Sze 072015
 

Utolsó hetéhez érkezett a Vuelta. A tegnapi szakasz után még mindig Aru vezet, bár vészesen beelőzte őt a Katusha spanyol kerékpárosa Joaquim Rodriguez, és ezzel egyszerre már vérmes álmokat is szövöget a győzelmet illetően. Ideje még van rá!

Nézzük a mai szakaszt, még mindig Asztúriában vagyunk. Ezt az északon, az Atlanti óceán partján elterülő hercegséget nyugatról Galícia, majd Kantábria és Kasztília öleli körbe. Jó pár évvel ezelőtt autóztunk errefelé Santiagoból Bilbaoig, és megcsodálhattuk a tüneményes kis halászfalvakat. A tartomány rengeteg tónak, folyónak ad otthont, ennek ellenére úgy tapasztaltam, hogy – talán a hegyvidéknek is köszönhetően – szinte több a sok a húsétel, mint a hal.  Continue reading »

aug 292014
 

Aki követi a Tour de Serpenyő eseményeit, az tudja, hogy harmadik évben nekivágtunk a spanyol körversenynek is. A Serpenyő csapatának teljes legénysége posztolt már spanyol földről, ma én tekerek először, és még mindig Andalúziában vagyunk.
Mivel a mai poszt konzervből jön (magyarán: időzített posztról van szó), így nem tudok a mai eseményekről sokat írni, de a Vuelta minden eseménye megtalálható ITT.
Inkább nézzük, mi is vár ma a fiúkra! A mai 169 km-es hegyi szakasz Alhendín-ből indul Alcaudete-ig, Granada közelében járunk. Anno itt ettem először pálmaszívsalátát, de a pálmaszív hazai beszerzése még mindig elég körülményes, ezért inkább a tapasok között néztem szét.  Continue reading »

feb 102014
 

Kaptunk a szomszédtól két nagy üveg saját készítésű paradicsomlevet, mert egy hétig felügyeltük a macskát. Az öröm addig tartott, míg meg nem kóstoltuk. (A paradicsomlevet. A szerk.) A lé eszeveszetten édes volt, legalábbis nekünk, viszont teljes erővel átjött rajta az érett paradicsom összes zamata – ergo kellett vele valamit kezdeni, mert amúgy nagyon finom volt.
Saját jogán való ivás nem jött szóba, ekkor úszott be a képbe a klasszik tojásleves, amit fele-fele arányban majd a lével készítek. Egyik fele ugye a durván édes paradicsomlé, másik egy jó testes, házi alaplé. (Pho-t főztem, erről lenne szó. A szerk.) Csak elveszi így az édeset.

És lőn. Igazán finom lett, gyors is, este hazaesve gyorsan lehet valami forrót kanalazni. Persze előtte gondoskodjunk pár óra alatt elkészülő alapléről és egy hétig pesztonkázott macskáról is. Meg persze tulajról, aki ad némi kis paradicsomlevet. Continue reading »

jan 012014
 

Hogy kell-e, jó-e, és ha igen, miért is jó az új év első napján lencsét enni, nos erre a fogas kérdésre akár a padláson porosodó emlékkönyvünkben is választ találhatunk. Lerövidítem: egyszerűen “csak”.
Ha már lencse, idén a vörösre esett a választás családi kérésre, én magamtól mást főztem volna Újévkor (megmondom: pirított káposztát körtével és édesköményes kolbászkát), viszont szerencsémre átfutottam a blogos netet és Szárnyas Ízvadásznál rátaláltam erre a pompásan hangzó vöröslencselevesre. Fejben gyorsan meg is főztem is jónak találtattam. A recepten alig változtattam valamit, a római kömény mennyiségével valóban érdemes vigyázni, az átüt. Ebbe a levesbe tényleg nem kell semmi tejes dolog, bár egy pillanatig gondolkoztam, hogy belelöttyintsek-e egy kis kókusztejet. Kár lett volna. Continue reading »

jan 282012
 

Tagliatelle ricottás, füstölt paprikás zöldborsóval és koktélparadicsommal
(Tagliatelle con pomodorini, ricotta e piselli alla paprika affumicata)


160 g tagliatelle
1,5 ek olívaolaj
1 db salottahagyma
100 g zöldborsó (fagyasztottnál felengedve)
4 ek fehérbor
1 tk füstös paprikapor (pl. Pimentón de la vera dulce)

2 ek ricotta (elhagyható, vagy tejszínnel helyettesíthető)
6 db koktélparadicsom

1. Egy lábasban (amibe majd belefér a tészta is) felhevítem az olajat és enyhén üvegesre párolom benne a vékony csíkokra vágott hagymát. Beleteszem a borsót és néhány percig közepes hőfokon párolom. Ekkor hozzáöntöm a fehérbort és annyira beredukálom, hogy csak egy kevés sűrű folyadék maradjon alatta, ez nagyjából 5 perc. Megszóróm a paprikaporral és sózom. Lefedve félrehúzom, amíg kifő a pasta.
2. Közben al dente kifőzöm a tésztát. Ha kész, leveszek egy bögrényi főzővizet.
3. A szobahőmérsékletű paradicsomokat félbevágom, a csumáját kivágom, ízlés szerint a magokat is kiveszem. (Én most benne hagytam, mert utolsó pillanatban vettem észre a kikészített paradicsomokat, de tényleg jobb kimagozni, akkor vehetünk többet is.)
4. A szószba belekeverem a ricottát (vagy a tejszínt), de ezzel már nem szabad forralni! Leszűröm és beleforgatom a tésztát és annyi főzővizet adok hozzá, hogy a mártás ne legyen száraz.
Azonnal tányérokra szedem és a tészta közé nyomkodom a paradicsomfeleket. Reszelt parmezánt is lehet rátenni.
2 személyre