jún 262011
 

Ránézésre nem tűnik egy könnyed darabnak, pedig masszívabban is el lehet készíteni. Könnyű, de mégis klasszikus húsos ebédre gondoltam, a rizst, mint az egyik kedvenc oszlopos tagot pedig már beígértem.

Pár kilót sikerült leadnunk az elmúlt hetekben (nem, nem ezért nem volt bejegyzés a blogon heteken át :), megérdemlünk hát egy kis felépítő kúrát, nem? Megdolgoztunk vele rendesen, most könnyebb fogások jönnek, legalábbis a konyhában, mert a blogra még hihetetlen sok receptből tudok válogatni. Majd jönnek azok is…

Először egyszerűen csak vízben akartam a csirkét kifőzni, de jobbnak láttam, ha alaposan befűszerezem, legyen legalább íze, ha már nincs benne zsír. Az eredmény nagyon jó lett, bár dietetikus szemmel nem biztos, hogy nyerő a kissé csípős currypor. Elsiklunk felette, fő az ízélmény!
A káposzta adva volt, simán salátának is elsüthettem volna, de így kispóroltam belőle az olajat és jól rápirítottam: ez a trükk, ettől nagyon jó aromás lett. A gyümölcsök is csak jót tettek vele, a finom ecetbalzsamot már csak a legvégén kevertem bele.

Most meggy- és almabalzsamot használtam, melyek gyümölcspéppel dúsított gyümölcsecetek (ettől balzsam), mindkét fajta a VOM FASS-üzletekben is megvásárolható (Pesten és Budán).

Két nagy adagban alig több, mint ezer kalória van, a zsír mennyisége minimális, mégis hihetetlen finom, hát kell ennél több?

Csirkés rizscurry szilvás-meggyes pirított káposztával
Csirkés rizscurry szilvás-meggyes káposztával

A meggyes káposztához
1 tk olívaolaj
kb. 150 g káposzta (fehér vagy vörös)
kb. 150 g sárgarépa
150 g meggy
5 szem aszalt szilva
1 korty fehérbor

2 tk gyümölcsbalzsam (pl. meggy-, ribizli- vagy almabalzsam)
A rizscurryhez
120 g hosszúszemű rizs (Basmati) *
1 db salotta (vagy ½ fej vöröshagyma)
300 g csirkemellfilé
kb. 300 ml alaplé
1 korty fehérbor
1 db babérlevél
1 lapos tk kashmiri currykeverék
só (szükség szerint)

1. A káposztát egészen vékony csíkokra vágom. A sárgarépát meghámozom és julienne-re reszelem.
2. A meggyet kimagozom. Egy lábasban felhevítem a kanálnyi olajat és beleteszem a meggyet. Néhány percig pirítom, amíg a levének egy része elpárolog. Beleteszem a káposztát és a répát és közepes hőmérsékleten tovább pirítom. Néha át kell keverni, nehogy leégjen, csak piruljon.
3. Az aszalt szilvát harmadolom és a káposztához teszem. Jó 10-15 perc múlva, mikor már majdnem odakapott, sózom és félrehúzom.

1. A csirkehúst megmosom és vékony csíkokra vágom. Egy lábosba teszem a felvágott hagymával együtt, felöntöm az alaplével és a borral és középső hőmérsékleten felforralom. Leveszem a hőt, majd pár perc múlva mehet bele a rizs, a currypor és a babérlevél is. Leveszem a hőt és lefedve, néhányszor átkeverve készre párolom.
Nem lesz száraz, olyan legyen, mint egy sűrű rizottó.

Tálalásnál a csirkés rizs mellé teszem a káposztát és ha van, meglocsolom egy kevés sűrű balzsamecettel.
2 személyre
Káposzta: össz. 273 kcal 6,4 g zsír / LF30 21,5%
Rizscurry: össz. 830 kcal / 15,1 g zsír / LF30 16,4%
Összesen: 1.103 kcal / 21,7 g zsír / LF30 17,7%

Ebből a receptből nagyon egyszerűen készíthetünk egy “normál” fogást is.
A káposztánál pirítsunk egy hagymát olajon, utána tegyük rá a káposztát és a répát.
A húsnál szintén pirítsuk meg a hagymát olajban, tegyük rá a curryt, húst és a végén sűrítsük egy kevés tejszínnel. A rizst főzzük meg az alaplében és a végén óvatosan vegyítsük össze, hogy még sűrűbb legyen. Bátran bánjunk a fehérborral, mert igen jó ízt ad neki.

* Változatok:
Hogyan tedd paleóvá: –  Hagyd el a rizst és a végén adj a pirított csirkéhez morzsára aprított karfiolt.

feb 072010
 

Ősz tájékán már alig várom, hogy megjelenjen az új cékla. Ilyenkor sorra elkészül néhány céklás örökzöld (a dobogó legfelső fokán még mindig a megunhatatlan céklás gombóc áll, őt szorosan a fűszeres sültburgonyához tálalt sült cékla követi).

Talán már írtam, hogy hogyan sütöm ilyenkor a céklát. A receptnél pontosan leírom, a lényeg azonban az, hogy viszonylag kevés munkával egyszerre igazán sokat meg lehet sütni és a hűtőben, vagy később a fagyasztóban tárolni. Két kiló alatt csak kivételesen (értsd sürgősségi ellátás ürügyén) kezdek hozzá, ez pedig megvan jó félóra alatt. Az egy kilós mennyiséget azért kellett megnövelnem, mert hipphopp elfogyott egy nap alatt. Egészen egyszerűen kiettük a hűtőből. Continue reading »

Júl 122009
 

Ezt a salátát még hetekkel ezelőtt készítettem grillezés alkalmával. Pár napra rá Vesta meghirdette a VKF! legújabb fordulóját, és világos lett, hogy őt (is) nevezem a nyárias előételek fordulójára.

Lehet, hogy a sonkában sült kecskesajt lerágott csont. Sőt, nem csak lehet, bizony az is. De mivel ezerféle módon lehet varálni, biztos, hogy mindig újat is lehet vele alkotni. Sajnos fogalmam sincs, honnan ered a klasszikus. Ettem már francia, olasz és spanyol behatással is, a maga módján mindegyik tökéletes volt.
Ha nem kapunk mást, baconszalonna is megteszi, de tény, hogy vékony, nyers, nem túl harsány sonkaszelettel lesz az igazi. A bacon ugyanis túl zsíros, lecsöpögve vigyázni kell a rostnál, ne csöpögjön túl sok zsír a parázsra.
Most francia kecskesajtot vettem, de nem emlékszem, melyiket kértem a pultnál. Hatalmas a választék kecskesajtból (több, mint százfajta létezik), mindenképp olyat vegyünk, ami bírja a “gyűrödést” és nem folyik ki idejekorán.

A salátánál aztán már szárnyalhat a fantáziánk. Most nem bonyolítottam, két fej lollot vettem, az bőven elég négy főnek is. A dressingnél hűtlen lettem kedvenc málnabalzsamomhoz: meggybalzsamot használtam (ami sűrű meggypürével dúsított, meggyborból erjesztett meggyecet, egy olyan meggyes ízű balzsam, ami szinte elolvad a szájban, hihetetlen sokoldalúan használható, húsokhoz például kiváló.), hisz a meggynek szezonja van, az ötlet pedig onnan jött, hogy reggel hihetetlen finom, aromás feketemeggyet kaptam. Kevés meggyet apróra vágva beleforgattam a kész salátába, az eredmény pedig egy fantasztikus, gyümölcsös ízorgia lett.
(A kép még az első, meggy nélküli verziónál készült.)

Ha létezne meggylimes – tényleg, miért nincs olyan? – akkor azt lehetne tálalni hozzá, ennek hiányában egy eperlimes-szal felöntött pezsgő dukál a legjobban. Remek hozzá!

Sonkaköpenyben sült kecskesajt meggybalzsamos zöldsalátával

Sonkaköpenyben sült kecskesajt meggybalzsamos zöldsalátával

100-150 g (sütésre alkalmas) kecskesajt
10-14 keskeny szelet aromás, levegőn érlelt sonka, esetleg bacon
A salátához
vegyes zöldsaláta (pl. lollo biondo, lollo rosso, rucola, római saláta, stb.)
5 ek szőlőmagolaj (vagy extraszűz olívaolaj)
2 ek meggybalzsam (vagy málnabalzsam)
só, feketebors, frissen őrölve
1 maréknyi meggy

A salátákat megmosom, feltépkedem és kicentrifugázom. A dressinghez összekeverem a hozzávalókat és állni hagyom. A meggyet kimagozom és késsel, esetleg kézi (!) aprítóval durvára szeletelem.
A kecskesajtot kisebb, hosszúkás darabokra vágom és becsavarom a sonkába. A grill szélére teszem és addig sütöm, amíg a sonka ropogósra sül, illetve amíg ki nem csordul a sajt.
Tálalás előtt a salátába forgatom a dressinget és a meggypörcöket, majd ráültetgetem a sonkás batyukat.
2-3 személyre

dec 222007
 

Gyerekkorom óta szeretem a káposzta legtöbb formáját, kiváltképp a párolt káposztát. Régebben ugyan nem teljesen az ízlésem szerint történt, mert a magyaros hagyományok szerint ecetes lében úszott (és ott inkább az ecet volt túlsúlyban:-), de amióta magam főzök, megalkottam a – persze számomra – tökéletes párolt vöröskáposztát! (Vagy párolt lilakáposztát, kinek hogy tetszik.) Szinte mindig karácsonykor is az asztalra kerül, hisz ezen a napon legtöbbször klasszikus ételeket eszünk – a pároltkáposzta pedig nálunk egyszerűen hozzátartozik az ünnepekhez. Régebben kísérleteztem ezzel-azzal, de azt meghagytam a maradék szombatoknak és vasárnapoknak, no meg a jeles ünnepeknek.
Az idők folyamán kialakult az igazi arca és valódi családi recept lett belőle, amit jó tíz éve ugyanúgy készítek és amit most már én is továbbörökíthetek anyáról leányra:-))

Ez a káposzta kerek, édeskés, de nem túlzottan, és ha van titka, akkor az a benne párolódott alma és a ribizlidzsem! Nem hiányozhat belőle a vörösbor sem, és az is legyen szép testes, valamelyik jobbfajtából, leginkább abból, amit majd hozzá iszunk kíséretnek. Mindig tiszta gyümölcslevet öntök hozzá, vagyis semennyi vízben nem fő, csak nagyon jófajta levekben.
A fűszerekkel még bátrabban is lehet bánni, én főzés során vagy húszszor kóstolgatom, ízesítgetem, ezt-azt öntök hozzá, mire végre kijelentem: ELKÉSZÜLT!
Az alábbi folyadékmennyiséggel viszonylag sok lé marad alatta, de ez nem baj, épp ez a cél. Hisz egyrészt finom sűrű, másrészt a további forralásoknál úgyis elpárolog belőle, és el is fogy a káposztával együtt. Ha viszont biztosak vagyunk benne, hogy az egész káposzta elfogy egyszerre, akkor úgy egy deci folyadékkal kevesebb kell bele.
Sokszor tapasztaltam, hogy több receptben igencsak rövid párolási időt írnak, azok szerint fél óra alatt kész is, de a káposztaszálak még ropognak. Én legalább egy órát, de inkább tovább párolom, mert szerintem meg pont így jó! (Ha újra felmelegítjük, úgyis tovább puhul, akkor elsőre is puhára lehet párolni!) A ropogós zöldségnek máskor jön el az ideje.
Nagy előnye, hogy jó korán el lehet készíteni, hisz akkor lesz még jobb, ha többször felforraljuk.

kacsamell_pure_voroskaposzta1kap
Párolt vöröskáposzta almával és feketeribizlidzsemmel

2 kg vöröskáposzta (lilakáposzta, 2 kis fej, vagy konyhakész)
1 ek mangalicazsír (vagy liba-, kacsazsír)
2 fej hagyma
2 db alma (pl. Granny Smith, vagy alma+körte)
5 db szegfűsz
eg (vagy 1 mk őrölt)
10 db borókabogyó, egészben
2 db babérlevél
2 tk só
200 ml vörösbor
400 ml ribizli-, szőlő-, vagy almalé (100%-os)
300 ml feketeribizlidzsem (
Pacific vagy egyéb)
60 ml (kb. 4 ek) fehérbor-, sherryecet, málna-, meggybalzsam (5-6%-os)
só, bors

Leszedem a káposzta külső héját, negyedekbe, majd azt is félbe vágom és éles késsel kisebb csíkokra szelem, közben a torzsát is kivágom. (Én két kis fej káposztát szoktam venni, mert sokkal könnyebb megtisztítani, mint a nagyot.) Egy hatalmas tálban rétegesen besózom és félórára állni hagyom. (Ez nem feltétlen szükséges, de puhább lesz tőle.) Ha besóztam, vizet ereszt, abból kiemelem a káposztát.
Egy hatalmas fazékban megolvasztom a zsírt és kissé megfonnyasztom benne a darabokra vágott hagymát (karikára is lehet vágni), de maradjon még roppanós. Adagonként ráteszem a káposztát és mindig megforgatom, majd közepes hőn el kezdem párolni (4/9). Hozzáadom a kisebb darabokra vágott almát (nem kell meghámozni), a fűszereket, a borral elkevert dzsemet, majdnem az egész gyümölcslevet és újraforrástól számítva bő óráig párolom, amíg puha nem lesz és össze nem fő. Közben nem árt néha egyet keverni rajta.
A vége felé ha szükséges, hozzáöntök még a gyümölcsléből, ízesítem az ecettel (lehet akár vegyesen is, én 2-2 evőkanálnyi fehérbor- és sherryecetet veszek, de igazán jó lesz bele egy kevés málnabalzsam is), sózom (még fél kanálnyi biztos kell bele) és bőven tekerek rá borsot. Cukor nem kell bele, hisz a lekvár és gyümölcslevek már épp elég édesek.
Napokkal előtte elő lehet készíteni, és újra felforralva remek!
12 adag kísérőként /  

* Változatok:
Hogyan tedd paleóvá? –  Lekvár helyett használj erdei gyümölcskeveréket és édesítőt. A gyümölcslevet helyettesítsd húslevessel.