Júl 022016
 

Végre, elstartol ma a 103. Tour de France. Mi pedig, mint öt éve minden júliusban, serpenyőben elevenítjük fel egy-egy szakasz híres fogásait. Ez a mi Tour de Serpenyőnk. A szokásos tagság – AldenteChilii & Csoki, Égigérő Paszuly és jómagam – mellett most debütál Homebisztro, reméljük, tetszik neki a Serpenyő és oszlopos tagunk marad.

Ami azonban eltér a hagyományoktól, idén nem külföldön kezd a verseny, egyből belecsap a – stílszerűen francia – lecsóba.  Még bemelegítő menet, városi körbekerekezés sincs, a mai 1. szakasz a híres, és 1979-óta az UNESCO világörökség részét képező Mont-Saint-Michel lélegzetelállítan gyönyörű apátságától indul és 188 km- át a normann tengerpartig, Utah Beach-ig tart. Ez a legnyugatabbra fekvő, amerikai nevekkel ellátott partszakaszok egyike, ahol 1944. június 6-án a normandiai partszállás bevonult a történelemkönyvekbe. Ha csak egy filmet mondok, Ryan közlegény megmentése, ugye megvan?

Nos, egyik helyszínről sem tudok elfogultság nélkül beszélni, Normandia-rajongó vagyok. Mindkét helyre érdemes egyszer ellátogatni, beszívni a mély, sós levegőt, megtapogatni az ottmaradt ágyuk hideg vascsövét, játszani a tengerparti homokban, osztrigát szürcsölni a parton és párás pohárból crémant-t inni hozzá Continue reading »

jan 092014
 

Ha azt mondom, hogy ezt a levest ebben az évben már háromszor főztem, akkor az mond valamit. Először találomra ment, mert árválkodott néhány végét járó narancs, másodszorra pontosítottam, mert ízlett nekünk, harmadszorra pedig – hát igen, leellenőríztük a második fordulót.
Fogalmam sincs, miért jött be ennyire, számtalanszor készítek krémlevest. Talán a kurkuma lehet a ludas, ki az az őrült, aki szólóban használja ezt a fűszert? Jelentem, én! De még mindig tele van egy nagyobb üveg (currypor gyártásához, mi máshoz:), és fogynia kell. Újévi fogadalmaim egyike volt, hogy gyorsabb ütemben felélem a fűszerkészletemet. Continue reading »

aug 252009
 

Szerintem nincs is olyan ember, aki ne tudna tiramisùt készíteni. Aki ezt állítja magáról, az vagy nem evett még eddig életében, vagy kezdő a konyhában. No, mindkettőn könnyen lehet segíteni, hisz a tiramisù egy rémesen egyszerű krémes desszert. Nálunk az alapverzió is gyakran készül, de mostanában újítgatok ezen a téren is. Így született a narancsos-mákos változat, aminek hihetetlen sikere lett.

Lehet, hogy ez a curryvel megszórt példány nem lesz olyan népszerű, de nagyon finom volt!

Mire összeállítottam az első pohár krémet és fotózni vittem, hiányzott valami a tetejéről. Semmi nem volt kéznél, amivel díszíthettem volna, bazsalikom vagy zsályalevél azért mégsem passzol rá igazán. A narancssárgacsíkos krém mögött ott virított a likőrös üveg és ahogy bukott le a délutáni nap, a színe megbabonázott. Így jutottam el a curry-ig, amit először csak díszként szórtam rá, de megkóstolva egy fantasztikus ízvilág tárult elém! A következő poharat már curryvel rétegeztem, igaz, csak nagyon keveset szórtam rá. A curry saját készítés, egy nagyon meleg, fűszeres keverék, alig csípős. Pont jó, sőt azt hiszem, telitalálat az ilyenfajta desszertekhez. Ha újra pontosan lemérem, beírom a mennyiségeket is, egyelőre csak az összetételét írtam le.

A cukor mennyisége a likőr (és persze a barack) édességétől is függ, az enyém viszonylag alacsony alkoholtartalom mellett egy igen aromás, kevésbé édes darab, ezért mindenki a saját ízlése után édesítsen. Finomítatlan barna nádcukorral vagy muscovadoval messze jobb lenne, de akkor a krém nem lesz teljesen fehér.

tiramisu_oszibarack1

Őszibarackos-currys tiramisù
(Tiramisù alle pesche e curry)

3 db tojás
2-3 ek cukor (ízlés szerint)
250 g mascarpone
4 db őszibarack vagy nektarin
kb. 120 ml (8 ek) őszibaracklikőr
8 db babapiskóta (vagy egyéb kekszféle)
1 tk-nyi házi currypor

Egy magasfalú keverőtálban kézi robotgéppel 6-8 perc alatt habos-fehérre keverem a tojásokat a cukorral. A szobahőmérsékletű mascarponét villával széttöröm és óvatosan belekeverem a tojáshabba.
A barackot negyedekbe vágom és vékonyan felszeletelem.
Négy pohár aljára teszek egy-egy széttört piskótát (vagy más kekszet, pl. cantuccinit) és meglocsolom egy kevés likőrrel. Keményebb kekszre több folyadék szükséges és tovább is kell állni hagyni. Ráteszek egy-két rétegnyi barackszeletet és megszórom egy leheletnyi curryporral. Rákenek egy réteg habot és az egészet megismétlem. A hab tetejére is curryt szórok.
4 pohárnyi /

Meleg, fűszeres-fás currypor

fahéj
kardamom
koriander
gyömbér
rózsavirág, szárítva
levendulavirág, szárítva
vanília
pirospaprika
chilipehely, -por
kurkuma

Őrölt fűszerekkel is elkészíthető, de úgy lesz a legjobb, ha a fahéjat, kardamomszemeket (héj nélkül), a koriandert és a gyömbért szárazon megpirítjuk és megőröljük. Csak ezután adjuk hozzá ízlés szerint a többi hozzávalót. Törjük össze egy mozsárban, úgy nem veszít az aromájából.

Júl 202008
 

Nem egy bejegyzésemet úgy is indíthattam volna, hogy: az úgy kezdődött, hogy… és megyek szépen vissza az idők örvényébe… regélni a régmúltról…
Nos, ennél a salátánál időben valóban vissza kell egy kicsit mennünk.

Történt, hogy nyaralás alkalmával valami könnyed kis könyvecskét olvastam. Kilóra azért nem volt könnyed, a reptéren, utazás előtt (hogy tovább tartson:) szinte mindig súlyra keresek könyvet, ez is azért akadt bele a hálómba, mert 700 oldalas volt. Ment is rögvest a kosárba, két másikkal együtt… hogy miről szól, azt ilyenkor el sem olvasom… Szeretek olvasni.
A könyvet fedje jótékony homály:), mindenesetre öt napig nem is bírtam kitenni a kezemből, ott olvastam, ahol csak bírtam, és csak a férjem tudná megmondani, mi mindent szalasztottam én el a nagybetűs NYARALÁS-ből, amíg nyirkosra izgultam a tenyerem a főhős miatt…
Haha, pedig ha tudta volna, hogy ez a saláta nem jött volna létre, ha nincs Mrs. P. !! Continue reading »

okt 222006
 

Ez a fogás még abból az időkből származott hozzánk, amikor még a curryt is a növényhatározónkban kerestük, Indiát pedig csupán a földrajzatlaszunkból ismertük. Véletlen kanyar folytán, külföldi segédlettel (hogy is máshogy) került hozzánk a recept, de tartósan befészkelte magát konyhánkba.
Azóta kinyílt ránk a világ, a curryt pedig már rég nem az ábécében veszem zacskóban, hanem utazásaink során eredeti környezetében válogatom össze hozzá a tetemes számú alkatrészeit – ez a recept mégis megmaradt, talán nosztalgiából, talán egyszerűsége miatt is.

Érdemes még tudni róla, hogy a fogás alapja a svájci nemzeti étel, a "Zürcher Geschnetzeltes", vagyis Zürichi ragu, ami eredetileg fűszeres mártásban párolt borjúhúscsíkok gombával, némi fehérborral párolva és természetesen curry sincs benne. Hozzánk már ez a currys verzió érkezett, így számomra ilyen marad ez a gombás ragu, némi leegyszerűsített átkeresztelés után.

Gombás-currys csirkeragu

500 g csirkemell
200 g gomba (champignon)
A pácoláshoz
100 ml növényi olaj
2 gerezd fokhagyma
1 kk só
1 mk bors, őrölve
Az elkészítéshez
300 ml tejszín
1 mk szerecsendió, őrölt
1 mk cayennebors
1 ek curry
2 gerezd fokhagyma
1 marék petrezselyem v. koriander, aprítva
180 g basmati- vagy jázminrizs

Először hozzálátok a pácolásnak. A csirkemelldarabokat megmosom, konyhatörlővel megszárítom, majd 5 cm hosszú és fél cm széles csíkokra vágom. (Azért ekkorára, mert párolás és persze evéstechnika szempontjából is ez az ideális méret. Ez nem vicc, akár vonalzóval is ki lehet mérni, kezdő szakácsoknak még a séfek is ezt ajánlják.) Összekeverem az olajjal, (ez esetben NEM olívaolajjal, legjobb hozzá a repceolaj) a fűszerekkel és az átnyomott fokhagymával és beteszem egy mélyhűtős zacskóba. (Egy olyan 1 l-es műanyag zacskóba, amibe a mélyhűteni vágyó dolgokat teszem.) Ezután 1 órát, 2 órát – de ha van idő, még tovább – félreteszem a hűtőbe puhulni. (Eredetileg a mi receptünk disznócombból készült, akkor még volt értelme a többórás pácolásnak, de ezt a hagyományt csirke esetén is megtartottuk, mert olyan nosztalgikus!) A zacskót néha kiveszem és megnyomorgászom, hogy az ízek jól beívódjanak a husiba.
A gombát megtisztítom, megmosom, felvágom. Egy kisebb edényben megpárolom, kevés sóbors mehet bele. Addig kell párolni, amíg a levét elfőtte és kissé megpirult. (A fáradságot lerövidíthetjük egy kisüveg gombakonzerv kíséretével…, de friss gombából mégis csak jobb.)
Ha úgy gondolom, hogy lejárt a pipi ideje, akkor egy serpenyőt felforrósítok és beleöntöm a csirkés zacskó tartalmát. Olaj nem kell már hozzá, hisz van rajta bőven. Először magas, majd közepes hőn pirítom, amíg nem kezd kissé színe lenni – ez úgy 10 perc lesz. Közben néha egy falapáttal tologatom, hogy ne kapjon oda. Hozzáöntöm a tejszínt, belekeverem a fűszereket, majd ízesítem még egy sóbors egyveleggel. 5 perc alatt csendesen összefőzöm, és hozzáteszem a készre párolt gombát és a fokhagymát.
A tetejére petrezselymet lehet tenni, bátrabbak ezt aprított korianderrel helyettesítik.
Basmati vagy jázminrizst adok mellé.
3 személyre / 917 kcal / 69 g zsír / LF30 67%