ápr 252014
 

Csupa maradékokból főztem egy levest. A fehérbabot fel kellett használni, a kókuszreszelék viszont nagyon jót tett neki, kicsit kibillentette ezt az enyhén télies levest az egyhangúságból.
Ha vége az amúgy is rövid, pár hetes medvehagyma-szezonnak, bármilyen más zöldfűszerből is készíthető. Sajtot nem tettem most bele, az olívaolaj mennyiségével szabályozhatjuk a pestónk állagát, hogy jól formázható legyen.
Continue reading »

jan 162014
 

A Facebook-nak – számolatlan hátránya mellett – előnye is van. A tegnapi vacsoránk pár nappal ezelőtt ott jött velem szembe, hálás is vagyok annak, aki  épp tetszését fejezte ki annál a bejegyzésnél, biztos nem én vagyok az egyetlen háziasszony, akinek legkésőbb déltájban fejtörést okoz, mi is legyen a vacsora.

A retro manapság bombabiztos tipp, én sem haboztam. Bár nagyon szeretem a különleges dolgokat a konyhában – azért lássuk be, kinek mi a különleges -, az egyszerű, hagyományos ételnek is van varázsa. De még mekkora.
Egy kolbászos tojáspörköltről van szó, amit feltétnek kínáltak, de már ránézésre is ő kiáltott köretért. A sűrű kolbászos mártás messziről emlékeztet a spanyol vörösborban párolt chorizora (Chorizo al vino tinto), de csak emlékeztet. Continue reading »

jan 212011
 

Gyors vacsora, ennél sokkal többet nem is tudok hozzátenni. A gyorsaság ez esetben nem is a kezeknek szól, hanem a fűszer javára írható. A cajun fűszerkeverékben ugyanis már minden benne van, só is, hagyma is, már csak meg kell benne forgatni a húsdarabokat és megvárni, míg kisülnek. Közben van idő beszippantgatni az illatokat, vagy elkészíteni egy szintén gyors alávalót.
A 3. és a 4. perc között még arra is van időnk, hogy felnyissunk egy üveg gyümölcsösebb (száraz) fehérbort, kell is majd, hogy ráloccsintsunk egy keveset a húsra.
A vaníliás radicchio Gabától származik, a kettő együtt pedig, vagyis a cajun csirke és a radiccho – bár messzebbre nem is lehetnének egymástól – egy rendkívül élvezhető párost alkottak.

Cajun sült csirke vaníliás radicchioval
Cajun-fűszeres sült csirke vaníliás radicchioval

A csirkéhez
1 db csirkemell
2-3 ek olívaolaj
1 nagy ek cajun fűszerkeverék
½ pohár fehérbor
A radicchiohoz
1 ek dióolaj / makadámdióolaj (hidegen sajtolt)
1 db salotta
1 közepes fej trevisoi radicchio
1 mk porcukor *
1 tk vaníliakivonat (pl. Nielsen-Massey)
só, bors frissen őrölve
kevés fehér balzsamkrém / lágy szőlőbalzsam
extraszűz olívaolaj

1. A csirkemellet nagyságától függően négy-hat nagyobb darabba vágom. Egy tálban összeforgatom az olívaolajjal és a cajun fűszerkeverékkel, jól bemaszírozom a húsba és lefedve legalább egy órát hűtőben állni hagyom. Utána kiveszem és fél órát szobahőmérsékleten tartom. Akinek nincs ennyi ideje, az sütésig hagyja lefedve a pulton.
2. Felhevítek egy serpenyőt és beleteszem a csirkemelldarabokat. Közepes hőn átpirítom őket, a pácoló tányért felöntöm egy kevés borral, beleöntöm a húshoz és még néhány percig forralom. Az egész ne legyen több tíz percnél, már készen is van. A húst kivéve melegen lehet tartani és az alatta lévő mártást kicsit beforralni, de nem szükséges.

Közben elkészül a radicchio.
3. A dió- vagy makadámdióolajon alacsony hőmérsékleten üvegesre fonnyasztom a csíkokra vágott salottahagymát. (Hidegen préselt dióolajat ne hevítsünk magas hőfokon!) Közben leszedem a radicchio külső levelét, a torzsát kivágom és egészen vékony csíkokra vágom. Rádobom az éppen hogy pirulni készülő hagymára és néhány percig kevergetve pirítom. Sokáig ne hagyjuk a tűzön, mert szétfonnyad, ahogy elveszti a színét, már jó is.
A lábos aljáról elhúzom, az alját megszórom egy kevés porcukorral, hogy picit rákaramellizálódjon. Összeforgatom a radicchioval, rálocsolom a vaníliát, (házi készítésű vaníliás cukor, vagy vanília kikapart magjai) viszonylag erősen sózom, borsozom és balzsamkrémet (vagy lágy szőlőbalzsamot), majd bővebben olívaolajat locsolok rá.
Az egész viszonylag erőteljes, de harmonikus ízű legyen.
4. A csirkemellet ferdén szélesebb szeletekre vágom, a radicchiora fektetem és meglocsolom a hús mártásával.
2 személy részére

* Változatok:
Hogyan tedd paleóvá: –  Hagyd el a porcukrot, vagy használj kókuszvirágcukrot a karamellizáláshoz.

dec 202010
 

Na, ugye jól belejöttetek már a turmixolásba? Mivel úgy látom, hogy már igen, akkor mutatok Nektek egy egészséges, mégis finom smoothiet! A kettő ugyanis egyáltalán nem zárja ki egymást! Na jó, egyesek inkább csak az édes, banános, narancsos, epres dolgokért rajonganak, de a karácsonyi eszem-iszom előtt egy zöld smoothie igazán bevállalható!
Próbáljátok csak ki!
Akinek nincs cajun fűszerkeveréke, az még gyárthat gyorsan, remek gasztroajándék is egyben, a leírását ITT megtaláljátok:

A következő smoothie-híradó pedig kivételesen karácsony első napján is jelentkezik, hisz nincs is annál kellemesebb, mint pizsiben, karácsonyi énekek mellett elkortyolgatni egy finom, fűszeres napindítót! Vásároljatok jól be, hogy mi lesz benne, az még titok! :)

smoothie_narancs_szarzeller1

Narancsos szárzellerturmix cajun fűszerkeverékkel

2 szál (70 g) szárzeller zöldjével (a belső részből)
½ db kígyóuborka
2 db mandarin, vagy ½ narancs
1 maréknyi petrezselyem (elhagyható)
100-120 ml ásványvíz
½ mk cajun fűszerkeverék (vagy Raz el Hanout)
1-2 tk zöldcitromlé
1 csipet tengeri só
1 tk juharszirup (vagy más édesítő, akinek hiányzik az édes)

1. A szárzellert megtisztítom, ehhez inkább a belső, zsenge részeit érdemes felhasználni. A zöld leveleit felvágom. Az uborkát héjával feldarabolom, a mandarint meghámozom, gerezdekre szedem és kiszedem az esetleges magokat. A petrezselymet megmosom és durvára vágom.
2. Az egészet a szükséges mennyiségű vízzel és fűszerekkel együtt alaposan átturmixolom.

300 ml lesz belőle

Eredeti bejegyzés a Facebook-on!

jan 132008
 

A paradicsomalapú kísérő mártások szerintem minden háziasszonynál olyan népszerűségnek örvendenek, hogy szinte minden háznál akad belőle valami titkos, házi recept. Itt most nem az olasz, pastára való meleg mártásokról van szó, hanem azokról a szószokról, amelyek a paradicsomos salsák és az amerikai barbecue mártások között valahol félúton elakadtak és amelyekről ezerszámra találhatunk idevágó irodalmat.
Az amerikaiak hozzánk képest soha el nem érhető magasságokba repítették a faszénen sült marhasteakhez, csirkeszárnyakhoz és sertésoldalasakhoz kijáró szószók intézményét – ezekhez képest mi, vén európaiak még összevont erőkkel sem tudunk egy ilyen arzenál ellen harcképesen fellépni.
De azt hiszem, nem is akarunk! Tudunk mi enélkül is igazi magyarosch cigojnerszósz, a pusztaszósz szintén (arra azért kiváncsi lennék, miért gondolja rólunk az egész világ, hogy mi torkot égető, csípős paradicsomszósszal bírjuk csak a nyereg alatt puhított hússzeleteinket megenni??), csak épp a tartósítót meg a glutamátot spóroljuk ki belőle…. és talán még élvezhetőbbé is tesszük őket. Mert hogy lehet. Megoldjuk mi azt magunk is! Sőt!!

Magam is többfajta mártással kísérleteztem, és ez sem AZ a mártás, csak egy a sok közül. Nagyon jó mindenféle sült húshoz, húsfondühöz, raclette-hez, grillezéshez, hisz ezeknek a szószoknak az olasz paradicsommártás az alapja: ahhoz, hogy grillszósszá avanzsáljon, meg kell teremteni a kellő egyensúlyt a cukor és a savasság között. Szinte bármit beletehetünk, amitől úgy gondoljuk, hogy a javára válhat.
Kaliforniai vagy kápiapaprikát aprítok bele (a színe miatt pirosat), a fűszerezést viszont egy nagy és tévedhetetlen klasszikusra bíztam: a híres, louisianai cajun-konyhát* (EN/DE) hívtam segítségül. Az első cajun fűszerkeverékemet még készen kaptam. Hihetetlen jó minőségű, ezért sokáig nem álltam neki a saját készítésnek. A savasságot a sherryecet adta, de csupán egy evőkanálnyi: ennyi elég is, hogy húsok mellé kísérőként léphessen elő, de bármilyen más, lágy ecetféleséggel lehet próbálkozni.
Nagyon fontos, hogy a paprikát csak a végén, nyersen adtam hozzá, ezáltal a szósz friss és üde és persze vitamindús is maradt, nem főtt szét benne már semmi.

*Louisianaban alakult ki a cajun [ˈkeidʒn̩] és a kreol konyha (ezt Cajun & Creole Cooking néven tartják számon), amelyet a Kanadából érkezett cajun-ök és a már ott élt francia kreolok alakítottak ki. Ez egy egyszerű, de ízekben igen gazdag konyha, mely ügyesen egyesíti az európai és (a behurcolt rabszolgák által) az afrikai konyhát is, igazi fúziós specialista, sok érdekes és izgalmas behatással. Francia révén érezhető némi mediterrán behatás, de az afrikai konyha által viszont rettentően csípős.
Az ott élő indián őslakosoknak is megvan a saját konyhája, soul food néven, ez is gyakorolt némi hatást a kreol konyhára.

Természetesen létezik némi különbség a kétfajta konyha között! Mindkettőt a francia inspirálta, de mégis más.
A spanyolok criollo-nak nevezték New Orleans 18. századból, Európából származott lakosságát. Ebből a szóból lett később a creole elnevezés, amivel a művelt, francia családokat illették – és illetik ma is. A kreol konyha ezáltal a francia, a spanyol és az afrikai vonulatokból táplálkozik, és szofisztikáltabb, úgymond elegánsabb, kifinomultabb a cajun konyhánál. A kreol konyha központja vitathatatlanul New Orleans.
A cajun-ök a Kanadából 1785-ben a britek által elüldözött akádok leszármozattjai, akik végülis Louisianaban találtak menedékre. Az ő konyhájuk egyszerűbb, vidékiesebb stílusú, mint a kreol, hisz a mocsaras vidéken éltek, nem pedig a nagyvárosokban.
Viszont Louisianaban egymásra talált a két konyha, ezért mindkettőben igen elterjedt három fajta zöldség használata: ez a zöldségpaprika, a hagyma és a szárzeller. Ők ezt Szentháromságnak hívják mindkét konyhában, vagyis Holy Trinity.

Fűszeres paradicsommártás

Cajun fűszeres paprikás paradicsommártás
(Spicy cajun tomato relish)

1 ek olívaolaj
2 fej salotta (vagy 1 fej vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
500 ml passzírozott paradicsom
(Passata di pomodoro, pl. MUTTI)
1 tk só
1 tk barna nádcukor / természetes édesítő
1 db piros kaliforniai paprika
1 db piros chilipaprika
1 tk cajun fűszerkeverék (lásd lentebb)
1 ek sherryecet

1. Egy lábasban felforrósítom az olajat és üvegesre pirítom benne az aprítóval felvágott hagymát és fokhagymát.
2. Hozzáöntöm a paradicsomot és legalább fél órán keresztül, félig lefedve csendben főzöm. Menetközben sózom és kevés cukrot teszek bele, majd félrehúzom a tűzhelyről.
3. Aprítóban pépesítem a felvágott paprikát és chilit (ha a cajun fűszerkeverékünk már tartalmaz elég chilit v agy cayenne-borsot, akkor csak óvatosan bánjunk a chilipaprikával), majd hozzákeverem a mártáshoz, de nem főzöm vele többet. Ízesítem a cajun fűszerkeverékkel, esetleg még borsozom és hozzáteszek egy kevés sherryecetet (vagy más, enyhe gyümölcsecetet). Jó tesz neki, ha fogyasztás előtt néhány órát áll.
500 ml mártás /

A cajun fűszerkeverékhez
2 tk só 1
1 tk feketebors 1
1 tk római kömény, őrölt 1
2 tk pirospaprika, édes 1
1 tk hagymagranulátum 1
1 tk fokhagyma-granulátum 1
1 tk kakukkfű, szárított 1
½ tk oregano, szárított 1
1 tk koriander, megtörve
1 mk édeskömény, megtörve
1 mk kardamommag, megtörve
1 mk cayenne-bors / chili, őrölt 1

A fűszereket kávédarálóba teszem és viszonylag finomra őrlöm. Légmentesen lezárva egy-két évig eltartható aromaveszteség nélkül.
Vannak egyszerűbb keverékek is, de az 1-el jelölt hozzávalók alap, ezeket feltétlenül így, ebben a formában tegyük bele!
60 ml fűszerkeverék lesz