nov 282014
 

Számtalanszor készítettem már és többször nekifutottam a fotózásnak is, de soha nem sikerült még megközelítőleg sem valami elfogadhatóan gusztusosat fotóznom erről a barna pacniról, pedig szuperfinom! Na nem mintha bármi összefüggés is lenne a küllem és a belbecs között, de ezt már úgy is tudjuk.
Hihetetlen egyszerű pedig, a facebook-on is sikere volt, három perc alatt készen van és nem lódítok, nem hatásvadászok, tényleg!! Csak nyers tojást kell a turmixgépbe tenni, beletördelni a csokoládét, és amíg forog a gép, beletehetjük a többi apró hozzávalót. Gyors vízforralás – én a Nespresso kávéfőzőt szoktam ehhez Continue reading »

jún 182014
 

Az ilyen egyszerű csokoládétortákat mindig, szinte minden alkalomra be lehet vetni, ezért nem is ez az első ebben a műfajban. Szuper jó alap bármilyen kreatív, klassz tortához. Az arányokon, de az alapanyagokon is szoktam változtatni. A mostani azért különleges, mert a kávét azonnal bele is tettem, szóval aki reggelire szereti az édességet, és még kávézik is, az gyorsan elintézheti egyszerre is a dolgot. Praktikus, nem?
Erős, intenzív kávéval igazi élmény, keresztben elvágva, átpaszírozott lekvárral megtöltve pedig olyasmi, mint egy kávés Sacher-torta.

Ez a szicíliai csokoládétorta von Haus aus gluténmentes, hisz mindig őrölt mandulával készül. Ha előtte 10 percig 100 fokos sütőben megpirítjuk a mandulát és csak utána őröljük, még intenzívebb lesz! Continue reading »

aug 302013
 

Nem tudom, más hogy van vele, de jeges kávét nem csak nyáron szoktam inni. Persze, rekkenő melegben az igazi, de egy frissítő italnak télen is helye van, a kávé pedig valóban az egyik legjobb frissítő. Főleg hosszabb kávéval, jegesen, igazi kávélimonádé. Vagyis inkább coffade.
Jeges kávés hűsítőt gyakran szoktak habosított tejjel, tejszínnel vagy akár vaníliafagylalttal is készíteni, de teljes mértékben csak tejtermék nélkül jobban élénkít, ha tiszta és puritán marad. Continue reading »

jan 122011
 

Jó lenne már megírnom a karácsonyi recepteket, de mindig hibádzik valami. Az azért jó benne, hogy ezek amolyan ünnepi “allround”-receptek, nálunk csak – kivételesen most – annyiban kötődtek a karácsonyhoz, hogy szerettük és nagyon beleillett a hangulatba. Éppen ezért igazából bármilyen ünnepi menüsorként megállja a helyét.
Ez a mascarponés tejberizs meg amúgy is, nem is tudom, hogy mit is tudnék belekölteni, mint karácsony, de tényleg muszáj ezt?? Nekünk így volt teljes, amúgy pedig annyira finom lett, nem hiába gyakoroltam előtte kétszer, a Facebookon meg is jelent egy egészen felejthető kép is róla:).
Azt nem mondom, hogy nem lehetne még jobban finomítani. Ez a tányéros megoldás nem túl elegáns, de rizskoch-hoz már nem volt idő, úgy még látványosabb is lenne. Így viszont lágy, krémes, a kávémártás pedig finoman ellensúlyozza a tejberizs édességét.

Két dologban ne alkudjunk meg: használjunk nagyon jó rizottónak való rizst! Készítsük ugyanúgy, mint a valódi, felnőtt rokont, kevergessük, hogy kívül roppanós, belül viszont már krémes legyen. Ezt a risottot hagyhatjuk sűrűbbre is, a mascarpone kellően hígitja majd.
A másik top secret maga a kávé. Filteres, hosszú kávéban ne gondolkodjunk! Igen jó, erős presszókávé kell hozzá, ha szükséges, ezt hígitsuk – de csak egy kortynyi vízzel. A többi már adja magát.
A brandyben eltett mazsoláról külön bejegyzést is írok majd, mert ezt nem lehet csak úgy elintézni holmi két mondattal. Addig csak áztassátok be, és uccu!

Mascarponés tejberizs pirított mandulával és brandybe áztatott mazsolás kávészósszal
Mascarponés tejberizs mandulával és mazsolás kávészósszal

(Riso al latte con mandorle e salsa al caffè)

A tejberizshez
kb. 900 ml tej (esetleg kevesebb)
150 g risottorizs
½ rúd vanília
3 ek cukor
3 ek mascarpone
A rávalókhoz
2-3 ek darabolt mandula
2 adag (kb. 120 ml) presszókávé (pl. Nespresso: Roma)
2 ek brandy-ben áztatott mazsola
1,5 – 2,5 ek cukor (ízlés szerint)
pici étkezési keményítő vagy tojássárgája

1.  Először elkészítem a tejberizst. Egy lábasban felforrósítok bő fél liter tejet és beleteszem a mosatlan rizst. Melléteszem a fél rúd vaníliát. A maradék tejet kissé felmelegítem, de nem kell felforralni. Folyamatos, egy-két perces kevergetés mellett alacsony hőfokon puhára főzöm a rizst. Ahogy fogy a tej, úgy adagolok még hozzá egy keveset. Sűrűbbre is hagyhatjuk.
Ha kész, belekeverem az ízlés szerinti cukrot és a legvégén a mascarponét, ettől lesz krémes állagú.
2.  Közben közepes hőfokon egy száraz serpenyőben megpirítom a mandulát. Vigyázat, a végén gyorsan odakap!
3.  A szószhoz lefőzök két kávét. (Gyengébbre is készíthetjük, akkor nem lesz túl intenzív az íze.) Lábasba öntöm, ízlés szerint cukrot adok hozzá és besűrítem egy fél mokkáskanálnyi keményítővel vagy egy fél tojássárgájával. A végén beleforgatom a brandyben áztatott mazsolát.
4.  A kész tejberizst tálkákba teszem, megszórom a mandulával és rácsorgatom a kávészószt.
3 adagnyi lesz /

nov 082010
 

Nem, reggel nem csak gyümölcsös turmixokat lehet inni. Sőt, a reggeli kávét remekül beépíthetjük a smoothie-ba, itt van erre egy remek bizonyíték. Annyira finom és ébresztő típusú ital, hogy egy ideig szinte minden nap készült.

Aki nem iszik kávét, az több tejet és kakaóport tegyen bele, de egyszer majd úgy is kipróbálom.
Könnyen készíthető belőle esti ital akár desszertnek is, ha koffeinmentes kávét is tehetünk bele és hosszabbíthatjuk Kahlúa-val, kávélikőrrel, vagy akár valamilyen borpárlattal. 

banan_kave_smoothie1

Csípős, kávés banánsmoothie

1 közepes db banán (200 g)
1 csésze (100 ml-nyi) hosszabb, erős kávé
2 tk juharszirup (Grade C vagy D)
1 tk nyers kakaópor
 2 csipet őrölt fahéj
1 csipet chilipor, vagy cayennebors ízlés szerint (elhagyható)
kb. 100 ml tej (akár gabona- vagy növényi tej is lehet)
csokireszelék a tetejére

1. Az összes hozzávalót turmixgépbe teszem és alaposan átforgatom. Aki nem bírja, elhagyhatja a chilit, de nem érdemes.
2. Lábasba öntöm és felforrósítom. Délután személyenként egy korty brandyt is hozzáönthetünk, de csak a végén.
3. Pohárba töltöm, a tetejére csokoládéforgácsot szórok.

Nagyjából 2,5 dl lesz belőle.
Eredetileg a Facebookon.

jún 162008
 

Az amerikai típusú grillezésnek is meg vannak a maga hagyományai. Nemcsak húsok és zöldségek sülnek a roston, de bármily meglepő, desszertek is.

Ez a vérbeli, amerikai Barbecue-klasszikus úgy indul, hogy héjastul hosszában felsliccelünk egy banánt, beletuszkolunk egy félbevágott Mars-szeletet (tehát két banánra jut egy hagyományos Mars-szelet), majd a banánt fóliába tekerve rátesszük a már szunnyadó grillrostra. Tejcsokoládéval is finom, de a Mars-szelet klasszikusan bevált, mivel karamellel készül, esetleg még Twix is megfelel. 10 perc múlva kész, és a fóliát szétbontva kikanalazhatjuk a valami észvesztően finom, csokis krémet!! Continue reading »

jún 052008
 

Vannak esték, amikor vacsora után hirtelen édességet kíván az ember.
Egy ilyen, édes krémesség után sóvárgásból született ez az igen
egyszerű krém, miután bekukkantottam a hűtőbe, és szerencsére találtam
benne ezt meg azt. Igazából csak mascarpone és tojás kell hozzá, a
többi jószerivel mindig lapul a kamrában.
Mostanában egyre inkább kávét is töltök a desszertekbe, na nem, mintha
ezt régebben nem tettem volna meg, de mára kimondottan keresem a
lehetőséget. Estére csak nagyon alacsony koffeintartalmú kávét
használok, vagy teljesen menteset, viszont erősre főzve.

Mascarponekrém kávéval
Mascarponekrém kávéval
(Crema di mascarpone con caffè)

1 db tojás (L, nagyméretű)
2 ek cukor
250 g mascarpone
60 ml espresso
1 ek kávélikőr (Kahlúa, elhagyható)
1 tk nyers kakaópor

Egy keverőtálban a tojást a cukorral a kézi robotgéppel néhány perc alatt habosra keverem, hozzáteszem a mascarponet és azzal is elkeverem. Ízlés szerint erős kávét és esetleg kávélikőrt is csurgatok hozzá és homogénné mixelem. Folyékonyabbra is hagyható, akkor hosszú pohárból krémesen kortyolni is lehet.
2 pohárnyi /

okt 122007
 

Azt hiszem, az America's cup, a nespresso és a kajakos fiúink között nem is tudnék több párhuzamot vonni, ezért nem is érdemes erről több szót elfecsérelni:-)

Úgy gondoltuk, ezek a kávézós receptek visszahoznak talán valamit a Hajrá, magyarok! fílingből! Jó volt újra együtt lenni, együtt mászkálni, jókat dumálni és jókat enni!

És különben is: Nespresso, what else? :-))  

Ha meg végképp nem akarsz kávét főzni,
akkor a kapszulákkal remek türelemjátékot
lehet játszani. Mint dzsordzs.

Íjászkávé

Íjászkávé, csakis bajnokoknak! 

1 adag espresso
1 tk cukor, ízlés szerint
2 cl vadászmester
1 tk vanília kivonat
1 nagy gombóc vaníliafagylalt

Főzd le a kávét egy nagyobb csészébe, én egy középerős fajtát javasolnék. Ha kész, tegyél bele egy kevés cukrot, egy jóóó adag vadászmestert, és ha van, egy kevés vanília kivonatot. Ha nincs, akkor tudom, mi legyen legközelebb az ajándék:-)
Most ejts az üvegpohárba egy nagy gombóc vaníliafagyit és öntsd rá a vadászkávét.
Ebből lesz az íjászkávé!!

Vaníliás-barackos kávé

1 db nektarin vagy őszibarack
1 tk cukor
1 tk narancslikőr, ízlés szerint
1 tk vanília kivonat
1 adag espresso
tejhab a tetejére

A nektarint vagy a barackot aprítóban mixeld össze és tedd bele a cukrot és a likőrt. Öntsd bele az üvegpohárba, majd főzz le egy jóóó erős kávét és öntsd rá. Csorgass kevés tejhabot a tetejére, de még csokiforgácsot is tehetsz rá. (Ez már csak a fotózás után jutott az eszembe:-)

Viva Italia!

No, erről sajnos nincs kép, de pont olyan, mint a Latte macchiato, amit csináltunk. Ebből a pici poharakban 8 adag lesz, a nagyobbakból pedig 4, persze az egészet lehet felezni.

1 db peperoncino (vagy chili, persze)
1 db narancs vékony spirálban levágott héja
2 rúd fahéj
4 lapos ek barnacukor (esetleg kevesebb, de Te édesen szereted)
3 ek (35 ml) grappa (vagy más törkölypálinka, na jó, rum is rendben)
4 dl kávé, az erősebb fajtából
8 dl tej
csokoládé, forgácsolva, a tetejére

Ez már egy kissé bonyolultabb ügy, de hidd el, megéri!
A  chilipaprikát mosd meg és éles késsel hosszában kissé vágd be. A narancsot is mosd meg és vékonyan szeleteld le a héját.
Na most, a tej kivételével egy edénybe tedd be az összes cuccot, és forrald, amíg úgy a felére nem forr össze, ez negyed órányi lesz.
Most a poharakba csinálj a habosítóval egy klassz tejhabot és mindegyik habra önts a beforralt szirupból. Ugyanezt forró tejből is meg lehet csinálni, és kevés tejből tejhabot tenni a tetejére. Kevés forgácsolt csokoládé igen jól mutat a tetején.

okt 072007
 

Néha hirtelen felindulásból vagy elszántságból születnek ilyen maradandó étkek, mint ez a mostani is.
Történt ugyanis, hogy pénteken vacsorázni voltunk – vagyis talán úgy mondanám, hogy egy jót akartunk vacsorázni. Ebben a tapas-bárban még nem jártunk, nosza, próbáljuk ki. (Nem pesti a hely, szóval nem részletezném.) A hely első blikkre kellemes, szinte tömve van. A kézzelírott menülap rövid, ez sem rossz. Végignézzük, rendelünk, kortyolgatjuk az italjainkat, várunk. Még mindig várunk. Első menetben kapunk egy kis üveges uborkából és egyéb művi kellékekből összeállított nyársacskát, mintegy megnyugtatásként, lesz ez még jobb is.

Aztán jöttek a tálkák. A sonkás-fügéről nekem hiányzott valami rávaló (mellesleg serrano sonkát hirdettek az étlapon, azt meg ismerem, a füge viszont elég plöttyedt volt), a paradicsomos chorizo viszont nagyon jó volt. (Bár, mit lehet azon elrontani?) A garnéla levéből érezhetően hiányzott a fokhagyma, ráadásul az összes páncélzata még rajta volt, az albondigas mártásából meg valahogy kifelejtették a fűszereket. Nem kaptunk törlőkendőt vagy legalább valami citromos vizet. (Erre a megjegyzésünkre a hölgy később úgy kontrázott, hogy ők nem egy ötcsillagos étterem. Igy mondta, ötcsillagos:-)) Ráadásul teljesen megfeledkeztek a töltött tortillánkról.
Ezek után elég felpaprikázott hangulatban kértük a számlát. Felsorolásunkra, hogy miért is nem éreztük jól magunkat, a kedves, egyébként igen szimpatikus spanyol tulajnő kedvesen leült mellénk (mintha ezzel a gesztussal valamit is helyre tudna tenni) és csak úgy sorolta az ellenvetéseit. Mi meg újra ellenvetettünk, de a mi érveink ültek. Vállvetve neki. Erre egyszerűen azt mondta: "Akkor ne fizessenek semmit!" És fogta magát, és elviharzott.

Ezek után megtanakodtuk a dolgot, és a körülményekhez képest igencsak borsos számla felét (azt a felét, ami egyébként ízlett) az asztalon hagytuk, mert így diktálta a vendég becsülete. De akkor már jót mulattunk az egészen! Férjem már a kocsiban megkérdezte: "Ugye csinálsz egy zabaglione-t?" Mert persze elég éhesek maradtunk eme kulináris esemény után, és persze, csináltam.

Amíg forrt a víz, lefőztem két kávét, egy dögerős ristrettot és egy közepes enyhébbet, egy Cosi-t. A tojáshabba ebből tettem bele, és még egy nagy korty brandyt is. A cukormennyiség ízlés kérdése, lehet, hogy valakinek 2 kanál nem elég, menetközben meg kell kóstolni. (Mivel mi a kávét teljesen cukor nélkül isszuk, nekünk elég volt.) A kész zabaglionet tálkákba tettem, a tetejére pedig, hirtelen ötlettől vezérelve egy sziruposan folyó balzsamecetet csorgattam.
Mielőtt bárki is megkérdezné, a kávéval készült zabaglione igen, az hagyományosan is olasz étel, de a brandy, és főleg a balzsamecet, ezt én ott, akkor találtam ki, és igazán nem volt rossz. Az édes, kávés, sűrű tojáshab, a tetejére egy enyhén savas, már-már bűnösen jó, szájban elomló balsamico-t kanalazva.
Viszont alapfeltétel, hogy erre a célra ne valamilyen lagymatag, szuperpiaci, olcsó balsamico-t használjunk, mert attól minden lesz a krémünk, csak épp nem az, aminek szántuk, egy lelkünk megnyugtatására hivatott finomság. Beforralni sem érdemes a gyenge, híganfolyó, szájpadlást összehúzó ecetet, ugyanis attől sem lesz jobb minőségű az a valami. Sűrűbb az lesz, de a savtartalma emelkedik. (Egy tölgyfahordóban eltöltött 25 évet, melyben az előző 50 évben whiskyt vagy egyéb nemes nedüt pároltak, lehetetlen ugyanis pótolni egy félórás redukcióval, ez íz szempontjából – lássuk be nyugodtan -, semmit sem javít a helyzeten.) Az effajta célokra vegyünk egy megbízható forrásból származó balzsamecetet: Aceto balsamico tradizionale (Hivatalosan is rajta van a csomagolásán, ABT).  
Ha valahol kapunk, a mostanság divatos balzsamkrém (Crema di Balsamico) is megteszi, de erről nem tudok nyilatkozni, mivel az ilyet még nem próbáltam, csak tányéron kaptam. (Más viszont igen, pl. itt és egy kicsit itt is.) Ezeket pici flakonokban lehet kapni, a végén elvékonyodó kupak, amivel az ételre vagy a tányérra nagyon helyes mintákat is lehet rajzolni. (Dressingekhez és egyéb főzési célra, ahol a balzsamecet csak egy hozzávaló a sok közül, nyugodtan használható a hagyományos, de jobb balsamico is.) 
Aki nem ennyire kísérletezőkedvű, az tegyen rá csokoládémártást, szirupot, vagy likőrt, vagy akármit, vagy inkább fel se bosszantsa magát, akkor mentesül az egész zabaglione-procedúra alól:-)))

De az meg vétek lenne:-)  Jó az ilyen simogató étel nyűgős estékre.

Kávés zabaglione balzsamecettel

Kávés zabaglione balzsamecettel
(Zabaglione al caffè con aceto balsamico)

3 db tojássárgája
2 ek kristálycukor (40 g)
1,5 adag espresso
     60 ml ristretto (vagyis erős espresso)
     30 ml közepesen erős espresso
1 nagy korty brandy
2 ek sűrű, nagyon jó minőségű balzsamecet (ABT)
     (legalább 25 éves, a felső határa csak a fekvő nyolcas) 

Egy nagyméretű habüstben a tojássárgáját a cukorral egy habverővel kissé habosra verem. Egy nagy lábasban felforralok annyi vizet, hogy a ráhelyezett habüst ráférjen, de az üst ne érjen a vízbe. Miután a tojáskrém kétszeresére nőtt, gyöngyöző vízgőz fölött beleöntöm a kávét és a brandyt, majd 10 perc alatt habos-krémesre felverem. Azonnal tálkákba kanalazom és sűrű balzsamecetet csorgatok a tetejére.
Természetesen csokoládészirup, esetleg kávélilőr is nagyon jó lesz rá.  
2 hatalmas, vagy 3 normális adag

aug 092007
 

A fagylalt nekem akkor jó, ha krémesen hideg, gyümölcsös és kéjesen fagyottá hűti a számat, miközben apró, jeges darabkákat rágcsálok. Éppen ezért az olyan gyümölcsösen jeges dolgokat részesítem előnyben, amelyek sorbet-ként, de jobb esetben is csak joghurttal készülnek (én ama híres Forró szerelem, vagyis amore caldo nevű, szenzációsan finom, az eredeti receptúra szerint viszont forró málnával leöntött vaníliafagylaltot is mindig joghurtfagyival kérem). Esetleg tejes-tejszínes keverék jöhet még szóba (jön is), de tudatosan itt meg is áll a fagylaltkészítési készségem. 

Ebből aztán tényleg látható, hogy mint ördög a szenteltvizet, valami tudatos alapossággal kerülöm a tojással készült fagylaltokat: pedig nem vonom kétségbe, hogy nagyon finomak tudnak lenni, krémesek, sőt, igazán jó fagylaltot csakis tojássárgájából készült krémmel lehet készíteni, de én mégse terhelem vele magam és kis családomat.

Kivételek, mint tudjuk vannak, és ez a zabaglione, amit, akárhogy is bűvészkedünk, de képtelenség tojássárgája nélkül elkészíteni. Szóval feltörtem a tojásokat és kényszeredetten különszedtem – megint csak a tojásfehérjéket (ezek később egy egyszerűsített, de mégoly finom sajtos szufléban végezték), így elkészült a zabaglione alapú fagylaltunk. Összetört amaretti kekszeket tettem bele, finom marsalát, és igen finom lett, ez tény.
Kiruccanásnak nagyon jó lett (egyeseknél ez a végállomás, én tudom), de ezek után azért maradok továbbra is a joghurtos hűsítőknél.

Összefoglaló receptgyűjtemény a fagylaltokról és egyéb érdekességek a magyarnyelvű gasztroblogokban ITT található.

Zabaglione fagylalt

Zabaglione fagylalt
(Gelato allo zabaglione)

4 db tojássárgája
100 g cukor (5 ek)
80 ml Marsala (vagy egyéb desszertbor, pl. Tokaji aszu)
250 ml tej
250 ml tejszín
60 ml espresso
200 g amaretti, összetörve

Egy lábasban összekeverem a tojássárgáját és a cukrot, majd hozzáöntöm a marsala-t, a tejet és a tejszínt. Habverővel alaposan összedolgozom és gyenge hőn (a legjobb vízfürdőn) addig főzöm, amíg épp nem sűrűsödik, vagyis klasszikus zabaglione-t nem kapok. Az amarettit fóliában összetöröm (én húsklopfolóval szoktam), hozzávegyítem, majd legvégén az espressot is. Néhány órára alaposan lehűtöm, és beteszem a fagylaltgépbe. 
1 literes fagylaltgépbe való adag / 18 gombóc / 2.542 kcal / 114 g zsír / LF30 40,3%
                                                   1 gombóc /   141 kcal /   6,3 g zsír / LF30 40,3%

jún 292007
 

Hosszú éveken keresztül a tiramisù-t úgy készítettem, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Ezt akár szó szerint is lehet venni, hisz pont úgy készült, mint ahogyan azt Sophia Loren a könyvében leírta, bár nem őt másoltam, de a klasszikus tirami sù nem enged tág határt magának.
A babapiskóta miatt viszont folyton bosszankodtam. Ha gyenge minőséget kaptam, az eredeti savoiardi pedig borsos árú, viszont nagyon jó. Előre is kellett gondolnom rá, a két csomag meg kevésnek bizonyult, a maradékkal meg nem tudtam mit kezdeni. Süthettem is volna, nem nehéz, de erre is kidolgoztam később egy külön piskótakészítési módszert – de erről majd alkalomadtán írok.

Ez a desszert a hagyományos tiramisù, a mascarpone– és az amarettikrém házasításából készült – hisz ezek között olyan laza az átmenet, hogy csupán apró részletekben térnek csak el egymástól: krémsajtos krém, keksz, kávé, ennyi az egész. Tágabb értelemben még a krémsajt-torta, vagy a lusta háziasszonyok amerikai mintájára készült, apróra tört kekszdarabos tésztaalapú cheese-cake-je is idetartozhat.
Babapiskóta helyett mandulás cantuccit törtem bele, ami kellemesen ropogósra puhult az espresso alatt. Az utóbbi időben a babapiskótát teljesen felváltotta a cantuccini, mivel nem málik szét, és robusztussága révén több folyadékot is elbír. 

Cantuccini receptek itt találhatóak, de az Anának küldött receptemet majd én is publikálom.
Cantuccini, avagy mandulás ropogós (Receptblog)
Olasz is, édes is, kétszersült is (Hedonism)
Mákos cantuccini (Hedonism)
Csokoládés-kesudiós cantuccini (Hedonism)
Áfonyás-fehércsokis cantuccini (Étel, ital, kicsi Vú)
Csokoládés cantuccini (Étel, ital, kicsi Vú)
Cantuccini házilag (Ízbolygó)
Cantuccini-upgrade (Ízbolygó)

Autentikus tiramisù-receptek a blogokban:
Tiramisu (Bombadil Toma)
Tiramisu (Mirelle)
Tiramisu (Millie)
Tiramisu (Zsúrkenyér)
Tiramisu (Dolce vita)
Tiramisu (A Zsuzsi főz!)
Egyebek
Tiramisu tejszínnel (Narancskonyha)
Tiramisu tejszínnel (Zsúrkenyér)
Tiramisu tejszínnel (A főzés tudománya)
Tiramisu tojás nélkül (Pranté)
Ízesített tiramisu-k:
Tiramisu eperrel (Piazza Piazza)
Tiramisu málnával (Ízbolygó)
Tiramisu málnálval (Ildinkó)
Tiramisu naranccsal (Doctorpepper)
Tiramisu-szerű torta (Gourmandula)

A kávé megérdemel még egy mondatot. A legjobb valódi espressot önteni rá. Ha nincs más, elmegy persze akár nescaféval is, de kár lenne érte. Amíg nem tudtam otthon is valódi olasz espressot készíteni, inkább elbaktattam egy kávézóba, vagy útban hazafelé ugrottam be egy kis üveggel, hogy valódi, aromás kávét locsolhassak rá. Nem baj, ha kihűlt, úgyis hideg lesz az egész. Megérte, az biztos.
A  manduladarabkák érdekes kontrasztot alkotnak a krémmel, amibe elég sok narancslikőrt kevertem – épp annyit, hogy sűrűn folyós krém legyen belőle, a tetejére pedig forgácsolt csokoládét szórtam. A krémet kissé meg is lehet melegíteni (pár másodperc erejéig a mikróban) és úgy rászórni a csokoládét, akkor picit beleolvad és finoman elegyedik vele.

Mascarponekrém cantuccival (Crema di mascarpone con cantucci)

Mascarponekrém cantuccival
(Crema di mascarpone con cantucci)

A mascarponekrémhez
250 g mascarpone
125 g ricotta
4 ek porcukor (80 g)
8 ek (160 ml) narancslikőr (pl. Grande Marnier)
1 ek vaníliakivonat (ízlés szerint)
2 ek tej vagy tejszín (szükség szerint)
Az elkészítéshez
8 db mandulás cantucci (vagy 12 db cantuccini)
8 ek (160 ml) espresso
50 g csokoládé, durván reszelve

Egy nagy tálban egyneművé keverem a mascarponét a ricottával, majd hozzáadom a cukrot, a narancslikőrt és a vaníliát, hogy sűrű masszát kapjak. (Hűtés után még szilárdulni fog, ezért nem baj, ha folyós. Kevés tejjel vagy tejszínnel még lehet lazítani.) Kis üvegpoharak (vagy egy nagy tál, ez már gusztus kérdése) aljára a kezemmel durván eltörve leteszek egy réteg cantuccit, majd rálocsolok egy-egy evőkanálnyi espressot. Az espressoba lehet még egy kevés kávélikőrt is tenni, de így is lesz a krémben elég íz a narancslikőr révén. Rásimítok egy kevés krémet, majd újra cantucci, újra kávé és krém. A tetejére nagyvonalűan ráhintem a durvára reszelt csokoládét (érdemes re
szelés előtt betenni a hűtőbe, mivel a kéz és a reszelő melege miatt hamar olvadozik a kézben)
 és legalább néhány órára beteszem a hűtőbe, csak úgy érnek össze igazán az ízek.
4 személyre /