feb 132011
 

Ehhez a risottóhoz nincs sok hozzáfűznivaló. Nálunk ez a műfaj mindig, minden élethelyzetben megállja a helyét, jöhetne hetente akár kétszer is, tehát a céklás is.
Darabolt, vagy reszelt céklával is készül, ízesítőnek tehetünk bele különféle markáns sajtot is. Én most nem tettem, egyrészt mert vasárnap este nem volt megfelelő sajt itthon, a másik okát pedig mindjárt leírom.

A bazsalikomos-narancsos ötlet Flatcat-től származik, mint már annyiszor, most is fantasztikus ötlete volt. (Egyébként a rizottókat fel is kell dobni valamivel, vagyis ÉN szeretem variálni, hogy ne legyen minden falat egyforma.) Annyit változtattam rajta, hogy a cékla reszelve került bele, a narancsot pedig friss bazsalikomlevéllel pürésítettem, ezt viszont nem kevertem már bele, hanem a tetejére adagoltam. Ez a másik ok, amiért nem került bele sajt sem. Egyébként igaza van Flatcat-nek, kecskesajt nagyon jól kihozza a cékla földes ízét, amit a krémes risotto azért elnyom valamennyire.

Nagyon finom, különleges, imádnivaló darab!

Menüjavaslat:
Előételnek a sonkába tekert kaprigyümölcsöt adtam.

Céklás risotto bazsalikomos klementinmártással
Céklás rizottó bazsalikomos klementinnel

1 ek olívaolaj
1 fej salottahagyma
1 gerezd fokhagyma
150 g risottorizs (pl. Arborio, Vialone nano)
2 nagy löttyintés száraz vermut (Noilly Prat)
kb. 800 ml erős alaplé (lehetőleg marhahúsból)
2 kisebb cékla
1 késélnyi friss, hideg vaj
2 db klementin / mandarin (vagy 1 narancs)
1 maréknyi bazsalikomlevél
1 csipet tengeri só

1 tekerés feketebors

1.  Először meghámozom a céklát és durva reszelőn lereszelem. Felhasználásig lefedem, hogy ne száradjon ki.
2.  A mandarint meghámozom és a bazsalikomlevéllel, leheletnyi olívaolajjal és kevés sóval, borssal együtt pürésítem. Lefedve félreteszem.
3.  A szokásos módon elkészítem a risottót.
Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre pirítom benne az apróra vágott hagymát és szétnyomott fokhagymát. Beleteszem a mosatlan rizst, egy-két percig átkeverem, majd felöntöm a vermuttal. Amint elpárolgott, elkezdem felöntögetni az alaplével, közben percenként átkeverem. Mindig csak akkor öntök hozzá egy keveset, ha a nagy részét már magába szívta.
Ha a rizs majdnem kész, hagyok még rajta egy kevés folyadékot.
4.  Most belekeverem a reszelt céklát és még két-három percig kevergetem, tovább nem kell! Ha szükséges, egy kevés alaplével beállítom a sűrűségét, kinek hogy ízlik. Ízesítem, félrehúzom és alákeverem a jéghideg vajat.
5.  Tányérokba szedem és spirálosan belekeverem a bazsalikomos klementinszószt.
Azon forrón tálalni kell!
2 személyre /

dec 102010
 

Gyors vacsora és bár a tojásos galuska zsenge fejessalátával inkább tavaszias étel, ezt most ütöttem össze. Semmi különös nincs benne, csupán annyi, hogy finoman csípős lett a zöldborstól, illetve mind a galuska, mind az uborka kapott egy kevés extraszűz olívaolajmázat, amitől, meg persze a francia vermuttól, a konyakban eltett zöldborstól és a sűrű franciás tejföltől az egész nem lett túl magyaros :).
A férjem meg is jegyezte, hogy egyre jobban kedveli a magyar konyhát, igazán főzhetnék gyakrabban:)

Tojásos galuska, szalonna, eltett bors, crème fraîche, olívaolajas uborka
Tojásos galuska, másképp

A galuskához
3 db tojás (nagyméretű)
½ tk tengeri só
200 g búzaliszt (BL 55)
néhány ek tej
Az összeállításhoz
1 ek (olíva)olaj
2 kis fej hagyma
50 g sonkaszalonna
kevés fehérbor vagy vermut
1 tk üveges bors
2 db tojás
100 ml crème fraîche

½ kígyóuborka
extraszűz olívaolaj

Összekeverem a galuskatésztát és félreteszem.
Az olajra ráteszem a vékony karikára szelt hagymát és a felvágott sonkaszalonnát is, majd kevergetve üvegesre pirítom. Hozzálöttyintek egy kevés bort (száraz vermut még jobb), beleteszem a leöblített zöldborsot és átkeverem.
Közben felvágom az uborkát és elrendezem a tányérokon.
Kifőzöm a galuskát, ha kész, elkeverem a mártásban és hozzáadom a felvert tojásokat is. Kevergetve összeforralom, hogy a tojás ne legyen száraz.
A kész nokedlit az uborkák közé halmozom, crème fraîche-t pöttyözök rá, majd meglocsolom egy kevés olívaolajjal.
2 személynek elég

Sze 302010
 

A paradicsomos káposzta kapcsán írtam már arról, hogy a Pastramiban jártunk és milyen mély nyomokat hagyott bennem.
Sokan írtak már a Pastramiról, nem is az ő listájukat szeretném most hosszabbítani. Bár sohasem szoktam étteremkritikát írni, ez sem az, de néhány gondolatot most szívesen megosztanék az Olvasókkal.

Az étterem helyszínét egy régi textilgyár épületében építették át, ha jól emlékszem, ez a Panyova névre hallgatott. (A fiatalabb korosztály részére említeném meg csupán, hogy itt a békebeli Pamutnyomóipari Vállalatról van szó, mely 1989-ben végleg bezárta kapuit – jobban mondva bezárattatott.) A belmagasság éppen ezért szinte beláthatatlanul magas, rendkívül levegős, a belteret a nyilván a helyszínen megmaradt oszlopokkal tagolták. Van egyfajta bája a helynek, látszik, hogy nem steril tervezőasztalon készült, hanem a hely vitathatatlan értékeit szem előtt tartva saját ruhába bújtatták az éttermet.
A gyárutánzati jelleg nekem a nyugaton oly divatos loftokat juttatja eszembe (régi gyárépület egybefüggő, hatalmas terei lakássá alakítva, a factory-jelleg megtartásával), ami számomra a szürkés-barnás színekkel egyszerűen csak telitalálat. A metálcsövekkel diszített plafon nyilván nem elegáns, de mégis olyan emelkedetten vagány, könnyed.
A Pastrami első ránézésre sem pusztán étterem. Játszóház a szó legtarkább értelmében, találka-, bulihely, napközben pedig dolgozó, ahol egy nagy adag latte macchiato és egy délelőtti croissant fölött szívesen elpötyög az ember csöndben a laptopja tasztatúráján. Én nem pötyögtem – ebédeltem -, de teljesen el tudom képzelni, hogy ez a fajta munkastílus belefér a Pastrami hangulatába.
Melegben nyitva a terasz, ami felülről teljes egészében fedett, az utcafront felé pedig árkádokkal védett. Kint ülsz, de mégsem süt szemedbe a nap, nagyon klassz.

Hatalmas plusz szól a Pastrami Pastrami beltérmellett, hogy igazán gyerekbarát hely és bár nem voltunk kisgyerekkel, de látszik, hogy odafigyelnek a kicsikre: igazi játszósarok, gyerekmosdó, pelenkázó, odafigyelés – ritkán látni ilyet.

A nyitott konyhát pedig ki nem hagyhatom. Sokszor találkoztam már látványkonyhával, még több annaklátszaniakaróval, de a Pastrami konyhája ezek közül is a leglátványabb! A pulthoz felülve a szakácsok minden mozdulatát követheted, a tűzhely pár méterre tőled, még személyes kéréseket is kinyilváníthatsz, ha épp a Te tányérodat készítik. Óriási.
Még egy megjegyzés. Ki szereti a flegma, barátságtalan, vagy éppenséggel bizalmaskodó, vagánykodni akaró pincéreket? Én sem! Itt ennek nyoma sincs – nem is gondoltam erre -, a fiúk szívélyesek, rendkívül kedvesek és minden kérdésre egy mosollyal megspékelve pontosan válaszolnak. Még a leghülyébb kérdésre is :))

A Pastrami konyhája nagyon jó. Legalábbis erre jutottunk az általunk látogatott napon nagyjából hat különböző fogás elfogyasztása után. A konyha a magyar gyomor és a külföldi porond híveinek is egyaránt vonzalmat nyújt. Valahol a kettő között egyensúlyoz, de nem a túlszofisztikált, modern nyugati konyha felfogásában, hanem földközelben marad, mindezt kiváló minőségű alapanyagokkal tálalva.

Számomra éppen ez a legszimpatikusabb a Pastramiban. Nem akar túl sokat, de amit ad, az kiváló. Nem akar túlnyújtózni azon, ami, de amit ad, az legyen a maximum. Pontosan ezt szeretem! Gyönyörű alapanyagok, szinte könnybe lábad az ember szeme, ha ránéz egy malacsültre vagy belekanalaz a risottójába.
Merthogy a paradicsomos káposzta után risottót kértem, mégpedig francia behatásút. Azt ugyan nem firtattam, hogy mitől lészen egy risotto francia, mégközelebb provanszi – utólag úgy gondoltam, hogy a franciásan beredukált mártástól – de mindegy is, meg kell mondjam, hogy számtalan jobbnál jobb risottókat ettem már és magam is elég magas fokon művelem a risottofőzést, de ennél jobbal még ritkán találkoztam. Egyszerűen tökéletes volt. Igazi, majdnem venetoi risotto (én pedig így szeretem), hihetetlen aromákkal, ízbombákkal, le a kalappal a fúk, főképp Jenei Tomi előtt !

Egyszóval talán nem meglepő, hogy ezt a risottót itthon is reprodukálnom kellett. Az ízminta megvolt, az ötlet zseniális, íme a megvalósítás.
Nem egy húszperces ügy, de tényleg megéri pepecselni vele. Fantasztikus ízbomba az egész. Természetesen fogalmam sincs, hogy a Pastramis fiúk hogy csinálták, de biztos, hogy a risotto lelke a gombás alaplé beforralt leve. Valami fantasztikus volt! Ezt próbáltam megvalósítani, és bár ízre nem lett ugyanolyan, de nagyon, nagyon bombasztikus lett így is! Ha el szeretnétek készíteni, egy lépést se spóroljatok le, csakis úgy lesz az igazi! Higgyétek el, megéri nekiállni!

Risotto petrezselymes csiperkével és fügebalzsamos mártással
Risotto petrezselymes csiperkével és fügebalzsamos jus-vel
(Risotto ai funghi e prezzemolo con sugo di fichi)

A risottohoz

1 ek extraszűz olívaolaj
1 db salottahagyma
1 gerezd fokhagyma
220 g risottorizs (pl. Carnaroli)
kb. 100 ml száraz fehérbor
két löttyintés Noilly Prat (száraz francia vermut)
1 mk rózsabors, mozsárban törve
800-900 ml (lehetőleg házi) zöldségalaplé
1 nagy ek crème fraîche vagy mascarpone
2 maréknyi reszelt parmezán
A gombaraguhoz
1 ek extraszűz olívaolaj + 1 szeletke friss vaj
2 db salottahagyma
220 g (barna) csiperke (vargánya, erdei gomba jobb lenne)
1 ág kakukkfű
kevés fehérbor + kevés zöldségalaplé
1 löttyintés jóminőségű Cognac
kevés frissen reszelt citromhéj
1 csokor petrezselyem
A jus-höz
1-2 tk sűrű fügebalzsam

1 késélnyi hideg vaj

Először érdemes a gombaraguhoz hozzáfogni, lefedve félrehúzni és a risottot megfőzni.

1.  A gombát megmosom, lehúzom a héját (ha jól lesúroljuk, nem kell lehéjazni), és vékony szeletekre vágom. Egy lábasban olajat és vajat hevítek, mehet rá a vékonyra szelt salottahagyma, majd rádobom a gombát. Hozzáteszem a kakukkfüvet és kevés borral és alaplével locsolom. Ráreszelem egy fél citrom héját is. Maradjon alatta még egy bő féldeci folyadék. A végén ráöntöm a konyakot és összeforralom, kerekre ízesítem.
Most a gombát kiveszem a léből (legjobb egy szűrőn keresztül) és lefedve félreteszem.

2. Most készítsük el a risottót.
Egy lábasban közepes hőn felhevítem az olajat és üvegesre pirítom benne az apróra vágott hagymát és szétnyomott fokhagymát. Beleteszem a mosatlan rizst, egy-két percig átkeverem, majd felöntöm egy kevés borral. Ha két perc múlva elpárolgott, mehet rá a vermut, beleteszem a megtört rózsaborsot is és innentől kezdve alaplevet öntögetek alá, Mindig csak akkor öntök hozzá egy keveset, ha a nagy részét már magába szívta.
Ha a rizs majdnem kész, hagyok még rajta egy kevés folyadékot, belekeverem a crème fraîche-t és a reszelt sajtot. Egy nagyon krémes, folyékonyabb risottót kapunk.

3. A megmaradt gombalevet felhevítem, kisebb habverővel belekeverem a jéghideg vajat, majd hozzáadom a sűrű fügebalzsamot.
Azonnal előmelegített tányérokba szedem a risottót, a tetejére halmozom a gombát, megszórom petrezselymemmel és a rizs köré öntöm a jus-t.
2 személyre /

máj 312010
 

Ezekhez a fantasztikus, vodkában eltett citromszeletekhez kerestem egy halat, mielőtt elfogyott volna az utolsó darab is. Klasszikusan a gombhoz a kabát esete.

Elküldtem a férjemet a halashoz, aki két szép ördöghalfilével tért haza. Szívesen veszünk ördöghalat, mivel kellemes az izmos, feszes húsa és sütés után sem esik szét. Kis mennyiség esetén pedig érdemes filét venni, hisz semmi gond nincs vele. Csak az egész hal esetén kell kiemelni a csontos gerincét, de a levágott törzsrészben semmi szálka, vagy egyéb zavaró rész sincs. Ha hosszanti, vékony szeleteket vágunk belőle, még egyéb trükköket is bevethetünk vele.
Kerestem a blogomban ördöghalat, mert többször készült már, de most látom, hogy még egyszer sincs fent.

Mivel több halrecept sincs még a blogon, talán fel sem tűnik, hogy az utóbbi időben nagyjából mindig egyformán készülnek. A lehető legegyszerűbb módon aromás olívaolajjal megkenve, fóliába tekerve, sütőben sütjük, csupán a zöldfűszereket váltogatjuk. Mi még mindig nem untuk meg, pedig nincs is ennél egyszerűbb, de legközelebb kipróbálok végre egy (ízben) bonyolultabb receptet is.
A köret sem villogott, de a mélyen puritán paprika mellett a fénypont mégis a vodkás citrom volt. Napok óta keringett a fejemben, milyen lehet a hal a citrommal együtt.
Csak azt tudom mondani, hogy kiváló!!

Kakukkfüves ördöghal párolt paprikacsíkokkal és vodkában eltett citrommal
Kakukkfüves ördöghal párolt paprikáva
l és vodkában eltett citrommal

Az ördöghalhoz
2 db ördöghalfilé (400-500 g)
2-3 el citromos olívaolaj
½ db kezeletlen zöldcitrom (vagy zöldcitrom leve és biocitrom héja)
néhány szál kakukkfű
3 ek alaplé (nem szükséges)
só, bors

A paprikához
1 ek extraszűz olívaolaj
1 db salotta
1 db zöld kaliforniai paprika
2 korty száraz vermut (Noilly Prat)
só, bors

A mártáshoz
2 kortynyi (kb. 4 ek) száraz vermut (Noilly Prat)
2 késélnyi hideg vaj

Vodkában eltett citromszeletek

A sütőt 140 °C-ra előmelegítem.
A halfiléket megmosom és papírtörlővel leszárítom. Egy nagyméretű alufóliát kikenek olajjal és ráfektetek egy-egy halat, majd a tetejüket is átkenem az olajjal. A kakukkfű levélkéit levágom és éles késsel felvágom az egészet. Egyenletes rászórom a kakukkfüvet, a citrom reszelt héját, majd sót és borsot tekerek rá. A hal mellé locsolok egy kortynyi alaplevet és egy kanálnyi citromlevet. Óvatosan bezárom a csomagokat, úgy, hogy ne folyjon ki belőle semmi. Beteszem a sütő középső rácsára és kb. 30 percig sütöm.

Közben felvágom a salottát és egy serpenyőben kevés olajon üvegesre párolom. A paprikát hosszában felvágom, megtisztítom, majd egész keskeny csíkokra vágom. A hagymához teszem, pirítom és aláöntök egy kevés vermutot. Közepes hőfokon (6-9) 6-8 perc alatt készen van, de arra ügyeljünk, hogy ne száradjon ki. Sózom és enyhén borsozom. Lefedve félrehúzom.

Ha kész a hal, kibontom a fóliát és az alatta lévő levet szűrön keresztül lábasba öntöm. Közepes hőn elkezdem beforralni, közben öntök hozzá egy kevés vermutot. Ha már felére forrt, megkóstolom, igazítok rajta, ha szükséges és belemontírozom a jéghideg vajat.
Azonnal tálalni kell.
2 személyre /

Kakukkfüves ördöghalfilé párolt paprikával és vodkában eltett citromszeletekkel

feb 232009
 

Arra már rég rájöttem, hogy az élet minden területén korszakaim vannak. Néha hetekig csak egyfajta színkombinációban járok, hetente megnézem a kedvenc filmem egy bizonyos részletét, két hónapig ugyanazt a rúzst használom és kétnaponta megveszem a kedvenc csokimat a sarki kisboltban. (Mert már van kedvenc csokim is…:) Hogy is lehetne ez másképp a konyhában, ahol szinte minden nap alkotok valamit. A legutóbbi <hullámom> is még jól kivehető a blogon, de akit megnyugtat, a narancsos-mákos őrületnek még koránt sincs vége!!:)

Az épp aktuális hullámom a cékla. Ki tudja, ez vajon meddig tart, de most egyre csak ezen jár az eszem, és állandóan új ízhatáson kombinálok. Biztos nem véletlen, de a Bűvös vadászon megjelent céklás poszt is besegített, hogy végül is vettem egy halom céklát, és óriási lendülettel nekiálltam főzni. Mi tagadás, észvesztő színe már önmagában is inspiráló, és ha emellett még tele van egészséggel is, az már kész nyereség, nem??
  
Ezt a céklás salsát – nem találtam eddig még találóbb elnevezést rá – háromszor készítettem egy hét alatt, míg elnyerte jelenlegi formáját. (Nem, gyömbér még mindig nincs benne:), most még nincs.) Folyós, kissé kesernyés, darabos narancslekvárt használok, amiről már annyit áradoztam itt a blogban is. Nem túl édes, ezért tökéletesen illik a céklához. Mustárból mindenképp magosat kell venni, egy keveset próbáltam sima (de jó minőségű) mustárral, hát nem mondanék róla többet…. ehhez a sültek pácolásához használt magos fajta a legjobb (ezért nevezik ezt a fajtát Moutarde du Rôtisseur-nek), még akkor is, ha a végén nem lesz homogén a salsánk.
Folyadékként Noilly Prat-t használtam (száraz francia vermut), de szerintem bármilyen száraz, 18-20% vol. körüli desszertbor megteszi, csak ne legyen édes! Sózni és borsozni elég alaposan kell, mert a cékla önmagában elég semleges, de földes ízű. A végén ezt a visszafogott ízt dobja fel a dióolaj és az almabalzsam, de próbáltam mogyoróolajjal (annyira nekem nem passzolt) és Cassis-balzsammal is, itt végül is többfajta bogyós gyümölcsből készült sűrű ecettel is próbálkozhatunk. Lényeg azonban, hogy kell még bele egy kevés savas hatás.

Gorgonzolás krémet kevertem ki hozzá, de erről nem írok most hosszan, mert másra, más formában is felhasználtam, ezért érdemes lesz róla egy külön posztban is megemlékeznem.

Itt szeretném megemlíteni, hogy igencsak megirígyeltem Beatbull-tól a foodpairing-es oldalait. Mármint azt, hogy többnyire onnan (is:) szerzi be az inspirációit. Való tény, mostmár én is gyakran látogatok oda, de: !! 
Tadamm! Elkészítettem a saját foodpairinges oldalamat, elsőre persze csupán a céklára. Még nem forrt fel teljesen, picit dijáznolom, de amint készen lesz, itt, ezen a helyen közzé is teszem – hamarosan:)) 

Sült céklás salsa gorgonzolakrémmel
Sült céklás salsa gorgonzolakrémmel
(Salsa di barbabietola con crema al gorgonzola)

A céklás salsához
2-3 db cékla (kb. 200-300 g tisztítva)
1 -1,5 tk narancslekvár
1 mk magos francia mustár (Moutarde du Rôtisseur)
2 löttyintés Noilly Prat (száraz vermouth)
1 gerezd fokhagyma
só, feketebors
1 tk dióolaj
1 tk almabalzsam (sűrű, gyümölcspépes almaecet)

A gorgonzolakrémhez
100 g gorgonzola
kb. 100-150 g ricotta
kevés tejszín

A céklát meghámozom és félcentis apró kockákra vágom. Elő lehet félig sütni vagy főzni, de mindenképpen maradjon még ropogósan nyers.
A céklakockákat egy lábasba teszem, hozzáadok egy kevés narancslekvárt, a magos mustárt és a zúzott fokhagymát, majd közepes hőfokon majdnem készre párolom, úgy, hogy kevés kérget is kapjon. Akkor hozzálöttyintek egy kevés vermutot, bőven sót és borsot tekerek rá, és összepárolom, hogy majdnem száraz legyen.
A végén ízlés szerint hozzáöntöm egy kevés aromás dióolajat és kikerekítem az almabalzsammal.

A krémhez összekeverem a sajtot egy kevés tejszínnel és fellazítom egy kevés ricottával. Legjobb pirított, sötétebb kenyérrel tálalni.
2 személyre /
Sült céklás salsa gorgonzolakrémmel

jan 052009
 

A halról nem akartunk lemondani az ünnepek alatt, de bajlódni sem akartam vele sokat. Gondolom, ezt minden háziasszony megérti, amúgy meg soha nem bíbelődtem még halbontással, pikkelyezéssel, filézéssel és egyebekkel, ezért e téren nem feltétlenül Karácsonykor szerettem volna debütálni.
Így maradt az abszolút konyhakész halszelet, mégpedig friss fogas formájában, amit a férjem kora reggel hozott a halastól. (De lehet, hogy süllő volt, ezt szétbontott állapotában már nem lehetett megállapítani.) Olyan étvágygerjesztőek voltak még frissen is, hogy azonmód elhatároztam, nyersen is megpróbálkozom velük valamilyen formában, de előtte majd tanulmányozom a szakirodalmat is, mit lehet velük kezdeni.

Ránézésre ugyan egyszerű vacsora, de mint tudjuk, a gusto a részletekben rejlik. A hagyományos majonézes burgonyasalátán annyit könnyítettem, hogy a kevesebb tojásból készült majonézt joghurttal – és az ünnepi vonal miatt – még egy pici kis pezsgővel is lazítottam. (Ami annyira jó lett, hogy a szilveszteri aioliba is került pezsgő, szerintem ez a szokás már így is marad :) Amúgy nem kedvelem az ilyesmit, ha már majonéz, akkor adjuk meg a módját, de most tényleg jól esett, és az alma és a citromos olívaolaj visszalendítette a saláta egyensúlyát is.
A hal mellé remekül passzolt a citromos gremolata, amibe most kevés pirított kenyérmorzsát is kevertem, és ahogy a hal mártásába, ebbe is került egy kortynyi vermut.

A desszert ezen a napon mákos guba lett, de egyáltalán nem hagyományos módon. Kép nem készült róla, mert fotózáshoz félretettem egy kisebb adagot, aminek az éj leple alatt lába kélt. Sebaj, mert közkívánatra ebből is lesz hamarosan ismétlés, és akkor lesz fotó is :)

Emlékezetes vacsora lett belőle.
Roston sült fogas burgonyasalátával és gremolataval
Roston sült fogas könnyű burgonyasalátával és gremolátával

A könnyű burgonyasalátához
1 kg burgonya (apróbb szemű, salátának való)
1 db alma (feszes, ropogós)
2 db salotta
1 db tojássárgája
1 tk mustár (Old English, esetleg Dijoni natúr)
1 mk cukor
1 gerezd fokhagyma
½ mk só
bors, őrölve
50 ml növényi olaj
50 ml citromos olívaolaj
4-5 ek joghurt (1,5%-os, jó minőségű)
crème fraîche (ízlés  szerint)
kortynyi pezsgő

A burgonyát héjában megfőzöm és hideg vízzel leöblítve hagyom kihűlni. Ha már meg lehet fogni, meghámozom és a szemeket elfelezve egész vékonyra szelem. Az almát nyolcadolom és szintén egész vékonyra vágom, a salottával együtt.
A hozzávalókból egy nagyobb tálban majonézt keverek. Anyi joghurttal (esetleg crème fraîche-sel) és pezsgővel szabályozom,  hogy mártássűrű legyen. Jót tesz neki, ha tálalás előtt hidegre téve áll egy-két órát.
A saláta 4-6 adagnyi lesz, de nem érdemes keveset készíteni belőle.

A gremolata-hoz
1 csokor petrezselyem
1 db citrom reszelt héja
2 gerezd fokhagyma (esetleg 1)
1 ek kenyérmorzsa

bors, őrölve
1-2 ek citromos olívaolaj (kóstolás szerint)
pár csepp Noilly Prat (vermouth)

A petrezselymet apróra vágom, hozzáadom a citrom reszelt héját, a zúzott fokhagymát, a (lehetőleg pirított) kenyérmorzsát, sózom és borsot tekerek rá, majd állagától függően kevés olajjal és pár cseppnyi vermuttal elkeverem. Intenzív, markáns íze legyen, úgy lesz jó.

A sült fogashoz
4 szelet fogas, filézve
kevés só, liszt
4 ek olívaolaj
3-5 ek Noilly Prat (vagy egyéb vermut, száraz sherry)
húsleves
1,5 ek vaj

A filézett, előkészített hallal már semmi dolog nincs, ezt csak leöblítem és szárazra törlöm. A szeleteket sózom és alaposan meghintem liszttel, majd leporolom róla a fölösleget.
Bordázott vagy simaaljú serpenyőben kevés olajat hevítek és néhány perc alatt megsütöm benne a szeleteket. Letakarva félreteszem.
A serpenyőbe teszek még olajat, majd kevés sherryvel vagy vermouthtal és húslevessel pár perc alatt összeforralom.  Sóval és borssal egyengetek az ízén, és alákeverem a hűtőhideg vajat. Az eredmény egy kerekízű, közepesen folyó mártás legyen.
4 személyre /

dec 032008
 

Folytatódik a vacsoránk. Már a harmadik fogásnál tartunk, de még mindketten farkaséhesen várjuk a folytatást – hiába, így jár az, aki minimál felfogásban próbál romantikázni. Kellemes velejárója a dolognak, hogy képtelenek vagyunk magunkat degeszre zabálni:-)), egyszerűen nincs miből… ami persze a vacsora további lefolyására igen jótékony hatással van.

De ne is szaladjunk elébe a dolgoknak.
A menü tervezésénél – amire túl sok időm ugye nem volt – természetesen megfordult a fejemben, hogy jó lenne beiktatni ide egy könnyű tésztát. Mi sem egyszerűbb, gyorsabb, a friss hozzávalókból pikk-pakk össze is lehet dobni, amíg forr a leves, vagy karamellizálódik a cukor. Friss hal beszerzésére nem volt már időm, pedig az motoszkált a fejemben, egy hal és egy pasta könnyed szimbiózisa. Elképzeltem, hogy ide leginkább egy könnyű párolt, fűszeres hal illene a legjobban. Egy pillekönnyű, pirított sütőtökös, Szent Jakab-kagylóval megforgatott pappardella. (Mondjuk ez nem kimondottan a gyorsan, finomat kategória!) Főleg akkor nem, ha magam akarom a tésztát is gyúrni, az akkor már egy félnapos projekt. Vagy a férjem egyik kedvence a tonhalmártásos borjúszeletek (vitello tonnato) pl. Gabah után, de ezt ilyen kis mennyiségben végképp nem érdemes elkészíteni, ezért ötlet most elvetve. 
Közben biztos kiderül az is, hogy szerettem volna minden egyes fogást akár egyszemélyes adagként is elkészíteni, így bármikor könnyedén, akár később is fel lehet szorozni a mennyiségeket, de az adagok is mindig egyszemélyes tálkákban készültek.
Lehet, hogy ez lesz az egyszemélyes romantikus vacsora standardmenüje?? :-)

Aztán beugrott a polenta, egyszerű, előkészíthető, és szeretjük.
A harapósabb változatot készítettem, ami római gnocchi néven ismert, mert Latiumból származik, és teljesen olyan, mint a polenta – csak épp nem kukoricából készül, hanem a durumbúza szemcsésre őrölt változatával, a durumdarával.

A durumbúza (Triticum turgidum durum, en: durum wheat, de: Hartweizen, it: grano duro, fr: blé dur, es: trigo duro) a tönkölybúza (Triticum spelta L.) mellett egy igen ősi búzafajtánk, kutatások bizonyítják, hogy már több ezer éve termesztik. Első források szerint a Keletrómai Birodalom területén honosodott meg, ezért sem meglepő, hogy az észak-afrikai és az arab országokban igen népszerű kuszkuszt és a bulgurt is főként durumbúzából készítik.
Állaga miatt kemény-, vagy üvegszemű búzának is nevezik, mivel a szemek törésfelülete opálosan áttetsző. Neve is ebből származik, a durum szó latin jelentése: “kemény”. A nálunk mindennaposnak mondható, közönséges búzánkkal szemben (Triticum aestivum, en: common wheat, de: Weichweizen, it: grano tenero, fr: blé tendre, es: trigo candeal) a durumbúzának igen magas a fehérje- és a gluténtartalma, emiatt jóval magasabb tápértékű, mint a hagyományos búza. Kiválóan alkalmas tészták gyúrására, vagy csodásan megkelt fehérkenyerek sütésére, mint például a tipikus olasz kenyerek vagy a franciák baguette-je.
Tésztagyúrásnál lehet ugyan, de nem szükséges tojást beletenni, a lisztben vagy a durvább szemcsézetű darában épp elég kötőanyag van, a tészta rugalmas és jól formálható lesz. (Csak a közönséges búzaliszttel gyúrt tésztába kell a tojás.) Ha bármit sütünk közönséges lisztből, egy kevés durumliszttel – vagy inkább a gyakrabban kapható durumdarával könnyen feljavítható a tészta is. 
Sokan – a tészták révén – épp az olasz konyhából ismerjük, pedig főként Észak-Amerikában és Közép-Ázsia mérsékelt övi részén termesztik, ott, ahol száraz, rövid és forró a nyár. Talán meglepő, de Olaszország is importra szorul durumbúzából, hazai termeléséből nem tudja ellátni saját magát. 

A durumbúzából készült tészta, kenyér íze is más. Aki evett már valódi olasz pastát (létezik olyan, aki még nem?), az pontosan tudja, mi a különbség a harapós, rugalmas olasz durumtészta és a hagyományos lisztből gyúrt tésztáink között. Az ízbéli különbség érezhető, ezért néha magyar tésztából nem is ízlik egy olasz mártással készült étel, ha azt úgy szoktuk meg – főként akkor nem, ha kevesebb tojással is készül…

Így van ez a darával is. A Rómából származó “polenta” (római módra készült gnocchi, vagyis gnocchi alla romana) is durumbúzából készül, mégpedig darával, ettől rusztikusabb, harapósabb lesz. Bár több recept egyszerűen csak darát ír, ami megtévesztő, a klasszikus azonban valóban durumbúza darájával készül. (Sima búzadarával olyan lenne, mint egy sajtos-sós tejbegríz – lényegében az is.) Gombócoknak hívják őket, pedig hagyományos is éppen úgy készül, mint északi társa, a polenta! Vagy hogy fokozzam a káoszt, a klasszikus burgonyás gnocchi is akkor lesz jobb, ha egy kis durumdarát teszünk hozzá, és nem csak közönséges búzaliszttel gyúrjuk össze! Eredetileg ez is a hagyományos burgonyás gnocchi volt, de a többféle legenda közül talán az a leghihetőbb, hogy egy rosszfogú szakács készítette először darával, aztán úgy megízlett mindenkinek, hogy már önállóan is megállta a helyét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hisz a zsályás vaj, mint mindkettő legkedveltebb mártása, ugyanúgy megmaradt.
Elkészítjük a tejjel, vagy vízzel, húslevessel készült grízt, de fontos, hogy tegyünk bele egy kevés vajat, kössük tojássárgájával és a végén keverjünk alá egy kevés reszelt, finom parmezánt is. Formára simítjuk, hagyjuk egy lapon kihűlni, majd miután megdermedt, szépen felszeleteljük. Ha csinosan akarjuk, félholdakra, vagy rombuszokra vágjuk, sütőben megsütjük és zsályás barna vajjal, vagy paradicsomos sugoval leöntve tálaljuk előételként. Önmagában mártásos húsok kísérőjeként is nagyon jó (bár ez Itáliában nem szokás), nálunk akár a zsemlegombócot is helyettesítheti a karácsonyi töltött liba vagy kacsa mellett. 

Ami az arányokat vagy a rávalókat illeti, ennek a római gnocchinak is számtalan variációja létezik és olyan klassz alap, hogy bátran lehet vele kísérletezgetni!
Visszatérve a vacsoránkhoz, finoman olvadó fontinát sütöttem rá, épp annyira, hogy a sajt ne legyen kemény. Mártás kellett hozzá, hogy ne legyen olyan tömény, ezért egy hagymás-paradicsomos keveréket összepároltam, de egzotikus illatokkal felturbóztam. Csillagánizst és vaníliát pirítottam az olajban, ettől olyan keleties és kissé buja lett az egész tálka.
És hát mennyiségre ez sem volt sok, még mindig kopogó szemekkel vártuk a negyedik fogást:-))
A receptet egy szeméyre írom, én lapos crème brûlée-s formákban sütöttem, ez a mennyiség pontosan elegendő volt a célra. Egy normál előételadagnak ennek a dupláját venném.

Durumbúza-dara már Pesten is kapható néhány helyen. Igaz, nem olcsó, de elég belőle pár kanállal, akkor a tészta is jobb lesz tőle. Arra figyeljünk, hogy a csomagoláson a durumbúza jelölése valamelyik nyelven rajta legyen, ha nem jelölik, akkor általában sima búzadaráról van szó. (en: durum wheat semolina, de: Hartweizengriess, it: semola di grano duro, fr: semoule de blé dur, es: sémola de trigo duro).

                     Gnocchi alla romana - Gnocchi római módra, fontinával és paradicsommal

Gnocchi római módra olvasztott fontinával és fűszeres paradicsommal
(Gnocchi alla romana con fontina e con salsa di pomodori secchi)

A gnocchihoz
100 ml tej
1 ek száraz desszertbor, vagy száraz vermut (Noilly Prat)
1-2 ek erős húsleves
25 g durumbúza-dara
½ mk só
½ db tojássárgája (elmaradhat)
1 tk vaj
1 ek parmezán (elmaradhat)
A paradicsomraguhoz
1 ek olaj (a paradicsom alól)
½ db salotta
1 db csillagánizs
½ rúd vanília vagy 1 tk vaníliakivonat
2 ek brandy
2 db aszalt paradicsom (olajban eltett szárított paradicsom)
2 db koktélparadicsom
néhány csepp – 1 mk balzsamecet (pl. paradicsomos vagy fügés)
só, bors
A tetejére
30-40 g fontina

Egy kis lábasban közepes hőfokon felhevítem a tejet és belekeverem a darát. Sózom, kevergetem és ha néhány perc múlva már sűrűsödni kezd, hozzáöntöm a bort és a húslevest is. Mikor már összeállt (ennél a kis mennyiségnél nem tart tovább 6-8 percnél), beleteszem a tojássárgáját, egy kevés reszelt sajtot (mindkettő elhagyható, viszont finom bársonyos lesz tőle) és a tűzhelyről lehúzva belekeverem a hideg vajat.
Kivajazok egy kis lapos tűzálló tálat és két kiskanál segítségével a gnocchimasszából néhány halmot teszek rá.
A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem. A salottát apró csíkokra vágom és a paradicsom alól elvett olajban a csillagánizzsal és a felhasított vaníliával együtt megfonnyasztom, közben hozzáöntöm a bort, esetleg alaplevet is, mindegyikből épp egy pici mennyiséget. Beleteszem a csíkokra vágott aszalt paradicsomot, a koktélparadicsomot pedig negyedelem, ujjal kiveszem a magját és azt is beleteszem. Összeforralom, teszek bele pár csepp balzsamecetet (ne többet), sózom és borsozom. (A friss paradicsomot elhagyhatjuk, akkor több szárított kell.)
A fontinából néhány csíkot vágok és ráültetem a gnocchikra, majd betolom a sütő középső részére és 8 perc alatt megolvasztom rajta a sajtot. Nem kell tovább, csak pont annyira, hogy a sajt már melegen remegjen és épp még ne folyjon le róla. Ha kész, kiveszem a tálkákat, a sarkaiba ültetem a paradicsomot, borsot tekerek rá és azonnal, forrón tálalom.
1 személyre /

Gnocchi alla romana fontinával és paradicsommal

nov 272008
 

Néha a legegyszerűbb ételekből lesznek a legfinomabb vacsorák. Két-három harmatfriss, jóízű alapanyag, néhány eltalált, jóminőségű ízesítő és máris a mennyekben érezzük magunkat! Kell ennél több?

Mi is kell ahhoz, hogy egy viszonylag unalmas gombás sültburgonyát úgy igazán feldobjunk? Igazán könnyű lenne elrontani, vegyünk csak hozzá üveges gombát, szárított petrezselymet, dobozolt morzsát, leveskockát, szuperpiaci balzsamecetet… de nem is sorolom tovább, nehogy kedvet csináljak valakinek is. Az eredmény olyan lesz, ami után biztos nem nyalnánk meg mind a tíz ujjunkat!

De ebben a formában?? Többek között ettől is olyan szép az olasz konyha, hogy kevés egyszerű, de a maga nemében tökéletes hozzávalóval igazán emlékezeteset lehet belőlük alkotni. A cucina italiana ezernyi apró kis titkából talán ez a legfontosabb.

Ropogós, fehérhúsú, pici burgonyát vettem, gombából pedig valamilyen erdei lenne a tökéletes. Vegyünk egy hatalmas csokor friss petrezselymet és ha van házi, esetleg sajátsütésű fehérkenyerünk, még jobb. Azt pirítsuk picit meg, és tördeljük fel, majd reszeljünk bele egy friss, illatos citrom héját. A morzsától finom krémes lesz, a citromos petrezselyemtől pedig pikánsan fűszeres, amolyan gremolataszerű. Volt még egy kis maradék a marhahúslevesből, ahhoz most bor gyanánt Noilly Prat-t öntöttem, mert a száraz marsalám épp elfogyott (de jófajta száraz sherry is megteszi, illetve bármi, amit különben is szívesen meginnánk csak úgy), hozzá pedig sűrűn folyó balzsamecetet löttyintettem, kétfajtát is. Mikor megsült a gombás, tányérra tettem, szobahőmérsékletű parmezánt forgácsoltam – vagy inkább vékonyan vágtam – rá és fanyar olívaolajjal bőven meglocsoltam. 

Fenséges lett! A petrezselyem a fűszeres, citromos borral és balzsamecettel egy finom krémmé lényegült a gombával együtt, és minden egyes falatnál olajos, érdes, dióízű sajtot is éreztünk a szánkban.
Ehetjük köretként egy szelet egyszerű grillezett hús mellé, vagy könnyű vacsorának, de előételnek is megállja a helyét, ha formába tesszük. Pont így próbáltam, de végül összeesett a tornyom:-))

Gombás-petrezselymes sült burgonya

Gombás-petrezselymes sült burgonya
(Patate e funghi al forno)

600 g burgonya (salátának való, nem szétfővő fajta)
300-400 g gomba (champignon)
1 hatalmas csokor petrezselyem (80 g-nyi) vagy 2 marok rucola
2 szelet fehérkenyér (kétnapos szárazabb, esetleg 3 ek zsemlemorzsa)
1 db citrom reszelt héja
1 mk só
feketebors, frissen őrölve
kb. 120 ml alaplé (erős húsleves)
50-80 ml száraz desszertbor vagy vermouth
2 ek balzsamecet (nagyon jó minőségű, aromás legyen)
A tetejére
olívaolaj
parmezán forgácsolva

1. A burgonyát meghámozom, a nagyobb darabokat félbevágom és félcentis szeletekre vágom. A gombát lehéjazom és szintén vékonyra szelem. A kenyeret megpirítom, elmorzsolom vagy picire szelem.
2. A szeletelt gombát beteszem egy keverőtálba, hozzáadom a felvágott petrezselymet / rucolát, a kenyérmorzsát, a citrom héját, sózom és borsozom.
3. Egy tálkában összekeverem az alaplevet, a bort és a balzsamecetet (érdemes megkóstolni, hogy kiegyensúlyozott ízű, lehetőleg csak gyengén legyen savas.)
4. Közben a sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem. Kivajazok egy tűzálló tálat és felváltva beleteszem a burgonyát és a morzsás gombát, a tetejére inkább gomba kerüljön. A folyadékot egyenletesen ráöntöm, meglocsolom egy kevés olívaolajjal és lefedve betolom a sütő középső rácsára. Bő egy óra alatt megpuhul.
Tálalásnál kevés olajat és citromlevet öntök a tetejére.
3-4 személyre /

Formában, kiborítva is készíthetjük, akkor szeletelni is lehet. Ebben az esetben hagyjuk el a teljes folyadékot és ehhez a mennyiséghez adjunk 3 egész tojást, amibe  belekeverünk úgy 10 dekányi reszelt parmezánt. Egy kevés borral vagy alaplével lehet még lazítani. Ha megsütjük, egyben megáll és tortaként lehet szelni.

Gombás-petrezselymes sült burgonya

dec 312006
 


Hja, James Bond nemcsak külsőben, de italvonalon is fejlődik. Kinőtte a vodka martinit, mi több, már az sem érdekli, hogyan készül: "Do I look like I give a damn?" Egész filozófia, regényeket kitöltő elméletek épültek a shaken vs stirred, vagy az olívabogyó igen-nem dilemmára, új hősünk ezekre mind fittyet hányt.   

Új Bond született, hát új ital is kell ! Ami nem is új, hisz azt Ian Fleming, a sorozat írója kreálta és már 1953-ben megjelent, "Casino Royale" című regényében is közzétette:

"A dry martini," he said.
"One. In a deep champagne goblet."
"Oui, monsieur."
"Just a moment. Three measures of Gordon's, one of vodka, half a measure of Kina Lillet. Shake it very well until it’s ice-cold, and then add a large thin slice of lemon-peel. Got it?"

Az akkori idők trendjébe azonban jobban beleillett a martinival kevert vodka azzal az egy szem olívabogyóval. Új színt jelent az új vermut: Az eredeti receptben Kina Lillet szerepel, amit mára a Lillet Blanc váltott fel. A Lillet egy francia, "l'Apéritif de Bordeaux" néven is ismert, 1887-ben, a Lillet testvérek által kreált likőrféleség, mely kinintartalma miatt eredetileg a Kina Lillet nevet viselte. 
Ha még autentikusak akarunk maradni, mindenképp francia vermouth legyen. A martini neve viszont maradt, holott ez márka, nem pedig gyűjtőnév. Mindegy, ne okoskodjunk.  
A Vesper Martini már szofisztikáltabb változat – ha egyáltalán el lehet ezt mondani egy ilyen ütős italról.  

Ezúttal shakerben készül, jéggel is lehet, akkor kissé felhígul és az italt kissé lehűti. A tetejére pedig citromhéjat kell az ujjainkkal facsarni. A citromspirálból finoman kioldódnak az ital tetején a kesernyés olajok.
Bond Vesper Lynd-ről nevezi el az éppen kreált italát, mire az az okát firtatva megkérdezi: "because of the bitter aftertaste"?
Bond válasza: "because once you have tasted it, you won't drink anything else." 
Húúúúú…….

Az én saját mixem "feministább" módon:
4 rész Gordon's gin
1 rész Staraya Moskva
1 rész Noilly Prat 
Az egészet jéggel összerázom, egy szem jégre szűröm, pici citromlevet csavarok bele és egy citromspirált a tetejére. Ez sem rossz.

Vesper Martini

The Vesper Martini

3 oz gin – Gordon's (9 cl) 
1 oz vodka – Smirnoff (3 cl)
½ oz vermouth – Lillet Blanc (Kina Lillet, 1,5 cl)
citromhéj spirál
 

A gint és a vodkát shakerben jég nélkül összerázom és egy jégbehűtött koktélpohárba szűröm. Beleöntöm a vermouthot, nem keverem el. Citromspirál jár hozzá.