jún 242012
 

A Szega Foods receptversenyén annyira felbuzdultam, hogy júniusban több fogást is készítettem rá. Lettek alkonyatban készült képek is, de időhiány miatt posztolni sem tudtam már őket a Szega oldalára. Tervezetben viszont már akkor beírtam mindegyiket, így semmi akadálya, hogy végre megmutassam őket.

Pár napja már hivatalosan is kitört a nyár, a hőmérő csak kúszik, mi meg rendre kiizzadjuk a bevitt folyadékmennyiséget, de enni kell. Ilyen melegben nem csak könnyű ételeket kívánunk, de akinek nincs a konyhában klímája, az biztos nem lesz a tűzhely rabszolgája sem ebben a kutyadöglesztő időben. Maradnak tehát a kevés főzéssel járó ételek, de egyben biztosak lehetünk: férfiembert egy üveg sörrel vagy egy, a hideg párától opálos pohárral a kezében nyugodtan odaállíthatunk a grill mellé, élvezni fogják!

Ebben a vacsorában annyi a különleges, hogy nagyon kevés zsírt tartalmaz, és még ezt is lehet csökkenteni! Kétféle halat tettünk a grillre, egy-egy kifilézett durbincsot és egy pisztrángot, mindegyik hasában nagyon sok hajszálvékonyra szelt kezeletlen citrom van, rettentő nagy üdeséget okozva, és persze friss zöld fűszer.

Citromos, zsályás pisztráng grillezés előtt
A tésztasalátához egész tojásból kevertem ki a majonézt – már ha ezt így majonéznek lehet nevezni, de ezzel a módszerrel is sikerült lefaragni a kalóriákból. A salátát természetesen bárhogy el lehet készíteni, most a sietség miatt készült így, bevallom, egy kis doboz bio gombakonzervet bontottam fel hozzá, mindenfajta lelkiismeretfurdalás nélkül.

Az igazi adu ász azonban a saláta, ugyanis semmilyen olaj nincs benne, és lám, nem feltétlenül kell egy jó salátamártásba olívaolaj; – azért tény, hogy vele sokkal finomabb, de ha nem, hát nem. A nyitja egy pici zamatos alkohol, száraz desszertbor, jól megfűszerezve, ne legyen sápadag az egész, nagyon rá lehet szokni.

Grillezésre fel, igyunk hozzá egy könnyű kis fehéret vagy proseccot, éljen a nyár!

Töltött citromos pisztráng könnyű tészta- és zöldsalátával
Töltött citromos pisztráng könnyű tészta- és pillekönnyű zöldsalátával

A halakhoz
2 db hal (most pisztráng és aranydurbincs)
1 db kezeletlen citrom
12-14 levél zsálya
2 ág rozmaring
2 ek mascarpone (egy halhoz)
só, feketebors

A könnyed tésztasalátához

100 g kisebb csavart pasta
kb. 80 g fiatal gouda sajt
150 g csiperke
1 kisebb salottahagyma
néhány kanálnyi alaplé, szükség szerint
A könnyű majonézhez
1 db tojás (egészben)
1 mk só
feketebors
1 mk cukor
1 tk Old English mustár
2 ek / 30 ml olívaolaj
kb. 3 ek / 45 ml egyéb növényi olaj
2 ek tejföl

A könnyűdresszinges zöldsalátához
2 adag zöldsaláta (rucola, madárbegy, lollo, római saláta)
4 ek száraz sherry vagy száraz marsala
2 ek méz (vagy agáveszirup)
2 ek almabalzsam / mézbalzsam (5-6 sav%-os)
só, feketebors

1. Először a hozzávalókból kikeverem a majonézt. Egy magasfalú keverőpohárba beleütöm a tojást, beleteszem a hozzávalókat és az olajat lassan adagolva botmixerrel néhány percig keverem. Ha kész, hozzákeverem a tejfölt.
A hagymát apróra vágom és besózva állni hagyom.
A sajtot kisebb kockára vágom, a gombát megtisztítom, meghámozom és a kalapját vékonyra szelem.
A tésztát sós vízben al dente kifőzöm, leszűröm és tálba teszem. Gyorsan belekeverem a majonézt, hogy ne ragadjon össze. A hagymát átöblítem és beleforgatom a többi hozzávalót. Tálalásig hűtöm.

2 A salátához előkészítem a zöldsalátát. Átmosom, kicentrifugázom és tálba teszem.
A hozzávalókból egy csavaros üvegben összerázva elkészítem a salátadresszinget.

3. A halakat megtisztítom, leszárítom. A zöld fűszereket megmosom, a rozmaringot felaprítom. A citromot megmosom és nagyon vékony karikákra vágom.
A hal hasát bedörzsölöm sóval, rákenek egy kevés elkevert mascarponét, ráfektetek vagy 3 karika citromot, ráteszem a zsályát vagy a rozmaringot. Borsozom.
Egy megfelelő nagyságú alufóliát kikenek citromos olívaolajjal, ráfektetem a halat, a tetejére is teszek citromot, zsályát, sót és borsot. Betekarom a fóliával és a grillrostra teszem vagy fél órára. Kibontva kiveszem a gerincét és a filét tálalom a citrommal.

Citromos, rozmaringos durbincs grillezés előtt

máj 212010
 

Régóta foglalkoztat az uborka és az eper párosa. Pár évvel ezelőtt találkoztam vele először, már nem emlékszem hol, könyvben, újságban, vagy éppen a világháló széles hasábjain, talán egy fotó bűvölt el, már nem is tudom. Teljesen megmozgatta a fantáziámat, egy ilyen elképesztő és lehetetlen duó mellett nem lehet csak úgy elmenni!
Képzeljétek csak el, uborka és eper! Szélesebb disszonanciát nehéz elképzelni, de ízben egymáshoz csiszolódhatnak.

Múlt héten kipróbáltam és tényleg, csiszolódtak rendesen. Szerencsésen elkaptam még az utolsó utáni és azutáni medvehagymát. Mutassatok nekem egy olyan földrajzi helyet, ahol egyszerre érik be az eper és a medvehagyma! Csomagolok és már megyek is! Ugyanis ez egy olyan klassz páros, hogy elzarándokolnék én arra a helyre, ahol pár hétig mindkettőt élvezném. Lehet, hogy április 38-áig kell várni vele, de megéri!
Ja és persze az uborka! Mert uborka, az azért van még tovább is:)

Ha már nem kaptok sehol sem medvehagymát, ne csüggedjetek, nagyon jó lesz petrezselyemmel és rucolával is. És jövőre tegyetek félre pár levél medvehagymát, ha már érik az eper. Higgyetek nekem, megéri!

Uborkasaláta eperrel és medvehagymával
Uborkasaláta eperrel és medvehagymával

1 db kígyóuborka / 2 fürtös uborka, vagy cukkini
10 db medvehagymalevél / rucola
200 g eper (tisztítva mérve)
3 ek extraszűz olívaolaj (gyümölcsösebb fajta, pl. ligúr olívaolaj)
1 ek mézbalzsam
só, frissen őrölt bors
1 csokor (50 g) petrezselyem

Az uborkát megmosom, a végeit levágom, majd hosszában négybe vágom és felkockázom. (Az uborkának most nem vágtam ki a magjait.)
A medvehagymát egyenként megmosom, leszárítom és vékony csíkokra vágom.
Az epret óvatosan megmosom, lecsumázom és elfelezem. Az egészet egy tálba teszem és óvatosan összeforgatom. Összekeverem az olajat a mézbalzsammal és
összekevertem a salátával.
A petrezselymet szintén megmosom, leszárítom, harapható nagyságúra vagdosom. (Én úgy szeretem, ha a petrezselyem harapható, nagyobb darabokban marad.) és a saláta alá forgatom.
talán 4 szeméyes adag /

okt 182009
 

Ízével ellentétben ennek a sajtos fogásnak roppant egyszerű a története.
Minap vacsorázni voltunk és mivel a helyet jól ismerjük, már öltözködés során eldöntöttem, mit választok majd. Nagyon jók a halak, remek a risottó, de kétszer valami isteni burratát is ettem ott padlizsánraguval. (Azt is reprodukálnom kell még, talán sikerül megközelítenem.)

A séf azonban újított, az étlapon ugyanis megakadt a szemem ezen a salátán: leginkább a szarvasgombás olajjal megcsöpögtetett – vagy inkább leöntött – mangó keltette fel az érdeklődésemet. Soha nem jöttem volna rá Continue reading »

ápr 292009
 

Mostantól műsorzárásig epret spárgával eszünk, ha pedig az nincs, akkor spárgát eperrel. Együtt, egymás után, vagy külön-külön, úgy is nagyon jó lesz.
Ahogy lecseng a medvehagyma, úgy nálam szinte egyszerre robbant be az eper és a spárga. Ha lenne ajtó a konyhámon, akkor szinte egymásnak adnák a kilincset, de kétség kívül lesz olyan nap is, hogy egymás mellé ültetem őket a tányéron.

Ennek a narancsos spárgának az ötlete Zsuzsától származik. Már akkor roppant megtetszett és a színe is lenyűgözött, ahogy a spárga alól elővillantak a narancssárga szeletek. Ahogy készült, csavartam is rajta, még a mártásokkal is elbabráltam egy kicsit, mert még a szám sem tudta eldönteni, melyik lenne hozzá a legjobb.
A narancsos spárga így – kicsit távolról :) – két olasz étel összefonódott változata lett. A főtt spárga főzött narancsmártással egy egyszerű és finom előétel, most pedig a sós, hagymás narancssalátát csempésztem a tetejére.
Azt a bizonyos pontot az i-re egyértelműen a fahéj tette, amit a mártásba kevertem. Nem sokat, csak épp egy leheletnyit, hogy kiérződjön. Sok nem is mehetett bele, a fahéj ugyanis még mindig Ingo Holland fantasztikus boszorkányboltjából való, abból pedig valóban elég egy csipetnyi is. Hagyományos szuperpiaci, zacskós fahéjból talán többet is beletehetünk, de kóstoljuk meg előtte! (mármint a mártást.)
A második mártás, amit kikevertem, inkább salátadressing, de ha nem savanyítjuk túl, akkor finom öntetként körülcsepegtethetjük vele a spárgát.

Markáns, kissé extrém, számomra azonban nagyon jó vacsora lett belőle! Előételnek, köretnek, könnyű vacsorának, grillezett húsok mellé kísérőnek mindenhogy jó. Ha a grillrostunk elég nagy, akkor lefedett alufóliatálkába téve a roston is megsüthetjük, de ebben az esetben ajánlatos a (zöld)spárgát előfőzni.
Csőben sült zöldspárga hagymás naranccsal
Csőben sült zöldspárga hagymás naranccsal
(Asparagi verdi con salsa all'arancia profumata di cannella)

kb. 600 g zöldspárga
1 ek olívaolaj
1 tk-nyi vaj
1-2 nagy löttyintés húslves
1 db nagy vagy 2 db kisebb, lédús narancs
2 db salotta (vagy 1 közepes lilahagyma)
1 nagy löttyintés marsala (vagy száraz vermut, esetleg fehérbor)
Mártás 1. (főzni kell)
1 db tojássárgája
2 ek alaplé
1 db narancs kifacsart leve
só, bors
2 csipet fahéj
Mártás 2. (keverni kell)
2 ek citromos olívaolaj
1 ek mézbalzsam
1 tk limoncello (elmaradhat)
só, feketebors
2 csipet fahéj

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem.
Egy megfelelő méretű tűzálló tálba olajat öntök és belemorzsolom a vajat. A zöldspárga végeit kicsit meghámozom (hogy biztos ne legyen fás), és a tálba ültetem. Meglocsolom egy nagyon kevés alaplével és lefedve 5-10 percre betolom a sütőbe.
Közben lereszelem a narancs héját, aztán meghámozom a narancsot és a fehér részeit is nagyvonalúan levágom. A hagymát hajszálvékony karikákra vágom, a spárgát kiszedem a sütőből, a fele hagymát rászórom a spárgára, enyhén sózom, rászórok egy kevés narancshéjat (mennyiségétől függ, most annyi lett belőle, hogy a fele elég volt), ráfektetem a narancsszeleteket a felfogott levével együtt és ráteszem a maradék hagymakarikát. (Annyi hagymát tegyünk rá, amennyit gondolunk, a lágyízű, édeskés salotta remek hozzá!)
Most locsolok a tetejére egy kevés vermutot vagy marsalát, esetleg fehér portóit, vagy fehérbort, kinek milye van, de a felsoroltakból kétség kívül a száraz marsala a legjobb. 

Visszateszem a sütőbe és összesen kb. 30 percig sütöm, közben egyszer meglocsolom a levével. Úgy lesz jó, ha a spárga roppanós marad, a leve pedig majdnem egészen elpárolódik. 

Közben elkészítem (valamelyik) mártást.
Az elsőnél egy kis lábasba teszem a tojássárgáját, belekeverem az alaplevet és a narancslevet, majd alacsony hőfokon, állandóan keverve besűrítem. Sózom, borsozom és fahéjjal ízesítem. Ha nem lenne sűrű, adhatunk hozzá egy pici keményítőt is, ha pedig sűrű, hígitjuk pár csepp alaplével. 
A második alapvetően egy dressing, csak össze kell keverni.
2 személyre /

ápr 272009
 

Végre itt a spárgaszezon! Igaz, mi már ettünk idén spárgát, mivel egy hónapja képtelen voltam ellenállni egy importból származó kötegnek, így egyszerűen sütve nálunk már akkor bekopogott a spárgaszezon.

Ezt a változatot sem bonyolítottam, időhiányban szenvedőknek viszont kimondottan kellemes, friss, üde vacsora lesz belőle. A spárgát most nem sütöttem, hanem szokásos módon pároltam, de a kevéske főzőlevet is igen koncentráltra hagytam. Ezt később egy kevés borral és a spárga levágott héjával még be is redukáltam, majd leszűrve és lehűtve betettem a fagyasztóba, hogy később fel is használhassam.
Ami feldobta a spárgát, az a petrezselymes rucola volt, ami nyomokban emlékeztet a ligúr zöldmártásra, a salsa verde-re, de egyáltalán nem az. Saját kreáció abból, amit frissen kaptam és ami épp a kezem ügyébe akadt.
(Aki nyomon követi a blogon megjelenő recepteket, láthatja, hogy gyakran csempészek rucolát ide-oda, hisz markáns ízét nagyon kedveljük, de nem csak magában esszük. Lásd a “rucola”-cimkét! Kisebb darabokra vágva és egyéb zöldekkel kombinálva pedig fantasztikusan jó párosításokat érhetünk el, kisebb mennyiségben szinte fűszerként lehet használni!)

A sonka volt a másik, ami hihetetlen sokat dobott a spárgán! Most aosta-völgyi (Valle d’Aosta) levegőn szárított sonkát vettem (Prosciutto crudo di Bosses), ami hasonló eljárással készül, mint a pármai és a San Daniele-sonka, csupán sósabb. Azonban bármilyen, levegőn érlelt sonka fantasztikusat alkot a spárgával! Csupán arra figyeljünk, hogy a sonka és a spárga mellett szereplő szósz vagy mártás ízerősségben azonos szinten legyenek, egyik se nyomja el a másikat!

Hozzá egy RoséSecco-t ittunk, mely Ízbolygó-ék borospincéjéből származik (ezúton is köszönet érte:), és ami nemcsak ízben, de színben is remekül harmonizált, ugyanis a Rosé ugyanabban a teltebb lazacszínben pompázott, mint a sonka.

Összefoglaló spárga-receptgyűjtemény a magyarnyelvű gasztroblogokból ITT található.

sparga_rucola_sonka1

Fehérspárga petrezselymes rucolasalátával és sonkával
(Asparagi bianchi con rucola e prosciutto crudo)

A spárgához
600 g fehérspárga
kb. 300 ml víz
1 ek cukor
1 mk só
1,5 ek sherryecet (vagy fehérborecet)
1 tk-nyi vaj
A zöldfűszersalátához
kb. 80 g rucola
kb. 40 g petrezselyem (2 kis magyar csokornyi)
1 db salottahagyma (kisméretű)
1 db tojássárgája (elhagyható)
2 ek olívaolaj
1 ek mézbalzsam (mézborból erjesztett ecetbalzsam)
1 ek-nyi kapribogyó
só (amennyi szükséges)
feketebors, frissen őrölve
Az összeállításhoz
8-10 szelet levegőn szárított sonka
néhány szem főtt burgonya (ízlés szerint)

A spárgát a szokásos módon megtisztítom. Egy méretes lábosban felforralom a vizet az összes hozzávalóval együtt és alacsony hőfokon 12-15 perc alatt roppanósra párolom a spárgát.

A rucolát és a petrezselymet alaposan megmosom, kicsapkodom és közepesen apróra vágom.
A dressinghez egy kisebb tálba teszem a tojássárgáját (ez elhagyható), majd az olajjal és az ecettel egyneművé keverem. Beleteszem a (z esetleg mozsárban durvára tört) kapribogyót, a hajszálvékony szeletekre vágott salottát és sózom, borsozom, hogy kerek legyen a mártás. A saláta alá keverem és állni hagyom.

Tálalásnál a rucolára ültetem a spárgát és összecsippentett, hajszálvékony sonkaszeletekkel tálalom. Ha elegánsabban szeretnénk tálalni, készítsünk dupla mennyiségű mártást és a felét pöttyintsük a spárgára is.
2 személyre / 

sparga_rucola_sonka2

Sze 152008
 

Pár hónappal ezelőtt két különböző üveg nagyon finom, válogatott mézet kaptunk ajándékba. Megkóstoltam, és annyira különleges volt mindkettő, hogy úgy gondoltam, nem csak teába, salátába megy, hisz arra vétek is lenne, hanem az egyik legnemesebb formában fogyasztjuk majd el.
Sajtra akartam csorgatni, ezért – mivel épp Pesten voltam -, elmentem a szuper sajtboltba, ahova gyakran járok és olyan sajtokat kerestem, amik remekül harmonizálnak majd a mézeimmel.
Az egyébként nagyon jól felkészült eladónő nem tudott segíteni, mivel még sosem hallott efféle dologról. Viszont rendkívül segítőkész volt, végigkóstoltatott pár sajtot, míg kettőt ki is választottam és megígérte, hogy a maga részéről utánanéz ennek a sajt-méz dolognak.

Formaggio, noci e miele
Ez a képet a Black Bird Blog-ról kölcsönöztem. Látványosan kifejezi a sajt, a méz és a dió kapcsolatát.

Nagyon sajnáltam a dolgot, mivel az olasz régiós konyhákban nem ritka az efféle társítás. Természetesen én is Itáliában ismerkedtem meg vele, és csak azt tudom mondani, hogy még a finnyásabb, amúgy sósat édessel soha! nem evő férfiembereknek is ízlik a dolog! Talán ránézésre ritka és bizarr párosnak tűnik, de a legtöbb vendég nagy barátja lett, még azok is, akik a sült camembert soha meg nem ennék ribizlimártással!

Ez az előétel-módi pedig nálunk is gyakorlattá válhatna. Kiváló sajtokat már egyre több helyen lehet kapni, a finom termelői mézeinkről pedig méltán híresek vagyunk: akkor miért is ne??
Természetesen mint minden egyszerű, de nagyszerű ételnél itt is az alapanyagok minősége a kulcsszó. Semmi gondom a trappista sajttal, amíg az a reggeli vajaskenyeren nyugszik: de a műanyag flakonos macis virágmézet rácsorgatva még se várjunk valami frenetikus, szájtátós kulináris hatást:-))
Egy ilyen horderejű gasztroélményhez mélyebben kell majd a sajtboltban is a zsebünkbe nyúlni, de megéri!! Nagyon jó választékot állíthatunk össze magunk is, nem kell már a határon túlra bevásárló portyára mennünk.
Vegyünk például fiatal gorgonzolát (gorgonzola dolce), méz mellé ez a leggyakrabban bevetett sajt, nem is ok nélkül. Az erősebb piccante könnyen túlharsogná a lágy mézet, de azt is kipróbálhatjuk. Remek páros a közepesen érett pecorino akácmézzel, a többféleképpen készült friss caciotta pedig talán a kesernyésebb gesztenyemézzel a legszebb. Az alpesi sajtok mindig jól bejönnek, próbáljuk ki őket sorra, előbb-utóbb meglesz az a méz, amivel az íze a legtökéletesebben tör majd elő. Egy érettebb Gruyère (nem csak olasz sajtokkal próbálkozhatunk!) Appenzeller, Comté vagy valamelyik Tomme típusú sajthoz nem nehéz megtalálnunk mézünket, a spanyol Manchegot pedig akár hársmézzel is fogyaszthatjuk (figyeljünk az éles kontrasztra!), hozzá pedig talán egy pohárka Amontillado illik a legjobban. Ebben az esetben pedig akár desszertről is beszélhetünk.
A bivalymozzeralla ugyan elég semleges, de egy karakteresebb mézzel, olívaolajjal és egy kevés gyümölccsel belőle is maradandót alkothatunk, de ne feledkezzünk meg arról sem, milyen finom tud lenni egy tálkányi friss, finom ricotta, ha illatos mézet csurgatunk rá!

Ezt a sajttálat Umbriában ettem ezzel a salátával, és annyira megtetszett, hogy rekonstruálnom kellett. Három fajta umbriai sajtot kaptam egy nagy marék felvágott radicchioval és dióval együtt, az ízesítését pedig rám bízta a tulaj. De jó hozzá a rucola, vagy bármilyen markáns ízű zöld is.

Most a gorgonzola és a pecorino mellé fenyőmagmézet vettem, a radicchiora pedig citromos olívaolajat és mézbalzsamot csorgattam. A citromos íz kicsit kilógott a sorból, de ehhez volt kedvem, a mézbalzsam viszont telitalálat(nak bizonyult).

Sajttál mézzel és diós radicchioval

Sajttál mézzel és diós radicchioval
(Selezione di formaggi con miele)

16-20 szelet sajt
4 ek méz (kiváló minőségű termelői méz)
¼ fej radicchio
2 maréknyi dió, durvára törve
1,5 ek olívaolaj
½ ek mézbalzsam (vagy: sherry-, balzsam-, fehérbor- esetleg málnaecet, stb.)
só, bors, frissen tekerve
kevés petrezselyem, felvágva

A sajtot legalább egy órával tálalás előtt kiveszem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű legyen. Közepes vastagságú szeleteket vágok és elrendezem a tányéron. A radicchioról lefejtem a külső leveleket és vékony csíkokra vágom. A tányéron olajjal és ecettel meglocsolom, sózom-borsozom és diót szórok rá. Kevés vágott petrezselyemmel díszítem.
2 személyre /

máj 092008
 

Ha eszembe jut egy-egy – számomra szokatlan és még ismeretlen – alapanyagtársítás, akkor rendszerint megnézem a világhálón, eszébe jutott-e ez másnak is. Többnyire nem veregethetem magam vállon, hisz a legtöbb izgalmas kombináció már foglalt és régóta gazdára talált. Miért is épp én lennék az, akinek először eszébe jut a tengeri moszat, a szőlőhegyi őszibarack és az afrikai vadászpinty fazékban való, spontán házasítása? (Ne tessék kipróbálni, most találtam ki.)

Most viszont hasonló dolog történt, legalábbis kulináris fantáziám legújabb eredménye leves formájában nem köszönt szembe a világhálón! Találtam ugyan spárgás almakompótot (hmm, nem is rossz), almás spárgasalátát és természetesen fűszerezett köret formájában is, de a leves – stippi-stoppi, húú, az az enyém!!

Nem nagy történet az egész, árválkodott egy köteg spárga a hűtőben, és néhány szem Granny Smith, meg egyéb gyümölcsök is, de azokat nem tudtam beépíteni a levesbe. Összefőztem, ízesítettem, de fűszer már nem akaródzott bele, szerintem így, természetes ízeivel maradt a legfinomabb. Talán egy szárzellert elbírt volna még Continue reading »

ápr 222008
 

Vannak ételek, amelyek a véletlennek köszönhetik létüket. Olyan ételek is vannak, amelyek, bár végtelenül egyszerűek, mégis kerek egészet alkotnak.
Friss tonhalat akartunk enni, egy kissé bonyolult receptet szerettem volna vacsorára újjáéleszteni. A halasfiú viszont a csodaszép tonhalat mégis túl vékony szeletekre vágta (legközelebb vonalzóval megyek halat vásárolni), ezért hazaérve módosítanom kellett a menüt.
A centi vastagságú halszelet ugyanis kiválóan alkalmasnak mutatkozott arra, hogy gyengéden kisütve, szinte még nyersen egy friss salátával együtt kerüljön asztalra. Legnagyobb erénye a gyorsasága és az egyszerűsége maga: friss, üde, zamatos.

De hogy ne legyen a dolog ennyire unalmas, megcsavartam egy újabb ízzel: a mézecettel készült salátára ültetett tonhalcsíkok mellé pici tálkában 25 éves, sűrű, sziruposan folyó balzsamecetet adtam, ebbe tunkoltuk a halcsíkokat. 25 éves a legöregebb balzsamecetem, de még korosabbat is elbírt volna:-), ha lett volna.
A balzsamecetes dipet még hosszan lehetne variálni, de akkor már nem lenne egy egyszerű vacsora.
Tonhal steak balzsamecettel és salátával
Tonhalsteak balzsamecettel és vegyes salátával
(Tonno arrosto con aceto balsamico e insalata mista)

1 ek olívaolaj
2 szelet friss vörös tonhalfilé
só, bors
kb. 2 tk balzsamecet (ABT, 25 éves)
A salátához
100 g vegyes saláta (római saláta, radicchio)
4 ek olívaolaj
2 ek mézbalzsam
1 mk méz
½ mk só
bors, frissen őrölve

A salátákat leveleire szedem, megmosom, kézzel darabokra tépem és kicentrifugázom. Összekeverem a dressinget és elvegyítem a salátával.
Egy serpenyőben forróra hevítem az olajat, beleteszem a tonhalszeleteket és az oldalukat egyenként vastagságuktól függően legfeljebb másfél percig sütöm. (A hal barázdáit egy késsel óvatosan széthúzva látjuk, mennyire sült át. Csak a külső burkát süssük, a belseje maradjon nyers.) Gyengén sózom, borsot tekerek rá és néhány perc pihentetés után szeletekre vágom.
A salátát tányérokra halmozom, ráteszem a tonhalcsíkokat és gyűszűnyi tálkában melléteszem a balzsamecetet.
2 személyre /

aug 212007
 

Lassan közeledünk a vacsoránk vége felé, a főételnél hiányzik még a karamellizált paradicsom.
Nem arattam vele osztatlan sikert a tálalásnál, pedig szerintem igazán jó találat volt frissítő, zamatos köretként a szarvasragu és a sajtos polenta mellé. Ez egyfajta átmenet a sült és a készre aszalt paradicsom között, attól függően, meddig hagyjuk a sütőben.
Aztán elérkeztünk a desszerthez (ami sajnos nem a tervezett szerint valósult meg) és már csak egy-két fagylaltgombócra lett a társaságnak kapacitása.
Férjem ekkor megszólalt: “Vedd csak elő azt a kecskesajtfagylaltot is!” Na de hallani kellett volna azt a félre nem érthető, apró kis élcet a hangjában! Ez a fagylalt neki, ki tudja, miért, valami oknál fogva nagy mumus. Egy évek óta dédelgetett, rakosgatott receptet pár hete elkészítttem, akkor kipróbálta, de egy nyalat után közölte, .. na ezt inkább nem írom le. Szóval nem igen ízlett neki – na jó, mentsége, hogy ő a gyümölcsfagylaltokat szereti inkább – pedig szerintem zseniális! A nemtetszése azért nem tépázta meg a lelkemet, ezért itt is az asztalra, illetve tálkákba került. Csak úgy, egyedül. Erre barátnőm megszólalt: “Hmm. Ez nem is rossz az aszalt paradicsommal.” és bekanalazott egy piros félgömböt egy kanálka kecske mellé.

Hát így lett születőben ez a recept.

Ezek után valami “alávalót” kellett már csak keresnem. A sors úgy hozta, hogy másnap orvosi váróban ücsörögtem és mivel sajnos elég sokat járok mostanság ide (nem kell aggódni), már az összes újságot kiolvastam. Hétfő lévén, volt új is, persze én az újságokat a vége felé kezdem nézegetni, a recepteknél. És tessék, azonmód szembejött velem az alávaló, egy mandulás kosárka képében! A hozzávalókat gyorsan bepötyögtem a  telefonomba, (apró dolgokat változtattam rajta) és íme, kész lett az adaptált desszert. Nem mindennapi, de éppen ezért olyan klassz. Nem túl édes, kellően megvan benne az egyensúly. A paradicsom így, desszertnek édesebb, húsos köretnek a plusz cukor talán már sok lehet, a kosárkák ropogósak és kimondottan gazdagok ízben, nem olyan fűrészpor alátét, mint egy sima fagylaltos ostya. 
Másnap a férjem a manduláskosárkájára kért banánfagylaltot és a maradék grütze-t, és felsóhajtott: “De hát miért nem így tálaltad?” Csak.   

Kecskesajtfagylalt mandulakosárka karamellizált paradicsom

Kecskesajtfagylalt manduláskosárban, karamellizált paradicsommal

A manduláskosárhoz
2 db tojásfehérje
100 g mandula, darabosan
70 g kristálycukor, finomított
15 g búzaliszt (1 lapos ek)
20 g vaj, olvasztva
1 csipet só

Egy keverőtálban a tojásfehérjét villával kissé felverem, majd hozzákeverem az összes hozzávalót. Félórára hidegre teszem pihenni.
A sütőt légkeverésen 180 °C-ra előmelegítem. Egy tepsit sütőpapírral kibélelek (vagy szilikonlapot teszek bele) és a masszából egy evőkanállal segítségéevel 6 darab lapos, lehetőleg kerek, 10 cm széles halmokat teszek rá. 10 percig (esetleg 12 percig) sütöm, amíg a széle barnulni nem kezd. Ekkor egyenként kiveszem a lapokat (a szélüket egy késsel körben óvatosan fellazítottam) és egy tálka megfordított aljára teszem és körben jól lenyomkodom. (Mindezt érdemes nem puszta kézzel végezni, mert forró.) Igy teszek a többivel is. (Én három tálkát készítettem elő, a negyediknél már megkötött az első, azt óvatosan lefejtettem a tálkáról és folytattam tovább.) Felhasználásig lazán, egymásra téve alufóliába tekerem a kosárkákat, igy jó pár napig ropogósak maradnak.

A kecskesajtfagylalthoz
180 g kristálycukor
180 ml víz
300 g kecskekrémsajt, vagy
     150 g kecskekrémsajt
     150 g friss krémsajt
4 ek citromlé, frissen facsarva
4 ek narancslé, frissen facsarva
1 ek mézbalzsam (vagy fehérborecet)
1 tk zöldbors, durván szétnyomkodva (vagy üveges)
1 csipet só

Cukorszirupot főzök és hagyom teljesen kihűlni. Egy keverőtálban szétnyomkodom a krémsajtot, hozzáadom a cukorszirupot és a többi hozzávalót. Közben érdemes ízlelgetni, kinek hogyan lesz jó. (Mennyi ecetbalzsam vagy citromlé, mennyi bors, esetleg üveges, eltett bors mehet még bele, hogy harmonikus legyen.)
Lehűtöm és elkészítem a fagylaltot. (A fagylaltból természetesen több lesz, mint az ehhez szükséges mennyiség.)

A karamellizált paradicsomhoz
12 db koktélparadicsom (vagy kisméretű paradicsom)

feketebors, őrölve
porcukor
2 ek olívaolaj

A sütőt alsó-felső hőn 160 °C-ra előmelegítem.
A paradicsomokat félbevágom és nyitott felükkel felfelé egy helyes kis tűzálló tálba helyezem. Sózom és borsot tekerek rájuk, majd kiskanál segítségével mindegyikre egy kevés porcukrot szórok. Megöntözöm az olívaolajjal. (Itt használhatunk ízesített olajat is, a fantáziának nincs határa!)
Betolom a sütőbe és attól függően, mennyire szeretném a paradicsomot aszaltszerűen, alacsony hőn sütögetem. Legalább 1 órát érdemes benthagyni, de két óra alatt még ízletesebb lesz. Értelemszerűen minél alacsonyabb a hő, annál több időre van szüksége, de annál ízesebb is lesz a paradicsom.
Ha késznek gondolom, (ez lehet 30 perctől két és fél óráig bármi) kiveszem, még egyszer porcukrot szórok a tetejére és a cukrot egy karamellizáló pisztollyal megolvasztom. (Ez a mozzanat elmaradt a szarvasragunál, de ennél a fagylaltnál nem hagynám ki.) Akinek nincs ilyen alkalmatossága, az tolja a grill alá, vagy hagyja el, esetleg tegyen rá már az elején több cukrot. 
Ha már nekiállunk, érdemes nagyobb adagot betolni a sütőbe, mert jó pár napig eláll. 
6 személyre

jún 092007
 

Ezzel a párossal már akkor szemeztem, amikor Beatbull elkészítette. Amikor azonban Lila Füge is megvalósította, belevágtam. A férjem ugyan kézzel-lábbal tiltakozott, mivel meg nem eszi a gyümölcsös, édes húst (eddig, mert mint a későbbiekben látni fogjuk, megfelelő kiszerelésben eszi ő azt), ezért a csirkehusin osztoztunk, de a spárgát neki a szokott, mezei módon sütöttem, és csak a sajátom lett epres. A recept azonban 2 személyre szól.
Azért lett ebből önálló bejegyzés, mert bár szinte teljesen Lila Füge vonalát követtem, de ami az édességet illeti, ott néhány apróságban eltértem.
A csirkéhez tettem még némi mézbalzsamot, de Lila Füge verziója is csak kellemesen édes lett, magamnak ezt épp így tálaltam volna. 
A spárgát vele szemben olajban sütöttem ki és mellette felhevítettem az epret, ez már nem kapott több mézet, az én ízlésemnek épp elég volt az eperből kioldódó édesség is. A mártást sem sűrítettem – mert nem volt mit. Az egész 1 perc alatt 2 kanálnyira besűrűsödött, így dobtam hozzá az epret és a zöldborsot.
Kísérleteztem még grappával (mert mindig oda nyúlok először), de be kellett látnom, hogy itt a konyak, a borpárlat a legjobb. Én Osborne Veterano brandyt használtam.
A körete vízben főtt újburgonya lett.

Sült epres spárga mézes csirkével

Sült epres spárga mézes csirkével

1 db csirkemellfilé (350 g)
1 ek olívaolaj
2 ek ásványvíz
2 ek méz
1 ek mézbalzsam
Az epres spárgához
2 ek medvehagymás olívaolaj (vagy sima)
400 g fehér spárga (10 db)
3 ek konyak (brandy, vagy egyéb borpárlat) 
200 g eper

zöldbors, őrölve
10 szem páclében eltett zöldbors (üveges)

A csirkemellet megmosom, leitatom, majd szeletkékre vágom. Ujjal kicsit szétnyomkodom, majd sót tekerek rá. Egy serpenyőben felforrósítom az olajat, beteszem a hússzeleteket és mindkét oldalukat megpirítom. A hőt kissé leveszem (5/9) alálocsolok egy kevés vizet, majd borsozom és hozzáadom a mézet. Mikor forgatva majdnem kész, alálocsolom a mézbalzsamot is és elzárom. Kis pinentetés után a húsérméket alufóliába csomagolom és beteszem a sütőbe felhasználásig. (Ha túl lassú vagyok, akkor a sütőt 50 °C-ra felmelegítem.)
A serpenyőben maradt pecsenyelevet (ha maradt) olajjal 2 evőkanálnyira kiegészítem, felforrósítom és beleteszem a közben megtisztított és 4 cm-re vágott spárgát, a feje nélkül. Sózom és 10 percig párolom.
Közben előkészítem az epret: megmosom, lenyesem a bajuszát, a szemeket félbe vagy negyedbe vágom, majd 2 darabot villával összetörök.
Mikor a spárga majdnem kész, hozzáteszem a spárgafejeket, aláöntöm a konyakot, ami szinte azonnal sisteregve a felére csökken. A serpenyőben a spárgát a szélére tolom, és a lébe keverem a tört epret. Hozzáadom az üveges zöldbors szemeket, a felvágott epret és az egészet egyszer óvatosan összeforralom, hogy az eper ne törjön össze.
A fóliából kiveszem a húst, és az epres spárgával tálalom.
2 személyre /

Borajánlat:
Rosato "Terre Lontane", Val di Neto, I.G.T. 2005
Ez a kalábriai rosé gaglioppo és cabernet franc párosa. Száraz, meggyre és málnára emlékeztető, harmonikus savakkal rendelkező bor.

Aubergine borajánlata:
Riverview Chardonnay-Pinot Grigio, 2002
A tolnai borvidék egyik gyöngyszeme, a telt, nehéz chardonnay nagyon jól kiegészül a szürkebarát fűszeres, gyümölcsös illatával.

máj 182007
 

Húsvét után mindenből lett egy kis maradék, és semmiből sem lehetett már egy önálló fogást készíteni. 
Ekkor belekezdtem legkedvesebb tevékenységembe: mindent kipakoltam a konyhaasztalra, aminek el kellett tűnnie, alaposan végigmustráltam, mérlegeltem, először fejben aztán a konyhában is elkezdtem főzni. Közben mértem és jegyzeteltem.
A salátában egyenlő arányban van spárga, cukorborsó és cukkini, az egészet pedig még melegen összekevertem a mártással (kinek melyikkel) és vékony sonkaszeletekre halmoztam, amit egy ecsettel szintén bekentem a mártással. A babcsíra is maradék volt, de hihetetlenül kedvezően kiegészítette a zöld, még meleg, ropogós salátát. A family style arra utal, hogy kétféle dressinget készítettem: öszekevertem C&V uborkasalátás dressingjét, bár túl sósnak találtam, így az kevesebb sóval készült. Férjem ezt megkóstolta, közölte, neki az nagyon jó lesz. Ugyan nem tudta, mi készül, ezért kevertem egy másikat is, mert egy más ízvilággal is ki akartam próbálni. 
A másikhoz zöldcitromos olívaolajat használtam, ami nagyon jó választásnak bizonyult. Ez hasonlóan készül, mint a limoncello (olajba citromhéjat kell áztatni)
Olyan jól sikerült a saláta, hogy ezen a néven mindenképp bevonul a repertoárba, viszont akkor megint csak lesznek maradékok :-(( Abból meg egy újabb saláta:-)
A saláta alján bőven maradt öntet, ezt kikanalaztuk, de puha kenyérrel nyugodtan el lehet pusztítani.

Összefoglaló spárga receptgyűjtemény a magyarnyelvű gasztroblogokból ITT található.

Meleg zöld saláta sonkaágyon

Meleg zöld saláta sonkaágyon, family módra

½ ek vaj
1 ek olívaolaj
4 db zöldspárga
100 g cukorborsó
3 db újhagyma
½ db cukkini
½
 db kígyóbuborka
125 g mungóbabcsíra
3 ek víz (vagy alaplé)
½ mk só
bors, tekerve
    + 4 szelet nagy bármilyen sonka
A férfias öntethez

4 tk rizsecet
½ mk só
2 tk cukor
3 tk szezámolaj
1 gerezd fokhagyma
A nőies öntethez 
♀  
1 ek mézbalzsam
½ mk só
2 tk porcukor
3 ek zöldcitromos olívaolaj

Először elkészítem külön-külön a dressingeket, hogy kéznél legyenek.
A vajat és az olajat egy lábasban felforrósítom, majd először beleteszem a 3 cm-es darabokra vágott spárgát (a fejét félreteszem, az csak a végén kerül bele) és a félbevágott cukorborsót. Néhány perc párolás után beleteszem az apró korongokra vágott újhagymát és a negyed szeletekre vágott cukkinit. Hozzáteszek néhány kanál vizet, de ne legyen sok! Pár perc alatt ropogós lesz, a végén hozzáteszem a félbevágott és kimagozott, majd szintén negyedkarikákra vágott uborkát, és a legvégén a csírát. Igy minden épp egyidőben lesz roppanós és nem fő szét. Közben keveset sózom, ne sokat, mert a dressing már sós lesz!
A salátát ketté szedem és megforgatom a mártásokban. (A másodikat a lábasban végeztem el.)
Egy tányér aljára teszek 2-2 szelet sonkát, hogy középen fedjék egymást, a sonkára borsot tekerek, (esetleg ecsettel vékonyan be lehet kenni a mártással vagy csak olajjal) majd a közepére halmozom a meleg salátát. Természetesen az egészet egy mártással is meg lehet csinálni.
2 személyre

Borajánlat:
Emporio Nero d’Avola / Sangiovese, Sicilia, 2003
Aubergine borajánlata:
Gál Tibor, Viognier, 2005
Különleges bor egy hazánkban igen ritka szőlőfajtából. Egzotikus fűszeres ízekre emlékeztető, erős, fás jegyekkel bíró bor; fogyasztás előtt mindenképpen szellőztessük.

ápr 062007
 

A múltkoriban készített vörösborban párolt chorizo annyira meghozta a kedvünket a folytatásra, hogy elhatároztuk: tapas-vacsora lesz. 

Összeállítottam, megvettem, megfőztem, lefotóztam, megettük. Az eredmény ha nem is sorrendben, de szép sorjában látható lesz, mert akkora sikere lett! (A teljes vacsora listáját a végén majd egyenként belinkelem.) Egy-egy fogás 2 személyre szól, de ha 4-5 ember eszeget többfajtát, akkor senki sem marad éhes. Spanyolországban úgy szokás, hogy még a legkisebb tálhoz is annyi villát adnak, ahányan körülülik az asztalt.
Na jó, tényleg van vele szöszmötölnivaló, az igaz. Egy részét elő lehet készíteni, sőt jobb is, ha áll néhány órát.

Mivel azonban nincsen tapas sherry nélkül (már csak azért sem, mert jó néhány fogásban önmagában is van sherry), ezért úgy gondoltam, ejtek majd később egy-két szót róla is. Sherryt ihatunk előtte csak egy pohárkával is, a vacsora további részét pedig vörösborral öblögethetjük.

Nem kell megijedni, ha nem találunk eredeti chorizot, de egy szép darab serrano vagy ibérico sonkával sem ajándékoztak meg! (Ezek önmagában kitűnőek, de ha mást is adunk mellé, mint például egy ilyen intenzív ízű salátát, akkor a hangsúly nem feltétlenül a sonkán lesz.) Ami most készült, azt is nagyon jól lehet helyettesíteni, nem kell mindig az eredeti. Ennél most valóban chorizot vettem és olasz pármai sonkát használtam, de durvább szalámit is felvághatunk hozzá, a sonka helyett pedig vehetünk akár pancettát is, vagy a húsvéti sonkából is szelhetünk hajszálvékony szeleteket, úgy is nagyon jó lesz. Vagy vegyünk bármilyen, kétfajta finom, igényes szalámiféleséget. A lényeg ugyanis a szőlősaláta, ami olyan intenzív lesz a bőséges, frissen felvágott  rozmaringtól, hogy az egész valami fenséges harmóniát alkot. (A maradék rozmaringot később le is lehet fagyasztani, áganként vagy a tűleveleit felvágva eltenni.) A saláta meg önmagában is bárhol megállja a helyét. Ha valaki tovább akarja kínozni az ízlelőszerveit, tehet még a salátához félbevágott, fekete olívabogyót is. Fontos azonban, hogy a szőlőt magozzuk ki, én a fehérszőlőt mag nélkül kaptam, csak a kékszőlőt kellett megmunkálni egy kiskanállal.   
    

Chorizo-tál rozmaringos szőlősalátával

A tálhoz
100 g chorizo (szalámi, paprikás kolbász, vagy egyéb)
100 g sonka (serrano, pármai sonka, vagy bármi egyéb)
A szőlősalátához
300 g szőlő, vegyesen
4 ek olívaolaj
2 ek citromlé (½ db citrom leve, vagy mézbalzsam)
1 ek méz (vagy barna cukor)
2 ág rozmaring
½ mk só
bors, frissen őrölve

A szőlőszemeket félbevágom és ha épp nem magnélküli, akkor egy mokkáskanál segítségével kimagozom az egészet. A hozzávalókból elkészítem a vinaigrette-t. A rozmaringágról leszedem a leveleket és apróra vágom, majd hozzávegyítem. A vinaigrette lesz a lelke a salátának, ezért legyen markáns ízű, pikáns, de harmónikus.
Egy tálra elrendezem a hajszálvékonyra szelt chorizot (vagy szalámit, stb.) és a sonkaszeleteket, majd mellé vagy ráteszem a szőlősalátát.
Puha fehér kenyér, ciabatta a legjobb hozzá.
2 személyre / 601 kcal / 39 g zsír / LF30 58,7%

feb 172007
 

Nem kell megijedni a hosszú címen, amilyen hosszú, annyira könnyű elkészíteni. Több részből áll, amit külön-külön is lehet variálni.

A paradicsommártás ezúttal egyszerűbb kivitelű lett, nem cifráztam, viszont minden egyidőben készen is lett. Mivel apróra darabolt paprikát is tettem bele, ezért a passzírozott paradicsom a legmegfelelőbb. (Nem püré, és nem ivólé! A “Passata di pomodoro” feliratút kell keresni, ha jól emlékszem, a Mutti és a Despar márkát otthon is lehet kapni. Ha valaki tud még ilyet, nyugodtan írja meg. Köszönöm) A mártásban nincs hagyma, (Szükségből kreáltam ilyenre, mivel épp elfogyott a hagyma, ezért némi kóstolás után fűszerekkel feltúrbóztam.) ami jócskán lerövidíti a főzési időt, de akinek van ideje, természetesen tehet bele.

Szárnyasként pulykasteaket használtam, de a csirkemell is nagyon jó természetesen, hamarabb is kész van. Éles késsel a húst vízszintesen mélyen pillangóvágással bevágtam (ha szétnyitom a húst, pillangóformája lesz) és ráhelyeztem a sajtot. A sajtválasztás nem egyszerű, én egy igen aromás sajtot kerestem: taleggiot néztem ki, ez nem volt, (a Mamma a sarki boltban már bezárt) viszont francia Morbier-t kaptam, ez igen jó választásnak bizonyult. Mondjuk kicsomagolásnál erősen megcsapott ama sajtnak ama erős illatja….. de sütésnél ez a legjobb, nem kell tőle félni. A legjobb egy lágy, intenzív, érlelt sajt, vastag szeletre vágva. Nem kell összetűzni a hússal, csak ügyesen átforgatni.

A gremolata (magyarul itt, angolul itt, C&V-nél itt) ezúttal nem a hagyományos verzió. (Ez egy olasz kence, amit hagyományosan a híres ossobuco-hoz, a milánói módra készült párolt borjúlábszárhoz tálalnak, és apróra vágott petrezselyem, fokhagyma és reszelt citromhéj bőséges, intenzív keveréke.) Ezúttal narancshéjból készítettem némi olívaolajjal és mézbalzsammal dúsítva, ami nagyon jól harmonizált a – picit édeskés – paradicsommártáshoz. A narancsnál meg kell jegyezni, hogy csak kezeletlen narancsot vegyünk – tudom, nehéz találni, viszont a legtöbb az eltarthatóság miatt viasszal van felületkezelve, és ezt jobb nem elfogyasztani….  Ha valaki nem találna bionarancsot, akkor sajnos nem tudok rá alternatívát mondani. Akkor legyen inkább citromhéj, de az is kezeletlen.
A komplett vacsora fél óra alatt kész van, igazából 4 személyes kisebb adag, de 2 fő is simán megbírkózik vele. Jázminrizst adtam hozzá.

Sajttal töltött szárnyas paradicsommártásban, narancsos gremolata-val

A gremolata-hoz
1 csokor petrezselyem
1 db narancs reszelt héja
2 gerezd fokhagyma (esetleg 1)

bors, őrölve
1 ek olívaolaj (kóstolás szerint)
1 ek mézbalzsam (kóstolás szerint)
A paradicsommártáshoz
500 ml passzírozott paradicsom (Passata di pomodoro, pl. MUTTI)
2 gerezd fokhagyma
2 tk gyömbér, őrölve
1 tk koriander, őrölve
1 tk barna cukor vagy 1 ek méz
½ mk chilipehely (opcionálisan)
½ mk fahéj, őrölve
1 db narancs leve (kóstolás szerint)
1 mk só
bors, tekerve (½ mk)
1 db piros kaliforniai paprika
A töltött szárnyashoz
500 g szárnyas (pulykasteak, csirkemell)
4 vastag szelet sajt (5 mm, morbier, munster, taleggio)
1 ek olívaolaj
só, bors

Gremolata – Először ezt készítem el, mivel ez állhat.
A petrezselymet igen apróra vágom (vagy beteszem az aprítóba), majd hozzáadom a megmosott és megszárított narancs reszelt héját, a préselt fokhagymát, sózom és borsot tekerek rá, majd állagától függően kevés olajjal és mézbalzsammal elkeverem.
Rizs főzése
Ekkor felteszem a rizst főni.
Paradicsommártás
A paradicsomot beleöntöm egy lábasba és kis hőn elkezdem forralni (4/9). Beleteszem az összes hozzávalót (nekem így volt jó, ez egy kissé keleties ízvilág lesz, chili nélkül pedig nem lesz csípős.) Ha ízre megfelelő, elkezdem a csirkét előkészíteni. (Ugyanis így lesz egyszerre kész.) Majd beledobom az apró kockákra felvágott paprikát és ezzel pontosan 8 percig párolom, így lesz roppanós. (Én a konyhai órát is beállítom, hogy biztosan ne lépjem túl az időt.)
Töltött szárnyas
Közben pillangóvágással bevágom a húst, belülről borsozom, beteszem a sajtszeletet, kívülről is só-bors, majd olajat teszek egy serpenyőbe és megvárom, amíg az olaj teljesen forró lesz. (Akkor forró, ha egy apró kenyérszelet beledobva 15 ms alatt megpirul.) A hús ugyanis csak sütésre felhevített olajban sül meg idő szerint. Ekkor beteszem a husikat és mindkét oldalát 4-4 percig sütöm, közben óvatosan megfordítom. A sajt kiolvad belőle egy kicsit, de ez nem baj, lapáttal rá lehet simítani a húsra.
Egyszerre kész van, egy tányérra halmozom a mártást, ráültetem a szárnyast, annak a tetejére pedig bőven gremolata-t halmozok. Jázminrizst adok hozzá.
2-4 személyre / 

Borajánlat:
Bardolino Classico, Zeni, Veneto, 2005
Aubergine borajánlata:
Dúzsi Kékfrankos Rosé 2006
Halovány színű, eperre és banánra emlékeztető illatvilágú, gyümölcsízű savakkal bíró bársonyos bor.

jan 292007
 

A maradék felhasználásának egyik gyors formája, ha épp maradt tegnapról egy kis főtt rizs – személyenként csak 2 kanál kell hozzá, de el is hagyható, illetve főzhető is bele. Kissé hasonlít ezáltal a görög citromleveshez – citrom viszont nincs benne, helyette azonban a tetejére mézbalzsamot csorgattam, elég sokat, amitől igazán pikáns lett, de egyáltalán nem túl savanyú. (A mézbalzsam 6%-os mézecet, enyhe és gyümölcsös ízű. Inyencboltokban beszerezhető – lásd a linklistát.)
Petrezselyem helyett apróra vágott korianderrel is lehet vadítani.

Összefoglaló receptgyűjtemény a főelemként zöldség- és húsalaplével készült ételekről a magyarnyelvű gasztroblogokban ITT található.



Sűrített húsleves mézbalzsammal

250 ml húsleves v. alaplé
50 ml tejszín
1 db tojássárgája
2 ek főtt rizs (opcionális)
1 ek petrezselyem
2 ek mézbalzsam

A húslevest vagy alaplevet felforralom. Személyenként 1 tojássárgáját elkeverek egy csészében a tejszínnel és mielőtt a leves forrna, óvatosan beleöntöm és folyamatosan keverem. A leves már ne forrjon tovább, különben öszemegy a tojás. Folyamatosan keverve kissé krémszerűre besűrítem. A levesestálkák aljára teszem a főtt rizst (ha van), rámerem a levest. A tejszín miatt nem lesz elég sós, ezért sózom és borsozom, rászórom a vágott petrezselymet majd rálocsolok 2 evőkanál mézbalzsamot.
1 személyre

okt 172006
 

Nehéz egy ilyen könnyű kis étek elé bármit is írni, mert a sütőből áradó illatok már megadják az alaphangulatot… Kicsit egzotikus és eklektikus ízvilág, de még elég szelíd ahhoz, hogy az is meg tudjon vele barátkozni, aki már a hozzávalók listáján is meghökken. A fúziós katagóriába is be lehetne sorolni, de ahhoz azért nem elég extravagáns…

A burgonyaköret egy kissé arabos, mondjuk úgy orientális ihletésű. Bármilyen más, orientális fogás mellé is tálalható, mert épp a fűszerek dobják fel úgy igazából. A rucola már az olasz ízvilágot tükrözi és a dressingjét különleges ecetek emelik ki, a szőlő, ami itt azért nem gyümölcsös kísérőként szerepel, elég szokatlan társ egy főétel tányérján. Az egészet a grillezett kecskesajt teszi még egzotikusabbá
Akkor érdemes készíteni, ha már megvan hozzá a rucola és a kecskesajt is.

Kecskesajt rucolán sültburgonyával és szőlővel

A salatához
125 g rucola (1 doboz)
3 ek olívaolaj
1 ek sherryecet
1 ek mézbalzsam
1 kk nádcukorszirup

zöldbors, őrölve
A sajthoz
2 guriga kecskesajt
A sáfrányos sültburgonyához
400 g burgonya (apró, nem szétfővő)
1 ek vaj
1 ek olívaolaj
1 db salottahagyma
10 szál sáfrány
1 kk római kömény, őrölve
1 kk koriander, őrölve
1 db babérlevél
2 ek fehérbor
1 ek citromlé, frissen facsarva

bors, frissen tekerve

A szőlőhöz
2 maréknyi szőlő (nagyszemű)
bors, frissen tekerve

Először a sültburgonyának állok neki, hisz annak kell a legtöbb idő.
Egy kisebb tűzálló tálba teszem a burgonyát, amit csak félbe vágok. (Ehhez az az aprószemű, sárgahúsú szükséges, de mindenképpen a szilárd fővésű fajta.) A hagymát vékony szeletkékre vágom (ha nincs salotta kéznél, jó lesz a lilahagyma is.) Ráteszem a vajat és az olajat. (A kettő keverékével jobb lesz az íze, egyébként elég az olaj is. A hideg vajat ráforgácsolom, vagy előtte pici tálban folyóssá melegítem.) Hozzáadom a többi anyagot, átforgatom, és mehet be a sütőbe. Nálam 40 perc alatt 150 fokon készre is sült. (A fűszereket természetesen lehet variálni, növelni a mennyiséget, apróra vágott chilit hozzátenni, az elszántabbak pedig a végén rászórhatnak még egy fél csokor friss koriandert is, én a rucola mellé most nem tettem.)
A salátához a rucolát megmosom, elkészítem a vinaigrette-et (a mézbalzsam a saláta tetejére is kerülhet) beleforgatom. A szőlőt félbevágom, és kimagozom. Nem kell megijedni, egy mokkáskanál segítségével gyorsan megy. (Ehhez érdemes azt a ropogós, nagyszemű, spanyol vagy olasz származásút venni, nem kell sok, 15 hatalmas szem elég.) A kecskesajtot csupán 5 percre kell betolni a sütőbe 160 fok melegre, semmi egyéb előkészületet nem igényel. Amikor kezd már folyósság válni, akkor ki lehet venni.
Már csak a tálalás következik.
Egy nagy tálra halmozom az összekevert rucolát és ráültetem a kész kecskesajtot. Mellé halmozom a sültburgonyát és elrendezgetem a szőlőszemeket. A bátrabbak locsolhatnak még a tetejére egy kevés mézbalzsamot (én bátor voltam !) és bőven mehet rá frissen darált bors.
(A mézbalzsam, ami nem más, mint mézborból, ecetsavbaktériumok segítségével előállított ecet, itt szerezhető be.)
2 személyre / 727 kcal / 58 g szír / LF30 56%