nov 222016
 

Még csak november vége, de elkezdtem a karácsonyi sütögetést, és néhány új recepttel is szeretném szélesíteni a palettánkat. Bár szeretem az egyszerű, gyorsan készíthető dolgokat, ennél a keksznél mégis vonzott az a rengeteg finom és egészséges hozzávaló. A zabpelyhet azért hagytam benne, mert ki kell próbálnom, hogy legközelebb – ha akarom -, helyettesíteni tudjam. Néhány dolgot változtattam csak a receptben és bár a zabpehelyben van a legtöbb szénhidrát, mégis meghagynám, ahogy sütöttem, egy kekszben csupán 4 g a CH, nem hiszem, hogy ezt már tovább kellene csökkenteni. Főleg nem karácsonykor :).
Az eltarthatóságról nem tudok (még) nyilatkozni, de tényleg nagyon finom, nem túl édes (nekünk pontosan megfelel), feltünően ropogós, ezért vágjuk apróra a magokat, és ha semmi nem mond ellent a vajnak, használjunk nagyon jó minőségű, 82%-os bio vagy házi vajat. Continue reading »

Júl 032016
 

Lesznek még gyönyörű szakaszok a Tour-on, de tájszépségben és látványban a tegnapi biztos vezet majd. A futam a watt-tenger körülölelte Mont-Saint-Michel apátságnál kezdődött és kis falvakon keresztül a normann part szomszédságában folytatódott, egészen a Utah Beach-ig, néha lélegzetelállító kulisszák előtt. Kis dráma, Contador bukott és valamelyest megsérült, e poszt írásakor nem tudom pontosan, tudja-e ma folytatni a versenyt. A sárga trikót mindenesetre Mark Cavendish húzhatta magára, biciklis pályafutása során először.

Még mindig Normandia és Manche dépertement-ban maradunk, a 182 km-es, közel vízszintes távon a fiúk ezúttal Saint-Lô és Cherbourg-en-Cotentin között gurulnak.
A le tour szerint kemény szakasz következik: az első 52 km-en máris három komoly emelkedő, a vége pedig a szó szoros értelemben meredek. A 3 km-es szakaszon 14%-os a legerősebb lejtő. Cavendish megilletődve beszélt már arról, hogy nincsenek illuziói a sárga trikó megvédését illetően. Continue reading »

Sze 042015
 

Nem tehetek róla (bár biztosan igen), de Aragóniáról, errő, az észak-spanyol tartományról első hallatra nekem még mindig aragóniai Ferdinánd és kasztíliai Izabella frigye és az arról készült – hát most nem nem mondom, mennyire izgalmas – színjáték jut az eszembe. Úgy rémlik, nagyon élveztem az előadást, mély nyomot is hagyott bennem, azóta meg különösképpen érdekelnek a különböző királyi dinasztikák sorsa.

Na de térjünk rá a tegnap napra. A szakasz Andorrából indult és Leidában, ebben a Nyugat-Katalóniai városban futottunk be, közvetlenül Aragónia határánál. Fabio Aru vezet, és magára húzhatta a piros trikót.
Mindig sajnálom, hogy olyan kevés az idő, pedig hihetetlen mennyiségű érdekességet és információt lehetne magunkba szívni az érintett helyekről, ahol átahalad a Tour, Giro, Vuelta. Ezért is szeretem annyira a mi kis Serpenyőnket, nélküle ma már kevesebb lennék…. Continue reading »

aug 182015
 

Egy tökéletesen egyszerű, és fantasztikusan finom köret, ami egyszer vacsorának is megfelelt, teljesen hús nélkül. Véletlen volt az összeállítás, megint csak úgy, amit adott a konyha, és mint tudjuk, ezek a legjobb dolgok a világon!
Tulajdonképpen egy ázsiai ihletésű, hogy ez most indonéz, vagy thai, azon nem lehet vitatkozni, mert eltér a hagyományostól, mert teljesen lecsupaszítottam, de tényleg nagyon finom, igazi comfort food.
Bármikor, bárhol el lehet készíteni, télen, nyáron egyaránt! Continue reading »

Júl 052015
 

Nem szövegelek sokat, nincs is mit, mivel literszámra gyártom ebben a tikkasztó hőségben – na mit, hát ezt a limonádét.
A magyar net (is) tele van uborkás limonádé receptekkel, könnyű találni az ízlésünknek megfelelőt, ezt azért teszem fel, mert alig van benne anyag, és szerintem így a legüdítőbb. Csak csóválom néha a fejem, mikor gyerekek túlédesített löttyöket isznak nagy melegben. De felnőttek is. Continue reading »

dec 312014
 

Nem egyszerű tej, tojás és cukor nélkül pudingot főzni. Nagyon nem…. Ezzel akkor szembesültem úgy igazából, amikor elhagytam a tejtermékeket, de még nagyobb lett a gond, mikor egy ideje – és még egy jó ideig – tojást sem tudok használni bizonyos esetekben. És akkor jön a csokipuding….

És a nagy kérdés. Milyen édességet is készíthetünk akkor tej, cukor és tojás nélkül?? Továbbmegyek, dió, mandula és mogyoró nélkül?
A kérdés adott, és igazából csak egyetlen egy válasz létezik: zöldség! Sütve, főzve, teljesen mindegy, de a vegán pudingoknak nagyjából nyers vagy főtt zöldség és gyümölcs az alapja.
Ilyenkor a mélyen kétségbeesett delikvens átnyálazza a világhálót és megnyugszik: van megoldás Continue reading »

máj 282014
 

Ha eljön a görögdinnye szezonja, elmesélem, hogy is kezdődött minden, ezekkel a turmixokkal. Először gyümölcsös smoothie-k készültek, de közben már váltogattam őket különféle zöldségekkel is. Néha kevés joghurtot is tettem bele, de cukrot soha, ösztönszerűen is inkább aszalt gyümölccsel, esetleg mézzel édesítettem.

Ma már csak olyan turmixok készülnek, amikben igen kevés a szénhidrát, tehát kevés a gyümölcs is, hisz egy szénhidrátbomba nem csak reggel káros (igen, uzsonnára is, de ha mindenáron bombázni szeretnénk, akkor inkább délben és délután), márpedig egy banános, még tovább cukrozott, tejes reggeli turmix csak egy fokkal jobb, mint egy lekváros vajas kalács. Igaz, ez utóbbi is rettentően finom tud lenni, de istenem, nem lehet ez minden az életben, ha azt akarjuk, hogy sokáig tartson. Mármint az élet, nem a vajas kalács. Continue reading »

ápr 082014
 

Egyik este rádiót hallgattam a háttérben, de a műsorban elhangzó “gasztro” szóra felkaptam a fejem. Egy divattervezőnő mesélt arról, hogy egy leves ihlette az általa tervezett kabátot. Míg a műsorvezető pasi azon viccelődött, hogy lehet egy vöröskáposztalevesből ruhadarab (nagyon is könnyen, de engem nem kérdezett senki), azonnal rákerestem az említett vöröskáposzta-krémlevesre, melyet állítólag sült parmezáncsíkokkal tálaltak. A kereső első helyen adta ki Moha és Sáfrány levesét, én pedig két nap múlva el is készítettem.

Az még csak hagyján, hogy a közepes fej káposztámból hatalmas adag lett, de az eredeti receptből ezen kívül gyakorlatilag nem maradt semmi. (Az ötlet viszont óriási.) Lássuk be, csupán a tejszín, a vaj és a krémsajt nem ad az amúgy is visszafogott ízvilágú levesnek kirobbanó ízbombát, magyarul: fel kellett tuningolni. Mi sem egyszerűbb tehát, mint hogy a már ezerszer bevált párolt vöröskáposzta összeállítását vegyük alapul. Continue reading »

feb 182014
 

Télen nem túl egyszerű a köreteket variálni, ezzel mindig bajban vagyok. Mivel a hús mellé rengeteg zöldséget eszünk, a rizs-burgonya és egyéb keményítős dolgok nálunk nem jönnek szóba, ezért már reggel azon töröm a fejem, hol és mit vegyek, saláta, vagy sült köret, avagy főzelékszerűség legyen-e. Általában többfajta zöldséget készítek, és vannak átfedések is, az egyik nagyobb adag maradéka átmenekszik a következő napra.

Egy szép nagy, hamburger formájú húspogácsával meg aztán nincs is sok bíbelődés, általában mindenki szereti, amíg sül, elkészül a köret is. Itt most épp három, és jól ütemezett munkával készen is vagyunk 45 perc alatt. (Bár nem mértem.) Még elbírt volna egy kanálka majonézt, de nem volt kedvem kikeverni, nagyobb tásaságnál viszont nagyon tudnám ajánlani.
A csőben sült zellerhasábok rendkívüli módon emlékeztetnek a sültkrumplira, csak sokkal finomabb. Hogy mennyire egészségesebb, az nem is vitás. Ezt még finnyásak is állították, tessék kipróbálni! Mi nagyon szeretjük. Continue reading »

jan 012014
 

Hogy kell-e, jó-e, és ha igen, miért is jó az új év első napján lencsét enni, nos erre a fogas kérdésre akár a padláson porosodó emlékkönyvünkben is választ találhatunk. Lerövidítem: egyszerűen “csak”.
Ha már lencse, idén a vörösre esett a választás családi kérésre, én magamtól mást főztem volna Újévkor (megmondom: pirított káposztát körtével és édesköményes kolbászkát), viszont szerencsémre átfutottam a blogos netet és Szárnyas Ízvadásznál rátaláltam erre a pompásan hangzó vöröslencselevesre. Fejben gyorsan meg is főztem is jónak találtattam. A recepten alig változtattam valamit, a római kömény mennyiségével valóban érdemes vigyázni, az átüt. Ebbe a levesbe tényleg nem kell semmi tejes dolog, bár egy pillanatig gondolkoztam, hogy belelöttyintsek-e egy kis kókusztejet. Kár lett volna. Continue reading »

dec 172013
 

Tavaly töltött pulykát sütöttem Karácsonykor. Abban megállapodtunk, hogy legyen egy újfajta töltelék, ne húsos, de ne a szokványos kenyér-tojás kombó, én magam részéről valami gyümölcsösről álmodoztam.
Sok netezés után meg is találtam A Tökéletes Tölteléket, és természetesen nagy izgalommal vártuk a vacsorát, mi sül ki ennyi dióból, áfonyából és aszalt gyümölcsből. A receptet – ha jól emlékszem – egy amerikai fórumon találtam, akkor nem mentettem ki a linket, csak gyorsan kimásoltam a hozzávalókat. Martha Stewart rémlik, csak nem orrol meg rám, ha nem tudom pontosan felidézni. Continue reading »

nov 122013
 

Rég vágytam már egy jó forró masala chai-ra, régebben nem bírtam betelni vele, ráadásul az angolos tejes teát is kedveltem. A kora délutáni óráktól azonban nem iszom már sem kávét, sem fekete teát – mindössze bort (de arról most inkább nem nyitok vitát, melyiknek magasabb a stimuláló hatása:).

Hol is tartottunk? Igen, masala chai! Imádom, ez az indiaiak napi itala, állandóan, minden napszakban fogyasztják. Aki nem ismerné, a masala chai egy erős, fűszerekkel forrázott tea (általában Assam tea), amit fele arányban felöntenek forró tejjel. Sok cukor kell bele, ettől persze eszméletlenül édes, és persze a masala chai-t is mindenki másképp csinálja. Chai = tea, masala = fűszerkeverék, innen ered a neve. Continue reading »

máj 272012
 

Még tavaly télen történt, hogy egy hétig fekvő beteget ápoltam. Ez sok főzéssel is együtt járt, amit persze nagyon élveztem, a főzés okát egyáltalán nem, de ez a poszt most nem is erről szól.
Nemrég megtaláltam a képeket, amiket kutyafuttában lőttem azért az ételekről, habár az egyhetes menü minden volt, csak nem gourmet, inkább comfort food a javából.
Pont ilyen ez is, a kész fogásról is készült ugyan kép, de az annyira csapnivaló, hogy inkább meg sem mutatom. A lényeg azonban látszik, és tényleg nagyon finom lett, még a kisbeteg is mondta.
Azóta már megsütöttem ezt a céklás egytálat újra, mozzarellával önálló fogás, anélkül köret is lehet, amúgy teljesen mindegy, mert nagyon finom mindenképp.

Vörösboros céklás sült burgonya
Vörösboros céklás sült burgonya

3 fej cékla
kb. 15 kisszemű feszes burgonya
2 fej salottahagyma (vagy 1 kisebb fej vöröshagyma)
1 kisebb fej fokhagyma
2 cm gyömbér
200 ml száraz vörösbor
alaplé
kevés olívaolaj
só, feketebors
1 guriga / 125 g bivalymozzarella

A nyers céklát megmosom, a végeit levágom és meghámozom. Zöldséggyaluval julienne-re (gyufaszál vastagságúra) vágom.
A burgonyaszemeket meghámozom és megmosom. A fokhagymát gerezdekre szedem és lehántom a héját. A gyömbért meghámozom és apróra vágom.
A sütőt előmelegítem 180 °C-ra
Egy megfelelő méretű tűzálló tálat vagy vaslábost kiolajozok és felváltva beleteszem a céklacsíkokat és a burgonyaszemeket, egyenletesen közzékeverem a fokhagymát és a gyömbért, tekerek rá egy kevés borsot. Felöntöm a borral és lefedve betolom a sütőbe. Amikor a bor kezd alóla elpárologni, alaplevet öntögetek hozzá, de mindig csak keveset.
Egy bő óra múlva, amikor a burgonya már puha, de még roppanós, készen van.
A mozzarellát kisebb darabokra vágom és a rések közé teszem, így fedő nélkül addig hagyom a sütőben, amíg a sajt kissé megolvad. (Ez néhány perc, de természetesen használhatunk más, jól olvadó, lágy sajtot is.)
Mozzarella, vagy egyéb sajt nélkül remek köret lesz belőle.
4 személyes adag /

ápr 182012
 

Egy importdömpingnek köszönhetően másfél hónapja dúlt a magyar blogokon a szicíliai narancsláz. A kezeletlen héjú narancsokból mindenki lekvárt főzött, héjat kandírozott, vagy beturmixolt. Én is vérszemet kaptam, bár én kilónként és kényelmesen is meg tudom venni a narancsot, képtelen voltam ellenKandírozott gyömbéres-konyakos narancskarikákállni!
Elsőre egy vacsora utáni gyors kis desszertet akartam, és nocsak, ez lett belőle, ez után már nem is volt megállás. Sehogy sem bírtam ennek a “dolog”-nak nevet adni, hát ez lett belőle, kandírozott kompót, vagy mi a szösz, ha valakinek jobb ötlete támad, csak tessék, nyitott vagyok újra elnevezni a gyermeket.

Tettük a szöszt aztán mindenre, először meztelenül kiettük a serpenyőből, később már kultúráltabban palacsintára tettük, volt poharas krémen és nota bene vajas kenyéren is.
Egyszerűen megunhatatlan, gyártsatok sokat, ha fellelhető még némi kezeltlen narancs vagy mandarin, a nevetek fel lesz vésve a kéménybe, én mondom!
A fűszerekkel meg bátran lehet játszani, nálam ilyesmi volt az utolsó verzió.

Ez a kép azóta a dallacucina facebook-os oldalát is díszíti, annyira jókedvem lesz tőle, ha ránézek! Finom nyárvárást mindenkinek!

Nádcukorban kandírozott konyakos narancskarikák
Kandírozott gyömbéres-konyakos narancskompót

3 db nagyobb (kezeletlen) narancs
kb. 5 enyhén púpozott ek barna cukor
1 cm gyömbér
szűk 100 ml száraz marsala (szicíliai desszertbor)
csipet tengeri só
1 ek zölcitromlé
1 korty idős, érett konyak

A narancsokat tisztítószeres vízzel megmosom, alaposan leöblítem és leszárítom. Éles késsel 3mm vastag karikákra vágom.
Egy serpenyőbe teszem a cukrot és közepes hőfokon elkezdem karamellizálni, majd néhány perc múlva, mikor a cukor már olvadni kezd, belehelyezem a narancskarikákat is. Nem baj, ha néhány helyen fedik egymást a karikák.
A gyömbért meghámozom, lereszelem és hozzáadom a sziruposodó léhez, majd felöntöm egy kevés desszertborral. Csipet sót teszek bele. Addig hagyom, amíg egy sűrűbb, de még folyósabb szirup marad alatta, a bort apránként hozzá lehet önteni.
A végén belekeverem a zöldcitrom levét és a legvégén beleöntöm a konyakot. Ebből el is párologtathatjuk az alkoholt, de akit nem zavar az alkoholtartalom, hagyhatja.
Lehúzom a tűzről és már fel is használható. Hűlés során még sűrűsödik egy kicsit.

Már 242011
 

Nem kell megijedni, a még hosszabb cím ellenére ez egy tényleg gyorsan elkészülő, sőt még hihetetlen finom vacsora is. Mikor hazaértem, már elkezdődött a szűk egyórás vitaműsor a tévében, és még be sem fejeződött, mire végeztünk a vacsorával. Ennyi időbe persze csak a konzerv fehérbab fér bele, ennyit varázsolni még Nigella is csak akkor tud, ha felnyitja azt :). (A rucola konyhakész állapotba való hozása a legidőt- és idegetrablóbb tevékenység, ha erre be tudunk valakit szervezni, hát akkor nyert ügyünk van:).
Kéthetes távollét után üresen kongott a hűtő, csupán húst, rucolát és citromot kellett venni, a többit a kamra adta. Azt meg nem ér megkérdezni, hogy miért volt otthon chips, de azért elmondom, hogy elörököltem fél zacskóval, kidobni még sem akartam, így egy hirtelen ötlettel így végezte.

A balzsamkrémet már régen készítettem, az alapja a már sokszor bevált és igen sikeres balzsamecetkrém volt, amibe gyömbért és citromhéjat tettem. Nagyon-nagyon ütős, nagyobb adagot is érdemes belőle készíteni, mert évekig eláll.

A csirke elég unalmas, próbálom változtatgatni, de késő este nincs már nagy választék, hentes bezárt, marad tehát a szuperpiac, borjúért, halért jobb lenne napközben kiszaladni. Ezekkel még finomabb lenne.

Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel
Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel

A csirkéhez
2 ek citromos olívaolaj
1 nagyobb csirkemell (lenyúzva)
½ pohár száraz marsala (vagy száraz, aromás fehérbor)
½ db
kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)
2 tk üveges zöldbors
2 nagy marék csípős, paprikás chips
1 marék földimogyoró

só, bors

A fehérbabhoz
2 kis konzervdoboz fehérbab (pl. Bonduelle)
4 marék (kb. 60 g) rucola
2 ek extraszűz olívaolaj
1 ek rozmaringolaj (vagy csak olívaolaj)
1 ek balzsamecet
só, feketebors

A csirkét megtiszítom, néhány nagyobb darabba vágom. Serpenyőben olajat hevítek, mindkét oldalom megkapatom a húst, majd lelocsolom a borral. 5 percig nagyobb hőn párolom. Beleteszem a finomra reszelt citromhéjat.
Közben mozsárban megtöröm a mogyorót. A chipset zacskóban sodrófával összetöröm. A húshoz teszem a mogyorót, a lemosott zöldborsot, majd belekeverem a chipset is. Összeforralom, kerekre ízesítem.

A salátához leszűröm a fehérbabot, átmosom és tálba teszem. A rucolát megmosom, kicentrifugázom. A babhoz keverem az olajat, ecetet, sózom, borsozom, majd tálalás előtt hozzáadom a rucolát is.

A csirkedarabokat szeletekre vágom és a salátán tálalom a chipsmorzsával. Balzsamkrémmel meglocsolom.

Gyömbéres balzsamkrém
(Crema di Balsamico al zenzero)

1 ek barnacukor
200 ml piros szőlőlé (100%-os, még jobb a friss must)
150 ml szőlőbalzsam (vagy jó minőségű fehérborecet)
2 cm gyömbér
½ db kezeletlen citrom reszelt héja
1 mk keményítő

Egy kis edényben megmelegítem a cukrot és karamellt olvasztok. Félrehúzom, majd hozzáöntöm a szőlőlevet. Pár percig halkan forralom, majd hozzáöntöm az ecetet is. Beleteszem az apróra vágott gyömbért és a citromhéjat. 20 perc alatt a felére beforralom. Átszűröm, felforralom és szükség szerint pici keményítővel sűrítem.
Ha szobahőmérsékletre hűlt, csőrös flakonba töltöm.
A részletesebb leírás az eredeti receptnél, ITT található.
150 ml balzsamkrém

feb 132011
 

Igen, nevében főzelék, kinézetre főzelék, még sem az. De hát akkor mi?
Gondolom mindenki unja már a főzelék elnevezésén való évődésemet, írtam már róla ITT és ITT is. Viszont továbbra is fenntartom, mert képtelen vagyok máshogy gondolni, hogy egy fűszeres, saját magától zamatos, összepárolt zöldséges valami nem feltétlenül magyar főzelék, ha azt nem liszt és tejföl – urambocsá’ keményítő vagy joghurt – tartja össze.
Nem, az egy egész más kategória. Az óvodában a csirizes tökfőzeléknek semmi íze nem volt, amit viszont legutóbb főztem, az tele volt ízbombával. De ha egy “növényi részekből készülő főzött, sűrű, mártásos étel” is főzelék, ám de legyen, de jó lenne a két dolgot valamilyen módon megkülönböztetni.

Sokan leírták már, hogy a háború előtti magyar konyhában a főzelék még olyan volt, amit én is elképzelek. Átnéztem a régi kiadású szakácskönyveimet – horváthilonkát természetesen hanyagolva -, és abban is staubolják a tököt és tejfölözik a babot. A zöldségek lepirítása és a magával sűrítés módszere valószínűleg még száz évvel azelőttre tehető, de mielőtt nagy butaságokat leírnék, kéretik elolvasni Bűvösék értekezését a főzelékről (illetve az összes többi főzelék címszavas bejegyzést), ezekben minden benne van, sőt még több is, ami teljes egészében kielégítheti tudáséhségünket.

Addig íme egy sárgarépafőzelék, amely pirítva és magával sűrítve készült, kellően fűszeres, és ha tetszik, akkor > főzelék <. Vagy egyszerűen csak egy finom köret és kész.

Gyömbéres sárgarépafőzelék boros csirkével
Sárgarépafőzelék boros csirkemellel

A sárgarépafőzelékhez
1 ek olívaolaj
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1-2 cm gyömbér
800 g sárgarépa
fél pohár száraz fehérbor
kb. 500 ml zöldségalaplé, szükség szerint
1 db mandarin (vagy ½ narancs)
1 szűk ek gyümölcsös, savszegény ecetbalzsam (pl. mangóbalzsam
só, bors
A boros csirkéhez
kevés olívaolaj
1 nagyobb csirkemellfilé
pár korty fehérbor
alaplé
dijoni mustár
só, bors
2 szál újhagyma

1. A főzelékhez egy lábasban az olívaolajon üvegesre párolom a hagymát. Ráteszem az egy széles kés élével szétnyomott fokhagymát és a picire felvágott gyömbért és kevergetve tovább pirítom.
2. Közben megtisztítom és vékony negyedkarikákra vágom a sárgarépát, a hagymára teszem és puhára pirítom. Csak a végén adok hozzá egy kevés bort, majd valamennyi alaplevet, így a répa nem fő szét, hanem szépen átsül. Sózom és borsozom.
3. A darabos répa harmadát valamennyi folyadékkal és a gerezdekre szedett mandarinnal (klementinnel) pürésítem és visszateszem az egész répákhoz. Kerekre ízesítem, adok még hozzá alaplevet, hogy épp kellő sűrűségű legyen. Még nincs teljesen kész, a csirke pecsenyelevével ízesítem majd kerekre.

4. A csirkemellet három-négy darabba vágom, olajban gyorsan rápirítok, majd kevés borban néhány perc alatt puhára párolom. Sózom és borsozom. Kiveszem, fóliában pihentetem néhány percig, majd nagyobb darabokra vágom és hozzáadom a vékony karikára vágott újhagymát. A fóliában maradt pecsenyelevet hozzákeverem a sárgarépához és készre ízesítem.
2 nagy adag lesz /

dec 272010
 

Ünnepi levezetésként hoztam egy televitamin-turmixot. A cékla, főleg nyers formában csuda egészséges, nemkülönben a fél citrom és a gyömbér is. Céklautálóknak ez most nem túl előnyös, a cékla földes íze elég markánsan előtör, de a rajongóknak ízleni fog!
Joghurttal is lehet próbálkozni, de natúron, smoothie-ként szerintem a legjobb!

smoothe_alma_banan_cekla1

Céklás-almás-banánturmix

1 kisebb nyers cékla
1 közepes alma
1 banán
2 vastag szelet kezeletlen citrom
2 cm gyömbér
1 csipet só
1 marék mazsola
kb. 300 ml ásványvíz

A céklát meghámozom és kisebb kockákra vágom. Az almát negyedelem és felvágom, a banánt szintén.
A citromot két vastag szeletre vágom, körben levágom a héját és kinyomkodom a magját. A mazsolát megmosom.
Az egészet alaposan összeturmixolom.
Víz helyett fele joghurtot is tehetünk bele, de akkor már nem lesz smoothie a neve.

kb. 600 ml lesz belőle

Eredetileg a Facebook-on!

 

nov 062010
 

Nem csoda, hogy reggelire rákattantam ezekre a gyümölcslevekre. Egy mandarinos-paradicsomos változatot már megírtam a Facebook-on, de a téma sokkal hosszabb ennél, így inkább itt folytatom.

(Update! Minden hétfőn a DC-Facebook-oldalán egy új, Hétkezdő Ébresztő Turmix receptje! Ne késd le!)

Nem, itt most nem a gyümölcs frissen facsart leve a lényeg, hanem az egész gyümölcs, szinte úgy, ahogy van. Egyesek smoothie néven emlegetik, és habár a név Amerikában ütötte fel a fejét először, a gyökere még sem onnan származik. Ott, ahol trópusi környezetben szinte tonnaszám terem gyümölcs, a friss gyümölcspép kötelező eleme a reggelinek – is.
Ázsiában, anélkül, hogy tisztában lennének a dolog trendiségével, naponta isszák literszámra, a variációinak a száma pedig egyenesen elképesztő. Hihetetlen egészséges, főleg, ha fűszereket, vagy zöldfűszert is teszünk bele. Pontos recept éppen ezért nem is létezik, hogy is lehetne, hisz gyümölcspüré bármiből készíthető, akár zöldségből is.

De ami a legfontosabb! Reggelire jobb ébresztő, mint a kávé! Igaz, ehhez nem elég előkotorni a kávészacskót, vagy berakni a gépbe a kapszulát és megnyomni a gombot, de sokkal több időbe ez sem tellik. Na jó, el kell utána mosogatni két célcuccot, de aztán annyi. Egy nagyobb, három-négy decis adaggal simán el van az ember délig, ezt tapasztalatból mondhatom.
És hogy mennyire egészséges? Háá, az nem kifejezés! Tudvalevő, hogy folyékony formában az élelmiszerek gyorsabban emésztődnek, hamarabb felszívódnak és teret adnak a szervezetnek, hogy erőforrásait jobban beossza. De a turmixban lévő értékes anyagok ugyanúgy megmaradnak, mintha egy almát rágcsálnánk el.

Többet nem is regélek róla, ITT olvasható Zsófi írása a smoothie-ról, ebben minden benne van. Magam részéről pedig hetente felteszek egy újabb receptet a Facebook-on, a smoothie – bocsánat, gyümölcsturmix-sztorit kövessétek ott a továbbiakban!

Hoppá, csak még annyi, hogy ezek a pürék nem csak reggelire valóak. Nem ám, vízzel hígítva, kevés alkohollal, például vodkával, ginnel nagyon finom aperitif is lehet belőlük! Próbáljátok ki akár ezt is, ginnel nagyon jó!

Banános-uborkás-gyömbéres gyümölcsturmix
Banános-uborkás-gyömbéres gyümölcsturmix

1 db (100 g) kisebb banán (tisztítva mérve)
½ db (200 g) kígyóuborka (tisztítva mérve)
1 db mandarin (vagy fél narancs)
1,5 cm gyömbér
1 maroknyi petrezselyem
1 ek mandula- vagy kókuszszirup /édesítő (elhagyható)
kevés szénsavmentes ásványvíz

Az egészet egy magasfalú pohárba teszem és botmixerrel pürésítem. Kevés hideg ásványvizet keverek hozzá, hogy folyékonyabb legyen.
kb. 350 ml lesz belőle

ápr 212010
 

Soha ennyi jóvágású, szexis, fesss repülőgépkapitányt nem láttam még, mint mostanság az aktuális helyzet elemzése kapcsán. Csak úgy ömlenek a képernyőről, valami olyan magabiztosságot és biztonságot árasztva, hogy bármikor felrepülnék velük a felhők túlsó oldalára is.

Hogy hogy jön ez ide? A férjem, távol otthonától felhívott ma este 11-kor – épp eme saláta kellős közepén voltam -. és mint már sokszor az utóbbi napokban, elmélyedtünk a hamuhelyzet elemzésén. Két nap múlva hazaérkezik, de hétvégén, ha a hamu is úgy akarja, útra kel a tengerentúlra, és ettől én nem vagyok túlságosan boldog. Akkor nyugszom csak meg, ha San Franciscobol végre bejelentkezik, hogy hello, drágám, itt vagyok:)). De addig végig követni fogom az élő repülőgépradart, és figyelem, hogy moccan-e a piciny repcsi minden percben egyetlenegy milimétert is.

Ez teljesen hülyeség, tudom. Mi már annyi repülős dolgon mentünk át, hogy igazán vehetnénk a dolgot egy kicsit lazábban is.
Volt már, hogy majdnem jégen csúszva újrastartolt a gépünk és majd ezer kilométerrel később landoltunk egy másik befogadó reptéren.
Olyan is volt, hogy nem láttuk a Himaláját és vakrepülésben indultunk lefelé. Az egész gép síri csöndben volt fél órán keresztül, mire végre elértük Kathmandu repülőterének felhő alatti térségét. Az élmény azonban örökké megmarad. Vakító napsütésben láthattuk a Mount Everest csúcsát! Nem tudnám azonban visszaadni azt a sóhajt, ami akkor végigszaladt a piciny gépen, amikor megpillantottuk a kétsávos kifutópályát.

De mesélhetnék arról is, hogyan repültünk Havannából Trinidadba. Három, igazán jóvágású, napbarnított negyvenes, napsütés, fehér ing, kék karimás sapka, Ray-Ban-szemüveg, pilótatáska (a mai napig nem tudom, minek), és be a 12-fős propelleres kis masinába. Trinidad gyönyörű, sok cukormázépület, meg miegymás, cukornád, rum, szivar és piac, na és akkor vissza Havannába. Azzal a kis repülővel, amiről azt mondta valaki, hogy még egészen fiatal, alig van csak harmincéves, bár a szovjet anyagellátás egy kissé akadozik. Azt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mit értsen ez alatt.

Voltak kalandos hazatéréseink is. Nápolyban például szép nyugodtan elmentünk reggelizni és már csak a szállodában vettük észre, hogy épp lekéstük a repülőt. Végül is csak néhány kellemes órát töltöttünk a nápolyi reptéren, aztán irány haza, autókölcsönző, autópályák hosszú kilométerei, mire végre hazaértünk. Az egész hazaút háromszor annyiba került, mint maga Nápoly, beleértve Caprit is.

Voltunk légörvényben, amíkor a gép akár száz métert is süllyedhet egyszerre, hát nem egy kellemes élmény, az biztos. Egy csésze forró kávét kiöntöttem már így a fehér nadrágomra, azóta sohasem veszek fel repülőútra fehér holmit:) Soha nem féltem a repüléstől, de a himalájai utunk után egy kicsit jobban kapaszkodtam a férjem kezébe.

Az egyik legmegrázóbb repülős élményem azonban a földön ért, egy adott, itt meg nem nevezendő ország repülőterén. Nem részletezném, a lényeg az, hogy valószínűleg szemtanuja voltam (voltam??), hogy a gépre illegális dolgokat akartak felvinni. Mondom, a történet igggen hosszú, elég az hozzá, hogy az utunkat – már a beszálló kapunál – megszakítottuk, mivel ott helyben, felszállás előtt tíz perccel közöltem a férjemmel, hogy én ERRE a gépre bizony nem szállok fel. Nem is szálltam.
Nem volt olcsó ez a hazajutásunk sem, de a történet az egész életünket megváltoztatta.

Nem sokkal utána mesélte valaki, hogy a repüléstől való félelmet nem lehet elvenni igazán, legyen az a pókoktól való félelem, sötétség vagy a tenger mélysége. Ha valami valóban kockázatos, akkor jár a félelem. Márpedig a repülés – az.
Fogalmam sincs, hogy mitől, hogyan, valami megkattant bennem és ettől kezdve már soha nem féltem a repüléstől.

Akkor térjünk vissza újra a salátánkra. Szerintem én már mindig erre a cikóriasalátára fogok gondolni diómártással, ha a férjem éppen repül. Nem tudom, ez már csak pusztán asszociáció lesz.
Persze, ha már nélkülem kel útra az Óceán túlfelére, akkor hoznia is kell valamit! Kértem jó néhány Mario Batali szakácskönyvet, meg persze két, pontosan meghatározott típusú Levis farmert, amiket mindig a Levis Store-ban szereztünk be, potom harminc dollárért (tessék csak irígykedni, hú, ezeknek már előre örülök:), meg persze az eredeti vaníliakivonatnak, meg végre egy komplett cup-os mérőkészletnek, tudja is a fene, hogy miért nem akartam én eddig ilyet ….. na jó, nem is sorolom tovább, mi mindent szeretnék még.

Szóval a recept, az a repülős.
Cikória, (Terebess) ez maga a megtestesült egészség, de tényleg! Felfedezése a véletlen műve volt, Belgiumban egy kertész arra lett figyelmes, hogy a pincéjében a cikóriagyökér új, friss hajtást eresztett. Addig kísérletezett vele, míg végül az 1800-as évek második felében hivatalosan is bemutatták.
Tele van vitaminnal, folsavat, káliumot, kálciumot és magnéziumot is tartalmaz, bétakarotintartalma pedig alig marad el a sárgarépáétól. Étvágygerjesztő hatású, serkenti az emésztést és az anyagcserét is. Intibintartalma miatt, ami a kesernyés ízéért felelős, akár gyomorkeserűként is használható. Nehéz, zsíros étkezések után elég, ha elrágcsálunk néhány levél cikóriát és nem kell már a Bilagit.

Az enyhén kesernyés íze olyan, akár a radicchio-é, és éppen ez benne a jó. Ha valaki nem szereti, vágja ki a torzsát, ez tartalmazza ugyanis a legtöbb kesernyés illóolajat. Bár szerintem kellő ellensúlyozással igazán élvezhetővé válik. Mondjuk számomra natúron is az, tényleg nagyon finom!

Felbontottam hozzá egy üveg rozét, egy általam nem túl kedvelt Sangiovese-t, de lám, a két íz teljesen egymásra talált. Az Il Poggione egyetlen rozéja tartalmaz némi kis kesernyés felhangot (vagy csak nekem tűnt úgy??:), így remekül illett a kesernyés cikóriához.
És hogy miért a sárgabarackmag? Egyszerű! Nem volt otthon dió! Így utólag a barackmag eszméletlen jól mutatott, a férjem épp akkor telefonált, mikor pirítottam a magokat, a többit meg egyszerűen elmajszoltam a snájdig repülőkapitányok bámulása közben :)

Zsiráfos kép forrása: Airplane-Window-Pictures

Almás cikóriasaláta dióolajjal és pirított sárgabarackmaggal

Almás cikóriasaláta pirított sárgabarackmaggal

3 db (kb. 360 g) fehér cikória
2 db alma
1 db salottahagyma
2 marék (60 g) sárgabarackmag
A dressinghez
4 ek dióolaj, hidegen sajtolt
2 ek extraszűz olívaolaj (gyümölcsösebb fajta)
3 ek szőlőbalzsam (kb. 5% savtartalmú)
1 cm-nyi gyömbér reszelve
2 tk méz (most levendulaméz)
só, feketebors

1.  A cikóriát megmosom, papírtörlővel leszárítom, lefejtem a külső héját és kivágom a torzsát. Néhány lehántott levelet félreteszek a tálaláshoz. Kettébe vágom és lehetőleg hajszálvékony szeletekre szelem. Az almát megmosom, nyolcadokba, majd vékony szeletekre vágom. A salottahagymát szintén hajszálvékonyra szelem.
2.  Az egészet egy nagy tálba teszem. Közben kikeverem a dressinget, kóstolgatom, hogy elég édes-sós-savanyú-e. Úgy jó, ha markáns az íze. A dressinget összekeverem a salátával és fél órára állni hagyom.
3. Közben egy kisebb serpenyőben szárazon, közepes hőfokon (5/9) megpirítom a sárgabarackmagokat. Többször rázogatom, hogy ne égjen le, jó 10 perc alatt készen is van.
4.  Tányérra teszem a leveleket, csöpögtetek rá egy kevés mártást. Melléteszem a jól átforgatott salátát és megszórom a még meleg, pirított sárgabarackmaggal. Borsot tekerek a tetejére és meglocsolom egy pici olívaolajjal.
2 személyre /  

ápr 142010
 

A főtt búzának olyan sikere lett a húsvéti, ricottás pastiera után, hogy azóta egyre gyakrabban használom a konyhámban. Elmúltak az első idegenkedések, igaz, ehhez időre volt szükség.
Sósan talán jobb, édességként tényleg nem olyan, mint a tejberizs, ne is áltassuk magunkat, de megfelelő rávalóval nagyon finom desszert lesz belőle. Olyan rusztikus, nyerses, vidékies fajta.
A dél-olasz vidéken, Apúliában, Basilicataban és Szicíliában főleg Húsvét idején igen elterjedt a főtt édes búza darabos dióval elkeverve, gránátalmamagokkal dúsítva és keserű csokoládéval megszórva. Próbáljátok ki, nagyon izgalmas összeállítás.

Ezt a klasszikus alapot használtam, de gránátalma és csokoládé helyett megszületett az év első epres fogása. Nem tudom, kinek mennyit ér az arany, de ez már – számomra – megfizethető árban volt, így le is csaptam rá. Egy komoly kiló. Az év-első-epre-projekt nálam mindig úgy zajlik, hogy hazavonulok a zsákmánnyal, remegve megmosom az első félkilót és átszellemülten belapátolom, csak úgy pőrén. Amúgy nem vagyok az, de ebben a dologban végtelenül egoista tudok lenni: úgy időzítem, hogy a férjem ne legyen otthon. Persze később kap a drága, de az első, na az az enyém! Csak halkan jegyzem meg, hogy a férjem amúgy is többre értékel egy darab vastag, véresre sült steaket. Jó deal, nem?

De térjünk vissza az eperhez. A főtt búzára gránátalma helyett most eperpüré került. Zsófinál láttam az ötletet, gondolom, ő is a tavasz első eprét vetette be. Fél kiló eper felét pürésítettem, a maradékot darabosan hozzáadtam, így kísérletezgettem tovább. Kis mennyiségekben elég sok mindent kipróbáltam, végül is ez a két verzió maradt fenn a rostán. Nagyon jó mindkettő! Az egyikhez friss gyömbért kevertem és juharsziruppal édesítettem. Természetesen barna nádcukor is jó lesz, de Kanada óta tudom, hogy a juharszirupnak van egy jellegzetes, ellenálhatatlan íze, amit én rettentően szeretek. A másik eperpürébe őrölt fahéjat tettem és narancsvirágsziruppal édesítettem. Ez egy francia üvegecske (nem is kicsi, 250 ml-es), a narancsvirágvizet sziruppal felfőzték, így lett belőle szirup. Na de a lényeg a lényeg, hogy narancsos és szirup, vagyis édes, ezt tettem hozzá. Tökéletesen jó hozzá a narancslikőr is, persze ezt is döntöttem még bele, rontani nem fog rajta, gondoltam.

Hogy melyik ízlett jobban? Hát, egyértelműen a gyömbéres, eszméletlen finom lett, az egészet meg is ettem a főtt búzával. Persze a másik is elfogyott, de a gyömbéres, narancsos darabos eperpürét mostantól sorozatban fogom gyártani.
Mindenre jó, ami valamilyen feltétet kíván, legyen az sütemény, fagylalt, panna cotta, mascarponekrém, palacsinta … tovább is van, mondjam még?

A gyömbéres eperpürét pedig Zsuzskának ajánlom szeretettel. Eper talán már van arrafelé, gyömbér aztán biztosan, narancslikőr meg aztán amúgy is:) Zsuzska fogja tudni a helyét az eperpürének, abban is biztos vagyok.

Grano_dolce_darabos_eperpürevel

Főtt édes búza gyömbéres darabos eperpürével
(Grano dolce con purè di fragole allo zenzero)

A főtt búzához
120-150 g szemes búza (durumbúza még jobb)
2-3 ek méz, vagy barna nádcukor (ízlés szerint)
kb. 300 ml száraz fehérbor (könnyű, gyümölcsös)
kb. 200 ml ásványvíz
1 csipet só

A gyömbéres eperpüréhez

500 g eper (410-420 g tisztítás után)
–  150 g eper pürésítve
–  260 g eper felvágva
3 cm  gyömbér
3 ek juharszirup
kevés narancslikőr
A fahéjas-narancsos eperpüréhez
500 g eper (410-420 g tisztítás után)
–  150 g eper pürésítve
–  260 g eper felvágva
4 ek narancslikőr
3 ek narancsvirágszirup
¼-½ mk fahéj, őrölve

A főtt búzához
Nyers búza esetén a búzát előzetesen egy-két napra beáztatom, ilyenkor a vizet naponta cserélni kell. Előfőzött búza esetén áztatni nem kell, a főzési idő is lerövidül.
A búzát felteszem a borral és a cukorral főni és néha kevergetve, bort, majd vizet adagolva hozzá teljesen puhára főzöm, akár csak a rizottót.
Kész, főtt búza esetén kevés bort redukáljunk be, azzal főzzük fel a búzát. A cukrot is ekkor tegyük hozzá. Nem baj, ha kicsit túlfő, úgy jó, ha krémesebb állagú – már amennyire a búza meg tud krémesedni:)
Az eperpüréhez
Az epret óvatosan megmosom, megtisztítom, kicsivel kevesebb, mint a a felét magasfalú pohárba teszem. Hozzáadom a meghámozott, darabokra vágott gyömbért, a juharszirupot és botmixerrel pürésítem. Narancslikőrrel lehet egyengetni az ízén. Hozzáadom a nagyobb darabokra vágott maradék epret. Jól lezárva hűtőben akár két napig is eláll.
A fahéjas eper ugyanígy készül.

Tálalásnál tálkákba teszem a búzát és bőven teszek rá az eperpüréből, hogy minden kanállal jusson belőle.
3-4 kisebb adag /