nov 222016
 

Még csak november vége, de elkezdtem a karácsonyi sütögetést, és néhány új recepttel is szeretném szélesíteni a palettánkat. Bár szeretem az egyszerű, gyorsan készíthető dolgokat, ennél a keksznél mégis vonzott az a rengeteg finom és egészséges hozzávaló. A zabpelyhet azért hagytam benne, mert ki kell próbálnom, hogy legközelebb – ha akarom -, helyettesíteni tudjam. Néhány dolgot változtattam csak a receptben és bár a zabpehelyben van a legtöbb szénhidrát, mégis meghagynám, ahogy sütöttem, egy kekszben csupán 4 g a CH, nem hiszem, hogy ezt már tovább kellene csökkenteni. Főleg nem karácsonykor :).
Az eltarthatóságról nem tudok (még) nyilatkozni, de tényleg nagyon finom, nem túl édes (nekünk pontosan megfelel), feltünően ropogós, ezért vágjuk apróra a magokat, és ha semmi nem mond ellent a vajnak, használjunk nagyon jó minőségű, 82%-os bio vagy házi vajat. Continue reading »

Sze 042015
 

Nem tehetek róla (bár biztosan igen), de Aragóniáról, errő, az észak-spanyol tartományról első hallatra nekem még mindig aragóniai Ferdinánd és kasztíliai Izabella frigye és az arról készült – hát most nem nem mondom, mennyire izgalmas – színjáték jut az eszembe. Úgy rémlik, nagyon élveztem az előadást, mély nyomot is hagyott bennem, azóta meg különösképpen érdekelnek a különböző királyi dinasztikák sorsa.

Na de térjünk rá a tegnap napra. A szakasz Andorrából indult és Leidában, ebben a Nyugat-Katalóniai városban futottunk be, közvetlenül Aragónia határánál. Fabio Aru vezet, és magára húzhatta a piros trikót.
Mindig sajnálom, hogy olyan kevés az idő, pedig hihetetlen mennyiségű érdekességet és információt lehetne magunkba szívni az érintett helyekről, ahol átahalad a Tour, Giro, Vuelta. Ezért is szeretem annyira a mi kis Serpenyőnket, nélküle ma már kevesebb lennék…. Continue reading »

máj 292015
 

Már csak három szakasz választ el bennünket, illetve a fiúkat a milánói céltól. Bár a belga Philippe Gilbert szerezte meg a tegnapi győzelmet, de Alberto Contador, bár kemény hat perccel Gilbert után ért a célba, előnye azonban egyre nő. Részemről kívánom neki, hogy meg is tartsa, a tavalyi év után meg is érdemli.
A mai, Gravellone Toce-Cervinia közötti, 260 km-es hegyi szakaszon négy emelkedő is lesz, a legdurvább az Aosta völgyben, Nus település mellett található St. Barthélemy völgy szakasza a maga néhol 13 %-os emelkedőjével. Continue reading »

máj 242015
 

A mai dél-tiroli marhalábszár után ígértem még egy desszertet is. Semmiképp sem akartam kihagyni, ha már ezen a környéken tekerünk, ráadásul egyszerű, könnyen, akár maradékokból is elkészíthető édességről van szó. Természetesen ez is az osztrákoktól maradt meg, viszont az olaszok adták hozzá a bort.

Nálunk részeges kapucinusok néven ismerjük (borba fulladt kapucinusok milyen lenne már), ami nem más, mint édes bundás kenyér (ez a maradék), amit mazsolával és fűszerekkel, sziruposra felfőzött vörösborral átsütnek. Hasonló, mint a Pofézni, ezeknél két kenyeret lekvárral töltenek meg, úgy sütik ki, tojásba Continue reading »

dec 152014
 

A macaronláz idején tele voltak az üzletek szilikonos sütőlapokkal, akkor persze nem vettem, mivel eszem ágában sem volt macaron sütni. Ezek olyan épphogy mélyedéssel ellátott sütőlapok, amikből nem folyik szét a könnyű tészta, mert az alig félmiliméteres perem meggátolja. Aztán lecsengett az őrület és egyre több helyen lehetett már fillérekért is megkapni.
Így vettem egyet, mert folyósabb tésztájú kekszekhez remek lehet.
Legalább egy éve lapul már a fiókban, de most végre elővettem. Napok óta szeretnék valamilyen magmentes kekszeket sütni, kerülgettem a a Donum Terrae sárgabarackmagkrémjét, mert még mindig a tojás- és csonthéjasmentesség a lényeg – legalábbis egy ideig. Continue reading »

dec 142014
 

Vajon ki mit szokott inni Adventkor, a harmadik gyertya meggyújtásánál? Legtöbben biztosan kávéznak, forrócsokiznak, itt-ott kerül bele a felnőtteknél egy kupica konyak is, a gyerekek meg biztosan boldogan hörpölik a habos kakaót.
Most újítottam, ki szerettem volna próbálni egy igazán egészséges, de mégis nagyon finom karácsonyi italt. Az én ízlésemnek telitalálat (csak merem remélni, hogy másnak is ugyanígy bejön), hisz ebből sokkal többet is meg lehet inni, és valóban minden darabja szuper jó, senkinek sem lehet lelkifurdalása, hogy hú, csak most ne hízzak, ezzel nem lesz baj! A fűszereket, az alkoholt és akár a tejtermékeket is szabadon lehet variálni.

Hirtelen jött az ötlet, és bevált. Az áfonyához nem egész magvakat tettem, hanem a Donum Terrae magkrémeit, ezeknek vitathatatlan előnyük, hogy bársonyosan krémmé vannak már őrölve, nekünk nem kell ezzel Continue reading »

máj 222014
 

Rég nem ettünk már indiait és nagyon vágytam rá. Persze foghatnám magam és elmehetnék valahova, társ is lenne mellé, de be kell látnom, hogy az “újszerű étkezési szokásaim” nemigen kedveznek egy indiai étterem meglátogatásának. Pedig nagyon szeretem. De nem teszem kockára a komfortérzetem, az egészségemet meg pláne nem egy jó adag tikka masaláért, egy dal makhaniért vajas lepénykenyérrel. Pedig ezekért teljesen megvesztem régen.

Minap épp nem volt vacsoraötlet, de találtam még egy kis fej tököt, amiből húsmentes vacsorát, fűszeres sütőtököt akartam készíteni, valahogy így, mint ITT. Mellé kesudiócurry, nem igazán passzolt, kellett volna még valami friss zöld, de nem volt.
Ekkor úszott be a képbe a naan, az indiai lepénykenyér. Hogy ez mennyire kellene mellé, na de most ezt hogy, búzaliszt nélkül? Gluténmentes pályafutásom alatt még nem próbáltam serpenyőben lepényt sütni. Palacsintát viszont gyakran sütök, miért ne lehetne ezt is. Continue reading »

máj 062014
 

Túlzás lenne ezt receptnek nevezni, de felteszem, hátha más is megörül egy szupergyors délutáni desszertnek. Tényleg öt perc alatt kész, á, szerintem még annyi se kell hozzá.
Adva volt egy árválkodó banán, erre – egy thai, igencsak pillanatok alatt elkészülő édesség nyomán – öntöttem egy kevés kókusztejet (melegen nyilván még jobb lenne, mint a hűtőből előkapva), megszórtam kakaóbabbal, fahéjjal és tekertem rá szecsuáni borsot, rém pikáns lesz tőle.
Aki kávézik délután, akár egy frissen lefőzött presszókávét is ráönthet, na akkor már meg is van a meleg. Ez így nem túl édes, de lehet rá mézet is csorgatni, bár szerintem felesleges.
Reggelinek sem lehet utolsó, főleg egy jó erős presszókávéval nyakonöntve. Azért beírom a hozzávalókat :) Continue reading »

feb 072014
 
Chocolate_girl

Jean-Étienne Liotard:
La Belle Chocolatière
(Drezdai Képtár)

Van olyan, aki nem szereti a forró csokoládét? Vagy azt, amit annak gondol? Ha cukrászdákban forró csokit kérünk, rendszerint túlkakaóporozott, túlháztartásicukrozott és (nem optimális helyzetben tejszínhabspray-s) tejszínhabsipkával”feldíszített” forró italt kapunk, aminek még csak nyomokban sincs köze az igazi FORRÓ CSOKOLÁDÉhoz.
Mert hogy mi is az?

Egy valódi forró csokoládéban semmi keresnivalója a kakaópornak, csakis jó minőségű, magas kakaótartalmú csokoládé és esetleg tejtermék (ha úgy szeretjük, de növényi tejjel például remekül helyettesíthetjük), kevés édesítő, este pedig egy csöpp alkohol is mehet bele. Mivel magas kakaótartalmú és egyben elég zsíros desszertről van szó, ebből elég egy kis pohárnyi, forró hörpintés, legalkalmasabb erre egy 60ml-es espressocsésze – kávéivó háztartásban ez nem jelent gondot. Ennél többet egy átlagember nem tud elfogyasztani múló rosszullét nélkül, higgyetek nekem, tapasztalatból beszélek. Continue reading »

dec 202013
 

Három évvel ezelőtt Gabával résztvettünk egy receptversenyen, ahol szerettünk volna egy-egy Kitchen Aid turmixgépet nyerni. (Remélem, ezzel semmilyen titkot nem árulok el.) Nos, ez nem jött össze, de már évek óta szerettem volna beleborítani egy tál marhahúsba egy egész üveg Barolot. Végre megtörtént, még ha csak a kisöccséig is jutottunk el, azért ez sem volt egy rossz flaska. Karácsonyi menüt állítottunk össze, Gaba többek között ezt a Barolo vörösborban párolt marhahúst készítette. Ezt egy az egyben átvettem tőle,  Karácsony második napjának főfogása lett, a körete hosszas tanakodás után pedig sült almás cékla, ami azóta legnagyobb örömömre hatalmas ívű sikert futott be. Continue reading »

dec 172013
 

Tavaly töltött pulykát sütöttem Karácsonykor. Abban megállapodtunk, hogy legyen egy újfajta töltelék, ne húsos, de ne a szokványos kenyér-tojás kombó, én magam részéről valami gyümölcsösről álmodoztam.
Sok netezés után meg is találtam A Tökéletes Tölteléket, és természetesen nagy izgalommal vártuk a vacsorát, mi sül ki ennyi dióból, áfonyából és aszalt gyümölcsből. A receptet – ha jól emlékszem – egy amerikai fórumon találtam, akkor nem mentettem ki a linket, csak gyorsan kimásoltam a hozzávalókat. Martha Stewart rémlik, csak nem orrol meg rám, ha nem tudom pontosan felidézni. Continue reading »

dec 152013
 

Tegnap nem volt időm kekszet sütni, pedig két sütést is beterveztem. Ahogy hazaértem, már csak vacsorára futotta, de ma semmiképp sem maradhatunk adventi édesség nélkül. Két adventi vasárnapot is távolban töltöttünk trópusi melegben, ideje hát nekiugrani a süteményeknek.

Régóta gondolkodom már a répatorta turbósított változatán, az eredeti amerikait nagyon szeretjük. Az eredményt látva nem is értem, hogy tartott ez ennyi ideig. Vagyis persze, értem én, először meg kellett tanulnom ezt a szuper, nagyon gyors, turmixos kevert tésztát, innen már ment minden, mint a karikacsapás. Continue reading »

dec 122013
 

Egyszerű, lusta asszonynak való vacsora. A hentesnél megveszem a kolbászt, utána beugrom a zöldségeshez a sütőtökért. Minden más van otthon, ez valóban csupán néhány perc munka, egy óra múlva lehet is vacsorához csöngetni.
Nem, nem szoktam ilyen egyszerűen elintézni, de néha jól esik a lazítás, igazam van?
A sütőtököt szinte mindenki szereti. A hokkaido fajtában az a fantasztikus, hogy a héja is vele puhul, nem kell hámozni. A titka a fűszerezésben rejlik, akkor simán el lehet adni köretnek is, mint most. Continue reading »

nov 122013
 

Rég vágytam már egy jó forró masala chai-ra, régebben nem bírtam betelni vele, ráadásul az angolos tejes teát is kedveltem. A kora délutáni óráktól azonban nem iszom már sem kávét, sem fekete teát – mindössze bort (de arról most inkább nem nyitok vitát, melyiknek magasabb a stimuláló hatása:).

Hol is tartottunk? Igen, masala chai! Imádom, ez az indiaiak napi itala, állandóan, minden napszakban fogyasztják. Aki nem ismerné, a masala chai egy erős, fűszerekkel forrázott tea (általában Assam tea), amit fele arányban felöntenek forró tejjel. Sok cukor kell bele, ettől persze eszméletlenül édes, és persze a masala chai-t is mindenki másképp csinálja. Chai = tea, masala = fűszerkeverék, innen ered a neve. Continue reading »

jún 012013
 

Biztos úgy néz ki, hogy egyik süteményt a másik után sütöm (ez így van) és egész nap csak édességeken tengődünk (ez nincs így). Tervbe vettem, hogy minden héten legyen valami komolyabb édesség, hogy ebben az új cukor-, de főleg liszt- és tejmentes időszakban minél előbb legyen egy komolyabb süteményrepertoárom, akár egy fiók, amit akkor húzok ki, amikor kedvem tartja.

Kuglófot ugyan elég ritkán sütöttem eddig is, mivel azonban egy lisztmentes mákos kevert tészta nem egy nagy kihívás, így adta magát, elterveztem, másnap már meg is sütöttem. A recept alapja a híres osztrák Johanna Maier-től származik, valójában úgy bukkantam rá, hogy azt a legendás soktojásos kuglófreceptjét kerestem, míg szembe jött a mákos-mogyorósa egy újságból kitépett lapon. Nem volt nehéz átalakítani, az arányokat azonban tologatnom kellett, de így majdnem tökéletes.
A másik részét áfonyafagylalttal ettük, ezt a párost csak ajánlani tudom. Continue reading »

máj 162013
 

Most akkor ez mi? Nutellával töltött Whoopie pie? Fahéjas keksz? Fogalmam sincs, milyen nevet kellene adni ennek a gyereknek. A whoopie pie amerikai találmány, és nem más, mint két vékony, általában csokoládés keksz, összeragasztva valamilyen krémmel. No, innen is látszik, hogy remekül variálható, gyakorlatilag a mi pilóta kekszünk is, ha akarjuk, hungarian whoopie pie.
De lehetne ez most Snickerdoodle is, csak hogy dobálózzunk még a külföldi szavakkal. Ami – mily meglepő -, ugyancsak keksz, tetemes mennyiségű fahéjas cukorral megszórva.
Na most, mi lenne, ha a kettőt ötvöznénk, és akkor bejön a képbe még a macaron is. Continue reading »

ápr 142013
 

Van olyan, aki nem ismeri a tejespitét? Ugye, emlékszünk még gyerekkorunk uzsonnájára? A lattaiolot a 16. században toszkán cukrászok hívták életre, mint a szegények desszertjét. Annyiban különbözik a miénktől, hogy míg a magyarban jóval több a liszt és kevesebb a tojás (ettől tésztaszerűbb is lesz), a mediterrán tejes pite kocsonyásabb a sok tojástól, néhányba még lisztet sem tesznek. Általában vízfürdőben készítik, így mutat némi hasonlatosságot a crème caramelhez. Fahéjjal, szerecsendióval, kardamommal fűszerezik, de láttam már ánizsmaggal is, ahogy délen szokás. Aki nem szereti az ánizsos ízt, az ezt is nyugodtan bevállalhatja, szerintem szépen belesimul a tésztába, feltéve, ha sikerült elég apróra vágnunk. (Legközelebb kipróbálom Sambucával is, rossz nem lehet.)  Continue reading »

Már 172013
 

Fánkot sütni nem csak hagyományos módon lehet. De nem ám! Ugye emlékszik még rá valaki, amikor jó 15 évvel ezelőtt kivonult hazánkból a donut-lánc? Igazi amerikai, szaftos fánkok voltak, szombat délután nálunk ez ment a kávé mellé. No, azt nagyon szerettem, ez a forma pedig olyasmi. Illetve egy cupcake-szerű forma, fejjel lefelé kell sütni, a keletkezett mélyedést megtölteni, de fánknak is teljesen beillik. Akinek lyukas, vagyis karika formája van, az a kész fánkokat egyszerűen mártogassa bele a mázba és kenje rá a lekvárt.
Ehhez a tésztához ne álmodozzunk szép, nagy fánkokban, a tészta viszonylag tömör marad, erre a kisméretű karika, vagy akár mini kuglófforma is megfelel. Continue reading »

Már 162013
 

A gyümölcstorta nagyjából az a műfaj, amit mindenki szeret. Legalábbis mindig ezt tapasztaltam, nagyobb társaságban egy csokoládés, de egy feltupírozott pihehabos mellett is általában egy ilyen egyszerűke fogy a legjobban. Egyéni tapasztalat. Nem túl édes, a krém jól csúszik, a gyümölcs ad egy jó kis kontrasztot, nem utolsó sorban remek reggeli. Kell ennél több?
Nálunk régen odáig fajult a dolog, hogy nyaranta vacsora gyanánt ettük, ücsörögtünk a kertben és könnyű fehérborral öblögettük az ügyeletes eper-, cseresznye- vagy baracktortánkat.
Régóta nem sütöttem, azonban pár hónapja szert tettem ennek az elengedhetetlen formának a kistestvérére, a 22cm-es formába pont a fele recept szükséges. (Ez az a forma, amibe belesimítjuk a tésztát, kisütjük, majd megfordítva beletesszük a kész krémet. Természetesen sima piteformában is el lehet készíteni.) Azonnal lecsaptam rá, de csak most jutottam el, hogy reggeli süteménnyel töltsem ki rohanó kis életünket. Continue reading »

nov 042012
 

Sosem sütöttem régen almás pitét, olyan avítt dolognak tűnt, nem is értem. Egy kedves fészbuk-ismerősnél láttam meg ezt a receptet (megbeszéltük, ő javasolta, hogy maradjunk ennél a megszólításnál:) és azonnal megtetszett. Elmarad a fújtos tészta, mivel ebben nincs liszt, a “tésztának” nevezett lapok aszalt gyümölcsből és mandulából sülnek, rendkívül szimpatikus. A gyümölcs cukortartalma pont elég, talán még sok is, így ez is kimarad. Egészség a köbön, alacsony szénhidrát, sok rost, így már indulhat a nap, nem?
Azóta már többször sütöttem ezt az almás pitét, van mit bepótolnom vele, megérte várni rá! Continue reading »