Júl 162016
 

Öt év Tour de France után olyat tettünk, mit még soha. Koedukált poszt születik, technikai okai vannak, de ez lényegtelen is. A tegnapi szakaszról Chilii írta a posztot, francia receptajánlót, én pedig megfőztem és szintén posztolom. Nem is rossz ez a fajta együttműködés, kinek épp mire van ideje, hogy hozza az élet.
Ez a gesztenyés recept ITT amúgy is tetszett, ezért azonnal felajánlkoztam, hogy megvalósítom. (Nem utolsó sorban meg is van a szombati vacsora.) Ardèche-ben járunk, Rhône-Alpes régióban, a környék tele van gesztenyével, alig találtunk autentikus receptet, amiből kihagyták volna. Első hallásra kicsit szkeptikus voltam, gesztenyeliszt, plusz még gesztenye is a disznóhoz, elég bizarr, óvatos duhajként csak a fél adagba zuttyintottam bele, de meglepően jó lett. Continue reading »

Sze 072015
 

Utolsó hetéhez érkezett a Vuelta. A tegnapi szakasz után még mindig Aru vezet, bár vészesen beelőzte őt a Katusha spanyol kerékpárosa Joaquim Rodriguez, és ezzel egyszerre már vérmes álmokat is szövöget a győzelmet illetően. Ideje még van rá!

Nézzük a mai szakaszt, még mindig Asztúriában vagyunk. Ezt az északon, az Atlanti óceán partján elterülő hercegséget nyugatról Galícia, majd Kantábria és Kasztília öleli körbe. Jó pár évvel ezelőtt autóztunk errefelé Santiagoból Bilbaoig, és megcsodálhattuk a tüneményes kis halászfalvakat. A tartomány rengeteg tónak, folyónak ad otthont, ennek ellenére úgy tapasztaltam, hogy – talán a hegyvidéknek is köszönhetően – szinte több a sok a húsétel, mint a hal.  Continue reading »

Sze 042015
 

Nem tehetek róla (bár biztosan igen), de Aragóniáról, errő, az észak-spanyol tartományról első hallatra nekem még mindig aragóniai Ferdinánd és kasztíliai Izabella frigye és az arról készült – hát most nem nem mondom, mennyire izgalmas – színjáték jut az eszembe. Úgy rémlik, nagyon élveztem az előadást, mély nyomot is hagyott bennem, azóta meg különösképpen érdekelnek a különböző királyi dinasztikák sorsa.

Na de térjünk rá a tegnap napra. A szakasz Andorrából indult és Leidában, ebben a Nyugat-Katalóniai városban futottunk be, közvetlenül Aragónia határánál. Fabio Aru vezet, és magára húzhatta a piros trikót.
Mindig sajnálom, hogy olyan kevés az idő, pedig hihetetlen mennyiségű érdekességet és információt lehetne magunkba szívni az érintett helyekről, ahol átahalad a Tour, Giro, Vuelta. Ezért is szeretem annyira a mi kis Serpenyőnket, nélküle ma már kevesebb lennék…. Continue reading »

Sze 022015
 

Amikor elkezdtem bejelölni az idei Vuelta szakaszaihoz a nevemet, ijedten vettem észre, hogy bizony lekéstem, a kollegák és kolleginák mind megelőztek a jelölésben és többek között Andorra is rámmaradt. Na de aztán hamar feltápászkodtam az ijedtségből és intenzív kutatásba kezdtem az andorrai gasztrovilágban. Megannyi oldalt átnyálaztam, és azon kaptam magam, hogy rettentően tetszik!

A mai 138 km-es, 11. szakasz végig az andorrai hegyekben, rendkívül kanyargós, hajtűkanyarokkal ugyancsak megspékelt, magaslati terepen zajlik. A mai verseny a legmagasabb csúcsnál, a 2.095 m magasan felvő Alto Els Cortals d’Encamp-nál fejeződik be, tehát ki sem mozdulunk Andorrából. Continue reading »

Júl 242015
 

Ha az elmúlt két napot drámainak nevezték a sportrajongók, akkor a Tour mai  138 km-es szakasza Saint-Jean-de-Maurienne és La Toussuire között sem lesz sétagalopp, jobb hasonlat is eszembe juthatott volna. Ma egész nap Rhône-Alpes régióban tekerünk, Franciaország dél-keleti, alpesi részén.
Az emelkedő már a negyedik kilométernél el is kezdődik, a Col du Chaussy először szerepel a Tour történetében és a Tour hivatalos oldala szerint az ereszkedés is igen színvonalas lesz.
Történelmet írhat ez a nap, drámában ma sem lesz hiány, úgy tűnik, hisz semmi sem kiszámítható, a 138 km-es szakaszon gyakorlatilag egy vízszintes méter út nincs, az utolsó kaptató, az első kategóriásnak számító, 6,1%-os emelkedőjével a La Toussuire csúcs is hozhat meglepetéseket. Continue reading »

máj 202015
 

A Giro mai, 147 km-es 11. etapja Forlitól Imoláig vezet, a Ferrari legendás pályájáig vezet. De először nézzük, mi is történt tegnap.
Az olasz Nicola Boem nyert, 200 km-nél kihajtott egy szintén olasz élbolyból és ezzel ötödik etapgyőzelmét biztosította.
Még mindig Contador áll az élen, bár mindössze 3 másodperccel veri az olasz Aru-t, meglátjuk, mit hoz a mai délután Imolában! Az olaszok esélye vitathatatlan, az eddig 98 versenyből csupán 29-szer nem olasz versenyző állt a dobogó legfelső fokán.
Emlékezzünk meg az első nemolasz győztesről is: a svájci Hugo Koblet 1950-ben nyerte meg a 33. Giro-t. Continue reading »

aug 302014
 

A mai bejegyzéshez sem tudok még aktuális állást írni, messze vagyok a bázistól, tehát akit érdekel, nézze a Vueltáról szóló híreket ITT! (Ha géphez jutok, pótolom az eseményeket.)

Ahogy tegnap is írtam, még mindig az andalúz tájban gyönyörködhetünk, ma egy 207 km-es szakaszt tekernek a fiúk Baeza és Albacete között.
Ma rendhagyó módon egy kanári szigeteki receptet hoztam, de erre két nyomós okom is van! Egyrészt mondhatnám azt is, hogy épp ott van a közelben, de valójában olyan rég meg szerettem volna már mutatni ezt az egyszerű, de fantasztikus mártást, csak valahogy mindig lemaradt. Most viszont nincs mese, itt járunk Spanyolországban, a Mojo cilantro a Mojo rojo mellett (ami meglepő módon piros színű mártás) a két talán legismertebb kence, amolyan spanyol pesto. Continue reading »

máj 242014
 

Még mindig Piemonte tartományban teker a Giro 14. etapja, ma egy 162 km-es szakasszal küzdenek a fiúk Agliè és Oropa között, érintve az 1482 m magas Bielmonte-t, amúgy remek kis síterep. (Részletes beszámoló a szakaszról a velo.hu-n ITT.) Az első piemonti beszámolót Aldente posztjában találjátok, ő a tartomány leghíresebb boráról, a Barolo-ról ír, és ezzel készített rizottót. Tegnap Égigérő Paszuly mandulás habcsókot, amarettit sütött, nálam pedig a sajt és a szarvasgomba lesz a főszereplő. Igen, ezzel a néhány étellel és egy jó húsos második fogással már bátran nekivághatunk egy valódi piemonti vacsorának.

A fontina sajt az egyik kedvencem, gyakran szerepelt már a blogon is, nemhiába tartják a világ – egyik – legjobb sajtjának. Erről lehet vitatkozni, azonban tény, hogy egyedi állaga és íze miatt semmivel sem lehet helyettesíteni. Nevét a svájci határ közelében lévő, az olasz Alpokban található Fontin hegységről kapta. Már a XIII. században is készítették, bár a nevét csak 1717-től jegyzik. 1955-től eredetvédett, tehát megkapta a DOP minősítést. Continue reading »

ápr 302014
 

Van abban jó dolog is, ha az ember hétfőn bevásárolni megy. Mondom, hétfő, vagyis hétvége után. Ilyenkor nem egy dologtól szeretne megszabadulni a kiskereskedelem, vagy a hentes, most például libacomb volt a terítéken. Nosza, fogjatok pár libacombot, nincs mindig ilyen alkalom, érdemes kihasználni! A húsnak semmi baja, ha beteszitek a fagyasztóba, bármikor ki lehet venni.
Most minimál módon készült, jó sokáig sült közepes hőfokon, a köret csupán friss, zsenge tök. Mondom, minimál. És nagyon finom. Continue reading »

ápr 252014
 

Hetek óta senyvedek egy igazán nagyméretű sütőtállal. Na nem, mintha nem lenne elég a kamrában (nincs), de a hatalmas sült zöldségkupacok egyre kevésbé férnek el a meglévő edényzetben. A legnagyobb gond, hogy nincs fedelük, az pedig fontos. Méregdrága, színes kerámiacsodákkal már találkoztam, de még mindig keresem a valamivel olcsóbb megoldást. A legolcsóbb persze a fóliatakarás, ez van.

Akkor a recept. Csirkés egytálnak indult, valójában az is, mert nem akartam két külön edényben sütögetni, bár egyszerre is be lehetett volna tenni a sütőbe. (Ha lenne két rávaló fedőm.) Így rusztikusabb, de nagyon finom rakott húsos zöldség lett belőle. Tejföl mehet a tetejére, én most kesukrémet készítettem (így lett tejmentes), menet közben pakoltam bele a különböző ízfokozókat, mint szezámkrém, zöldcitromlé és római kömény. Fantasztikusan jó lett, az összeállítás kissé macerás és időtrabló, de nálunk két napra megoldja az etetési gondot.
A felszabaduló időmben pedig megyek süteményt sütni. Continue reading »

feb 272014
 

A képlet néha egyszerűbb, mint gondolnánk. Hűtőt kell üríteni, már kong az ürességtől, de a frissek közül van még benne egy félig teli üveg cukormentes lekvár, kolbász, egy pohár vízben rucola, egy csomag levegőn érlelt sonka és füstölt pisztráng. A többi maradhat, ki fogja bírni a távollétet.
Találós kérdés, mi legyen a vacsora? A leves kész, előételnek pedig nyúlok is a sonkáért és a pisztrángért. A férjem kikapja a kezemből, mit csinálsz, ez szentségtörés! felkiáltással, de a tervem már kész, és lám, el is fogyott. A rucola azonban túl markánsnak bizonyul az amúgy is karakteres pisztráng-sonka duóhoz, frissen felvágott petrezselyem a legjobb választás, ennek hiányában most szárított oreagánóval szórtam meg.
Klassz kis partifalatok, természetesen száraz fehérbor, vagy inkább prosecco dukál mellé. Continue reading »

jan 282014
 

Kezdem átértékelni a főzeléket. Azt, amit azért hívnak így a magyar konyhában, mert nem páralék, de nem is gőzölék. De hagyjuk is az etimológiát, nem visz ez semerre. A főzeléket, mint ezt a vastag tejes zöldségsűrítményt kezdem megszeretni. Hiába, húszévente érdemes felülvizsgálni az ízlésünket, változott-e valami. Jelentem, nálam igen! Egy porhanyósra érlelt és két percig sütött marhasteak alá nem adnám, de sült kolbász ágyának vagy mellé alig lehet jobbat elképzelni.

Most kókuszkrémmel készült, nem is kellett volna alá még liszt, de tettem bele egy kevés mandulalisztet, jobban összefogta. Ami új, belevágtam az alapba egy kápiapaprikát, a végén pedig mangóbalzsammal savanyítottam. Hiába, ő a kedvencem. Continue reading »

jan 162014
 

A Facebook-nak – számolatlan hátránya mellett – előnye is van. A tegnapi vacsoránk pár nappal ezelőtt ott jött velem szembe, hálás is vagyok annak, aki  épp tetszését fejezte ki annál a bejegyzésnél, biztos nem én vagyok az egyetlen háziasszony, akinek legkésőbb déltájban fejtörést okoz, mi is legyen a vacsora.

A retro manapság bombabiztos tipp, én sem haboztam. Bár nagyon szeretem a különleges dolgokat a konyhában – azért lássuk be, kinek mi a különleges -, az egyszerű, hagyományos ételnek is van varázsa. De még mekkora.
Egy kolbászos tojáspörköltről van szó, amit feltétnek kínáltak, de már ránézésre is ő kiáltott köretért. A sűrű kolbászos mártás messziről emlékeztet a spanyol vörösborban párolt chorizora (Chorizo al vino tinto), de csak emlékeztet. Continue reading »

dec 172013
 

Tavaly töltött pulykát sütöttem Karácsonykor. Abban megállapodtunk, hogy legyen egy újfajta töltelék, ne húsos, de ne a szokványos kenyér-tojás kombó, én magam részéről valami gyümölcsösről álmodoztam.
Sok netezés után meg is találtam A Tökéletes Tölteléket, és természetesen nagy izgalommal vártuk a vacsorát, mi sül ki ennyi dióból, áfonyából és aszalt gyümölcsből. A receptet – ha jól emlékszem – egy amerikai fórumon találtam, akkor nem mentettem ki a linket, csak gyorsan kimásoltam a hozzávalókat. Martha Stewart rémlik, csak nem orrol meg rám, ha nem tudom pontosan felidézni. Continue reading »

dec 122013
 

Egyszerű, lusta asszonynak való vacsora. A hentesnél megveszem a kolbászt, utána beugrom a zöldségeshez a sütőtökért. Minden más van otthon, ez valóban csupán néhány perc munka, egy óra múlva lehet is vacsorához csöngetni.
Nem, nem szoktam ilyen egyszerűen elintézni, de néha jól esik a lazítás, igazam van?
A sütőtököt szinte mindenki szereti. A hokkaido fajtában az a fantasztikus, hogy a héja is vele puhul, nem kell hámozni. A titka a fűszerezésben rejlik, akkor simán el lehet adni köretnek is, mint most. Continue reading »

okt 232013
 

Tavaly késő ősszel sütöttem először ezt a kókusztejes karfiolt, de csak nem tudtam előbb megmutatni. Vacsorára húshoz kerestem köretet, rózsáira szedtem egy közepes karfiolt, találomra befűszereztem egy bögre kókusztejet – a fehérbort sem hagytam ki belőle, és fedő alatt bedugtam a sütőbe. Mikor kihűlt, csak ettük és ettük szótlanul, a férjem pedig két ujjal törölte ki a sütőtálat. Mondta, hogy másnap is süssek ilyet. Csakhogy volt egy bibi. Nem emlékeztem már pontosan, miket dobáltam a szószba.
Ezt követően volt még néhány kísérletem, míg rátaláltam a végleges verzióra. Persze a többit is megettük. Először a fűszerkeveréket szerettem volna posztolni, annyira Continue reading »

Sze 022013
 

Sült csülök káposztával, ez akár magyaros fogás is lehetne. Lehetne, hisz ezek az ételek a monarchiával kerültek át hozzánk a szomszédos Ausztriából, ugyanúgy, ahogy Dél-Tirolba is a politika kényszere folytán. Erről már többször írtam, mennyire szeretem ezt a “rusztikus-fúziós” konyhát, ez a káposztás csülök is a fűszerezés és a bor által lesz olaszosabb, mint magyaros. A titka pedig – ha van ilyen egyáltalán – csupán annyi, hogy alacsonyabb hőfokon süssük a csülköt akár öt órán keresztül is, a végén pedig süssük ropogósra a tetejét. Continue reading »

Már 252013
 

Van olyan, aki nem szereti a húsgombócot? Na jó, nem a vegetáriánusokra gondolok, de a húsevő gyerekek körében ez mindig biztos sikert arat. Sőt, felnőttkorban is, talán azért, mert olyan remekül variálható és elég gyorsan készen van. Ennyi érv mellett nem is értem, miért kerül nálunk olyan ritkán az asztalra… Na majd ezen változtatunk!
Az apró gombócokhoz általában egy sűrű szaftos mártást készítek, gyakorlatilag ezekben fő a gombóc. A köreten egy kicsit törtem a fejem, egy hete tologattam az édesburgonyát, mert mindig akadt más befutó a vacsorához. Kezeletlen biocitromot szinte mindig tartok otthon, hihetetlen, mennyi ételt feldob, másrészt imádom a citrom savanykás-fanyar ízét, ezért egyben is gyakran is felhasználom.  Continue reading »

Júl 092012
 

Ma egy rövidebb, időmérő szakasz zajlott a Tour-on, Besançon-ig. Franche-Comté tartományban vagyunk,  északon Lotaringia és Elzász, nyugaton Svájc határolja, keleten Champagne-Ardenne, majd Burgundia, délen Rhône-Alpes a szomszédok. Hegyekkel körülvett terület, északon a Vogéz-hegység, nyugaton a svájci Jura emelkedik, ideális kerékpáros túra, de itt találjuk Franciaország legtöbb erdejét is. Karsztpatakok, folyók, tavak váltják egymást, a természet itt a az egyik leglenyűgözőbb arcát mutatja.
Jó példa erre a Doubs: karsztforrásként indul, sebes helyi patak lesz, majd Saint-Pont-nál tóvá szélesedik, majd folyóként hömpölyög, hogy a hegyfalakon keresztül 27 m magasból vízesésként zuhanjon alá. Csodálatos, ugye?

Franche-Comté nem más, mint egy hatalmas sajttál, már a neve is ezt sugallja. Ami a franciáknál a comté sajt, az Svájcban a gruyère. Innen származik a Mont d’Or, amit a dobozában, fehérborral szoktak megsütni, a morbier, a nálunk is jól ismert emmentáli kemény sajt, a markáns illatú, de a jól olvadó munster is. A sajtokat még mindig kézműves módon állítják elő. Ahol ennyi a sajt, ott híres a sajtfondü is, gondolhatnánk, és igazunk is van.
Franche-Comté kertjeiben terem a cseresznye, híres a pálinka, amit a fondü után le kell gurítani, de ugyanolyan ismert a cseresznyés palacsinta is, amit cseresznyefagylalttal tálalnak.

A Vogézekből származik a híres Absinthe, efölött diskuráltak már annak idején Baudelaire és barátai, innen származik a híres Montbéliard-kolbász is, mely az enevű szarvasmarháról kapta a nevét. A kolbászt 600 m magasan, a hegyekben, füstölőbarlangokban készítik.

A Malinas olyan, akárcsak a rumtopf – pálinkában eltett málnáról van szó, de finom és méltán híres a mirabella (clafoutis-t is készítenek belőle), a szilva vagy a barackok is.

Egy igen egyszerű fogást mutatok, mivel a sok különleges alapanyag miatt a legtöbb jellegzetes étel nálunk nehéz elkészíteni.

A Munster sajttal készült Roïgabrageldi eredetileg egy elzászi, paraszti étel, de itt Franche-Comtéban is létezik egy hasonló készítési módja. Svájciak a szomszédok, nem csoda, ha úgy készült, akár a röszti. Én most inkább egészben hagytam, feszes burgonyához ez jobban illett. A határok elmosódnak, ugye:)

Ez a recept az idei Tour de France kerékpáros körversenyének konyhai változatára,
a
Tour de Serpenyő-re készült.

Munster sajttal sült burgonya
(Roïgabrageldi)

350-400 g (szétfővő) burgonya
2 ek olívaolaj
2 db salottahagyma
só, feketebors
kevés fehérbor
120 g Munster sajt

A burgonyát meghámozom és 2 mm-es vastagságú karikákra vágom.
Egy serpenyőben olajat hevítek és üvegesre párolom benne az apróra vágott hagymát. Ráteszem a burgonyát, és kevergetve pirítom. Félidőben hozzáöntöm a bort és félig lefedve roppanósra párolom. Közben nem baj, ha megtörnek a szeletek, és kicsit összesül. Sózom és borsot tekerek rá.
Mikor kész a burgonya, a serpenyőben ráteszem a nagyobb darabokra vágott sajtot, ráolvasztom és tálalom.
2 személyre /

Júl 072012
 

Évente kétszer-háromszor nekiállok, és nagyobb társaságnak főzök egy hatalmas adag húsos káposztát. Hosszú évek óta főzök hasonlót, egy ősrégi francia szakácskönyvben találtam a receptet, ami emlékeim szerint akkoriban eléggé magyarosra hajlott.
Két éve rájöttem, hogy nem véletlen hívom én ezt a mindentbele-egytálamat elzászi káposztának, mert ugyancsak hajaz az ő híres choucroute-jukra.
A choucroute [sukrut] olyan, mint nálunk a töltött, vagy inkább a húsos káposzta több fajta hússal: egy hatalmas fazékban legalább három, de inkább négy-ötféle különböző húsneművel savanyú káposztát főznek, ami jellegéből adódóan másnap, sőt harmadnap felmelegítve sokkal finomabb lesz. Az ízek összeérnek és kiforrnak, akárcsak a mi töltött káposztánknál.

A choucroute-nak nincs különösebb titka, csupán a fűszerezés más, illetve nem biztos, hogy az elzászi kolbászt be tudjuk szerezni, akkor viszont legyen valami hasonló. Continue reading »