feb 192008
 

Egy könnyű, húsos vacsora hogy is kezdőthetne másképp, mint csirke, amely valamilyen zöldfűszerekkel társított zöldséggel végződik. Ennél könnyebbet, egyszerűbbet nem is tudok elképzelni, ha húst és zöldséges köretet szeretnék az asztalra varázsolni. Egy joghurtos pácban sült csirke mindig bejön, főleg akkor, ha zamatos, ízben gazdag és némiképp laktató is. Ez pedig ilyen, a pác pont erről gondoskodik. Az egyedüli titka az, hogy hosszú ideig, lehetőleg egy éjszakán át tartsuk is benne. 

A csirkét most sült cukkinis kuszkusz és töltött sült paprika kísérte. Az enyhén savanykás, joghurtos mártásban pácolódott, majd kisütött csirkecombokat remekül kiegészítette a kissé édeskés, fokhagymás, kenyérmorzsával töltött kaliforniai paprika. 
Ez a fajta töltelék főleg a római konyhához kötődik, de máshol is találkozni vele. A kenyérbelet folyadékkal elkeverik, kissé pépesítik, majd fokhagymával, zöldfűszerekkel és általában még szardellával is ízesítik, ami a sózást is pótolja. Így töltik általában az articsókát, de játszhatunk még a töltelékkel és tehetünk bele sajtot, gombát, vagy egyéb fűszereket is. 
A zöldséget, ha lehet, a leggyakrabban a grill rostján sütik meg, ha ez nem megy, akkor olívaolajon. Éveken keresztül én is íly módon sütöttem töltött paradicsomot, később próbálkoztam paprikával, cukkinivel és padlizsánnal is. Néha morzsát használok a töltelékhez, de nem a készen vettet, hanem kenyeret megpirítok, majd az aprítóban megzúzom. Ez a szokásom a kétszersült porrá őrléséből ered, amit gyakran használok liszt helyett, mártások hosszabbítására, vagy a túrógombóchoz is. Nem autentikus, kissé más is az íze, de a maga nemében ez is nagyon jó. 

A morzsát (illetve a kenyeret) most borral kevertem el, kevés gombát is tettem bele. Érdemes kaliforniai paprikát használni, mert a mi zöldpaprikánknak egyrészt egész más íze van, másrészt jobban szétesik párolás után, míg a másik megtartja az alakját. Az eredmény egy rendkívül ízgazdag, mártásos zöldség lesz, amit bármilyen frissen sült húshoz tálalni tudunk. Ha sütőben sütjük, akkor természetesen a mártást is variálhatjuk, tehetünk bele még friss zöldfűszereket, citrushéjakat, esetleg apróra vágott olívabogyót is.

Joghurtos csirke morzsával töltött paprikával

Joghurtban pácolt csirke
(Pollo allo yoghurt)

4 db csirkecomb, egészben
1 fej fehérhagyma (vagy 2 db kisebb)
2 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj
1 csokornyi zöldfűszer (petrezselyem, bazsalikom, zsálya)
200 ml joghurt (1%-os)
1 db citrom reszelt héja
2 ek borpárlat
1 mk só
bors

A csirkecombot megmosom, lebőrözöm és kettévágom. Aprítóban pépesre keverem a hagymát, a fokhagymát és a zöldfűszereket, elkeverem a joghurttal, citromhéjjal, borpárlattal, sózom, borsot tekerek bele. A combokat a joghurttal együtt egy neylonzacskóba teszem (1 l-es fagyasztózacskót használok) és legalább fél napig (de még jobb este bekészítve másnap este kisütni) hűtőben pácolom, úgy, hogy néha átmasszírozom a zacskóban a húsokat.
Egy nagy serpenyőben felhevítem az olajat, kiveszem a joghurtból a combokat és mindkét oldalról erős tűzön megkapatom az oldalát és megsütöm. Néhány kanál alaplevet és/vagy bort teszek alá, hogy ne száradjon ki. Átfordítom, ha 10 perc múlva jól átsült, hozzáöntöm a maradék joghurtos mártást és összeforralom. Sűrű joghurtmártás legyen alatta. Ha szükséges, még ízesítem.
4 személyre /  

Morzsával töltött paprika, sütőben sütve
(Peperoni ripieni)

4 db kaliforniai paprika
8 ek zsemlemorzsa (saját készítésű)
1 db salotta
3 gerezd fokhagyma
4 ek olívaolaj
4 db szardella
50 g (1 maréknyi) csiperke (elhagyható)
1 ek kapribogyó (elhagyható)
100-150 ml száraz fehérbor
só (ha még szükséges)
bors, frissen tekerve
A sütéshez
100 ml száraz fehérbor
100 ml alaplé (lehetőleg csirke- vagy marha)
50 ml olívaolaj

bors

A paprikákat megmosom, közel a csumához levágom a kalapjukat, kiszedem és eltávolítom az esetleges magokat. A széttördelt kenyérszeleteket (vagy a frissen reszelt morzsát, kétszersültmorzsát) elkeverem az apróra vágott vagy aprítózott hagymával és fokhagymával, olajjal, a szétnyomkodott szardellával, a borral és a fűszerekkel. Annyi bor vagy alaplé kell hozzá, hogy folyósan sűrű legyen a massza. Ezt egy kiskanál segítségével lazán benyomkodom a paprikákba és egy tűzálló tálba állítom, lehetőleg nyitott fejükkel felfelé. Aláöntöm a bor-alaplé-olaj keveréket és légkeverésen 175 °C-os sütőbe tolom. Úgy 20-30 perc múlva kész, az alatta lévő mártás az esetleg kifolyt morzsától is sűrű, de ne legyen túl folyós. Pihentetem még 10 percet a kikapcsolt sütőben és tálalom. 
4 személyre /  

okt 192007
 

Nem kell mindig kaviár – ahogy szól a fáma -, de egy veretes húsadag még azon férfiember szívét is megdobogtatja, aki úgy különben nagy barátja a könnyed, mediterrán konyhának. Úgy egyébként, mert kétévente talán, ha egyszer, de mégis a tányérra kerül. Most viszont napok óta mást sem hallottam, csak lenne már egy kis bécsi szelet, vagy ilyesmi, aranylóan panírozott hús, vagy ilyesmi, valami kis salátával, vagy ilyesmi.
Most sóhajthatunk ugyan egy nagyot, de a köz nyomásának néha érdemes eleget Continue reading »

Júl 052007
 

Idejét sem tudom már, olyan rég volt, amikor egyszer Bécsben egy káprázatos túrógombócot ettem. Hogyne ismertem volna a túrógombócot, sokszor csináltam addig magam is, de olyanra sosem sikerült, mint amit ott, akkor ettem. Nemcsak a gombócok megjelenésében volt különbség: mákos volt, sőt ebből a belsejébe is jutott, vanília mártásra is emlékszem talán, és az elmaradhatatlan szilvarösztire is. De nem csak ezért ízlett kimondhatatlanul, hanem azért is, mert a gombóc szinte lebegett, olyan könnyed volt!
Persze azonnal tudni szerettem volna a receptjét. De annak idején még azt a szót sem ismertük, hogy internet, (ha-ha, ilyen is volt egyszer) ezért sokáig várnom kellett, míg végre osztrák üzlettársakra tettem szert. 
És akkor megtudtam a gombócok titkát!
Szóval senki se higgye azt, hogy kedves túrógombócunk magyar eredetű! Dehogyis! A túrógombóc sok más egyébbel együtt a monarchia idején jött át hozzánk, és mi magyarok egy kissé leegyszerűsítettük az elkészítését.
Két nagy különbség van a két elkészítési mód között. Fogalmam sincs, hogy a magyar gombócot miért búzadarával dúsítják, mikor az eredetiben nem is azzal készült. Azért nem értem igazán, mert ettől a gombóc elnehezül, sőt egy csomó időt kell várni, amíg a dara felszívja a szükséges nedvességet.

Mivel Dél-Tirol lassan egy kerek százada Olaszországhoz tartozik, így az északon élő taljánok is magukévá tették ezt a receptet. A gombócot ricottából készítik és általában gyümölcsmártással öntik le, de egyéb változatoknak sem állnak ellen:-))

Az osztrák gombóchoz kenyér- de mára már inkább kétszersült morzsát adnak, ettől lesz olyan könnyed, nem kell állni hagyni, még csak idő sem kell neki, gyakorlatilag azonnal feldolgozható.
Az sem elhanyagolható tény, hogy egy habkönnyű túrógombóchoz bizony fel kell verni a tojásfehérjét…. Nincs mese.
A második igen fontos szempont, hogy a morzsát vajban hempergetik. Színtiszta friss vaj, semmi olaj, ettől lesz az íze – hát igen, finomabb, elegánsabb, valahogy légiesebb. Noch dazu, ha csak lehet, a morzsa egy részéhez mandulát vetnek be, amitől az egész már önmagában is csodás lesz, ha nem lenne a neve az, hogy Topfenknödel. A mákkal töltött verzióba aztán mákos tölteléket tesznek, ami egy cukros tejfölrétegen csücsül, mellé pedig szilvaröszti dukál. Én a tetejét szórtam meg a porcukros mákkal, de alá szintén bőségesen került a cukros tejfölből. A röszti készülhet meggyből, szilvából, vagy fehérborral felfőzve sárgabarackból is.
Mákos túrógombócMákos túrógombóc
(Ausztriában: Topfenknödel mit Mohn)
(Dél-Tirolban: Canèderli di ricotta con semi di papavero)

500 g tehéntúró (20%), vagy ricotta
40 g vaj
3 db tojássárgája
2 ek kristálycukor
2 csipet só
120 g kétszersült
3 db tojásfehérje
A hempergetőhöz
50 g vaj
2 ek kristálycukor
2 ek zsemlemorzsa
2 ek mandula, őrölve
Az elkészítéshez
300 ml tejföl
2 ek porcukor
2 ek mák, darálva
1 ek porcukor
A szilvarösztihez
500 g szilva
2 ek cukor
100 ml vörösbor
1 db fahéj
5 db szegfűszeg

A gombóchoz összekeverem a hozzávalókat, ehhez a kétszersültből aprítóban morzsát készítek. (Ha nincs aprító, akkor ezt egy fóliába betéve a húsklopfolóval is el lehet végezni.) A tojásfehérjét keményre felverem és a végén a masszához keverem. (Ha lustának érzem magam, akkor a tojásokat kissé habosra verve teszem bele, de tojáshabbal sokkal jobb lesz.) Egy kis ideig állni hagyom, de elég neki egy negyed óra.
Felteszek főni 2 liter vizet. Ha fő a víz, a túrós masszából vizes kézzel egyforma gombócokat formálok és a vízbe teszem. Egész kis hőn (2/9) forralom, amíg a gombócok a felszínre nem jönnek, ez úgy 10-15 perc lesz. Ha feljöttek a víz felszínére , még pár percig benne hagyom.
Közben elkészítem a hempergetőt.
Egy nagy, széles lábasban felmelegítem a vajat és beleteszem a hozzávalókat. Ha a gombócok készen vannak, egy szűrőkanállal kiveszem és belehempergetem őket. Ettől hempergető, mert csak a lábast kell ide-oda rázogatni. A fenti mennyiség pont elég lesz a túrógombócokhoz.
Közben a tejfölbe beleforgatom a porcukrot és elkészítem a cukros mákot is.
Ha minden kész, egy tányérra szedem a hempergetett gombócokat, tejfölt csorgatok rá és bőven megszórom a cukros mákkal. A rösztihez a negyedekbe vágott szilvához adom a hozzávalókat és 10 perc alatt majdnem puhára párolom, hogy a lekvárnál folyósabb maradjon. 
4 személyre /
A receptet saját tapasztalat alapján állítottam össze.


Borajánlat:
Tramin pincészet Alto Adige/Dél-Tirol, Moscato, 2006
Aubergine borajánlata:
Tokaji 4 puttonyos aszu, Monyók József, 1996
Sűrű, gyönyörű borostyánszínű bor; aszalt gyümölcsös illatokkal, s az uralkodó sárgabarackos ízzel.

Júl 012007
 

Nehéz dió volt a legújabb feladvány, a komplementer ízek játéka. A példaként felsorakoztatott párosításokkal nemigen tudtam mit kezdeni, mert a felsálhoz nekem nem feltétlenül a zöldbab jut elsőre az eszembe:-) Az ázsiai konyhák, de főleg az indiai és a kínai szinte tobzódik a komplementer ízekben, akármelyik fogásukat is nézzük, egy chutney-val tálalt főétel, hozzá egy kesernyés pofa sör egyszerre akár öt legyet is ütne, de azt hiszem, ha jól értelmeztem, nem ez volt a kiírás lényege.
Lorien olyan ételt kért, amiben önállóan is helytálló fogások szerepelnek, de amelyek egyszerre is “ehető” minőségűek, egy fogásba összeboronálva. Vagy valahogy így:-) Ezen indultam el:

Ez a csirkés-rizses étek eléggé, sőt abszolút unalmas is lenne, ha nem dobná fel a mártás, ami az egésznek a lelke. Nem is tudnék különben előrukkolni vele, viszont a mártás uralkodik az egész fogáson, mi pedig oda voltunk érte! 
Egy klasszikus, olasz ételről van szó, ami egyszerűbb változatában egy narancsmártásos csirkesült, de nem idegen a spanyol konyhában sem. Ez a gasztroátjárhatóság a mediterrán vonalon – vagy az ízek globalizációja – nekem annyira tetszik, hogy ha tehetem, nagy örömmel hódolok neki. Spanyol tapasként is működik a dolog, ott hasonló módon készítik, ha jól tudom, ott a mandulás változathoz adnak némi (természetesen andalúz) citromot. A tapasvacsoránk keretén belül én is készítettem citromos csirkét (ez is jön majd valamikor), ami viszont messze nem volt ennyire intenzív ízű.

Hogy a komplementer ízeknek is hódoljunk – bár szerintem egy gyümölccsel felturbózott hús már eleve ebbe a kategóriába esik -, ezért a mandulás dúsításon túl a római kömény ad egy kis ázsiai fílinget (ez az ízpárosítás, bár csak a köménnyel, de nagyon bejött a köményes gombával készült endíviánál) a csípős ízért a chili a felelős, ami elhagyható lenne, ha valaki nem szeretné, de én mégsem tenném. Aki tényleg csípősebben szeretné, annak azt ajánlom, tegyen a mártásba egy fél, apróra vágott chilipaprikát, ennél több ennél a fogásnál már sok lenne. Az egészet megfejelhetnénk azzal, hogy csekély mennyiségű pezsgőt is öntögetünk a mártásba, ebben az esetben viszont váltsuk ki vele részben az alaplevet.

Most pedig jöjjön a nem mindennapi italajánlat: a kiírásban Lorien reményét fejezte ki, hogy lesz talántán valaki, aki egy komplementer italkísérőt is fel tud sorakoztatni. Nos, íme:
Régóta gondolkodom, melyik ételnél demonstrálhatnám az egyik, azért valljuk be, elég bizarr és már régóta istápolt kreációmat. Kérem, keresve sem találtam volna jobb lehetőséget, mint a narancsos-mandulás, esetleg pezsgős csirke kísérőitalát!
Nemcsak sokfajta olajat, de ecetből is egy széles skálát tartok otthon és persze használok is nap mint nap. Ezeknek nagy többsége úgynevezett balzsam, ami ugyan az ecetek kategóriájába sorolható, hisz 6%-os savtartalmuk van, de teljes mértékben az ecet készítési eljárása szerint készülnek, viszont lágyabbnak érződnek és sűrűn folyós állagúak – ezért nevezi őket a szakirodalom balzsamnak. A színük a halványsárgától, mint a mangóbalzsam, a mélyvörösig terjed, mint például a sörbalzsam. Ne tévesszen meg senkit, semmi köze nincs a balzsamecethez. Szinte kanálból lehet őket enni, annyira finomak, nem is beszélve az egyéb felhasználási lehetőségekről. Több helyen is bevetettem már őket, pl. itt és itt.
És itt jött az nagy ötlet! Pezsgő, ecettel! Mégpedig gyümölcsös ecetbalzsammal! A végeredményt, mint mindig, most is hosszas tapasztalatszerzés előzte meg. Végül is arra jutottam, hogy félszáraz pezsgőt érdemes hozzá venni, amit különben sohasem vennék, de ebben az esetben a cukor ellensúlyozza a savasságot. Ha ez nincs és mi hűek maradtunk elveinkhez, akkor érdemes 1 csöppnyi cukorszirupot belekeverni (ez ugye mindig van a háznál, nem de?). Több gyümölcsös ecetbalzsammal próbáltam már, nekem a méz- és a málnabalzsam ízlett a legjobban, de ez ízlés kérdése. Neve egyelőre csak “üzemi” név, mint a werkfilmeknél: Kir vinaigre. Az ügymeneten még dolgozom, mert egyéb hozzávalókkal még tovább lehet finomítani ezt a pezsgőkoktélt. 

Csirkemell mandulás narancsmártással

Csirkemell mandulás narancsmártással
(Petto di pollo all’arancia)

250 ml narancslé, frissen facsarva (kb. 2-3 narancs)
1 db narancs reszelt héja
20 g kétszersült vagy frissen reszelt morzsa
     (vagy 1 szelet szárazabb, pirított fehér kenyér)
2 ek olívaolaj
3 db salotta (vagy 2 db lilahagyma)
2 gerezd fokhagyma
100 ml csirkealaplé (vagy egyéb alaplé)
     (vagy 50 ml alaplé + 50 ml pezsgő)
50 g mandula, durvára tört, vagy darabos
1 mk római kömény (esetleg kömény)
1 mk só
1 ek méz
1 csipet chilipehely (elhagyható)
     (vagy ½ db chilipaprika, apróra vágva)
A csirkemellhez
4 ek olívaolaj
1 ek vaj
2 db csirkemell (kb. 2×150 g csirkemellfilé)
50 ml alaplé
½ mk só
bors, frissen őrölve

— Először alaposan megmosok egy narancsot, megszárítom és lereszelem a héját, majd kifacsarom az összes narancs levét: összesen 250 ml narancslére lesz szükség. A kétszersültet (vagy a pirított kenyeret) az aprítóban megdarálom, de ha kéznél van friss, durva morzsa, még jobb. (A készen vett bolti nem lesz jó ehhez.) Én – nem túl autentikus módon – jázminrizst adtam hozzá, azt is most érdemes odatenni.
— Egy serpenyőben felforrósítom a vajat és az olajat, és közepes hőn, megforgatva, 10-15 perc alatt megsütöm benne a csirkemell darabokat. Közben sót és borsot tekerek a tetejükre. Alaplevet öntök alá, de úgy, hogy ha kész, mindenképpen maradjon bőven alatta, mivel ezt a pecsenyelevet hozzáöntöm majd a narancsmártáshoz. (Ez tényleg fontos, mert ettől lesz a mártás igazán “kerek”.) Ha a csirke megsült, kiveszem, lecsepegtetem, egyenként szorosan alufóliába tekerem és félreteszem pihenni.
— Egy másik serpenyőben felforrósítom az olajat és elkezdem pirítani benne az egészen apróra vágott hagymát és a fokhagymát. Ha már kezd üvegesre pirulni, hozzáöntöm a narancslevet és az alaplevet és közepes hőn, 6-8 perc alatt, félig lefedve kissé beforralom. Most hozzáadom a morzsát és a durvára tört mandulát, majd óvatosan fűszerezem és tovább forralgatom még vagy 5 percig, közben a csirke pecsenyelevét is hozzáöntöm
. A végén egy rendkívül zamatos, narancsos mártást kell kapni.
— Ha kész, a csirkét kibontom, szeletekre vágom, és a mártással tálalom. Tapasként is nagyon jó, akkor a csirkét kisebb kockára kell vágni és a mártással leönteni. Ebben az esetben a mártáshoz egy kevés sherryt is löttyintek: úgy fél deci mennyiséget, de ezt el kell venni az alaplé mennyiségéből, különben a mártás túlságosan folyós lesz. 
2 személyre főétkezésnek / 4 személyre tapasnak  / 

Italajánlat:
Ehhez a gyümölcsös-savanykás húshoz rendhagyó italt ajánlok: egy pohár – kivételesen félszáraz – pezsgőbe keverjünk egy teáskanálnyi méz-, vagy mangó, esetleg málnabalzsamot. Az italnak külön név is jár, ezért a neve egyelőre ez lesz: Kir Vinaigre !
Aubergine borajánlata:
Konyári chardonnay 2006. Reduktív, friss, ropogós bor, parfümösen illatos.