jún 122012
 

A gyors-finom-egészséges reggelik kategóriában verhetetlen lesz, ráadásul ezerféleképpen variálhatjuk.
Másfél hét után találtam a hűtőben egy doboz túrót és néhány gyümölcsöt is (a zöldségekről most mélyen hallgatok, de azóta sikerült mindet megmentenem).

Szemes túró fűszeres naranccsal
Fűszeres-narancsos szemes túró

200 g szemcsés túró (cottage cheese)
1 tk Muscovado vagy barna nádcukor
1 tk méz, agáve- vagy egyéb szirup
1 kisebb narancs
1 tk mogyoró- vagy dióolaj
kevés őrölt fahéj (vagy más fűszer)
1 ek crème fraîche (vagy tejföl, tejszín)
1 ek házi baracklekvár
csipet só

bazsalikom

A narancsot meghámozom, karikára vágom és negyedelem.
Egy mélytányér aljára rásimítok egy réteg túrót. Megszórom a barna cukorral és ráfektetem a narancsdarabokat és ráöntöm a levét is. Locsolok rá egy kevés olajat és szirupot és megszórom fahéjjal vagy egyéb fűszerrel.
A maradék túróhoz keverem a tejfölt, a baracklekvárt és egy csipet sót. A narancsok közé teszem a halmokat, ízlés szerint megszórom még egy kevés barna cukorral.
Tálalásnál tépkedett bazsalikomlevéllel is megszórhatjuk.
1 reggeli adag /

ápr 222012
 

El fognak szaporodni a minitortareceptek a blogon, mert nagyon rákaptam. (Aztán mindenki döntse el, hogy ez most jó hír-e neki, vagy sem.) Régebben a 18 cm-es, fele formában sütöttem, de azon is három napig nyammogtunk, a vége meg ment a kukába, végelszáradás okán. Tavaly azonban vettem egy pici, kerek, kapcsos sütőformát, nemrég meg két hasonló szívformát, na hát ebben aztán mindenki kiélheti hirtelen feltoluló sütési vágyát, csak a hozzávalókat ne felejtsük el arányosan lecsökkenteni. Érhetik az embert ebből kifolyólag meglepetések, csak szólok. Írok majd erről is, mármint hogyan csökkentsünk, riszájzoljunk le bármilyen süteményt, erre még kicsit várni kell.

Szóval mini, de sütemény, és ez a lényeg. Most két főre, formára, tányérra, étvágyra szól, ízlés szerint felszorozható. Az alaprecept Anitától való, és bár ő sem híve a túlcukrozásnak, még annál is kevesebb cukrot tettem bele, a tetejét pedig megszórtam – pillanat, puskázok -, mézes puffasztott búzával, pontosabban nem azzal az agyonédesesített K. betűs műremekkel, hanem bio, vadvirágmézes puffasztott tönkölybúzával, nagyon jó lett a tetején. Bár kicsit kemény lett sütés után, ezért a sütés vége felé érdemes meglocsolni vagy megspriccelni egy fél kanál alma- vagy egyéb gyümölcslével, az csak jót tehet.

Egyszemélyes nutellatorta puffasztott mézes búzával és vaníliás joghurttal
Nutellatortácska, honey pops és vaníliás joghurt

(Torta di nutella con grano soffiato)

A tésztához

2 db tojás
40 g barna nádcukor
75 g / 1,5 ek Nutella
100 ml tej (2,8%-os)
80 g búzaliszt (BL-55)
½ tk sütőpor
1 csipet tengeri só
A rávalóhoz
100 g / 2 ek Nutella
3 ek puffasztott mézes búza (bio)
4 ek zsíros joghurt
½ rúd vanília

kevés reszelt citromhéj

Egy magas keverőtálban kézi robotgéppel 6-8 perc alatt habosra keverem a tojásokat a nádcukorral. Fakanállal beleforgatom a szobahőmérsékletű Nutellát, majd a tejet is. Belekeverem a lisztet, a sütőport és a sót is.
A sütőt előmelegítem légkeverésen 160 °C-ra (alsó-felső állásban 180 °C-ra). Két kis kapcsos formát kikenek vajjal.
A formákba öntöm a hígabb állagú tésztát, majd a tetejére szórom a puffasztott búzát. Egy kanállal nem árt kissé belenyomkodni a tésztába.
Beteszem a sütő középső rácsára és 20-25 percig sütöm. Úgy lesz jó, ha nem sül teljesen át, maradjon még nedves a közepe, ezt tűpróbával ellenőrízhetjük.
Kihűtöm, lefejtem a kapcsot és tányérra teszem. Meg lehet szórni kakaóporral, de a tetejét át lehet kenni kevés, egy kanál forró vízzel elkevert baracklekvárral is, akkor még szottyosabb lesz. Citromos vaníliajoghurtot adtam mellé.
2 kis (300 ml-es) sütőforma

ápr 182012
 

Egy importdömpingnek köszönhetően másfél hónapja dúlt a magyar blogokon a szicíliai narancsláz. A kezeletlen héjú narancsokból mindenki lekvárt főzött, héjat kandírozott, vagy beturmixolt. Én is vérszemet kaptam, bár én kilónként és kényelmesen is meg tudom venni a narancsot, képtelen voltam ellenKandírozott gyömbéres-konyakos narancskarikákállni!
Elsőre egy vacsora utáni gyors kis desszertet akartam, és nocsak, ez lett belőle, ez után már nem is volt megállás. Sehogy sem bírtam ennek a “dolog”-nak nevet adni, hát ez lett belőle, kandírozott kompót, vagy mi a szösz, ha valakinek jobb ötlete támad, csak tessék, nyitott vagyok újra elnevezni a gyermeket.

Tettük a szöszt aztán mindenre, először meztelenül kiettük a serpenyőből, később már kultúráltabban palacsintára tettük, volt poharas krémen és nota bene vajas kenyéren is.
Egyszerűen megunhatatlan, gyártsatok sokat, ha fellelhető még némi kezeltlen narancs vagy mandarin, a nevetek fel lesz vésve a kéménybe, én mondom!
A fűszerekkel meg bátran lehet játszani, nálam ilyesmi volt az utolsó verzió.

Ez a kép azóta a dallacucina facebook-os oldalát is díszíti, annyira jókedvem lesz tőle, ha ránézek! Finom nyárvárást mindenkinek!

Nádcukorban kandírozott konyakos narancskarikák
Kandírozott gyömbéres-konyakos narancskompót

3 db nagyobb (kezeletlen) narancs
kb. 5 enyhén púpozott ek barna cukor
1 cm gyömbér
szűk 100 ml száraz marsala (szicíliai desszertbor)
csipet tengeri só
1 ek zölcitromlé
1 korty idős, érett konyak

A narancsokat tisztítószeres vízzel megmosom, alaposan leöblítem és leszárítom. Éles késsel 3mm vastag karikákra vágom.
Egy serpenyőbe teszem a cukrot és közepes hőfokon elkezdem karamellizálni, majd néhány perc múlva, mikor a cukor már olvadni kezd, belehelyezem a narancskarikákat is. Nem baj, ha néhány helyen fedik egymást a karikák.
A gyömbért meghámozom, lereszelem és hozzáadom a sziruposodó léhez, majd felöntöm egy kevés desszertborral. Csipet sót teszek bele. Addig hagyom, amíg egy sűrűbb, de még folyósabb szirup marad alatta, a bort apránként hozzá lehet önteni.
A végén belekeverem a zöldcitrom levét és a legvégén beleöntöm a konyakot. Ebből el is párologtathatjuk az alkoholt, de akit nem zavar az alkoholtartalom, hagyhatja.
Lehúzom a tűzről és már fel is használható. Hűlés során még sűrűsödik egy kicsit.

ápr 152012
 

Egyszemélyes kis torta, csak úgy. A tésztát érzésre kevertem ki, de ilyen kis mennyiségnél nincs szükség receptre, adja magát. Az apropót a tonkabab adta, muszáj volt kezdenem vele valamit. A tojáshoz annyi lisztet adtam, hogy épp csak kössön a tészta.
Kevés cukor, finom olívaolaj, durvára darált mák, sűrű joghurt, az idei első eper, – és vasárnap!
Aki teheti, igyon hozzá egy pohár proseccot!

Úgy tűnik, Dolce vita is nálam találta meg az inspirációt az Epres máktortácskákhoz :))

Tonkababos, mákos, epres egyszemélyes tortácska

Tonkababos, mákos, epres személyügyi tortácska

A kevert tésztához
1 db tojás (L méretű)
1 lapos ek barna nádcukor
1 csipet só
2 ek extraszűz olívaolaj (lágy, gyümölcsös)
2 lapos ek liszt (BL-55)
½ szem tonkabab
A krémhez
2 ek crème fraîche
1,5-2 ek durvára darált mák
1 ek agáveszirup
A tetejére
3 ek tejszínhab vagy zsíros joghurt
4 szem eper
fehércsokoládéforgács

1. Egy keverőtálban habosra verem a tojást a cukorral és a sóval. Fakanállal lazán belekeverem az olajat és a lisztet, majd belereszelek egy kevés tonkababot. A tésztát beleöntöm egy 3 dl-es kis sütőformába.
2. A sütőt légkeverésen előmelegítem 160 fokra.
3. A krémhez összekeverem a nem túl savas tejfölt a durvára darált mákkal és a sziruppal. Egy kiskanállal a tésztára simítom a mákos tejfölt, nem baj, ha a szélekre nem jut. Betolom a sütőbe és 20-25 percig sütöm.
4. A tortácskát langyosra hűtöm és tányérra teszem. A tetejére halmozok egy kevés felvert tejszínhabot vagy zsíros joghurtot, ráhelyezem a félbevágott eperszemeket és megszórom a csokoládéforgáccsal. Porcukrot szórok a tetejére.
Egyszemélyes tortácska 3 dl-es tortaformában

 

feb 192012
 

Ritkán történik meg, hogy meglátok egy kekszet és egyből eldöntöm, ezt bizony meg kell sütnöm. Az pedig még ritkábban történik meg, hogy röpke néhány nap múlva hipp-hopp, valóban kész is lesz. Ebből az következik, hogy ez a keksz tudhat valamit, amiért még én is képes vagyok nekiállni. Persze itt nem a képességről van szó, hanem a család kekszfelvevő képességéről, ami az utóbbi időben aktívabbnak látszik és gyakoribb kielégítésre szorul.

A kekszek közül az amerikai cookie-féleségeket szeretem a legjobban, ezekhez szoros érzelmi szálak is fűznek, tényleg nem nehéz őket megszeretni. Még nekem sem, aki magam nem rajongom túl a keksz műfaját, sőt, keksz nélkül évekig el tudnék éldegélni, de egy jó saláta nélkül … na az már maga lenne a gasztrónihil :). Szóval egy igazi, autentikus, kívül ropogós, repedt tetejű, belül omlós, puha, lágy cookie még engem is levesz a lábamról, ebben pedig megláttam a lehetőséget.

A recept Katától származik, aki ugyan – még – nem vezet blogot, de a Facebookon elárulta a receptet. Aszalt meggy helyett a már sokszor bevált vörösboros sült meggyet használtam, amitől puhább és egyben egy picit savanykásabb is lett a keksz (nyugi, tényleg csak egy leheletnyit!), nekem így nagyon ízlett, de mondom, én elsősorban salátaőrült vagyok, egy jófajta, sűrű balzsamecet meg tuti jó édességekbe is. Mondom én.
Köszönöm Katának a receptet, a meggyet kivéve minden arányt megtartottam, így a keksz is megy a családi kincstárba.

Feketeerdő cookie - vörösboros aszalt meggyes - csokoládés omlós keksz
Feketeerdő cookie

(Chocolate and Dried Cherry Cookies)

50 g vaj
100 g étcsokoládé (60%-os kakaótartalmú)
50 g barna cukor
50 g kristálycukor
1 db tojás
100 g liszt
1 enyhén púpozott ek nyers kakaópor
½ mk só
½ tk sütőpor
vörösboros sült meggy

– 1 üveg meggybefőtt (kb. 350 g lecsöpögtetett meggy)
– 60-80 ml testes vörösbor
– 1 ek kristálycukor
– 1-2 ek balzsamecet

Először elkészítem a sült meggyet és langyosra hűtöm. (Ez nagyjából egy óra, de használhatunk sima aszalt meggyet is.)
Egy lábasban enyhén megolvasztom a vajat az összetördelt csokoládéval, majd beleteszem a kétfajta cukrot. Mikor a cukor teljesen elolvadt, fakanállal belekeverem a tojásokat. (Nagyobb tésztamennyiségnél a tojásokat egyenként üssük bele és keverjük el!) Kimérem a szárazanyagokat (tegyünk bele egy kanállal kevesebb lisztet, hogy később még korrigálni lehessen, ha szükséges) és kanalanként ezt is a masszához keverem. Aláforgatom az aszalt meggyet.

A sütőt alsó-felső állásban 175 °C-ra előmelegítem. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral.
Egy kisebb kekszkinyomó kanállal (ehhez a legkisebb kinyomó kanalat használtam, small cookie scoop néven, 2 tk űrmértékkel, de természetesen nagyobbat is lehet használni.) tésztahalmokat nyomok a tepsire, kellő távolságra egymástól (4×4 halom).
Betolom a sütő középső fokára és kb. 15 percig sütöm. A sütési idő erősen függ a tészta állagától, tehát attól, hogy mennyire nedves. Ha sima aszalt meggyet használunk, akkor elég 11-12 perc.
A cookie-kat soha nem szabad túlsütni, akkor vegyük ki, mikor még puha és sületlennek néz ki! Hűlés után pont megfelelő lesz.
22 db kisebb cookie lesz belőle /

Feketeerdő cookie

okt 262011
 

Biztos sok mákos receptet nézegettem mostanában, de pár napja hirtelen rámtört a mák utáni vágy. Mivel roskadásig járunk a szőlőben, egyik este vacsorára egyszemélyes palacsintákat ütöttem össze. (Egyeseknek azért nem árt előtte egy saláta.) Kisebb serpenyőben vastagabbra süthetjük, akkor jó harapható kis darabokat kapunk. Természetesen sima búzaliszt is megteszi, de a tönkölyliszttel, főleg a teljeskiőrlésűvel olyan igazi őszies íze lett.
Még szőlőmagozással együtt is készen vagyunk negyed óra alatt.

szolos_makos_palacsinta1

Szőlős-mákos palacsinta

1 db tojás
30 g teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt (TGL 300) *
2 késhegynyi sütőpor
2 csipet só
1 ek méz (vagy juharszirup, agávészirup, esetleg barna nádcukor) *
1 ek dióolaj
50 ml tej (3,5%-os) *
1 tk növényi olaj
A tetejére
100-120 g szőlő, magozva
1 – 1½ ek darált mák
1 tk barna nádcukor
*

A palacsintatésztához egy keverőtálba feltöröm a tojást és beleszórom a lisztet, a sütőport, sót, édesítőszert és az olajat. Simára keverem, majd beledolgozom a tejet is és rövid időre állni hagyom.
A szőlőt megmosom, félbevágom és kimagozom. A mákot a cukorral megdarálom.
Egy 20,22 cm Ø serpenyőt épphogy kiolajozok és vágott felükkel lefelé belefektetem a szőlőszemeket. Közepes hőfokon felhevítem a szőlőt, néhány perc múlva elkezd karamellizálódni. Ekkor ráöntöm a palacsintatésztát, forgatva szétoszlatom a serpenyőben és néhány perc alatt félkészre sütöm. Mikor már barnul a széle, de a közepe még nyers, egy lapáttal óvatosan átfordítom és csupán néhány pillanatig sütöm a szőlős felét is.
Ha kész, azonnal  tányérra csúsztatom a palacsintát és bőven megszórom a cukros mákkal.
1 személyes palacsinta / 638 kcal / 36,2 g zsír / LF30: 51,1 %

szolo_serpenyoben_1

* Változatok:
Hogyan tedd gluténmentessé? – Cseréld le a búzalisztet gluténmentes lisztre, használj mandula- vagy gesztenyelisztet.
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – Cseréld le a tejet kókusz- vagy magtejre.
Hogyan tedd paleóvá: –  Cseréld le a búzalisztet mandula- vagy gesztenyelisztre, a mézet természetes édesítőre, a tejet kókusz- vagy magtejre.
A szőlő magas CH-tartalmú, esetleg ezt is helyettesítsd meggyel vagy szilvával.

aug 222011
 

Palacsinta ez is, bár nem az a megszokott laposabb fajta. Régen ettünk, de pár hete hirtelen kedvet kaptam hozzá. Mi lehet szebb vasárnap reggel, kora délután, mint kibotorkálni a konyhába és kávét kortyolva, zenét hallgatni és közben palacsintát sütni?

A ráérős vasárnapi reggelik kapcsán említettem már, mennyire szeretem ezt a tipikus amerikai reggelit, hihetetlen, mennyire lehet tobzódni az édestől a sósig, gyümölcstől a kolbászkáig, ezért érdemes néha gépre ülni és átrepülni az óceánt néhány napra – utána meg jöhet a fogyókúra :)). Tavasszal jó pár palacsintát megkóstoltunk, ezekből is jön még egy-két igazán finom recept.
Na de maradjunk a pancake-nél. (A pancake egyébként serpenyőben sült édességet, süleményt jelent és a tészta lazításaként jellegzetesen szódabikarbónával ÉS sütőporral készül.) Nagyon finom darab, süssük vastagra, mindig legyen benne író, szódabikarbóna és sütőpor és maradjon levegős, úgy az igazi! Most édesen készült, és a megmaradt barackokkal kellett kezdenem valamit, így született a lekvárban átforgatott barackok ötlete.
Aki még több palacsintára vágyik, annak Flat-cat blogját ajánlom, igazi palacsinta-tudor!:))

Amerikai írós palacsinta eperlekváros sárgabarackkalAmerikai írós palacsinta eperlekváros sárgabarackkal
(Buttermilk pancakes with apricots in homemade strawberry jam)

A palacsintához

155 g búzaliszt (BL-55)
1 db tojás
300 ml író
40 g (barna nád)cukor
½ tk vaníliakivonat
1 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
1 csipet só
60 ml növényi olaj
A lekváros barackhoz
1 nagy löttyintés fehérbor
kb. 2 ek eperlekvár
4 szem sárgabarack

1. Egy keverőtálba teszem a száraz hozzávalókat, összekeverem és beleöntöm a folyadékokat is. Habverővel lazán összekeverem, de ne dolgozzuk túl, akkor nem lesz légies a tészta, nyugodtan maradhat néhol darabos. Sűrű palacsintatészta állagot kapunk.
Egy 10 cm átmérőjű serpenyőt felforrósítok (7/9), beleöntök egy kanálka olajat és elosztok benne egy kisebb merőkanálnyi tésztát. Ha megsült az egyik oldala, óvatosan átfordítom és megsütöm a másikat is. Sütőben előmelegített tányérra teszem. Az összes palacsintát kisütöm.
2. Közben megmosom a barackokat és hosszában nyolcadolom. Egy kis lábasban néhány perc alatt beredukálom a bort, (ezáltal az alkoholtartalma is elpárolog, tehát gyerekek is ehetik) hozzákeverem az eperlekvárt, de épp hogy csak átmelegítem, már nem forralom! (Vízzel vagy kevés almalével is készíthetjük, a célunk az, hogy a lekvár folyékonyabb legyen.) A barackot óvatosan a lekvárba forgatom és tálalom is.
9 palacsinta lesz belőle /

Már 242011
 

Nem kell megijedni, a még hosszabb cím ellenére ez egy tényleg gyorsan elkészülő, sőt még hihetetlen finom vacsora is. Mikor hazaértem, már elkezdődött a szűk egyórás vitaműsor a tévében, és még be sem fejeződött, mire végeztünk a vacsorával. Ennyi időbe persze csak a konzerv fehérbab fér bele, ennyit varázsolni még Nigella is csak akkor tud, ha felnyitja azt :). (A rucola konyhakész állapotba való hozása a legidőt- és idegetrablóbb tevékenység, ha erre be tudunk valakit szervezni, hát akkor nyert ügyünk van:).
Kéthetes távollét után üresen kongott a hűtő, csupán húst, rucolát és citromot kellett venni, a többit a kamra adta. Azt meg nem ér megkérdezni, hogy miért volt otthon chips, de azért elmondom, hogy elörököltem fél zacskóval, kidobni még sem akartam, így egy hirtelen ötlettel így végezte.

A balzsamkrémet már régen készítettem, az alapja a már sokszor bevált és igen sikeres balzsamecetkrém volt, amibe gyömbért és citromhéjat tettem. Nagyon-nagyon ütős, nagyobb adagot is érdemes belőle készíteni, mert évekig eláll.

A csirke elég unalmas, próbálom változtatgatni, de késő este nincs már nagy választék, hentes bezárt, marad tehát a szuperpiac, borjúért, halért jobb lenne napközben kiszaladni. Ezekkel még finomabb lenne.

Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel
Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel

A csirkéhez
2 ek citromos olívaolaj
1 nagyobb csirkemell (lenyúzva)
½ pohár száraz marsala (vagy száraz, aromás fehérbor)
½ db
kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)
2 tk üveges zöldbors
2 nagy marék csípős, paprikás chips
1 marék földimogyoró

só, bors

A fehérbabhoz
2 kis konzervdoboz fehérbab (pl. Bonduelle)
4 marék (kb. 60 g) rucola
2 ek extraszűz olívaolaj
1 ek rozmaringolaj (vagy csak olívaolaj)
1 ek balzsamecet
só, feketebors

A csirkét megtiszítom, néhány nagyobb darabba vágom. Serpenyőben olajat hevítek, mindkét oldalom megkapatom a húst, majd lelocsolom a borral. 5 percig nagyobb hőn párolom. Beleteszem a finomra reszelt citromhéjat.
Közben mozsárban megtöröm a mogyorót. A chipset zacskóban sodrófával összetöröm. A húshoz teszem a mogyorót, a lemosott zöldborsot, majd belekeverem a chipset is. Összeforralom, kerekre ízesítem.

A salátához leszűröm a fehérbabot, átmosom és tálba teszem. A rucolát megmosom, kicentrifugázom. A babhoz keverem az olajat, ecetet, sózom, borsozom, majd tálalás előtt hozzáadom a rucolát is.

A csirkedarabokat szeletekre vágom és a salátán tálalom a chipsmorzsával. Balzsamkrémmel meglocsolom.

Gyömbéres balzsamkrém
(Crema di Balsamico al zenzero)

1 ek barnacukor
200 ml piros szőlőlé (100%-os, még jobb a friss must)
150 ml szőlőbalzsam (vagy jó minőségű fehérborecet)
2 cm gyömbér
½ db kezeletlen citrom reszelt héja
1 mk keményítő

Egy kis edényben megmelegítem a cukrot és karamellt olvasztok. Félrehúzom, majd hozzáöntöm a szőlőlevet. Pár percig halkan forralom, majd hozzáöntöm az ecetet is. Beleteszem az apróra vágott gyömbért és a citromhéjat. 20 perc alatt a felére beforralom. Átszűröm, felforralom és szükség szerint pici keményítővel sűrítem.
Ha szobahőmérsékletre hűlt, csőrös flakonba töltöm.
A részletesebb leírás az eredeti receptnél, ITT található.
150 ml balzsamkrém

Sze 052010
 

Említettem már egyszer, hogy mennyire finom egy falat hozzáillő mézzel megcsurgatott sajt néhány korty bor társaságában. Ha lehet még ezt az élményt fokozni, akkor még ennél is fantasztikusabb ízvilágot nyújt egy pöttyintés fűszeres, enyhén csípős lekvár. Nem, most nem chutney-ról van szó, azt is nagyon szeretjük, annak is megvan a maga helye, de az ide túl markáns, durva lenne. Nem, a sajtokra nem hagyományosan készített lekvárt pötyögtetnek, hanem olyat, ami nem túl édes és némelyik kissé csípős is. Vagyis ez egy teljesen külön kategória!

Nagy kedvencem a körte- és a birslekvár (természetesen csípős-fűszeresen), de számos egyéb gyümölccsel készült lekvárt készítenek, azt is mondhatnám, hogy elkészítésüknek csupán a fantázia szab határt. (Másik kedvenc a csokoládés paprikalekvár, de a sort még hosszan lehetne folytatni:)
A chutney-hoz vagy a relish-hez képest ezeknél a lekvároknál az a különbség, hogy amíg az előbbiek igen csípősek, fűszeresek és savanyúak, addig a sajtra való lekvárok inkább gyümölcsös lekvárok maradnak, halvány kis savakkal és pikáns felhanggal.

Eddig mindig üvegben vettem őket, de régóta tervbe vettem az elkészítésüket. Egyszer csak neki kell állnom! Aztán jött Petra, egy kedves olvasóm, akinél a fügék egyre csak értek, és értek, így gyorsan nekiálltam.

Az eredménnyel már egész elégedett vagyok, de az ízélményt még mindig lehet fokozni. Átnéztem jó néhány receptet (először persze a saját üvegeimen néztem meg a hozzávalókat), a lényeg, hogy az egyéni fűszerezés mellett ecet és mustárpor játszotta a főszerepet. Ecetből bármit vehetünk, fontos azonban a kiváló minőség, azt hiszem, ezt nem is kell mondanom. Vehetünk fehérborecetet, finom gyümölcsbalzsamokat és hagyományos balzsamecetet is, sőt, keverhetjük is ezeket.
Íme az én első verzióm, amint jön a többi, megosztom azokat is! (Nagyon izgat a gyömbéres-vaníliás pikáns körtelekvár és a már említett chilis-csokoládés paprikalekvár is.)

Cinqueterre1200

Monterosso, Cinque Terre
Nagyításhoz kattints a képre!

A képen egyébként nem a mostani fügelekvár szerepel, ez sötétebb és magosabb lett. Ezt Ligúriában, egész pontosan Monterossoban fotóztam, ahol többek között sajtokat ettünk mézzel és lekvárokkal. Ez a bejegyzés ugyan nem egy utazós poszt, de ha már itt tartunk, összeboronáltam néhány képet Monterossoról kis kedvcsinálónak. (Monterosso a ligúr tengerpart szegélyén található Cinque Terre öt kis faluinak legnagyobbika, jellegzetességük, hogy a hegyoldalba épültek, mintha a hegy falához tapasztották volna a házakat. Meseszépek ez a kis falvak! Kattints a képre!)
A városka csordultig van turistával, pedig mi annak idején sem főszezonban voltunk, a tenger viszont már nem volt túl hideg a fürdőzéshez sem. Délutáni szieszta idejére – egy sétálós focaccia után – a hosszú lófrálásban sikerült beülősre megéheznünk, sajnos nem sok minden volt nyitva, pedig mindenképpen “Ciak”-nál szerettünk volna ebédelni (a képen középen alul), végig erre készültünk. Ciak halvendéglője, a La Lampara legendásan jó a környéken, rém sajnáltuk, hogy a desszert morzsáira értünk csak oda, estig meg nem akartunk várni. Aki teheti, mindenképp térjen be, mi is megtesszük, ha újra arra vet a sorunk. Helyette az utunkba eső Enoteca Internazionale-ban antipasti tálakat és sajtokat ettünk ligúr fehérborokkal, ami minőségre viszont kiváló volt. Ahogy mondtam, Monterosso igen turistás hely, jobb körülnézni, hova ül be az ember, ezért a part mentén érzésből nem akartunk sehol sem étkezni. Az alagúton túl, az óváros ódon házai között viszont rengeteg kisvendéglőt találunk.

Pikáns fügelekvár sajtokhoz
Pikáns mustáros fügelekvár sajtokhoz
(Marmellata di fichi e senape)

4 db lila füge (320 g, meghámozva 5 füge)
kb. 90 g barna nádcukor (esetleg fele zselírozó cukor) *
kb. 2,5 ek 5-6 %-os ecet (sherryecet, fehérborecet, balzsamecet)
6-8 tk őrölt sárga mustármag (vagy jóval kevesebb fekete mustármag, vagy keverve)
1 csipet só

A fügét megmosom, végét levágom és feldarabolom, 5-6 ek vízzel botmixerrel pürésítem. Lábasban 5 percig felfőzöm, amíg kissé sűrűsödik. Közben kávédarálóban lisztfinomságúra darálom a mustármagokat. (A fekete mustármag sokkal csípősebb, ebből kevesebb szükséges, de keverni is lehet a kettőt.) A fügéhez teszem a mustárport és az ecet(ek)et összefőzöm. Ha tányérra téve megáll rajta, akkor jó, ehhez nem kell több 5 percnél. Zselírozó cukor épp ezért nem szükséges.
Kóstolgassuk, hogy az ecet, mustár és cukor aránya harmonikus legyen, de hidegen valamelyest intenzívebb lesz az ize.
Ha rendben, azonnal forrón kimosott üvegbe teszem és öt percre fejre állítom.
320 ml lett belőle

* Változatok:
Hogyan tedd paleóvá: –  Cseréld le a cukrot természetes édesítőre.

jún 012010
 

Mindig is tudtam, hogy nem árt jóban lenni a zöldségesekkel. Persze a hentesekkel sem, a sajtos sem smafu, a halasról meg már ne is beszéljünk, de most nem róluk van szó.

Több zöldségest tartok mostanában, muszáj, hogy több lábon álljon az ember, nem? Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a kis szicíliait, pedig régebben naponta eldiskuráltunk az olíváról meg a paradicsomról. Ritkábban térek be hozzá, de kizárólag rajtam kívül álló okok miatt. Két hete beugrottam újra, látszott rajta, hogy rémesen megörült nekem (lefordítom: annak, hogy megint komolyabb összeget hagyok nála:). Miután szokás szerint széles mosollyal kihozta a szatyraimat, megígértem neki, hogy hamarosan újból itt hagyok nála vagy harminc eurót. Ezt most megint lefordítottam az ő nyelvére, de megértettük egymást:) Hiába, válság van, különben meg nála van a környék legzamatosabb fekete olívabogyója.

Zöldségfronton a cékla segítségével sikerült szociális kapcsolataimat tovább kiépítenem. Miután két hónappal ezelőtt egy közeli, kistermelő zöldségesnél felvásároltam az összes maradék, eladhatatlannak hitt céklájukat (két kilót), elkezdtünk összemelegedni. Már ott tartunk, hogy folyamatosan tájékoztat az utcai pletyikről és szól, ha valahol érdemleges dolog történik. Ezek nagyon fontos mozzanatok tudnak lenni és ezt csak az tudja értékelni, akit kisegített már egy-egy utcai szóbeszéd.
De hogy haladjunk is a történetben, múlt héten betértem rebarbarát venni. A férjem már két hete nyaggat, hogy szeretne rebarbarás süteményt enni. Anyósom, aki egyébként nagy rebarbarasüteménysütő, küldött vele egy tál sütit. Ez azon nyomban elfogyott, utánpótlásról pedig nekem kellett gondoskodnom, nehogy megszakadjon a rebarbaralánc. Valami ilyesmit magyarázott a férjem, mert azt mondta, hogy ezt folytatni kell. Mint valami diétát:).

Szóval, megyek be a zöldségeshez, és bár nem hiszem, hogy pont egy zöldségbolt lenne a legkedvezőbb fórum arra, ahol süteményrecepteket vitathatna meg az ember, de én mégis megkérdeztem L. asszonyt, hogy ő vajon hogy süti a rebarbarás süteményt. Abszolút meg voltam ugyanis győződve arról, hogy aki eladja, annak komoly családi receptek vannak a birtokában is.

Egy kiló alma, két üveg szilvabefőtt és egy doboz házi borjúmájkrém között gyorsan elmondta, hogy tejszín és tojás (abból kettő), meg persze marcipán, a tetejéről a morzsát ki ne hagyjam, úgy lesz az igazi. Meg persze gyömbér, gyömbér, gyömbér. Hát ennyi. Ebből a rendkívül pontosan vázolt receptúrából készült ez a rebarbarás quiche, amiről a férjem azt mondta (ötször), hogy jobb, mint a mamájáé :)
Ehhez nincs is mit hozzáfűznöm!

(Gyömbér helyett kevés fahéjat tettem bele. A sima omlós tészta helyett pedig ezt a túrós-olajost használtam, mert gyorsabb és mert olyanom volt, de bármilyen tészta jó alá. A megszokott quiche-ből kiindulva próbáltam eltalálni a tejszínes öntet arányait, a morzsa mennyiségét pedig leszűkítettem a tejszín miatt. A barnacukor az íze miatt került bele. A marcipánt előzőleg szeletekben tettem a rebarbarára, a receptben már rászórva írom, úgy jobb lesz. Azt hiszem, elég jól sikerült eltalálnom az arányokat, legközelebb még javítgatok rajta.)
Fázisfotókat felteszek, de ha elfelejteném, az sem lesz nagy tragédia.

Marcipános rebarbaraquiche
Marcipános rebarbaraquiche

A túrós-olajos tésztához
200 g liszt
1,5 tk sütőpor
100 g túró (20%)
4 ek (60 ml) tej
4 ek (60 ml) szőlőmag-, repce-, napraforgóolaj
csipet só
1 ek cukor
1 ek vaníliakivonat (elhagyható)
A töltelékhez
300 g rebarbara (tisztítva mérve)
3 ek (barna nád)cukor
150 g egyszeres marcipán (50%-os mandulával)
A rávalóhoz
2 db tojás (nagyméretű)
200 ml tejszín (min. 30%-os)
2,5 ek (barna nád)cukor
A morzsához
100 g liszt
50 g cukor
70 g vaj
1 csipet só
2 csipet őrölt fahéj

Egy tálba teszem a lisztet és az összes hozzávalóval együtt néhány mozdulattal tésztává gyúrom. Gyorsan összeáll, nem is kell sokáig nyomkodni, mert a tészta ragacsos lesz.
Alaposan kivajazok egy 26 cm ø-jű kapcsos torta(- vagy egy rackásszélű pite)formát és beleegyengetem a tésztát úgy, hogy 3 centis pereme is legyen.

A rebarbarát megmosom, ha szükséges, meghámozom és lehúzom az esetleges szálait, majd 4 cm-es darabokra vágom. Egy tálban összekeverem a cukorral. A marcipánt durvára lereszelem (ez legkönnyebben új megy, ha előtte betesszük a hűtőbe). A sütőt 180 °C-ra (légkeverésen 160 °C-ra) előmelegítem.
A tésztára egyenletesen ráteszem a rebarbarát és rászórom a marcipánt.
Egy tálkában villával felverem a tojásokat és hozzákeverem a tejszínt és a cukrot. Egyenletesen ráöntöm a rebarbarára.
Betolom a sütőbe és 10-15 percig sütöm, amíg a teteje picit hártyás nem lesz.

A morzsához egy tálba teszem a lisztet a cukorral és a fahéjjal, majd beleöntöm az épphogy folyósra felolvasztott vajat. Két villa segítségével lazán morzsává alakítom, majd kézzel, a hüvelyk- és a mutatóujjam segítségével egyenletesen a tészta tetejére morzsolom.
Visszateszem a sütőbe és további 30 perc alatt megsütöm.
1 db 26 cm ø-jű pite / 8 szelet /

Rövidített változat még egyszer:
– összeállítom a tésztát
– kivajazom a formát és kibélelem a tésztával
– a rebarbarát felvágom, összekeverem a cukorral
– a sütőt előmelegítem
– a tésztára elosztom a cukros rebarbarát
– a rebarbarára szórom a marcipánt
– a tojásos tejszínt ráöntöm
– 10-15 percig sütöm
– összeállítom a morzsát, rászórom és sütöm még kb. 30 percig.

Marcipános rebarbaraquiche

ápr 142010
 

A főtt búzának olyan sikere lett a húsvéti, ricottás pastiera után, hogy azóta egyre gyakrabban használom a konyhámban. Elmúltak az első idegenkedések, igaz, ehhez időre volt szükség.
Sósan talán jobb, édességként tényleg nem olyan, mint a tejberizs, ne is áltassuk magunkat, de megfelelő rávalóval nagyon finom desszert lesz belőle. Olyan rusztikus, nyerses, vidékies fajta.
A dél-olasz vidéken, Apúliában, Basilicataban és Szicíliában főleg Húsvét idején igen elterjedt a főtt édes búza darabos dióval elkeverve, gránátalmamagokkal dúsítva és keserű csokoládéval megszórva. Próbáljátok ki, nagyon izgalmas összeállítás.

Ezt a klasszikus alapot használtam, de gránátalma és csokoládé helyett megszületett az év első epres fogása. Nem tudom, kinek mennyit ér az arany, de ez már – számomra – megfizethető árban volt, így le is csaptam rá. Egy komoly kiló. Az év-első-epre-projekt nálam mindig úgy zajlik, hogy hazavonulok a zsákmánnyal, remegve megmosom az első félkilót és átszellemülten belapátolom, csak úgy pőrén. Amúgy nem vagyok az, de ebben a dologban végtelenül egoista tudok lenni: úgy időzítem, hogy a férjem ne legyen otthon. Persze később kap a drága, de az első, na az az enyém! Csak halkan jegyzem meg, hogy a férjem amúgy is többre értékel egy darab vastag, véresre sült steaket. Jó deal, nem?

De térjünk vissza az eperhez. A főtt búzára gránátalma helyett most eperpüré került. Zsófinál láttam az ötletet, gondolom, ő is a tavasz első eprét vetette be. Fél kiló eper felét pürésítettem, a maradékot darabosan hozzáadtam, így kísérletezgettem tovább. Kis mennyiségekben elég sok mindent kipróbáltam, végül is ez a két verzió maradt fenn a rostán. Nagyon jó mindkettő! Az egyikhez friss gyömbért kevertem és juharsziruppal édesítettem. Természetesen barna nádcukor is jó lesz, de Kanada óta tudom, hogy a juharszirupnak van egy jellegzetes, ellenálhatatlan íze, amit én rettentően szeretek. A másik eperpürébe őrölt fahéjat tettem és narancsvirágsziruppal édesítettem. Ez egy francia üvegecske (nem is kicsi, 250 ml-es), a narancsvirágvizet sziruppal felfőzték, így lett belőle szirup. Na de a lényeg a lényeg, hogy narancsos és szirup, vagyis édes, ezt tettem hozzá. Tökéletesen jó hozzá a narancslikőr is, persze ezt is döntöttem még bele, rontani nem fog rajta, gondoltam.

Hogy melyik ízlett jobban? Hát, egyértelműen a gyömbéres, eszméletlen finom lett, az egészet meg is ettem a főtt búzával. Persze a másik is elfogyott, de a gyömbéres, narancsos darabos eperpürét mostantól sorozatban fogom gyártani.
Mindenre jó, ami valamilyen feltétet kíván, legyen az sütemény, fagylalt, panna cotta, mascarponekrém, palacsinta … tovább is van, mondjam még?

A gyömbéres eperpürét pedig Zsuzskának ajánlom szeretettel. Eper talán már van arrafelé, gyömbér aztán biztosan, narancslikőr meg aztán amúgy is:) Zsuzska fogja tudni a helyét az eperpürének, abban is biztos vagyok.

Grano_dolce_darabos_eperpürevel

Főtt édes búza gyömbéres darabos eperpürével
(Grano dolce con purè di fragole allo zenzero)

A főtt búzához
120-150 g szemes búza (durumbúza még jobb)
2-3 ek méz, vagy barna nádcukor (ízlés szerint)
kb. 300 ml száraz fehérbor (könnyű, gyümölcsös)
kb. 200 ml ásványvíz
1 csipet só

A gyömbéres eperpüréhez

500 g eper (410-420 g tisztítás után)
–  150 g eper pürésítve
–  260 g eper felvágva
3 cm  gyömbér
3 ek juharszirup
kevés narancslikőr
A fahéjas-narancsos eperpüréhez
500 g eper (410-420 g tisztítás után)
–  150 g eper pürésítve
–  260 g eper felvágva
4 ek narancslikőr
3 ek narancsvirágszirup
¼-½ mk fahéj, őrölve

A főtt búzához
Nyers búza esetén a búzát előzetesen egy-két napra beáztatom, ilyenkor a vizet naponta cserélni kell. Előfőzött búza esetén áztatni nem kell, a főzési idő is lerövidül.
A búzát felteszem a borral és a cukorral főni és néha kevergetve, bort, majd vizet adagolva hozzá teljesen puhára főzöm, akár csak a rizottót.
Kész, főtt búza esetén kevés bort redukáljunk be, azzal főzzük fel a búzát. A cukrot is ekkor tegyük hozzá. Nem baj, ha kicsit túlfő, úgy jó, ha krémesebb állagú – már amennyire a búza meg tud krémesedni:)
Az eperpüréhez
Az epret óvatosan megmosom, megtisztítom, kicsivel kevesebb, mint a a felét magasfalú pohárba teszem. Hozzáadom a meghámozott, darabokra vágott gyömbért, a juharszirupot és botmixerrel pürésítem. Narancslikőrrel lehet egyengetni az ízén. Hozzáadom a nagyobb darabokra vágott maradék epret. Jól lezárva hűtőben akár két napig is eláll.
A fahéjas eper ugyanígy készül.

Tálalásnál tálkákba teszem a búzát és bőven teszek rá az eperpüréből, hogy minden kanállal jusson belőle.
3-4 kisebb adag /

dec 132009
 

Régen sütöttem már olyan süteményt, amely ilyen kevés munkával ennyire látványos eredményt adott volna. Csupa nagybetűkkel kellene most ideírnom, hogy elfoglalt háziasszonyok számára, akik egy hajszolt hét utáni vasárnap is valami kényeztetőt szeretnének a családnak tálalni, szóval azoknak ez a sütemény valóságos áldás.

Egy hónapja sütöttem először, amikor egy vasárnap délutáni sürgős munka kapcsán összegyűltünk a dolgozóban, én pedig úgy gondoltam, hogy mindenkinek jobban csúszik a munka, ha rásegítünk egy kis nyalánksággal. Az eredetit Lilla oldalán találtam, sokat nem is változtattam rajta, a lényeg megmaradt. Egyből feltűnt, hogy mitől gyors, ugyanakkor mitől lesz ilyen hihetetlen finom: gyakorlatilag csak néhány kész alapanyagot kell gondosan összedobni, és voilá, készen is van! Ahogy írtam az elején, nehéz 10 perc alatt ennél finomabb süteményt sütni, nekem hasonló mutatvány eddig csupán 1-2 óra alatt sikerült.

A titok nyitja persze mindig a megfelelő minőségben rejlik. Legjobb, ha magunk sütjük az amarettit, akkor finom lesz és nem túl édes. Nekem most ehhez extra jó minőségű amarettim volt, hálás dolognak bizonyult.

Lilla tiramisu-likőrt ír, ez nem tudom, mit takar, én likőrként némi morfonda után amarettot és marcipánlikőrt használtam. Ezeket egyszerűen összeöntöttem, aminek az eredménye egy színíleg nem túl vonzó:), de ízre határozottan függőséget okozó ízvilág lett, még akkor is, ha nem vagyok túl édesszájú. Ez azt jelenti, hogy elég sok likőrt öntöttem egybe, namármost a maradék el is tűnt estére…

Lényeg a lényeg, hogy eszméletlenül finom sütemény lett belőle, nagyjából 10 percbe telt, hogy üres lett a rackásszélű pités tál. Hozzá amarettos eszpresszót kortyoltunk (finom presszókávéba egy nagy adag Amaretto beledöntve. Nespresso-ügyben odáig ment a dolog, hogy már a dolgozóban is van egy gépem, hiába, Nespresso, what else?:). A végeredmény az lett, hogy mindenki elégedetten vonult haza a jól végzett munka után:), és nagyjából ezzel nyitottuk meg a karácsonyi időszakot.

Facér férfiak, figyelem!
Nemhiába tettem ide ezt a kategóriát! A férjem ugyan ezt nem sütötte meg (ő ugyan nem facér, csak néha, de miatta kreáltam ezt a kategóriát), de biztos vagyok benne, hogy ezzel a süteménnyel rengeteg pluszpontot lehet aratni egy randivacsorán. Egyszerű, könnyen megsüthető, hát fiúk, nosza, ha valamivel villogni lehet, íme!

csokoladetorta_amaretti1

Amarettis csokoládétorta

1 csomag (kb. 300 g) leveles tészta (előre kinyújtott vajas leveles tészta)
150 g amaretti – mandulás habcsók (jó minőségű, vagy
házi készítésű)
2 db tojás
100 g étcsokoládé (lehetőleg 70%-os kakaótatalmú)
80-100 ml marcipánlikőr
80-100 ml Amaretto (olasz mandula- és sárgabarackmaglikőr)
50 g cukor (pl. barna nádcukor)
100 ml tej
vaj a formához
porcukor a hintéshez

A sütőt légkeverésen 180 °C-ra előmelegítem (200 °C alsó-felső állásban). Kézmeleg vajjal alaposan kivajazok egy 28 cm-es, rackásszélű piteformát. A tésztát óvatosan kigörgetem és kibélelem vele a formát, úgy, hogy a széle egyenletes magasságú legyen.
A kétfajta likőrt egy pohárban összeöntöm, darabonként belemártogatom az amarettit és kirakosgatom vele a tésztát. Nem baj, ha üregek maradnak közte, ide jön majd a csokoládé. Egy kevés likőrt még a tetejükre öntök, de ne ússzon a folyadékban, különben nem sül át.
A csokoládét durvára reszelem vagy fóliában megtöröm – én most csokoládéchipset használtam, ezzel semmi dolog nincs. Az üregekbe, majd a kekszekre szórom a csokoládét.
A tojásokat a cukorral habosra verem, mig szépen felhabosodik, majd beleöntöm a tejet. Az egészet egyenletesen ráöntöm a tészta tetejére és betolom a sütő középső rácsára. Nem kell lefedni.
20 percig sütöm, majd alsó-felső állásba kapcsolom és újabb 15-20 percet sütöm, amíg nem sül a teteje. Tűpróbával ellenőrzöm.
A formában hagyom kihűlni, a tetejét pedig fahéjas porcukorral megszórom.
8 adagnyi egy 28 cm-es piteformában

aug 302009
 

Szinte minden gyümölcsből lehet granitát készíteni, de a görögdinnyét mintha erre találták volna ki. Olyan magas a víztartalma, hogy szinte semmi nem kell már hozzá, ha elég édes, csak össze kell törni és mehet is a fagyasztóba. A citromos granita mellett talán ezért is igen népszerű Szicíliában, hisz a nyári rekkenő, aszfaltolvasztó hőségben futószalagon lehet otthon is gyártani.

Nálunk nincs ekkora hőség, ezért tettem még bele ezt-azt. Például zöldborsot és rózsalikőrt.
A granita eredetije Jody Vassallo: Salt & Pepper (EN/DE/IT) című könyvéből származik. A címet nem is kell magyarázni, hisz önmagáért beszél. Aki eddig azt gondolta, hogy a bors az bors, a só meg csak  só, annak ajánlanám, hogy lapozgasson át egyszer egy sóról és borsól szóló könyvet. Nem biztos, hogy ez a könyv a legjobb ebben a műfajban, sőt. Számos átfogó, enciklopédiaszerű könyv született már erről a két alapvető fűszerünkről. Ez a könyv azonban viszonylag egyszerűen elkészíthető, de raffinált recepteket tartalmaz, az alapanyagleírások világosak és jól strukturáltak. Continue reading »

Már 192009
 

Mindig rácsodálkozom, milyen fantasztikus dolgok sülhetnek ki egy egyszerű, hagyományos receptúrából is! Ezt pedig most szó szerint is vehetjük!:)

Több, mint egy éve tologattam magam előtt ezt a receptet, míg tavaly ősszel végül elkészült. Bárcsak ne vártam volna vele ennyi ideig, hisz azóta is többször sütöttem már. Egy olyan ír klasszikusról van szó (innen terjedt el az angol, az amerikai és az ausztrál konyhákban is), amit ezer- (mit ezer! millió)féle módon lehet variálni. (A deluxe magazin is ír arról, milyen édességet együnk egy ír pub-ban.) A Retro Food Recipes oldalán még számtalan, egyszerű klasszikust találunk, érdemes bogarászni benne!
Egyébként egy hasonló puding nemcsak az itáliai konyhában található meg (olyat is sütök majd), de a világ számos országában sütik a cukros tejbe áztatott, másnapos kenyereket, amiknek a fűszerek és a hozzávalók adják meg a nemzeti jellegét. (Hát nem érdekes, milyen kicsi a [gasztro]világ?)

Az alap valami elképesztően egyszerű: veszünk egy másnapos toastkenyeret (íme egy újabb ékes példa a múltbéli brit háziasszonyok takarékosságára), alaposan megkenjük jóféle vajjal és felszeleteljük. Innen ered a neve is, hogy ugye vajaskenyér-puding. A szeleteket egy tűzálló tálba fektetjük és rálocsolunk egy tojásos-tejes-cukros keveréket. Hagyjuk egy kicsit állni, hogy megszívja magát és a kenyér átvegye az ízeket – ez akár néhány óra is lehet. Ennyi. Mehet a sütőbe, mikor átsült, már tálalhatjuk is. 

Ez az alapverzió aztán számtalan séfet is megihletett (akik valahogy mindig a saját verziójukként adják ezt tovább:):), hisz iszonyú jól fel lehet turbózni, gyümölccsel, tejszínnel, alkohollal, sőt, különböző szószokkal is fel lehet dobni. Adhatunk hozzá előzetesen alkoholba, vagy egyéb folyadékba áztatott aszalt gyümölcsöt is, akkor kevesebb cukor kell bele. Ízesíthetjük mézzel, barna cukorsziruppal is, vagy juharsziruppal, lekvárral is, a tetejére pedig csorgathatunk egyszerű, sűrű vaníliamártást, vagy karamellszószt is.
Gordon Ramsay pl. csokisan, baracklekvárral süti, Nigella nagymamájának gyömbéres receptjét adja közzé, J.O. banánnal és Bailey’s-szel nyomja, Rick Stein pedig narancslekvárral és fahéjjal ízesíti.

Ha a tojásfehérjét külön felverjük, már a nálunk is ismert felfújtat kapjuk, de így valóban a legegyszerűbb. Játszhatunk a kenyérrel, hisz a brit toast igazán unalmasnak mondható, vehetünk hozzá kalácsot, zsemlét, nota bene még félbarna kenyeret is, tej helyett vehetünk tejszínt, a felhasznált gyümölcsök tárházának pedig valóban csak a fantázia szab határt!  

Én most csavartam rajta egy kicsit. A puszta kenyér, még ha szikkadt is, szivacsszerűen megszívja magát, ezért a ciabatta-szeletkéket grill alatt enyhén megpirítottam, hogy egy vékony, perzselt réteget képezzek rajta. Annyit mondhatok, hogy csak a javára vált! Nem szabad nagyon, csak épphogy. Ahogy sülés közben szívja be a mártást, még éppen ropogós marad, de nem lesz szottyos. A kenyerek tetejét jó vastagon megkentem sós vajjal, ez is adott egyfajta pikantériát a dolognak.

Ropogós almát (Pink Lady, vagy Golden, de semmiképpen se tegyünk rá kásás almát!) tettem a kenyerek tetejére, megszórtam puha, nagyszemű mazsolával és leöntöttem a tejes-tojásos keverékkel. Itt vigyázzunk, hogy a mazsolaszemek ne legyenek felül, különben még lefedve is megégnek, ahogy a képen látszik. (Direkt meghagytam, hogy mások is okuljanak a hibámból:).
Hozzá egy whiskymártást készítettem, azt került a tetejére. Húsvétkor akár tojáslikőr-szósszal is el lehet készíteni, szerintem fantasztikus lenne, be is tervezem magamnak!

Mások így:
Bread and butter pudding (KM konyhája)
Kalácspuding (Ízbolygó)
Kenyérpuding banánnal és Bailey’s-szel (Chilii&Csoki)
Almás kenyérpuding (Stíluskereső)
Anglo-indiai kenyérpuding (Jé India)
Szilvás zsemlepuding (Égigérő paszuly)
Kalácspuding almával (Mirelle)
Kenyérpuding narancslekvárral és whiskykrémmel (Hotdog-magazin)

Kenyérpuding vaj nélkül (Fakanál)
Mazsolás-áfonyás kenyérpuding vaj nélkül (Ízbolygó)
Régimódi fűszeres kenyérpuding vaj nélkül (Babafalva)
Máglyarakás almával vaj nélkül (Kísérleti konyha)
Csokis kenyérpuding (5perc)
Vajaskenyérpuding almával és whiskymártással
Vajaskenyérpuding almával és whiskymártással
(Bread and butter pudding with whiskysauce)

80 g aranymazsola
3 ek rum (Havana Club, 3 años), vagy Calvados
12 szelet rusztikus, másnapos ciabatta, enyhén pirítva
50 g vaj (jóminőségű, esetleg enyhén sós)
A tejes-tojásos keverékhez
250 ml tej (2,8%)
½ db vaníliarúd
250 ml tejszín (30%)
4 db tojás (M, közepes méretű)
1-2 db tojássárgája
150 g cukor (lehetőleg barna nádcukor)
1 db narancs reszelt héja
Az összeállításhoz
vaj a forma kikenéséhez
2 db alma (pl. Pink Lady, Golden)
kevés barnacukor
A whiskeyvel ízesített vajhoz
50 g
vaj
100 g porcukor
50 ml tejszín (30%)
2-5 ek forró víz, ízlés szerint
3 ek whisky (lehetőleg ír whiskey)

Először beáztatom a rumba a mazsolát, hogy kellően megpuhuljon. A tejet egy lábasban megmelegítem és beleteszek egy félbevágott, felhasított vaníliarudat. Kicsit hagyom ázni benne, majd villával felverem a tojásokat és a tejbe öntöm (a sárgáját elhagyhatjuk, de nem érdemes). Ha kellően vaníliás lett a tej, átszűröm, belekeverem a cukrot és a narancs héját is.

A kenyeret enyhén megpirítom, bőven megkenem vajjal és felszeletelem. Az almát meghámozom és vékonyra felszelem. A formát alaposan kivajazom és belefektetek egy réteg kenyeret, majd almát és megszórom a rumos/calvados-os mazsolával. Ráöntöm a keverék felét és újra megismétlem a rétegzést. Arra ügyeljünk, hogy a tetejére ne kerüljön mazsola, különben megég.

Most állni hagyom egy kicsit, a sütőt pedig 180 °C-ra előmelegítem. Lefedve betolom a sütőbe, és egy tepsibe állítva, az edényt félig ellepve vízfürdőben jó félórát sütöm. A végén leveszem a fóliát és addig sütöm, amíg aranylóbarna nem lesz.

Közben összekeverem a whiskymártást és a langyos pudinggal tálalom.
A porcukrot kézi robotgéppel habosra keverem a kézmeleg vajjal és beledolgozom a tejszínt és a whiskyt. Ha folyékony mártást szeretnénk, ízlésünk szerint adjunk még hozzá forró vizet vagy tejszínt. Ha marad a mártásból, azt mindig melegítsük fel, úgy tálaljuk.
4 személyre /
Vajaskenyérpuding almával és whiskymártással

Sze 082008
 

Az éppen aktuális maradékok felhasználása számomra mindig izgalmas tevékenység. Mivel gyakran főzök olyan ételeket, amelyeknél nem igen szeretnék eltérni a megadott, akár az általam kiszabott, konkrét mennyiségtől, elég gyakran keletkeznek ilyen-olyan, itt-ott elfekvő készletek. Ez egy nagyobb háztartásban biztos nem probléma, elkopnak azok hamarosan, én azonban kénytelen vagyok azokat a hűtőben tologatni. Nincs annál ugyanis rosszabb, mint ha "ne maradjon maradék, dobjuk bele hát az egészet" vezényszóval végképp elrontjuk az adott ételt.

Persze az lenne a legkönnyebb, ha ezek valamilyen zöldséglevesben végeznék, aztán abban is kimúlnak persze, de ha sokfajta zöldség, kisebb mennyiségű hús maradt, akkor abból már érdemes valami újabb maradandót alkotni.

Most éppen egy fél fej kelkáposztát szemeltem ki áldozatként. Első, külső feléből tejszínes-fűszeres párolt káposzta készült köretként, a megmaradt, belső részéhez pedig a La cucina italiana egyik tavalyi számából egy kelkáposztás tornyot néztem ki. Aztán a receptet átfutva rájöttem, hogy ezekből nekem csupán kelkáposztám van (az virított ugyanis a tetején), – újabb elfekvő készletek kitermelésétől pedig most ódzodtam -, ezért inkább a saját, "szegényesebb " készletemből álltam neki.
Az ötlet azonban remek, egyszer azt a tornyot is felépítem majd csicsókából, karfiolból, póréból, tökből és fontinából – ez most azonban egy hűtőre szabott változat lett.

Elsőre talán túlzottnak tűnhet a fűszerezés, viszont egy csupán hagymás párolt zöldséghalom nyilván elég unalmas és lagymatag lett volna, ezért mindhárom zöldségnek adtam egy kis pofásítást: a sárgarépa india beütésű lett, a cukkini friss boros-fűszeres, a káposzta pedig picit egzotikus – épp annyira, hogy külön-külön ki sem lehet érezni a fűszerezést. A közepébe egy mascarpone-réteget kentem, ezt fel lehetett volna még valamivel túrbózni, de nem volt időm ezen még járatni a fejem, de így sem lett rossz. (Tökmagolaj nem lehet rossz hozzá, abból még úgyis van egy rakásnyi, de inkább valószínűbb, hogy sült zsályaleveleket tennék rá.) Mellé az épp elkészült balzsamos hagymából tettem, innen jött az ötlet, hogy még a tetejére is csorgassak a levéből.

Ezt az összedobott vacsorát még fotózni sem akartam, de mivel hála a desszertes gyűrűknek, szép formásra sikerült, gyorsan lőttem pár képet, csak úgy, állvány nélkül, villanyfényben. Mikor azonban megkóstoltuk, már abban reménykedtem, csak hogy használhatóak legyenek a képek!, mert olyan finom lett, hogy nem csak bejegyzés lett belőle, de folytatás is várható! Egy halom előételnek nagyon jól megállja a helyét, kettő egy kis sült hús társaságágban pedig már egy vacsoraadag. 
 
                    Zöldséges torony balzsamesetes hagymával

Zöldséges torony balzsamecetes hagymával

A sárgarépához
2 db sárgarépa (közepes méretű)
1 ek olívaolaj
1 tk vaj
1 db salotta (½ fej hagyma) 
2 ek whisky
2 ek narancslé
3-4 ek ásványvíz
1 mk currypor
1 mk só
feketebors, frissen őrölve
A cukkinihez
1 db cukkini
1 ek olívaolaj
1 db salotta (½ fej hagyma) 
1 gerezd fokhagyma
2 db babérlevél
1 nagy lötty fehérbor
1 db citrom reszelt héja
1 csipet barnacukor
2 maréknyi vegyes zöldfűszer (pl. petrezselyem, bazsalikom, rucola, kapor, stb.)
1 mk só
feketebors, frissen őrölve
A kelkáposztához
½ fej kelkáposzta (a belső fele)
alaplé a blansírozáshoz
só (amennyiben szükséges)
kevés szerecsendió, reszelve
2-3 db curry lime levél
Az összeállításhoz
6 ek mascarpone
pici só
3-4 ek pácolt hagyma leve

Először is külön-külön julienne-re reszelem a répát és a cukkinit.
Egy lábasban felfőzöm az alaplevet és beleteszem a fűszereket. A kelkáposztát szeletekre majd vékony csíkokra vágom, és ha a víz már gyöngyözik, néhány perc alatt megpárolom benne. A káposzta úgy lesz jó, ha már önmagában is ízletes. Szűrővel kiveszem és lefedve félreteszem.

Közben két külön kis lábasban felforrósítom az olajat, ha forró, beleteszem az apróra vágott hagymát és üvegesre pirítom. Külön beleteszem a répát és a cukkinit.
A sárgarépához öntök egy kevés whiskyt, egy perc múlva beleöntöm a narancslevet és kicsivel később egy kevés vizet is. Fűszerezem és roppanósra párolom, 8-10 perc alatt készen van.

A cukkini alá öntök egy kevés bort, beleteszem a babérlevelet, a citrom reszelt héját (esetleg egy kevés levet is), a végén pedig beleforgatom a felvágott zöldeket is, így megmaradt a zamatuk.
Arra figyeljünk, hogy a cukkini alatt ne legyen túl sok folyadék, épp időre párologjon el.
Ha minden zöldség kész, felépítem a tornyot. Nagyjából úgy próbáltam szétosztani a zöldségeket, hogy a végén mindegyik adaghoz ugyanannyi jusson.
Egy-egy desszertes gyűrűt teszek a tányérra, az aljára teszek egy kevés cukkinit és kiskanállal egy kicsit lenyomkodom. Következik egy réteg sárgarépa, nyomkodás, majd erre teszek 1-2 evőkanálnyi mascarponet és egy bevizezett kiskanál hátával elsimítom. Erre jön egy adag kelkáposzta, esetleg egy kevés sózás, szintén nyomkodás. A tetejére cukkinit teszek, újfent gyömöszölöm, és óvatosan lehúzom a toronyról a gyűrűt.
A tetejére a balzsamecetes hagyma páclevéből öntöttem egy keveset, ami szépen végigcsorgott a belsejében. (A páclé olívaolaj, balzsamecet, só, bors és némi fűszer keveréke.)

Lehetne egy kis mártást még köréönteni, de így is egy igen nedvdús valami lett belőle.
4 db zöldségtorony /

Zöldséges torony balzsamecetes hagymával