Júl 042015
 

“Grand Départ”, így nevezik a franciák a Tour de France kerékpárosverseny induló napját. Ma veszi kezdetét a 102. Tour!
Mint az már hagyomány, az első három napnak egy másik ország ad otthont, ezt a tradíciót most a hollandok állják az első két nappal. A mai futam Utrecht-ben zajlik, egyéni futamként. Hollandia hatodszor ad otthont a Tournak, legutóbb 2010-ben, Rotterdamban, ezért nem emlékeztem rá, mi 2012-ben indítottuk a Serpenyőt.
A következő három hétben 3.360 km-t tekernek majd a fiúk, az útvonal egyik része északon zajlik, a nagyobbik fele pedig természetesen a hegyekben, Dél-Franciaország több régióját átszelve.
Találgatni teljesen fölösleges a versenyt illetően, Alberto Contador nagy bravúrt hajthatna végre a Giro után, meglátjuk, hisz a szaksajtó úgy véli, nagy harcot láthatunk a négy nagyágyú, Contador, Nibali, Froome és Quintana között. Continue reading »

máj 242015
 

Tegnap egyéb teendőim miatt nem tudtam a Giro-t követni, bár az egyenkénti időfutam még sem annyira izgalmas, mint egy hegyi verseny.
Térjünk is át ezért a mai napra. Venetoból átkerekezik a csapat Dél-Tirolba, egészen pontosan Madonna di Campiglio-ba. Biztos sokan hallottak már róla, Madonna di Campiglio az egyik legremekebb síterep Trentino tartományban, a Brenta-Dolomitok lábánál – vagy inkább úgy mondanám, elegáns és felkapott, ha valaki rongyot szeretne rázni sielésnél és közben celebeket nézegetni, akkor feltétlen itt a helye. Maga a falucska 1.550 m magasan fekszik és az alig ezres lélekszámú lakosság szinte kivétel nélkül turizmusból él. A sí világkupa egyik helyszíne, sőt, januárban a Ferrari-sínapoknak is otthont ad, még Michael Schumacher-ről is neveztek el pályát .
Budapesttől 950 km-re fekszik, és ha az időjárás engedi, 10-11 óra alatt meg is tehetjük autóval a távot, de a környéken nyáron is remekül lehet vakációzni. Continue reading »

Júl 062012
 

Lotaringiába ért a csapat. Ennek a régiónak a konyhája is igen közel áll hozzám, szeretnék később hosszabban is írni róla, most idő hiányában a receptre szorítkoznék.

Közben értesültem, hogy ma a fél mezőny a földön feküdt, jó lenne este megnézni, egy üveg cidre mellett majd végigpörgetem az eseményeket:)
Lotaringiában nem nehéz emblematikus ételt találni, a mirabellszilva itt az, ami nálunk a sárgabarack, vagy az alma. Most épp arra gondoltam, mennyire vicces, hisz Franciaország is ugyanezt elmondhatja magáról, nem? :)) Na mindegy, itt és most a francia szilváról van szó, mégpedig erről a kicsi, sárga, simabőrű példányról, amit legjobb tudásom – és hosszas kutatásaim – szerint mirabellszilvának kereszteltek magyarul. (A Terebess ezeket írja róla.) Aki tud jobbat, szóljon!

Nem volt könnyű mirabellszilvát szereznem, de nem is lehetetlen, elvégre Európában élünk! Ezek után már csak igen jó receptre volt szükségem. Igen, tudom, manapság mindenki, de tényleg MINDENKI! clafoutis-t süt, ami tejespite néven minden nyáron végigsöpör a gasztroblogokon. Ezek között minden van: a tejben úszó és liszttel alaposan besűrített pudingszerű példányoktól kezdve a szinte tökéletesig.

Én is sütök, recept is van, de megéreztem, hogy itt lesz valami más is, valami izgalmasabb, nem tömegáru. Continue reading »

feb 062012
 

Ez a mennyeien finom sütemény biztosan rászolgált a nevére (igen, tényleg így hívják), de ezt inkább majd az döntse el, aki meg is kóstolja. Ezt az itáliaszerte ismert tortát még megsütni is merő egy gyerekjáték, titok igazából nincs is, hacsak az nem, hogy mindig a legjobb alapanyagokat használjuk, ebből is keveset, de ezt már megszokhattuk az olasz konyhában.
Állítólag Lombardiából származik, ezt a vajas piskótatortát ott sütötte először egy fiatal lány. Bár temérdek receptet találhatunk, ezek valójában alig térnek el egymástól. Rengeteg vajat, lazításként keményítőt, és citromot is tartalmaz, a tetejét csupán porcukorral szórják meg.
Találkoztam már csupasz tortával is, kis falusi vendéglőkben gyakran szerepel az étlapon. A krémet sem viszik túlzásba, most felvert tejszínhabbal töltöttem, de lehet benne mascarpone, fehér csokoládékrém, ricotta is, a lényeg a hófehér krém!

torta_paradiso1

Torta Paradiso
(Tejszínhabkrémmel töltött piskótatorta)

A vajas piskótatésztához
200 g friss vaj (szobahőmérsékletű)
150 g kristálycukor
1 csipet só
4 db tojás
1 db kezeletlen citrom reszelt héja
1 tk citromlé
100 g finomliszt (BL-55)
100 g (burgonya)keményítő
1 tk sütőpor
Az összeállításhoz
kb. 6 ek házi (barack)lekvár
200 ml tejszín (min. 30% zsírtartalmú)
1 ek porcukor
kb. 150 g (krémesebb) ricotta, vagy mascarpone
porcukor a tetejére

1. Elkészítem a piskótatésztát. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra.
2. Egy keverőtálba teszem a kézmeleg vajat, a cukrot és a sót, majd kézi robotgéppel néhány perc alatt habosra verem.
Egyenként hozzáadom a tojásokat és mindegyikkel tovább verem, amíg a tészta egynemű nem lesz. Beleforgatom a citrom héját és levét, majd a liszteket és a sütőport. Fakanállal simára keverem.
Kivajazok – vagy sütőpapírral kibélelek – egy 26 cm-es kerek, kapcsos tortaformát és belesimítom a tésztát. Betolom a sütő középső részébe és lefedés nélkül tűpróbáig sütöm – ez kb. 35-40 perc lesz. Amikor a teteje már színesedik, onnantól kezdve figyeljük. A formát kiveszem és teljesen kihűtöm. (kb. 2 óra) Akkor leveszem a kapcsot és kiemelem a tésztát egy tálra.
3. A tejszínt majdnem keményre verem a cukorral és a sóval. A ricottát villával átforgatom, hogy fellazuljon, majd kanalanként óvatosan a felvert tejszínbe forgatom.
4. A piskótalapot keresztben elvágom. Az alsó lapot vékonyan megkenem a lekvárral (ha darabos, turmixoljuk át!), majd kanalanként ráteszem lazán a krémet és egy széles késsel elsimítom. Nem baj, ha nem lesz egyenletes, nem ez a cél, az sem baj, ha az oldalán lefolyik egy kevés.
Beborítom a piskóta másik részével, éppen hogy rányomom, csak annyira, hogy ne folyjon ki a krém. Megszórom porcukorral és már tálalható is.
26 cm-es kerek torta / 12 szelet /

torta_paradiso2

jún 232011
 

Hason a padló alatt becsusszanva jöjjön az év utolsó spárgareceptje. Talán nem lesz több:). Annál is inkább, mert itt nem a spárga játssza a főszerepet, hanem a mellé tálalt gyümölcsös, kissé csípős, indiai beütésű mandarinszósz. Csak azt tudom mondani róla, hogy eszméletlen finom lett, de milyen is legyen valami, amiben klementin, marsala és mangó chutney van, csupa-csupa kedvenc. Szerintem tudat alatt ezekre fókuszálva alkottam a mártást.

Most lehetnék olyan nagyképű és azt is mondhatnám, hogy a mártás ízét teljes mértékben befolyásolja az, hogy jó minőségű klementint (vagy mandarint), szicíliai száraz marsalát és hagyományos chutney-t, nem pedig ízfokozókkal telepakolt műlekvárt használunk-e. Ha nem lennék nagyképű, akkor is ezt kellene mondanom, mert így van.

Bár a klementin, a spárga és az üveges mangó chutney érési ideje nem mindig esik egybe, mi mégis háromszor ettük tavaly, bombasikere volt, próbáljátok csak ki!

Egy kisebb szemezgetés mangó chutney receptekből:
Mangó chutney, nyersen (Orient Express)
Mangó chutney (Kollégista Gurman)
Indiai mangó chutney (Hajókonyha)
Mangó- és ananász chutney (axis kitchen)
Mango chutney (RasaMalaysia) angolul

Zöldspárga mangóchutney-s mandarinszósszal
Zöldspárga mangó chutney – szószos mandarinnal

A spárgához
kb. 500 g zöldspárga
400 ml víz
1 szeletke vaj *
½ tk só
1 ek citromlé
½ tk cukor *
A mártáshoz
1 ek olívaolaj
2 db salottahagyma
1 gerezd fokhagyma
100 ml száraz marsala (vagy más száraz desszertbor)
1 babérlevél
1 nagy ek mangóchutney
spárgavégek főzővize
2-3 db klementin / mandarin (mérettől függően)

A spárgát megmosom és a talpát lepattintom ott, ahol törik. A zöldspárgát nem kell meghámozni. 4 dl vízzel és a többi hozzávalóval lassú tűzön felteszem főni.
10-12 perc múlva kiszedem a spárgarudakat és lefedve félreteszem. A főzővizet leszűröm.
Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre pirítom benne az apróra vágott salottát. Hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd a bort, a babérlevelet és a főzővíz nagy részét is. Nagyjából a felére beredukálom, akkor belekeverem az ízlés szerinti mennyiségű chutney-t. (Aki bársonysima szószt szeretne, az kevés lével előzőleg pürésítheti is.) A klementint / mandarint meghámozom, kiszedem belőle az esetleges magokat (nemigen lesz benne) és beleforgatom a gerezdeket. Ha nem elég sűrű a mártás, akkor egy kanálka főzőlében elkevert keményítővel besűrítem.
Kikerekítem az ízét sóval, borssal, esetleg kevés curryporral és a spárgával tálalom.
2 személyre

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – vaj > kókuszzsír, vagy hagyd el
Hogyan tedd paleóvá: –  vaj > kókuszzsír, vagy hagyd el. Cukor > természetes édesítő

máj 262011
 

Úgy látszik, menthetetlenül öregszem. Vagy csak gyorsabban forgatják mostanában az idő kerekét, ki tudja.
Pedig még három hete sincs, hogy ezt a pudingot kétnaponta sorozatgyártásnak vetettem alá, mára pedig úgy szétszóródtak a receptfoszlányok a fejemben, hogy szemenként kellett felszedegetnem őket. De azért sikerült.
Mondtam már, ugye, hogy van egy nagy kockás füzetem, amibe főzés közben szépen felvésem a mennyiségeket. Később elég a hozzávalók végleges listája, így hetek után is elég jól tudom rekonstruálni a receptet.

Ennél a pudingnál ez máshogy volt. Nem is tudom, miért. Az egész egy vacsora utáni, hirtelen édességvágyból született, egy pudingot összeütni ugye gyerekjáték, nem kell ahhoz kockás füzet.
Igen ám, de a dolog valahol, konkrétan már az elején fordulatot vett, mivel nem volt otthon tej – tejszín viszont dögivel, mert valamire készültem. Egy barátnőm meg különben is azt mondta, hogy ne főzzek annyit tejjel, inkább hígítsam vízzel a tejszínt, még a reggeli kávémhoz is. Hát ezt még nem fogadtam meg, de nem is ez a lényeg.
Szóval elindult a puding – tejszínből – és a végén hirtelen ötlettől vezérelve, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni, beleolvasztottam egy kevés mogyoróvajat. Aztán még egy kicsit.
Hihetetlen jó lett, amit fokoztam egy kevés levendulás sóval is. A harmadik pudingfőzésnél járhattam ekkor (kétnaponta készült), próbáltam szofisztikálni a pudingomat, ezért langyosan, pontosan EGYSZER keverve rajta beleszórtam a levendulás, darabos tengeri sót. Ettől ropogós és hihetetlen izgalmas marad!

Most megkérdezhetitek, hogy lehet-e ezt még fokozni? Azt gondoltam először, hogy nem, de hiányzott az összképhez egy kevés gyümölcs.
Eper, gyömbéres balzsamkrém, mi más??
Az összhatás szenzációs, viszont azért kell hozzá némi bevállalós hozzáállás, mi tagadás. A férjem speciell imádta, pedig mogyoróvajjal, gyömbérrel és levendulával ki lehet kergetni a világból.

Mogyoróvajas tejszínpuding levendulás sóval és gyömbérbalzsamos eperrelMogyoróvajas tejszínpuding levendulás sóval és gyömbéres eperrel

A mogyoróvajas pudinghoz

150 ml tejszín
200 ml víz
2 lapos ek cukor
1 tk étkezési keményítő
2 enyhén púpozott tk mogyoróvaj
kevés levendulás tengeri só
A gyömbéres eperhez
200 g eper
gyömbéres balzsamkrém
kevés porcukor

Egy lábasban felforralom a tejszínt, a vizet és a cukrot. Egy tálkába teszem a keményítőt és simára keverek benne néhány kanál meleg, de még nem forró tejszínt. Ha felforrt a tejszín, hozzáadom a keményítőt, egyet rottyantok rajta és félrehúzom. Belekeverem a mogyoróvajat, ez azonnal el is olvad benne. Lazán belekeverem a sót,  nem szükséges, hogy elolvadjon benne, izgalmasabb, ha a szemek egyben maradnak.
Pohárba vagy tálkába szedem a pudingot és félreteszem.
Az epret megtisztítom és félbevágom. Egy tálban összekeverem az ízlés szerinti porcukorral és a még langyos puding tetejére teszem. Rálocsolom a gyömbéres balzsamkrémet.
2 személyre

Már 242011
 

Nem kell megijedni, a még hosszabb cím ellenére ez egy tényleg gyorsan elkészülő, sőt még hihetetlen finom vacsora is. Mikor hazaértem, már elkezdődött a szűk egyórás vitaműsor a tévében, és még be sem fejeződött, mire végeztünk a vacsorával. Ennyi időbe persze csak a konzerv fehérbab fér bele, ennyit varázsolni még Nigella is csak akkor tud, ha felnyitja azt :). (A rucola konyhakész állapotba való hozása a legidőt- és idegetrablóbb tevékenység, ha erre be tudunk valakit szervezni, hát akkor nyert ügyünk van:).
Kéthetes távollét után üresen kongott a hűtő, csupán húst, rucolát és citromot kellett venni, a többit a kamra adta. Azt meg nem ér megkérdezni, hogy miért volt otthon chips, de azért elmondom, hogy elörököltem fél zacskóval, kidobni még sem akartam, így egy hirtelen ötlettel így végezte.

A balzsamkrémet már régen készítettem, az alapja a már sokszor bevált és igen sikeres balzsamecetkrém volt, amibe gyömbért és citromhéjat tettem. Nagyon-nagyon ütős, nagyobb adagot is érdemes belőle készíteni, mert évekig eláll.

A csirke elég unalmas, próbálom változtatgatni, de késő este nincs már nagy választék, hentes bezárt, marad tehát a szuperpiac, borjúért, halért jobb lenne napközben kiszaladni. Ezekkel még finomabb lenne.

Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel
Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel

A csirkéhez
2 ek citromos olívaolaj
1 nagyobb csirkemell (lenyúzva)
½ pohár száraz marsala (vagy száraz, aromás fehérbor)
½ db
kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)
2 tk üveges zöldbors
2 nagy marék csípős, paprikás chips
1 marék földimogyoró

só, bors

A fehérbabhoz
2 kis konzervdoboz fehérbab (pl. Bonduelle)
4 marék (kb. 60 g) rucola
2 ek extraszűz olívaolaj
1 ek rozmaringolaj (vagy csak olívaolaj)
1 ek balzsamecet
só, feketebors

A csirkét megtiszítom, néhány nagyobb darabba vágom. Serpenyőben olajat hevítek, mindkét oldalom megkapatom a húst, majd lelocsolom a borral. 5 percig nagyobb hőn párolom. Beleteszem a finomra reszelt citromhéjat.
Közben mozsárban megtöröm a mogyorót. A chipset zacskóban sodrófával összetöröm. A húshoz teszem a mogyorót, a lemosott zöldborsot, majd belekeverem a chipset is. Összeforralom, kerekre ízesítem.

A salátához leszűröm a fehérbabot, átmosom és tálba teszem. A rucolát megmosom, kicentrifugázom. A babhoz keverem az olajat, ecetet, sózom, borsozom, majd tálalás előtt hozzáadom a rucolát is.

A csirkedarabokat szeletekre vágom és a salátán tálalom a chipsmorzsával. Balzsamkrémmel meglocsolom.

Gyömbéres balzsamkrém
(Crema di Balsamico al zenzero)

1 ek barnacukor
200 ml piros szőlőlé (100%-os, még jobb a friss must)
150 ml szőlőbalzsam (vagy jó minőségű fehérborecet)
2 cm gyömbér
½ db kezeletlen citrom reszelt héja
1 mk keményítő

Egy kis edényben megmelegítem a cukrot és karamellt olvasztok. Félrehúzom, majd hozzáöntöm a szőlőlevet. Pár percig halkan forralom, majd hozzáöntöm az ecetet is. Beleteszem az apróra vágott gyömbért és a citromhéjat. 20 perc alatt a felére beforralom. Átszűröm, felforralom és szükség szerint pici keményítővel sűrítem.
Ha szobahőmérsékletre hűlt, csőrös flakonba töltöm.
A részletesebb leírás az eredeti receptnél, ITT található.
150 ml balzsamkrém

jan 292010
 

Bejegyzésmentés lesz a jelszó januárban, ugyanis nehezen viselném, ha ez a hónap recept nélkül múlna el. Jelenleg azonban csak a piszkozatban lévő bejegyzéseimhez tudok hozzáférni, így jöjjön egy krémes desszert (pohárkrém, micsoda egy szó ez:)), mivel csak ehhez írtam anno pontos receptet és töltöttem fel közel egy éve egy képet.

Hihetetlen, de ennek az egyszerű, minden esetben szigorúan fehér kis krémnek rendkívül komoly gasztrotörténete van (erre utal a neve is), amibe most lehetőség- és idő hiányában nem mennék bele, de pótolom, amint odajutok.
Sokan arab gyökerekre gyanakszanak, bár francia (blanc manger) és olasz konyhákban is otthon van. Szicíliában a legegyszerűbb változat terjedt el, ehhez még mandulát (vagy akár pisztáciát is) szoktak társítani, és itt kanyarodhatunk vissza ugyebár az arab befolyáshoz. Continue reading »

nov 032008
 

Lassan minden levesfajtát megismerünk hazánkban, és semmilyen leves előtt nem torpanunk meg. A krémlevesekre, mindenféle nemzetségű halászlevekre, ilyen-olyan húslevesekre már csak legyintünk, az ázsiai csípős, esetleg édes-savanyú levesekkel pedig már bízvást lekörözzük a sarki kis kínait. Édes gyümölcslevesekben verhetetlenek vagyunk, de már az olaszos, sűrű, olívaolajjal bőven meglocsolt zöldségleves sem teljesen idegen számunkra. Sőt, a gyümölccsel édesített húsos levesekkel is találkoztam már a blogokon. (Hogy ne menjek messzire, akár nálam is.)

De létezik olyan leves, amivel én még csak nemrég találkoztam!
Pár éve birtokomban van egy szász szakácskönyv és lelkem rajta, de eddig nemigen forgattam. Pedig kár lenne parlagon hagyni, sok klasszikus receptet tartalmaz, az ilyenekre meg nagy vevő vagyok.
Ebben találtam egy édes levest, ami íróból készült. A leves roppant egyszerű, és bár cukorral édesített – emiatt bizonyára főleg gyerekek kedvence is lehet – de mégis savanykás, és a kettőnek a kombinációja igazán fenséges! Meg is főztem és rá is kaptunk az ízére, a receptet viszont egy kicsit megváltoztattam. Hogy ez autentikus marad-e, azt kétlem, de itt most nem ez a lényeg! Szívesen teszem közkinccsé, bár a kép elég csapnivaló, ez is az egyik oka annak, hogy még nem jelent meg a blogon. (Egy további főzésnél szebb képpel pótolom:-)

A leves alapvető hozzávalója a jó minőségű író, ami egy kissé savanykás, sűrűn folyó tejtermék. Ha ilyet nem találnánk, kefírrel helyettesíthetjük. Én cukor helyett mézzel édesítettem, de barna cukrot szórtam a tetejére. A lényeg mindenképp az íróleves, amibe bármit belefőzhetünk, ami szerintünk jól illik hozzá, én most kicsi vajgaluskával szaporítottam. A savanykássága miatt nem kimondottan az édes levesek közé tartozik, amolyan édes-savanyú, de szerintem mindenki döntse el maga.

Legközelebb körtét pürésítek, azt teszem bele a megfőtt levesbe. Szerintem nagyon jó lesz vele.

Mézes íróleves vajgaluskával

Mézes íróleves vajgaluskával

1 liter író (esetleg kefír)
kb. 150 ml desszertbor
3 ek méz (vagy cukor)
1 db citrom reszelt héja
½ rúd vanília
1 csipet só
1 ek keményítő
1 db tojássárgája
A vajas galuskához
kb. 150 g liszt
2 db tojás
1 ek vaj, olvasztva
1 csipet só
kevés tej
A tetejére
barna nádcukor

Az írót egy lábasban felteszem főni és hozzáadom a bort és a mézet (vagy a kristálycukrot, barna nádcukrot). Beleteszem a citrom reszelt héját és a felhasított fél rúd vaníliát, csipet sót és alacsony hőn felforralom. Ha átvette az ízeket, a vaníliát kiveszem (megmosva és megszárítva a vaníliarudat később másra is lehet még használni, vétek lenne kidobni!) és besűrítem a keményítővel és a tojás sárgájával. A tojást el is lehet hagyni, de szerintem sokkal finomabb lesz vele, ez nem vitás, de egy kevés keményítő szükséges ahhoz, hogy a levesből ne csapódjon ki a túró. A sárgája hozzáadása után fontos, hogy ekkor már ne főzzük, tehát a galuskákat előbb tegyük bele, ha tojással dolgozunk! 
A hozzávalókból gyorsan összekeverem a lágy tésztát és mokkáskanál segítségével vajas galuskákat szaggatok a levesbe.
Egy perc múlva kész, akkor tányérba teszem és barna nádcukorral megszórom a tetejét.
4 személyre /  

Júl 302008
 

Az eszem se tudja, hogy nyár van-e éppen, vagy késő ősz, mert egyik napról a másikra októberi hidegből vált át Petrus fullasztó nyárba.
Ez a leves még a múlt héten készült, amikor épp az októberi zimankót tűzte műsorára, emiatt sok hozzáfűznivalóm nincs is… Jelen pillanatban ippeg hétágra süt a nap, és ha lenne időm, ki is mennék a vízpartra lóbászni a lábam és nézni, ahogy úszik el a dinnyehéj…

Na de félre móka, jöjjön a leves, amiben újfent a hűtő – meg a kamra – tartalma volt a cél, vagyis ez egy kamrarecept:-). Friss fűszer nincs is most benne (zsályát, bazsalikomot nem akartam, meg amúgy is olyan melankólikusnak tűnt, hogy egyszerűen kihagytam), de mégis frissen savanykásra sikerült, mert a végén egy nagy adag mangóbalzsamot csorgattam bele. Nem szokásom a levesek sűrítése, de ez most igazán megkívánta, ezért egy kevés keményítővel megkötöttem.
Másnap maradt egy kevés, és akkorra úgy összeértek az ízek, hogy rá sem lehetett ismerni! Meg is gyanúsítottam a férjemet, hogy belecsempészett még az éjjel egy kis NaGl-t :-)). Ilyet persze nem tartok itthon, de arra rájöttem, hogy az ilyenfajtájú leveseket jobb előző nap megfőzni… 
Csirkés csicseriborsóleves
Csirkés csicseriborsóleves mangóbalzsammal

1 ek vaj
1 ek olívaolaj
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
400 g csirkemellfilé
kb. 800 ml zöldségalaplé
300 g csicseriborsó, megfőzve
1 db zöldpaprika
3 szál újhagyma
1 tk provanszi fűszerkeverék
1 tk mustár (angol csípős)
1 tk keményítő
kb. 100 ml tejszín
só, bors
2-3 ek mangóbalzsam

Egy lábasban felhevítem a vajat az olajjal és üvegesre fonnyasztom benne a hagymát. Beleteszem a darabokra vágott fokhagymát és a kisebb kockára vágott csirkehúst, majd felöntöm az alaplével, de a húst nem kell pirítani! Így főzögélem lassú tűzön vagy fél óráig, addig a léből is elforr egy keveset. Beleteszem a paprikát, a fűszert, majd a vége felé a kész csicserit (konzerv esetén leöntöm a levét). A keményítőt elkeverem egy kevés vízzel és annyival felöntöm, hogy éppen csak sűrűbb legyen és valamennyi tejszínt is adok hozzá. A végén sózom és borsozom.
3-4 személyre  /

Júl 072008
 

Sokáig gondolkoztam, mely súlyos mondattal kezdjem ezt a postot, mert számomra fontos dolgok mondatnak el benne. Így álljon itt az első mondat:

Jó dolog ez a blogtársaság. Ad egy.
Jó dolog ide tartozni (ez már sok helyen, sokunk billenytyűzetéből elhangzott, tudom, de le kell írnom, mert folyománya lesz.), mert mindenféle barátságok köttetnek, amik igen jó hatással vannak az emberi kedélyre. (Meg másra is.) Ad kettő. 
Jó dolog összejárni, együtt ebédelni, vacsorázni, tudni a másikról, mi van vele éppen, megvitatni a világ dolgait, figyelemmel kísérni a gyerekeket, örülni az első lépéseknek, szavaknak, egymásnak ajándékot adni. Egyszóval részt venni, még ha csak egy picinyt is, egymás életében. Ad három, de ezt CSUPA NAGYBETŰVEL!

Vagyunk egypáran, akik egy ilyen, úgy is mondhatnám, baráti gasztroközösséget alkotunk. Előtte nem ismertük egymást, a blogolás, a közös rendezvények hoztak össze bennünket. Azóta levelezünk, tudunk egymásról, együtt vásárolunk, összejárunk és közös programokat szervezünk, ki hogyan ér rá. Mivel külföldön élek, örülök, ha hazajövetelemkor *körémszerveződnek* a programok. És ilyenkor mindent, de mindent ám! pótolni kell!! (Hálás is vagyok ezért a LÁNYOKNAK, nagyon!)  

Mivel kicsi Vú és Doctorpepper épp családilag (és betegségileg, jobbulást, Doki!) nem értek rá, egy ilyen összejövetelen most csak hárman voltunk, Gabojsza, Ízbolygó és jómagam. Ízbolygó felajánlotta, hogy szerény lakjában lát bennünket vendégül, egy könnyed ebéd erejéig, miközben kedélyesen csevegünk, vitatjuk az élet egyre súlyosbodó dolgait (lásd fent), gyömöszöljük egy kicsit Pöttyöt, – ha engedi:-) – és számomra előrelátható, de igencsak reményteljesen módon – Heimann borokat kortyolgatunk.  

Így is történt. Essék szó az ebédről, ami ízbolygósan könnyed, kifinomult és fantasztikus volt! Előételként paradicsomzselét kaptunk kapribogyós joghurtos mártáson, utána – az én kívánságomra pedig – hideg joghurtos, kapros zöldbableves következett. (Ízbolygó már csak ilyen. Kérdeztem, mi lesz a leves, erre ő mondja, hát Mamma, az, amit kértél! Erre én szavakat nem találok…. A leves pedig annnnyira jól esett!!, köszönöm!)
A főétel pedig cukkinis – meg egyebes – bulgur volt zöldfűszeres piskótatésztában sült szűzpecsenyével, a bulgurból, azt hiszem, háromszor szedtem… Elnézést, a jólneveltségemet otthon felejtettem…

A desszertet előzőleg magamra vállaltam, egy citromos ricottatortát terveztem. Nos, végül is semmi nem állt az útjában. Gondoltam én!:-)
A nagy nap reggelén összedobtam a tésztát, és mivel mostanság egy valóságos omlóstészta iskola alakult ki, szeretném hangsúlyozni, hogy ez a mostani a klasszikus szerint készült. Illetve fogalmam sincs, hogy milyen a klasszikus, hisz eszerint készül majdnem az összes nagy séf tésztája (kivéve Möszjö Hermé receptjét), és ember legyen a talpán, aki e tésztadzsungelben kiismeri magát. 

Szóval összeállt a tészta. Nagyjából úgy készítettem, ahogy szoktam, csupán az arányokon változtattam egy kicsit, picivel több vaj került bele, de csak épp hogy… Már nekikezdtem volna a tölteléknek, amikor látom, hogy fogytán van a tojás. (Mondanom sem kell, előző nap szorgosan bevásároltam…) Namármost, épp 10 óra magasságát írjuk, és délre párolgó sütivel kell jelentkeznem….. Ez obergáz… Nincs mit tenni, és igaz, hogy a hűtőből kibuggyan a ricotta, annyi van:-)), de improvizálni kell, nincs mese. (Azért nem volt nagy gáz, a ricottát később másra használtam fel.) Fél kiló ricottára négy tojást kellene beletenni, ehelyett csökkentem a ricottát, és tojásból beleteszem azt, ami éppen van. Hát ez nem sok, épp a fele… túrok még a fagyasztóban egy szem fehérjét, hát ez van, épp *itthon* vagyok, itt pedig kisebb a háztartás. Következetlenségem ellensúlyaként valamennyi tejszínt belecsorgatok, hogy kellemes legyen az állaga, és még egy kevés burgonyakeményítőt is teszek bele. Közben sűrűn magamba szállok, és fohászkodom, csak hogy jó legyen és összeálljon a cucc, és ösztönszerűen eltaláljam az arányokat!! Végül is a keményítő és a tejszín fellazította a ricottát, ezáltal könnyedebbé, levegősebbé tette.

A tészta kisült, kivettem, Gabojszával elindultunk Ízbolygóhoz, a sütivel a formában. Én ugyan fel akartam vágni, mire Gabojsza közbevágott: úgyis mindegy, nem? Milyen igaza volt!
Aztán az ebéd végeztével – na, ekkor már pilledeztünk jócskán, azt hiszem, ezt Sauska Chardonnay-jének is köszönhetjük -, sorra került a sütemény, az addigra már teljesen kihűlt. Felvágtuk, és jó lett. A lányok azt mondták, nagyon jó. Pötty, miután felébredt a délutáni szusszanatból, a mamája ölében megevett egy szeletet. Remélem, Pöttyből egykor étteremkritikus válik, szerintem a legjobb úton halad hozzá!!   

Természetesen volt még egy kérésem Ízbolygó felé. Hogy lesz olyan kedves és fotózza le a süteményt, amit meg is tett. Ahogy mondtam, Ízbolygó már csak ilyen… Olyan szeretnivaló….
És íme a fotó, ami biztos a blogom legszebb képe lesz, egyenest Ízbolygó lencséjéből: 

(Lányok, köszönet a szép délutánért, hamarosan, Veletek, ugyanitt:-??)   

Gabojsza rekonstruált receptje, ahogy kellett volna:-))

                    Citromos ricottatorta

Citromos ricottatorta
(Torta di ricotta al limone)

Az omlós tésztához
300 g búzaliszt (BL80)
160 g vaj
120 g cukor
1 db tojássárgája
1 db citrom reszelt héja
1 ek citromlé
1 csipet só
A töltelékhez
5 ek narancslekvár
400 g ricotta
2 db tojás
1 db tojásfehérje
140-160 g cukor
3-4 ek tejszín (30%)
1,5 ek burgonyakeményítő (vagy búzakeményítő)
2 csipet só
1 db citrom forgácsolt héja (a több még jobb)
5-6 ek citromlé

A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrok.
Egy keverőtálba teszem a lisztet, majd késsel vágva vékony, kisebb szeletekben hozzávágom a hűtőhideg vajat. A többi hozzávalót is beleteszem és kézzel gyorsan egyneművé gyúrom. Lassan gombóccá összeáll és minden oldalról szinte magába szívja a morzsákat és egy kerek tésztalabda lesz belőle. Ez nem több, mint 3-4 perc. Akkor még nyomkolászom egy percig, mintha kelt tészta lenne, hogy a kéz melegétől az a picinyke vaj is elolvadjon a tésztában, 30 foknál ez igen gyors művelet:-), de ez sem tart tovább egy percnél. Akkor fóliába csomagolom (alufólia is tökéletes) és félórára eltűntetem a hűtőbe. Tovább nem kell, addigra ugyanis *visszaáll* a tészta és formázható lesz.

Menetközben, vagyis sütés előtt 10 perccel a sütőt légkeverésen 175 ºC-ra előmelegítem.

Elkészítem a ricottás tölteléket.
Egy nagy tálba teszem a ricottát, a tojások sárgáit és a fehérjét, a cukrot és a kézi robottal alaposan összekeverem. Beleteszem a keményítőt, és annyi tejszínt, hogy még sűrű massza legyen, ne folyjon túlságosan! Beleforgácsolom a citrom héját, és úgy 5 kanálnyi levet is, meg pici sót mindenképp. Ezen a ponton érdemes megkóstolni, legyen kellemesen édes és savanyú, akkor lesz jó!

Kiveszem a hűtőből a tésztát. (A kisebbiket felhasználásig még hagyjuk bent, 5 perccel előtte vegyük csak ki.) A 26 cm-es kapcsos tortaformát egy konyhai törlőpapírral alaposan kikenem vajjal. A tészta közben kicsit feléledt és ha mozgathatóvá válik (30 fok = 3 perc) akkor elfelezem úgy, hogy az egyik egy kicsivel nagyobb legyen. Mondjuk úgy 10%-kal, ezért érdemes először a tésztát rádobni a mérlegre, és úgy 60:40 arányban elfelezni.
A nagyobbik tésztát egy nagy, 28 cm-es koronggá kell lapítani. Ezt enyhén lisztezett lapra teszem és alsó kézfejjel illetve az ujjaimmal szétnyomkodom. Én egy hatalmas szilikonlapot használok a tésztaprocedúrákhoz, erre előrelátó módon már különböző méretű köröket rajzoltak, így csak ezeket kell követnem. Ha ez megvan és mindkét oldala lisztes, akkor óvatosan, az egyik kezemet alátolva beemelem a formába, úgy, hogy 2 centis peremet is felhúzok a szélére. Ujjakkal a tészta sarkait benyomkodva lelapítom, hogy ott a tészta ne legyen vastag – ez elég snassz dolog, na. Közben szintén hüvelykujjal felhúzom a tésztát, hogy legalább 2 centi magas legyen. Picit megszúrkálom villával. Rásimítom a narancslekvárt, annyit, hogy vékonyan, de épp ellepje mindenhol. Nem érdemes vastagon, mert később kibuggyan. (Alkoholisták egy kevés Grand Marnier-t is önthetnek bele, de kisgyermek lévén ezt most nem tettem.) Rákanalazom a ricottás tölteléket és elegyengetem.
Most a kisebb tésztát is kinyújtom, ezt épp 26 cm-es körre. Ennek pontosnak kell lennie, különben csúnya és cafrangos lesz a széle. Ha megvan, szintén ráemelem a töltelékre, de ezt már egyengetni nem lehet, csak ráfektetni és a széleit benyomkodni az alsó tésztához.
Ezt már villával alaposan megszúrkálom mindenhol, hogy a gőz ki tudjon távozni belőle, különben a tészta felpúposodik és szintén nem nyújt majd túl esztétikus látványt. 
Betolom a sütő középső részére, lefedni nem kell, de az óvatosak nyugodtan megtehetik. Ezen a fokon nem szabad megégnie, ha mégis, akkor nem mi vagyunk a hibásak:-). 
Nálam 45 perc kész volt, de tűpróbával érdemes ellenőrízni. Kiveszem és a formában hagyom kihűlni, ez akár 1-2 óra is lehet. A végén porcukrot szórok rá.
1 db 26 cm-es sütemény / 

Doctorpepper kérésére pedig a short version:
1.
A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrok. Félórára hűtőbe teszem, és két részre vágom, az egyik a tészta pereme miatt legyen nagyobb.
2.
A sütőt légkeverésen 175 ºC-ra előmelegítem.
3.
Elkészítem a ricottás tölteléket. A ricottát, a tojásokkal habosra keverem és beleteszem a többi hozávalót. 
4.
A formát kivajazom. A nagyobb tésztát a formába teszem úgy, hogy oldalt 2 centis pereme legyen. Megkenem a lekvárral és rásimítom a tölteléket. Lappá nyújtom a másik tésztát és ráfektetem, villával megszúrkálom. Fedetlenül a sütőbe teszem és 45 percig, tűpróbáig sütöm.

                       Citromos ricottatorta

jún 152008
 

Igen hálás lennék, ha valaki meg tudná mondani, miért is terem nálunk ily kevés gyöngyhagyma. Vagy csak én keresem rossz helyen?? Terebess is írja, hogy csak mostanság kezd nálunk elterjedni, pedig megfelelőek lennének a termesztési feltételek. Nem szabad összetéveszteni sem a salottával, sonkahagymával, vagy az ezüsthagymával, másról van szó. 

A gyöngyhagyma (Allium ampeloprasum, GB: pearl onion, DE: Perlzwiebel, IT: cipollina perlina) a hagymafélék családjába tartozik, és inkább a póréhagymával (Allium porrum) van közelebbi rokonságban, mint a közönséges vöröshagymával (Allium cepa). Nevét a héjának gyöngyházszínű csillogásáról kapta, és ez mindhárom színre érvényes: fehér, vörös és aranyló színekben is termesztik. Egy-egy gumó átmérője 1 cm körüli, a negyedkilós kiszerelés nagyságtól függően 20-40 szemet is tartalmaz.
Ízre gyümölcsösebb, édeskésebb, elegánsabb, a táp- és élvezeti értéke még a lilahagymáénál is magasabb. 100 g-ja 28 kalóriát tartalmaz, ezen kívül viszonylag gazdag A és C-vitaminban is.
A konzervipar már rég felfedezte magának, sajnos többnyire csak ecetben eltéve, üveges formában lehet kapni, például az angolszász konyhákban elterjedt Mixed Pickles egyik összetevője is. 
Európában Németországban, Hollandiában és Olaszországban termesztik nagyobb mennyiségben, de főleg az észak-amerikai kontinensen kapni nyersen is, ott mindennapos a használatuk. 
Kár érte, mert valódi ínyencségeket lehet belőle varázsolni, ugyanis nagymértékben hiányoznak belőle azok az illóolajok, amelyek a vörös- és a főzőhagymát annyira konyhaellenessé teszik. Ha nem kapnánk, esetleg salottával is ki lehet próbálni (privát hiánygazdaságomban én is azzal szoktam helyettesíteni), de mindenképp más lesz az íze.

Ebből a rakomány fehér gyöngyhagymából eredetileg besameles, fehérboros hagymát szerettem volna készíteni, de bor sem volt (meg más se nagyon:-), ezért ez a kényszer-szülte sörös-narancsos lett belőle. Mert sör, az persze volt:-)) A mennyiségeket nem írtam fel pontosan, csak öntögettem, párolgattam, azért nagyon nem lehet elrontani. Talán látszik, hogy a folyadék – a sörön kívül – a klasszikus orange vinaigrette (narancsos salátadressing) egyik változata, ehhez öntöttem a sört, és ízesítettem egy kicsit. Talán jobb is, hogy elszakadtam a fehérbor uralmától:-), a sör naranccsal való párosítását pedig amúgy is régóta kedvelem. 
Előnye, hogy egy kis lábasban is meg lehet főzni, és kihűlve, hidegen is nagyon klassz, szóval ideális piknikcucc.

Gyöngyhagyma narancsmártással

Sörös-narancsos gyöngyhagyma

1 ek vaj
1 ek olívaolaj
250 g gyöngyhagyma (kb. 22-30 db)
kb. 100 ml narancs kifacsart leve (kb. 1,5 – 2 db narancs)
1 db narancs reszelt héja (elhagyható)
világos sör (kb 200 ml)
1 leheletnyi mustár (lehetőleg Old English Mustard)
1 pici cukor, kóstolás után
kevés aceto balsamico, vagy fehér-, vörösborecet
1 mk keményítő (kukorica-, búza-, vagy burgonya)
só, bors
½ db zöldcitrom

Először meg kell tisztítani a gyöngyhagymát. Ehhez vizet forralok és a hagymákat héjával együtt 3 percig lobogva főzöm. Leszűröm és hagyom kicsit kihűlni, majd levágom a két végét és lehántom a héját. Ezzel a módszerrel könnyen lejön, bár elég hosszadalmas ügymenet…, viszont egyáltalán nem csíp.
Egy serpenyőben felhevítem a vajat, az olajat (olajat még később az állagától, ízétől függően bele lehet keverni), beleteszem a hagymákat és pár percig pirítom őket. akkor beleöntöm a narancsok levét és a sört is, úgy, hogy a folyadék egy ujjnyira ellepje a hagymákat. Összesen negyedóra alatt ropogósra puhul és sűrűbb folyadék lesz alatta, akkor ízesítem, hogy kerek legyen az íze. A végén egy kevés keményítőt elkeverek egy kanálka sörrel és picit besűrítem vele a mártást. Ízesítem sóval, borssal és sok zöldcitrommal.

Már 022007
 

Amikor megláttam a Vigyázz, kész, főzz! gasztrojáték 2. fordulójának kiírását a titkos töltelékekről, abban a pillanatban tudtam, ez lesz az! Már hetek óta készültem ugyanis elkészíteni, de Nemisbéka (a jelenlegi játék háziasszonya, akarom mondani házi istennője) telepatikus hatalmának jóvoltából most valóban elkészült a mű. (Nemisbéka kolleginával egyébként már régebb óta telepatikus vonzáskörben állunk.)

A céklával töltött ravioli Casumziei ampezzani néven Veneto tartományának egyik jellegzetes fogása, talán fellelhető itt némi összefüggés a velencei karnevál rejtőzködő arcai és a mi tésztánk harapásig titkolt belső élete között? A neve – casumziei – annyit tesz, hogy ez a speciális formájú, céklával töltött ravioli a Dolomitok környékéről, Ampezzo-ból származik – ezt jelenti az ampezzani.

A venetoi ravioli ricottás céklatölteléket rejt, a tetején pedig a gnocchi mintájára barnára olvasztott vajat locsolnak, amire még maréknyi, egészben hagyott mákszem kerül. Én annyit változtatgattam rajta, hogy eredeti nevét már meg sem érdemelte: a céklához őrölt mandulát tettem, ezáltal ropogósabb, aromásabb lett, (de még a diót is elbírja) másrészt egy másik tölteléket is készítettem, hogy ne legyen annyira unalmas.
Mindezt azért gondoltam, mert többször ettem már ezt a céklás tésztát (a céklát nagyon szeretem, a pastáról szóló hitvallásom pedig minden bizonnyal jócskán átsütött már ezen a blogon is), de akármennyire is vonzott a friss pasta (mert ezt véleményem szerint csakis remekül lehet elkészíteni), néhány harapás után mégis kicsit elég volt, és továbbléptem volna valami új ízek felé. Hiába, ez az egytálételek egyhangúsága és kell a változatosság !
A töltelékek egyébként hihetetlen gyorsan készen vannak, csak össze kell keverni némi aprítás után.
A tetejére mártásnak pedig a klasszikussal ellentétben egy tejszínes-póréhagymás bevonat került.

Nem akarom én itt újradefiniálni az olasz pastairodalmat, hogy is jönnék én ahhoz !!, de ebben a felállásban a ravioli, a harapós, markánsabb céklával, mellékharapásként a spenótos bugyolálás, tetején egy krémes, fűszeres, olvadós pórés mártás, ez a már régebben kóstoltakhoz képest valóban egy újszerű ízvilágot mutatott!

A tésztát, hát azt ebben az esetben tényleg magunknak kell gyúrni. Egyszerűbb, ha házi gyúrt tésztánál az alapszabály szerint járunk el és 10-tojásos tésztát készítünk, mert ezzel van a legkevesebb gond: minden 100 g lisztre 1 tojás, 1 ek olívaolaj, és némi só. Kézzel gyorsan össze lehet gyúrni, aztán 1 órát a hűtőben pihentetni.
A neheze ezután jön. Én tésztagéppel nyújtottam, de ez tényleg kényelmi dolog, nagyanyáink is sodrófával nyújtották a tésztát, ez meg nem akkora mennyiség. Töltött tésztánál nem is kell olyan vékonyra hagyni, sőt. A 9 fokozatú tésztagépen általában 6-ig nyújtom (2-4-6), kiszúrkálom a formával, egy kanálka masszát teszek rá, behajtom, jól összenyomom és kész. Ezután már csak 4 perc alatt a szokásos módon ki kell főzni.

Amikor tésztát gyúrok, mindig az a régi olasz film jut az eszembe, amelyikben Monica Vitti meghív egy pasit a lakására, de nincs mit enniük (vagy lenne, de nem ez a lényeg), ezért komótosan elkezd tésztát gyúrni, nyújtani, vágni, kifőzni, aztán egyszer csak kész lesz és leülnek vacsorázni. Semmi másra nem emlékszem a filmből, elég gyerek is voltam még, de ez a jelenet megmaradt. 

És ilyen lesz, mire a jól megérdemelt munka végén leülhetünk és egy jó üveg bor mellett (ez esetben ez egy 2005-ös Chablis Domaine des Héritières volt) elfogyaszthatjuk vacsoránkat. És ez tényleg nem más, mint
Cucina della felicità !

Céklával és spenóttal töltött ravioli
(Casumziei ampezzani, – de csak majdnem)

A raviolihoz
300 g liszt
3 db tojás
3 ek olívaolaj
1 mk só
A céklás töltelékhez
250 g cékla
60 g ricotta (vagy krémsajt)
1 mk só
bors, őrölve
20 g mandula, vagy dió, őrölt
A spenótos töltelékhez
250 g spenót (darabos)
100 g ricotta
1 db tojás
1 mk só
bors, őrölve
2 csipet szerecsendió, őrölt
A pórés mártáshoz
1 ek olívaolaj
200 g póréhagyma (1 nagy szál)
200 ml tejszín
100 ml tej
½ mk só
bors, őrölve
½ mk szerecsendió, őrölt
A sűrítéshez (opcionálisan valamelyik)
– 2 ek parmigiano reggiano vagy grana padano, reszelve
– 1 db tojássárgája
– 1 tk keményítő vagy burgonyaliszt

Elkészítem a töltelékeket. A céklát 20 perc alatt megfőzöm, meghámozom és julienne-re reszelem, majd összekeverem a többi hozzávalóval. (Ha lehet natúr főtt céklát kapni, az is jó, de nem az üveges savanyúság !)
A spenótos töltelékhez felengedem a spenótot és alaposan kinyomkodom, hogy minél szárazabb legyen, majd azt is összekeverem a többi hozzávalóval.
A mártáshoz a pórét negyed karikákra vágom és azt a felforrósított olajban pár percig pirítom, hogy még roppanós maradjon. (Ekkor esetleg ki is lehet venni, hogy biztosra menjünk, amíg elkészül a mártás.) Hozzáöntöm a tejszínt és a tejet, fűszerezem és összeforralom. Reszelt parmezánnal, tojássárgájával, esetleg 1 tk keményítővel lehet sűríteni, de folyósabb is maradhat.
A tésztához belekeverem a lisztbe a hozzávalókat és néhány perc alatt összegyúrom. A tészta legyen rugalmas, ne legyen száraz és ne ragadjon. Fóliába csomagolva 1 órát pihentetem a hűtőben. Utána kisebb darabokat gyúrok és a kellő vékonyságig átengedem a tésztagépen. Ennek hiányában kisebb darabokat nyújtófával lehet nyújtani. A munkafelület mindig elég lisztes legyen, különben ragad! Ha vékony lapokat nyújtottam, a ravioli formázó sima oldalával kivágom a karikát, majd ráteszem a másik felére. Érdemes a formázót egy kis tányérba öntött lisztbe mártogatni, így nem ragad a tészta. Most egy kiskanálnyi tölteléket teszek a közepébe és összenyomom. Kiemelem belőle a raviolit, még kézzel is összenyomom egy kicsit. A nagyobb formából személyenként 10 darabot készítettem.
Egy nagy lábasban vizet forralok, ha forr, visszaveszem a hőt és egyenként beleteszem a raviolit. 3-4 perc alatt kész, egy szűrőkanállal kiemelem a tányérokra. Meglocsolom a mártással, teszek rá egy kevés petrezselymet és tálalható is.
5 személyre / 50 db ravioli

Borajánlat:
Soave Classico, Olinto Gini, Veneto, 2005
Aubergine borajánlata:
Figula Olaszrizling 2005/2006
Szinte kötelező gyakorlat egy balatonfelvidéki borász számára, hogy tökéletes olaszrizlinget készítsen. Figula Mihály olaszrizlingjét azok az illatok teszik különlegessé, amelyek a hagyományos mandulás-kesernyés ízjegyek mellett felruházzák a bort egy üde könnyedséggel: fűszeres-édes virágos jegyek; illetve üde, élénk savak.
Chardonnay biopezsgő, Mátraalja, Cavern Italgyártó Zrt.
Ez az étel-kombináció meleg előételként egy száraz pezsgővel is elképzelhető.