aug 252009
 

Szerintem nincs is olyan ember, aki ne tudna tiramisùt készíteni. Aki ezt állítja magáról, az vagy nem evett még eddig életében, vagy kezdő a konyhában. No, mindkettőn könnyen lehet segíteni, hisz a tiramisù egy rémesen egyszerű krémes desszert. Nálunk az alapverzió is gyakran készül, de mostanában újítgatok ezen a téren is. Így született a narancsos-mákos változat, aminek hihetetlen sikere lett.

Lehet, hogy ez a curryvel megszórt példány nem lesz olyan népszerű, de nagyon finom volt!

Mire összeállítottam az első pohár krémet és fotózni vittem, hiányzott valami a tetejéről. Semmi nem volt kéznél, amivel díszíthettem volna, bazsalikom vagy zsályalevél azért mégsem passzol rá igazán. A narancssárgacsíkos krém mögött ott virított a likőrös üveg és ahogy bukott le a délutáni nap, a színe megbabonázott. Így jutottam el a curry-ig, amit először csak díszként szórtam rá, de megkóstolva egy fantasztikus ízvilág tárult elém! A következő poharat már curryvel rétegeztem, igaz, csak nagyon keveset szórtam rá. A curry saját készítés, egy nagyon meleg, fűszeres keverék, alig csípős. Pont jó, sőt azt hiszem, telitalálat az ilyenfajta desszertekhez. Ha újra pontosan lemérem, beírom a mennyiségeket is, egyelőre csak az összetételét írtam le.

A cukor mennyisége a likőr (és persze a barack) édességétől is függ, az enyém viszonylag alacsony alkoholtartalom mellett egy igen aromás, kevésbé édes darab, ezért mindenki a saját ízlése után édesítsen. Finomítatlan barna nádcukorral vagy muscovadoval messze jobb lenne, de akkor a krém nem lesz teljesen fehér.

tiramisu_oszibarack1

Őszibarackos-currys tiramisù
(Tiramisù alle pesche e curry)

3 db tojás
2-3 ek cukor (ízlés szerint)
250 g mascarpone
4 db őszibarack vagy nektarin
kb. 120 ml (8 ek) őszibaracklikőr
8 db babapiskóta (vagy egyéb kekszféle)
1 tk-nyi házi currypor

Egy magasfalú keverőtálban kézi robotgéppel 6-8 perc alatt habos-fehérre keverem a tojásokat a cukorral. A szobahőmérsékletű mascarponét villával széttöröm és óvatosan belekeverem a tojáshabba.
A barackot negyedekbe vágom és vékonyan felszeletelem.
Négy pohár aljára teszek egy-egy széttört piskótát (vagy más kekszet, pl. cantuccinit) és meglocsolom egy kevés likőrrel. Keményebb kekszre több folyadék szükséges és tovább is kell állni hagyni. Ráteszek egy-két rétegnyi barackszeletet és megszórom egy leheletnyi curryporral. Rákenek egy réteg habot és az egészet megismétlem. A hab tetejére is curryt szórok.
4 pohárnyi /

Meleg, fűszeres-fás currypor

fahéj
kardamom
koriander
gyömbér
rózsavirág, szárítva
levendulavirág, szárítva
vanília
pirospaprika
chilipehely, -por
kurkuma

Őrölt fűszerekkel is elkészíthető, de úgy lesz a legjobb, ha a fahéjat, kardamomszemeket (héj nélkül), a koriandert és a gyömbért szárazon megpirítjuk és megőröljük. Csak ezután adjuk hozzá ízlés szerint a többi hozzávalót. Törjük össze egy mozsárban, úgy nem veszít az aromájából.

jan 082009
 

Hirtelen ötlettől vezérelve született ez a krém. Úgy is hívhatnánk, hogy pohárkrém, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag én ezt a szót nem kedvelem :), mást meg eddig – a poharas desszerten kívül – nem találtam rá. Ezért elneveztem tiramisùnak, végül is az összes vele szemben állított kritériumnak megfelel, ugyanis – pozitív értelemben véve – úgy felhúzta a férjemet, hogy másnapra is követelt magának egy adagot! Szerinte annyira finom lett, hogy repetáznia kellett, és mellesleg – szerénytelen állíthatom -, szerintem is! Csak minden ilyen hirtelen ötlet ilyen jól sikerülne!! :)
A hagyományos(nak mondható) tiramisùnak annyiban mond csak ellent, hogy a krémben nincs tojás, és a mák sem egy elterjedt olaszföldi hozzávaló:), kivéve az északi régiókat, de sebaj, egy kis fúziós csavar belefér.

Pedig csupán a maradékoknak kerestem egy célhelyet. A mákos gubából maradt még egy tálkányi cukros mák, a mascarpone ott hűsölt már rég a hűtőben, a piskótába meg belebotlottam a szekrényben (amit én magam nem szoktam venni, de a férjem által kreált meglepetéssütiből maradt), így végül az is elfogyott. Narancslekvár (az a nem túl édes, darabos, sűrűnfolyós, mennyei ízű lekvár!) meg ugye mindig van otthon, de akinek nincs, nehogy elcsüggedjen! Vígan lehet egy pürésített naranccsal vagy két mandarinnal helyettesíteni, csak tegyünk bele még egy kevés cukrot.

narancsos-mákos sütemény óta ez a páros ott motoszkált a fejemben, így ha narancs, akkor mák, ha meg mák, akkor nálam narancs is, szóval úgy vagyok most ezzel, mint az az ember, akinek a pszichológusa a legkülönfélébb képeket mutogatja neki, de a jóembernek mindenről csak az az egy jut az eszébe. Ismerős a sztori, ugye? :) No, ez most nálam is így van, csak hát a mákos naranccsal. (Lehet, hogy kreálok is egy mákosnarancs cimkét:)
Ezt a kanalas édességet (pohárkrémet:) egyszerűbben nem is lehetne összedobni, de a mák mennyiségével is szerencsém volt: egy kanállal lehetett volna több, de így is hihetetlen bársonyosan beitta magát a likőrös, szétomló piskótába (na ez az, amiért én inkább cantuccinit, vagy valamilyen rusztikusabb kekszfélét használok, bár azzal várni kell vagy fél napot), nem volt túl édes, és a narancs adott egy gyümölcsös frissességet is. Még narancslével, majd reszelt héjjal is meg lehet szórni az egészet, de ami igazán feldobja, az valóban a mák! Innetől kezdve pedig való igaz az elnevezés: Dobj fel! Örök barátságban maradunk mi ketten, a mákosnarancs meg én, ez már úgy néz ki.

Munkálkodom egy vendégvárós, ütősebb, kifinomultabb verzión is, mert megérdemli, hogy egy szinttel feljebb lépjen. Akit nem riaszt el a téma, lesz még, szóval stay tuned!

Narancsos tiramisu – mák nélkül:) (Doctorpepper)
Narancsos tiramisù (Ízbolygó)
Narancsos tiramisu-torta (Katakonyha)
Tiramisù all’arancia (panemiele)
Narancsos-mákos tiramisù
Narancsos-mákos tiramisù
(Tiramisù all’arancia e semi di papavero)

12 db babapiskóta
kb. 150 ml tej
3-4 ek narancslikőr (Grand Marnier)
8-10 ek narancslekvár
8-10 ek cukros mák (4-5 ek darált mák + 3-4 ek porcukor)
250 g mascarpone
1 ek narancsvirágvíz (elhagyható)
1 ek vaníliakivonat (elhagyható)
80-130 ml tej vagy tejszín
2 ek cukor (vagy méz)
A tetejére
szirupban eltett narancshéjforgácsok

A narancslikőrt beleöntöm a hideg tejbe és a félbetört piskótát 2 másodpercre belemártom, majd begyömöszölöm a pohár aljára. (A likőrt rá is lehetne locsolni, de így a kis felület miatt nem olyan intenzív.) Rászórok egy kevés cukros mákot, rákenek egy kis lekvárt és befedem egy réteg mascarponekrémmel. Ehhez cukrot, narancsvirágvizet, esetleg vaníliakivonatot és annyi tejet vagy tejszínt teszek, hogy még jó sűrű maradjon. Az egészet még egyszer megismétlem, a mascarpone tetejére pedig cukrozott narancshéjcsíkokat vagy bármi egyebet teszek.
Ha van idő, 1 órára behűtöm, de másnapra még jobb lesz, de végszükségben azonnal is lehet fogyasztani.
4 nagy adagnyi / 637 kcal / 58,9 g zsír / LF30 51,1% (tejjel)

dec 052007
 

Gyerekkorunk első konyhai tevékenysége a legtöbbünknél minden bizonnyal abban merült ki, hogy – a homokozó nedves vödörsütijei után – kekszeket szaggattunk. No, én rögtön a második lépcsőnél indítottam. a francia csokoládéhab mellett ugyanis felfedeztem egy sütés nélküli, csokoládés kekszet is. Mindent fel kellett darabolni és két kézzel jóóóól összegyurmázni! Ebből lett a csokoládészalámi, mivel úgy lehetett szelni, és úgy is nézett ki, mint egy nagylyukú, hízott szalámiszelet.
Lassan minden, féltve őrzött hungarikumunkról kiderül, hogy az bizony olasz földön látta meg a napvilágot, legyen az rántott hús, palacsinta, vagy gesztenyepüré.

Hogy ez az édes, szalámiformájú édesség mennyire olasz gyökerű, azt nem tudom, de különböző verziókban, némi régiós különbségeket felmutatva az egész ország területén megtalálható és kapható. Számos variációja létezik, a kifinomultabb összetételű kekszhengerek pedig nemcsak csokoládét, vajat, durvára morzsolt kekszet (biscotti), tojássárgáját és aszalt gyümölcsöt tartalmaznak. Északon húsvéti édességként is szolgál, Piemonte-ban például az onnan származó gianduia csokoládéból készítik. Finomításképp tehetünk bele mandulát, pisztáciát, kandírozott gyümölcsöt, némi alkoholt is, de elszakadva a hosszúkásra nyújtott szalámiformától, én most golyókat formáltam belőlük, ekkor a külsejét megszórhatjuk porcukorral, kakaóporral, durvára tört és pirított mogyoróval, vagy kókuszreszelékkel is.

A megszokott összetételen túl az én szalámim most épp attól különleges, hogy mascarponeval gyúrtam össze, ezáltal elmaradt a tojássárgája: a *tészta* lágyabb lett, így golyóbisokat kellett belőle formázni, mert nem lehetett vágni. Ha a lágy és szétmálló babapiskóta helyett omlós vajas kekszből gyúrjuk, akkor jobban megáll magától is. A mascarpone egy részét vajjal is kiválthatjuk, akkor is helyt tud már állni.
Fantasztikus lett az aszalt meggy és a kandírozott narancs társítása, szóval mindenképpen javasolnék valamilyen savasabb gyümölcsöt, mert remekül ellensúlyozza a csokoládé ízét. És természetesen az alkohol sem maradhat el: én narancslikőrt kevertem bele, viszont remek a rum is és aszalt meggy párosítással egy kiváló portóit is el tudnék képzelni benne.

Csokoládészalámi-golyók

Csokoládészalámi
(Salame di cioccolato)

250 g mascarpone, vagy:
     – 200 g mascarpone
     – 50 g vaj
100 g babapiskóta (vagy vajas keksz)
100 g csokoládé (60%-os)
100 g porcukor
2 ek Grand Marnier (narancslikőr)
100 g aszalt gyümölcs:
     – 50 g aszalt meggy
     – 50 g oranzsát (kandírozott narancshéj)

Egy nagy tálban kézzel durvára morzsolom a babapiskótát. Beleteszem a mascarponet, a durvára reszelt csokoládté, a cukrot, a félbe vágott meggyszemeket és a felvágott narancsot. Hozzáöntöm a likőrt és kézzel jól elkeverem. (A mascarpone egy részét vajjal is ki lehet váltani, ekkor először a vajat olvasszuk fel vízfürdőben a csokoládéval, úgy adjuk hozzá a többi anyaghoz.)
Néhány órára beteszem a hűtőbe, utána formázom. Vagy alufóliába tekerve szalámit hengergetek belőle, vagy egyenként diónagyságú golyókat. Ezeket kakaóporba, vagy kókuszreszelékbe hempergetem és minikapszlikba ültetem.