kiszedve (tehát NEM a rumtopfos edényben!) hígíthatjuk vörösborral, esetleg kevés almalével, így csökkenthetjük az alkoholtartalmát.

Mit kezdjünk a rumtopffal, ha már elkészült?
Ez a kérdés ugye nem kérdés?? Kevesen vannak ugyanis, akik igazán ellen tudnának állni egy vérbeli rumtopfnak. Szóval akkor mihez is? Roppant egyszerű: mindenhez, amihez egy kissé sűrűn szirupos, igencsak alkoholos, de bűnösen finom gyümölcsös kompótot tálalnánk. Vagyis fagylalt, sütemény, krémek, flan, puding, tejberizs mellé, vagy csak úgy magában, desszertként, bor kortyolgatva hozzá – csak hogy fokozzuk az élvezeteket. Világos színű sütemények mellé szenzációs, de egy egyszerű vaníliafagyit is úgy fel tud dobni, hogy nehezünkre esik majd felállni a székről :-)
És nem utolsó sorban egy csinos, masnival átkötött üvegbe csomagolva el is ajándékozhatjuk, a felhasználás meg legyen majd az új tulajdonos mardosó problémája!

Ehetnek-e gyerekek rumtopfot?
A válasz erre egyértelműen: NEM! Ha csak nem akarunk idejekorán alkoholistákat nevelni belőlük:-)) A rumtopf alkoholtartalma igen magas, még hígítás után is. Hagyjuk ezt meg magunknak villanyoltás utánra!!

Milyen gyümölcsöket használjunk?
Ahogy beérnek a gyümölcsök, abban a sorrendben tehetjük őket a rumtopfba. (földrajzi helytől függően ez csak irányadó, mivel az időjárás függvényében más időben érnek be a gyümölcsök):
Természetesen nem kell mindegyik fajtát beletenni, csak ami beszerezhető, vagy amihez épp kedvünk van. Minél töb
bfajta lesz benne, annál zamatosabb lesz, hisz mindegyik gyümölcs a maga módján járul hozzá az összhatáshoz:
május: eper
június: cseresznye, meggy
július: egres, málna, áfonya, ribizli, szeder, sárgabarack
augusztus: őszibarack, ringlószilva, szilva, nektarin
szeptember: körte, szőlő
október: ananász
Mehet még bele: görögdinnye, banán, kivi, de ez már ízlés kérdése.

És mégegyszer röviden, mire figyeljünk oda:
Mint minden eltett, tartósításra szánt gyümölcsnél, itt is vannak alapszabályok, ezt még egyszer összefoglalnám:
Csak egészen hibátlan, érett gyümölcsöt használjunk, különben nagy lesz a romlásveszély! A gyümölcsöt már konyhakészen elkészítve mérjük le. Falatnyi darabokra vágjuk fel, úgy, ahogyan szívesen meg is ennénk.
Legalább 3 hetet várjunk a következő gyümölcs eltevéséig. Ennyi idő alatt ugyanis befejeződik az előző gyümölcs érése, látjuk, ha baj történt, tehát jöhet a következő!
Minél jobb minőségű alkoholt használjunk! Legjobb a rum, ami legalább 54%-os legyen, de keverhetünk hozzá vodkát, vagy egyéb borpárlatot is, a rumtopf végleges íze meghálálja majd a nagyvonalú gondoskodást.
A fehér rum jobban megőrzi a gyümölcsök színét, a sötét rumnak viszont teltebb az aromája.

Rumtopf, avagy rumban eltett gyümölcs

500 g gyümölcs (tisztán mérve)
250 g  cukor
200 ml rum (minimum 54%)

Első alkalommal beteszem a megtisztított, előkészített gyümölcsöt az edénybe, rászórom a cukrot és egy egész üveg (0,7 liter) rumot öntök rá. Fontos, hogy a rum kétujjnyi vastagon befedje a gyümölcsöt. Elkeverem, hogy a cukor feloldódjon, majd ráteszem az edény tetejét, de nem kell szorosan lefedni. Ezután az elején néhány naponta érdemes ránézni és újra elkeverni. Lehetőleg sötét, hűvös helyen tároljuk.
A következő gyümölcsnél már elegendő a fenti arányt követni, vagyis minden 500 g gyümölcsre 250 g cukor és 2 deci rum.
Az utolsó gyümölcs október/novemberben kerülhet bele, akkor utoljára felöntöm még fél liter rummal és szokásos módon elkeverem, nézegetem.
A rumtopfnak ezután 4 hétig kell pihennie, érlelődnie, míg decemberben végre fogyasztható lesz.

jún 042007
 

Ha ünnep van nálunk, akkor nemcsak megadjuk a módját, de ilyenkor előkerülnek a régi fogások, receptek is. Mélyen gyökerező, családi hagyományokról, nagymamáról anyára, majd lányára szálló, titkos receptekről ugyan nálunk nincsen szó, de jónéhány olyan étel van már a család repertoárjában, ami nélkül fakóbb lenne az ünnepi asztal is.

Nem emlékszem, hogy a Sacher-torta mióta tartozik már szorosan a családunkhoz, de amint megjelent, azon nyomban közénk fészkelte magát. De nem is csoda, igazi ünneplős, habos, csupa csokoládécsoda! Évente kétszer biztosan készül, még ajándékba is szoktam sütni (és mennyire örülök, ha kérik!)

Nevét Franz Sacher, bécsi cukrásztanoncról kapta, aki 1832-ben, csupán 16 évesen megalkotta az azóta világhírűvé vált tortát. Idén tehát a Sacher-torta 175 éves lett.

Menjünk azonban egy kicsit vissza az időben! A második inasévében lévő Franz Sacher Metternich herceg udvarában szolgált. Egy nap igen rangos vendégek érkeztek, de az udvari cukrász épp a betegágyat nyomta. A fiatal Franz aztán lelkesen megalkotta ezt a csokoládés piskótatésztából álló tortáját, melyet keresztben elvágva sárgabarack lekvárral kent meg és finom étcsokoládéval vont be. Nem tudta, honnan is sejthette volna, hogy ezzel örök időkre megszületett a hírneve.
Ezután mint kitanult cukrász Esterházy grófnál szolgált Pozsonyban és Pesten, de vitte magával a tortát mindenhova. Majd fia, Eduard 1876-ban Bécsben megalapítja a Sacher hotelt és a hozzátartozó éttermet is.
Természetesen az “Original Sacher-Torte” elnevezés védett, mint ahogy a receptúra is titkos. Ahogy azonban megtudtam, nem is a tésztában rejlik a nagy titok: egy csokoládés piskótatésztánál nem is lelhetünk túl nagy furfangra: az igazi titok a csokoládé! A bevonatot ugyanis három különböző fajta csokoládéból állítják össze, a csokoládékat pedig kimondottan a Sacher cég részére 2 ország szállítja: egyesek Németország és Belgium, de más “hiteles” forrás szerint viszont Spanyolország és Franciaország határozza meg a csokoládémáz ízbéli összjátékát. Ki tujda…

…… Folytatás következik… a Demel-Sacher háborúskodásról… még korántsincs vége…

Annak idején kipróbáltam néhány receptet, mire kialakult az első verzió. (Akkor pedig az internet még gyerekcipőben járt!…) Azóta csupán egy pöttömnyit alakítottam, de már biztos, hogy ennél maradok. Hogy miért?
Ez a tészta mandulát tartalmaz, sőt még a lisztnél könnyebb keményítő is van benne és azt régóta, tapasztalatból tudom, hogy kevesebb liszttel készült sütemények egyszerűen légiesebbek, finomabbak. Igazából a Torta Caprese is egy Sacher-torta:-) Vagy tán az ifjú Sacher tudott már valamit?:-) Abban szinte biztos vagyok, hogy annak idején Franzl is tett bele őrölt, sőt lehet, hogy előtte szárazon megpirított mandulát is. Hogy keményítő került-e a tésztába, azt nem tudom.

De a végső bizonyosságot az adta, amikor anyósom egy születésnapjára Sacher-tortát kért. Mégpedig igazit! Tudta, hogy Bécsen keresztül, emberi időben érkezünk, ezért vittünk neki egy eredeti, originális Sachert, Bécsből. Persze én nem is lennék én, ha nem adnék kedves anyósomnak egy fricskát! Persze, hogy előtte magam is megsütöttem a tortát, vagyok annyira hiú! Mikor aztán odaértünk, nagy titkolózások közepette mindkét tortából a tányérra tettünk egy-egy szeletet. Mutatni persze nem mertem egészben a tortát, hisz akkor látta volna, melyik az igazi. Aztán belekóstolt mindkettőbe, és azt mondta: igen!! azt mondta, hogy nem tudná megmondani, melyik az igazi.
Hát ilyen ez a torta.

Legfontosabb, hogy nagyon jó minőségű csokoládét használjunk, a tésztába is természetesen, de a máznál ez mindennél fontosabb! Hazánkban sajnos ritkán lehet készen jó és megbízható csokoládémázt kapni, hisz ezt a mázt már előkészítették, megfelelő hőmérsékleten, meghatározott ideig keverték, hogy aztán azt a tortánkra simítva tökéletes, finoman törő, mattfényű, egyenletes mázt kapjunk. (Itt ajánlották az 58%-os csokipasztillát, amit szájhőmérsékletűre melegítve és picit kihűtve rákenthetünk a tortára.) A Wikipedia szerint valóban ez a titok, amit házi körülmények között is megvalósíthatunk! A csokoládét legjobb, ha vízgőz fölött 40 °C-ra felmelegítjük (ebben akár egy cukorhőmérő is segíthet), ezután folyamatosan kevergetve hűtsük le 30-ra (tehát ne tegyük be a hűtőbe, mert akkor sokkterápia éri a mázunkat:) és csak ezután kenjük a 25-27 °C-os felületű tésztára. Így lesz a máz egyenletes és mattfényű!

A tésztánál nem csak lisztet használok, hanem mindig teszek bele mandulát és keményítőt is. Tapasztalatból mondhatom, hogy mindkettő jelentősen légiessé teszi a piskótát, és az eredetihez közel álló receptúrákban is szerepel! (Meggyőződésem, hogy az originál receptúra is használja!) Diót egyáltalán ne használjuk, de őrölt földimogyoró is megteszi.
A baracklekvárnál örök vita alakult ki arról, hogy jusson-e a közepébe is, vagy elégedjünk meg egy vékony réteggel a csokimáz alatt. Nos, én mindig teszek a keresztben elvágott tésztára is, sokkal teltebb, finoman gyümölcsös íze lesz tőle. Természetesen a házi, folyósabb baracklekvár a legjobb, amit botmixerrel pürésíteni szoktam és egy kicsit meg is melegítek, hogy jobban kenhető legyen.

Aki szeretné, eredetiben is megkóstolhatja a Sachert. Jelenleg a legnagyobb méretű torta 22 cm átmérőjű, ára pedig € 38,50 (majdnem 10 ezer Ft) csinos fadobozban. (amit azóta is őrzök.)
Az alábbi recept árértéke nagyvonalúan, nem csúcs- de jóminőségű alapanyagokat számolva kb. 2.000-2.300 Ft, így egy szelet 170-190 Ft körüli árra jön ki. (Tény, hogy a csokoládé a maga 270 g-jával a legárérzékenyebb tétel, ez csúcsminőség esetén akár a két és félezret is elérheti, cserébe viszont egy igazán különleges ízélményt kapunk!)
Ezt a temérdek okosságot pedig innen és Halász Zoltán: Mesélő szakácskönyv című művéből merítettem.

Mások is megsütötték így:
Sacher-torta (Candy’s)
Sacher torta (Mohakonyha)
Sacher-torta (Élet a konyhában – Konyhatündér)

Mások pedig máshogy:
Sacher torta (Ahogy eszik, úgy puffad)
Sacher torta (Domestic Goddess)
Sacher torta (Ecet és olaj)
Sacher-torta (Étel, ital, kicsi Vú)
Sacher-torta (Lorien)

Sacher-tortaKép forrása: Sacher

Sacher-torta
(Sacher-Torte)

A csokoládés piskótatésztához
150 g étcsokoládé (jó minőségű, min. 60%, inkább 70%, akár vegyesen is)
125 g vaj
6 db tojássárgája
6 db tojásfehérje
125 g cukor
150 g lisztes keverék:
__– 50 g búzaliszt (BL 55)
__– 50 g búza- vagy burgonyakeményítő
__– 50 g mandula, őrölve
1 tk sütőpor
1 csipet só
1 ek vanília kivonat
vaj és zsemlemorzsa / őrölt mandula a formához
A rétegezéshez
400 g baracklekvár
1 ek rum
A csokoládémázhoz
4 ek forró víz
120 g étcsokoládé (min 60%)
120-150 g porcukor (csokoládé édességétől függően)
1 ek vaj / 1 ek narancsos olívaolaj

1. A csokoládét darabokra tördelem és a vajjal együtt egy kis lábasban felolvasztom (vízfürdő felett vagy 1-es kerámialapon).
2. A tojásokat szétválasztom.
3. A tojásfehérjét habbá verem. (Ebben az edényben mást már nem csinálunk.)
4. Előveszek egy nagy keverőtálat, amibe majd az egész tésztamennyiség belefér. A tojássárgákat ebben a tálban habosra keverem a cukorral.
5. Most a lisztet, keményítőt, mandulát, sütőport sót és vaníliát hozzákeverem a tojásmasszához, majd a csokoládét és a tojáshabot is hozzákeverem.
6. A sütőt 180°C-ra előmelegítem. Egy 26 cm-es kerek, kapcsos tortaformát kivajazok, megszórom morzsával/őrölt mandulával, majd belesimítom a tésztát és 45 perc alatt az alsó rácson megsütöm. Ezután még 15 percig a sütőben hagyom, de az ajtót nem nyitom ki. Ha letelt az idő, kiveszem, lefejtem a kapcsot, és a tésztát megfordítva rácson hagyom kihűlni. (ez úgy 2 óra).
7. Közben a lekvárt homogénné keverem, vagy botmixerrel pürésítem (ez fontos!) és hozzáadom a rumot is.
8. Ha a tészta kihűlt, keresztben elvágom és megkenem a lekvár felével, ráteszem a tészta tetejét és azt is megkenem.
9. A csokoládémázhoz egy edényben felmelegítem a vizet és vízgőz fölött (vagy a kerámialap 1-es fokozatán) megolvasztom benne a csokoládét és elkeverem a cukorral. Óvatosan keverve felolvasztom, de csak 32 °C-ra melegítem, nem szabad túlhevíteni! Utojára adom hozzá a vajat és szobahőmérsékleten kevergetve lehűtöm.
10. A kész csokoládémázt egy vízbe mártott széles pengéjű késsel (vagy egy erre a célra használt tortasimítóval) egyenletesen rásimítom a süteményre és hagyom, hogy teljesen megszáradjon.
Mivel a csokoládémáz szinte légmentesen lezárja a tortát, ezért felvágás nélkül néhány napig hűvös helyen jól eltartható.
26 cm-es torta = 12 szelet / 430 kcal / 25 g zsír / LF30 52,3 %

ápr 092007
 

A tényleges különbség az egg-nog és a flip között csak a név, előbbi az USA-ban használatos elnevezés, mivel innen származik. A likőr tiszta alkoholból készül (vagyis kellene), a két előbbi pedig rum, brandy vagy egyéb párlatból, vagyis ami itt készült, az nem tojáslikőr. Valahogy így, de most nincs kedvem utánanézni. Két koktélkönyvemet átnéztem, szinte ugyanaz, remélem nincs barkeeper a közelben és nem írok túl nagy badarságot.
Itt megemlíteném, hogy sosem szerettem a kész tojáslikőrt, még a híres Verpoorten-t sem, amit annyira dícsérnek. (A cég honlapján egyébként többszáz, nagyon jó tojáslikőrrel készült recept található!) Szerintem mindegyiknek van valami mű utóíze, ami érthető, hisz tojásból készítik, valamivel tartósítani kell a szerencsétlent. Igy aztán már hosszú évek óta magam készítem/rázom. Néha vodkából, néha tiszta alkoholból (cukorsziruppal), mikor mi van, de ebből a fehér rumból a legjobb. Az arányokon meg kedvünk / hangulatunk szerint alakíthatunk. Hűtőben jó pár napig eláll, ha egészen friss tojásból készül.
Gyorsan össze lehet dobni. Csak Havana Club, Añejo Blanco volt otthon, de erre a kis mennyiségre nem sajnáltam és különben is a Havana Club a legjobb rum a világon, mégha mások mást is állítanak.
Amikor összeráztam, férjem megkóstolta, és közölte, hogy túl édes (édes!), és nem is túl ütős (ekkor már volt benne 1 deci rum). Én hirtelen lélekjelenléttel a felét átmentettem magamnak, az enyémbe kevertem még némi cukrot, ő pedig a sajátjába belelöttyintett még egy adag rumot. Az övé tojásos rum lett, az enyém rumos tojás. Hiába, nem vagyunk egyformák.
A recept a női vonalat képviseli.

rum_egg_nog2
Rum egg-nog

2 db tojássárgája
3,5 ek porcukor (vagy több)
100 ml fehér rum
80 ml tejszín
1 ek vanília eszencia

Az egészet egy shakerben, vagy üvegben össze kell rázni, üvegbe leszűrni (fontos!) és ha van idő, behűteni. (Ha valakinek rengeteg ideje van, akkor a tejszínbe belefőzhet egy negyed vaníliarudat, sokkal jobb lesz.) Előnye, hogy azonnal fogyasztható.

1 estére való lesz belőle, kb. 25% vol.
250 ml / 
890 kcal / 36,2 g zsír / LF30 36,2%

Update: használhatunk édesítőt és tejszín helyett akár kókusztejet is. Kipróbálva.

feb 182007
 

Farsang és karnevál van, sok ételnek ilyenkor jön el az ideje. (így nálam is eljött az idő, hogy fánkot süssek…)
Mivel a nálunk ismert magyar fánk szinte megegyezik ezzel, nagyon kiváncsi voltam, honnan is ered. Németországban ugyanis úgy kezelik a fánkot, mint saját találmányt. Elképzelhetetlen a karnevál fánk nélkül. Nem illik utcán enni, de ki törődik ma már ezekkel a gátakat átszakított törvényekkel, amikor szükség van, jókedv van, mindenki mókás maskarákban mászkál az utcákon, hisz orrunk előtt ott gőzölögnek a wurstok sokaságai, kelleti magát a Waffel, a Reibekuchen, és minden sarkon orrunkba kúszik az Ő fenséges illata, a cukrozott tetejű farsangi fánk Continue reading »

nov 172006
 

Zsófi inspirált, hogy újra lehetne már almás csigát sütni, ezúttal mákkal dúsítva.
A tésztaalapot nem hagyományos módon, hanem túrós-olajos tésztából készítettem. Ez a tészta szinte ismeretlen még nálunk, szélesebb elterjedését bizonyára az is gátolta, hogy a tésztát valójában a krémes állagú túrókra találták ki (szinte mindenhol a világon csak ilyet kapni), a mi szemcsés túrónk kevésbé alkalmas rá. A krémes, homogén állagú túró sima tésztát képez, de a mi szemcsés túrónkat villával összetörve és a folyadékokkal elkeverve is elég jó eredményt ad – ha nem is lesz tökéletes. Néha magyar üzletekben is találni – főként osztrák import túrót, az elnevezése Speisequark – ilyenkor érdmes néhány dobozzal venni és túrótortát vagy épp ilyen tésztát gyúrni belőle. Egyébként olasz ricottából is tökéletes!
Ezt a tésztafajtát azért kedvelem, mert azonnal összeállítható, nem kell bajlódni a vajjal, mert nincs benne, nem kell pihentetni és jól formázható. Pizza- és lepényalapnak is alkalmas, kekszeket is lehet belőle gyártani, különböző töltetű csigákat pedig ebből szoktam készíteni. Azért némi hátránnyal is rendelkezik: érdemes frissen elfogyasztani, és valljuk be, hiányzik az omlós tészta morzsassága és a kelttészta lágy puhasága. A tészta jól fagyaszható.

Az almát és a mákot is szeretjük, így jöhet mindkettő, ezért az almás csiga alá még egy mákréteget is terítettem, de körtével és dióval is elképzelhető ugyanezzel a módszerrel.

Kétszer is átszámoltam, de az almás-mákos csiga LF30 értéke messze 30% alatt marad. A legnagyobb zsírforrás az olaj, a mák és a vaj, mégha kis mennyiségben is van jelen. Ami magas zsírtartalmukat ellensúlyozza, az a cukor – ezért is érdemes cukormázzal bevonni -, így érhető el ez az igen szimpatikus 24,5%.

Akit még érdekel a túrós-olajos tészta, az itt, itt, itt (érdekes, ez szakasztott az én receptem, kissé átfogalmazva…) talál rá magyar receptet, németül pedig, mivel onnan származik, egy egész tárháza létezik: a sütős oldalon itt 93 recept,  a keresőkben pedig több ezer találat itt.

Túrós zsemle (Étel, ital, kicsi Vú)
Dupla túrós fűszeres pogácsa (Piszke)
Szilvás párna (Lilahangya)
Húsos tekercs (Receptvarázs)
Almás-mákos csiga
Almás-mákos csiga

A túrós-olajos tésztához
150 g liszt
1,5 tk sütőpor
80 g túró (20%)
3 ek tej (2,8%)
3 ek semleges növényi olaj (napraforgóolaj, földimogyoróolaj)
csipet só
1 ek cukor
1 ek vanília kivonat
Az almás töltelékhez
350 g alma
2 ek citromlé
1 ek cukor
1 ek vaníliakivonat
50 g mazsola
1 ek rum
A máktöltelékhez
60 g mák, darálva
1 ek cukor
20 g vaj (82%)
2 ek tej
A cukormázhoz
80 g porcukor
2 ek citromlé
1 ek víz

A mazsolát beáztatom a rumba, a sütőt légkeverésen 160 °C-ra előmelegítem.
Az almát meghámozom és apró darabokra vágom (le is lehet reszelni, lényeg, hogy igen apró legyen, mert a töltelék könnyen kicsúszik a csigákból), majd összekeverem a többi hozzávalóval. Beleteszem egy szitába, hogy közben a leve kicsorogjon. A levét a cukormázhoz is fel lehet használni.
A máktöltelékhez egy lábasban elkeverem a hozzávalókat és egyszer felforralom. (A tejet érdemes pici adagonként hozzáönteni, nehogy túl folyós legyen, inkább maradjon szárazabb.)
Elkészítem a túrós-olajos tésztát. Egy tálba teszem a túrót, simára keverem a tejjel és az olajjal, majd hozzákeverem a száraz hozzávalókat. Néhány mozdulattal kész tésztává formázható. Egy 40 x 20 cm-es lappá kinyújtom, (én erre egy “tésztavonalzót” használok, ami elég széles, hogy azzal rásegítve könnyebben fel is tudom tekerni a tésztát) rásimítom a mákos masszát, (ha száraz, kissé nehéz, de nem érdemes több tejet hozzáadni) majd erre ráhalmozom az almát és szintén elsimítom. Most a keskenyebb szélénél fogva óvatosan feltekerem (nem kell félni, nem szakad és nem is kell alálisztezni) és egy késsel 10 szelet csigára vágom.
A tepsit sütőpapírral kibélelem, és a felvágott csigákat óvatosan ráültetem. Nálam 15 perc alatt megsült. Hagyom kihűlni, akkor elkészítem a cukormázat és ecsettel rájuk kenem.
10 db / 225 kcal / 6,1 g zsír / LF30 24,5%

okt 252006
 

Ahogy a neve is mutatja, ez a klasszikus sütemény Capri szigetéről származik. Nem tudni pontosan, mikor készült először, nincs hozzá történet (jobban mondva még nem találtam rá), valószínűleg csupán a szigetre látogatóknak készítették a múlt század elején. Hagyományos csokoládétortának indult, de ahhoz az lenni szokott, véletlenül kifelejtette a cukrász a lisztet és megszületett egy klasszikus, a név pedig már adott volt. Milyen egyszerű! Tehát iszt nincs benne, a szükséges kötőanyag mennyiségét a mandula adja. A mandulát ki lehet cserélni más csonthéjasra is, de ez így autentikus, dióval például egész más lesz az íze. Általában egy kevés likőrt is tesznek bele.
A franciáknál is van egy egészen hasonlatos sütemény, végül is a tojás, csokoládé és a mandula arányaival játszanak a különböző verziók.
A tetejére általában – olasz szokás szerint – csupán porcukor jár, de fagylaltot is adhatunk mellé, ha valaki még bírja. Igen gazdag, de tényleg egyszerű, és nagyon finom sütemény.

Mandulás sütemény Capri szigetéről
(Torta Caprese)

200 g vaj
200 g kristálycukor
6 db tojás
300 g mandula, őrölt
200 g étcsokoládé (min. 70%-os)
1 tk sütőpor
2 ek mandula- vagy mogyorólikőr, esetleg rum
2 ek porcukor

A sütőt légkeverésen 150 °C-ra előmelegítem.
A kézmeleg vajat a cukorral egy tálban úgy 10 perc alatt habosra keverem. (Ezalatt levegősebb lesz és a kész sütemény is magasabb lesz tőle.) A tojásokat egy kis edényben alaposan felverem, majd hozzákeverem a vajas krémhez. (Még jobb lesz, ha a tojásokat szétválasztjuk és a habot külön felverve adjuk hozzá.) Hozzáteszem az őrölt mandulát (nem érdemes diót beletenni, az íze teljesen megváltozik tőle és nem is lesz olyan levegős.) és a nagyon kis darabokra vágott vagy durvára reszelt csokoládét, a sütőport és a likőrt. (Vehetünk rumot is vagy egyéb ízben harmonizáló likőrt. Nem kell bele, de mégis kiérződik majd.)
Egy 28 cm-es kapcsos tortaformát kivajazok és beleöntöm a tésztát. Nem kell lefedni. Nálam 150 fokon légkeverésen 50 perc alatt készre sült.
Ha kiállja a tűpróbát, hagyom a sütőben kihűlni – de legalább fél órát. Kibontom a formából és csupán porcukorral megszórom a tetejét.
12 szelet / 465 kcal / 36 g zsír / LF30 71%