ápr 062015
 

Újabb sütemény, lassan senki nem hiszi el, hogy alig sütök, pedig így van, szinte csak annyi édességet eszünk, ami felkerül a blogra. Na jó, néha van ismétlés, mert nem sikerül minden elsőre, persze a tesztalanyok sem a kukában végzik.

Még mindig úgy érzem, hogy igen kicsi a liszt- és cukormentes repertoárom, ezért újabb és újabb süteményeket sütök. Ezt a zserbót – vagy inkább pitét, mert tényleg az – pénteken késő este vettem észre a falamon, mikor Piszke kommentelt alatta. Rákattintottam az eredetire, azonnal megtetszett, mert egy végtelen egyszerű, ugyanakkor raffinált süteményről van szó – az más kérdés, hogy kissé felháborított, hogy mint kiderült, valaki úgy vette át a receptet (Sherpa konyhája), hogy nem linkelte be Piszke eredetijét, ami alapján megsütötte. Continue reading »

jan 192015
 

Még régebben vettem egy pici, 12 cm-es kapcsos tortaformát, aztán bedobtam a többi közé, és ahogy lenni szokott, elfelejkeztem róla. Biztos ismerős :). Pedig épp azzal a céllal csaptam le rá, hogy milyen jó is lesz kísérletezgetni, mert nem kell majd egy nagyobb sütit kidobni, ha valami mégsem sikerülne. (Ilyen ugye mégsem fordulhat elő, de ha mégis … ).
Egyik nap nyúlok a fiókba és kezembe kerül ez a pici forma, meg még egy … nemhiába, régen is jó előrelátó voltam :). Continue reading »

Júl 152014
 

Ma szünnap van a Tour-on, a csapat Besançon-ban pihen, van is mit kipihennie a tegnapi történések után. A Mulhouse-ból La Planche des Belles Filles-be vezető út a Vogéz-hegység legigényesebb szakasza. A 1212 m magas Petit Ballon-ból lefelé vezető úton, 62 km-nél a spanyol Alberto Contador csúnyán esik, és bár úgy tűnik, fel tud zárkózni a csapathoz, de a térdsérülése annyira súlyos, hogy 20 km tekerés után kénytelen teljesen feladni a versenyt.
Nibali viszont másodszorra is győz és felhúzza a sárga trikót. Continue reading »

ápr 272014
 

A banánpalacsinta a világ egyik legegyszerűbb dolga és valami fantasztikus! Tényleg csak két hozzávaló szükséges hozzá, és tényleg öt perc alatt kész. Lemértem. Aki lisztmentes palacsinta után kutat, íme, megtalálta, ebbe nem kell semmiféle lisztpótlék, sőt cukor sem, a banán összetart és édesít is egyben.
Ezt a zseniális ötletet több mint egy éve egy csoportban láttam, azóta gyakran sütöm, jól lehet játszani a fűszerekkel, csak arra figyeljünk, hogy ebből vastag, amerikai típusú palacsinta lesz, és igen nehéz megfordítani, mert nyeglik ide-oda. Continue reading »

dec 172013
 

Tavaly töltött pulykát sütöttem Karácsonykor. Abban megállapodtunk, hogy legyen egy újfajta töltelék, ne húsos, de ne a szokványos kenyér-tojás kombó, én magam részéről valami gyümölcsösről álmodoztam.
Sok netezés után meg is találtam A Tökéletes Tölteléket, és természetesen nagy izgalommal vártuk a vacsorát, mi sül ki ennyi dióból, áfonyából és aszalt gyümölcsből. A receptet – ha jól emlékszem – egy amerikai fórumon találtam, akkor nem mentettem ki a linket, csak gyorsan kimásoltam a hozzávalókat. Martha Stewart rémlik, csak nem orrol meg rám, ha nem tudom pontosan felidézni. Continue reading »

Júl 082013
 

Kánikulában mit is  lehetne enni, mint hideg, könnyű leveseket! Reggelire pohárban is iható, de tányérban tálalva remekül fel lehet turbózni különböző magokkal és felszeletelt gyümölcsdarabokkal. Ilyenkor nyáron nagy áldás a turmixgép, főleg az, amelyik a jégkockát is tökéletesen kásásra aprítja. Ha a levesbe pár kockát teszünk, már hűteni sem kell. Nagyon finom egy kevés alkohollal is, ha felnőttek esznek belőle, tehetünk bele pár löttyintés vodkát vagy gint is.
Az avokádón kívül a leves összes hozzávalóját kicserélhetjük, uborka helyett vehetünk kovászos uborkát, cukkinit, édesköményt, vagy akár karalábét is, a dió helyett mogyoró, vagy bármi más is megteszi, ami épp van a kamrában. Continue reading »

jún 012013
 

Biztos úgy néz ki, hogy egyik süteményt a másik után sütöm (ez így van) és egész nap csak édességeken tengődünk (ez nincs így). Tervbe vettem, hogy minden héten legyen valami komolyabb édesség, hogy ebben az új cukor-, de főleg liszt- és tejmentes időszakban minél előbb legyen egy komolyabb süteményrepertoárom, akár egy fiók, amit akkor húzok ki, amikor kedvem tartja.

Kuglófot ugyan elég ritkán sütöttem eddig is, mivel azonban egy lisztmentes mákos kevert tészta nem egy nagy kihívás, így adta magát, elterveztem, másnap már meg is sütöttem. A recept alapja a híres osztrák Johanna Maier-től származik, valójában úgy bukkantam rá, hogy azt a legendás soktojásos kuglófreceptjét kerestem, míg szembe jött a mákos-mogyorósa egy újságból kitépett lapon. Nem volt nehéz átalakítani, az arányokat azonban tologatnom kellett, de így majdnem tökéletes.
A másik részét áfonyafagylalttal ettük, ezt a párost csak ajánlani tudom. Continue reading »

Már 062013
 

Gyerekkoromtól kezdve szerettem a kelbimbót. Jó kis gyerekkor, ugye? Mások a barakclekváros vajas kenyérrel a kezükben rohangásztak a kertben, én meg a kelbimbóért epekedtem. Szép kis dolog! Jelentem, még mindig tart. A család már akkor is irtózott még a gondolatától is, a második számú családnál sincs ez másképp. Ezért minden lehetőséget meg kell ragadni, ha kelbimbó kerülhet az asztalra.

Egyedül vagyok a héten, ezért vacsorára beleéltem magam egy finom kelbimbós vacsorába. Nincs szezonja, de jó a fagyasztott is. Köretnek indult sült csirke mellé, de annyira eljárt az idő, hogy csak pár darabkát tudtam belőle enni, a javarészét elvittem munkaebédre.
Nyers paprikakrémet kevertem mellé, a fügebalzsam az, ami igazán feldobja. Chilivel, vagy anélkül, az már részletkérdés. Érdemes kipróbálni, szalonna nélkül remek vegetáriánus második fogás lesz belőle! Continue reading »

nov 142012
 

Ma van a Diabétesz világnapja, a legjobb időpont, hogy felkerüljenek ezek az apró kekszek. Teljesen liszt-, sőt gabonamentes, nincs bennük cukor, az édességet kizárólag az aszalt gyümölcsök biztosítják.
A recept Pocak Pannától származik, a névváltoztatáson túl csak apró változtatásokat eszközöltem, mert túl szárazak lettek a golyók és nem lehetett formálni.
Természetesen nyugodtan variálhatjuk a dióféléket és a gyümölcsöket is. Ha elhagyjuk a friss banánt, több aszalványt is tehetünk bele, akkor hosszabb ideig is tárolható. Continue reading »

Júl 042012
 

Tour de France-ban utazunk most egy ideig, ugye mondtam már?
Épp Normandiában vagyunk, a túra ma a parttal párhuzamosan vezet egészen Rouen-ig.
Ami a konyhát illeti, Normandia maga a Paradicsom, de az is lehet, hogy még egy lépcsőfokkal több. Évekkel ezelőtt csak úgy tologattam magam előtt Franciaországot, azt hiszem, még éretlen voltam a befogadására. Egyszer csak ott termett a normand tengerpart, és most használhatnék hihetetlen elkopott és ócska frázisokat, de tényleg rabul ejtett. Szerintem úgy örökre.

Csak úgy tobzódunk a méltán híres alapanyagokban, képtelen vagyok választani, néha az az érzésem, itt minden jellegzetes, amit elém tesznek a tányérra. Hihetetlen, de még sosem találkoztam ennyi leggel egy konyhában.
Osztriga
A tengerparton mindenhol kapunk előételnek osztrigát. Nagy kézügyesség nem kell hozzá, villával fellazítjuk, citrommal meglocsoljuk, és szájat csücsörítve felhörpintjük. Finom, enyhén sós, a közhiedelemmel ellentétben nem takonyízű, bár ez utóbbiról nincsenek ízképeim, de így mondják. Ha netán adnának mellé egy pohár francia pezsgőt, a világért se utasítjuk vissza, ez is jó.
Rendszerint kiváló minőségű kagylót, Szent-Jakab-kagylót és homárt is kapunk mindenhol.

Igazi normand különlegesség az andouille, egy csupán belsőségekből készült hurka- vagy inkább kolbászféle. Az Andouille de Vire-hez az alaposan megtisztított sertésbelet csíkokra vágják és feltekerik, majd bélbe töltik. Nem kóstoltam, eddig még sem ért a bátorság.
foie gras - libamájpástétomHúsok közül szinte minden fajtából találunk valamilyen specialitást: a szokásos sertésen és marhahúson kívül nyúl, bárány, szárnyasoknál gyakori a kappan, ízletes a gyöngytyúk és ki ne hagyjuk a libát sem. A francia liba- vagy inkább kacsamájból készült terrin honos gyümölcsökkel és pirítóssal tálalva, egyedülállóan finom!

Rendkívül sok eredetvédett tejterméket is találunk Normandiában. Isigny-sur-Mer-ben készült a világ talán leghíresebb vaja és tejfölje: Beurre d’Isigny és Crème d’Isigny A.O.C., tehát eredetvédett, szinte minden boltban, piacon kapható, nem érdemes otthagyni!
A sajtok közül nálunk leginkább csak a Camembert ismert, hihetetlen sok normandiai sajtféle van, egyet azonban ne feledjünk az étkezés során: a franciák a sajtot a főétel és a desszert között tálalják, általában nincs vele sok fakszni, kapunk három fajta sajtot egy tányéron, és ez már maga a boldogság.

Normandia fő gyümölcse az alma, nálunk teljesen ismeretlen fajtákként, minden formában és minden mennyiségben, desszertként, de alkohol formájában is. A Calvados, ez a normand almapárlat mára elég retró lett, főleg a nyolcvanas évekbeli pici almával belelógatva, de a minőség nem hazudtolja meg magát. Ez is jöhet. Könnyített formája a mára világhíres lett cidre, itt az igazi, mert Ő az igazi. Könnyű, 4%os, enyhén szénsavas, tiszta almabor. Üdítő, tiszta, finom, semmi pancs. Párja körtéből a poiré, ha nem finomabb. Grog is készül almából, ezt még nem kóstoltam.

Mille feuille, krémes francia módraAz alma átível a desszerten is, mindig, mindenhol jelen van, pite, tarte, hidegen, melegen, Calvados-krémmel, sós vajkrémmel Isignyből (na, ez valami nagyon dögös!:), az egész körtével, flan, galette (palacsinta), macaron, sablék, nem is folytatom, mert mindjárt éhes leszek.
Ne felejtsük ki e rövid felsorolásból a Bénédictine likőrt sem, ezt a gyomorkeserűt természetesen egy kolostorban készítették először Fécamp környékén. A francia forradalom forrongásai alatt a receptúra is elveszett, de száz évre rá a kolostor későbbi tulajdonosa rálelt a recept egy részére, amiből újra összeállította a gyógylikőrt.
Utcai bisztró Rouen-ben
Délutánra Rouen-be érünk. Egy nap is kevés ahhoz, hogy megtekintsük a várost. A katedrális gyönyörű, ha van pár óránk, menjünk el a Szépművészeti Múzeumba Delacroix-t nézegetni. Menjünk ki a főtérre, nézzük meg a helyet, ahol Jeanne d’Arc máglyahalált halt. Ha megéheztünk, térjünk be egy bisztróba, és együnk valamit. Például egy ilyen salátát, amihez Rouenben paradicsomot és tojást is adnak.

Kedvet csináltam, ugye?
Térjünk rá a receptre, de Normandiáról biztos mesélek még.
Ez a langyos saláta előételként sok helyen megtalálható az étlapon. Egyszerű, laktató, a dióolajat és a francia almaecetet ne hagyjuk ki belőle!

Ez a recept az idei Tour de France kerékpáros körversenyének konyhai változatára, a Tour de Serpenyő-re készült.

Meleg kecskesajtos pirítós szalonnás, diós, almás salátával
Meleg kecskesajtos pirítós francia szalonnával, dióval és almával

(Salade de fromage de chèvre, aux lardons, pommes et aux noix)

4 maréknyi zöld vegyes saláta
200 g húsos szalonna (lardons)
2 db alma
2 marék dió
8 szelet baguette
kevés olívaolaj
100-120 g kecskesajt
A vinaigrette-hez
5 ek dióolaj
2 ek almaecet
1 tk francia mustár
feketebors

A salátát előkészítem és falatnyi darabokra vágom. Az almát nyolcadolom és vékonyra felszeletelem. A diót érdemes szárazon megpirítani, de nem szükséges – viszont úgy finomabb lesz. A szalonnát apró kockákra vagy csíkokra vágom és kiolvasztom. Ha kiizzadt, leszűröm róla a zsírt.

A hozzávalókból salátaöntetet keverek. Sót nem kell beletenni, mert a szalonnától elég sós lesz a saláta.
Egy serpenyőben felhevítek egy kevés olajat és enyhén megpirítom benne a kenyerek egyik oldalát. Közben a sütőt előmelegítem 80 °C-ra. Sütőpapírra fektetem a kenyereket, ráteszek egy kevés kecskesajtot és néhány perc alatt felforrósítom, de úgy, hogy még nem folyjon.
Egy tálba teszem a saláta hozzávalóit és összekeverem az öntettel. Tányérok
ra szedem és mellépakolom a forró sajtos kenyeret.
4 személyre /

feb 202011
 

Gabah dióval és fontinával töltött sertéskaraja egy hét leforgása alatt több olvasót is megihletett. Nem csoda, könnyű elkészíteni és látványos eredmény produkálható vele. Amolyan villantós vendégfogadó.
Mivel nálunk egy teljes karaj eléggé nagyocska lett volna, két kisebb sertésszűzből készítettem, ennek megfelelően kevesebb “zseb” is került beléjük. Ez nagyjából három adagnyi, másnap hidegen ettük a maradékot, tehát a hidegkonyhás vizsga is sikerrel járt.
Magyar viszonylatban nehéz és költséges is a fontina és a pármai sonka, valamint a pancetta beszerzése, ezeket azonban jól lehet helyettesíteni. A jól olvadó – amúgy imádnivaló kedvenc sajtom, a – fontina helyett vehetünk brie-t, camembert-t, mindenesetre olvadjon jól és legyen is íze :). Pármai helyett mindenképp valamilyen levegőn érlelt sonka dukál, a bacont pedig, ha lehet, hanyagoljuk, inkább más húsos szalonnát vegyünk, amibe majd be tudjuk tekerni a húsokat.
Mivel én szószmániás vagyok, aláöntöttem egy kevés bort és alaplevet, ebből egy intenzív ízű mártást redukáltam a végén. a körete pedig zöldborsós párolt brokkoli volt, melynek a tetejére pirított diót szórtam a maradékból.

Apró megjegyzések:
– Senki sem fotózta le a szeletekre vágott sültet :). Mondjuk éles kés ellenére is nehéz szépen felvágni, nekem legalábbis kissé szétcsúszott, de másnap hidegen viszont nem volt probléma. Fotózni azonban nem volt kedvem :).
– Aki sószegényebben étkezik, annak lehet, hogy a kész sült túl sós lesz, ugyanis sós benne a sonka, a sajt és a szalonna is. Nekünk éppen jó lett, holott semmit sem sóztam. Csak szólok.

Menü:
Narancssaláta édesköménnyel, sült szalámi sajttal
Diós-fontinás töltött sertésszűz párolt zöldborsós brokkolival
Kókuszos-mákos sütemény almával, mangófagylalt

Dióval, nyers sonkával és fontinával töltött sertésszűz szalonnabundában
Dióval és fontinával töltött sertésszűz

(Filetto di maiale farcito con noci, prosciutto crudo e fontina)

2 db (kb. 550 g) sertésszűz
70 g dióbél
100 g pármai sonka
100 g fontina sajt (Valle d’Aosta-i) *
feketebors
200 g vékonyra szelt húsos szalonna (pancetta)
2 ág rozmaring
2 gerezd fokhagyma
100 ml száraz fehérbor
100 ml alaplé
1-2 ek extraszűz olívaolaj

1. A diót durvára töröm és száraz serpenyőben megpirítom. A sajtot kisebb darabokra vágom, a sonkát szintén.
2. A húst megmosom, leszárítom, majd éles késsel hosszanti irányban mindkét darabba két mélyedést vágok. (Vigyázzunk, hogy ne vágjuk át a húst, de ha ez megtörténne, az sem tragédia, mert a szalonna összefogja.) A zsebeket belülről borssal bedörzsölöm (sózni nem kell!) majd egyenletesen mindkét húsdarab zsebeibe belenyomkodom a sajtot, a sonkát és a diót.
3. A hajszálvékony szalonnával körbetekerem a húsokat (nem kötöztem össze, egy megfelelő tálban a kisebb méretű filé nem nyílik szét) és beleteszem egy megfelelő méretű tűzálló tálba. Alálocsolom a bor és az alaplé keverékét, mellédobom  a felvágott fokhagymagerezdeket, a tetejét meglocsolom egy kevés olívaolajjal és melléteszem a két rozmaringágat. Lefedve betolom a sütő középső rácsára és bő óráig sütöm.
4. Amikor kész, a húst kiemelem és egyenként fóliába csomagolva pihentetem. Az alatta lévő mártást ízesítem, ha szükséges, most bele lehet forralni, vagy egyszerűen csak átszűrni. A hús kibontásánál az alatta lévő levet is hozzáöntöm.

Másnap hidegsültnek is nagyon jó.
3 átlagos adag /

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – sajt > hagyd el a sajtot, vagy használj vegán sajtot
Hogyan tedd paleóvá: –  sajt > hagyd el a sajtot, vagy használj vegán (pl. kesudiós) sajtot

Jenis karaja, felszelve:

Jenis karaja felszelve

nov 282010
 

Kekszsütésben nem vagyok túl nagy, ezt inkább másokra hagyom, akik eddig is fényesebb eredményeket értek el tőlem. Azért leszögezném, hogy a nemkekszezés nem a minőség hiányát jelenti, inkább a gyakoriságot, de már elkezdtem rágyúrni:).

Ezt a kis gyúrmányt a héten készítettem, és amikor egyiket a másik után nyalakodtam el, rá is jöttem, miért nem szeretem annyira a kekszeket. Túl sok bennük a liszt :).
Nos, ebben semmi liszt, ráadásul csupa egészség. Az ötlet nem túl eredeti, a marcipánnal töltött datolya eléggé lerágott csont, viszont csontból a finomabb fajta. Most eléggé fel is túrbóztam, a narancslikőrtől és a balzsamecettől nedvesen lágy lett a marcipán. Most pár hónapja újra a balzsamecet-korszakomat élem, majd ez is elmúlik és jön valami más.

Vigyázat, ehhez semmiképp sem a szokványos, salátákhoz való, hanem nagyon sűrű balzsamecet kell, különben túl lágy és savanykás lesz a marcipán. Ha ilyenünk nincs, biztos jó bele a balzsamkrém is, azt úgy nem próbáltam. Narancslikőr helyett mást is használhatunk, mehet bele amaretto vagy akár egy kanál narancslé is, a lényeg a massza lazítása és ízesítése.
Az egész viszont nagyon finom, rémesen eteti magát, a vitaminok és az ásványi anyagok tömeges jelenléte pedig megnyugtatja a lelkiismeretet. Nem rossz kiindulópont így karácsony közeledtével, igaz?

Datolya balzsamecetes marcipánnal töltve
Balzsamecetes marcipánnal töltött datolya

(Datteri secchi ripieni di marzapane aromatizzato all’aceto balsamico)

45 db datolya, aszalva, magozva (450 g)
200 g marcipán (egyszeres sütőmarcipán 50% mandulával)
____(ill. cukor nélkül házilag fele-fele arányban porrá őrölt édesítővel gyúrva)
2 marék dió (60 g)

1 ek narancslikőr (Grand Marnier)
1 ek sűrű balzsamecet
kb. 120 g (fehér)csokoládé

1. A szobahőmérsékletű marcipánt feldarabolom. A diót durvára vágom és száraz serpenyőben kevergetés mellett illatosra pirítom. A marcipánhoz adom a diót és jól összekeverem a likőrrel és a balzsamecettel. Úgy jó, ha a massza lágy, de még foghatóan formázható. (A narancslikőrön és a balzsameceten kívül bármilyen más gyümölcsbalzsammal és folyadékkal is kísérletezhetünk.) Egy nagy deszkán kézzel laposra nyújtom, hogy jobban lehessen vágni.
2. A datolyát kimagozom (legjobb magozva vásárolni). A marcipánból kis darabokat vágok és dundira megtöltöm a datolyaszemeket. Ez a marcipánmennyiség nagyjából 45 darab datolyához elég.
3. A csokoládét vízgőz fölött megolvasztom és hagyom egy kissé visszahűlni, hogy jobban tapadjon rajta a csokiréteg. Kiterítek egy nagy sütőpapírt.
Két villa segítségével meghempergetem a csokiban a datolyát és óvatosan ráfektetem a papírra. Hagyom, hogy teljesen megszáradjon, ez akár két óra is lehet. Aki gondolja, a csokoládé rétegzését még egyszer megismételheti, vagy az egyik végét akár sötét csokoládéba is lehet mártani, ez esetben több csokoládé szükséges.
45 db lesz belőle /

máj 012010
 

Az utóbbi időben szinte minden hónapban végigsöpör valamilyen láz a magyar blogokon. Nem sorolom, mi mindenen akadt már meg a szemem az elmúlt években, most azonban a sült retek az egyik legnagyobb sláger. Nem, ez nem csak a tavasznak szól, ugyanis sütve soha nem találkoztam még vele ezelőtt.

Egyszóval muszáj volt kipróbálnom, ehhez még sem kell annyi idő, mint a még mindig töretlen népszerűségű macaronozáshoz, vagy hogy a pavlovát említsem, az a hullám sem ült el még teljesen.
Kényelmes és egyszerű pavlovát és -szerűségeket gyakran sütök (nincs még a blogon), a macaron-projekt pár évre elnapolva, de a sült retekben megláttam a nagy lehetőséget.
Gyors, fantáziadús és főleg finom. Sütve eltűnik belőle a csípősséget okozó mustárolaj, szelíd, mondhatni semlegesebb ízű lesz, de még szépen ropog és bőséges vitamintartalmát is megtartja.

Nosza, lehet vele kísérletezni, vajjal, különféle olajakkal sütve, zöldfűszerekkel tavasziasítva kiváló köret egy szelet sült hús, de méginkább hal mellé. Én dióval próbáltam és akivel csak kóstoltattam, mindenkinek ízlett. Ebbe is kell egy kis savasság, ezért a túl savanyú (általában 10%-os savtartalmú) citromlé helyett lágy almabalzsamot tettem bele.

Sült diós retek petrezselyemmel
Sült diós retek petrezselyemmel

80 g (2 maréknyi) dió
1 késélnyi vaj
40-45 szem piros retek (kisebb méretű)
só, frissen tekert feketebors
1 ek dióolaj (hidegen sajtolt)
½ db citrom reszelt héja (elhagyható)
1 ek-nyi (jó minőségű) érlelt almaecet (almabalzsam, alacsony savtartalmú)
1 csokor petrezselyem

A retekszemeket levágom a szárról, úgy, hogy mindkét végén maradjon még rajta egy kevés zöldje és szára. Megmosom és szárazra törlöm őket.
A diót egy nagyobb serpenyőben szárazon, többször átforgatva megpirítom, majd kiveszem. Beleteszem a vajat és közepes hőfokon (6/9) néhány perc alatt megpirítom benne a retekszemeket. Félrehúzom, hozzákeverem a citromhéjat, a dióolajat, majd sózom és borsozom. Almabalzsammal savanyítom egy kicsit és alákeverem a felvágott petrezselymet.
3-4 személyre /

Sült retek

ápr 102010
 

Régóta észrevettem már magamon, hogy ha rákattanok valamire, azzal sodorni kezd az ár. Nem tehetek róla, viszi a kezemet, nem is tudnék ellenállni.
Ez a saláta a répamániám derekán született, pedig a sárgarépa nem kimondottan az a fajta zöldség, amiért éjszaka, suttyomban leosonva feltépi az ember a hűtő ajtaját, hogy neki bizony répasaláta kell. Az már elég kúl lenne, ha mondjuk nyúlszapukára, vagy éppen zsomborlevelű csucsorra fájna a fogam, de hát nem, a sárgarépa nem egy trendi dolog, de nekem épp ő hiányzott.

Két kiló sárgarépát elpusztítottam három nap alatt, ez azért már mond valamit, nem? Azért azt nem szeretném tudni, mit mondanak erre az orvosok, vagy éppen a lélekbúvárok. Egyszerűen jólesett.

De még jobban esett hozzá az a temérdek petrezselyem, amit belapátoltam hozzá és mellé.
A petrezselyemhez való kötődésem első tünetcsoportját pár éve vettem észre magamon. Nem úgy van ám a dolog, hogy mindenbe teszek egy kis petrezselymet, és kész. Neeem!! Az igaz, hogy szinte mindig van otthon petrezselyem, ha pedig nem lenne, bármikor kapok a sarkon, akár este is. Szórom is mindenre, de ez a normális.
A dolog azonban úgy van, hogy marékszámra teszem én mindenbe, mindennek a tetejére. Nem is csak úgy rászórva, hanem sokat. Egyszerűen végtelenül szeretem azt az összetéveszthetetlen, friss, üde, kissé kesernyés, picit csípős petrezselyemízt, ahogy szétroppan a fogaim között. Ha petrezselymet vágok föl, először a kisebb, vékony ágakat lecsippentem a vastag száráról, az már felhasználható. A petrezselyem magában nem túl illatos, szinte teljes mértékben szagtalan, de felvágva felszababulnak a rostokba rejtett illóolajak, és nagyon finom illatot árasztanak magukból. Petrus vágásánál jó pár szárat tömködök a számba is, és – ha éppen nyitva van -, fehérborral locsolgatom. A számban. Igen, a petrezselyem remekül párosul az élénk, üde borral.
Végtelenül szeretem az olyan salátákat, mint a tabouleh, ami ugye szinte CSAK petrezselyemből áll, vagy az olasz gremolata, ami szintén csupa-csupa petrus, meg még kicsit ez meg az. A petrezselyempestot is jobban kedvelem, mint az eredeti bazsalikomosat, a petrezselyem-cimkém pedig, mint zöldfűszeres hozzávaló, egyértelműen vezeti a ranglistát. Aki megnézi a képeimet, a legtöbben mindig van petrezselyem is. Valójában ennél sokkal, de sokkal többet teszek rá, de hát úgy mégsem lehet lefotózni, hogy csak egy nagy, zöld petruspacát látsz a képeken:).

A petrezselyem friss korianderrel elvegyítve pedig egyenes fantasztikus! Pici egzotikum a klasszikussal vegyítve remek párost alkot. Gyakran keverem őket, ennek pedig egyszerű oka van: a petrezselyem önmagában kevés, bármennyire is szeretem, kell hozzá még némi izgalom. A koriander viszont már túl sok, a kettő együtt – maga a tökély! Aki viszont nem szereti a koriandert, annak egy apró tipp: úgy is nagyon jó lesz, ha épp csak pár levél korianderrel vegyítjük a petrezselymet, máris érezzük azt a pici többletet.
Apró megjegyzés a magyar petrezselyemcsokorról: fogalmam sincs, hogy hazai piacokon, zöldségesnél miért árulnak olyan csenevész csokrokat. Ha kezembe veszek egy csokor összekötözött petrezselymet, ne férjen el a markomban! Az úgy a jó!
Szóval én magyar csokornagyságra írtam a receptet, de akár ennél is többet vehetünk. Úgy lesz az igazi! Hisz tavasz van!!

A sárgarépához most frissen vagdalt gyömbért tettem, hihetetlen üde és finom egyveleg lett, érdemes kipróbálni!

Korianderes-petrezselymes sárgarépakehely dióval
Korianderes-petrezselymes sárgarépakehely

300 g sárgarépa (tisztán mérve)
2 cm gyömbér, reszelve, vagy durvára vágva
20 g dió, durvára törve, pirítva
1 csokor (kb. 50 g) petrezselyem
1 csokor (kb. 50 g) koriander
A dressinghez
2 ek narancslé (lehetőleg frissen facsart)
1 szűk ek almabalzsam
2 ek olívaolaj, extraszűz
1 ek dióolaj
só, bors

A sárgarépát julienne-re reszelem és beteszem egy tálba. Hozzáteszem az apróra vágott vagy lereszelt gyömbért. Összekeverem a dressinget, kerekre ízesítem és a salátával elvegyítve jó félórát állni hagyom.
Közben megpirítom a durvára vágott diót és felvágom a zöldfűszereket.
Egy pohár aljára teszem a répasalátát, ráhintem a diót, bőven megszórom az összekevert zöldekkel, majd az egészet még egyszer megismétlem. A tetejére csorgatok egy kevés salátadressinget.
4 pohárnyi / 

Sze 302009
 

Az önkényes mozaikként összerakott szüreti menüben most a desszert következne, de visszafordulok az elejére. Jöjjön hát néhány ínycsiklandozó falatka, az előétel, a sort pedig valóban az édesség zárja majd.

A chutney elnevezés eléggé elrugaszkodott dolog, de angolszász környezetben is olvastam már, és valóban, a gondolattársítás bizony kézenfekvő.

Ősszel az észak-olasz Piemonte tartományban, a Langhe lejtőin szüretelt szőlő mustjából készül egy hosszú időre szóló finomság. Piemonte két óriási vörösbort is ad Itáliának: a Barbaresco és a Barolo is a nebbiolo szőlőből készül, gyakran ennek a mustjával is készülhet ez a … no akkor miről is van szó?

A cognà-t – ahogy piemonti szójárásban hívják – szüret idején felére beforralt mustból (a szőlő az adott hely szerint lehet nebbiolo, barbera és dolcetto is) és különböző őszi, helyben termő gyümölcsökből főzik, a végén pedig a helyben termett, szintén elsőrangú piemonti törökmogyorót és diót kevernek bele, ezeket meg is pirítják. A többórás főzés után egy sűrű, fűszeres lekvárt kapunk, ami csupán annyira édes, amennyit a must és a gyümölcsök átadtak magukból. A gyümölcsök közül helyi alma, körte, birsalma és füge kerül bele, mindaz, ami az Alpokkal elzárt kis tartományban régebben is helyben megtermett őszre. Az így befőzött lekvár évekig eláll, de biztos kihúzza a következő őszig. Nyaranta hideg vízzel feloldva gyerekeknek még szomjoltó ital is válik belőle.

Mivel nem túl édes, a cognàt leginkább polentára, vagy sajtokra teszik előételként, de a híres bollito misto-ban főtt húsok kísérője is. Gyerekek pirítóssal is szívesen eszik, ekkor célszerű cukrot is beletenni.

Az biztos, hogy egy különleges, de mégis egyszerűen elkészíthető fűszeres lekvárt kapunk. Nagyon finom, érdemes miatta órákat a fazék mellett állni és keverni rajta egyet.
Azt pedig, hogy lehet-e chutney-nak nevezni, mindenki döntse el maga.

Biztos nem lesz teljesen autentikus, ha nem helyi hozzávalókkal készül, de így is érdemes hozzálátni. Azonban mindenképp használjunk borszőlőt (Rossamela szüreti posztjában például kékfrankost vett).

Cognà - piemontei őszi lekvár
Cognà – a piemonti chutney
(Cognà – Mostarda dolce d’uva)

1 l kékmust borszőlőből (kb. 2 kg kékszőlő)
kb 1,2 kg gyümölcs:
…..3-4 alma
…..2-3 körte vagy birsalma, vegyesen is
…..4 füge
csipet só
1 rúd fahéj
1 citrom levágott héja
5 szem szegfűszeg
2 maréknyi dió, negyedelve
2 maréknyi mogyoró, durvára őrölve

1. Egy jókora lábasban fedetlenül, közepes hőmérsékleten jó két óra alatt felére befőzöm a mustot.
2. Közben a gyümölcsöket meghámozom, negyedelem és kisebb darabokra vágom. A musthoz keverem a citrom héjával és a fűszerekkel együtt és gyakran kavargatva úgy másfél óra alatt összefőzöm. A végén kiveszem a fűszereket és belekeverem a közben szárazon megpirított diót és mogyorót is. A végén egy sűrűn folyó lekvárt kapunk.
3. Kifőzött kisebb üvegekbe töltöm, lezárom és öt percre fejre állítom. Esetleg száraz dunsztban is ki lehet hűteni.
3 db kis üveg, szűk 1 liternyi lesz belőle

Sze 272009
 

Ha azt mondanám, hogy nem villanyozott fel a VKF! legújabb kiírása Trinity virtuális tollából, akkor nem mondanék igazat. Azonnal magaménak is éreztem, hisz a konyhámban mindig kéznél van egy-egy borosüveg, amiből szinte minden ételhez, amit főzök, hozzálöttyintek egy keveset. És nem is csak bort. Érzéssel, megfelelő finesszel, finoman adagolva fűszeresebb lesz tőle a étel. (na tessék, mennyi f-bötű:)
És ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy nem, egyáltalán nem bánom az olyan észrevételeket, hogy nahát, Mamma, itt már megint annyi alkohol folyik a konyhában, meg hogy nálad mindig ennyire tele van a bárszekrény, szóval nem, egyáltalán nem leszek ezektől lelkibeteg, szépen meg is válaszolom őket.
Egyszer, ha majd tengernyi időm lesz, írok is egy jó hosszú posztot arról, hogy miért és hogyan főzzünk alkohollal, mert az ugye nagyon jó. Fejben már rég megvan, amíg eljutok a billentyűkig, az eltart egy darabig.

De addig is folytatnám a sort.
Nem nőttem föl szőlős vidéken, azon kívül, hogy nagyapám szegény irdatlan rossz “piros” bort állított elő magának meg a családnak a kertben termett szőlőből, nemigen van gyerekkori emlékem a borokról. Gimnáziumi tanéveim legelejét viszont annak rendje és módja szerint szürettel töltöttük. Soha, de azóta se soha annyi szőlőt nem ettem, mint akkor, abban az egy hétben. Versenyeztünk, melyik csapat szedi a legtöbbet, a fizetséget pedig önkéntesen valamilyen szociális célra ajánlottuk fel. Szüret közben kilószámra tömtük magunkba az édes szőlőszemeket, és mivel girhes suhancleányzó voltam, sikerült is némi túlsúllyal hazagurulnom. Egyedüli rossz emlék a hajnali fél hatkor a folyosókon teljes hangerővel felhangzó Boney M. Gotta go home című száma volt, akinek van erről némi emléke, tudja, mire gondolok.

Szőlőt szívesen használok sós, húsos ételekhez is, élvezetes kontrasztot alkot a fűszeres hús az édeskés, ízekkel teli szőlővel.
Ennek a salátának leginkább az az érdekessége, hogy a májat szőlőmagolajban sütöttem ki. Stílusos, nem? A hidegen préselt szőlőmagolaj igen értékes holmi, finom is, de sajnos drága is. Magas a többszörösen telített zsírsavak aránya, viszont ez az egyetlen természetes, hidegsajtolású olaj, amivel sütni is lehet. Árát pedig az indokolja, hogy egyetlen liter olajat 50 kilónyi szőlőmagból tudnak csak mechanikus úton kisajtolni.
Ezt az olajat használtam a salátamártáshoz is, ízben nagyon jól harmonizál vele a dióolaj, és persze az alma is.
A képen látható adag kevés pirított házikenyérrel már főételnek is beillik, bár én a sorban előételnek szánom, mert lesz még hús és szőlős desszert is.:)

sult_borjumaj_salata_szolo1

Szőlőmagolajban sült szőlős borjúmáj zöldsalátával és pirított dióval

½ fejnyi fodros tépősaláta (lollo rosso és biondo)
100 g madárbegysaláta
1 nagy maréknyi dió
400 g borjúmáj
kevés liszt
2 ek szőlőmagolaj, hidegen préselt
1-2 ek száraz marsala (esetleg Tokaji szamorodni, vagy száraz vermouth)
kb. 200 g fehér szőlő
A dressinghez
2 ek dióolaj
2 ek szőlőmagolaj, hidegen préselt
2 ek almabalzsam (vagy nagyon jóminőségű almaecet)
pici (gesztenye)méz, ízlés szerint
só, bors frissen tekerve

1.  A salátákat leveleire szedem, megmosom, falatokra tépkedem, a madársalátát szintén megtisztítom és az összeset kicentrifugázom. A salátamártás hozzávalóit összekeverem.
2.  A szőlőt leszemezem, megmosom, hosszában félbevágom és kipöckölöm a magjait.
3.  A májat megmosom, papírtörlővel leitatom és az esetleges erektől megtisztítom. Kevés liszttel megszórom, ráklopfolom és picit megrázva leporolom róla úgy, hogy hajszálvékony réteg maradjon rajta. Egy serpenyőben felhevítem a szőlőmagolajat és a májat közepesnél magasabb hőfokon mindkét oldalán néhány perc alatt megsütöm. A vége felé hozzálöttyintek egy kevés marsalát és miután gyorsan elsistergett, mellédobom a szőlőszemeket is. Egyet rázok a serpenyőn és kész is. Enyhén sózom a májat, azután felhasználásig lefedem.
4.  Közben a diót szárazon megpirítom, hogy kissé színt kapjon.
5. A salátát összeforgatom a mártás nagy részével és lapos tányérokra halmozom. A májat éles késsel szeletekre vágom, ráültetem a salátára és közben borsot is tekerek rá. Köré szórom a szőlőt és a diót is, a maradék mártást pedig a máj tetejére csorgatom.
2 személyre /

jún 162009
 

Továbbra is nagy barátja vagyok a krémleveseknek, hisz mindenféle finomságot beléjük lehet pakolni, ami vészesen közelít felhasználhatóságuk vége felé. Így történt ez ezzel a levessel is, egy maradék zellergumó és két csenevész fehérrépát kellett ehető formába hoznom.

A krémleves meg sem érdemelne egy receptet, annyira egyszerű, viszont továbbra is próbálkozom, milyen levesbe valóval dobhatnám fel őket. Ja igen, egy kevés mascarpone is útban volt már, ebből az egészből pedig ez a végtelen egyszerű, de valami fantasztikus ízű gombóc született! Pirított mandulát és vastaghúsú narancs frissen reszelt héját tettem a mascarponeba, egy kevés francia magos mustárral pedig kikerekítettem az ízét. De még mennyire kikerekedett!

Ezt a levest később spárgából is megismételtem (ezért a dupla cím), akkor pirított diót tettem a gombócokba. Képtelen lennék eldönteni, melyik ízlett jobban!

zellerkremleves_mascarponegaluska1

Zeller- vagy spárgakrémleves diós mascarponegaluskával

A leveshez
1 ek olívaolaj
1 ek vaj
1 nagy fej hagyma
kb. 400 g fehérszínű zöldség:
– 250 g zellergumó + 2 db fehérrépa (kisebb), vagy
– kb. 500 g fehérspárga (tisztítás előtt)
1 nagy löttyintés fehérbor
800 ml alaplé
só, feketebors
1 ek limoncello, vagy kevés citromlé (elhagyható)
dióolaj a tetejére (kb. 2 ek)
A mascarponegaluskához
kb. 150 g mascarpone
1 db (kezeletlen) narancs frissen reszelt héja
3-4 ek mandula vagy dió, pirítva és durvára aprítva
2 mk magos francia mustár (a magos mustár kulcsfontosságú)
só, feketebors

1. Egy fazékban felhevítem az olajat a vajjal és megpirítom benne a felvágott hagymát.
2. Közben meghámozom és kisebb darabokra felvágom a zöldséget és kevergetve megkapatom az olajban. Rálöttyintek egy kevés bort, elpárologtatom, majd felöntöm majdnem az egész húslevessel (ízesítésre, kiegyenlítésre hagyjunk még egy keveset) és 15 perc alatt lefedve puhára párolom.
3. Ha kész, botmixerrel pürésítem. (Ehhez átöntöm egy másik edénybe, két részletben pürésítem és visszaöntöm a fazékba. Ha van üvegfalú turmixgépünk, használjuk azt.) Ha szükséges, sózom és borsozom és annyi alaplevet öntök még hozzá, hogy viszonylag sűrű leves legyen. Ehhez a mennyiségű zöldséghez nagyjából 8 dl alaplé szükséges. Hagyom, hogy langyosra hűljön.
Aki gondolja, most tehet bele egy nagyon kevés limoncellot – vagy egy teáskanálnyi citromlevet.
4. Levesbetétként elkészítem a galuskát.
Egy tálkában simára kikeverem a mascarponét. A mandulát vagy diót szárazon megpirítom (sütőben 100 °C-on, 10 percig, vagy serpenyőben gyakran rázogatva, de vigyázzunk, gyorsan odaég) és ezután durvára őrlöm, ne legyen teljesen poralakú.
5. A kezeletlen héjú narancsot megmosom, leszárítom és lereszelem a héját, az egészet beleforgatom a krémbe és annyi magos mustárt teszek bele, hogy izgalmas íze legyen. Ehhez kóstolgassuk bátran! Ezután sózom és borsozom.
6. A langyos levest tálkákba szedem. Két teáskanál segítségével – azzal a bizonyos ide-oda forgatós módszerrel – a mascarponekrémből galuskákat forgatok és a leves tetejére ültetem. Borsot tekerek rá és kevés dióolajat locsolok a tetejére.
2 hatalmas, 3 közepes adag / 1.346 kcal /
3 adag esetén spárgával / 1 adag = 448 kcal / 37,7 g zsír / LF30 75,6%

feb 052009
 

Ezt a tésztát nemcsak tojással és olívaolajjal kell összegyúrni, ebben ugyanis fehérbor is van!
A pansooti egy ligúr tésztakülönlegesség: a fehérborral gyúrt tésztában zöldfűszeres töltelék van, amely legfőbb összetevője a borágó. Hagyományosan diómártással tálalják. Ebben az esetben a mártás elég sok és folyós, hogy befedje a tésztákat.
Igazi ünnepi töltött tészta lesz belőle!

Zöldfűszeres ligúr tésztatáskák diómártással
(Pansoòti con salsa di noci)


A gyúrt fehérboros tésztához
300 g liszt 
200 g búzaliszt (BL-55)
100 g durumdara
1 db tojás
125 ml fehérbor
só, bors
A töltelékhez
2 hatalmas csokornyi zöldfűszer (kb. 400 g)
(borágó, bazsalikom, oregánó, petrezselyem, spenót, gyermekláncfű, stb…)
100 g ricotta
1 gerezd fokhagyma
½ mk só
40 g parmezán
A diómártáshoz
100 g dióbél
4 ek friss kenyérmorzsa
4 ek olívaolaj
3-5 ek tejszín (mennyiség szükség szerint)
tészta főzővizéből (szükség szerint)
só, feketebors
parmezán a tetejére

A tésztát szokás szerint összegyúrom, egy órára fóliába tekerve hűtőben pihentetem, utána tésztagéppel vagy nyújtófával egy mm-nyi vastagságúra kinyújtom.
A töltelékhez a fűszereket megmosom, szárazra csapkodom (ha az idő engedi, blansírozom, hogy ne veszítsék el friss, zöld színüket), majd egészen apróra vágom. Összekeverem a többi hozzávalóval és félreteszem.
A mártáshoz pár kanálnyi vízbe teszem a kenyeret, kinyomkodom és nagy kőmozsárban vagy aprítóban sima pasztává a dióval együtt szétnyomom. Beleteszem a tejszínt és az olajat, hogy egy egynemű krémet kapjak, ha szükséges, felöntöm egy kevés főzőlével, sózom, borsozom és félreteszem.
A tésztát kinyújtom és táskákat vagy raviolit készítek. A pansoòti eredetileg egy háromszögalakú tészta, de én most a megszokott ravioliformámmal szúrtam ki a tésztát, amivel félköröket kapok. Ráteszek egy teáskanálnyi masszát és összehajtom. A széleit egy kicsit megnyomkodom, hogy ne essen szét.
Közben a tésztához vizet forralok. Ha felforrt, hagyom, hogy éppen hogy gyöngyözzön a víz és egymás után beleteszek néhány tésztatáskát. Ha feljöttek a felszínre, kész, akkor lyukas merőkanállal kiemelem és félreteszem, míg az összes tésztát kifőzöm. Ha lehet, előmelegített tányérokra adom, ráteszem a diómártást és apróra vágott zöldfűszerrel és reszelt parmezánnal megszórom a tetejét.
4 személyre /

jan 252009
 

Aki eddig úgy gondolta, hogy a vöröskáposztát csupán köretként lehet elkészíteni, annak íme a bizonyság, hogy akár egytálételként is tökéletesen megállja a helyét! Igaz, kicsit elő kell párolni, de aztán a csirkecombok vígan puhulnak benne tovább, a végén az egész egy fantasztikus, zamatos elegyet alkot.
Az ízáradatért nem utolsó sorban majdnem egy egész, testes vörösbor is felelős, de ne féljünk, alkohol már semmi nem lesz benne!

A káposztának ez az elkészítési módja az észak-olasz régiókból származik. Az alaprecept a csodálatos Marcella Hazant dícséri, bár eléggé megváltoztattam, de ez semmiképp sem vált kárára. 
             
Vöröskáposztában párolt csirkecomb
(Coscia di pollo brasata con cavolo rosso)

2 ek olívaolaj
2 db salotta
2 gerezd fokhagyma
1 fej vöröskáposzta
100 ml húsleves (elhagyható)
1 tk só
3 db babérlevél
10 szem borókabogyó
kb. 600 ml vörösbor (testes, savszegény fajta)
2 ek olívaolaj
4 db csirkecomb

feketebors
3-4 maréknyi dió
balzsamecet

Az olajban üvegesre pirítom az apróra vágott salottát, beleteszem a zúzott fokhagymát majd a vékony csíkokra vágott vöröskáposztát. Babérlevelet és borókabogyót teszek bele és többször megkeverve párolni kezdem. Kevés húslevest öntök hozzá, ha az már elpárolgott a káposzta alól, folyamatosan vörösborral öntögetem föl. Szűk egy órát párolom, akkor hozzáteszem a csirkét.

A csirkecombokat megmosom, leitatom és serpenyőben kevés olajon mindkét oldalon hirtelen megsütöm, hogy bezáruljanak a pórusok és színt kapjanak. Akkor leveszek valamennyit a káposztából, belefektetem a csirkecombokat és ráteszem a káposztát, hogy teljesen befedje. Tovább locsolgatom a borral és alacsony hőfokon még egy órát párolom. Lefedve sütőbe is be lehet tenni, de locsolgatni mindig kell. Akkor lesz jó, ha a csirke szinte leomlik a csontjáról, a káposzta szinte szétmállik, alatta pedig sűrű lé marad.

Néhány maréknyi diót durvára török és száraz serpenyőben megpirítom. Tálalásnál tányérokra szedem a káposztás csirkét, diót szórok rá (de a káposztába is lehet keverni) és a tetejét bőven meglocsolom balzsamecettel.
Legjobb, ha fehérkenyeret és testes vörösbort adunk mellé. 
4-6 adagnyi /

nov 222008
 

Hát kérem, kérlelhetetlenül itt a tél. A naptár szerint ugyan még várhatott volna egy ideig, ha nekem szól, akkor be sem teszi a lábát oda, ahol én vagyok, de a télnek álcázott kései ősz meghozta számomra a karácsonyi hangulatot is. Most már nem kapálódzok ellene, mint néhány hete, amikor verőfényes, simogató napsütésben kellették már magukat a karácsonyra szánt portékák. Akkor az még vicces volt.

Most már nem az. A házból kilépve fázósan húzom össze a kabátom, meleg sálat tekerek a nyakam köré és előszedtem a szekrény mélyéből a csinos gyapjúkesztyűmet is. Annak idején pénzt nem sajnálva vettem egy gyönyörű darabot, hogy legalább a hideg kellemes emléket ébresszen bennem és kedvem legyen kidugni az orromat a fagyos (plusz tízfokos:-) zimankóba. (Azóta rájöttem, hogy ez igencsak jó terápia. Egy divatos, drága darab túlsegít néhány vészhelyzeten is…)   

Egyszóval, mától, jobban mondva már a hét közepétől a konyhámban kikiáltottam a karácsonyi előkészületeket. A dolog azzal kezdődött, hogy a férjem hazahozott az egyik útjáról néhány karácsonyi cédét. Legalább harminc van itthon ebből a műfajból, de az a meglátása, hogy sosem elég az ilyesmi, karácsony minden évben lesz, a cédét pedig nem növi ki az ember, mint holmi mikulásruhát. Egyszóval, fel is tette az elsőt, és olyan kellemes, fahéjillatú, gyömbérízű hangulatunk kerekedett, hogy azon nyomban megnyomtam azt a bizonyos gombot. Kekszet már sütöttem, ugyan nem ezt, de ez a régebbi darab nagyon finom lett. A titka elég egyszerű: marcipán lakik a belsejében, és én imádom a marcipánt, ráadásul azt még lekvárral is összekevertem, úgy gyömöszöltem a belsejébe. Egy hihetetlenül egyszerű, mégis rafinált receptúra, viszonylag gyorsan el is készülünk vele.

Diós-marcipános golyók

Diós-marcipános golyók

Az omlós tésztához
200 g vaj
400 g liszt
150 g cukor
1 db tojás
1 csipet só
A töltelékhez
100 g dió
100 g nyers marcipán
100 ml ribizlilekvár vagy -zselé
A tetejére
25 db ép fél diógerezd (kb. 50 g)
25 db kandírozott maraschino meggy
100 g étcsokoládé (min. 60%-os)
1 ek vaj
1 ek víz
2 ek cukor
 

A hideg vajat kisebb darabokra vágom és egy tálban a többi hozzávalóval omlós tésztát készítek. A kész tésztát fóliába tekerem és 1 órára behűtöm.
Közben a sütőt légkeverésen 180 °C-ra (alsó-felső állásban 200 °C-ra) előmelegítem.
A töltelékhez a diót apróra vágom és a szintén villával apróra tördelt marcipánnal és a zselével együtt egynemű masszává keverem.
A tésztát kiveszem a hűtőből és 50 darabból kézzel kicsi golyókat formálok. Tenyérrel ellapítok egy-egy golyót és a tetejére egy kanálka tölteléket teszek, majd újra golyóvá gyúrom. Mindegyik tetejére teszek még egy fél diót vagy egy szem meggyet.
A diós golyókat beteszem a sütőlappal kibélelt sütőbe és 20 perc alatt készre sütöm. Max. 40 °C-on összeolvasztom a mártás hozzávalóit és ha kihűlt a keksz, a tetejére mintásan pöttyintek belőle.
50 db diós golyó /