feb 182014
 

Télen nem túl egyszerű a köreteket variálni, ezzel mindig bajban vagyok. Mivel a hús mellé rengeteg zöldséget eszünk, a rizs-burgonya és egyéb keményítős dolgok nálunk nem jönnek szóba, ezért már reggel azon töröm a fejem, hol és mit vegyek, saláta, vagy sült köret, avagy főzelékszerűség legyen-e. Általában többfajta zöldséget készítek, és vannak átfedések is, az egyik nagyobb adag maradéka átmenekszik a következő napra.

Egy szép nagy, hamburger formájú húspogácsával meg aztán nincs is sok bíbelődés, általában mindenki szereti, amíg sül, elkészül a köret is. Itt most épp három, és jól ütemezett munkával készen is vagyunk 45 perc alatt. (Bár nem mértem.) Még elbírt volna egy kanálka majonézt, de nem volt kedvem kikeverni, nagyobb tásaságnál viszont nagyon tudnám ajánlani.
A csőben sült zellerhasábok rendkívüli módon emlékeztetnek a sültkrumplira, csak sokkal finomabb. Hogy mennyire egészségesebb, az nem is vitás. Ezt még finnyásak is állították, tessék kipróbálni! Mi nagyon szeretjük. Continue reading »

jan 282014
 

Kezdem átértékelni a főzeléket. Azt, amit azért hívnak így a magyar konyhában, mert nem páralék, de nem is gőzölék. De hagyjuk is az etimológiát, nem visz ez semerre. A főzeléket, mint ezt a vastag tejes zöldségsűrítményt kezdem megszeretni. Hiába, húszévente érdemes felülvizsgálni az ízlésünket, változott-e valami. Jelentem, nálam igen! Egy porhanyósra érlelt és két percig sütött marhasteak alá nem adnám, de sült kolbász ágyának vagy mellé alig lehet jobbat elképzelni.

Most kókuszkrémmel készült, nem is kellett volna alá még liszt, de tettem bele egy kevés mandulalisztet, jobban összefogta. Ami új, belevágtam az alapba egy kápiapaprikát, a végén pedig mangóbalzsammal savanyítottam. Hiába, ő a kedvencem. Continue reading »

jan 022014
 

Ami a spanyoloknak a tortilla, az olaszoknak a frittata. Feltéve, ha az előbbi burgonyával készül, és ha paprikát is teszünk bele, akkor mi parasztomlettnek is hívhatjuk.
Na jó, ebbe ne bonyolódjunk bele, mert este is itt ülünk és nem tudom elmesélni, mit ebédeltünk. Egy igen gyorsan készülő frittatát édesburgonyával, paprikával, mellé pedig avokádókrémet kevertem. Az évvégi főzések után ugyancsak telítődött a hűtő, a maradékokból pedig ezt találtam a legjobbnak. Annyira jó, hogy bárhol, bármikor újra, az édesburgonya rövid főzési ideje miatt ugyanis sokkal gyorsabb, mint a hagyományos. Egy trükköt is bevetettem: durvára reszeltem az édesburgonyát. Mivel sajt nem volt itthon, nem tettem bele. Continue reading »

dec 122013
 

Egyszerű, lusta asszonynak való vacsora. A hentesnél megveszem a kolbászt, utána beugrom a zöldségeshez a sütőtökért. Minden más van otthon, ez valóban csupán néhány perc munka, egy óra múlva lehet is vacsorához csöngetni.
Nem, nem szoktam ilyen egyszerűen elintézni, de néha jól esik a lazítás, igazam van?
A sütőtököt szinte mindenki szereti. A hokkaido fajtában az a fantasztikus, hogy a héja is vele puhul, nem kell hámozni. A titka a fűszerezésben rejlik, akkor simán el lehet adni köretnek is, mint most. Continue reading »

feb 132011
 

Igen, nevében főzelék, kinézetre főzelék, még sem az. De hát akkor mi?
Gondolom mindenki unja már a főzelék elnevezésén való évődésemet, írtam már róla ITT és ITT is. Viszont továbbra is fenntartom, mert képtelen vagyok máshogy gondolni, hogy egy fűszeres, saját magától zamatos, összepárolt zöldséges valami nem feltétlenül magyar főzelék, ha azt nem liszt és tejföl – urambocsá’ keményítő vagy joghurt – tartja össze.
Nem, az egy egész más kategória. Az óvodában a csirizes tökfőzeléknek semmi íze nem volt, amit viszont legutóbb főztem, az tele volt ízbombával. De ha egy “növényi részekből készülő főzött, sűrű, mártásos étel” is főzelék, ám de legyen, de jó lenne a két dolgot valamilyen módon megkülönböztetni.

Sokan leírták már, hogy a háború előtti magyar konyhában a főzelék még olyan volt, amit én is elképzelek. Átnéztem a régi kiadású szakácskönyveimet – horváthilonkát természetesen hanyagolva -, és abban is staubolják a tököt és tejfölözik a babot. A zöldségek lepirítása és a magával sűrítés módszere valószínűleg még száz évvel azelőttre tehető, de mielőtt nagy butaságokat leírnék, kéretik elolvasni Bűvösék értekezését a főzelékről (illetve az összes többi főzelék címszavas bejegyzést), ezekben minden benne van, sőt még több is, ami teljes egészében kielégítheti tudáséhségünket.

Addig íme egy sárgarépafőzelék, amely pirítva és magával sűrítve készült, kellően fűszeres, és ha tetszik, akkor > főzelék <. Vagy egyszerűen csak egy finom köret és kész.

Gyömbéres sárgarépafőzelék boros csirkével
Sárgarépafőzelék boros csirkemellel

A sárgarépafőzelékhez
1 ek olívaolaj
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1-2 cm gyömbér
800 g sárgarépa
fél pohár száraz fehérbor
kb. 500 ml zöldségalaplé, szükség szerint
1 db mandarin (vagy ½ narancs)
1 szűk ek gyümölcsös, savszegény ecetbalzsam (pl. mangóbalzsam
só, bors
A boros csirkéhez
kevés olívaolaj
1 nagyobb csirkemellfilé
pár korty fehérbor
alaplé
dijoni mustár
só, bors
2 szál újhagyma

1. A főzelékhez egy lábasban az olívaolajon üvegesre párolom a hagymát. Ráteszem az egy széles kés élével szétnyomott fokhagymát és a picire felvágott gyömbért és kevergetve tovább pirítom.
2. Közben megtisztítom és vékony negyedkarikákra vágom a sárgarépát, a hagymára teszem és puhára pirítom. Csak a végén adok hozzá egy kevés bort, majd valamennyi alaplevet, így a répa nem fő szét, hanem szépen átsül. Sózom és borsozom.
3. A darabos répa harmadát valamennyi folyadékkal és a gerezdekre szedett mandarinnal (klementinnel) pürésítem és visszateszem az egész répákhoz. Kerekre ízesítem, adok még hozzá alaplevet, hogy épp kellő sűrűségű legyen. Még nincs teljesen kész, a csirke pecsenyelevével ízesítem majd kerekre.

4. A csirkemellet három-négy darabba vágom, olajban gyorsan rápirítok, majd kevés borban néhány perc alatt puhára párolom. Sózom és borsozom. Kiveszem, fóliában pihentetem néhány percig, majd nagyobb darabokra vágom és hozzáadom a vékony karikára vágott újhagymát. A fóliában maradt pecsenyelevet hozzákeverem a sárgarépához és készre ízesítem.
2 nagy adag lesz /

jún 072010
 

Ez az étel vacsoracsatára készült. Na nem én csatáztam, hanem a lányom kért meg, hogy segítsek neki egy menüt összeállítani. Nincs még olllyan nagy gyakorlata a főzésben, ezért is örültem, hogy belevágott. Egyértelműen NEM olasz menüt akart (már miért is akart volna azt:), hanem valami egyszerűt, nem klasszikusat, de mégis raffináltat, egy amerikai fricska-félét. A kedvencei épp ezért kilőve.

Ez a mogyoróvajas, coca-colás csirke az lett, könnyen elkészíthető, de abszolút nem mindennapi:). Neki ugyan nem ízlett a próbafőzésnél, ezért a mogyoróvajat ki is hagyta, de a többiek szerint így sem maradt izgalom nélkül.
Részemről semmiképp sem hagynám ki a mogyoróvajat, úgy lesz jó! A sima fajta kell hozzá, és Coca-Cola, az igazi, nem pedig a lájtos, vagy más ízesített verziók. Kizárólag azzal működik, akár csak a híres cólás-mangócsatnis marhahús.

Én eddig háromszor főztem, nekem mindháromszor ízlett, olyanannyira, hogy megtartom a repertoárban. Mondtam a mogyoróvajat, mondtam a cólát, a zöldcitrom fontos még, csakis ezt használjuk.

A fantás borsó, na az külön truváj. Csupán cukorborsó és citromos Fanta, pici vaj és só. Bonyolult?:)

Bármennyire is késztermékellenes vagyok, egy vacsora erejéig félretettem az előítéleteimet, különben soha nem jöttem volna rá, milyen finom is lehet egy negyedóra alatt összedobott komplett vacsora.

Akit a vacsoracsata menüje is érdekel, az előétel ketchupos kolbászleves volt, a desszert pedig marskaramellás sült banán. Úgy halottam, hogy ez utóbbinak nagy sikere volt:)

Mások kólával:
Sonka, kóla, fekete bab (Szindbádék)
Sonka és kóla (Piszke)

Mogyorós-Colás csirke Fantás cukorborsóval
Mogyorós-Colás csirke

kb. 600-800 g csirke- vagy pulykahús (csirkecombnál több)
4 ek földimogyoróolaj (vagy más növényi olaj)
5-6 ek száraz fehérbor
só, bors
A mártáshoz
2 késszeletnyi vaj
2 ek földimogyoróolaj (vagy más növényi olaj)
2 kisebb fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 bő ek mogyoróvaj (sima, picivel lehet több)
400-440 ml Coca Cola
4-6 ek zöldcitromlé
só, bors
2 maroknyi földimogyoró, megtörve
1 csokor petrezselyem

A húst megmosom, megtisztogatom és nagyobb kockákra felvágom. Ha csirkecombot használok, levágom a bőrét.
Egy serpenyőben felhevítem az olajat és körbesütöm a húst. Ha már kifehéredett, aláöntök egy kevés bort, de csak épp egy keveset. (Én marsalát használtam, de fehérbor is jó, lényeg, hogy egy kis ízt adjon neki.) Hagyom, hogy redulálódjon és közben puhuljon a hús. Ha elfőtte, megint öntök alá. Az ilyen méretű húsnak elég 10-12 perc, nem kell agyonsütni.
Ha kész, kiszedem egy tálra, lefedem és félreteszem.

A serpenyőbe teszek még pici olajat és ráteszem az apróra, vagy igen vékonyra szelt hagymát és a fokhagymát. 5/9 hőn 5-8 perc alatt üvegesre párolom. Öntök bele egy kevés colát, belekeverek egy kevés mogyoróvajat és simára keverem. Könnyen megy, semmi nem fog összeugrani. Folyamatosan hozzá lehet önteni a colát is, a végén a maradék mogyoróvajat. Beleöntöm a citromlevet, sózom és borsozom.
Ekkor meg kell kóstolni, mi menjen még bele. Sózni biztos kell (kb. ½ tk), bors, esetleg mogyoróvaj és citromlé. Legyen harmonikus.

Megtöröm a mogyorót és beleforgatom. Közben fel lehet vágni a petrezselymet is.
Ha minden kész, tálalás előtt beleforgatom a húst a mártásba. A mártás ezért lehet egy kicsit hígabb, mert összeforgatásnál még sűsűsödik egy picit! 1-2 kanál colával lehet higítani.
A tányéron petrezselymet szórok rá.
Egyszerű köretnek a zöldség mellett sima rizs is jó hozzá.
4 személyre /

Fantás cukorborsó

250 g cukorborsó (vagy ceruzabab)
500 ml citromos Fanta
késélnyi vaj
kevés só

A borsót vagy ceruzababot megmosom és a végeit, ahogy szükséges, lecsippentem.
Egy lábasban a sóval felforralom a Fantát. Ha forr, leveszem csendesre veszem a hőt és 4-5 perc alatt blansírozom benne a borsót. A lényeg, hogy ropogós maradjon.
Szűrővel kiveszem és azonnal folyó hideg víz alá teszem, hogy megálljon a további forrás és megtartsa a színét is.
Tálalás előtt egy serpenyőben, kevés forró vajban megforgatom.

Akinek ez túl meredek, az Fanta nélkül is kipróbálhatja. Ízre ez talán még jobb is, csak nincs benne semmi csavar:) Az elkészítés ugyanaz, mint fent.

250 g cukorborsó (vagy ceruzabab)
200 ml víz
300 ml narancs- vagy más citrusos gyümölcslé
3 ek mangóbalzsam
1 tk só

késélnyi vaj

aug 242009
 

Talán a meleg miatt, talán időszűke miatt, de mostanában rengeteg salátát készítek. Átgondolatlanul veszek gyorsan néhány friss zöldséget, és este, mikor már minden zárva és képtelenség lenne hiánypótlás miatt elzarándokolni a sarki fűszereshez, összedobok belőle egy villámgyors vacsorát.
Így készült ez a saláta is, amit három napig egyfolytában ettem. Nem, nem azért, mert annyi lett és muszáj volt elpusztítani a maradékot, hanem mert annyira jó lett, hogy képtelenség volt abbahagynom. A mangóbalzsam eddig is a szívem csücske volt, de így, mogyoróolajjal megbolondítva valami észvesztő párost alkotnak. Teljesen belehabarodtam. Hihetetlen, mit lehet kihozni belőle egy kevés kis naranccsal, dióízű, markáns sajttal, ropogós zölddel és persze egy kis olvasztott szalonnapörccel.
Például egy ilyen salátát.

zoldsalata_tojas_sajt_bacon1

Zöldsaláta tojással, sajttal és mogyoróolajos mártással

1 kisebb fej jéghegysaláta, vagy 2 római salátaszív
125 g madárbegysaláta (1 doboznyi)
2 db tojás, keményre főzve
100-120 g alpesi sajt (pl. Appenzeller, esetleg eredeti Edami)
A dressinghez
3-4 ek mogyoróolaj
2 ek mangóbalzsam
1 löttyintés narancslé
1 mk só
feketebors, frissen őrölve
kb. 100 g pancetta, vagy bacon, kisütve

A tojásokat forrástól számítva 5-6 perc alatt keményre főzöm, hideg vízben kihűtöm és meghámozom.
A jéghegysalátát szétszedem, megmosom, falatokra tépkedem és kicentrifugázom. A madárbegyet szintén áganként megmosom és szárazra tekerem. A két salátát egy nagy tálban összekeverem.
A sajtot apró kockákra vágom.
Elkészítem a salátadressinget, a pancettát vagy a bacon egy kisebb serpenyőben kisütöm, ha sok zsírja lett, azt le lehet önteni.
A salátát összekeverem a mártás felével és tányérokba halmozom. Ráteszem a felvágott tojásokat, a sajtot és rálocsolom a megmaradt mártást. A szalonnapörcökkel megszórva tálalom.
A tetejét érdemes meglocsolni egy kevés olívaolajjal (nem tévedés:).
Egy pohár jégbehűtött prosecco remek hozzá!
2 személyre /

zoldsalata_tojas_sajt_bacon2

Júl 122009
 

Azt hiszem, a nyárról legtöbbünknek mindenképp a saláta jut az eszébe. Nyers, vagy csak épphogy roppanósra főtt zöldséget képezik az alapját, ha ezeket elvegyítjük egy jófajta, tartalmas salátaöntettel, van mellé ropogós héjú fehérkenyér egy pohárka hűs fehérbor, máris kapunk egy finom vacsorát.

Nyáron hetente rádobunk a grillre valamilyen húst, zöldséget, mellé pedig salátát eszünk. Így történt ez most is. Nálam különben is mindig nyerő a saláta, hogy előétel, köret, vagy grillhúsok kísérőjeként ad számot magáról, az nagyjából teljesen mindegy. Fontos, hogy finom, változatos, tartalmas, de egyben egészséges is legyen.
A mostani gombás salátánk az összes követelménynek eleget tesz. Ezt az egyszerű összeállítást – mármint a gombával vegyített zöldsalátát – próbáltam feldobni, így jutottam el a mangóhoz. Magam is csodálkoztam, milyen klassz párost alkotnak, persze ennek az is a feltétele, hogy a gomba, de főleg a mangó igen finom, érett példány legyen. Olajként mogyoróolajat használtam, ami tökéletesen feldobta a salátadressinget. Számomra tényleg hihetetlen, mi mindent ki lehet hozni egy-egy jól megválasztott hozzávalóból.
ITT írtam bővebben a torokmogyoróolajról.

zoldsalata_champignon1

Nyári zöldsaláta mangós csiperkével

½ fej jéghegysaláta (kb. 150 g tisztítva mérve)
½ fej endívia vagy cikória (kb. 100 g tisztítva mérve)
kb. 200 g fehér champignon (8-10 közepes darab), vékony szeletekre szelve
A dressinghez
½ db mangó (lehetőleg jó érett legyen)
2 ek mangóbalzsam
1 ek jófajta fehérborecet
5 ek mogyoróolaj
1 tk méz (ízlés szerint)
2 db salottahagyma, apróra vágva
¼ csokornyi petrezselyem, apróra vágva
1 tk só és bors keveréke

A kétfajta salátát megmosom, falatnyi darabokra tépkedem és kicentrifugázom. A gomba lábait letöröm (ezt másra lehet majd használni, másnap főzzünk belőle például levest), a héját lehúzom, megmosom és igen vékony szeletekre metélem.
A finoman érett mangót keresztben elvágom, kiszedem a magját és meghámozom. A húsát éles késsel apróra vágom. Úgy jó, ha egy kicsit darabos marad.
Az öntethez minden hozzávalót összekeverek és beleforgatom a durvára vágott mangót is. Összeforgatom a gombával és egy kis időre állni hagyom.
A salátát tányérokra szedem és ráhalmozom a mangós gombasalátát.
Aki gondolja, a zöldsalátát előtte ízesítheti is egy kevés olajjal és fehérborecettel, de szerintem bőven elég, amennyit átad a gomba.
4 szeméyre 

jún 222009
 

A spárga- és az eperszezon sajnálatos lecsengése után azonban beköszöntött a grillszezon! Végre újra le lehet porolni a tavaly a garázs zugába száműzött sütőalkalmatosságot és sok pasi szerint indulhat is az év ötödik évszaka:) Nekik elég egy vastag, véres(ebb) szelet hús a tányéron és egy üveg sör a kézben, és boldogságfaktoruk máris az egek szintjét verdesi.

Na, nem így nálunk, nőnemű lényeknél. Néha tátott szájjal csodálom a férjemet és barátait, akik megelégült mosollyal markolásszák flaskáikat és néha forgatnak egyet parázsló, kétujjnyi vastag húsaikon. Közben világrengető dolgokról beszélgetnek, ami igen komoly arcvonásaikból számomra egyértelműen kiderül.
Engem eddig nem tudott levenni a lábamról egy szelet füstös ízű hús. Számomra a grillezés netovábbja mindig is a saláta és a körítés volt. Nem mondom, néha nagy kedvvel eleszegettem ugyan egy szelet gyönyörű szaftosra sült oldalast vagy fűszeres darált kolbászkát is, de saláta vagy grillezett zöldség nélkül számomra fabatkát sem ér az egész.

Egészen eddig!
Most ugyanis felfedeztem magamnak, hogy megfelelő módszerrel és körítéssel csodálatos ízeket lehet előcsalogatni a roston sült húsokból is. Ez elég viccesen hangzik így, tudom, de mentségemre legyen mondva, sosem álltam nagy húsevő hírében.

Az egyik a legegyszerűbb módja a roston sült húsoknak. Egyszerűen csak hamburger. Ehhez pedig végy egy kevés nagyon jó minőségű darált marhahúst, sózd és borsozd meg, gyúrd pogácsává és süsd ki! Mondom, nem kell ezt túlbonyolítani, Amerikában sem teszik ezt másként. A tudatunkban mélyen megűlő tévhittel ellentétben a valódi hamburgerhez ugyanis az égvilágon nem kell semmi más, csak hús, só és bors!

hamburger_mos

Van nekem egy ilyen kis hamburgerformázó alkalmatosságom, amivel egyenletes, rácsosan bevagdalt húspogácsákat lehet készíteni. (Patty maker néven kapható USA-ban és Kanadában. A teljes szetthez egy rácsos kézi nyomó is járul, így mindkét oldal egyenletesen lapos és rácsozott lesz.) Na nem mintha kézzel olyan nehéz lenne őket megformázni, de ezzel egyenletes méretű és súlyú darabokat gyúrhat az ember és olyan helyesen néznek ki, mintha perforálva lennének.
Nagyvonalúan receptnek is tilulálhatjuk a leírást, én ehhez még hozzáadtam egy kevés apróra vágott, levegőn érlelt sonkát, így dobtuk a parázsra.

Az italo-amerikai stílus jegyében egy szelet fontinát tettem a tetejére (ettől aztán a hamburger egycsapásra az előkelően csengő valdostano nevet kapta), ami elolvadva szépen rásimult a húsra. Mellé olívás paradicsomsalátát ettünk és az első szomjoltó pohár sör után toszkán vörösbort kortyoltunk. Ez is egy ízig-vérig crossover fogás és ha a kedves Olvasó nem vádolna nagyképűséggel, azt mondhatnám, hogy ez a recept akár Mario Batali-tól is származhatna. De nem mondom, mert tőlem származik :)

A másik nyári kedvencem már háromszor készült, hamarosan azt is bemutatom.

hamburger_salsa1

Hamburger fontinával és paradicsomos salsával
(Hamburger alla valdostana con salsa di pomodoro)

A hamburgerpogácsához
300-400 g marhahús
2 ek jeges víz
60-80 g levegőn érlelt sonka (prosciutto crudo)
½ mk só
feketebors, frissen tekerve
2 szelet fontina (Aosta-völgyi sajt)
A salsához
2 db salotta (esetleg 1 nagyobb vöröshagyma)
15 db fekete olívabogyó
4 db (120 g) fürtös paradicsom
2 ek medvehagymás olívaolaj (vagy sima olívaolaj)
1 ek mangóbalzsam
1 csipet szárított oregánó
só, bors

1. A hamburgerhez kézzel jól átgyúrom a darált marhahúst, hozzákeverek 1-2 kanálnyi jéghideg vizet (tegyünk a fagyasztóba 20 perce egy kevés vizet), az apróra vágott sonkát, enyhén sózom, borsozom és pogácsákat formázok.
2. A grill parázsán jó 10 perc alatt kisütöm. Mikor majdnem kész, a tetejére teszek egy-egy szelet – 2 mm-nyi vastag – fontinát és a parázs szélén a sajtot a húsra olvasztom.

3. A salsához a hagymát hajszálvékony szeletekre, az olívát pedig karikára vágom. A paradicsomot nyolcadba szelem és az egészet összeforgatom a dressinggel. Félórát állni hagyom és a hamburger mellé tálalom.
2 személyre / 681 kcal / 46 g zsír / LF30 61,9%

ápr 162009
 

Vacsorára kerestem ihletet a világhálón, így kalandozva találtam rá Haalo luxuskivitelű hasselback-burgonyá-jára. Nemcsak megtetszett, de egyből felvillanyzott, micsoda lehetőségek rejlenek egy egyszerű vacsorában is!
Azt is írhatnám, hogy a receptet a helyi körülményekre kellett adaptálnom (magyarul leegyszerűsítenem), de ez nem igaz, mert inkább feltúrbóztam egy kicsit a dolgot. Épp csak annyira, hogy belecsempészhessem kedvenc olajamat.
Írtam már ugyanis, hogy mostanában teljesen rabja lettem – na nem csak a sós csokoládénak -, de a mogyoróolajnak is. Szentelek majd a témának egy hosszabb kis írást, mert ezt az élményt kár lenne kihagyni! Mostanában mindenbe próbálom belecsempészni, ha pedig nem illik, akkor úgy csavarok a recepten, hogy menjen :)

További körte-sajt-kombinációk:
Gorgonzolával:
Sült mézes körte gorgonzolával és paradicsommal (körte-gorgonzola receptlista másoknál)
Szárnyas-terrine körtével, gorgonzolával és whiskyvel
Ricottával:
Radicchioban sült körte ricottával és balzsamecettel
Rucola karamellizált körtével és sült ricottával
Körtés ricottával és pecorinoval töltött rétes
Tagliatelle diós-körtés mártással
Kecskesajt:
Körtecarpaccio kecskesajttal és pezsgős narancsmártással
Sajtos Hasselback-burgonya körtével és mogyoróval
Sajtos hasselback-burgonya körtével és mogyoróval

6 db burgonya (nem szétfővő, pl. kifliburgonya, közepes méretű)
8-10  szelet camembert (vagy brie, illetve egyéb lágy sajt)
kb. 1 ek vaj

A körtéhez
1 db vilmoskörte
1 ek vaj/olívaolaj keveréke
1 nagy löttyintés fehérbor vagy vermouth (száraz Marsala, vagy Noilly Prat)
2-3 ek mogyoróolaj (Huile vierge de noisette)

1-2 tk sherryecet (vagy pl. mangós, körtés ecetbalzsam)
1 gerezd fokhagyma
só, feketebors, frissen őrölve
1 marék mogyoró (közönséges mogyoró)

A burgonyákat megmosom egy lapra ültetem, hogy lássam, hogy ülnek majd egyenesen szépen. Éles késsel fél centire egyenletesen bevagdosom őket, vigyázva, nehogy túlvágjam. Lágy vajjal mindegyiket körbe bekenem, majd olajozott fóliába lazán becsavarom és beteszem a 180 °C-os sütőbe. Jó 45 perc múlva, mikor már roppanósra sült, kiveszem, hagyom, hogy foghatóra hűljön és mindegyikbe teszek néhány szelet sajtot. Mielőtt tálalnék, pár percre visszadugom a sütőbe, hogy a sajt kissé megolvadjon.
A körtét megmosom és hájastól hosszában nyolc részre vágom, közben kimagozom. Az olajból és az ecetbalzsamból dressinget keverek, hozzáadom a zúzott fokhagymát és kerekre ízesítem. A mogyorót durvára töröm és száraz serpenyőben megpirítom, majd ebben kevés vajas/olajos keverékben, kevés fehérborral pár percig átsütöm a körtét. 
Ha megolvadt a sajt, már tálalható is. A félkemény körtékre szórom a mogyorót, meglocsolom a dressinggel, sózom és borsot tekerek rá.
2 személyre /
              Sajtos Hasselback -burgonya körtével és mogyoróval

Júl 302008
 

Az eszem se tudja, hogy nyár van-e éppen, vagy késő ősz, mert egyik napról a másikra októberi hidegből vált át Petrus fullasztó nyárba.
Ez a leves még a múlt héten készült, amikor épp az októberi zimankót tűzte műsorára, emiatt sok hozzáfűznivalóm nincs is… Jelen pillanatban ippeg hétágra süt a nap, és ha lenne időm, ki is mennék a vízpartra lóbászni a lábam és nézni, ahogy úszik el a dinnyehéj…

Na de félre móka, jöjjön a leves, amiben újfent a hűtő – meg a kamra – tartalma volt a cél, vagyis ez egy kamrarecept:-). Friss fűszer nincs is most benne (zsályát, bazsalikomot nem akartam, meg amúgy is olyan melankólikusnak tűnt, hogy egyszerűen kihagytam), de mégis frissen savanykásra sikerült, mert a végén egy nagy adag mangóbalzsamot csorgattam bele. Nem szokásom a levesek sűrítése, de ez most igazán megkívánta, ezért egy kevés keményítővel megkötöttem.
Másnap maradt egy kevés, és akkorra úgy összeértek az ízek, hogy rá sem lehetett ismerni! Meg is gyanúsítottam a férjemet, hogy belecsempészett még az éjjel egy kis NaGl-t :-)). Ilyet persze nem tartok itthon, de arra rájöttem, hogy az ilyenfajtájú leveseket jobb előző nap megfőzni… 
Csirkés csicseriborsóleves
Csirkés csicseriborsóleves mangóbalzsammal

1 ek vaj
1 ek olívaolaj
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
400 g csirkemellfilé
kb. 800 ml zöldségalaplé
300 g csicseriborsó, megfőzve
1 db zöldpaprika
3 szál újhagyma
1 tk provanszi fűszerkeverék
1 tk mustár (angol csípős)
1 tk keményítő
kb. 100 ml tejszín
só, bors
2-3 ek mangóbalzsam

Egy lábasban felhevítem a vajat az olajjal és üvegesre fonnyasztom benne a hagymát. Beleteszem a darabokra vágott fokhagymát és a kisebb kockára vágott csirkehúst, majd felöntöm az alaplével, de a húst nem kell pirítani! Így főzögélem lassú tűzön vagy fél óráig, addig a léből is elforr egy keveset. Beleteszem a paprikát, a fűszert, majd a vége felé a kész csicserit (konzerv esetén leöntöm a levét). A keményítőt elkeverem egy kevés vízzel és annyival felöntöm, hogy éppen csak sűrűbb legyen és valamennyi tejszínt is adok hozzá. A végén sózom és borsozom.
3-4 személyre  /

Júl 202008
 

Nem egy bejegyzésemet úgy is indíthattam volna, hogy: az úgy kezdődött, hogy… és megyek szépen vissza az idők örvényébe… regélni a régmúltról…
Nos, ennél a salátánál időben valóban vissza kell egy kicsit mennünk.

Történt, hogy nyaralás alkalmával valami könnyed kis könyvecskét olvastam. Kilóra azért nem volt könnyed, a reptéren, utazás előtt (hogy tovább tartson:) szinte mindig súlyra keresek könyvet, ez is azért akadt bele a hálómba, mert 700 oldalas volt. Ment is rögvest a kosárba, két másikkal együtt… hogy miről szól, azt ilyenkor el sem olvasom… Szeretek olvasni.
A könyvet fedje jótékony homály:), mindenesetre öt napig nem is bírtam kitenni a kezemből, ott olvastam, ahol csak bírtam, és csak a férjem tudná megmondani, mi mindent szalasztottam én el a nagybetűs NYARALÁS-ből, amíg nyirkosra izgultam a tenyerem a főhős miatt…
Haha, pedig ha tudta volna, hogy ez a saláta nem jött volna létre, ha nincs Mrs. P. !! Continue reading »

Már 312008
 

A konyhámban elfekvő banánkészlet épp keresztezte Ízbolygó szintén túlérett példányait, innen jött az ötlet erre a krémre. Valóban nagyon jó hasznosítás, hisz a banán húsa pőrén már nem élvezetes, kissé csípős ízű, de épp jó arra, hogy egy viszonylag semleges krémsajtban jó szolgálatot tegyen.
Ízbolygó több tojássárgáját tett bele és zselatinnal is stabilizálta, én viszont a tiramisú krémjéhez hasonlóan a felvert tojásfehérjéket is egyenlő számban beletettem. Ettől rendkívül légies, könnyű kis desszert lett belőle, amiből – a zöld panna cottával ellentétben – nyugodtan ehetünk akár egy hatalmas pohárral is, meg sem érezzük majd!

A krémsajtos banánkrém eléggé semleges, mondhatni kimondottan unalmas ízű. Valamit tenni kellett vele, mert az egész adagot így nemigen tudtam volna odaadni a családnak. De van nekem ugye egy titkos fegyverem, és ez nem más, mint az ecetbalzsamjaim népes kis hada! A múltkori banán- és narancsfagylaltba is mangóbalzsamot löttyintettem, most is ez volt az adu ász. Az enyhén, de tényleg csak nagyon enyhén savanykás íz (aki ismeri, már tudja, miről beszélek!:-) épp kiegészíti, sőt még fel is dobja ezt a sima kis krémet. Még egy kortynyi banánlikőrt is dobtam mellé, amikor meg kissé megdermedt és csokoládés cantucciniket tunkolgattunk bele.
(Zsírszegény túróval is készíthetjük, nem lesz ugyan olyan krémes, mint mascarponeval, de botmixerrel elég jól lehet pürésíteni. Így elkészítve rengeteg kalóriát megspórolhatunk! Persze ebben az esetben ne csokoládés, mandulás kekszet adjunk hozzá, hanem például házi készítésű babapiskótát.)

Mascarponehab banánnal (Spuma di mascarpone alla banana)

Mascarponehab banánnal és mangóbalzsammal
(Spuma di mascarpone alla banana)

300 g banán (2 nagy, vagy 3 kicsi érett banán)
250 g mascarpone (vagy ricotta, esetleg szemcsés túró)
3 ek tej (1,5%)
4 ek barnacukor (vagy kristálycukor)
3 db tojás (L méretű)
1 db citrom reszelt héja (esetleg narancs héja)
1 ek citromlé, frissen facsarva
1 ek banánlikőr (Pl. Pisang Ambon)
2 ek mangóbalzsam
1 csipet só

Egy nagy tálba teszem a mascarponet és karikára belevágom a banánt. Hozzáadok egy kevés tejet, a cukrot és az ízesítőket, majd egy botmixerrel pürésítem. (A mangóbalzsamból először csak keveset tegyünk bele, a végén érdemes kikerekíteni.) Egy magasfalú edényben a tojásokat egy csipet sóval az elektromos habverővel legalább 5 percig verem, amíg kifehéredik és a térfogata a háromszorosa nem lesz. (A habot hagyományos módon is fel lehet verni külön, a sárgáját pedig a mascarponeval elkeverni.) Akkor beleforgatom a krémbe, ha szükséges, adok még hozzá cukrot, citromhéjat, mangóbalzsamot, hogy telt, kerek íze legyen. Poharakba töltöm és legalább 3-4 órára, de inkább egy éjszakára behűtöm. Én csokoládés cantuccinit adtam hozzá, de akár a tiramisú-nál, itt is tehetünk közé is babapiskótát vagy egyéb kekszet.
6 nagy pohár / összesen:
mascarponeval:             1.659 kcal / 117,5 g zsír / LF30 63,7%
zsírszegény ricottával:      994 kcal /   39,7 g zsír / LF30 35,9%
10%-os túróval:              909 kcal /   35 g    zsír / LF30 24,6%

Mascarponehab banánnal és mangóbalzsammal (Spuma di mascarpone alla banana)

Már 032008
 

A Zöld menüt egy friss, zöld salátával kezdem, de hogy ne legyen csupa, unalmas, halom zöld a tányéron, ezért megtörtem harsogó narancsszínnel. A hagyma lilája még jobban kiemeli a kontrasztot, de ebben az enyhén szicíliai ihletésű salátában nem is ez az újszerű: mivel tört dióval szórtam meg a tetejét, ezért az öntetbe is dióolajat tettem. De ez még mindig nem elég! Az ízek orgiájáért itt még a feketeribizli is ludas, ami az amúgy sem simulékony, hanem rendkivül markáns dióolajat még tovább kiemeli. Csak két kanálnyit tettem bele, mivel egy friss szüretelésű, eszméletlen finom, nagyon zöld, nagyon fűízű, nagyon nyers toszkán olívaolajra is szert tettem. Continue reading »

aug 302007
 

Desszertnek kissé keveseltem a palacsintába göngyölt, lekvárszerű rote Grütze tálalását. Gondoltam, lehetne egy egyszerű kis vaníliamártást is adni mellé, mert kívánt még egy kísérőt, amely ellensúlyozza ezt a gyümölcsös ízvilágot. 
Keresgélve akadtam rá a kulfi-ra, erre az indiai kardamomfagylaltra, amelyet arrafelé nem is fagylaltformában tálalnak, hanem parféként. Megfelelő technika hiányában a háziasszonyok tudománya ugyanis kimerül egy egyszerű, fagyasztott alapban. Ezt a receptet is lehet azonban finomítani, ezért tovább keresgéltem, de végül a fagylaltot a saját ízlésem szerint alakítottam. Segítségemre volt, hogy épp készült egy tejszínes-joghurtos mangófagylalt is, a másik felét ebbe tettem bele, vagyis ez a fagylalt ugyan nem teljesen autentikus, viszont a vendégeknek is nagyon ízlett:-) A mangót nyugodtan el lehet hagyni, de azért érződik a gyümölcsössége, ezért ha nincs, inkább beletennék egy pürésített, érett őszibarackot.

A desszert mindegyik tagja nyugodtan élhetne önálló életet is, vagy akár külön-külön is lehet őket társítani (mint ahogy Kalinka Grütze-jét a kókuszmártással), de így együtt egy remek fúziós triót alkotnak. 
Az elkészítésnél bátran használja mindenki a saját ízlését, hisz ez a fagylalt végül is egy fűszeres, sűrű tejberizs, amit készítés során is addig lehet kóstolgatni, amíg meg nem felel. Nekem eléggé besűrűsödött és kis adagokban öntöttem hozzá a tejet, adagoltam a kardamomot, amíg úgy éreztem, na most már jó lesz! Fagyasztás szempontjából pedig nyugodtan fűszerezhetjük erősebben is, a hideg többet is elbír!
Szokásomtól eltérően – indiai ihletésű étel kapcsán – nem tettem bele semmilyen likőrt, viszont mandulaszirup (MONIN márkájú, koktéloknál használatos szirupok) igen jó bele, ha nem lenne elég a mandula ízhatása. 

A mangófagylalt pedig a következőképpen készült:
½ db mangó húsa, apróra vágva
100 g cukor (5 ek)
150 ml tej
150 ml tejszín (esetleg fele arányban joghurt)
1 ek narancslikőr (Grand Marnier, vagy Contreau)
1 ek mangóbalzsam

Crespelle, rote Grütze és kardamomfagylalt

Kardamomfagylalt

450 ml tej
150 tejszín
1 ek zöld kardamom (széttörve, esetleg őrölve, de akkor több)
20 g őrölt mandula (1 ek, esetleg több, ízlelgetés után)
40 g kerekszemű rizs (2 ek, őrölve vagy mozsárban törve)
½ mk db mangó húsa (vagy 1 db érett őszibarack)
50 g cukor (2,5 ek)
1 ek mandulaszirup (MONIN márkájú)
1 csipet só
1 ek vaníliakivonat (vagy fél vanília rúd)

A rizst aprítóban megdarálom (ez ennél a kis mennyiségnél elég nehéz, jobb mozsárban törni), a kardamomot összetöröm. (Belemehet a héja is, úgyis kidobom a végén.) A tejet és a tejszínt összeöntöm, beleteszem a kardamomot és gyenge hőn felforralom. Állni hagyom, hogy az ízek összeérjenek egy kicsit. (Ez 1 óra is lehet). A végén leszűröm, beleteszem a rizst (ez akár risottorizs is lehet, hisz az a lényeg, hogy minél több keményítő kioldódjon belőle) és a mangón és a szirupon kivül az összes hozzávalót. Lassú hőn addig kell párolgatni, amíg a rizs megpuhul és az egész egy kissé sűrű nem lesz, ez legalább 20-25 perc. Közben kóstolgatom, mi kell még bele – esetleg még több fűszer. stb. Amikor kész, hagyom kihűlni és beleteszem a fél mangó apróra vágott húsát és a mandulaszirupot, ha van.
Lehet hűteni,  hagyományosan egy dobozformába érdemes önteni és parféként kifagyasztani, de fagylaltként elkészítve krémesebb lesz.

feb 022007
 

Szinte mindegyik gyümölcsnek megvan az a tulajdonsága, hogy nemcsak édesen, de fűszerezve, sósabb változatban is jól mutat.

Régebben ettem egyszer előételként egy körtecarpacciot, aminek a közepén egy grillezett kecskesajt korong csücsült és amely egy narancsos sabayon-szerű mártással volt körülöntve. Akkor nekem az a mártás kissé édes volt a sajthoz, de akkor eldöntöttem, hogy megpróbálom rekonstruálni.

Történt aztán, hogy az egyik süteményhez jó minőségű narancslekvárt kerestem: akkor találtam rá erre, ami nem túl édes, de nagy előnye, hogy tele van finom, egyenméretes narancshéjdarabkákkal – ez a képen is jól látszik. Akkor jött az ötlet, hogy sabayon helyett a narancslekvárból készítsem el a mártást, mert EZ a narancslekvár igencsak alkalmasnak tűnt rá. 
(Akármilyen narancslekvár nem alkalmas hozzá. Ez a dán lekvár minőségben jó középosztály, főzés nélkül készül, nem csúcsminőség ugyan – de arra nem is volt szükség -, viszont azért választottam, mert üvegen keresztül is látszott, hogy nem az a “zselés”, agyoncukrozott műfajta, pektinnel és fruktózzal dúsítva, ami hozzátapad az üveghez, hanem egy közepesen folyós massza és tele van darabkákkal. Nagyon bevált, tovább most nem kísérleteztem, egyelőre ennél maradok.) 

Az eredmény több, mint kielégítő ! Először úgy terveztem, hogy a sajtot grill alá teszem – aztán lemondtam róla, mivel a fanyar kecskesajthoz így is rendkívüli ízorgiát jelent ez a pezsgővel hígított, fűszeres mártás. Nem édes, viszont kellően pikáns, ha jól eltaláljuk a fűszerek mértékét, a pezsgő pedig kellemesen pezseg a naranccsal. Némi próbálgatás után én a gyömbér és a koriander párosítását találtam szerencsésnek. Ha épp nincs pár kanál maradék pezsgő, akkor fehérbor is megteszi – a pezsgő mindenképp a jobb választás és ha épp felbontottunk egy üveggel, akkor gyorsan össze lehet keverni a mártást. A mangóbalzsam valójában 6%-os, szirupszerű, fantasztikus ízű mangóecet, ami az édes ízt kissé ellensúlyozta. Ha sósan, előételnek adjuk, akkor egy-egy cseppnyit érdemes belőle a kész mártás tetejére is csöpögtetni.
Noch dazu körberaktam az egészet körteszeletkékkel, – azért a carpaccio elnevezés enyhén túlzás rá, mivel éles kés ide, éles kés oda, ooolllllyan vékonykára mégsem tudtam elvágni az egészet, hogy át is lehessen rajtuk látni. Meg amúgy se. 1 mm vastagra sikeredtek, körténél szerintem ez szép eredmény.  
Viszont kiválóan alkalmas mind előételnek, mind desszertnek, az édesítéssel lehet szabályozni, mire adjuk. Előételként még borsot lehet a tetejére darálni, desszertként pedig barna cukorral megszórni, esetleg a cukrot a tetején karamellizálni – ez még kipróbálásra vár.
Én henger alakú friss kecskesajtot vettem, ha nagyobb sajtot kapunk, akkor keresztben el kell vágni, hogy lapos legyen. Desszertnek mindenképp a friss sajt a megfelelőbb, előételnek pedig jó a kérges is.
Akármelyiknek is adjuk, igen gyorsan kész van.
Körtecarpaccio kecskesajttal és pezsgős narancsmártással
Körtecarpaccio kecskesajttal és pezsgős narancsmártással

A narancsmártáshoz
3 ek narancslekvár (darabos)
5 ek pezsgő (vagy száraz fehérbor)
1 mk gyömbér, őrölt
1 mk koriander, őrölt
1 ek mangóbalzsam
Az összeállításhoz
4 korong kecskesajt
1 db körte
bors, frissen tekerve (sós változathoz)
barna cukor (édes változathoz)

A narancsmártáshoz egy kistálban összekeverem a hozzávalókat. Ne legyen édes, inkább enyhén fűszeres, fanyarabb és kissé folyós.
A körtét meghámozom és nagyon éles késszel hosszanti irányban vékony szeleteket vágom belőle.
Egy nagy lapos tányérra körbe lefektetem a körteszeleteket. Középre helyezek egy kecskesajt korongot, majd egy evőkanál segítségével a közepére bőven öntök a mártásból, úgy, hogy a szélén kissé lefolyjon. Ráhelyezek még egy korongot és azt is leöntöm a mártással.
Ha előételnek adom, akkor borsot tekerek rá, ha desszertnek, akkor vékonyan megszórom barna cukorral.
2 személyre