máj 172010
 

Hogy az eper mennyire illik a pezsgőhöz, azt a Pretty woman óta tudom. Előtte nem tudtam, igaz, pezsgőt se nagyon ittam akkoriban. Lehet, hogy gáz, de a fogselymet is a pretty woman mutatta meg nekem. Meg azt is onnan tudtam meg, hogy New York szívében hatalmas parkok is vannak. Meg hogy lóversenyen kalapot illik hordani. És megismertem a fiatal, jóképű Richard Gere-t.

Hát, most így olvasva meg kell állapítanom, hogy a Pretty woman mérföldkő volt az életemben. Ez most biztos nagyon ciki, pedig nagyon kedvelem ezt a filmet, ki tudja hányszor néztem végig. (Újra elő kellene venni.)
Pedig azóta jó pár liter francia pezsgőn is túl vagyok, és olyan benyúlós kis fogkefét is használok, de azt már nem a pretty woman, hanem a fogorvosom mutatta meg.
Azóta magam is lófráltam New York parkjaiban, sőt, a lovira is vittek már, igaz, nem viseltem kalapot, még kicsit sem. Csak Richard Gere maradt ki az életemből.

Hogy mi köze ennek az egészhez? Nem sok, hacsak annyi nem, hogy Duende legújabb VKF-es felhívására mindenképpen epres dolgot szerettem volna készíteni. Igaz, az eper vágykeltő hatása még messze nem bizonyított, de a körítésével sok mindent el lehet érni.
Fel lehet bontani egy üveg pezsgőt, elénk tenni egy tál zamatos, illatos epret és lehuppanni a puha szőnyegre megnézni a Pretty womant. Mondjuk a kedvessel.

Jó pár epres finomságot készítettem az elmúlt napokban, olyat is, amit Aphrodité is örömmel elmajszolt volna. Az összesre most nincs kapacitásom, de jönnek!

Epres panna cotta kakaós-balzsamecetes-vörösboros sziruppal
Epres panna cotta kakaós-vörösboros sziruppal

(Panna cotta alle fragole con sciroppo di vino rosso)

A panna cottához
200 g eper (tisztítva mérve)
250 ml tejszín (min. 30%-os) *
2,5 ek porcukor *
3 ek
eperlimes (vagy kevés egyéb likőr)
2 spriccentés zöldcitromlé
4 levél zselatin
A kakaós-vörösboros sziruphoz
120 ml vörösbor
100 ml balzsamecet (folyékonyabb, de jó minőségű)
1-2 ek méz *
1 tk nyers kakaópor (vagy 10 g étcsokoládé)

Az epret megmosom, lecsumázom és egy keverőpohárban pürésítem. Hozzáadom a tejszínt, cukrot, eperlimes-t vagy egyéb likőrt és kerekre ízesítem a zöldcitromlével. Átöntöm egy lábasba és felteszem melegedni. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. Ha az epres tejszín szájra elég forró (kb. 60 °C), kicsavarva belekeverem a zselatint. Poharakba öntöm és beteszem a hűtőbe.

Tálalás előtt elkészítem a szirupot.
Egy kis lábasba öntöm a bort, a balzsamecetet és a mézet. Halk forrástól számítva jó 12-15 percig forralom, amíg bő felére nem redukálódik. Akkor jó, ha a kanalat kivéve már bevonja azt. Ekkor belekeverem a kakaóport (csokoládé is nagyon jó, de ezzel már nem szabad melegíteni, csak felolvasztani!) és félrehúzom.
Tálalásnál a szirupot rácsorgatom a panna cottára.
4 személyre /

Epres panna cotta kakaós-vörösboros sziruppal

Változatok:
Így lesz tejtermékmentes: tejszín helyett sűrű kókusztej vagy más magtejszín 
Így lesz szénhidrátszegény: cukor > nyírfacukor / eritrit / vagy más természetes édesítő
Így lesz paleo: tejszínt és cukrot cseréld le a fentiek szerint

ápr 022010
 

A múltheti szalmaözvegységem alatt szabad akaratomból kifolyólag csak úgy tobzódtam a zöldségekben. Szerencsére semmit nem kellett kidobnom belőle, pedig volt egy nap, amikor csak enyhe tuszkolással tudtam bezárni a hűtőajtót. Másnap aztán az összes zöldséget megtisztogattam, elrendeztem, és a kupacok látványosan összezsugorodtak.

Először attól tartottam, hogy cékla- és répamérgezést kapok, a férjem pedig úgy talál majd rám a konyhapadlón elterülve, hogy épp az utolsó szál répát próbálom a számba gyömöszölni. De olyannyira nem így volt, hogy amikor már egy szál répa sem volt otthon, hiányérzetem támadt. Biztos a tavasz teszi, végre kirugdostuk a telet, így a ropogós zöldségek is sokkal jobban ízlenek.

Készítettem egy izgalmas salátát és levest is, de most Húsvét előtt a répatortát teszem föl, jön azonban a többi is.
Húsvétot kissé előrehoztuk, mivel az ünnepek alatt elmegyünk egy kicsit Dublinba. Nagyon örülök a kimozdulásnak, annak, hogy pár napot együtt leszünk, mászkálunk, nézelődünk és persze jókat eszünk!

De térjünk vissza a répatortához.
Nagyon régóta sütök már répatortát, ha eljutok egyszer a klasszikus verzióig, írok még róla. Most viszont ezt a csokoládés változatot próbáltam ki. A megszokotthoz képest csak annyi a különbség, hogy csokis, ezzel nem is mondtam túl megdöbbentő dolgot, de a lényeg az, hogy a répát ugyanúgy nem lehet benne kiérezni, mint a basic-verziónál. Amúgy meg nem is csokoládés, hanem kakaós, de ezen ne akadjunk fönn, a neve így sokkal jobban hangzik, nem?
A legtöbb répatortát a lusta amerikai háziasszony ugye vaj helyett olajjal készíti, ezért mogyoróolajat tettem hozzá, biztos voltam benne, hogy nem ront majd rajta.

Tényleg nem. Nagyon finom, nedves, aromás sütemény lett. Persze mogyoróolaj hiányában remekül működik hagyományos növényi olajjal is, akkor a liszt egy részét váltsuk ki azonos súlyú őrölt mogyoróval. Mivel a fele adagot sütöttem, ezért a tojásalakú muffinformámban készült, de a receptet a teljes süteményre írom le. Igazából csokis sajtkrémbevonat lenne rá az igazi, de nekem az már túl tömény lett volna, ezért egyszerűen mascarponét csorgattam rá, amibe bőven tettem mogyorólikőrt.
Mivel sem mini marcipánrépám, sem rózsaszínfülű cukornyuszim, sem egyéb díszítőegységem nem volt kéznél, ezért a nagy fehér pacára barna nádcukrot szórtam, íz szempontjából sem volt rossz ötlet.
(Ha pedig angolszász süteményről van szó, melléírtam a cup-os értékeket is, hátha van, aki ezt szereti. Részemről sosem fogom megszokni, hogy a reszelt répát csészében mérjem le:)

Csokoládés-mogyorós sárgarépatorta (Chocolate carrot cake)
Mogyorós-csokoládés répatorta
(Chocolate carrot cake)

A csokis-répás kevert tésztához
4 db tojás (L méretű)
330 g cukor (nádcukorral vegyesen is jó) (375 ml / 1½ cup)
125 ml mogyoróolaj (½ cup)
1 tk vaníliakivonat
240 g búzaliszt (BL-55) (500 ml / 2 cups)
56 g nyers kakaópor (125 ml / ½ cup)
2 tk szódabikarbóna
½ tk só
390 g sárgarépa, reszelve (750 ml / 3 cups)
vaj a forma kikenéséhez
A tetejére
500 g mascarpone
kb. 2 ek porcukor
4-5 ek (60-75 ml) mogyorólikőr

Egy keverőtálban néhány perc alatt habosra verem a tojásokat a cukorral. Hozzáadom a mogyoróolajat, a vaníliát, majd a száraz anyagokat is. Jól átkeverem, a végén pedig beleforgatom a reszelt sárgarépát is.
Közben a sütőt előmelegítem 160 °C-ra.
Kivajazom a sütőformát és belesimítom a tésztamasszát. 40-45 perc alatt megsült, de tűpróbával ellenőrízzük. A formában hagyom kihűlni.
Közben összekeverem a krémet. Ehhez a szobahőmérsékletű mascarponéhoz keverek egy kevés porcukrot és ízlés szerinti mennyiségű mogyorólikőrt. A krém hűtésre szilárdabb lesz, szobahőmérsékleten pedig folyékonyabb.
26 cm-es torta / 22×33 cm-es tepsi / 24 db muffin

A Breakfast & Brunches szakácskönyv receptjét vettem alapnak

okt 222008
 

Nem újdonság már a csokisorbet, főleg nem az őszre forduló hűvösek idején, de a vacogósabb összebújások alkalmával azért hiányozna. Főleg nekünk, akik megszoktuk, hogy mindig van otthon valami jeges kis nyalánkság, és ez tényleg teljesen független az évszakok járásától. De azért ne ugorjunk ennyire előre, hisz nincs még téli zimankó, de fagyi – az azért mindig lesz!

Ezt a receptet pár hete a dobozban rejtőzködő papírfecnijeim között találtam, amikor az éves – na jó, a többéves rececptturkálós nagytakarítást végeztem. Continue reading »

Sze 172008
 

Ezen a néven lehet, hogy nem sokan ismernek rá, de ha azt mondom, Parmigiana di melanzane, akkor már ismerősebben hangzik, nem?

Ezen a héten végigsöpört a blogokon a parmigiana-láz. A kór kialakulásáért részben valószínűleg a Bűvős szakács is felelős, másik részben persze a padlizsán-szezon, hisz bokáig gázolunk a szebbnél szebb lila gyümölcsökben.
Jómagam hetek óta tologatom magam előtt ezt a félig megírt receptet, Bűvösék óta meg nem igen tudtam volna mit hozzátenni, de a tegnapi parmigianaösszeboronálódás annyira szórakoztató volt, hogy íme, itt lészen az én verzióm is:-)
A Parmigiana eredetéről, hátteréről nem írok sokat, hisz a fenti posztban MBTBD-ék már mindent leírtak, csupán azzal egészíteném ki, amit a magam részéről még fontosnak tartok.
Lentebb pedig listába szedtem az általam ismert, eddig megjelent parmigiana-recepteket is.

A nevét illetően több vita is kialakult már, hisz a pontos gyökerét nem lehet megállapítani. Kézenfekvő lenne, hogy a közé tett parmezánról nevezték el, hisz minden rakott, parmezánnal bőven megszórt és csőben sült ételt így neveznek el, mellé biggyesztve azt, amiből készült. (Kétségkívül ez a padlizsános a legnépszerűbb, de egyéb zöldségből is készíthetünk ugyanilyen módon parmigianat. Mondom, nem szokványos, de létezik. Nehogy véletlenül úgy járjunk, hogy előételre vágyva kérünk például t egy caprese-t és kihoznak egy mandulás csokitortát:-)) Igen ám, de nem csak parmezánnal szokták megszórni, de pecorinoval is. Vagy egyéb sajttal. 
Egy másik verzió szerint a paradicsomos parmigiana mellé jófajta vörösbort ittak, mely egy hatalmas, fűzfavessző borítású üvegballonban, az úgynevezett demizsonban mindig ott állt az asztal közelében. (És gyakran áll még ma is:-) A demizson szavunk a francia dame-jeanne-ból ered, mint ahogy az olasz damigiana is. Egyesek szerint innen már csak egy ugrás a parmigiana – de hát tényleg nem elképzelhetetlen ez a fajta szótársítás, annyi furcsaságot hallani mostanság!

Szíciliai eredetére szerintem még az elkészítése is utal, hisz néhány verzióban főtt keménytojást és keserű, nyers kakaóport is tesznek bele, éppen ugyanúgy, akárcsak a caponatába. Most mondja meg valaki, hogy itt nincs semmilyen összefüggés, hisz az elkészítési mód is elég hasonló.

Parmigiana di melanzane

Na de hogyan is készült nálam:
Kezdjük az elején, a zöldséggel. A padlizsánt – idő, ide, szellőztetés oda -, mostanában mindig kisütöm. Rájöttem, hogy sokkal jobb, főleg, ha előtte besózva állni is hagyom. Alig vesz már fel olajat, így már nyugodtan ki is süthetem, vagy picit beolajozva be is tehetem fóliában a sütőbe. A paradicsomszószt most teljes díszben készítettem, vagyis sárgarépával, szárzellerrel, borral, és sokáig hagytam fődögélni is.
Hát, ez eddig nem a kis macerák listáját szaporítja, mire idáig eljutunk, eltelt legalább másfél óra, de talán még több is, mert a padlizsánszeletek kisütése is hosszabb idő lesz, kinek mekkora a serpenyője. Bár dolgozni nem kell vele, csak néha rápillantani. Ezért ezt a fázist akár előző nap is elvégezhetjük, és az összeállítást másnapra hagyhatjuk.
Mikor eljő a másnap, már nem lesz vele sok ténykednivaló, csak elővesszük a szószunkat, a kisült padlizsánt, aki gondolja, kifőzhet még néhány tojást és összeállítva 20-25 percre betoljuk a sütőbe. Várjuk meg, mire langyos lesz – vagy várjunk vele másnapig, mert úgy is nagyon finom – és így röpke két és fél nap alatt varázsoltunk is egy kis előételt:-))

Cserébe viszont nagyon finom, tényleg érdemes hozzálátni!!

Mások így:
Melanzane alla Parmigiana (Gusto)
Gyors ebéd padlizsánból (Ízbolygó)
Sajtos rakott padlizsán (Étel, ital, kicsi Vú)
Melanzane alla parmigiana másképp (Házitündér)
Rakott padlizsán (Brünnhilde konyhája)
Melanzane alla Parmigiana (A bűvös szakács)
Melanzane alla Parmigiana (Zsúrkenyér)
Sajtos rakott padlizsán avagy Melanzane alla Parmigiana (Lorien)
Melanzane alla parmigiana (Piazza Piazza)

Parmigiana di melanzane - Sajtos rakott padlizsán paradicsommártással

Sajtos rakott padlizsán paradicsommártással
(Parmigiana di melanzane – Melanzane alla Parmigiana)

A paradicsommártáshoz
2 ek olívaolaj
2 db salotta (1 fej hagyma)
2 db sárgarépa (közepes méretű)
2 db szárzeller
50 ml fehébor
800 g paradicsom (húsos, lében szegény fajta legyen, vagy
     800 ml darabos paradicsomkonzerv)
½ csokornyi bazsalikom
só, bors
Az összeállításhoz
2-3 db padlizsán (2,5 közepes darab)
olívaolaj a sütéshez
250 g bivalymozzarella
2 db tojás (keményre főzve)
néhány ág bazsalikom
1 tk nyers kakaópor (elmaradhat)
60-80 g parmezán

Először előkészítem a padlizsánt. Meghámozom (aki gondolja, hagyja rajta a héját, én inkább meghámozom), vastagabb szeletekre vágom (kb. 8 mm-1 cm), majd a szeleteket egymásra egy tálra téve mindegyik szeletet jól besózok és a tetejét alaposan lenyomom. Legjobb papír alatt egy nehezéket is rátenni, hogy minden folyadék kijöjjön belőle. Legalább félórára, de inkább egy egészre érdemes így hagyni, mivel ebből a mennyiségből legalább fél deci víz kifolyik majd!

Közben elkészítem a mártást. Nyers paradicsom esetén a paradicsomokat fél percre forró vízbe mártom, késsel bevágom a héját és lehúzom, majd felvágom. Egy lábasban olajat hevítek, beleteszem a felvágott hagymát, fokhagymát, a kisebb darabokra vágott répát és a vékony félholdakra nyesett zellert. Hagyom pirulni, hozzáöntöm a bort és azt is hagyom elpárologni. Ekkor beleteszem a paradicsomot és jó félóráig lassú hőn párolom, néha azért nem árt keverni rajta egyet. Ha túl sűrű lenne, egy pici alaplevet szoktam aláönteni, és egy órát hagyom fődögélni. Menetközben só, bors és beleteszem egy kevés apróra vágott bazsalikomot is. 

Ha a padlizsán már elég folyadékot eresztett, egyenként megmosom, papírtörlővel leitatom és a bordás serpenyőben nagyon kevés olajon, közepes-erős hőn, úgy, hogy ne égjen meg, adagonként kisütöm. Kevés lisztben is meg lehet forgatni, akkor ropogósabb lesz, de a lisztet a kezünkkel poroljuk le róla.
Ez a mennyiség a serpenyőmben négy menetben lett kész, egy-egy menet akár 10 percig is eltarthat, gyorsabban ugyanis könnyen megéghet.
Ha kisültek, törlővel szintén leitatom róla az olajat és félreteszem.

Valamikor menetközben a tojásokat is keményre főzöm, azonnal hideg vízbe teszem, lehűtöm és meghámozom.

A sütőt alsó-felső állásban 180 ºC-ra előmelegítem.
Egy tűzálló tál aljára teszek a paradicsommártásból és ráfektetem a padlizsánszeleteket. Megszórom egy kevés reszelt parmezánnal, erre jön egy szelet mozzarella, rá egy levélke bazsalikom. Rá megy egy szelet tojás, amire egy pici kakaóport szórok (esetleg reszelt csokoládét). Még egy emeletet felépítek, esetleg még egy harmadikat is, de úgy számoljunk, hogy a teteje mindenképp padlizsán legyen és befedem a paradicsommal.
Beteszem a sütőbe és 20-25 perc alatt átsütöm. Sokáig nem szükséges, hisz már minden kész.
Hagyom kihűlni, és langyosan adom asztalra. A tetejére egy kevés, nagyon jó balzsamecetet is lehet csorgatni. Hozzá enyhén pirított kenyérszelet, vagy rusztikus fehér kenyér illik, amivel kitunkolhatjuk a mártást.
Természetesen szicíliai vörösbor dukál hozzá, legalábbis szerintünk.
4 személyre előételnek /

aug 262008
 

Ha ricottából készült édességre gondolok, akkor többnyire a ricottatorta jut az eszembe narancsosan. Aztán a ricottatorta citromosan, aztán a ricottapuding, és a ricottini. Na, ez mind nem igaz, mert leginkább Szicília jut az eszembe és az ott kapható, legfinomabb ricottakrémmel töltött édességek. Ugyanis ez a délolasz sziget a hazája a híres cassatának és a hírnévben nálunk talán kissé hátrébb kullogó, de ízélményben legalább olyan gazdag cannolinak. Mindkettő alapja egy szinte azonosan készülő édes, aszalt gyümölcsökkel és csokoládéval dúsított ricottakrém, csupán a "kabátkája" más. A cassatára egy későbbi alkalommal majd rátérek, ugyanis valódi cassatát készíteni nem egy egyszerű dolog. Azt is mondhatnám, hogy nagyon nehéz:-) Puritán stílusban, sallang nélkül is el lehet ugyan készíteni, de ha az ember egy ilyennek nekiáll, akkor adja meg a módját. 
No de térjünk most rá a cannolira. Azért ez sem egy amolyan féloktávos nóta, amit este hat és negyed hét között összedobhatunk. 

                                 Cannoli siciliana

A cannolo neve csövecskét, illetve vízcsapot jelent, ilyen csövekből állt ugyanis a vízrendszer, de az is lehet, hogy a nádból készült (nád = canna) formázóhenger után kapta a nevét. Hogy mikor keletkezett, már nem tudni, de feltehetőleg még a X. századra, az arab hódítás idejére vezethető vissza. Egyesek források szerint Palermotól nem messze egy caltanissettai háremből származik (Kalt El Nissa = arabul: asszonyok kastélya), ott süthették először, talán a ház urának kiengesztelésére:-)
Manapság igazi karneváli édesség, akkor tonnaszám állítják elő. Több méretben is sütik ezeket a kis csövecskéket: Palermoban sütik a legkisebbeket, a cannulicchi ujjnyi vékony és mindössze pár centi hosszú, a legnagyobb, és úgy mondják, a legfinomabb cannolot Piana degli Albanesi-ben kapni.

(Ezt az óriás cannolot egy taorminai
kirakatban fotóztam, de ez sajnos
csak dekoráció.)

A cannolonak mind a tésztája, de a
krémje is különleges. A csövecske 
egyfajta omlóstészta, de attól lesz 
más, hogy fehérbort, szicíliai desszert-
bort – marsalát – és kakaóport is tartalmaz.
 Akkor a legjobb, ha frissen készül, és a
krém nem áztatja el az ostyát. A tészta
különben elég hamar felpuhul, éppen
ezért, ha otthon sütjük, csak épp
fogyasztás előtt töltsük meg a 
hengereket. Ezeket amúgy lezárva
napokig is frissen tarthatjuk.
A krémhez való ricotta juhtejből készül, és pontosan ez egyik oka annak, hogy nehéz nálunk előállítani. Sőt, a tavaszi ricotta még finomabb, üde, nyers, picit fűízre emlékeztet. Mindig van a krémben néhány fajta kandírozott gyümölcs, vanília és apróra vágott csokoládé is. Ha otthon készítjük, a ricottát nem csak leszűrni érdemes, de ha szitán áttörjük, még finomabb lesz.
Manapság nem csak a hagyományos krémmel töltik, de a csokoládékrém mellett már mindenfajta gyümölcsös, egyéb krém is létezik. Őszintén szólva ezek nekem nem ízlettek.

Azt hiszem, nem csak az alapanyagok jelentik a nehézséget, de a sütőforma is! Az arab időkre utalva még ma is használnak erre a célra bambuszból készült csöveket, hisz azok bírják a magasabb hőt is. (Ázsiában is bambuszpálcikára húzzák a nyársakat.) Évekkel ezelőtt már próbálkoztam egyszer cannoloval, de egy vékony, fóliával beborított fanyélre tekertem a tésztát, és hát nem jártam túl nagy sikerrel:-))
Szó ami szó, évek óta vágytam már ezekre a cannolo-csövecskékre. És hol lehet ezeket a legbiztosabban beszerezni? Palermoban! Nekem legalábbis ott sikerült!

A híres hely nem más, mint Luigi szentélye, Palermo cukrászkellékboltja a régi arab negyedben:
Via Calderai, 57, 90133 Palermo (google.maps itt) 

      

Namármost, ránézésre is látszik, hogy Luigi boltocskája nem éppen egy Kátay:-). Omladozó vakolatú, egy, a via Maqueda-ból nyíló, szűk, poros kis utcában található, ahol girhes macskák túrkálnak a kukákban:-), de jóval több minden van benne, mint egy csilivili szuperüzletben! Az egyszerű polcokon roskadozik mindaz a temérdek kincs, amit képtelenség otthagyni, ha az ember végre odatalál a Via Calderai 57 alá:-)) Tucatnyi méretű cassataforma, dariolformák, kekszkiszúrók, martorana-formák, üstök, hengerek, habzsáksipkák, díszítőformák, kézi tésztahengerek, desszertkínáló-tálcák, háromrészes pastafőző betétek, és, és, és….

Itt végre sikerült – többek között – jó néhány cannolo-formát is magamévá tenni. A hivatalos csőforma 12 cm hosszú és 2 cm átmérőjű, és egyébként egy filléres jószág, egy mesterember könnyen elő tudná állítani.
Itt megjegyezném, hogy Szicíliában ezeket a tésztahengereket sok helyen meg lehet készen is vásárolni, vagyis a háziasszonyok nem feltétlenül bajlódnak az előállításukkal.

Végre nekiálltam megsütni a cannolikat.
Milyen lett? Fantasztikus. A tészta könnyedén ropogott, a krém édesen, olvadva belesimult egy minent átfogó ízélménybe. Egyszerűen tökéletes! :-)

Szicíliai cannoli másoknál:
Cannolo (Limoni Lunari)
Cannoli (Macikonyha)
Cannoli (Moha & Sáfrány)

További túrós-ricottás édességek nálam:
Almás-mákos csiga (túró)
Citromos ricottatorta
Csokoládés cornflakes-torta (túró)
Mákkal leöntött túrógombóc (ricotta, túró)
Narancsos-ricottás lepény
Narancsos tripla krémsajttorta (ricotta, mascarpone, krémsajt)
Ricottás mascarponekrém cantuccival          
Tésztakosárkák ricottával, sajttal és nektarinnal

Cannoli alla siciliana

Cannoli siciliani
(Ricottakrémmel töltött szicíliai ostyahenger)

Az omlós tésztához
180 g liszt
40 g vaj
1 db tojássárgája
2 ek cukor
2 ek marsala (desszertbor) vagy brandy
2 ek fehérbor
1 csipet só
1 csipet fahéj
1 tk kakaópor (elmaradhat)
A töltelékhez
300 g ricotta
150 g porcukor
1 ek narancsvirágvíz (ha lehet, ne hagyjuk el!)
60-80 g kandírozott gyümölcs (citrom és narancs)
30 g csokoládé (ez inkább elhagyható)
A sütéshez
olaj a forma kikenéséhez
olaj a sütéshez

Az omlós tésztához a szokásos módon összegyúrom a tésztát. Ebben az esetben a folyadékok is legyenek hidegek, könnyebben össze áll majd. Ha kész, fél órára fóliába csomagolva beteszem a hűtőbe.
Közben elkészítem a tölteléket. Ha a ricotta elég folyós, érdemes egy ruhán át kicsöpögtetni belőle egy kevés savót, különben a töltelék sem lesz elég szilárd. (Jó minőségű olasz, vagy házi ricottánál ez természetesen nem szükséges.) Belekeverem a cukrot, a narancsvirágvizet, a kisebb darabokra vágott kandírozott gyümölcsöt, és aki gondolja, a csokoládét is. Csokipasztillát is használhatunk, azt már nem is kell felvágni.
A tésztát kiveszem a hűtőből, meleg kézzel kicsit nyomkodom, hogy mozgathatóvá váljon, és vékonyra (1 mm) kinyújtom. Jó 10-12 cm átmérőjű köröket vagy négyszögeket vágok belőle. Egy lábasban felforrósítom az olajat. Egy ecsettel vékonyan beolajozom a fémhengereket, különben nem lehet majd róluk lehúzni a kész tésztacsöveket, de a tészta tetejét is be lehet kenni. Minden csőre feltekerek egy tésztát és beleteszem az olajba. Egyszer-kétszer átforgatom, hogy mindenhol megsüljön. Ha kész, fémcsipesszel vagy egy beleszúrt késsel kiemelem, deszkára teszem és a sült tésztából kitolom a fémhengert. (Ezt a műveletet célszerű védőkesztyűben végezni.) Így módon folyamatosan kisütöm a tésztát.
Ha kihűltek a tésztahengerek, megtöltöm a ricottával. (Ez szélescsőrű nyomózsákkal, vagy egyszerű kiskanállal is jól működik, mivel a henger elég széles.) A tetejére porcukrot szórok, a kibuggyanó krém tetejére pedig vágott mandulát, pisztáciát, csokoládét vagy kandírozott meggyet is lehet tenni.
kb. 12 db cannolo / 

                            

jún 052008
 

Vannak esték, amikor vacsora után hirtelen édességet kíván az ember.
Egy ilyen, édes krémesség után sóvárgásból született ez az igen
egyszerű krém, miután bekukkantottam a hűtőbe, és szerencsére találtam
benne ezt meg azt. Igazából csak mascarpone és tojás kell hozzá, a
többi jószerivel mindig lapul a kamrában.
Mostanában egyre inkább kávét is töltök a desszertekbe, na nem, mintha
ezt régebben nem tettem volna meg, de mára kimondottan keresem a
lehetőséget. Estére csak nagyon alacsony koffeintartalmú kávét
használok, vagy teljesen menteset, viszont erősre főzve.

Mascarponekrém kávéval
Mascarponekrém kávéval
(Crema di mascarpone con caffè)

1 db tojás (L, nagyméretű)
2 ek cukor
250 g mascarpone
60 ml espresso
1 ek kávélikőr (Kahlúa, elhagyható)
1 tk nyers kakaópor

Egy keverőtálban a tojást a cukorral a kézi robotgéppel néhány perc alatt habosra keverem, hozzáteszem a mascarponet és azzal is elkeverem. Ízlés szerint erős kávét és esetleg kávélikőrt is csurgatok hozzá és homogénné mixelem. Folyékonyabbra is hagyható, akkor hosszú pohárból krémesen kortyolni is lehet.
2 pohárnyi /