okt 072014
 

Itt az ősz és ezzel el is lepi a blogokat a sütőtök. Idén slágerlistás a sütőtökpürével ízesített tejeskávé, a főleg a Starbucks-okból elhíresült pumpkin latte, de persze a mezítlábas krémleves sem marad el mellette.
Nálam sem maradhat ki, ez a körtés sütőtökleves ugyan már három éve készült először, de egyrészt azóta finomítottam rajta, másrészt szebb lett a kép, szóval mindenképp jobban jártatok, hogy vártunk vele ….
Elképzeltem, hogy majd beépítem a karácsonyi menübe is, ugyanis hihetetlen jót Continue reading »

ápr 082014
 

Egyik este rádiót hallgattam a háttérben, de a műsorban elhangzó “gasztro” szóra felkaptam a fejem. Egy divattervezőnő mesélt arról, hogy egy leves ihlette az általa tervezett kabátot. Míg a műsorvezető pasi azon viccelődött, hogy lehet egy vöröskáposztalevesből ruhadarab (nagyon is könnyen, de engem nem kérdezett senki), azonnal rákerestem az említett vöröskáposzta-krémlevesre, melyet állítólag sült parmezáncsíkokkal tálaltak. A kereső első helyen adta ki Moha és Sáfrány levesét, én pedig két nap múlva el is készítettem.

Az még csak hagyján, hogy a közepes fej káposztámból hatalmas adag lett, de az eredeti receptből ezen kívül gyakorlatilag nem maradt semmi. (Az ötlet viszont óriási.) Lássuk be, csupán a tejszín, a vaj és a krémsajt nem ad az amúgy is visszafogott ízvilágú levesnek kirobbanó ízbombát, magyarul: fel kellett tuningolni. Mi sem egyszerűbb tehát, mint hogy a már ezerszer bevált párolt vöröskáposzta összeállítását vegyük alapul. Continue reading »

Már 062013
 

Gyerekkoromtól kezdve szerettem a kelbimbót. Jó kis gyerekkor, ugye? Mások a barakclekváros vajas kenyérrel a kezükben rohangásztak a kertben, én meg a kelbimbóért epekedtem. Szép kis dolog! Jelentem, még mindig tart. A család már akkor is irtózott még a gondolatától is, a második számú családnál sincs ez másképp. Ezért minden lehetőséget meg kell ragadni, ha kelbimbó kerülhet az asztalra.

Egyedül vagyok a héten, ezért vacsorára beleéltem magam egy finom kelbimbós vacsorába. Nincs szezonja, de jó a fagyasztott is. Köretnek indult sült csirke mellé, de annyira eljárt az idő, hogy csak pár darabkát tudtam belőle enni, a javarészét elvittem munkaebédre.
Nyers paprikakrémet kevertem mellé, a fügebalzsam az, ami igazán feldobja. Chilivel, vagy anélkül, az már részletkérdés. Érdemes kipróbálni, szalonna nélkül remek vegetáriánus második fogás lesz belőle! Continue reading »

ápr 272012
 

Volt egyszer nálunk egy olyan időszak, amikor túlzás nélkül mondhatom, hetente kétszer céklacarpaccio volt a vacsora egy része. Ennek nem elvetemült és semmi másban ki nem élhető sznobizmusunk volt az oka, csupán az, hogy a férjem rájött, ezzel ő is prezentálni tud nekem egy villantós, de egyszerű vacsorát.
Feltétel, hogy mindig legyen a hűtőben, de legalábbis a fagyasztóban készre sült cékla (részletes leírás ITT), innentől kezdve gyerekjáték a dolog. Ő pedig gyalul, kever, felvág és locsol, azután jól bezsebeli a dícséreteket. Meg is érdemli!
Bárki utána csinálhatja, a siker nem marad el! A rávalókat érdemes egy idő után váltogatni, ez a mostani dióolajjal készült és szezonálisan medvehagymás lett, de a későbbiekben mutatok még többet is.

Szalonnás céklacarpaccio medvehagymával és parmezánnal
Céklacarpaccio diós dresszinggel, sült szalonnával és medvehagymával

3 közepes db sült cékla
1 közepes db salottahagyma
kb. 100 g húsos szalonna, csíkokban kisütve
8-10 levél medvehagyma
1 kis csokor petrezselyem
parmezán forgácsolva
A dresszinghez
3 ek (
hidegen sajtolt) dióolaj
1,5 ek szőlőbalzsam (vagy érlelt borecet)
1 mk méz / édesítő
kevés dijoni mustár
só, feketebors

A főtt, de még inkább sült céklát egészen vékonyra legyalulom. A hozzávalókból salátamártást keverek (kisebb csavaros üvegben, vagy bögrében, mini habverővel) és egy laposabb tálon óvatosan átforgatom benne a céklalapokat.
Közben csíkokra vágom a szalonnát és kisütöm. A medvehagymát és a petrezselymet megmosom és megszárítom. A medvehagymát nagyobb darabokra, a petrezselymet apróra vágom és összekeverem. A salottát vékony karikára vágom vagy gyalulom.
Egy nagy tányérra egymásra lerakom a cékladarabokat, közben lecsöpögtetem. Ráteszem a kisült szalonnacsíkokat, megszórom a salottával és ráhalmozom a zöldet. Meglocsolom a maradék mártással és ráforgácsolom a parmezánt.
2 személyre

feb 192012
 

Ritkán történik meg, hogy meglátok egy kekszet és egyből eldöntöm, ezt bizony meg kell sütnöm. Az pedig még ritkábban történik meg, hogy röpke néhány nap múlva hipp-hopp, valóban kész is lesz. Ebből az következik, hogy ez a keksz tudhat valamit, amiért még én is képes vagyok nekiállni. Persze itt nem a képességről van szó, hanem a család kekszfelvevő képességéről, ami az utóbbi időben aktívabbnak látszik és gyakoribb kielégítésre szorul.

A kekszek közül az amerikai cookie-féleségeket szeretem a legjobban, ezekhez szoros érzelmi szálak is fűznek, tényleg nem nehéz őket megszeretni. Még nekem sem, aki magam nem rajongom túl a keksz műfaját, sőt, keksz nélkül évekig el tudnék éldegélni, de egy jó saláta nélkül … na az már maga lenne a gasztrónihil :). Szóval egy igazi, autentikus, kívül ropogós, repedt tetejű, belül omlós, puha, lágy cookie még engem is levesz a lábamról, ebben pedig megláttam a lehetőséget.

A recept Katától származik, aki ugyan – még – nem vezet blogot, de a Facebookon elárulta a receptet. Aszalt meggy helyett a már sokszor bevált vörösboros sült meggyet használtam, amitől puhább és egyben egy picit savanykásabb is lett a keksz (nyugi, tényleg csak egy leheletnyit!), nekem így nagyon ízlett, de mondom, én elsősorban salátaőrült vagyok, egy jófajta, sűrű balzsamecet meg tuti jó édességekbe is. Mondom én.
Köszönöm Katának a receptet, a meggyet kivéve minden arányt megtartottam, így a keksz is megy a családi kincstárba.

Feketeerdő cookie - vörösboros aszalt meggyes - csokoládés omlós keksz
Feketeerdő cookie

(Chocolate and Dried Cherry Cookies)

50 g vaj
100 g étcsokoládé (60%-os kakaótartalmú)
50 g barna cukor
50 g kristálycukor
1 db tojás
100 g liszt
1 enyhén púpozott ek nyers kakaópor
½ mk só
½ tk sütőpor
vörösboros sült meggy

– 1 üveg meggybefőtt (kb. 350 g lecsöpögtetett meggy)
– 60-80 ml testes vörösbor
– 1 ek kristálycukor
– 1-2 ek balzsamecet

Először elkészítem a sült meggyet és langyosra hűtöm. (Ez nagyjából egy óra, de használhatunk sima aszalt meggyet is.)
Egy lábasban enyhén megolvasztom a vajat az összetördelt csokoládéval, majd beleteszem a kétfajta cukrot. Mikor a cukor teljesen elolvadt, fakanállal belekeverem a tojásokat. (Nagyobb tésztamennyiségnél a tojásokat egyenként üssük bele és keverjük el!) Kimérem a szárazanyagokat (tegyünk bele egy kanállal kevesebb lisztet, hogy később még korrigálni lehessen, ha szükséges) és kanalanként ezt is a masszához keverem. Aláforgatom az aszalt meggyet.

A sütőt alsó-felső állásban 175 °C-ra előmelegítem. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral.
Egy kisebb kekszkinyomó kanállal (ehhez a legkisebb kinyomó kanalat használtam, small cookie scoop néven, 2 tk űrmértékkel, de természetesen nagyobbat is lehet használni.) tésztahalmokat nyomok a tepsire, kellő távolságra egymástól (4×4 halom).
Betolom a sütő középső fokára és kb. 15 percig sütöm. A sütési idő erősen függ a tészta állagától, tehát attól, hogy mennyire nedves. Ha sima aszalt meggyet használunk, akkor elég 11-12 perc.
A cookie-kat soha nem szabad túlsütni, akkor vegyük ki, mikor még puha és sületlennek néz ki! Hűlés után pont megfelelő lesz.
22 db kisebb cookie lesz belőle /

Feketeerdő cookie

dec 312011
 

Linguine balzsamecetes salottahagymával
(Linguine con scalogno caramellato all’aceto balsamico)

160 g linguine (trenette)
kb. 2 ek extraszűz olívaolaj
10-12 apróbb szemű salottahagyma (esetleg hosszúkás mogyoróhagyma)
1 tk cukor
kb. 2 tk balzsamecet
kortynyi fehér- vagy vörösbor
só, fekete bors
1 csokor petrezselyem

1. Egy kisebb serpenyőben közepes hőfokon felhevítem az olajat. Közben levágom a hagymafejek két végét és óvatosan lefejtem a héját, de úgy, hogy a fejek egyben maradjanak. A hagymafejeket beteszem a forró olajba és néhány perc alatt, néha megforgatva megpirítom, hogy kissé odakapjanak. Ha kész, kiveszem a hagymát és félreteszem.
2. Közben vizet forralok és al dente kifőzöm benne a pastát.
3. A serpenyőben visszamaradt olajba kevés cukrot teszek és óvatosan karamelizálom. Ha kész, hozzáöntöm a balzsamecetet, kevés bort és beforralom. (Vigyázat! Először nagyon fröcsköl, de utána lecsendesedik.) Addig forralgatom, amíg egy kevés, de sűrű, szirupos mártás lesz alatta. Pontos mennyiségeket nehéz megadni, érzésre kell elkészíteni és közben kóstolgatni. (Azért maradjon a pastához is ám! :) Sózom és borsozom.
4. A petrezselymet felvágom. A tésztát leszűröm és egy tálban azonnal összeforgatom egy kanálnyi olívaolajjal és a petrezselyemmel. Tányérokra szedem és ráteszem a balzsamos hagymákat. A hagymafejeket óvatosan félbe is lehet vágni.
2 személyre

nov 092011
 

Ennek a céklakrémnek az ötlete – mily meglepő -, egy céklakrémes üvegről származik. Nemrég vettem egy üvegnyi teljesen természetes, minden adalékanyagtól mentes krémet, ami ránézésre a színe miatt fogott meg. Nő legyen a talpán, aki ellen tud állni egy élénkpink kencéFlatcat dios-narancsos ceklakrem_450nek! Hát ha azt még meg is lehet enni!

Ráadásul ízlett is, ezért megpróbáltam a házi előállítását. Valójában csak az ötlet származik az üvegről, a hozzávalókon módosítottam, mint ahogy a mákot én tettem már bele. Ez természetesen elhagyható, nem is érződik ki igazán, de ad egy plusz tartást a krémnek és szerintem a cékla jellegzetes földes ízét is jól kiegészíti.
Annyira egyszerű és olyan gyorsan kész van, hogy az elmúlt napokban céklakrémet céklakrémmel eszünk, kell ennél jobb bizonyíték?

Nagyon jó Flatcat diós-narancsos céklakrémje is, utólagos engedelmével a képét beteszem ide is, gyönyörködjetek abban (képre kattintva nagyobb lesz), ennek is ilyen a színe mák nélkül, rendes fényviszonyok között fényképezve …

torma_mak_ceklakrem

Tormás-mákos céklakrém

2 db közepes cékla (kb. 250 g tisztítva mérve)
3-4 tk mák
80 g napraforgómag (vagy egyéb csonthéjas)
4 ek extraszűz olívaolaj
4-6 tk reszelt (tejszínes) torma (üveges) *
2 tk sűrűbb balzsamecet, vagy fehér balzsamkrém
1 mk só
kevés fektebors, frissen őrölve

A céklát megmosom és héjában puhára főzöm, de még jobb, ha a szokott módon sütőben megsütjük.
A mákot és a napraforgómagot kávédarálóban finomra őrlöm. Aprítóba teszem a nagyobb darabokra vágott, sült céklát, hozzáteszem az őrleményt és a többi hozzávalót is. Pépesítem, ízesítem és ezzel kész is.
Lehet tejfölt, mascarponet, kókusztejet -krémet is hozzákeverni, de ez a krém tésztaszószként is remek, ha kevés főzővízzel hígitjuk.
2 kisebb üveg

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – Használj sima reszelt tormát, a végén tegyél hozzá kókusztejet vagy egyéb magkrémet.
Hogyan tedd vegánná? – Használj sima reszelt tormát, a végén tegyél hozzá kókusztejet vagy egyéb magkrémet.
Hogyan tedd paleóvá?  – a végén tegyél hozzá kókusztejet vagy egyéb magkrémet.

aug 032011
 
Pappardelle ceruzababbal és paradicsomos marhahússal
(Pappardelle con strisce di filetto di manzo, pomodorini e fagioli verdi)

150 g pappardelle
1 kisebb szelet (kb. 150 g) érlelt marhafilé
150 g ceruzabab
300 g koktélparadicsom
½ csípős paprika (vagy késhegynyi chilipehely)
3 ek extraszűz olívaolaj
1 korty fehérbor
1,5 ek nagyon jó balzsamecet
1 késélnyi vaj
só, bors


1. A ceruzabab végeit lenyesem, 5 cm-es darabokra vágom és megmosom. A paradicsomokat kicsumázom, megmosom és negyedelem. A csípős paprikát apróra metélem.
2. Felteszem forrni a tésztavizet, 1 teáskanályni sót teszek bele.
3. Egy serpenyőben felhevítek 2 ek olajat. Ha már forró, beleteszem a leszárított, szobahőmérsékletű marhaszeletet és 1:20 percig sütöm. Megfordítom, a másik oldalát szintén 1:20 percig sütöm. A serpenyőt félrehúzom. Közben kifektetek egy alufóliát és lazán beketerem a húst. Félreteszem.
4. A felforrt sós vízbe beteszem a tésztát. A főzési idő lejárta előtt 5 perccel beleteszem a ceruzababot is. Vigyázzunk, ne főzzük túl, a bab maradjon roppanós!

5. Közben a serpenyőben maradt olajhoz hozzáöntök még egy kanálnyit. A húst kibontom, hozzáöntöm az alatta lévő folyadékot, a fehérbort és a balzsamecetet. Egy percet beforralom, kevés vajat keverek alá. A húst egész vékony csíkokra szelem, beteszem a serpenyőbe, hozzáadom az erős paprikát és a paradicsomokat. Épp hogy csak átmelegítem, kevés só és bors mehet rá.
6. A babos tésztát leszűröm. Egy nagy tálba teszem a paradicsomos húst és aláforgatom a tésztát. Azonnal tálalom.
2 személyre

Már 242011
 

Nem kell megijedni, a még hosszabb cím ellenére ez egy tényleg gyorsan elkészülő, sőt még hihetetlen finom vacsora is. Mikor hazaértem, már elkezdődött a szűk egyórás vitaműsor a tévében, és még be sem fejeződött, mire végeztünk a vacsorával. Ennyi időbe persze csak a konzerv fehérbab fér bele, ennyit varázsolni még Nigella is csak akkor tud, ha felnyitja azt :). (A rucola konyhakész állapotba való hozása a legidőt- és idegetrablóbb tevékenység, ha erre be tudunk valakit szervezni, hát akkor nyert ügyünk van:).
Kéthetes távollét után üresen kongott a hűtő, csupán húst, rucolát és citromot kellett venni, a többit a kamra adta. Azt meg nem ér megkérdezni, hogy miért volt otthon chips, de azért elmondom, hogy elörököltem fél zacskóval, kidobni még sem akartam, így egy hirtelen ötlettel így végezte.

A balzsamkrémet már régen készítettem, az alapja a már sokszor bevált és igen sikeres balzsamecetkrém volt, amibe gyömbért és citromhéjat tettem. Nagyon-nagyon ütős, nagyobb adagot is érdemes belőle készíteni, mert évekig eláll.

A csirke elég unalmas, próbálom változtatgatni, de késő este nincs már nagy választék, hentes bezárt, marad tehát a szuperpiac, borjúért, halért jobb lenne napközben kiszaladni. Ezekkel még finomabb lenne.

Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel
Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel

A csirkéhez
2 ek citromos olívaolaj
1 nagyobb csirkemell (lenyúzva)
½ pohár száraz marsala (vagy száraz, aromás fehérbor)
½ db
kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)
2 tk üveges zöldbors
2 nagy marék csípős, paprikás chips
1 marék földimogyoró

só, bors

A fehérbabhoz
2 kis konzervdoboz fehérbab (pl. Bonduelle)
4 marék (kb. 60 g) rucola
2 ek extraszűz olívaolaj
1 ek rozmaringolaj (vagy csak olívaolaj)
1 ek balzsamecet
só, feketebors

A csirkét megtiszítom, néhány nagyobb darabba vágom. Serpenyőben olajat hevítek, mindkét oldalom megkapatom a húst, majd lelocsolom a borral. 5 percig nagyobb hőn párolom. Beleteszem a finomra reszelt citromhéjat.
Közben mozsárban megtöröm a mogyorót. A chipset zacskóban sodrófával összetöröm. A húshoz teszem a mogyorót, a lemosott zöldborsot, majd belekeverem a chipset is. Összeforralom, kerekre ízesítem.

A salátához leszűröm a fehérbabot, átmosom és tálba teszem. A rucolát megmosom, kicentrifugázom. A babhoz keverem az olajat, ecetet, sózom, borsozom, majd tálalás előtt hozzáadom a rucolát is.

A csirkedarabokat szeletekre vágom és a salátán tálalom a chipsmorzsával. Balzsamkrémmel meglocsolom.

Gyömbéres balzsamkrém
(Crema di Balsamico al zenzero)

1 ek barnacukor
200 ml piros szőlőlé (100%-os, még jobb a friss must)
150 ml szőlőbalzsam (vagy jó minőségű fehérborecet)
2 cm gyömbér
½ db kezeletlen citrom reszelt héja
1 mk keményítő

Egy kis edényben megmelegítem a cukrot és karamellt olvasztok. Félrehúzom, majd hozzáöntöm a szőlőlevet. Pár percig halkan forralom, majd hozzáöntöm az ecetet is. Beleteszem az apróra vágott gyömbért és a citromhéjat. 20 perc alatt a felére beforralom. Átszűröm, felforralom és szükség szerint pici keményítővel sűrítem.
Ha szobahőmérsékletre hűlt, csőrös flakonba töltöm.
A részletesebb leírás az eredeti receptnél, ITT található.
150 ml balzsamkrém

jan 022011
 

Az újévi szerencselencse elfogyasztásához – már aki követni szeretné a hagyományt – több lehetőség közül választhatunk. Az utóbbi években tarolt nálunk a vöröslencse, idén viszont a zöld puy-i lett a szerencsés:) befutó.

Ez a szegények kaviárjának is becézett, Dél-Franciaországban honos lencsefajta több más, egyszerű vidéki étellel együtt mára már meghódította a gourmet-konyhákat is.

A titka egyszerű, külsőre ugyan hasonlatos, de ízre jóval zamatosabb, mint a hagyományos barnalencse. Az ízbomba vastag héjában rejlik és ha akárcsak a rizottót, kíméletesen, megfelelően főzzük, akkor külső burka ress marad, belül viszont krémes lesz, anélkül, hogy az egész lencseszem szétmállana. Ehhez félig lefedve, alacsony hőmérsékleten, kevergetve meg kell párolni. Áztatni nem szükséges, a puy-i lencsének elég félóra.
Ezt az erőteljes zamatot nem is érdemes durva fűszerekkel elnyomni, elég néhány alkotóelem, ami még jobban kihozza azokat. Sózzuk és borsozzuk rendesen, ez az, amit a puy-i megkíván.

Az alábbi recept egyike a legegyszerűbb elkészítési módoknak, az első olaszos, de crème fraîche-sel is készíthetjük. Ha egy szárzellert és paradicsomot is adunk még hozzá, akkor bátran helyettesíthetjük vele a szintén híres, umbriai casteluccioi lencsét, talán nem szentségtörés leírni, hogy hasonló eredményt érünk el vele – főleg, ha jóféle kolbászunk is van hozzá.

A puy-i lencse az első eredetvédett francia élelmiszer (A.O.C. védjeggyel), ezért saját honlappal is rendelkezik. Érdemes ránézni, receptek is vannak rajta.
A különböző lencsefajtákról a Bűvös szakács oldalán is találunk még olvasnivalót.

Puy-i lencse olívaolajjal és balzsamecettel
Puy-i lencse olívaolajjal és balzsamecettel

1 ek (20 g) friss vaj
1 db salottahagyma
1 gerezd fokhagyma
1 db (80 g) sárgarépa
150 g puy-i zöld lencse
1 db babérlevél

1 szem szegfűszeg

1 ág kakukkfű (elhagyható)
kb. 600 ml gyengébb zöldség- vagy húsleves (vagy víz)
1 szűk tk só
feketebors
2 ek extraszűz olívaolaj
1 tk jóminőségű balzsamecet vagy érlelt sherryecet
pár csepp frissen facsart citromlé (elhagyható)
½ csokor petrezselyem

Egy szélesebb lábasban felolvasztom a vajat és beleteszem az apróra vágott hagymát és a hosszában kettévágott fokhagymát. A répát tisztítás után keskeny, ferde szeletekre vágom és az egészet közepes hőfokon pár percig pirítom.
Hozzáadom a lencsét, a fűszereket és majdnem az összes vizet és néha átkeverve, fedővel félig lezárva roppanósra főzöm. A víz csak épp hogy gyöngyözzön alatta, különben szétfő.
Pár perccel azelőtt, mielőtt kész lenne, beleteszem a sót is. Ha kész, óvatosan leszűröm, hogy minél kevesebb folyadék maradjon alatta és tálba teszem. Összekeverem az olajjal, balzsam- vagy sherryecettel ízesítem, sóval és borssal kikerekítem, majd belekeverem a felvágott petrezselymet. Ha van, csöpögtethetünk a tetejére (tényleg csak) néhány csepp citromlevet és még kevés olívaolajat is.
Azonnal tálalni kell, különben veszít az élvezeti értékéből.
2 személyre /

A crème fraîche-sel készült változathoz ugyanúgy főzzük meg a lencsét, majd olaj és balzsamecet helyett adjunk hozzá 2 evőkanálnyi crème fraîche-t és petrezselymet. Pár csepp citromlé itt sem árt.

Puy-i lencse olívaolajjal és balzsamecettel

dec 142010
 

Egy újdonsült és jólsikerült fogás általában ugyanazt a röpívet írja le a konyhámban. Elsőre megvan az alap, ha pedig belelkesülök – ami elég gyakran előfordul -, részleteiben elkezdem finomítani, sőt, még az adagokat is elfelezem, hogy különböző fűszerekkel, technikákkal folytassam a kísérletezést.

Hú, ez most olyan tudományosan hangzik, pedig erről szó sincsen! Általában ide-oda kapkodok a konyhában, egyik polcról a másik fiókba nyúlok, egy pillanat alatt feltérképezem, a készletből mi lenne épp alkalmas, aztán egy falaton ki is próbálom. Ez amolyan werkfalat. Aztán ha tetszik, egy kanállal betolok a férjem szájába is, aki foci, híradó vagy a laptopja mellől hümmög pár szószilánkot, amit aztán az arckifejezését is tanulmányozva összegzek a saját véleményemmel.
Közben pontosan jegyzetelek és ha mindez kész, megfőzöm a – mondjuk harmadik változatot. Ez az egész nagyjából egy héten belül lezajlik, mert nem bírok magammal, de ekkorra egészen meg vagyok elégedve az eredménnyel.

Így történt ez ezzel az almás céklával is. A sült cékla önmagában nem nagy kunszt, azt amúgy is már mindenki kívülről tudja, hogy a cékla sokkal finomabb sütve, mint főzve. Így azonban, almával felturbózva lágyabb lesz ez a fás íze. (Az alma-cékla páros ötletét Borsó meg a héja adta) De ami igazán a lényeg, az a sütés! Elsőre benyomtam az egészet a 180 fokos sütőbe, egy óra alatt hihetetlen finomra karamellizálódott az egész, na meg egy kis patina is égett rá rendesen :).
Ezután jött az alacsony-sütés gondolata, ettől meg eléggé roppanós maradt, most viszont nem kínait főzünk, szóval ekkor lépett be a harmadik verzió.
Ízesítéssel, fűszerezéssel nem fogok bajlódni, tökéletes lett, ha lehet ilyet mondani, szóval a lényeg a sütési technika, semmi más! Csak erre kell igazán odafigyelnünk!

Kacsához karácsonyi köretként kerül ki konyhámból – de szépen hangzik, nem? :)
Még annyi, hogy fotót a kész ételről nem tudok prezentálni, elég lehangolóan néz ki egy halom sötét folt, az íze viszont tényleg verhetetlen.

Sült cékla almával, olívaolajjal és balzsamecettel
Sült almás cékla balzsamecettel

(Barbabietola rossa e mela al forno)

2 közepes cékla
2 db alma (pl. Pink Lady)
2 ek extraszűz olívaolaj
fél pohár (kb. 60 ml száraz fehérbor)
2 ek sűrű balzsamecet (vagy datolyabalzsam)
só, bors

1.  A céklát nyersen meghámozom, negyedbe vágom, majd vékonyan felszeletelem. Az almát héjastól szintén elnegyedelem, kivágom a magházát és vékonyra felszeletelem. Az egészet beleteszem egy nagy tálba, hozzáadom a fehérbort, az olajat, balzsamecetet (vagy datolyabalzsamot), sózom és borsozom. Kézzel alaposan összekeverem.
2.  A sütőt alsó-felső állásban feltekerem 140 °C-ra. Az almás céklát rétegesen tűzálló edényekbe teszem (egyszemélyes edényekben, vagy desszertes gyűrűben sütőpapírra helyezve ideális) és arányosan rájuk öntöm az alatta lévő folyadékot. Mindegyiket lefedve betolom a sütőbe és addig sütöm, amíg puha nem lesz a cékla. Ez 140 fokon jó két óra, addigra az alma szinte már puhára mállik.
3.  Ha a cékla megpuhult, sőt, szinte már túlsült, leveszem a tetejét, hozzáadok még egy nagyon kevés folyadékot (fehérbort vagy alaplevet és pár csepp olaj-balzsamecet keverékét) és addig pirítom, amíg az almás cékla teljesen krémessé válik, az alatta lévő folyadék pedig bekaramellizálódik. Ez a fontos! Folytonosan figyelni kell, hogy nehogy kiszáradjon, de ne is tocsogjon, pontosan ezt a pontot kell eltalálni.
Ízesíteni nem igen kell, mire ide eljutottunk, lesz benne elég ízbomba.
Nagyjából 3 fő részére köretnek /

nov 282010
 

Kekszsütésben nem vagyok túl nagy, ezt inkább másokra hagyom, akik eddig is fényesebb eredményeket értek el tőlem. Azért leszögezném, hogy a nemkekszezés nem a minőség hiányát jelenti, inkább a gyakoriságot, de már elkezdtem rágyúrni:).

Ezt a kis gyúrmányt a héten készítettem, és amikor egyiket a másik után nyalakodtam el, rá is jöttem, miért nem szeretem annyira a kekszeket. Túl sok bennük a liszt :).
Nos, ebben semmi liszt, ráadásul csupa egészség. Az ötlet nem túl eredeti, a marcipánnal töltött datolya eléggé lerágott csont, viszont csontból a finomabb fajta. Most eléggé fel is túrbóztam, a narancslikőrtől és a balzsamecettől nedvesen lágy lett a marcipán. Most pár hónapja újra a balzsamecet-korszakomat élem, majd ez is elmúlik és jön valami más.

Vigyázat, ehhez semmiképp sem a szokványos, salátákhoz való, hanem nagyon sűrű balzsamecet kell, különben túl lágy és savanykás lesz a marcipán. Ha ilyenünk nincs, biztos jó bele a balzsamkrém is, azt úgy nem próbáltam. Narancslikőr helyett mást is használhatunk, mehet bele amaretto vagy akár egy kanál narancslé is, a lényeg a massza lazítása és ízesítése.
Az egész viszont nagyon finom, rémesen eteti magát, a vitaminok és az ásványi anyagok tömeges jelenléte pedig megnyugtatja a lelkiismeretet. Nem rossz kiindulópont így karácsony közeledtével, igaz?

Datolya balzsamecetes marcipánnal töltve
Balzsamecetes marcipánnal töltött datolya

(Datteri secchi ripieni di marzapane aromatizzato all’aceto balsamico)

45 db datolya, aszalva, magozva (450 g)
200 g marcipán (egyszeres sütőmarcipán 50% mandulával)
____(ill. cukor nélkül házilag fele-fele arányban porrá őrölt édesítővel gyúrva)
2 marék dió (60 g)

1 ek narancslikőr (Grand Marnier)
1 ek sűrű balzsamecet
kb. 120 g (fehér)csokoládé

1. A szobahőmérsékletű marcipánt feldarabolom. A diót durvára vágom és száraz serpenyőben kevergetés mellett illatosra pirítom. A marcipánhoz adom a diót és jól összekeverem a likőrrel és a balzsamecettel. Úgy jó, ha a massza lágy, de még foghatóan formázható. (A narancslikőrön és a balzsameceten kívül bármilyen más gyümölcsbalzsammal és folyadékkal is kísérletezhetünk.) Egy nagy deszkán kézzel laposra nyújtom, hogy jobban lehessen vágni.
2. A datolyát kimagozom (legjobb magozva vásárolni). A marcipánból kis darabokat vágok és dundira megtöltöm a datolyaszemeket. Ez a marcipánmennyiség nagyjából 45 darab datolyához elég.
3. A csokoládét vízgőz fölött megolvasztom és hagyom egy kissé visszahűlni, hogy jobban tapadjon rajta a csokiréteg. Kiterítek egy nagy sütőpapírt.
Két villa segítségével meghempergetem a csokiban a datolyát és óvatosan ráfektetem a papírra. Hagyom, hogy teljesen megszáradjon, ez akár két óra is lehet. Aki gondolja, a csokoládé rétegzését még egyszer megismételheti, vagy az egyik végét akár sötét csokoládéba is lehet mártani, ez esetben több csokoládé szükséges.
45 db lesz belőle /

okt 172010
 

Ha nem fogadtam volna a jövőre nézve rövidítési és egyszerűsítési intenciókat, ezt az előételt akkor sem tudnám bővebb lére ereszteni. Ugyanis egyszerű, de tökéletes. Persze tudom, hogy maga a “tökéletes” is egy személyesen meghatározott kategória, – amit mellesleg személyesen pont én határoztam meg :) – de embert nem láttam, aki ennek ellent tudott volna állni.

Nem is recept ez már megint, de egy nagyon finom és főképp igen egyszerű előétel. Gyakran készítem, ha nincs többre idő. Bivalymozzarellát vagy – még egyszerűbb – mozzarellagolyókat veszek, nyers sonkába göngyölöm és meglocsolom olívaolajjal és sűrű balzsamecettel. Ha éppen van, akkor sűrű fügebalzsammal. Úgy is nagyon jó. Néha mozzarella helyett négybe vagdalt füge is megteszi. Ha van kéznél valamilyen zöld salátánk, éppenséggel rucola, akkor azt kisebbre vágva az aljára is tehetjük, hát azzal se fukarkodjunk.
A minőségen nehogy spóroljatok! Csak úgy lesz jó, ha mindenből a legjobb!!
Szúrjatok bele egy-egy fogpiszkálót, locsolgassatok rendesen és már indulhat is a party ! :) Ha bőséges előtelt tálaltok, akkor száraz fehérbor dukál hozzá.

Mozzarella sonkába tekerve, olívaolajjal és balzsamecettel

Mozzarella sonkaköpenyben, balzsamecettel
(Prosciutto crudo e mozzarella con aceto balsamico denso)

125 g bivalymozzarella (8 mozzarellagolyó)
4 szelet levegőn érlelt sonka vagy speck (végső esetben bacon), hosszában félbevágva
2 ek extraszűz olívaolaj
1,5 ek sűrű balzsamecet (vagy sűrű fügebalzsam)
feketebors, frissen őrölve

A mozzarellát kézzel kisebb darabokra tépkedjük. Ha bivalytejből készült mozzarellagolyókat kaptunk, akkor örüljük ki magunkat és csöpögtessük le.
A sonkát vágjuk hosszában ketté és minden egyes golyót / falatot tekerjünk körül a sonkával. Tegyük egy tálba.
Várjuk meg, míg a vendégek megérkeznek – vagy mi ülünk le az asztalhoz. Akkor locsoljunk rá lazán és stílusosan bőven igen jó, extraszűz olívaolajat, tekerjünk rá borsot és locsoljunk rá sűrű balzsamecetet vagy fügebalzsamot.
Ennyi. A vendégek imádni fogják!
Nagyjából 2 éhes embernek antipastoként /

Sze 052010
 

Említettem már egyszer, hogy mennyire finom egy falat hozzáillő mézzel megcsurgatott sajt néhány korty bor társaságában. Ha lehet még ezt az élményt fokozni, akkor még ennél is fantasztikusabb ízvilágot nyújt egy pöttyintés fűszeres, enyhén csípős lekvár. Nem, most nem chutney-ról van szó, azt is nagyon szeretjük, annak is megvan a maga helye, de az ide túl markáns, durva lenne. Nem, a sajtokra nem hagyományosan készített lekvárt pötyögtetnek, hanem olyat, ami nem túl édes és némelyik kissé csípős is. Vagyis ez egy teljesen külön kategória!

Nagy kedvencem a körte- és a birslekvár (természetesen csípős-fűszeresen), de számos egyéb gyümölccsel készült lekvárt készítenek, azt is mondhatnám, hogy elkészítésüknek csupán a fantázia szab határt. (Másik kedvenc a csokoládés paprikalekvár, de a sort még hosszan lehetne folytatni:)
A chutney-hoz vagy a relish-hez képest ezeknél a lekvároknál az a különbség, hogy amíg az előbbiek igen csípősek, fűszeresek és savanyúak, addig a sajtra való lekvárok inkább gyümölcsös lekvárok maradnak, halvány kis savakkal és pikáns felhanggal.

Eddig mindig üvegben vettem őket, de régóta tervbe vettem az elkészítésüket. Egyszer csak neki kell állnom! Aztán jött Petra, egy kedves olvasóm, akinél a fügék egyre csak értek, és értek, így gyorsan nekiálltam.

Az eredménnyel már egész elégedett vagyok, de az ízélményt még mindig lehet fokozni. Átnéztem jó néhány receptet (először persze a saját üvegeimen néztem meg a hozzávalókat), a lényeg, hogy az egyéni fűszerezés mellett ecet és mustárpor játszotta a főszerepet. Ecetből bármit vehetünk, fontos azonban a kiváló minőség, azt hiszem, ezt nem is kell mondanom. Vehetünk fehérborecetet, finom gyümölcsbalzsamokat és hagyományos balzsamecetet is, sőt, keverhetjük is ezeket.
Íme az én első verzióm, amint jön a többi, megosztom azokat is! (Nagyon izgat a gyömbéres-vaníliás pikáns körtelekvár és a már említett chilis-csokoládés paprikalekvár is.)

Cinqueterre1200

Monterosso, Cinque Terre
Nagyításhoz kattints a képre!

A képen egyébként nem a mostani fügelekvár szerepel, ez sötétebb és magosabb lett. Ezt Ligúriában, egész pontosan Monterossoban fotóztam, ahol többek között sajtokat ettünk mézzel és lekvárokkal. Ez a bejegyzés ugyan nem egy utazós poszt, de ha már itt tartunk, összeboronáltam néhány képet Monterossoról kis kedvcsinálónak. (Monterosso a ligúr tengerpart szegélyén található Cinque Terre öt kis faluinak legnagyobbika, jellegzetességük, hogy a hegyoldalba épültek, mintha a hegy falához tapasztották volna a házakat. Meseszépek ez a kis falvak! Kattints a képre!)
A városka csordultig van turistával, pedig mi annak idején sem főszezonban voltunk, a tenger viszont már nem volt túl hideg a fürdőzéshez sem. Délutáni szieszta idejére – egy sétálós focaccia után – a hosszú lófrálásban sikerült beülősre megéheznünk, sajnos nem sok minden volt nyitva, pedig mindenképpen “Ciak”-nál szerettünk volna ebédelni (a képen középen alul), végig erre készültünk. Ciak halvendéglője, a La Lampara legendásan jó a környéken, rém sajnáltuk, hogy a desszert morzsáira értünk csak oda, estig meg nem akartunk várni. Aki teheti, mindenképp térjen be, mi is megtesszük, ha újra arra vet a sorunk. Helyette az utunkba eső Enoteca Internazionale-ban antipasti tálakat és sajtokat ettünk ligúr fehérborokkal, ami minőségre viszont kiváló volt. Ahogy mondtam, Monterosso igen turistás hely, jobb körülnézni, hova ül be az ember, ezért a part mentén érzésből nem akartunk sehol sem étkezni. Az alagúton túl, az óváros ódon házai között viszont rengeteg kisvendéglőt találunk.

Pikáns fügelekvár sajtokhoz
Pikáns mustáros fügelekvár sajtokhoz
(Marmellata di fichi e senape)

4 db lila füge (320 g, meghámozva 5 füge)
kb. 90 g barna nádcukor (esetleg fele zselírozó cukor) *
kb. 2,5 ek 5-6 %-os ecet (sherryecet, fehérborecet, balzsamecet)
6-8 tk őrölt sárga mustármag (vagy jóval kevesebb fekete mustármag, vagy keverve)
1 csipet só

A fügét megmosom, végét levágom és feldarabolom, 5-6 ek vízzel botmixerrel pürésítem. Lábasban 5 percig felfőzöm, amíg kissé sűrűsödik. Közben kávédarálóban lisztfinomságúra darálom a mustármagokat. (A fekete mustármag sokkal csípősebb, ebből kevesebb szükséges, de keverni is lehet a kettőt.) A fügéhez teszem a mustárport és az ecet(ek)et összefőzöm. Ha tányérra téve megáll rajta, akkor jó, ehhez nem kell több 5 percnél. Zselírozó cukor épp ezért nem szükséges.
Kóstolgassuk, hogy az ecet, mustár és cukor aránya harmonikus legyen, de hidegen valamelyest intenzívebb lesz az ize.
Ha rendben, azonnal forrón kimosott üvegbe teszem és öt percre fejre állítom.
320 ml lett belőle

* Változatok:
Hogyan tedd paleóvá: –  Cseréld le a cukrot természetes édesítőre.

aug 282010
 

A szupergyors kategória nyertese: ennél gyorsabb tésztaszószt már csak úgy készíthetünk, ha ráborítjuk az olajat a tésztára :)

Spaghetti balzsamos mentaszósszal
(Spaghetti alla salsa di menta)

80 g spaghetti
½ maroknyi fodormentalevél
2 szűk ek extraszűz olívaolaj
só, feketebors
½ tk sűrű balzsamecet, vagy fehér balzsamkrém

A tésztát felteszem főni.
A mentaleveleket késsel durvára vágom és mozsárban az olajjal, sóval és borssal két perc alatt pépesre töröm. Ha kész, belekeverek valamennyi balzsamecetet vagy balzsamkrémet. (Fehér balzsamkrémmel a mártás világosabb lesz, de a tésztán így sem vészes.)
A kifőtt tésztát leszűröm, tányérba teszem és ráöntöm a mentaszószt.
1 személyes gyorssegély

Ha tetszik, kedveld a Facebookon is!

aug 112010
 

Jócskán el vagyok maradva a bejegyzéseimmel, pedig a konyhában sem tétlenkedtem. A júliusunk minden szempontból egy szép, kerek hónap volt, de erről majd írok később.

Két hete feltettem a DC-t a Facebookra is, érdemes követni ott is, mert lesznek rövid röppentyűk, amelyekre ide már nem jut idő. Egyelőre inkább konyhanapló jellegű, már csak azért is, hogy szem előtt legyen, mik történtek velünk gasztrofronton, illetve mi az, amit beígértem, tehát előbb-utóbb poszt formájában is testet kell ölteniük.

Hát igen. Tanulgatom még ezt a facebookos dolgot, sikerült is harmadik nekifutásra regisztrálnom, jobban mondva megtartani a regisztrációt. Na nem azért, mert ennyi lenne az értelmi szintem, hanem mert vannak ott azért buktatók, amikre a bejelentkezni vágyó egyén csak menetközben jön rá, akkor meg már réges-rég késő. A Facebook ugyanis az a dolog – most legalábbis úgy tűnik -, ahonan nincs visszaút:))
Gondoltam is, hogy írok majd erről külön, a facebook, a freeblog, meg én, valami ilyesmi, lehet, hogy mást is érdekelnének a tapasztalásaim.
De vannak most ennél fontosabb dolgok is. Például ez a fagyalás. Continue reading »

Júl 192010
 

Most már le sem lehetne tagadni, hogy itt a nyár. Több mint nyár. Ez már az ötödik évszak, de lehet, hogy a hatodik, mert volt itt már minden. Nyári ősz, júniusi tél, de nem panaszkodom, elég csak arra gondolnom, hogy vacogott a fogam hónapokon keresztül. Mindjárt jobban is vagyok.
Enni eszünk hőségben is, csak legfeljebb várunk egy kicsit, hogy ki lehessen ülni, mert késő este is még egyhelyben ácsorog a forróság. Végre grillezünk is, több klassz saláta, krém, ez-az készült, igyekszem megosztani ezeket is, míg újra kitör az ősz.
Ez a panzanella férjtávollétben készült, gyakorlatilag ezt ettem egész nap, jó sok gyümölcsbalzsamos ásványvíz társaságában.

Ez a kenyérsaláta egy igazi klasszikus nyári toszkán fogás, amihez a maradék szikkadt kenyér nem csak díszként szolgál, hanem az alapja is. Igen régi étel Toszkána-szerte, “mosott kenyér” néven már Boccaccio is tett róla említést, igaz, akkor még nem volt benne paradicsom, hanem téli, párolt káposztával (cavolo nero, nagylevelű fekete káposzta, ezzel készül a ribollita is) keverték össze a vízben áztatott, száraz kenyeret, majd olajjal és ecettel fűszerezték.
Vitatják a nevének az eredetét és persze a kialakulását is. Valószínű, hogy halászhajókon jött létre, ahol nem tudtak mit kezdeni az ehetetlenre száradt kenyérrel, ezért tengervízbe áztatták, hagyma, ecet és olaj pedig mindig akadt a fedélzeten.
Szerintem a cucina povera, a szegény vidéki konyha egyik gyöngyszeme.

Mióta megkapta Európa a paradicsomot, azóta nyaranta már így készítik. Autentikusan sótlan toszkán kenyeret használnak hozzá, amit párnaposan vízbe áztatnak, jól kinyomkodják és összekeverik paradicsommal, uborkával és vékonyra szelt lilahagymával. Sok olívaolaj és kevés fehérborecet vagy balzsamecet a fűszere, néha bazsalikom is megy még bele. Ez utóbbit nem kell megmosni, csak letörölgetni a leveleit, így az illatát is jobban megtartja.

Azért a panzanella óriási tereket hagy a fantáziának. A kenyér lehet fehér, kevert, akár magos is, tehetünk bele rucolát, petrezselymet, oregánót, vagy mentát, olívabogyót, kapribogyót, vagy sózhatjuk szétnyomkodott szardellával is, a zöldségekről meg már ne is beszéljünk.
Most egy enyhén magos kenyeret használtam, olyan jót tett neki a fűszeres ízével, hogy máskor is megpróbálom így. Az avokádót a hűtőm adta, de a panzanellába való legdurvább beavatkozás talán a borsos fűszerkeverékem.
A héttenger keverék (7seas spice) japán eredetű, többfajta bors az alapja, aminek hatására elég csípős, viszont zamatos. Évek óta használom a saját keverékemet, gyakorlatilag nem sok köze van szerintem az eredetihez, de én nagyon kedvelem, és fogalmam sincs, miért nem jutott még eszembe feltenni ide. Talán azért, mert mindig ott van a tűzhely mellett és megszoktam:) Egyébként borsörlőben tárolom, használat előtt kissé megrázom és a szükséges mennyiséget őrlöm vele. A koriandertől és a narancshéjtól lesz igazán különleges.

Most, hogy ezeket leírtam, megint kedvet kaptam egy nagy tál panzanellára. Maradt még kenyér a hétvégi grillezésből, holnaputánra szépen megszárad.

Avokádós panzanella
Avokádós panzanella

kb. 100 g legalább kétnapos szikkadt kenyér
1 db (vajpuha) avokádó (ha még kemény, érlelni kell!)
2 db (140 g) paradicsom (húsos fajta)
½ db (180 g) fürtös uborka
1 db lilahagyma
1 db csípős paprika (elhagyható)
néhány ág bazsalikom
A dressinghez
3 ek extraszűz (toszkán) olívaolaj
1 tk lágy fehérborecet
pár csepp balzsamecet
tengeri só
½ tk 7sea fűszerkeverék

A héttenger fűszerkeverékhez
1 tk feketebors
1 tk zöldbors
1 tk rózsabors
1 tk szecsuáni bors
1 tk koriander
1 tk reszelt narancshéj, szárítva
½ tk chilipehely (elhagyható)
½ tk fehérmák (elhagyható)

A kenyeret harapásnyi darabokra tépem és hideg vízbe áztatom. Az avokádót félbevágom, kiszedem a magját, meghámozom és felszeletelem.  A paradicsomot és az uborkát falatnyi kockákra vágom. A hagymát elfelezem és hajszálvékonyra szeletelem.A paprikát ízlés szerint kierezem és apróra vágom.
A kenyeret jól kinyomkodom és az összes hozzávalóval egy tálba teszem. Kikeverem a salátadressinget és a fűszerkeverékkel, kevés sóval a saláta alá forgatom.
Érdemes egy órára behűteni, hogy az ízek összeérjenek.
2 adag saláta

Júl 142010
 

Újra egy szerény egyszerűség, amelyet szintén lehetetlen skatulyába gyömöszölni. Ha akarom reggeli, ha akarom puccos előétel, de lehet könnyű desszert is, lényeg, legyen mellettünk a grillrács!

Az ötlet a new yorki Eleven Madison Park csillagos, de még zsengekorú séfjétől származik, és annyira pofonegyszerű, hogy magunk is rájöhettünk volna. Paradicsomot társítottam már ugyanis görögdinnyével, akkor hideg nyári leves lett belőle, de ami igazán újszerű, az a grillezett dinnye, hát az valami mennyei. A többi már tényleg semmiség, gyorsan készen van. Én például reggelire ettem egy szelet pirított kenyérrel, akkor még bordázott serpenyőben csíkozódott a dinnye, másodszorra azonban rákerült a rostra.
Feltétlen érdemes kipróbálni, nagy élmény az enyhén karamellizált, langymeleg dinnye a balzsamecetes paradicsommal, akármelyik napszakban is fogyasztjuk.

Grillezett görögdinnye- és paradicsomsaláta
Grillezett görögdinnye- és paradicsomsaláta

4 szelet görögdinnye (lehetőleg magmentes fajta)
2 db fürtös, húsos paradicsom
4 db koktélparadicsom
4 ek extraszűz olívaolaj (gyümölcsösebb fajta)
só, feketebors frissen őrölve
1 ek zöldcitromlé
4 tk sűrűbb balzsamecet
bazsalikom- és borsmentalevelek
Maldon-só

1.  Előkészítem a grillt. Ha épp nem tudnánk grillezni, akkor benti sütéshez vegyünk egy bordázott serpenyőt.
2.  A dinnyét 1 cm vastag szeletekre vágom és lehetőleg kimagozom. Aki dizájnosabban szeretné, kerek kekszkiszúróval eljátszhat a különböző formákkal.
3.  A dinnyeszeleteket ráteszem a nagyon forró grillre/serpenyőbe és az egyik oldalát két percig pirítom. A forró nagyon fontos! Érdemes pár másodpercre egy nehezéket (pl. lábast) is rányomni. A másik oldalát már nem kell sütni. Ekkor a rácsos felével felfelé tányérra teszem.
3.  A paradicsomokat falatnyi darabokra vágom. Óvatosan összekeverem az olajjal, citromlével és picit sóborsozom.
4.  Tányérokra szedem és képességeimhez mérten szépen elrendezgetem. Mindegyikre csorgatok egy kevés sűrű balzsamecetet és Maldon-sót szórók a tetejére.

Recept innen.
(Időközben a cikket archiválták és már csak a tárolt változat érhető el, ITT)

máj 172010
 

Hogy az eper mennyire illik a pezsgőhöz, azt a Pretty woman óta tudom. Előtte nem tudtam, igaz, pezsgőt se nagyon ittam akkoriban. Lehet, hogy gáz, de a fogselymet is a pretty woman mutatta meg nekem. Meg azt is onnan tudtam meg, hogy New York szívében hatalmas parkok is vannak. Meg hogy lóversenyen kalapot illik hordani. És megismertem a fiatal, jóképű Richard Gere-t.

Hát, most így olvasva meg kell állapítanom, hogy a Pretty woman mérföldkő volt az életemben. Ez most biztos nagyon ciki, pedig nagyon kedvelem ezt a filmet, ki tudja hányszor néztem végig. (Újra elő kellene venni.)
Pedig azóta jó pár liter francia pezsgőn is túl vagyok, és olyan benyúlós kis fogkefét is használok, de azt már nem a pretty woman, hanem a fogorvosom mutatta meg.
Azóta magam is lófráltam New York parkjaiban, sőt, a lovira is vittek már, igaz, nem viseltem kalapot, még kicsit sem. Csak Richard Gere maradt ki az életemből.

Hogy mi köze ennek az egészhez? Nem sok, hacsak annyi nem, hogy Duende legújabb VKF-es felhívására mindenképpen epres dolgot szerettem volna készíteni. Igaz, az eper vágykeltő hatása még messze nem bizonyított, de a körítésével sok mindent el lehet érni.
Fel lehet bontani egy üveg pezsgőt, elénk tenni egy tál zamatos, illatos epret és lehuppanni a puha szőnyegre megnézni a Pretty womant. Mondjuk a kedvessel.

Jó pár epres finomságot készítettem az elmúlt napokban, olyat is, amit Aphrodité is örömmel elmajszolt volna. Az összesre most nincs kapacitásom, de jönnek!

Epres panna cotta kakaós-balzsamecetes-vörösboros sziruppal
Epres panna cotta kakaós-vörösboros sziruppal

(Panna cotta alle fragole con sciroppo di vino rosso)

A panna cottához
200 g eper (tisztítva mérve)
250 ml tejszín (min. 30%-os) *
2,5 ek porcukor *
3 ek
eperlimes (vagy kevés egyéb likőr)
2 spriccentés zöldcitromlé
4 levél zselatin
A kakaós-vörösboros sziruphoz
120 ml vörösbor
100 ml balzsamecet (folyékonyabb, de jó minőségű)
1-2 ek méz *
1 tk nyers kakaópor (vagy 10 g étcsokoládé)

Az epret megmosom, lecsumázom és egy keverőpohárban pürésítem. Hozzáadom a tejszínt, cukrot, eperlimes-t vagy egyéb likőrt és kerekre ízesítem a zöldcitromlével. Átöntöm egy lábasba és felteszem melegedni. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. Ha az epres tejszín szájra elég forró (kb. 60 °C), kicsavarva belekeverem a zselatint. Poharakba öntöm és beteszem a hűtőbe.

Tálalás előtt elkészítem a szirupot.
Egy kis lábasba öntöm a bort, a balzsamecetet és a mézet. Halk forrástól számítva jó 12-15 percig forralom, amíg bő felére nem redukálódik. Akkor jó, ha a kanalat kivéve már bevonja azt. Ekkor belekeverem a kakaóport (csokoládé is nagyon jó, de ezzel már nem szabad melegíteni, csak felolvasztani!) és félrehúzom.
Tálalásnál a szirupot rácsorgatom a panna cottára.
4 személyre /

Epres panna cotta kakaós-vörösboros sziruppal

Változatok:
Így lesz tejtermékmentes: tejszín helyett sűrű kókusztej vagy más magtejszín 
Így lesz szénhidrátszegény: cukor > nyírfacukor / eritrit / vagy más természetes édesítő
Így lesz paleo: tejszínt és cukrot cseréld le a fentiek szerint

máj 092010
 

Amikor megláttam ezt a receptet, először azt hittem, hogy a nyomda ördögével állok szemben. Mégegyszer átolvastam, hátha megtalálom benne az elírást. Pedig, ha eperre csorgatva működik a balzsamecet, akkor miért ne lenne ez jó egy másik édes gyümölcsön is?
A recept – már ha ezt annak lehet nevezni -, egyik kedvenc szakácsomtól, az italo-amerikai Mario Batalitól származik. (ITT írtam róla részletesen.) Állítása szerint olasz nagymamája készítette ezt nekik, bár szerintem ez a dolog enyhén szólva is sántít. Talán egy sikeres píár-húzás a részéről (hisz nemcsak Mario, de úgy tudom, hogy már az apja is az Államokban született, bár ettől még várhatta őket nyaranta a nonna az őshazában:), de akármelyik kabátujjából húzta is elő Mario, ez a desszert akkor is létezik és igazán zseniálprimitív, ahogy Flat-Cat mondaná:)

Biztos van, aki felfigyel arra, miért is hívom ezt a mandarint klementinnek. Egyszerű: azért, mert az. A klementin nem a mandarin fellengzősebb kifejezése, hanem egy önálló gyümölcsfajta. A narancs és a mandarin keresztezéséből, a véletlen folytán jött létre és létét állítólag egy hobbikertész katolikus papnak, Clément Rodier-nek köszönhetjük immár száz éve – innen származik a neve is, klementin. Kinézete épp olyan, mint a mandariné, ugyanúgy könnyen lefejthető a héja, de ízre kevésbé édes és kevesebb benne a mag, gyakorlatilag nincs is.
Magyarország többnyire Spanyolországból, Olaszországból és Marokkóból importálja és bár a klementin egész évben érik, hozzánk piaci okokból csak a téli hónapokban jut el.

Figyelem, egy klementinregény első fejezetével találkoztunk, de hamarosan jön a többi is. Az úgy volt, hogy első felbuzdulásomban vettem egy kiló klementint, hogy kipróbáljam ezt a borsos-ecetest. Mivel a rabja lettem, azonnal vettem még két kilót, naponta megettem két szemet, de tovább kísérleteztem ezen az úton.
Tehát akit érdekel, jövök még, stay tuned!

Balzsamecetes klementin / mandarin feketeborssal

Balzsamecetes mandarin feketeborssal
(Clementini / mandarini al balsamico e pepe nero)

2 db klementin (vagy mandarin)
1 tk sűrű balzsamecet
1 tk porcukor *
feketebors, frissen tekerve

A klementint meghámozom, gerezdeire szedem, lehántom róla a fehér részeket és ha van, kiszedem a magokat.
Egy tálban összekeverem a balzsamecettel és a porcukorral. Pohárba szedem és feketeborsot őrölök rá.
1 személyre /

Balzsamecetes klementin / mandarin feketeborssal
Változatok:
Így lesz szénhidrátszegény: cukor > nyírfacukor / eritrit / vagy más természetes édesítő
Így lesz paleo: Cseréld le a cukrot természetes édesítőre