Júl 152012
 

Az utóbbi időben elhanyagoltam a Tourt, összesodródott teendőim miatt, a kimaradt napot azonban pótolom majd.

Vasárnap azonban bónusz jár, mégpedig ha lehet, édesség formájában.
Meleg van, mi sem kézenfekvőbb, hogy fagyit együnk. Vagyis inkább sorbet-t, amivel könnyebb a hűsölés.
Régóta szemezgetek egy pezsgős fagyival, ami a véletlenek folytán igen elegánssá sikeredett. A múlt hétről megmaradt egy rozé Crémant, amiről tudni lehet, hogy a francia pezsgő kisebbik rokona, mivel ugyanazzal az eljárással készül.
A lehető legjobbkor, mert egy csupacsupa franciás sorbet keveredett ki belőle! Continue reading »

aug 112010
 

Jócskán el vagyok maradva a bejegyzéseimmel, pedig a konyhában sem tétlenkedtem. A júliusunk minden szempontból egy szép, kerek hónap volt, de erről majd írok később.

Két hete feltettem a DC-t a Facebookra is, érdemes követni ott is, mert lesznek rövid röppentyűk, amelyekre ide már nem jut idő. Egyelőre inkább konyhanapló jellegű, már csak azért is, hogy szem előtt legyen, mik történtek velünk gasztrofronton, illetve mi az, amit beígértem, tehát előbb-utóbb poszt formájában is testet kell ölteniük.

Hát igen. Tanulgatom még ezt a facebookos dolgot, sikerült is harmadik nekifutásra regisztrálnom, jobban mondva megtartani a regisztrációt. Na nem azért, mert ennyi lenne az értelmi szintem, hanem mert vannak ott azért buktatók, amikre a bejelentkezni vágyó egyén csak menetközben jön rá, akkor meg már réges-rég késő. A Facebook ugyanis az a dolog – most legalábbis úgy tűnik -, ahonan nincs visszaút:))
Gondoltam is, hogy írok majd erről külön, a facebook, a freeblog, meg én, valami ilyesmi, lehet, hogy mást is érdekelnének a tapasztalásaim.
De vannak most ennél fontosabb dolgok is. Például ez a fagyalás. Continue reading »

máj 132009
 

Aki únná az epret, az lapozzon nyugodtan, nyugodtan menjen át olvasgatni a bloggertársakhoz :) vagy várja meg a következő bejegyzést – lehet, hogy az nem eper lesz:).

Egyszóval még mindig eper, és még mindig nem édes. Ezúttal sajttal készült, egészen pontosan brie-vel, a tetejére frissen forgácsolt narancshéjat tettem, a mártást pedig finom, de ezúttal nem túl markáns olívaolajból, de nagyon markáns, gyümölcsös málnabalzsamból kevertem.
A brie minősége igen fontos, ne vegyünk hozzá holmi sápadt ízű, jellegtelen sajtot, de túl intenzív se legyen: az eper és a sajt maradjon egyensúlyban. Én először Isigny Ste Mère-ből származó camembert-t vegyítettem hozzá, no azt nem kellett volna! Ez a csodálatos, rendkívül intenzív sajt teljesen elnyomta az epret, ezt a sajtot inkább csak kenyérrel és egy pohár borral fogyasszuk:)
A második alkalommal azonban középerős francia brie ment bele, és úgy fantasztikus lett!

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a megszelidített egzotikus ízeket, érdemes kipróbálni! Rusztikus fehérkenyérrel akár könnyű vacsora is lehet, előételnek pedig kíváló, de nem véletlen a Reggeli-cimke sem! A zöldbors ennek a salátának sem árthat, de most nem tettem bele.
Ha lecseng az eperszezon, málnával is kipróbálom. 

Eper és sajt még itt:
Epersaláta Crema di Balsamico-val (Gabriella konyhája)
Epersaláta rucolával, kecskesajttal, avokádóval (Domestic Goddess)
Eper kecskesajttal (Domestic Goddess)
              Eper olívaolajas-málnabalzsamos brie-vel
Eper olívás-málnabalzsamos brie-vel

200 g eper (vagy szamóca)
120 g brie (francia, 50%-os)
A dressinghez
2 ek citromos olívaolaj
1 ek erdei málnabalzsam (erdei málnás ecetbalzsam)
1 tk limoncino (olasz citromlikőr, elhagyható)
pár tekerés só
pár tekerés feketebors
½ db narancs frissen reszelt héja

Az epret óvatosan megmosom, szűrőbe teszem, majd félbevágom és kicsippentem a bajuszát. Tálalótálba teszem.
Közben szeletekre, majd csíkokra vagy falatokra vágom a szobahőmérsékletű brie-t.
A dressinget pezsgőhabverővel vagy zárt üvegben egyneműre keverem és először összevegyítem a sajttal, majd a tálban az eperrel. Jó, ha állni hagyjuk negyedórát.
1 személyre / 788 kcal / 62 g / LF30 71,4% 

aug 102008
 

Lehet, hogy a fehérbabból készült ételek nem kimondottan nyáriak, de ehhez a salátához friss, üde hozzávalókat adtam. Ettől pedig olyan nyaralós érzése támad az embernek, hogy a teraszon csücsülve és egy pohárka bort kortyolgatva is szinte hallja távolból a toszkán tengerpart felől érkező morajlást:-)
Egyebekben pedig egy fehérbabsaláta remek kiegészítője a grillezésnek, amikor nem is kell több egy pár szelet hús és egy nagy adag friss zöldsaláta mellé. Pardon, de kell: egy flaska jóféle, savakban szegény, de ízekben gazdag vörösbor:-)

Fehérbabsaláta spenóttal, paradicsommal és mortadellával

Annyira finom ez a saláta, hogy mostanában hetente kétszer is asztalra kerül, de mindig változtatgatok rajta, mikor mihez van gusztusunk. A lényeg, hogy a fehérbabhoz lecsöpögtetett, felszeletelt paradicsomot adok, amihez még egy hatalmas adag zöldfűszert is keverek. Ez lehet bármi, ami friss, vagy megterem a kertben. Rucolával igazán markáns étek lesz belőle, de készült már zsályával is, bazsalikom, medvehagyma, madárbegy, gyermekláncfű is szóba jöhet, és még sorolhatnám.

Amitől tartalmasabb, de könnyű ebéd vagy vacsora lesz, az egy kevéske húsnemű. A legfinomabb, ha hajszálvékonyra szelt, levegőn érlelt sonkát, mortadellát vagy szalámit adunk hozzá, de valóban szinte olyan vékony legyen, hogy szinte át lehessen rajta látni! Amikor az ujjaimmal felcsippentve egy ilyen harmatvéknya, nyers sonkaszeletet betolok a számba, hát annál nagyobb, egyszerűen előállítható, mennyei ízélményt nehéz elképzelni!

Az utóbbi időben rákattantam a mortadellára, amit régebben, főleg gyerekkoromban sohasem tudott volna szegény nagyanyám belémdiktálni. Szinte viszolyogtam tőle, egyszerűen nem ízlett, nem is beszélve azokról a rettentően rosszul kinéző, fehér foltokról a belsejében, amikre mindig is baljós szemekkel pislogtam. Talán nem is véletlenül, a csuda tudja, mit daráltak bele, de tény, hogy nekem a mortadella amolyan gyerekkori mumus lett. 

De az eredeti olasz mortadella annyira más élményt ad, hogy amikor először – persze óvatosan:-) – megkóstoltam, a véleményem egy csapásra megváltozott! Onnantól kezdve megbonthatatlan barátság alakult ki köztünk:-)

              Fehérbabsaláta spenóttal, paradicsommal és mortadellával

Fehérbabsaláta spenóttal, paradicsommal és mortadellával

100 g száraz fehérbab, cannellini fajta (vagy kb. 200 g főtt)
60 g bébispenót (vagy rucola, bazsalikom, stb.)
10 db koktélparadicsom
16 db fekete olívabogyó
3 ek extraszűz olívaolaj
1 ek folyékonyabb balzsamecet (néha gyümölcsös ecetbalzsam, pl. málnabalzsam)
1 gerezd fokhagyma
só, bors
Továbbá
6-8 szelet olasz mortadella, hajszálvékonyra szelve

A fehérbabot megfőzöm (részletesen a toszkán fehérbabnál írtam róla), esetleg veszek egy, már több helyen kapható doboz cannellini babot.
A spenótot leszárazom, megmosom és kicentrifugázom. Egy tálba teszem a babbal és a félbevágott koktélparadicsommal és a szintén elfelezett olívával együtt. Összekeverem a dressinget és összeforgatom a salátával. Jót tesz neki, ha legalább fél óráig hűvös helyen összeérhet.
Akkor tálakra halmozom, mellé teszek néhány, fátyolosan összefogott, hajszálvékonyra vágott mortadellát és a salátára csorgatok még egy kanálnyi nagyon friss, zamatos olívaolajat. Rusztikus fehérkenyér jár hozzá, amivel az olajat fel is itathatjuk.
2-3 személyre /

              Fehérbabsaláta spenóttal, paradicsommal és mortadellával

dec 222007
 

Gyerekkorom óta szeretem a káposzta legtöbb formáját, kiváltképp a párolt káposztát. Régebben ugyan nem teljesen az ízlésem szerint történt, mert a magyaros hagyományok szerint ecetes lében úszott (és ott inkább az ecet volt túlsúlyban:-), de amióta magam főzök, megalkottam a – persze számomra – tökéletes párolt vöröskáposztát! (Vagy párolt lilakáposztát, kinek hogy tetszik.) Szinte mindig karácsonykor is az asztalra kerül, hisz ezen a napon legtöbbször klasszikus ételeket eszünk – a pároltkáposzta pedig nálunk egyszerűen hozzátartozik az ünnepekhez. Régebben kísérleteztem ezzel-azzal, de azt meghagytam a maradék szombatoknak és vasárnapoknak, no meg a jeles ünnepeknek.
Az idők folyamán kialakult az igazi arca és valódi családi recept lett belőle, amit jó tíz éve ugyanúgy készítek és amit most már én is továbbörökíthetek anyáról leányra:-))

Ez a káposzta kerek, édeskés, de nem túlzottan, és ha van titka, akkor az a benne párolódott alma és a ribizlidzsem! Nem hiányozhat belőle a vörösbor sem, és az is legyen szép testes, valamelyik jobbfajtából, leginkább abból, amit majd hozzá iszunk kíséretnek. Mindig tiszta gyümölcslevet öntök hozzá, vagyis semennyi vízben nem fő, csak nagyon jófajta levekben.
A fűszerekkel még bátrabban is lehet bánni, én főzés során vagy húszszor kóstolgatom, ízesítgetem, ezt-azt öntök hozzá, mire végre kijelentem: ELKÉSZÜLT!
Az alábbi folyadékmennyiséggel viszonylag sok lé marad alatta, de ez nem baj, épp ez a cél. Hisz egyrészt finom sűrű, másrészt a további forralásoknál úgyis elpárolog belőle, és el is fogy a káposztával együtt. Ha viszont biztosak vagyunk benne, hogy az egész káposzta elfogy egyszerre, akkor úgy egy deci folyadékkal kevesebb kell bele.
Sokszor tapasztaltam, hogy több receptben igencsak rövid párolási időt írnak, azok szerint fél óra alatt kész is, de a káposztaszálak még ropognak. Én legalább egy órát, de inkább tovább párolom, mert szerintem meg pont így jó! (Ha újra felmelegítjük, úgyis tovább puhul, akkor elsőre is puhára lehet párolni!) A ropogós zöldségnek máskor jön el az ideje.
Nagy előnye, hogy jó korán el lehet készíteni, hisz akkor lesz még jobb, ha többször felforraljuk.

kacsamell_pure_voroskaposzta1kap
Párolt vöröskáposzta almával és feketeribizlidzsemmel

2 kg vöröskáposzta (lilakáposzta, 2 kis fej, vagy konyhakész)
1 ek mangalicazsír (vagy liba-, kacsazsír)
2 fej hagyma
2 db alma (pl. Granny Smith, vagy alma+körte)
5 db szegfűsz
eg (vagy 1 mk őrölt)
10 db borókabogyó, egészben
2 db babérlevél
2 tk só
200 ml vörösbor
400 ml ribizli-, szőlő-, vagy almalé (100%-os)
300 ml feketeribizlidzsem (
Pacific vagy egyéb)
60 ml (kb. 4 ek) fehérbor-, sherryecet, málna-, meggybalzsam (5-6%-os)
só, bors

Leszedem a káposzta külső héját, negyedekbe, majd azt is félbe vágom és éles késsel kisebb csíkokra szelem, közben a torzsát is kivágom. (Én két kis fej káposztát szoktam venni, mert sokkal könnyebb megtisztítani, mint a nagyot.) Egy hatalmas tálban rétegesen besózom és félórára állni hagyom. (Ez nem feltétlen szükséges, de puhább lesz tőle.) Ha besóztam, vizet ereszt, abból kiemelem a káposztát.
Egy hatalmas fazékban megolvasztom a zsírt és kissé megfonnyasztom benne a darabokra vágott hagymát (karikára is lehet vágni), de maradjon még roppanós. Adagonként ráteszem a káposztát és mindig megforgatom, majd közepes hőn el kezdem párolni (4/9). Hozzáadom a kisebb darabokra vágott almát (nem kell meghámozni), a fűszereket, a borral elkevert dzsemet, majdnem az egész gyümölcslevet és újraforrástól számítva bő óráig párolom, amíg puha nem lesz és össze nem fő. Közben nem árt néha egyet keverni rajta.
A vége felé ha szükséges, hozzáöntök még a gyümölcsléből, ízesítem az ecettel (lehet akár vegyesen is, én 2-2 evőkanálnyi fehérbor- és sherryecetet veszek, de igazán jó lesz bele egy kevés málnabalzsam is), sózom (még fél kanálnyi biztos kell bele) és bőven tekerek rá borsot. Cukor nem kell bele, hisz a lekvár és gyümölcslevek már épp elég édesek.
Napokkal előtte elő lehet készíteni, és újra felforralva remek!
12 adag kísérőként /  

* Változatok:
Hogyan tedd paleóvá? –  Lekvár helyett használj erdei gyümölcskeveréket és édesítőt. A gyümölcslevet helyettesítsd húslevessel.

aug 122007
 

Barátaink bejelentkeztek egy hétvégi látogatásra. Igaz ugyan, hogy egy helybéli, igen vonzó program is a segítségünkre sietett, (máskor is megkörnyékezem majd a városi programszervezőket:-), de nem csak ezért ültek repülőre – jó volt újra együtt lenni, nagyokat beszélgetni, róni az éjszaka is zsibongó, élettel teli belvárost, és persze átadni magunkat a kulináris örömöknek is.
Két hete készültem erre a vacsorára, mert még utolsó előtti nap sem tudtam eldönteni, mi legyen a fogadó menü. Azt persze régóta tudom, mit nem szeretnek, de azt is, hogy ami a főztömet illeti, arra igencsak nyitottak és vállalkozókedvűek:-)) A következő menünek végül is a kapacitáshiány szabott korlátokat, pedig szívesen próbálkoztam volna még néhány attitűddel:

Bresaola mézmártással és vegyes, málnabalzsamos salátával
Zöldséges szarvasragu sajtos polentával és karamellizált paradicsommal
Crespelle, rote Grütze és kardamomfagylalt
 

Ez utóbbi fogás sajnos már csak némi (egyéb) fagylalt formájában jelent meg, de sebaj, következő alkalommal ő is szerepel majd. A vacsorához spanyol vörösbort, utána pedig természetesen grappát ittunk. (A vacsora további részletei folyamatosan következnek majd.)

Ez a saláta nem teljesen saját találmány: néhány hónapja előételként étteremben kaptam egy forró, csípős mézzel leöntött sonkát. Érezhető volt, hogy chilipaprika pirítódott a beredukált, fűszeres mézben, amit finoman eloszlattak a vékony hússzeleteken. Ez az ízélmény, ahogy ez az édes-csípős mártás szinte egyesült a hússzeletkékkel, olyan frenetikus volt, hogy már ott *boncolgattam* is szegény mártást, hogyan is rekonstruáljam később. Végül is ez a mártás lett a kísérleteim eredménye, amihez még egy málnabalzsamos salátát is adtam. Étvágygerjesztőnek szánt adag lett, de ha megduplázzuk és forró, vajas pirítóst adunk mellé, akkor egy könnyebb vacsora is kerekedhet belőle. 
A bresaola, egy levegőn érlelt, olasz, marhahúsból készült sonka (HU/EN/IT) mellett döntöttem, ami nagyon jól kihozta a csípős mézes mártás zamatát. Vagy a mézmártás a bresaola-ét?
   

Bresaola mézmártással

Bresaola mézmártással és málnabalzsamos salátával
(Insalata mista con bresaola)

A málnabalzsamos salátához
     150 g vegyes leveles saláta (rucola, vörös és fehér endívia, madársaláta)
     100 g málna, frissen (elhagyható)
     A dressinghez
     5 ek olívaolaj
     2,5 ek málnabalzsam
     1 ek méz
     1 mk só 
     feketebors, frissen tekerve

A mézmártásos bresaola-hoz 
     20 szelet bresaola (100 g)
     4 ek méz
     4 ek ásványvíz
     ½ db peperoncino (chilipaprika, vagy chilipehely) 
     1 mk só
     ½ mk bors, frissen tekerve

A dressing hozzávalóit összekeverem, a salátát előkészítem (szétszedem, megmosom, felvágom, kicentrifugázom, vagy veszek egy kész csomag, rucolát is tartalmazó vegyes salátát.)
A mézmártáshoz a vizet felteszem az apróra vágott chilivel és a fűszerekkel lassú hőn főni, majd néhány perc múlva hozzákanalazom a mézet. Hagyom a felére redukálódni, és átszűröm. (Ehelyett chilipelyhet is lehet használni, ez viszont bennehagyható.) Kóstolgatni kell, hogy kellően sós és csípős is legyen.
Egy tálra rendezem a bresaola szeleteket, melléhalmozom a dressingbe forgatott salátát és málnaszemeket rakosgatok közé (ha van, de elhagyható). A sonkára rákanalazom a mézmártást. 
4 személyre / 249 kcal / 13 g zsír / LF30 48,6%
2 ek olívaolaj használatával (5 ek helyett) viszont már LF30 lesz: 
4 személyre / 183 kcal /   6 g zsír / LF30 29,8%

Júl 242007
 

Egyikőnk sem szereti igazán a túl sok tojással készült, tejszínes fagylaltokat – bár nagyon jók, ezt be kell látni. Általában még a fagyizóban is inkább végigkérdezem a listát – ha nem morognak épp túl sokan mögöttem és persze kellően *bírom* a nyelvet is -, hogy melyik a lájtos fajta.
A tojás nélküli, de tejalapú fagylaltok között ez egy hagyományos összeállítás, túl nagy újdonsággal nem szolgálhatok – hacsak a végén beleöntött löttyöt nem számoljuk annak. Az pedig kivételesen most nem alkohol!

A málnához egyenlő arányban szedret tettem – ettől a színe úgy pompázik, mintha egy fél tubus ételszínezéket eresztettem volna bele:-) Elhagytam a joghurtot, fele arányban használtam tejet és tejszínt, és édesítettem. Viszont kellett bele még valami savanykás. Nem volt rossz, gyümölcsös, krémes, de hiányzott az a bizonyos pont az *i*-ről.
Benéztem a szekrénybe és szemrevételeztem a likőrkínálatot. Egy kanálka cassist elbír, gondoltam. Elbírt, de még nem volt kerek. Kezdett a pont dagadni azon az *i*-n, de még nem eléggé.
Már nyúltam is a citromért, hogy ráfacsarjak egy keveset, akkor jött az újabb ötlet: málnabalzsam, mi más! Már a gépben forgott a massza, amikor óvatosan belelöttyintettem egy evőkanálnyi – nem is az egyszerű málnaecetet, hanem a sűrűbb erdei málnabalzsamot. Mit is mondjak rá, hmm… a vursliban ezt nyúlnak mondanám, a múltkor ugyanis szerény személyem lőtt ottan egy rószaszín nyulat, szóval jó lett, no.
(Megjegyzem, hogy utánaküldtem még egy kanálka limoncellot is, de ez teljesen elhagyható.)
Egy este alatt elfogyott az egész.

Összefoglaló receptgyűjtemény a fagylaltokról és egyéb érdekességek a magyarnyelvű gasztroblogokban ITT található.

Szedres-málnás fagylalt

Szedres-málnás fagylalt, avagy rianás a málnabalzsamon

150 g málna
150 g szeder
100 g cukor (5 ek)
150 ml tej
150 ml tejszín
1 ek Crème de Cassis (francia feketeribizli-likőr)
1 ek málnabalzsam

A málnát és a szedret egy tányéron villával összetöröm. Nem törtem át szitán, de a magok így benne maradtak. (Az összetört gyümölcsöt össze lehet keverni a tejjel és átpaszírozni, úgy könnyebben megy.) Összekeverem a többi hozzávalóval.
Mehet a gépbe, a likőrt és a balzsamot már közben kevertem bele, egy-két kóstolgatás után.
700 ml fagylalt / 1.123 kcal / 52,20 g zsír / LF30 41,8%
15 gombóc /     75 kcal /   3,50 g zsír / LF30 41,8%

Júl 212007
 

A hétvégi grillezést előzőleg két posztra akartam bontani, de a képek sem lettek igazán mutogatnivalóak és a receptek is egyszerűen elkészíthetőek, ezért íme:

Pácolt húsok helyett ezúttal halat gondoltunk a grillrácsra. Ahogy már említettem, a trentinoi kiruccanás komoly kulináris emlékeket hagyott hátra, ezért ebből merítettünk.
Egyik este a falucska halas pub-jában vacsoráztunk, mely több helyen a pisztrángjával hirdette magát. A kisvendéglő amúgy – a falu többi egységéhez képest – igencsak feledhető volt, a pisztrángot viszont már itthon ismételtük. A halat egy nagy marék zsályával töltötték meg, aztán ment a grillre. Continue reading »

Júl 012007
 

Nehéz dió volt a legújabb feladvány, a komplementer ízek játéka. A példaként felsorakoztatott párosításokkal nemigen tudtam mit kezdeni, mert a felsálhoz nekem nem feltétlenül a zöldbab jut elsőre az eszembe:-) Az ázsiai konyhák, de főleg az indiai és a kínai szinte tobzódik a komplementer ízekben, akármelyik fogásukat is nézzük, egy chutney-val tálalt főétel, hozzá egy kesernyés pofa sör egyszerre akár öt legyet is ütne, de azt hiszem, ha jól értelmeztem, nem ez volt a kiírás lényege.
Lorien olyan ételt kért, amiben önállóan is helytálló fogások szerepelnek, de amelyek egyszerre is “ehető” minőségűek, egy fogásba összeboronálva. Vagy valahogy így:-) Ezen indultam el:

Ez a csirkés-rizses étek eléggé, sőt abszolút unalmas is lenne, ha nem dobná fel a mártás, ami az egésznek a lelke. Nem is tudnék különben előrukkolni vele, viszont a mártás uralkodik az egész fogáson, mi pedig oda voltunk érte! 
Egy klasszikus, olasz ételről van szó, ami egyszerűbb változatában egy narancsmártásos csirkesült, de nem idegen a spanyol konyhában sem. Ez a gasztroátjárhatóság a mediterrán vonalon – vagy az ízek globalizációja – nekem annyira tetszik, hogy ha tehetem, nagy örömmel hódolok neki. Spanyol tapasként is működik a dolog, ott hasonló módon készítik, ha jól tudom, ott a mandulás változathoz adnak némi (természetesen andalúz) citromot. A tapasvacsoránk keretén belül én is készítettem citromos csirkét (ez is jön majd valamikor), ami viszont messze nem volt ennyire intenzív ízű.

Hogy a komplementer ízeknek is hódoljunk – bár szerintem egy gyümölccsel felturbózott hús már eleve ebbe a kategóriába esik -, ezért a mandulás dúsításon túl a római kömény ad egy kis ázsiai fílinget (ez az ízpárosítás, bár csak a köménnyel, de nagyon bejött a köményes gombával készült endíviánál) a csípős ízért a chili a felelős, ami elhagyható lenne, ha valaki nem szeretné, de én mégsem tenném. Aki tényleg csípősebben szeretné, annak azt ajánlom, tegyen a mártásba egy fél, apróra vágott chilipaprikát, ennél több ennél a fogásnál már sok lenne. Az egészet megfejelhetnénk azzal, hogy csekély mennyiségű pezsgőt is öntögetünk a mártásba, ebben az esetben viszont váltsuk ki vele részben az alaplevet.

Most pedig jöjjön a nem mindennapi italajánlat: a kiírásban Lorien reményét fejezte ki, hogy lesz talántán valaki, aki egy komplementer italkísérőt is fel tud sorakoztatni. Nos, íme:
Régóta gondolkodom, melyik ételnél demonstrálhatnám az egyik, azért valljuk be, elég bizarr és már régóta istápolt kreációmat. Kérem, keresve sem találtam volna jobb lehetőséget, mint a narancsos-mandulás, esetleg pezsgős csirke kísérőitalát!
Nemcsak sokfajta olajat, de ecetből is egy széles skálát tartok otthon és persze használok is nap mint nap. Ezeknek nagy többsége úgynevezett balzsam, ami ugyan az ecetek kategóriájába sorolható, hisz 6%-os savtartalmuk van, de teljes mértékben az ecet készítési eljárása szerint készülnek, viszont lágyabbnak érződnek és sűrűn folyós állagúak – ezért nevezi őket a szakirodalom balzsamnak. A színük a halványsárgától, mint a mangóbalzsam, a mélyvörösig terjed, mint például a sörbalzsam. Ne tévesszen meg senkit, semmi köze nincs a balzsamecethez. Szinte kanálból lehet őket enni, annyira finomak, nem is beszélve az egyéb felhasználási lehetőségekről. Több helyen is bevetettem már őket, pl. itt és itt.
És itt jött az nagy ötlet! Pezsgő, ecettel! Mégpedig gyümölcsös ecetbalzsammal! A végeredményt, mint mindig, most is hosszas tapasztalatszerzés előzte meg. Végül is arra jutottam, hogy félszáraz pezsgőt érdemes hozzá venni, amit különben sohasem vennék, de ebben az esetben a cukor ellensúlyozza a savasságot. Ha ez nincs és mi hűek maradtunk elveinkhez, akkor érdemes 1 csöppnyi cukorszirupot belekeverni (ez ugye mindig van a háznál, nem de?). Több gyümölcsös ecetbalzsammal próbáltam már, nekem a méz- és a málnabalzsam ízlett a legjobban, de ez ízlés kérdése. Neve egyelőre csak “üzemi” név, mint a werkfilmeknél: Kir vinaigre. Az ügymeneten még dolgozom, mert egyéb hozzávalókkal még tovább lehet finomítani ezt a pezsgőkoktélt. 

Csirkemell mandulás narancsmártással

Csirkemell mandulás narancsmártással
(Petto di pollo all’arancia)

250 ml narancslé, frissen facsarva (kb. 2-3 narancs)
1 db narancs reszelt héja
20 g kétszersült vagy frissen reszelt morzsa
     (vagy 1 szelet szárazabb, pirított fehér kenyér)
2 ek olívaolaj
3 db salotta (vagy 2 db lilahagyma)
2 gerezd fokhagyma
100 ml csirkealaplé (vagy egyéb alaplé)
     (vagy 50 ml alaplé + 50 ml pezsgő)
50 g mandula, durvára tört, vagy darabos
1 mk római kömény (esetleg kömény)
1 mk só
1 ek méz
1 csipet chilipehely (elhagyható)
     (vagy ½ db chilipaprika, apróra vágva)
A csirkemellhez
4 ek olívaolaj
1 ek vaj
2 db csirkemell (kb. 2×150 g csirkemellfilé)
50 ml alaplé
½ mk só
bors, frissen őrölve

— Először alaposan megmosok egy narancsot, megszárítom és lereszelem a héját, majd kifacsarom az összes narancs levét: összesen 250 ml narancslére lesz szükség. A kétszersültet (vagy a pirított kenyeret) az aprítóban megdarálom, de ha kéznél van friss, durva morzsa, még jobb. (A készen vett bolti nem lesz jó ehhez.) Én – nem túl autentikus módon – jázminrizst adtam hozzá, azt is most érdemes odatenni.
— Egy serpenyőben felforrósítom a vajat és az olajat, és közepes hőn, megforgatva, 10-15 perc alatt megsütöm benne a csirkemell darabokat. Közben sót és borsot tekerek a tetejükre. Alaplevet öntök alá, de úgy, hogy ha kész, mindenképpen maradjon bőven alatta, mivel ezt a pecsenyelevet hozzáöntöm majd a narancsmártáshoz. (Ez tényleg fontos, mert ettől lesz a mártás igazán “kerek”.) Ha a csirke megsült, kiveszem, lecsepegtetem, egyenként szorosan alufóliába tekerem és félreteszem pihenni.
— Egy másik serpenyőben felforrósítom az olajat és elkezdem pirítani benne az egészen apróra vágott hagymát és a fokhagymát. Ha már kezd üvegesre pirulni, hozzáöntöm a narancslevet és az alaplevet és közepes hőn, 6-8 perc alatt, félig lefedve kissé beforralom. Most hozzáadom a morzsát és a durvára tört mandulát, majd óvatosan fűszerezem és tovább forralgatom még vagy 5 percig, közben a csirke pecsenyelevét is hozzáöntöm
. A végén egy rendkívül zamatos, narancsos mártást kell kapni.
— Ha kész, a csirkét kibontom, szeletekre vágom, és a mártással tálalom. Tapasként is nagyon jó, akkor a csirkét kisebb kockára kell vágni és a mártással leönteni. Ebben az esetben a mártáshoz egy kevés sherryt is löttyintek: úgy fél deci mennyiséget, de ezt el kell venni az alaplé mennyiségéből, különben a mártás túlságosan folyós lesz. 
2 személyre főétkezésnek / 4 személyre tapasnak  / 

Italajánlat:
Ehhez a gyümölcsös-savanykás húshoz rendhagyó italt ajánlok: egy pohár – kivételesen félszáraz – pezsgőbe keverjünk egy teáskanálnyi méz-, vagy mangó, esetleg málnabalzsamot. Az italnak külön név is jár, ezért a neve egyelőre ez lesz: Kir Vinaigre !
Aubergine borajánlata:
Konyári chardonnay 2006. Reduktív, friss, ropogós bor, parfümösen illatos.