Júl 032016
 

Lesznek még gyönyörű szakaszok a Tour-on, de tájszépségben és látványban a tegnapi biztos vezet majd. A futam a watt-tenger körülölelte Mont-Saint-Michel apátságnál kezdődött és kis falvakon keresztül a normann part szomszédságában folytatódott, egészen a Utah Beach-ig, néha lélegzetelállító kulisszák előtt. Kis dráma, Contador bukott és valamelyest megsérült, e poszt írásakor nem tudom pontosan, tudja-e ma folytatni a versenyt. A sárga trikót mindenesetre Mark Cavendish húzhatta magára, biciklis pályafutása során először.

Még mindig Normandia és Manche dépertement-ban maradunk, a 182 km-es, közel vízszintes távon a fiúk ezúttal Saint-Lô és Cherbourg-en-Cotentin között gurulnak.
A le tour szerint kemény szakasz következik: az első 52 km-en máris három komoly emelkedő, a vége pedig a szó szoros értelemben meredek. A 3 km-es szakaszon 14%-os a legerősebb lejtő. Cavendish megilletődve beszélt már arról, hogy nincsenek illuziói a sárga trikó megvédését illetően. Continue reading »

jan 012015
 

Az év első fogása, nem csak a blogon, de a való életben is. Szilveszter délutánján nem volt már időm elkészíteni, ezért éjjel gyorsan nekiálltam. Este koncerten voltunk, utána azt terveztük, hogy a városban spontán csatangolunk, és ott kapunk be valamit, ahol tetszik, majd elpezsgőzünk valahol és ott koccintunk az új évre. De nem volt szerencsénk, vagy már elszoktunk attól, vagy inkább kinőttünk már belőle :), hogy fiatalos hévvel nekiinduljunk az éjszakának, így maradt egy kis saláta egy amúgy bájos, rusztikus helyen.

A tervezett iszogatás helyett inkább gyorsan hazamentünk, felbontottunk egy üveg Amarone-t, előkaptuk a már kikészített sajtot (a férjemnek azért volt egysanda sejtése, hogy szükség lehet rá éjszaka) én pedig nekifogtam a levesnek. Continue reading »

aug 302014
 

A mai bejegyzéshez sem tudok még aktuális állást írni, messze vagyok a bázistól, tehát akit érdekel, nézze a Vueltáról szóló híreket ITT! (Ha géphez jutok, pótolom az eseményeket.)

Ahogy tegnap is írtam, még mindig az andalúz tájban gyönyörködhetünk, ma egy 207 km-es szakaszt tekernek a fiúk Baeza és Albacete között.
Ma rendhagyó módon egy kanári szigeteki receptet hoztam, de erre két nyomós okom is van! Egyrészt mondhatnám azt is, hogy épp ott van a közelben, de valójában olyan rég meg szerettem volna már mutatni ezt az egyszerű, de fantasztikus mártást, csak valahogy mindig lemaradt. Most viszont nincs mese, itt járunk Spanyolországban, a Mojo cilantro a Mojo rojo mellett (ami meglepő módon piros színű mártás) a két talán legismertebb kence, amolyan spanyol pesto. Continue reading »

máj 112014
 

Ma Dublinban járunk, a rövid ír vendégszeretet után a csapat holnap repül Olaszországba.
De ha már itt vagyunk, nézzünk körül egy kicsit! Mit lehet csinálni az ír fővárosban? Nem fogunk unatkozni? Vannak látnivalók? Milyen egyáltalán az ír konyha?

Ha átfogó útleírást nem is tudok adni, de pár tippet szívesen megosztok azokkal, akik egyszer majd Dublinba tévednek. Magam sem hittem, de már maga a város is megér egy utat.
Dublin a maga félmillió lakosával a legnagyobb város az országban, mégis nyugodtnak, levegősnek tűnt, habár az ország pénzügyi központja, de itt futnak össze a közlekedés főbb szálai is.

Az biztos, hogy éhezni nem fogunk. Az ír konyha egyszerű, főként a burgonyára, gyökérzöldségekre, bárány- és marhahúsra épülő, vidékies stílúsú, rusztikus, ízletes konyha Continue reading »

ápr 252014
 

Hetek óta senyvedek egy igazán nagyméretű sütőtállal. Na nem, mintha nem lenne elég a kamrában (nincs), de a hatalmas sült zöldségkupacok egyre kevésbé férnek el a meglévő edényzetben. A legnagyobb gond, hogy nincs fedelük, az pedig fontos. Méregdrága, színes kerámiacsodákkal már találkoztam, de még mindig keresem a valamivel olcsóbb megoldást. A legolcsóbb persze a fóliatakarás, ez van.

Akkor a recept. Csirkés egytálnak indult, valójában az is, mert nem akartam két külön edényben sütögetni, bár egyszerre is be lehetett volna tenni a sütőbe. (Ha lenne két rávaló fedőm.) Így rusztikusabb, de nagyon finom rakott húsos zöldség lett belőle. Tejföl mehet a tetejére, én most kesukrémet készítettem (így lett tejmentes), menet közben pakoltam bele a különböző ízfokozókat, mint szezámkrém, zöldcitromlé és római kömény. Fantasztikusan jó lett, az összeállítás kissé macerás és időtrabló, de nálunk két napra megoldja az etetési gondot.
A felszabaduló időmben pedig megyek süteményt sütni. Continue reading »

jan 012014
 

Hogy kell-e, jó-e, és ha igen, miért is jó az új év első napján lencsét enni, nos erre a fogas kérdésre akár a padláson porosodó emlékkönyvünkben is választ találhatunk. Lerövidítem: egyszerűen “csak”.
Ha már lencse, idén a vörösre esett a választás családi kérésre, én magamtól mást főztem volna Újévkor (megmondom: pirított káposztát körtével és édesköményes kolbászkát), viszont szerencsémre átfutottam a blogos netet és Szárnyas Ízvadásznál rátaláltam erre a pompásan hangzó vöröslencselevesre. Fejben gyorsan meg is főztem is jónak találtattam. A recepten alig változtattam valamit, a római kömény mennyiségével valóban érdemes vigyázni, az átüt. Ebbe a levesbe tényleg nem kell semmi tejes dolog, bár egy pillanatig gondolkoztam, hogy belelöttyintsek-e egy kis kókusztejet. Kár lett volna. Continue reading »

dec 122013
 

Egyszerű, lusta asszonynak való vacsora. A hentesnél megveszem a kolbászt, utána beugrom a zöldségeshez a sütőtökért. Minden más van otthon, ez valóban csupán néhány perc munka, egy óra múlva lehet is vacsorához csöngetni.
Nem, nem szoktam ilyen egyszerűen elintézni, de néha jól esik a lazítás, igazam van?
A sütőtököt szinte mindenki szereti. A hokkaido fajtában az a fantasztikus, hogy a héja is vele puhul, nem kell hámozni. A titka a fűszerezésben rejlik, akkor simán el lehet adni köretnek is, mint most. Continue reading »

máj 072013
 

A tavalyi – és ha nem tévedek – a tavalyelőtti év sztárja nálunk a grillrácson egy cukkini volt. Cukkini, vagyis az a zöldség, amely senkit nem hoz igazából lázba, mert hóka, íztelen, semmitmondó. De nem úgy, ha jól be van körítve, mint körítés.
Évekkel ezelőtt láttam ezt a pácolt cukkinit Fűszeres Eszternél, azóta ha kérdem a férjem, mit süssünk a húsok mellé, azonnal rávágja, cukkinit. Na, ez már mond valamit, ugye?
A recepten alig változtattam, érzésre kell beletenni, kóstolgatni. Mással még nem próbáltam, annyira leragadtunk a cukkininál, de nagyobb gombafejekkel is el tudnám képzelni. És padlizsánnal is, de az egy másik történet lesz. Continue reading »

okt 222011
 

A forró, szájban szétolvadó krémlevesek korát élem megint. Ez egy jó kis őszi leves, azt nem mondhatni, hogy a rozsos kenyértől, a római köménytől és a kecskesajttól lett az, pedig valahogy igen. Egy hihetetlen intenzív, a rozsos kenyértől és a római köménytől pedig fűszeres, sűrű leves lett az eredmény.
Édesköménytől óvakodóknak ajánlom, mert megfőzve, ízesítve már csak egy letompult, finoman elegáns édesköményt ízt kapunk, adjatok neki egy esélyt!

Édesköményleves kenyérrel, római köménnyel és kecskesajttal

Édesköményleves kenyérrel és kecskesajttal

450 g édeskömény (1 nagy fej, tisztítva mérve)
100 ml marsala (vagy egyéb száraz desszertbor)
kb. 80 g házijellegű, szikkadt kenyér (lehet rozsos, vagy egyéb is)
kb. 600 ml zöldség- vagy húsalaplé
½ tk római kömény
100 ml tejszín
só, feketebors, frissen őrölve
125 g kecske brie (Chèvre d’Argental, francia lágy kecskesajt, vagy egyéb, krémesen olvadó, markánsabb sajt, akár bivalymozzarella is)

Az édeskömény talpát levágom, megmosom, negyedelem és az egészet falatnyi darabokra vágom. Egy nagyobb lábasba teszem, felöntöm a borral és néhány perc alatt közepes hőfokon felére befőzöm. Bőven felöntöm az alaplével. A kenyeret kockára vágom és a római köménnyel együtt a levesbe teszem. Jó negyed órát alacsonyabb hőn hagyom főni. Ezalatt a kenyér összeesik és a levesünk jó szottyos lesz. Néhányszor óvatosan átkeverem.
Ha az édeskömény megpuhult, hozzáöntöm az ízlés szerinti mennyiségű tejszínt, ízesítem és tányérokba merem. A sajtot apró falatokra vágom és a még forró levesben a kenyerek közé dugdosom, hogy felolvadjon.
A tetejére olívaolajat lehet locsolni.
3 tányérnyi lesz belőle

feb 232010
 

Pár hete vacsoránál ültünk, mikor a férjem azt mondja, játszunk olyat, hogy mostantól egy ideig blogokból főzök. Ezzel tetemes időt is megtakarítanánk, de a poén csak ezután jön: ő meg kitalálja, honnan van.

Évek óta mutogatom, mesélem neki, ki mit főzött, jó pár bloggert felismer már a főztjéről:). Tudja, ha blogból sütök kekszet, az csak Kicsivú lehet, komoly húsétel Gabojsza Élete párja, Mr. ÍB, vagy akár Lorien dolgos kezeit dícséri, és azt is tudja, hogy Pepper nem szereti a leveseket. Ha egzotikus összeállítást teszek az asztalra, rákérdez, hogy Beatbullnál nézelődtem-e, halas dolgokat Gabahtól szoktam Continue reading »

feb 022010
 

Eszembe nem jutott volna, hogy savanyúkáposztából is lehetne krémlevest főzni, pedig miért is ne. Pont az a fajta krémleves, amiben van egy csipet fantázia, savanykás-csípős, és mivel krémlevesek terén szívügyem a “levesbetét” :) az is nagyon a helyén van.

Nem először találtam Mennyei Mignon-nál nekem tetsző receptet, erre is azonnal lecsaptam.
Néhány apró változtatást végeztem rajta, bacon helyett füstölt kolbász került a tetejére (utolsó darabka a Gabojsza-féle rakományból), a tejszín mennyiségét pedig lecsökkentettem, de akár el is maradhat. Tanakodtam, mivel lehetne még feldobni, bár egyáltalán nem szorult rá, azért felturbóztam még római köménnyel is. Nem teng túl, csak módjával, sejtelmesen érződik. Continue reading »

Júl 032008
 

Még a  tavalyi tapasvacsoránk része volt ez a pikáns, mártogatni való húsgombóc a nagyon sherrys paradicsommártással együtt. Azóta tologatom magam előtt és ígérgetem, hogy végre a többi, temérdek recepttel együtt felkerülnek.
Amíg ebben a melegben kevesebbet főzök, addig az idevaló, nyárias receptekből pótolgatok.
Ez a húsgombóc sem akkor készült utoljára, azóta többször gyúrtam már, a mártás is, de a gombócok is néha kisebb változtatásokon esnek keresztül. Egy biztos pont azért van bennük, mégpedig a sherry, amit egyikből sem spóroltam ki :-), illetve nem is én, hanem a spanyolok, hisz ez a húsgombóc őket dícséri!
Mondanom sem kell, nemhiába tapa, ugyanis kíváló vendégváró falat, amit előre elkészítve a mártással eyütt hűtve is tárolhatunk.   Continue reading »

feb 242008
 

Ha valaki szereti az egyszerű, enyhén csípős ételeket, amelyekben a hús, a rizs és a bab játsza a főszerepet, akkor a kubai konyhában nagy valószínűséggel kedvét leli majd.
A világ eme szegletének konyhájáról nem lehet ugyan szakácskönyvnyi információkat felhalmozni, kulináris titkokat szájra-szájra adni, ennek ellenére érdemes vele egy kicsit megismerkednünk.

A gyökereiből eredően Kuba konyháját elsősorban a hódító spanyolok, az afrikai rabszolgák no és persze a (nem csak) kedvtelésből és pénzkereseti céllal Kubába átruccanó amerikaiak formálták, mely a helybeli alapanyagokra, szokásokra, és természetesen a mindig jelenlévő hiánygazdálkodásra építkezett. Ismerjük, hova futottak a történelem kerekei, ezt nem részletezném, de ez nem is dolgom most. A Disznó-öbölben végső soron lezajlott események azonban megpecsételték az ország sorsát, ezzel együtt eléggé erősen annak kulináriáját is. 
Hiába terem(ne) meg szinte minden csábító zöldség és gyümölcs a trópusokon, ne várjunk akkora bőséget és készletet, mint az azonos szélességi fokon elterülő, többi ország esetében. Kubában kevés alapanyagból főznek, de azt megpróbálják ízletesen elkészíteni. Persze, ha úgy vesszük, szinte minden bio, eredeti, természetes ízekkel.

Az étlapot mindet kétséget kizáróan néhány alapanyag határozza meg: a rizs (arroz) és a fekete bab (frijoles negros) szinte egy étkezésből sem hiányozhat (talán inkább úgy fogalmaznék, hogy egyáltalán nem is hiányzik), ehhez jön a hagyma, a fokhagyma és a paprika.  Ezekből készül az úgynevezett sofrito, egyfajta fűszeres egyveleg, amelynek segítségével már a többi fogást is ízesítik. Persze léteznek számunkra egzotikus zöldégek és gyümölcsök is, mint például az édesburgonya, vagy a yuca, de ezekkel ritkábban találkozhatunk. Ha valakinek netán feltűnt volna: igen, a sziget konyhája is a kreol konyhára emlékeztet, illetve annak az egyszerűbb, vidéki formájára, a cajun-re. A sofrito pedig nem más, mint a cajun Holy Trinity.

Talán sejthetjük, hogy Kubában elsősorban a bendő jóllakatása a cél, kulináris célja kevés embernek lehet az evéssel. A húsfogyasztást nem minden család engedheti meg magának, ha igen, akkor főleg sertés és csirke akad a tányéron (de ezek viszont rendkívül változatosak), a marhahús csak kivételes ünnepek ajándéka.
Mi a helyzet a hallal? Kubát tenger veszi körül, de a halfogyasztás mégis alacsony. A halat a tenger adja, ezért az a szegény ember étke volt (sok más országban is így vélték régen), jómódú család emiatt nem fogyasztotta. Másrészt nem is volt lehetőség a hal hűtésére, ezért a sziget belsejébe alig jutott el. Ha viszont valakinek Kuba felé akad útja, azt tanácsolom, semmiképp se hagyjon ki egy kiadós halvacsorát, amiben élenjárnak a nyugati látogatóknak fenntartott különlegességek! A vajpuha, egyszerűen grillezett, de valami megfoghatatlan ízvilágú homár ízét még sokáig fogja emlegetni!

Az ételek hatalmas mennyiségben, magasra pakolt tányéron érkeznek, de viszonylag könnyűek. Nem főznek sok zsírral, és nem szokás a bő olajban sütés sem. A kubai ételek másik érdekes tulajdonsága, hogy az anyagokat – gyakran egytálként – addig párolják, amíg azok szinte szét nem esnek. A húsok leolvadnak a csontról, a zöldségek pedig nem roppanósak, hanem már-már szinte atomjaira főttek.
Az édességekre egyértelműen a spanyol konyha a jellemző: szeretik a flant, a dulche di leche típusú, borzasztóan édes krémeket, de a kukoricából készült sütemények sem ritkák.

E rövid kis bevezető után mi mást is főztem volna, mint csirkét, rizst és babot!:-) Ez a havannai módra sült csirke sem túl egzotikus és különleges, de benne vannak azok a tipikus fűszerek, amiket nap mint nap használnak. Fontos, hogy sokáig pácoljuk a húsokat, hogy a pác ízét kellően átvegyék. Ennél sokkal híresebb, elterjedtebb a fekete babbal, fűszerekkel párolt, igen gazdag rizs, aminek a neve Moros y Cristianos – vagyis mórok és keresztények. Itt akár a spanyol, hasonló nevű, hagyományos fiesztára is gondolhatunk, de itt nem erről van szó! Itt természetesen a bab jelenti a sötétebb bőrű, mór hódítókat, míg a fehér rizs a keresztények képviseletében jelenik meg a tányéron. (Kuba lakosságának 60%-a a fehér spanyolok és az afrikai rabszolgák leszármazottai után mulattok.) Kubában ugyan köretként adják a fűszeres, párolt, rendszerint különféle sertéshúsokhoz, de annyira tartalmas, hogy mifelénk szinte egytálételnek is beillene. Mint minden nemzeti fogásnál szerte a világon, itt is sokféle recept létezik erre is.
Itt a vén Európában bajosan tudunk fekete babhoz jutni, akkor használjunk vörösbabot. Ekkor persze már más lesz a neve is, éspedig Arroz Congri. (Na de én ennek ellenére maradtam az oly szépen hangzó, eredeti elnevezésnél.)

Ehhez egy egyszerű uborkasalátát szoktak adni, ami szinte semmiben sem tér el a mienktől, ha kellő mennyiségű hagymát és fokhagymát is teszünk bele.

Ha a havannai csirkéből, a babos rizsből és fokhagymás uborkasalátából egy igazán hagyományos kubai vacsorát szeretnénk rittyenteni, akkor azt javaslom, hogy igyunk meg előtte egy mojito-t vagy egy daiquiri-t. Mindkettő Hemingway kedvence volt hosszú havannai tartózkodása alatt, előbbit a világhíres Floridita bárban iszogatta, majd néhány órával később a másik italra átballagott a La Bodeguita del Medio-ba. Mindezt naponta, persze.
Ezután tálaljunk egy egyszerű rákkoktélt, vagy egy kevert salátát néhány friss zöldségből, olívaolajos öntettel. A csirkés bab után pedig jöhet egy egyszerű flan vagy cafiroleta, egy édesburgonyából és kókusztejből készült – tartalmas kis desszert.
Ezek után már hátradőlhetünk, és egy kubai szivar társaságában elkortyolhatunk még egy rumos koktélt – természetesen el ron, vagyis Havana Club-bal készültet (ES/EN/DE), mert a nagy titkokat tudók szerint ez az igazi. (A forradalom előtt ugyanis a Bacardi család tulajdona volt a Havana Club. A márka a mai napig vezető helyet foglal el, viszont a Bacardi puerto rico-i cukornádból készül.)

Mellé pedig akár kubai ritmusokat is élvezhetünk. Vagy akár ilyet is. Ha kedvünk van, táncolhatunk salsát is.
Havannai csirkecomb babos rizzsel
Havannai csirkecomb fűszeres, babos rizzsel
(Pollo habanero con Moros y cristianos)

A csirkéhez

2 db csirkecomb
2 ek olívaolaj
1 faj vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 ek zöldcitromlé, frissen facsarva
1 mk kömény, frissen őrölve
1 csipet római kömény, őrölt
1 mk só
feketebors, frissen őrölve

A csirkecombokat megmosom, leitatom. A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, elkeverem az olajjal és az összetört fűszerekkel. Bedörzsölöm vele a húst, fóliazacskóba teszem és behűtöm. Néha kiveszem és a zacskóban átmaszírozom a húst, hogy átjárja a fűszer. Legjobb néhány óráig benne hagyni. Ha kész, serpenyőben kevés vízzel vagy alaplével kisütöm.

Babos rizs (Moros y cristianos)
130 g vörösbab (= 260 g főtt bab = 1 kis konzerv)
2 ek olívaolaj
2 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db kaliforniai paprika, piros
1 db chilipaprika (elhagyható, de megéri)
200 g hosszúszemű rizs
500 ml csirkealaplé
1 mk római kömény (esetleg hagyományos kömény)
1 mk oregano, morzsolt
1 db babérlevél
2 ek fehérborecet
2 ek sűrített paradicsom
1 tk só
feketebors, frissen őrölve

Ha száraz babot használok, akkor átválogatom, megmosom és legalább 10 órára beáztatom. Utána leöntöm róla a vizet, annyi vízben, amennyi bőven ellepi, felteszem főni és puhára párolom. Ha kész, leszűröm, de a főzőlevet felfogom. Konzervbab esetén nincs teendő, csak le kell szűrni.
Egy nagy lábasban felforrósítom az olajat, ráteszem a durvára vágott hagymát, fokhagymát, kissé megpirítom, majd ráteszem a jól átmosott rizst. Hozzáteszem a kisebb darabokra vágott paprikát, a fűszereket és a csirkelevet. Jó 20-25 percig félig lefedve párolom, amíg puha nem lesz. Közben ízesítem, ahogy jó lesz.
Ne legyen túl száraz, ha kész, hozzákeverem a készre főtt babot és átforgatom vele.
Az íze legyen telt, gazdag, fűszeres és enyhén csípős.

Az uborkasalátához
2 db fürtös uborka (vagy 1 db kígyóuborka)
1 db vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
3 ek olívaolaj
2 ek friss citromlé
1/2 mk só
feketebors, frissen őrölve

Az uborkát megmosom, vékonyra legyalulom és tálba teszem. Elkészítem a dressinget, beleforgatom az uborkát és rövid ideig állni hagyom.

2 személyre /

Júl 012007
 

Nehéz dió volt a legújabb feladvány, a komplementer ízek játéka. A példaként felsorakoztatott párosításokkal nemigen tudtam mit kezdeni, mert a felsálhoz nekem nem feltétlenül a zöldbab jut elsőre az eszembe:-) Az ázsiai konyhák, de főleg az indiai és a kínai szinte tobzódik a komplementer ízekben, akármelyik fogásukat is nézzük, egy chutney-val tálalt főétel, hozzá egy kesernyés pofa sör egyszerre akár öt legyet is ütne, de azt hiszem, ha jól értelmeztem, nem ez volt a kiírás lényege.
Lorien olyan ételt kért, amiben önállóan is helytálló fogások szerepelnek, de amelyek egyszerre is “ehető” minőségűek, egy fogásba összeboronálva. Vagy valahogy így:-) Ezen indultam el:

Ez a csirkés-rizses étek eléggé, sőt abszolút unalmas is lenne, ha nem dobná fel a mártás, ami az egésznek a lelke. Nem is tudnék különben előrukkolni vele, viszont a mártás uralkodik az egész fogáson, mi pedig oda voltunk érte! 
Egy klasszikus, olasz ételről van szó, ami egyszerűbb változatában egy narancsmártásos csirkesült, de nem idegen a spanyol konyhában sem. Ez a gasztroátjárhatóság a mediterrán vonalon – vagy az ízek globalizációja – nekem annyira tetszik, hogy ha tehetem, nagy örömmel hódolok neki. Spanyol tapasként is működik a dolog, ott hasonló módon készítik, ha jól tudom, ott a mandulás változathoz adnak némi (természetesen andalúz) citromot. A tapasvacsoránk keretén belül én is készítettem citromos csirkét (ez is jön majd valamikor), ami viszont messze nem volt ennyire intenzív ízű.

Hogy a komplementer ízeknek is hódoljunk – bár szerintem egy gyümölccsel felturbózott hús már eleve ebbe a kategóriába esik -, ezért a mandulás dúsításon túl a római kömény ad egy kis ázsiai fílinget (ez az ízpárosítás, bár csak a köménnyel, de nagyon bejött a köményes gombával készült endíviánál) a csípős ízért a chili a felelős, ami elhagyható lenne, ha valaki nem szeretné, de én mégsem tenném. Aki tényleg csípősebben szeretné, annak azt ajánlom, tegyen a mártásba egy fél, apróra vágott chilipaprikát, ennél több ennél a fogásnál már sok lenne. Az egészet megfejelhetnénk azzal, hogy csekély mennyiségű pezsgőt is öntögetünk a mártásba, ebben az esetben viszont váltsuk ki vele részben az alaplevet.

Most pedig jöjjön a nem mindennapi italajánlat: a kiírásban Lorien reményét fejezte ki, hogy lesz talántán valaki, aki egy komplementer italkísérőt is fel tud sorakoztatni. Nos, íme:
Régóta gondolkodom, melyik ételnél demonstrálhatnám az egyik, azért valljuk be, elég bizarr és már régóta istápolt kreációmat. Kérem, keresve sem találtam volna jobb lehetőséget, mint a narancsos-mandulás, esetleg pezsgős csirke kísérőitalát!
Nemcsak sokfajta olajat, de ecetből is egy széles skálát tartok otthon és persze használok is nap mint nap. Ezeknek nagy többsége úgynevezett balzsam, ami ugyan az ecetek kategóriájába sorolható, hisz 6%-os savtartalmuk van, de teljes mértékben az ecet készítési eljárása szerint készülnek, viszont lágyabbnak érződnek és sűrűn folyós állagúak – ezért nevezi őket a szakirodalom balzsamnak. A színük a halványsárgától, mint a mangóbalzsam, a mélyvörösig terjed, mint például a sörbalzsam. Ne tévesszen meg senkit, semmi köze nincs a balzsamecethez. Szinte kanálból lehet őket enni, annyira finomak, nem is beszélve az egyéb felhasználási lehetőségekről. Több helyen is bevetettem már őket, pl. itt és itt.
És itt jött az nagy ötlet! Pezsgő, ecettel! Mégpedig gyümölcsös ecetbalzsammal! A végeredményt, mint mindig, most is hosszas tapasztalatszerzés előzte meg. Végül is arra jutottam, hogy félszáraz pezsgőt érdemes hozzá venni, amit különben sohasem vennék, de ebben az esetben a cukor ellensúlyozza a savasságot. Ha ez nincs és mi hűek maradtunk elveinkhez, akkor érdemes 1 csöppnyi cukorszirupot belekeverni (ez ugye mindig van a háznál, nem de?). Több gyümölcsös ecetbalzsammal próbáltam már, nekem a méz- és a málnabalzsam ízlett a legjobban, de ez ízlés kérdése. Neve egyelőre csak “üzemi” név, mint a werkfilmeknél: Kir vinaigre. Az ügymeneten még dolgozom, mert egyéb hozzávalókkal még tovább lehet finomítani ezt a pezsgőkoktélt. 

Csirkemell mandulás narancsmártással

Csirkemell mandulás narancsmártással
(Petto di pollo all’arancia)

250 ml narancslé, frissen facsarva (kb. 2-3 narancs)
1 db narancs reszelt héja
20 g kétszersült vagy frissen reszelt morzsa
     (vagy 1 szelet szárazabb, pirított fehér kenyér)
2 ek olívaolaj
3 db salotta (vagy 2 db lilahagyma)
2 gerezd fokhagyma
100 ml csirkealaplé (vagy egyéb alaplé)
     (vagy 50 ml alaplé + 50 ml pezsgő)
50 g mandula, durvára tört, vagy darabos
1 mk római kömény (esetleg kömény)
1 mk só
1 ek méz
1 csipet chilipehely (elhagyható)
     (vagy ½ db chilipaprika, apróra vágva)
A csirkemellhez
4 ek olívaolaj
1 ek vaj
2 db csirkemell (kb. 2×150 g csirkemellfilé)
50 ml alaplé
½ mk só
bors, frissen őrölve

— Először alaposan megmosok egy narancsot, megszárítom és lereszelem a héját, majd kifacsarom az összes narancs levét: összesen 250 ml narancslére lesz szükség. A kétszersültet (vagy a pirított kenyeret) az aprítóban megdarálom, de ha kéznél van friss, durva morzsa, még jobb. (A készen vett bolti nem lesz jó ehhez.) Én – nem túl autentikus módon – jázminrizst adtam hozzá, azt is most érdemes odatenni.
— Egy serpenyőben felforrósítom a vajat és az olajat, és közepes hőn, megforgatva, 10-15 perc alatt megsütöm benne a csirkemell darabokat. Közben sót és borsot tekerek a tetejükre. Alaplevet öntök alá, de úgy, hogy ha kész, mindenképpen maradjon bőven alatta, mivel ezt a pecsenyelevet hozzáöntöm majd a narancsmártáshoz. (Ez tényleg fontos, mert ettől lesz a mártás igazán “kerek”.) Ha a csirke megsült, kiveszem, lecsepegtetem, egyenként szorosan alufóliába tekerem és félreteszem pihenni.
— Egy másik serpenyőben felforrósítom az olajat és elkezdem pirítani benne az egészen apróra vágott hagymát és a fokhagymát. Ha már kezd üvegesre pirulni, hozzáöntöm a narancslevet és az alaplevet és közepes hőn, 6-8 perc alatt, félig lefedve kissé beforralom. Most hozzáadom a morzsát és a durvára tört mandulát, majd óvatosan fűszerezem és tovább forralgatom még vagy 5 percig, közben a csirke pecsenyelevét is hozzáöntöm
. A végén egy rendkívül zamatos, narancsos mártást kell kapni.
— Ha kész, a csirkét kibontom, szeletekre vágom, és a mártással tálalom. Tapasként is nagyon jó, akkor a csirkét kisebb kockára kell vágni és a mártással leönteni. Ebben az esetben a mártáshoz egy kevés sherryt is löttyintek: úgy fél deci mennyiséget, de ezt el kell venni az alaplé mennyiségéből, különben a mártás túlságosan folyós lesz. 
2 személyre főétkezésnek / 4 személyre tapasnak  / 

Italajánlat:
Ehhez a gyümölcsös-savanykás húshoz rendhagyó italt ajánlok: egy pohár – kivételesen félszáraz – pezsgőbe keverjünk egy teáskanálnyi méz-, vagy mangó, esetleg málnabalzsamot. Az italnak külön név is jár, ezért a neve egyelőre ez lesz: Kir Vinaigre !
Aubergine borajánlata:
Konyári chardonnay 2006. Reduktív, friss, ropogós bor, parfümösen illatos.

okt 172006
 

Nehéz egy ilyen könnyű kis étek elé bármit is írni, mert a sütőből áradó illatok már megadják az alaphangulatot… Kicsit egzotikus és eklektikus ízvilág, de még elég szelíd ahhoz, hogy az is meg tudjon vele barátkozni, aki már a hozzávalók listáján is meghökken. A fúziós katagóriába is be lehetne sorolni, de ahhoz azért nem elég extravagáns…

A burgonyaköret egy kissé arabos, mondjuk úgy orientális ihletésű. Bármilyen más, orientális fogás mellé is tálalható, mert épp a fűszerek dobják fel úgy igazából. A rucola már az olasz ízvilágot tükrözi és a dressingjét különleges ecetek emelik ki, a szőlő, ami itt azért nem gyümölcsös kísérőként szerepel, elég szokatlan társ egy főétel tányérján. Az egészet a grillezett kecskesajt teszi még egzotikusabbá
Akkor érdemes készíteni, ha már megvan hozzá a rucola és a kecskesajt is.

Kecskesajt rucolán sültburgonyával és szőlővel

A salatához
125 g rucola (1 doboz)
3 ek olívaolaj
1 ek sherryecet
1 ek mézbalzsam
1 kk nádcukorszirup

zöldbors, őrölve
A sajthoz
2 guriga kecskesajt
A sáfrányos sültburgonyához
400 g burgonya (apró, nem szétfővő)
1 ek vaj
1 ek olívaolaj
1 db salottahagyma
10 szál sáfrány
1 kk római kömény, őrölve
1 kk koriander, őrölve
1 db babérlevél
2 ek fehérbor
1 ek citromlé, frissen facsarva

bors, frissen tekerve

A szőlőhöz
2 maréknyi szőlő (nagyszemű)
bors, frissen tekerve

Először a sültburgonyának állok neki, hisz annak kell a legtöbb idő.
Egy kisebb tűzálló tálba teszem a burgonyát, amit csak félbe vágok. (Ehhez az az aprószemű, sárgahúsú szükséges, de mindenképpen a szilárd fővésű fajta.) A hagymát vékony szeletkékre vágom (ha nincs salotta kéznél, jó lesz a lilahagyma is.) Ráteszem a vajat és az olajat. (A kettő keverékével jobb lesz az íze, egyébként elég az olaj is. A hideg vajat ráforgácsolom, vagy előtte pici tálban folyóssá melegítem.) Hozzáadom a többi anyagot, átforgatom, és mehet be a sütőbe. Nálam 40 perc alatt 150 fokon készre is sült. (A fűszereket természetesen lehet variálni, növelni a mennyiséget, apróra vágott chilit hozzátenni, az elszántabbak pedig a végén rászórhatnak még egy fél csokor friss koriandert is, én a rucola mellé most nem tettem.)
A salátához a rucolát megmosom, elkészítem a vinaigrette-et (a mézbalzsam a saláta tetejére is kerülhet) beleforgatom. A szőlőt félbevágom, és kimagozom. Nem kell megijedni, egy mokkáskanál segítségével gyorsan megy. (Ehhez érdemes azt a ropogós, nagyszemű, spanyol vagy olasz származásút venni, nem kell sok, 15 hatalmas szem elég.) A kecskesajtot csupán 5 percre kell betolni a sütőbe 160 fok melegre, semmi egyéb előkészületet nem igényel. Amikor kezd már folyósság válni, akkor ki lehet venni.
Már csak a tálalás következik.
Egy nagy tálra halmozom az összekevert rucolát és ráültetem a kész kecskesajtot. Mellé halmozom a sültburgonyát és elrendezgetem a szőlőszemeket. A bátrabbak locsolhatnak még a tetejére egy kevés mézbalzsamot (én bátor voltam !) és bőven mehet rá frissen darált bors.
(A mézbalzsam, ami nem más, mint mézborból, ecetsavbaktériumok segítségével előállított ecet, itt szerezhető be.)
2 személyre / 727 kcal / 58 g szír / LF30 56%