aug 042013
 

Napra pontosan négy éve készült ez a kép. Azóta a hokedli, mint fotókellék vörös színt öltött, talán egy fokkal jobban fotózok (bár ezt döntse el a kedves Olvasó), de a Sambucát még mindig nem untam meg.
De mi is ez valójában? Egy koktél, amihez nem is kell recept.

Sambucát régebben is kóstoltam, de egy üvegnyi sohasem volt otthon.
Egy nyaralás alkalmával – a helyszín lényegtelen – ücsörgünk egyszer a bárban, egy negyvenedik születésnapját ünneplő francia hölgy pedig mellettünk Sambucát rendel a társaságnak. Mi kortyoljuk a borunkat és jót mulatunk a történteken. Continue reading »

aug 302009
 

Szinte minden gyümölcsből lehet granitát készíteni, de a görögdinnyét mintha erre találták volna ki. Olyan magas a víztartalma, hogy szinte semmi nem kell már hozzá, ha elég édes, csak össze kell törni és mehet is a fagyasztóba. A citromos granita mellett talán ezért is igen népszerű Szicíliában, hisz a nyári rekkenő, aszfaltolvasztó hőségben futószalagon lehet otthon is gyártani.

Nálunk nincs ekkora hőség, ezért tettem még bele ezt-azt. Például zöldborsot és rózsalikőrt.
A granita eredetije Jody Vassallo: Salt & Pepper (EN/DE/IT) című könyvéből származik. A címet nem is kell magyarázni, hisz önmagáért beszél. Aki eddig azt gondolta, hogy a bors az bors, a só meg csak  só, annak ajánlanám, hogy lapozgasson át egyszer egy sóról és borsól szóló könyvet. Nem biztos, hogy ez a könyv a legjobb ebben a műfajban, sőt. Számos átfogó, enciklopédiaszerű könyv született már erről a két alapvető fűszerünkről. Ez a könyv azonban viszonylag egyszerűen elkészíthető, de raffinált recepteket tartalmaz, az alapanyagleírások világosak és jól strukturáltak. Continue reading »

Júl 082009
 

Hónapokig tervezgettem, milyen is lesz a narancslében kifőzött tésztám. Érzésre úgy gondoltam, az ilyen csakis remek lehet, és tényleg, az eredmény láttán az összes aggályoskodásom egy villanás alatt elpárolgott. Hihetetlen gazdag és finom tészta lett az eredmény, és ezen még csiszolni is tudok! Milyen is lehet az, ha majd a saját gyúrású tésztámat főzöm ki a narancslében, hát arra már nem is bírok gondolni! (Meg persze arra sem, mikor lesz nekem az ilyesmire időm..)

Főzés közben azonban rögtön azon törpöltem, vajon mit is kezdjek a tészta főzővizével. Megéreztem a lényeget, a főzőlé ugyanis hihetetlen finom lett, egyszerűen képtelen lettem volna kidobni. Üvegbe töltöttem és vártam, amíg eszembe jut valamilyen új ihlet.
Természetesen nem kell a léhez tésztát főzni, megteszi egy narancs kifacsart leve is, az egészhez leveshez pedig adjunk egy teáskanálnyi sűrítőt, keményítőt, vagy akár mandulalisztet is, hisz az eredeti lé a tésztátóból kifőtt keményítőtől kicsit sűrűbb.

Nos, erre nem kellett sokáig várni, úgy döntöttem, leves lesz belőle. Szinte ugyanazokat az alapanyagokat használtam fel, csak épp leves formájában. Pirított mandulát tettem még a levesbe (szerintem a dió ugyanúgy megteszi), egy kevés Sambucát is löttyintettem bele, a tetejét pedig – ez nagyon fontos! – dióolajjal locsoltam meg.

Soha nem gondoltam volna, hogy a férjem egy ilyen levesbe egyáltalán bemeríti a kanalát. (Fúú, narancs?) Miután azonban kikanalazta a tányérját, megkérdezte: Drágám, van még??

Apró megjegyzés: a kép sehogy sem adja vissza, milyen jóízű lett ez a leves. (A recept minősége tényleg nem a fotón múlik, milyen igaz:))
Tömény narancsos, telt, szétáradó ízek. Hozzá társul még az édeskömény, a mandula, a pazar, extraszűz dióolaj, és persze a frissen vágott petrezselyem finom szimbiózisa.

Igaz, hogy ez a leves nyáron készült, de akár egy karácsonyi menü részeként is remekül megállja a helyét!

edeskomenyes_narancsleves2b

Narancsos édesköményleves mandulával és dióolajjal
(Zuppa di finocchio all’arancia, mandorle griglate e oglio vergine di noci)

1 ek olívaolaj (esetleg narancshéjjal aromásított olívaolaj)
kevés vaj
1 db salotta (esetleg ½ fej nagyobb, lágyízű hagyma)
1 db kisebb (vagy ½ nagyobb édeskömény)
1 l 
narancsleves tésztafőzőlé (hiányában narancsleves víz 1 narancsból + 1 tk sűrítő)
2 maréknyi pirított mandula (vagy dió), durvára vágva
1-2 ek Sambuca (olasz ánizslikőr, elmaradhat)
2 ek hidegen sajtolt dióolaj
½ csokor petrezselyem +/ a szárzeller zöldje

1. A vajas olívaolajban üvegesre párolom az apróra vágott hagymát. Közben előkészítem az édesköményt és lehetőleg hajszálvékony csíkokra vágom. (Nálam a narancsos tészta miatt az édeskömény már felvágva várta a sorsát a hűtőben.) A hagymát szintén apróra vágom és mindkettőt jó 6-8 perc alatt harapós-keményre párolom az olajban. Nem kell folyadékot tenni alá, úgy jó, ha egy kicsit meg is pirul.
2. Egy fazékban felforralom a megmaradt narancsleves tésztafőzőlevet (vagy a narancsleves vizet) és beleteszem a hagymás édesköményt. Pár percig csöndesen együtt forralgatom.
3. Közben egy pici serpenyőben szárazon megpirítom a durvára felvagdalt diót vagy mandulát (én felvágott mandulát használtam), hogy kissé pirult íze legyen. Vigyázzunk, nehogy odakapjon, ez igen gyorsan megtörténhet!
4. A levest tányérokba szedem, kevés Sambucát keverek bele, rászórom a pirított mandulát és bőven meglocsolom telt, ízes dióolajjal. A tetejére aprított petrezselymet szórok.
2 személyre /