aug 182014
 

Így lesz az omlettnek induló reggeliből rakott palacsinta. Először csak a palacsinta képe ugrott be és miközben a kamrába menve azon gondolkodtam, milyen lekvárral, esetleg pürésített gyümölccsel töltsem meg, hirtelen a homlokomra csaptam, milyen rég is volt már rakott palacsinta. Amit annyira szerettünk.
Nem lennék jó marketinges, ha azt mondanám, ez azért mégsem annyira finom, mint a hagyományos (a tömény liszt és cukor fíling hiányában tényleg nem, vagyis egyszerűen MÁS), de dilettáns voltomat vállalom: cserébe viszont szinte bármilyen mennyiséget meg lehet belőle enni, és tele van igazán klassz, egészséges dolgokkal. (Megfogadtam már egyszer, hogy nem, nem írom le ezt a szót, hogy egészséges :). De egyszerűen nem bírtam kihagyni, hisz épp ez az adu ász ebben a palacsintában! Continue reading »

jún 012013
 

Biztos úgy néz ki, hogy egyik süteményt a másik után sütöm (ez így van) és egész nap csak édességeken tengődünk (ez nincs így). Tervbe vettem, hogy minden héten legyen valami komolyabb édesség, hogy ebben az új cukor-, de főleg liszt- és tejmentes időszakban minél előbb legyen egy komolyabb süteményrepertoárom, akár egy fiók, amit akkor húzok ki, amikor kedvem tartja.

Kuglófot ugyan elég ritkán sütöttem eddig is, mivel azonban egy lisztmentes mákos kevert tészta nem egy nagy kihívás, így adta magát, elterveztem, másnap már meg is sütöttem. A recept alapja a híres osztrák Johanna Maier-től származik, valójában úgy bukkantam rá, hogy azt a legendás soktojásos kuglófreceptjét kerestem, míg szembe jött a mákos-mogyorósa egy újságból kitépett lapon. Nem volt nehéz átalakítani, az arányokat azonban tologatnom kellett, de így majdnem tökéletes.
A másik részét áfonyafagylalttal ettük, ezt a párost csak ajánlani tudom. Continue reading »

ápr 052013
 

Ha bármely okból nem szeretnénk sütésnél búzalisztet használni és fogyasztani, akkor a legfinomabb eredményt a különböző magok és gyümölcsök keverékéből kapjuk. Nem lesz olyan laza a tészta, de ez nem is baj -, egy rusztikus diós vagy mandulás is remekül mutat a vasárnapi asztalon!
Most is ezt a módszert alkalmaztam a kevert tésztánál, tökmag és mák, valamint aszalt szilva, ezt kisütöttem és megkentem egy csokikrémmel – amiről még a férjem sem tudta megmondani, mi van benne:). Persze a kakaóson kívül:).
Annyira egészséges, amennyire egy sütemény csak lehet, amibe most nem tettem Continue reading »

ápr 152012
 

Egyszemélyes kis torta, csak úgy. A tésztát érzésre kevertem ki, de ilyen kis mennyiségnél nincs szükség receptre, adja magát. Az apropót a tonkabab adta, muszáj volt kezdenem vele valamit. A tojáshoz annyi lisztet adtam, hogy épp csak kössön a tészta.
Kevés cukor, finom olívaolaj, durvára darált mák, sűrű joghurt, az idei első eper, – és vasárnap!
Aki teheti, igyon hozzá egy pohár proseccot!

Úgy tűnik, Dolce vita is nálam találta meg az inspirációt az Epres máktortácskákhoz :))

Tonkababos, mákos, epres egyszemélyes tortácska

Tonkababos, mákos, epres személyügyi tortácska

A kevert tésztához
1 db tojás (L méretű)
1 lapos ek barna nádcukor
1 csipet só
2 ek extraszűz olívaolaj (lágy, gyümölcsös)
2 lapos ek liszt (BL-55)
½ szem tonkabab
A krémhez
2 ek crème fraîche
1,5-2 ek durvára darált mák
1 ek agáveszirup
A tetejére
3 ek tejszínhab vagy zsíros joghurt
4 szem eper
fehércsokoládéforgács

1. Egy keverőtálban habosra verem a tojást a cukorral és a sóval. Fakanállal lazán belekeverem az olajat és a lisztet, majd belereszelek egy kevés tonkababot. A tésztát beleöntöm egy 3 dl-es kis sütőformába.
2. A sütőt légkeverésen előmelegítem 160 fokra.
3. A krémhez összekeverem a nem túl savas tejfölt a durvára darált mákkal és a sziruppal. Egy kiskanállal a tésztára simítom a mákos tejfölt, nem baj, ha a szélekre nem jut. Betolom a sütőbe és 20-25 percig sütöm.
4. A tortácskát langyosra hűtöm és tányérra teszem. A tetejére halmozok egy kevés felvert tejszínhabot vagy zsíros joghurtot, ráhelyezem a félbevágott eperszemeket és megszórom a csokoládéforgáccsal. Porcukrot szórok a tetejére.
Egyszemélyes tortácska 3 dl-es tortaformában

 

nov 092011
 

Ennek a céklakrémnek az ötlete – mily meglepő -, egy céklakrémes üvegről származik. Nemrég vettem egy üvegnyi teljesen természetes, minden adalékanyagtól mentes krémet, ami ránézésre a színe miatt fogott meg. Nő legyen a talpán, aki ellen tud állni egy élénkpink kencéFlatcat dios-narancsos ceklakrem_450nek! Hát ha azt még meg is lehet enni!

Ráadásul ízlett is, ezért megpróbáltam a házi előállítását. Valójában csak az ötlet származik az üvegről, a hozzávalókon módosítottam, mint ahogy a mákot én tettem már bele. Ez természetesen elhagyható, nem is érződik ki igazán, de ad egy plusz tartást a krémnek és szerintem a cékla jellegzetes földes ízét is jól kiegészíti.
Annyira egyszerű és olyan gyorsan kész van, hogy az elmúlt napokban céklakrémet céklakrémmel eszünk, kell ennél jobb bizonyíték?

Nagyon jó Flatcat diós-narancsos céklakrémje is, utólagos engedelmével a képét beteszem ide is, gyönyörködjetek abban (képre kattintva nagyobb lesz), ennek is ilyen a színe mák nélkül, rendes fényviszonyok között fényképezve …

torma_mak_ceklakrem

Tormás-mákos céklakrém

2 db közepes cékla (kb. 250 g tisztítva mérve)
3-4 tk mák
80 g napraforgómag (vagy egyéb csonthéjas)
4 ek extraszűz olívaolaj
4-6 tk reszelt (tejszínes) torma (üveges) *
2 tk sűrűbb balzsamecet, vagy fehér balzsamkrém
1 mk só
kevés fektebors, frissen őrölve

A céklát megmosom és héjában puhára főzöm, de még jobb, ha a szokott módon sütőben megsütjük.
A mákot és a napraforgómagot kávédarálóban finomra őrlöm. Aprítóba teszem a nagyobb darabokra vágott, sült céklát, hozzáteszem az őrleményt és a többi hozzávalót is. Pépesítem, ízesítem és ezzel kész is.
Lehet tejfölt, mascarponet, kókusztejet -krémet is hozzákeverni, de ez a krém tésztaszószként is remek, ha kevés főzővízzel hígitjuk.
2 kisebb üveg

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – Használj sima reszelt tormát, a végén tegyél hozzá kókusztejet vagy egyéb magkrémet.
Hogyan tedd vegánná? – Használj sima reszelt tormát, a végén tegyél hozzá kókusztejet vagy egyéb magkrémet.
Hogyan tedd paleóvá?  – a végén tegyél hozzá kókusztejet vagy egyéb magkrémet.

okt 262011
 

Biztos sok mákos receptet nézegettem mostanában, de pár napja hirtelen rámtört a mák utáni vágy. Mivel roskadásig járunk a szőlőben, egyik este vacsorára egyszemélyes palacsintákat ütöttem össze. (Egyeseknek azért nem árt előtte egy saláta.) Kisebb serpenyőben vastagabbra süthetjük, akkor jó harapható kis darabokat kapunk. Természetesen sima búzaliszt is megteszi, de a tönkölyliszttel, főleg a teljeskiőrlésűvel olyan igazi őszies íze lett.
Még szőlőmagozással együtt is készen vagyunk negyed óra alatt.

szolos_makos_palacsinta1

Szőlős-mákos palacsinta

1 db tojás
30 g teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt (TGL 300) *
2 késhegynyi sütőpor
2 csipet só
1 ek méz (vagy juharszirup, agávészirup, esetleg barna nádcukor) *
1 ek dióolaj
50 ml tej (3,5%-os) *
1 tk növényi olaj
A tetejére
100-120 g szőlő, magozva
1 – 1½ ek darált mák
1 tk barna nádcukor
*

A palacsintatésztához egy keverőtálba feltöröm a tojást és beleszórom a lisztet, a sütőport, sót, édesítőszert és az olajat. Simára keverem, majd beledolgozom a tejet is és rövid időre állni hagyom.
A szőlőt megmosom, félbevágom és kimagozom. A mákot a cukorral megdarálom.
Egy 20,22 cm Ø serpenyőt épphogy kiolajozok és vágott felükkel lefelé belefektetem a szőlőszemeket. Közepes hőfokon felhevítem a szőlőt, néhány perc múlva elkezd karamellizálódni. Ekkor ráöntöm a palacsintatésztát, forgatva szétoszlatom a serpenyőben és néhány perc alatt félkészre sütöm. Mikor már barnul a széle, de a közepe még nyers, egy lapáttal óvatosan átfordítom és csupán néhány pillanatig sütöm a szőlős felét is.
Ha kész, azonnal  tányérra csúsztatom a palacsintát és bőven megszórom a cukros mákkal.
1 személyes palacsinta / 638 kcal / 36,2 g zsír / LF30: 51,1 %

szolo_serpenyoben_1

* Változatok:
Hogyan tedd gluténmentessé? – Cseréld le a búzalisztet gluténmentes lisztre, használj mandula- vagy gesztenyelisztet.
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – Cseréld le a tejet kókusz- vagy magtejre.
Hogyan tedd paleóvá: –  Cseréld le a búzalisztet mandula- vagy gesztenyelisztre, a mézet természetes édesítőre, a tejet kókusz- vagy magtejre.
A szőlő magas CH-tartalmú, esetleg ezt is helyettesítsd meggyel vagy szilvával.

feb 182009
 

Ha receptekről van szó, sok esetben el is felejtek már csodálkozni. Megszoktam, hogy rendre lélegzetelállító párosításokat találok, amiken tíz éve még bizonyára elájultam volna, de mára – számomra legalábbis- mindennapossá vált. Azokból a blogokból is hosszú már a listám, ahová meghökkenni járok, de mosolyogva távozok: hello, rokonlélek, ez az, pont erre vágytam!

Nem is kell messzire mennem. Amióta a talján konyha járja át zsigereimet, szinte mindent eszerint próbálok főzni. Többször ért is már a vád, hogy nem tudok elszakadni tőle, mindig eszerint jár az agyam és a kezem. Az azonban tény, hogy az elmúlt húsz évben nagyon sokat tanultam az olasz tájjellegű konyhákból, és nem csak ételeket, de főzési technikát, hihetetlen párosításokat, és ami a legfontosabb, hozzállást, felfogást és az étel szeretetét.

De még mindig van olyan, amitől leesik az állam. Nem a csillagos séfek újabb és még újabb kreálmányaira gondolok, mert tőlük elvárom, hogy elkápráztassanak. Nem. Olyan egyszerű, vidéki ételekre gondolok, amelyek bármelyikőnk konyhájában gyorsan elkészíthető. Lenne, ha ismernénk a titkát. És mégsem jutna eszünkbe soha, de soha, csak akkor, ha már leesett az állunk.

Pár hete egy bizonyos étel után kutattam az interneten. A történethez ennek semmi köze, tehát nem ez a fontos. Az egyik oldalon találtam is valamit, görgetek hát lefelé, olvasok, és megakad a szemem egy ételcímen:

Mákos kukorica …

Én ilyenről még életemben nem hallottam. Továbbmegyek, abban a pillanatban még el sem tudtam képzelni, milyen lehet az íze! Hirtelenszülte ötletnek tartottam, de ahogy továbbolvastam, kiderült, hogy régi paraszti édességről van szó. Azonnal feltúrtam a világ hálaját, és öt, azaz öt receptet találtam a mákos kukoricára. Arra is fény derült, hogy őshonos felvidéki illetve palóc ételről van szó, amelyet valószínűleg még a mai napig főznek kukoricaérés után, illetve a téli együttüldögélések alkalmával. (Mármint ott, ahol ápolják még ezeket a hagyományokat.)

A galgagyörki történetekben például ezt olvastam a tollfosztás idejéről:
Hagyományos mákos kukorica
„ Az ősszel kitépett és összegyűjtött kacsa- vagy libatollat minden évben télen fosztották. Összegyűlt 8-10 asszony, néha lányok is. Az anyák, nagyanyák elkészítették a vacsorát: mákos kukoricát, mákos és lekváros kalácsot. A kukoricát a padlásról hozták. Ott voltak a „bábuk” felakasztva, abból főzték a mákos kukoricát. Az asztal közepére tették a tálat és annyi kanalat, ahány asszony volt. Ittak egy kis pálinkát, és mindegyik evett a tálból. A legények, akik mentek a lányok után, verebet fogtak és a tollba engedték. Minden szétrepült, a veréb is a toll is. Nagy nevetés volt, aztán az asszonyok hosszan szedegették a szétszállt tollút.”
(A kép a Szabad Föld oldalát dícséri.) 

A hollókői Libalakoma részeként mákos kukoricát is feltálalnak. Rimóc honlapján a hagyományos ételek között szerepel például a mákos kukorica is. A Nyíregyháza környéki “tirpákok” egyik csemegéje is a mákos tengeri volt.

Azonnal nekiálltam és elkészítettem életem első mákos kukoricáját. Sajnos csak konzerv volt otthon, így az első próbálkozás nem ajándékozott meg túl nagy gasztrokatarzissal, de tudtam hová fejlődni. (Tanulság: soha ne használj konzervkukoricát! Várj nyárig, vagy próbálj legalábbis fagyasztotthoz jutni!)
Második próbálkozásom már a magasokat verdeste. Sikerült fagyasztott kukoricára szert tennem, így benne volt minden nyers íz, majdnem úgy, ahogyan nyáron. De nem értem be ennyivel, hanem új próbát tettem.
A mákot mascarponeval kevertem össze, így rétegeztem a kukoricával, a végső simítást pedig – mert annyira, de annyira kellett rá valami -, pirított fenyőmag adta, amit mogyoróolajjal kevertem össze. Eme színfoltról még későbbiekben bőven szó lesz, ugyanis újabban ebbe szerettem bele – de ne rohanjunk előre, adott időben írok róla többet is. (Bár ezen a rávalón még dolgoznom kell, nem győzött meg teljesen. A mákhoz jól illett volna egy savas-gyümölcsös ellentét, de a kukoricához viszont nem.)

Tehát függöny fel, íme a mákos kukorica, enyhén olasz beütéssel:), viszont mérhetetlenül finoman, pikánsan, ellenálhatatlanul!
Mindenkinek ajánlom, próbálja ki, hisz az alaprecept is lenyűgöző!! (Ez lentebb a második recept.) 
              Mákos kukorica mascarponeval
Mákos kukorica mascarponeval

100-120 g kukorica (nyáron morzsolt, télen fagyasztott)
4-5 ek tej
1 tk méz
1 csipet só
A mascarponés mákhoz
50 g mascarpone
2 ek tejszín
30 g mák, darálva
1 ek porcukor
½ db citrom reszelt héja
A tetejére
1 marék fenyőmag
1 ek dió-, mogyoró- vagy mákolaj

Egy kisebb lábasban melegíteni kezdem a tejet a mézzel és a sóval. Ha forró, hozzáadom a kukoricát és alacsony hőfokon kevergetve puhára párolom, hogy majdnem elforrjon alóla a tej.
Közben egy tálba teszem a mascarponét, kevés tejszínnel lazítom és hozzákeverem a darált mákot, porcukrot és a citrom héját. Úgy lesz jó, ha finom, telt, pikáns és bársonyos.
Közben egy pici serpenyőben szárazon megpirítom a fenyőmagot, de óvatosan, mert hamar odakap! Összekeverem az olajjal (én most mogyoróolajat használtam) és a kukorica alól fennmaradt tejjel.
Tányérra szedem a lecsöpögtetett kukorica felét, rásimítok egy kevés mákot, majd megint kukorica, a tetejére pedig szintén mák jön. Köré hintem a fenyőmagos mártást és tálalom.
1 személyre /

Álljon itt most az eredeti receptek egyike:
“Ezt az ételt a nagyszüleim még morzsolt, főtt kukoricából készítették nagypéntekre, és a főzéséhez egy ősrégi kuktát használtak.

Mákos kukorica

100 g kukorica
1,5 ek méz
50-75 g darált mák
50 g porcukor
2 cs vaníliás cukor
½ db citrom leve

A morzsolt kukoricát forrásban lévő vízben kifőzzük, majd ha megpuhult, egy késsel lefejtjük a szemeket a csutkáról. Tálban megöntözzük mézzel, meghintjük cukros mákkal, jól elkeverjük és feltálaljuk. Tálaláskor citromos mézzel is meglocsolhatjuk.”

Egy kis zene, csak úgy. Most fél éjjel ezt hallgattam.
Negrita: Rotolando verso sud. A video egyébként Rioban játszódik.

             

feb 022009
 

Ezer éve nem főztem tejbegrízt. Az óvodai és iskolai menzák után tinédzserkorom körül ehettem néhányszor, de a tejbegríz sosem képezte családunk ellátásának oszlopos részét. A gyümölcsös tejberizs már inkább, de most nem róla van szó.
Főleg akkor ettem, mikor nagynéném elkezdte pici unokahugomat szilárd kajával etetni, és tudta, hogy esténként rendre átbaktatok és igényt tartok kishugi el nem fogyasztott maradékára. Így hetente kétszer biztos megvolt a tejbegrízes fejadagom, ami sokkal finomabb is volt, mint a menzakoszt. Én még lekvárt vagy cukorral elkevert szerencsi kakaóport is kaptam rá, míg szegény huginak csak úgy pőrén lapátolta a szájába.

Eszem ágába se lett volna tejbegrízt főzni, ha nem írom le magam, hogy a római gnocchi tulajdonképpen nem más, mint sós tejbegríz. Azon a ponton már majdnem indultam is a konyhába, hogy főzzek magamnak egy nosztalgikus erővel bíró tejbegrízt, de félúton lemondtam róla.
Aztán megláttam Katica tejbegrízét, de itt már nem volt visszaút. És megvalósítottam azt, ami a római gnocchi óta motoszkált a fejemben:) 

Tejbe a dara, de nem a szimpla, hanem durumdara! Milyen lehet vajon azzal? Rendben, megvan, de ez még nem nagy durranás. Az íze kicsit más, pont annyira, mint a hazai tojásos és a durumlisztből készült tészta közötti különbség. Szóval van.
A többi azonban gyorsan adta magát. Nem szerettem volna a tejbegríz szép fehérségét megtörni, ezért fehércsokoládét forgácsoltam a tetejére, de még több kellett, valami, ami feldobja!
Szemes mákom még van, ezért egy pici mennyiséget mozsárban megtörtem – csak épp annyira, hogy a szemek megpattanjanak és előtörjön az íze. Mákból nyugodtan mehet bele tányéronként egy mokkáskanálnyi is, akkor pöttyösebb és mákízűbb is lesz, mint az enyém most. Indiában fehérmákot használnak, az világosabb, mint a mi kékszínű mákunk, sőt még ízre is intenzívebb, azzal igazán jó lett volna. Persze nem gond az sem, ha mákos az egész, de nekem így pöttyösen sokkal jobban tetszik. El is neveztem dalmata-tejbegríznek.:)
A végén még belelöttyintettem egy kevés fehér csokilikőrt is. Ezt a szekrény leghátuljáról bányásztam elő, mit mondjak, ehhez most telitalálat lett!! 

Lehet, hogy ezek után rá sem lehet ismerni a tejbegrízre, de nekem nagyon ízlett. Az esti édesség utáni vágy gyors csillapítására is tökéletes, szerintem most kétnaponta ilyet fogok enni, amíg be nem telünk egymással, a tejbegríz és én. Pótolnom kell valahogy az elmulasztott röpke húsz évet! :))
              Tejbe(durum)gríz mákkal és fehércsokoládéval    
Tejbe(durum)gríz mákkal és fehércsokoládéval
(Semolino al latte con semi di papavero e cioccolato bianco)

250 ml tej
25 g durumdara (semola di grano duro), vagy sima búzadara
1 tk cukor
2 csipet só
½ db tojássárgája (elhagyható)
1 késszeletnyi (10 g) vaj
Az összeállításhoz
1 ek fehér csokoládélikőr (Crème de Cacao white), elhagyható
1 mk szemes mák
5 g fehércsokoládé

Egy lábasba öntöm a tejet, közepes hőfokon felforralom, belehintem a darát és kevergetve besűrítem. Cukorral és sóval ízesítem, majd lehúzom a tűzről és belekeverek egy kevés hideg vajat. Most lehet a tojássárgáját is belekeverni, akkor viszont egy kevés tejjel kell még hígítani.
A mákot mozsárban megtöröm, hogy a szemek szétpattanjanak és a likőrrel együtt a grízbe keverem. Tányérra szedem és jó bőven csokoládét reszelek rá. Amíg forró a tejbegríz, gyorsan ráolvad a csokoládé, ezért néhány percig érdemes hűlni hagyni.
1 nosztalgikus adag / 
             

jan 082009
 

Hirtelen ötlettől vezérelve született ez a krém. Úgy is hívhatnánk, hogy pohárkrém, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag én ezt a szót nem kedvelem :), mást meg eddig – a poharas desszerten kívül – nem találtam rá. Ezért elneveztem tiramisùnak, végül is az összes vele szemben állított kritériumnak megfelel, ugyanis – pozitív értelemben véve – úgy felhúzta a férjemet, hogy másnapra is követelt magának egy adagot! Szerinte annyira finom lett, hogy repetáznia kellett, és mellesleg – szerénytelen állíthatom -, szerintem is! Csak minden ilyen hirtelen ötlet ilyen jól sikerülne!! :)
A hagyományos(nak mondható) tiramisùnak annyiban mond csak ellent, hogy a krémben nincs tojás, és a mák sem egy elterjedt olaszföldi hozzávaló:), kivéve az északi régiókat, de sebaj, egy kis fúziós csavar belefér.

Pedig csupán a maradékoknak kerestem egy célhelyet. A mákos gubából maradt még egy tálkányi cukros mák, a mascarpone ott hűsölt már rég a hűtőben, a piskótába meg belebotlottam a szekrényben (amit én magam nem szoktam venni, de a férjem által kreált meglepetéssütiből maradt), így végül az is elfogyott. Narancslekvár (az a nem túl édes, darabos, sűrűnfolyós, mennyei ízű lekvár!) meg ugye mindig van otthon, de akinek nincs, nehogy elcsüggedjen! Vígan lehet egy pürésített naranccsal vagy két mandarinnal helyettesíteni, csak tegyünk bele még egy kevés cukrot.

narancsos-mákos sütemény óta ez a páros ott motoszkált a fejemben, így ha narancs, akkor mák, ha meg mák, akkor nálam narancs is, szóval úgy vagyok most ezzel, mint az az ember, akinek a pszichológusa a legkülönfélébb képeket mutogatja neki, de a jóembernek mindenről csak az az egy jut az eszébe. Ismerős a sztori, ugye? :) No, ez most nálam is így van, csak hát a mákos naranccsal. (Lehet, hogy kreálok is egy mákosnarancs cimkét:)
Ezt a kanalas édességet (pohárkrémet:) egyszerűbben nem is lehetne összedobni, de a mák mennyiségével is szerencsém volt: egy kanállal lehetett volna több, de így is hihetetlen bársonyosan beitta magát a likőrös, szétomló piskótába (na ez az, amiért én inkább cantuccinit, vagy valamilyen rusztikusabb kekszfélét használok, bár azzal várni kell vagy fél napot), nem volt túl édes, és a narancs adott egy gyümölcsös frissességet is. Még narancslével, majd reszelt héjjal is meg lehet szórni az egészet, de ami igazán feldobja, az valóban a mák! Innetől kezdve pedig való igaz az elnevezés: Dobj fel! Örök barátságban maradunk mi ketten, a mákosnarancs meg én, ez már úgy néz ki.

Munkálkodom egy vendégvárós, ütősebb, kifinomultabb verzión is, mert megérdemli, hogy egy szinttel feljebb lépjen. Akit nem riaszt el a téma, lesz még, szóval stay tuned!

Narancsos tiramisu – mák nélkül:) (Doctorpepper)
Narancsos tiramisù (Ízbolygó)
Narancsos tiramisu-torta (Katakonyha)
Tiramisù all’arancia (panemiele)
Narancsos-mákos tiramisù
Narancsos-mákos tiramisù
(Tiramisù all’arancia e semi di papavero)

12 db babapiskóta
kb. 150 ml tej
3-4 ek narancslikőr (Grand Marnier)
8-10 ek narancslekvár
8-10 ek cukros mák (4-5 ek darált mák + 3-4 ek porcukor)
250 g mascarpone
1 ek narancsvirágvíz (elhagyható)
1 ek vaníliakivonat (elhagyható)
80-130 ml tej vagy tejszín
2 ek cukor (vagy méz)
A tetejére
szirupban eltett narancshéjforgácsok

A narancslikőrt beleöntöm a hideg tejbe és a félbetört piskótát 2 másodpercre belemártom, majd begyömöszölöm a pohár aljára. (A likőrt rá is lehetne locsolni, de így a kis felület miatt nem olyan intenzív.) Rászórok egy kevés cukros mákot, rákenek egy kis lekvárt és befedem egy réteg mascarponekrémmel. Ehhez cukrot, narancsvirágvizet, esetleg vaníliakivonatot és annyi tejet vagy tejszínt teszek, hogy még jó sűrű maradjon. Az egészet még egyszer megismétlem, a mascarpone tetejére pedig cukrozott narancshéjcsíkokat vagy bármi egyebet teszek.
Ha van idő, 1 órára behűtöm, de másnapra még jobb lesz, de végszükségben azonnal is lehet fogyasztani.
4 nagy adagnyi / 637 kcal / 58,9 g zsír / LF30 51,1% (tejjel)

nov 192008
 

Erre a süteményre talán még szülőanyja sem ismerne rá, pedig egy az egyben Maci ropogós, mákos morzsájával megszórt szilváslepényét akartam megsütni. Sőt, hűen a recepthez neki is futottam, a feléig meg is valósult, csupán menetközben vett egy enyhe balkanyart. Ugyanis az a ropogós szilvás már első ránézésre is olyan nekemvalónak tűnt, hogy arra csábított, süssem meg.
Ugyan lassan kifutottunk a szilvából, de nem ez volt az akadály.

Hétvégére akartam sütni, aznap pedig a férjem vásárolt és hiába kötöttem a lelkére, hogy szilva, kérem szilva !! Mandarint hozott. Szilva volt ugyan, mondta, de a mandarin, az a klementin fajta jobban nézett ki. (Számomra rejtély, hogy egy cellulitiszes mandarin hogy nézhet ki jobban, mint egy hamvas pofijú szilva. Ez van.) Innentől kezdve átszabtam egy kicsit a receptet, az időközben krémmé átalakult mákos morzsa alulra került, hogy a lédús mandarin bele tudjon csöpögni. Mint utóbb kiderült, jó volt a megérzésem. A tölteléket rákentem a tésztára, ezekre fektettem a felszeletelt mandarint. Mivel aszottnak néztek ki, a likőrös ötlet közben jött, ezért gyorsan leszedtem őket és megmártottam a likőrben. Sütés közben kezdett a teteje is egy kicsit kiszáradni, ezért meglocsoltam egy kevés tejszínnel is – de szerintem bármilyen folyadék jó lesz, akár tej, narancslé vagy desszertbor is, csak ne legyen túl folyós! Ettől már tényleg olyan finom szottyos lesz a teteje, hogy azonnal bekerül a comfort food kategóriába.
A tésztával kapcsolatban Maci azt írta, hogy elég egy nagy tortaformára. Én a fele mennyiséget a kicsi, “fele mennyiség dupla élvezet” márkanevű formámban sütöttem, de ahogy a képen is látszik, a tészta olyan vastag lett, hogy felkúszott az oldalára. Az alábbi receptben megtartottam Maci arányait, mivel az nagyon jó, csupán ötödöltem a tésztát, szerintem így lesz kellemesen vékony.

Bár a kép nem lett túl jó (dolgozom még rajta, dolgozom!), de annyira finom lett, hogy ízben bárhol megállja a helyét. Utólag utánanéztem a narancs-mák párosnak, de nem sokat találtam a hálón. Nem is értem, miért, pedig ez egy fantasztikus kombináció, az enyhén savanykás, picit fanyar, esetleg alkoholos ízvilág olyan szépen simul a mákhoz, az egész meg bele a tésztába, hogy öröm enni! Csupán az arányokat kell jobban eltalálni, kicsivel jobban, mint én.

Köszönöm Maci az ötletet, a szilváslepény is meglesz egyhamar!:-)

Mákos-narancs-párosok:
Narancsos-mákos tiramisù
Narancsos-mákos muffin (Pamina)
Mákos-narancsos pite (Hedonism)
Narancsos pirítós mákos túróval (mindmegette)

              Narancsos-mákos sütemény
Narancsos-mákos sütemény

A kevert tésztához
200 g vaj
160 g kristálycukor
1 csipet só
4 db tojás (nagy, L méretű)
200 g búzaliszt (BL55)
1 tk sütőpor
A máktöltelékhez
100 g mák, darálva
50-60 g cukor
6-8 ek tej
1 marék mazsola (elhagyható) 
½ db citrom reszelt héja
1 csipet só
A tetejére
8 db mandarin (klementin)
1 ek méz
2 ek Grand Marnier (narancslikőr)
néhány kanál cukros tejszín

A kézmeleg vajat kézi robotgéppel habosra keverem a cukorral, amíg kifehéredik és könnyű habos lesz. Beleteszem a sót és egyenként a tojásokat is, úgy, hogy mindegyikkel egy percet kavarom. Végén a lisztet is beleforgatom.
A sütőt légkeverésen előmelegítem 160 °C-ra és kivajazok egy 26 cm-es kapcsos tortaformát.
A tésztát belesimítom a formába.
A töltelékhez a cukros mákot annyi tejjel forralom össze, amennyivel egy sűrű masszát kapok, majd beleteszem az ízesítőket. Az egészet óvatosan rákenem a tésztára, hogy az egész lehetőleg a tetején maradjon.
A mandarinokat meghámozom, a fehér részét lehuzigálom és a gerezdeket negyedekbe vágom. Egy tálba teszem és összekeverem a mézes narancslikőrrel. Ha van idő, egy kicsit állni is hagyom. Ráteszem a mákos töltelékre és betolom a sütőbe. 
Fél órához közeledve rálocsolok 3-4 kanálnyi, cukorral, esetleg citromhéjjal elkevert tejszínt is, amit azonnal magába szív a teteje.
35-40 perc alatt kész.
26 cm-es tortaforma /

jún 302008
 

Talán sokan emlékeznek még rá, mekkora sikere volt tavaly kicsi Vú már-már legendaszámba menő citromos süteményének. Nem csoda, hogy végigsöpört a bloggertársadalom konyháin, mert nehéz ennél könnyebb, frissebb sütit kevesebb energiával megsütni! 
Az eredeti recept egy francia blogon található, ott viszont nyomát nem találtam a gyökereknek – amit nyilván csak én kerestem:-). Továbbgombolyítva a fonalat annyi kiderült, hogy képregényekbe is beillő, amúgy bármit sejtető rózsaszín szalamander nickje mögött egy 32 éves, valószínűleg főzőőrült francia lány bújik meg (erre csupán a majd' háromezer hozzászólásából bátorkodtam következtetni), és ezen a ponton nem is érdemes tovább keresgélnünk.
Ugyanis ez a könnyű, piskótaszerű sütemény rendkívül hasonlít egy amerikai klasszikusra, amit Lemon pound cake, vagy a mákszemes változatában pedig Lemon-poppy seed cake néven sok helyen fellelhetünk.
Nehogy félreértsen valaki, ez a könnyű citromos szerintem az amerikai *rokon* légiesített változata, és nyilvánvaló, hogy emez lehetett előbb.

De nem szeretnék ebbe én most mélyebben belemászni, mivel a citromos piskóta gasztrovonatkozású kultúrtörténetéről halvány lila fogalmam sincs, úgy meg nehéz bármibe is belemélyedni. Csak égeti magát az ember…
Maradjunk annyiban, hogy vészesen feltűnt valami hasonlóság…

Szerintem a tésztafajták közül az omlós tésztát lehet legkönnyebben, fejből, egyszerű alapszabályok szerint előállítani. Aki többször sütött, az már kívülről fújja az arányokat, azon belül pedig gyerekjáték egy-egy hozzávaló helyettesítése. 2 rész liszt, 1 rész vaj, némi cukor, ha édes, folyadéknak pedig jeges víz vagy tojássárgája. A nemzeti sajátosságok is megnyilvánulnak benne: az olaszok gyakran burgonyakeményítőt vagy mandulát kevernek a liszthez, a franciák csupán jeges vízzel lazítják, a németek tojást és sárgáját tesznek bele, az amerikaiak pedig egyáltalán nem használnak tojást, csak rengeteg, többnyire a liszttel egyenlő mennyiségű, jéghideg reszelt vajat.

A második tésztaféle szerintem a kevert tészta. Ó, nem csak azért, mert villámgyorsan össze lehet kutyulni (igazából azért nem is olyan gyors:-)), hanem azért, mert elég nehéz elrontani. (Ez itt kérem a bátorítás helye!:-)) Erre is vannak szabályok, amelyek minden sütőkönyvben megtalálhatók, bár ezek az arányok már szabadabban lengenek. 1 rész liszthez jön nagyjából ugyanannyi zsíradék (na, itt már meginog egy kezdő, mert mégis, akkor az mennyi?? és milyen??), és nagyjából annyi tojás, ahány 10 deka liszt. Mennél kevesebb lisztet használunk, annál ropogósabb lesz a tésztánk. A zsíradékot, amit gyakran a vaj teszi ki, ebben az esetben bátran helyettesíthetjük nem csak olajjal, hanem más sűrű folyadékkal is, ami lehet joghurt, tejföl, de gyümölcspép is. (És igen, ettől lesz a süti diétás!!:-)
Nyilvánvaló, hogy mennél több zsíradék (főként jó minőségű vaj) és tojás, ellenben minél kevesebb liszt van a kevert tésztában, annál finomabb lesz. Ízre. És persze annál drágább. Van itt valami összefüggés, kérem?

És eljutottam végre oda, ahova a hosszú felvezetésem után ki akartam lyukadni.
Kicsi Vú könnyű sütije épp a liszt-tojás-vaj arányától olyan légies, mintha csak piskóta lett volna.
Az utóbbi évtized magyar konyhájában (nem a századelőiben, mert abban igencsak franciás könnyedséggel sütöttek-főztek) igencsak sok lisztet használtak sütéshez. A sütést a fojtó liszt uralta, mellé kevés tojás, a zsíradékot többnyire az agyonreklámozott margarin jelentette, a citromlevet pedig műanyag flakonból kaptuk. 

Na de végre rátérek postom küldetésére, erre a süteményre.
Ami nem más, mint egy egyszerű, reggeli vagy délutáni sütemény, igen népszerű az amerikai kontinensen (inkább a keleti parton találkozni vele), a legtöbb coffeeshopban, kávézóban, pékségben megtalálható és bármilyen alkalomra megfelel. Nem annyira piskótaszerű, viszont a vaj egy részét (ahogy fentebb már írtam) joghurttal váltottam ki. Ez lehet kefír vagy író, esetleg alma- vagy más gyümölcspüré is, amitől lényegesen könnyebb lesz. Az amerikaiak ebbe a süteménybe mákszemeket is szoktak tenni, mégpedig nyersen, de ez nekem nagyon nem fekszik…. Most durvára darált mákot tettem bele, ami éppeg csak meg lett törve, hogy szétroppantak a szemek. Az eredmény nagyon jó lett, főleg, hogy még egy citromos mázat is rákentem, a friss mázba pedig vékony citromhéj-csíkokat pottyantottam. (Pl. egy ilyen eszközzel) 

Mákszemes joghurtos-citromos sütemény

Mákszemes citromos-joghurtos sütemény

A kevert tésztához
125 g vaj
160 g (por)cukor
3 db tojás (nagy, L méretű)
½ mk só
100 ml joghurt vagy kefír (1,5%)
½ rúd vanília (vagy 1 tk vanília kivonat)
1 tk citromhéj (kb. ½ citrom reszelt héja)
4-5 ek citromlé (kb. 2 db citrom frissen facsart leve)
200 g liszt:
     – 100 g búzaliszt (BL 80)
     – 100 g keményítő (kukorica-, búza- vagy burgonya)
1 mk szódabikarbóna
1 mk sütőpor
3 ek mák, durva szeműre darálva
A tetejére
100 g porcukor
1½-2 ek citromlé
1 db citrom forgácsolt héja

Mindent vegyünk ki időben a hűtőből, hogy minden alapanyag kézmeleg legyen.
A sütőt légkeverésen 160 ºC-ra előmelegítem.
Először egy keverőtálban elkeverem a lágy vajat a cukorral és a kézi robotgéppel néhány perc alatt habosra kavarom. Akkor egyenként (fontos!) hozzáadom a tojásokat (ezeket külön egy kis tálban feltöröm, úgy teszem a masszába), és mindegyik tojással 2-3 percig magas fokozaton keverem, így lesz levegős a tészta.
Hozzáadom a joghurtot. A vaníliarúdat felhasítom és késsel kikaparom belőle a szemeket, ezt is beleteszem. (A vaníliarudat még nyugodtan belefőzhetjük később bármibe.)  Beleteszem a citrom reszelt héját, a citromlevet, majd fakanállal beledolgozom a maradék száraz anyagokat. 
Egy hosszúkás, 24 cm-es formát alaposan kivajazok és belesimítom a tésztát, úgy, hogy a massza a forma teteje alatt egy bő ujjnyira legyen. Most a tészta felébe tettem csak a mák felét, ezt úgy csináltam, hogy egy duplán összehajtott alufóliát beleállítottam a formába, így öntöttem bele a tésztát. A fóliát aztán csak kihúztam, így kétféle tésztát kaptam, ami persze a közepénél egy kicsit összefolyt.
A formát betolom a sütőbe (nem kell lefedni), 10 perc múlva leveszem a hőt 150 ºC-ra. Ha szükséges, később le lehet fedni fóliával. 40 perc alatt kész (tűpróba!), akkor kinyitom az ajtót és még benne hagyom 15 percig, utána kiveszem és hagyom teljesen kihűlni, csak utána borítom ki a formából.
A cukorból és a citromléből sűrű mázat keverek és rápemzlizem. Még frissiben ráforgácsolom a citrom héját.
16 szelet sütemény / 197 kcal / 8,5 g zsír / LF30 38,7%

Mákszemes joghurtos-citromos sütemény

nov 152007
 

A – legalábbis nálam – nagysikerű leveles tészta óta több ötletem is volt, hogy is hasznosíthatnám újra ezt a nemcsak könnyen, de villámgyorsan is elkészíthető tésztát. Kezdjünk vele akármit, szinte bármire alkalmas: apró snacknek, reggelinek, de melegen, mártásos húsokhoz még köretnek is és ha valóban vajas leveles tésztát kapunk, akkor mennyei finomság lesz belőle.

Én most egy régi toszkán receptet élesztettem újjá: ebben a hagyományos receptben a töltelék egy kecskesajt és pecorino keverékéből áll, amihez még keményebb, apró darabokra vágott körtét is vegyítenek. Én a kecskesajt egy részét semlegesebb ízű ricottával helyettesítettem, különben túl erőteljes lesz a kecskesajt íze. De aki elbírja és szereti, az használjon nyugodtan tisztán kecskesajtot.
Ezzel a körtés-sajtos töltelékkel eredetileg raviolit töltöttek, én most egyszerűen a leveles tésztába göngyöltem és szemes mákot szórtam a tetejére. Nagyon jó lett így is, de a hagyományos raviolit is érdemes egyszer kipróbálni!

Rétes körtés ricottával

Körtés ricottával töltött rétes

100 g friss kecskekrémsajt
100 g ricotta
50 g pecorino
1 db körte (vilmoskörte)
1 db tojássárgája
1 ek kétszersült-morzsa

bors, frissen őrölve
Az összeállításhoz
1 csomag leveles tészta (25 x 42 cm)
1 ek vaj, olvasztva
20 g pecorino
1 ek mák

A sütőt 180 ºC-ra (160 ºC/légkeverésen) előmelegítem.
A sajtkrém hozzávalóiból összekeverem a tölteléket. (Ízlés szerint kevesebb kecskesajtot lehet venni, és fűszerezni, ahogy jól esik.)
A leveles tésztát kihajtom és a tölteléket egyenletesen rásimítom. A tetejét megkenem olvasztott vajjal és rászórom a szemes mákot.
Betolom a sütőbe és 12-15 perc alatt készre sütöm.
1 tekercs leveles tészta /

Júl 052007
 

Idejét sem tudom már, olyan rég volt, amikor egyszer Bécsben egy káprázatos túrógombócot ettem. Hogyne ismertem volna a túrógombócot, sokszor csináltam addig magam is, de olyanra sosem sikerült, mint amit ott, akkor ettem. Nemcsak a gombócok megjelenésében volt különbség: mákos volt, sőt ebből a belsejébe is jutott, vanília mártásra is emlékszem talán, és az elmaradhatatlan szilvarösztire is. De nem csak ezért ízlett kimondhatatlanul, hanem azért is, mert a gombóc szinte lebegett, olyan könnyed volt!
Persze azonnal tudni szerettem volna a receptjét. De annak idején még azt a szót sem ismertük, hogy internet, (ha-ha, ilyen is volt egyszer) ezért sokáig várnom kellett, míg végre osztrák üzlettársakra tettem szert. 
És akkor megtudtam a gombócok titkát!
Szóval senki se higgye azt, hogy kedves túrógombócunk magyar eredetű! Dehogyis! A túrógombóc sok más egyébbel együtt a monarchia idején jött át hozzánk, és mi magyarok egy kissé leegyszerűsítettük az elkészítését.
Két nagy különbség van a két elkészítési mód között. Fogalmam sincs, hogy a magyar gombócot miért búzadarával dúsítják, mikor az eredetiben nem is azzal készült. Azért nem értem igazán, mert ettől a gombóc elnehezül, sőt egy csomó időt kell várni, amíg a dara felszívja a szükséges nedvességet.

Mivel Dél-Tirol lassan egy kerek százada Olaszországhoz tartozik, így az északon élő taljánok is magukévá tették ezt a receptet. A gombócot ricottából készítik és általában gyümölcsmártással öntik le, de egyéb változatoknak sem állnak ellen:-))

Az osztrák gombóchoz kenyér- de mára már inkább kétszersült morzsát adnak, ettől lesz olyan könnyed, nem kell állni hagyni, még csak idő sem kell neki, gyakorlatilag azonnal feldolgozható.
Az sem elhanyagolható tény, hogy egy habkönnyű túrógombóchoz bizony fel kell verni a tojásfehérjét…. Nincs mese.
A második igen fontos szempont, hogy a morzsát vajban hempergetik. Színtiszta friss vaj, semmi olaj, ettől lesz az íze – hát igen, finomabb, elegánsabb, valahogy légiesebb. Noch dazu, ha csak lehet, a morzsa egy részéhez mandulát vetnek be, amitől az egész már önmagában is csodás lesz, ha nem lenne a neve az, hogy Topfenknödel. A mákkal töltött verzióba aztán mákos tölteléket tesznek, ami egy cukros tejfölrétegen csücsül, mellé pedig szilvaröszti dukál. Én a tetejét szórtam meg a porcukros mákkal, de alá szintén bőségesen került a cukros tejfölből. A röszti készülhet meggyből, szilvából, vagy fehérborral felfőzve sárgabarackból is.
Mákos túrógombócMákos túrógombóc
(Ausztriában: Topfenknödel mit Mohn)
(Dél-Tirolban: Canèderli di ricotta con semi di papavero)

500 g tehéntúró (20%), vagy ricotta
40 g vaj
3 db tojássárgája
2 ek kristálycukor
2 csipet só
120 g kétszersült
3 db tojásfehérje
A hempergetőhöz
50 g vaj
2 ek kristálycukor
2 ek zsemlemorzsa
2 ek mandula, őrölve
Az elkészítéshez
300 ml tejföl
2 ek porcukor
2 ek mák, darálva
1 ek porcukor
A szilvarösztihez
500 g szilva
2 ek cukor
100 ml vörösbor
1 db fahéj
5 db szegfűszeg

A gombóchoz összekeverem a hozzávalókat, ehhez a kétszersültből aprítóban morzsát készítek. (Ha nincs aprító, akkor ezt egy fóliába betéve a húsklopfolóval is el lehet végezni.) A tojásfehérjét keményre felverem és a végén a masszához keverem. (Ha lustának érzem magam, akkor a tojásokat kissé habosra verve teszem bele, de tojáshabbal sokkal jobb lesz.) Egy kis ideig állni hagyom, de elég neki egy negyed óra.
Felteszek főni 2 liter vizet. Ha fő a víz, a túrós masszából vizes kézzel egyforma gombócokat formálok és a vízbe teszem. Egész kis hőn (2/9) forralom, amíg a gombócok a felszínre nem jönnek, ez úgy 10-15 perc lesz. Ha feljöttek a víz felszínére , még pár percig benne hagyom.
Közben elkészítem a hempergetőt.
Egy nagy, széles lábasban felmelegítem a vajat és beleteszem a hozzávalókat. Ha a gombócok készen vannak, egy szűrőkanállal kiveszem és belehempergetem őket. Ettől hempergető, mert csak a lábast kell ide-oda rázogatni. A fenti mennyiség pont elég lesz a túrógombócokhoz.
Közben a tejfölbe beleforgatom a porcukrot és elkészítem a cukros mákot is.
Ha minden kész, egy tányérra szedem a hempergetett gombócokat, tejfölt csorgatok rá és bőven megszórom a cukros mákkal. A rösztihez a negyedekbe vágott szilvához adom a hozzávalókat és 10 perc alatt majdnem puhára párolom, hogy a lekvárnál folyósabb maradjon. 
4 személyre /
A receptet saját tapasztalat alapján állítottam össze.


Borajánlat:
Tramin pincészet Alto Adige/Dél-Tirol, Moscato, 2006
Aubergine borajánlata:
Tokaji 4 puttonyos aszu, Monyók József, 1996
Sűrű, gyönyörű borostyánszínű bor; aszalt gyümölcsös illatokkal, s az uralkodó sárgabarackos ízzel.

nov 172006
 

Zsófi inspirált, hogy újra lehetne már almás csigát sütni, ezúttal mákkal dúsítva.
A tésztaalapot nem hagyományos módon, hanem túrós-olajos tésztából készítettem. Ez a tészta szinte ismeretlen még nálunk, szélesebb elterjedését bizonyára az is gátolta, hogy a tésztát valójában a krémes állagú túrókra találták ki (szinte mindenhol a világon csak ilyet kapni), a mi szemcsés túrónk kevésbé alkalmas rá. A krémes, homogén állagú túró sima tésztát képez, de a mi szemcsés túrónkat villával összetörve és a folyadékokkal elkeverve is elég jó eredményt ad – ha nem is lesz tökéletes. Néha magyar üzletekben is találni – főként osztrák import túrót, az elnevezése Speisequark – ilyenkor érdmes néhány dobozzal venni és túrótortát vagy épp ilyen tésztát gyúrni belőle. Egyébként olasz ricottából is tökéletes!
Ezt a tésztafajtát azért kedvelem, mert azonnal összeállítható, nem kell bajlódni a vajjal, mert nincs benne, nem kell pihentetni és jól formázható. Pizza- és lepényalapnak is alkalmas, kekszeket is lehet belőle gyártani, különböző töltetű csigákat pedig ebből szoktam készíteni. Azért némi hátránnyal is rendelkezik: érdemes frissen elfogyasztani, és valljuk be, hiányzik az omlós tészta morzsassága és a kelttészta lágy puhasága. A tészta jól fagyaszható.

Az almát és a mákot is szeretjük, így jöhet mindkettő, ezért az almás csiga alá még egy mákréteget is terítettem, de körtével és dióval is elképzelhető ugyanezzel a módszerrel.

Kétszer is átszámoltam, de az almás-mákos csiga LF30 értéke messze 30% alatt marad. A legnagyobb zsírforrás az olaj, a mák és a vaj, mégha kis mennyiségben is van jelen. Ami magas zsírtartalmukat ellensúlyozza, az a cukor – ezért is érdemes cukormázzal bevonni -, így érhető el ez az igen szimpatikus 24,5%.

Akit még érdekel a túrós-olajos tészta, az itt, itt, itt (érdekes, ez szakasztott az én receptem, kissé átfogalmazva…) talál rá magyar receptet, németül pedig, mivel onnan származik, egy egész tárháza létezik: a sütős oldalon itt 93 recept,  a keresőkben pedig több ezer találat itt.

Túrós zsemle (Étel, ital, kicsi Vú)
Dupla túrós fűszeres pogácsa (Piszke)
Szilvás párna (Lilahangya)
Húsos tekercs (Receptvarázs)
Almás-mákos csiga
Almás-mákos csiga

A túrós-olajos tésztához
150 g liszt
1,5 tk sütőpor
80 g túró (20%)
3 ek tej (2,8%)
3 ek semleges növényi olaj (napraforgóolaj, földimogyoróolaj)
csipet só
1 ek cukor
1 ek vanília kivonat
Az almás töltelékhez
350 g alma
2 ek citromlé
1 ek cukor
1 ek vaníliakivonat
50 g mazsola
1 ek rum
A máktöltelékhez
60 g mák, darálva
1 ek cukor
20 g vaj (82%)
2 ek tej
A cukormázhoz
80 g porcukor
2 ek citromlé
1 ek víz

A mazsolát beáztatom a rumba, a sütőt légkeverésen 160 °C-ra előmelegítem.
Az almát meghámozom és apró darabokra vágom (le is lehet reszelni, lényeg, hogy igen apró legyen, mert a töltelék könnyen kicsúszik a csigákból), majd összekeverem a többi hozzávalóval. Beleteszem egy szitába, hogy közben a leve kicsorogjon. A levét a cukormázhoz is fel lehet használni.
A máktöltelékhez egy lábasban elkeverem a hozzávalókat és egyszer felforralom. (A tejet érdemes pici adagonként hozzáönteni, nehogy túl folyós legyen, inkább maradjon szárazabb.)
Elkészítem a túrós-olajos tésztát. Egy tálba teszem a túrót, simára keverem a tejjel és az olajjal, majd hozzákeverem a száraz hozzávalókat. Néhány mozdulattal kész tésztává formázható. Egy 40 x 20 cm-es lappá kinyújtom, (én erre egy “tésztavonalzót” használok, ami elég széles, hogy azzal rásegítve könnyebben fel is tudom tekerni a tésztát) rásimítom a mákos masszát, (ha száraz, kissé nehéz, de nem érdemes több tejet hozzáadni) majd erre ráhalmozom az almát és szintén elsimítom. Most a keskenyebb szélénél fogva óvatosan feltekerem (nem kell félni, nem szakad és nem is kell alálisztezni) és egy késsel 10 szelet csigára vágom.
A tepsit sütőpapírral kibélelem, és a felvágott csigákat óvatosan ráültetem. Nálam 15 perc alatt megsült. Hagyom kihűlni, akkor elkészítem a cukormázat és ecsettel rájuk kenem.
10 db / 225 kcal / 6,1 g zsír / LF30 24,5%