aug 182015
 

Egy tökéletesen egyszerű, és fantasztikusan finom köret, ami egyszer vacsorának is megfelelt, teljesen hús nélkül. Véletlen volt az összeállítás, megint csak úgy, amit adott a konyha, és mint tudjuk, ezek a legjobb dolgok a világon!
Tulajdonképpen egy ázsiai ihletésű, hogy ez most indonéz, vagy thai, azon nem lehet vitatkozni, mert eltér a hagyományostól, mert teljesen lecsupaszítottam, de tényleg nagyon finom, igazi comfort food.
Bármikor, bárhol el lehet készíteni, télen, nyáron egyaránt! Continue reading »

feb 182015
 

Hamvazószerdán elkezdődik a böjti időszak, mely Húsvétig negyven napon át tart.
Nem ígérem, hogy nálam ez húsmentes lesz. Aki alapvetően húson és zöldségen él, annak az elemi létét vennénk el, de saját felfogásom szerint a böjt nem is erről szól.
Leginkább arról, hogy olyan dolgokat vonunk meg magunktól, amit szeretnénk, ami után vágyunk, ami igazán kedvünre való, és ebben az esetben ez nem feltétlen hús. Talán édesség, talán a finom vörösbor, talán más, ezt mindenkinek saját magára bízom, mi az, amitől nehezére esik megválni negyven napra. Tegye azt. De tegye következetesen. Continue reading »

máj 222014
 

Rég nem ettünk már indiait és nagyon vágytam rá. Persze foghatnám magam és elmehetnék valahova, társ is lenne mellé, de be kell látnom, hogy az “újszerű étkezési szokásaim” nemigen kedveznek egy indiai étterem meglátogatásának. Pedig nagyon szeretem. De nem teszem kockára a komfortérzetem, az egészségemet meg pláne nem egy jó adag tikka masaláért, egy dal makhaniért vajas lepénykenyérrel. Pedig ezekért teljesen megvesztem régen.

Minap épp nem volt vacsoraötlet, de találtam még egy kis fej tököt, amiből húsmentes vacsorát, fűszeres sütőtököt akartam készíteni, valahogy így, mint ITT. Mellé kesudiócurry, nem igazán passzolt, kellett volna még valami friss zöld, de nem volt.
Ekkor úszott be a képbe a naan, az indiai lepénykenyér. Hogy ez mennyire kellene mellé, na de most ezt hogy, búzaliszt nélkül? Gluténmentes pályafutásom alatt még nem próbáltam serpenyőben lepényt sütni. Palacsintát viszont gyakran sütök, miért ne lehetne ezt is. Continue reading »

dec 022009
 

Ez a töltött palacsinta még Max gombócos VKF!-jére készült – ott is a desszertes szekcióba gondoltam -, de úgy találtam, nem gördül eléggé. Aztán megnyugodva láttam, hogy mások is elég tágan értelmezték a magától forgó, ehető alkalmatosságokat, de addigra már jócskán kicsúsztam az időből.

Viszont itt a helye, mivel nagyon finom lett és magam is variáltam még utána. Mivel rengeteg palacsintát sütöttem, ezért három napig szinte ezt ettük édességnek.

A palacsintákat a szokásos módon, kevés liszttel és sok tojással sütöttem. A töltelék fehérhúsú őszibarack volt, amit hosszabb ideig pácoltam egy finom, fűszeres-boros mártásban, aztán felvágtam és összekevertem ricottával. Ez a krémes töltelék egyébként önállóan is megállja a helyét, hihetetlen finom, gazdag ízű lett.

A borhabba a szintén gyakran készített marsalás vagy pezsgős változat helyett most Camparit tettem. Még sosem próbáltam, az első változat túl kesernyésre is sikerült. Nagyon szeretem a Camparit (az eredeti Bitter-ről van szó), de kizárólag felspriccelve vagy egy kevés Prosecco, Soave hozzáöntve, úgy már igen kellemes ez a kesernyés, fanyar háttéríz. Másodszorra már kevesebb Camparit kevertem desszertborral, úgy kiváló lett! A zabaglione tetejét pedig megszórtam egy kevés, jó sok fahéjjal elkevert, meleg ízvilágú curryporral.

Marinált barackkal töltött palacsintabatyu Campari-s borhabágyon
Barackkal töltött minipalacsinta Campari-s borhabon
(Crespelle ripiene su letto di zabaglione al Campari)

A palacsintához
40 g (2,5 lapos ek) liszt
1 db tojás
50 ml tej
csipet só
kb. 60 ml szénsavas ásványvíz
4-6 ek törökmogyoróolaj (a sütéshez)
A marinált barackos krémhez
kisebb őszibarack, nektarin vagy sárgabarack
kevés fehérbor
pár csepp Campari
cukorszirup (1:1 arányú cukor és ásványvíz)
fahéj, csillagánizs
ricotta
A zabaglione-hoz
3 db tojássárgája
2-2,5 ek kristálycukor (a bor édességétől függően)
2 ek (30 ml) Campari
2 ek (30 ml) félédes Marsala, vagy száraz fehérbor
Az összeállításhoz
metélőhagymaszálak
fahéjas currypor
porcukor

1.  Előző nap vagy néhány órával előtte elkészítem a boros-cukros pácot és beleteszem a kisebb darabokra vágott barackokat. Minél tovább áll benne, annál jobb lesz. Lehet kóstolgatni és egyengetni az ízén, de vigyázat, a végén azért maradjon még alatta valami:)
2.  A crespellákhoz összekeverem a masszát, fél órát állni hagyom és egy 10-12 cm-es serpenyőben mogyoróolajban egymás után kistütöm őket. (Nagyobbak is lehetnek, de akkor nem lesz olyan csinos batyuméretű. A 10 cm átmérő amúgy az amerikai pancake-nek felel meg.)
Ha kész, felhasználásig egy tányérral lefedem őket.
3.  Tálalás előtt elkészítem a krémet. A barackokat szűrőben lecsorgatom és óvatosan beleforgatom a villával elkevert ricottába. A mennyiséget érezzük majd, lehet még édesíteni, illetve a ricottához én még adtam egy kevés boros szirupot is. Hűteni nem kell, maradjon minden langyos.
4.  Elkészítem a borhabot.
Egy magas falú edényben habosra verem a tojássárgákat a cukorral, majd vízgőz fölötti üstbe teszem és habverővel beledolgozom a bort és a Camparit. Ezzel a módszerrel kevésbé fáradságos a zabaglione elkészítése, de még így is fogunk izmosodni egy cseppet:).
5. Tálaláshoz egy desszertes tányérra öntöm a zabaglione-t. A palacsintákat középen megtöltöm a krémmel, összefogom és megkötöm egy-két metélőhagymaszállal. A habra szórok egy kevés, fahéjjal elkevert curryport, de cukrozott fahéj is megteszi.
4 személyre, bőségesen /