dec 142014
 

Vajon ki mit szokott inni Adventkor, a harmadik gyertya meggyújtásánál? Legtöbben biztosan kávéznak, forrócsokiznak, itt-ott kerül bele a felnőtteknél egy kupica konyak is, a gyerekek meg biztosan boldogan hörpölik a habos kakaót.
Most újítottam, ki szerettem volna próbálni egy igazán egészséges, de mégis nagyon finom karácsonyi italt. Az én ízlésemnek telitalálat (csak merem remélni, hogy másnak is ugyanígy bejön), hisz ebből sokkal többet is meg lehet inni, és valóban minden darabja szuper jó, senkinek sem lehet lelkifurdalása, hogy hú, csak most ne hízzak, ezzel nem lesz baj! A fűszereket, az alkoholt és akár a tejtermékeket is szabadon lehet variálni.

Hirtelen jött az ötlet, és bevált. Az áfonyához nem egész magvakat tettem, hanem a Donum Terrae magkrémeit, ezeknek vitathatatlan előnyük, hogy bársonyosan krémmé vannak már őrölve, nekünk nem kell ezzel Continue reading »

Júl 142014
 

Ne tévesszen meg senkit, ha gyakran használok áfonyát fagyikba, egyszerűen szeretjük, a meggyet pedig magozni kell. De itt most nem is ez az érdekes, hiszen a különböző gyümölcsfagyik alapját  már hosszú évek óta ugyanúgy készítem.
Nehéz igazán krémes gyümölcsfagylaltot készíteni. Azért nehéz, mert kell bele elég zsíros tejtermék, amitől bársonyos lesz az állaga, továbbá cukor is, és legalább a fele legyen gyümölcs, ha nem akarunk egyéb módon rásegíteni és még színe is legyen. Márpedig nem akarunk. Continue reading »

dec 172013
 

Tavaly töltött pulykát sütöttem Karácsonykor. Abban megállapodtunk, hogy legyen egy újfajta töltelék, ne húsos, de ne a szokványos kenyér-tojás kombó, én magam részéről valami gyümölcsösről álmodoztam.
Sok netezés után meg is találtam A Tökéletes Tölteléket, és természetesen nagy izgalommal vártuk a vacsorát, mi sül ki ennyi dióból, áfonyából és aszalt gyümölcsből. A receptet – ha jól emlékszem – egy amerikai fórumon találtam, akkor nem mentettem ki a linket, csak gyorsan kimásoltam a hozzávalókat. Martha Stewart rémlik, csak nem orrol meg rám, ha nem tudom pontosan felidézni. Continue reading »

máj 202013
 

Nálunk a gyümölcsfagylaltok tarolnak a legjobban, látszik, hogy nincs már kisgyerek a háznál. Gondolom, akkor naponta kellene gyártanom a csokifagyikat.
Semmi bajom a főzött fagylaltalappal, sőt. De sok idő az elkészítése, tologatni kell a megmaradt fehérjéket, így marad a legkönnyebb megoldás: gyümölcs és tejtermék. Mivel ez utóbbi nálunk már nincs, egyéb tejhelyettesítők után néztem. A legkézenfekvőbb – és a legfantasztikusabb – megoldás a kókusztej, ezt nem csak a tejmentes étkezésben ajánlom, de egyszerűen mindenkinek, annyira jó, kellően zsíros, doboz formájában mindig kéznél van, és nem tudok róla, hogy bármi káros mellékhatása lenne – szemben a tejjel.
Szóval íme, a sokéves kedvenc, ami “Rianás a málnabalzsamon” néven híresült el Continue reading »

Már 162013
 

A gyümölcstorta nagyjából az a műfaj, amit mindenki szeret. Legalábbis mindig ezt tapasztaltam, nagyobb társaságban egy csokoládés, de egy feltupírozott pihehabos mellett is általában egy ilyen egyszerűke fogy a legjobban. Egyéni tapasztalat. Nem túl édes, a krém jól csúszik, a gyümölcs ad egy jó kis kontrasztot, nem utolsó sorban remek reggeli. Kell ennél több?
Nálunk régen odáig fajult a dolog, hogy nyaranta vacsora gyanánt ettük, ücsörögtünk a kertben és könnyű fehérborral öblögettük az ügyeletes eper-, cseresznye- vagy baracktortánkat.
Régóta nem sütöttem, azonban pár hónapja szert tettem ennek az elengedhetetlen formának a kistestvérére, a 22cm-es formába pont a fele recept szükséges. (Ez az a forma, amibe belesimítjuk a tésztát, kisütjük, majd megfordítva beletesszük a kész krémet. Természetesen sima piteformában is el lehet készíteni.) Azonnal lecsaptam rá, de csak most jutottam el, hogy reggeli süteménnyel töltsem ki rohanó kis életünket. Continue reading »

jan 062013
 

A reggelit ritkán variálom. Magamnak tojást sütök, jobbik felem pedig édeset kíván. Egyik reggel kompromisszum született, mert régóta kerestem egy olyan megoldást, amivel édeset is, tojásosat is együtt lehet enni, legyen benne zsír és fehérje, és az összes legyet leüthetnénk egy csapásra. Ahogy azt mondani szokták, fordítva ültem meg azt a bizonyos lovat.
Ez az áfonyás tortácska lett belőle, bár a kókuszcukor miatt alaposan túllőttem a szénhidrát-célon. Na, ezen még dolgozunk, azonban nagyon finom lett, akár nagyobb sütemény is készíthető belőle. Délutánra több édesítő is mehet bele, és kész is a desszert! Continue reading »

okt 132010
 

A külső szemlélőnek csak az tűnhet fel, hogy majd két hete nem írtam semmit, az is egy háromhónapos receptről szólt. Ha valaki hiányolna, igen, az utóbbi időben kicsit sűrű volt az élet. Ilyenkor kénytelen vagyok háttérbe szorítani a blogot, pedig nagyon hiányzik. A Dalla cucina az életem szerves részévé vált és lehet, hogy ezek olyan mondvacsinált, nagy szavaknak hangzanak, pedig higgyétek el nekem, nem azok.

Nagyon lehet ám szeretni egy ilyen kis blogot, sokat nőttem vele, pedig bukdácsoltunk is együtt eleget. Mára igen jó egyetértésben vagyunk egymással, ő sem vár el tőlem semmit, én sem tőle, azt adjuk egymásnak, amink van. (Egyébként épp ma volt egy kis eszmecsere ez ügyben a facebook-on, érdemes elolvasni Napmátka gondolatébresztő bejegyzését is.)
De hogy szavamat ne felejtsem, vannak viharosabb időszakok is, amikor a hobbi (tessék, szegény kis blogot lehobbizálom, na de ilyet!) – bármi fájó is – de háttérbe szorul.
Ezért úgy döntöttem, hogy az elkövetkező időkben – persze szigorúan visszavonásig -, tompított üzemmódban üzemelek, ami azt jelenti, hogy nagyjából nem lesznek maratoni hosszúságú (magyarán fölöslegesen bő lére eresztett:)) bejegyzések, hanem kizárólag a lényegre szorítkozó, kurta, információs receptleírások. Fogalmam sincs, hogy a beszélőkém hogyan fogja ezen kurtításokat túlélni, hisz igen sok mondanivalóm van mindig, legalábbis én mindig is így éreztem. Persze lehet, hogy Ti ezt örömmel fogadjátok és íme, kiderül majd, hogy az összes szócséplésem csupán saját önmegvalósításom rügye, Ti meg majd jót mosolyogtok magatokban, hogy nahát, végre rövidre fogja magát Mamma, miért is nem rögtön így, szóval ez majd mind kiderül.

Na tessék. Mégse bírok egy épkézláb, egyszerű, rövid bevezetőt megírni. Persze lehet majd ellenkezni meg vétózni mindenféle fórumokon, fogalmam sincs, mennyi hatása lesz. No akkor megpróbálom leírni, milyen lesz az a bizonyos, rövid, egyszerű kis poszt. Remélem, maradtok, hisz még annyi, de annyi mondanivalóm van még!! :) És még mennyi kép, recept a meghajtón:)

“Könnyű vacsora, amit valóban húsz perc alatt össze lehet dobni. Lehet hozzá kenyeret szelni, én most – megmaradt – tortilla chipset tettem mellé, így is nagyon jó lett.”

Na? Így rendben lesz? :)) Annyit még hozzátennék, hogy az áfonyát a kényszer adta, szerencsére igen strapabíró gyümölcs, amely még engem is kibír:), a káposztával való párosítása pedig olyan jó lett, hogy bátran bevetem majd őket. Amúgy tényleg nagyon finom lett, kiegyensúlyozott ízek és csupa egészség. Egy pohár fehérborral remek.

Áfonyás-almás-dióolajos párolt káposzta balzsamecettel
Áfonyás-dióolajos párolt káposzta

1 ek olívaolaj
1 közepes fej hagyma
½ fej zsenge fehér káposzta
1 mk-nyi só
feketebors, frissen őrölve
1 db alma
2-3 ek dióolaj (hidegen sajtolt)
150-180 g áfonya
kevés fehér balzsamkrém
sötét balzsamkrém vagy sűrű balzsamecet

Az olajat egy széles lábasban felhevítem és megpárolom benne a vékony szeletekre vágott hagymát.
Közben előkészítem a káposztát. Leszedem a külső héját, négybe vágom, ék alakban kivágom a torzsáját, hosszában még egyszer elvágom és félcenti szélesre csíkokra metélem. Rádobom a hagymára és bő negyedóráig néha kevergetve közepes hőn pirítgatom.
Sóborsozom, az almát is szeletekre vágom, hozzáadom. Meglocsolom a diólajjal, majd az áfonyát is beleteszem. Úgy is jó, ha frissnek hagyjuk az áfonyát, de úgy is, ha kissé hagyjuk szétfőni, ez esetben lilára festi a káposztát. Mindkettő jó és meg van a létjogosultsága.
Ha állagra kész, átforgatom a fehér balzsamkrémmel és kikerekítem.
Tányérra szedem és sűrű balzsamecettel vagy sötét balzsamkrémmel díszítem.
2 tányérral /

aug 072010
 

Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Megláttam Gabojszánál és megsütöttem, ribizli helyett áfonyával.
Reggeli, snack, vacsora, vagy csak úgy. Langyos-melegen nagyon finom!

afonyas_sajtos_tarte2

Áfonyás – brie-sajtos tarte

1 tekercs vajas leveles tészta
2-3 ek citromos vagy mandarinos olívaolaj
kb. 150 g francia brie
tengeri só
fekete bors, őrölve
200 g áfonya

A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra.
A tésztát letekerem és a papírjával együtt egy tepsire helyezem. Derelyevágóval hat lapra vágom, majd késsel óvatosan bemetszem a széleit, hogy majd peremet képezve süljön meg.
Mindegyik lapot kipemzlizek az olajjal, sóborsozom és betakarom a vékonyra vágott sajtszeletekkel. Az áfonyaszemeket egyenletesen belenyomkodom a sajtba és újból átkenem egy kevés olajjal.
Betolom a sütőbe és 12-14 percig sütöm.
Ha kész, pár perc múlva fogyasztható.

afonyas_sajtos_tarte1

okt 082009
 

Véget ért a móka mára, zár a Miki mókatára… Ez az idétlen kis mondat, vagy inkább idejétmúltság jutott az eszembe, mikor bepötyögtem a szüreti VKF utolsó fogását, a desszertet. Nem jutottam időben hozzá, de sebaj, jövőre is lesz még szüret, bor, szőlő és vigadalom!

A bormártás elnevezés kissé csalóka, hisz egy egyszerű vörösboros redukcióról van szó. Ezt is ugyanúgy sangiovese fajtából főztem, ahogy a mustban párolt kacsamellet is, csak itt bor formájában. A szőlő itt is inkább borszőlő legyen, a redukció igen intenzív és már magában is édes. Amint kész, belemárthatjuk a szőlőt vagy az áfonyát (igazából erre teremtették, de szőlővel is kiváló).
A mártás már igazán csak kisebb munka, a végeredmény pedig kárpótol az apró fáradtságért.

Kókuszos mascarponekrém szőlős borredukcióval
Kókuszos mascarponekrém szőlős vörösbormártással

A krémhez
250 g mascarpone
4 ek kókusztej
2 tk méz
1 csipet tengeri só
A vörösborredukcióhoz (alkoholmentes)
kb. 500 ml száraz vörösbor
2 ek cukor
kb. 200 g kékszőlő (eredetileg áfonya)

1. Először felforralom a bort a cukorral és jó 2 órát hagyom, hogy lassú tűzön legalább a felére, inkább a harmadára beforrjon.
2. Akkor megmosom az áfonyát (vagy a szőlőt, de ezt előbb félbevágom és mindig kimagozom!) és hozzákeverem a borredukcióhoz. Félrehúzom és kész is. Pár napig jól el van a hűtőben.
3. A mascarponehéz keverem a kókusztejet, majd hozzáadom a mézet vagy a cukrot.
Tálalásnál a poharak aljára teszek egy kevés krémet, majd rálocsolok egy több-kevesebb szőlős / áfonyás mártást is.
Ez 2 személyre szól

jún 122007
 

Ha valakinél épp egy hasas, többliteres, mázas edényke kallódik a kamra egyik eldugott polcán és esetleg szeretne Karácsony táján édes, finom, rumos gyümölcskompótszerűséget kanalazgatni, az ne habozzon, itt az idő a Rumtopfra!!
Akkor álljon itt egy rövidke kis FAQ, vagy GYIK (kinek melyik a szimpatikusabb) Rumtopfra:

Mi is az a rumtopf?
Akkor lássuk először – azok kedvéért, akik netán nem ismernék -, mi is az a rumtopf?
Nos, mint a nevéből is látszik, nem más, mint nyár elejétől kezdve egy nagy edényben, folyamatosan eltett, rumban érlelt gyümölcs. Neve a németből jön, és mint ilyen, arrafelé országszerte egy igen kedvelt nyári elfoglaltság. Rum=rum, topf=edény, vagyis a rumtopf azt a mázas, többnyire 7literes kerámiaedényt is jelöli, amiben általában a gyümölcsöket idény szerint sorban elteszik. Ha nincs ilyen edényünk, nehogy elkeseredjünk, hogy nekünk már nem is lesz rumtopfunk karácsonyra! Megteszi egy nagy befőttes üveg is, feltéve, ha sötét helyen tudjuk tárolni. (Tegyük be a szekrénybe.)
A rumtopf pedig maga a kész rumos gyümölcs is, amit aztán készen szemtelenül magas áron sok helyen, üvegekben árulnak.

Rumtopf
Nehéz rumtopfot készíteni?

Dehogyis! Lehet, hogy a neve alapján valami elkészíthetetlen, mumusszerű dologra gondolunk, de a válasz egyértelműen: nem, rumtopfot készíteni hihetetlenül egyszerű! Sőt mi több, izgalmas! (Egész nyáron izgulhatunk ugyanis, mi fog történni a rumtopfunkkal!)

Miben kell eltenni a rumtopfot?
Erre a célra gyártják ezeket a helyes kis kerámia edényeket, és hogy senki ne is gondoljon más felhasználási célra (például káposzta eltevésére, netán a nagymama – közben ránk hagyott – eljegyzési ékszereire, bár arra is remek), a tetejükre vagy a hasukra rá is van írva szép nagy betűkkel: RUMTOPF. Ez azért előnyös, mert a zárt edénytérben ugye sötét van, ami késlelteti a gyümölcs elszíneződését és jobban szigeteli a hűvöset is. De ha ilyenünk nincs, akkor egy nagy üveg is megteszi, ami legalább 5 liter térfogatú legyen, mert ha folyamatosan, a legtöbb gyümölcsfajtát beletesszük, biztosan megtöltjük majd ennyi gyümölccsel. Erre tegyünk egy tányért, állítsuk a kamrába és kész is a házilag kivitelezett rumos topfunk! (Ha az egészet körbetekerjük valami sötétítő textillel, akkor jól be is csaptuk a rumtopfot:-)) Később úgysem kérdezi majd senki, miben tároltuk az egészet – feltéve, persze, ha nem romlott meg :-) és itt térjünk akkor rá a legfontosabbra, a rumra:

Mivel töltsük fel a rumtopfot?
Alább majd pontosan következik, milyen gyümölcsöket is tegyünk a rumtopfba. De mivel öntsük fel? Rummal, ez világos. És tovább?
A legeslegfontosabb szabály rumtopf készítésénél, hogy a rum nemcsak hogy jó minőségű (ez ízlés kérdése, persze a rum fajtája is befolyásolja a végső ízt), de nagyon fontos, hogy minimum 54% alkoholtartalmú is legyen, de inkább több. (Azért 54%, mert 50 fölött általában ez az első ugrás és a cukor és a rum ebben az arányban konzervál ugyanis a legjobban.) De ha 54% és 60% közül kellene választanunk, akkor is inkább a 60% a nyerő. Ezért előfordulhat, hogy ha megromlik a rumtopf, akkor a rum volt a ludas, mivel nem megfelelő minőségű rumot használtunk. Én 60%-os STROH rumot használok, bár a Stroh régen gyártott 54%-osat is, épp a rumtopf miatt. (Jelenleg már csak 40, 60 és 80 %-os a gyártási paletta.) Bár egyesek azért ellenzik a STROH-rumot, mert túl markáns az íze, de nekem ezzel nincs bajom. Mondom, lényeg az 54. Egyéb alkoholt is lehet használni, de a legfontosabb, hogy a felöntött összalkoholtartalom mindig legalább 54-60% legyen, különben megromlik a rumtopf, és ezt ugyebár nem szeretnénk.

Mit tegyek, ha nem szeretem a rumot?
Olyan, kérem, nincs! (Különben nem is olvastad volna el ezt a bejegyzést.) A rumtopfnál ugyanis, bármilyen meglepő, de a tiszta rum íze már nem is érződik, mivel bőven átjárja annak a rengeteg gyümölcsnek a zamata, amiből következik, hogy a kész rumtopf alkoholtartalma is természetesen kevesebb, mint a rumé volt, hisz kicsit felhígul. A kész rumtopfot pedig összekeverhetjük egy kevés borral, akkor az alkoholtartalma is kevesebb lesz.
Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tényleg nem szereti a rumot, akkor az is elképzelhető – persze csak elméleti síkon -, hogy eddig valami sokkal rosszabb minőségű rumon nevelkedett….  Rossz rum ugyanis nincs – újabb alapszabály -, csak gyenge minőségű!!

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk épp megromlani készül?
Bátran állíthatom, hogy ez a legkritikusabb pont a rumtopf készítésénél! Egyszer engem is elért a végzet, mivel nem voltam elég szemfüles, és későn láttam meg a bajt. (Épp elfogyott a rumom és újabb gyümölcsadagot készültem betenni. Erre elmentem és vettem valami lőrét, amire mellesleg 50% volt ráírva, de így utólag átgondolva véletlenül kihagyták belőle a kellő alkoholt…  az egyensúly megbomlott, a rumtopf pedig, amiben addigra volt már másfél liter rum, a csatornákban végezte:-(
Éppen ezért fontos, hogy gyakorta vizsgáljuk meg a rumtopfot, épek-e a gyümölcsök, minden rendben van-e. Kéthetente mindenképp nézzünk be az edénykébe, ne hagyjuk magára.
Ha elkezdődött ugyanis a romlás, akkor először apró, habzó foltok jelennek meg a felszínen. Kóstoljuk meg a rumtopfot, és ha még nem savanyú, nincs rossz íze, akkor még megmenthető. Szedjük le a habot a tetejéről és 5 literre számítva töltsük fel 250 ml 96 %-os, patikában kapható alkohollal. Az alkohol azonnal megállítja az erjedést és folytathatjuk a rumtopfunkat.

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk sikerült, de alkoholtartalma túl magas és nem tudjuk megenni?
Ez a kérdés nemigen fog ugyan felvetődni, de mindennel számolni kell. Nem probléma, a kész rumtopfot, amit december táján már meg is tudunk kóstolni, a tálkákban kiszedve (tehát NEM a rumtopfos edényben!) hígíthatjuk vörösborral, esetleg kevés almalével, így csökkenthetjük az alkoholtartalmát.

Mit kezdjünk a rumtopffal, ha már elkészült?
Ez a kérdés ugye nem kérdés?? Kevesen vannak ugyanis, akik igazán ellen tudnának állni egy vérbeli rumtopfnak. Szóval akkor mihez is? Roppant egyszerű: mindenhez, amihez egy kissé sűrűn szirupos, igencsak alkoholos, de bűnösen finom gyümölcsös kompótot tálalnánk. Vagyis fagylalt, sütemény, krémek, flan, puding, tejberizs mellé, vagy csak úgy magában, desszertként, bor kortyolgatva hozzá – csak hogy fokozzuk az élvezeteket. Világos színű sütemények mellé szenzációs, de egy egyszerű vaníliafagyit is úgy fel tud dobni, hogy nehezünkre esik majd felállni a székről :-)
És nem utolsó sorban egy csinos, masnival átkötött üvegbe csomagolva el is ajándékozhatjuk, a felhasználás meg legyen majd az új tulajdonos mardosó problémája!

Ehetnek-e gyerekek rumtopfot?
A válasz erre egyértelműen: NEM! Ha csak nem akarunk idejekorán alkoholistákat nevelni belőlük:-)) A rumtopf alkoholtartalma igen magas, még hígítás után is. Hagyjuk ezt meg magunknak villanyoltás utánra!!

Milyen gyümölcsöket használjunk?
Ahogy beérnek a gyümölcsök, abban a sorrendben tehetjük őket a rumtopfba. (földrajzi helytől függően ez csak irányadó, mivel az időjárás függvényében más időben érnek be a gyümölcsök):
Természetesen nem kell mindegyik fajtát beletenni, csak ami beszerezhető, vagy amihez épp kedvünk van. Minél töb
bfajta lesz benne, annál zamatosabb lesz, hisz mindegyik gyümölcs a maga módján járul hozzá az összhatáshoz:
május: eper
június: cseresznye, meggy
július: egres, málna, áfonya, ribizli, szeder, sárgabarack
augusztus: őszibarack, ringlószilva, szilva, nektarin
szeptember: körte, szőlő
október: ananász
Mehet még bele: görögdinnye, banán, kivi, de ez már ízlés kérdése.

És mégegyszer röviden, mire figyeljünk oda:
Mint minden eltett, tartósításra szánt gyümölcsnél, itt is vannak alapszabályok, ezt még egyszer összefoglalnám:
Csak egészen hibátlan, érett gyümölcsöt használjunk, különben nagy lesz a romlásveszély! A gyümölcsöt már konyhakészen elkészítve mérjük le. Falatnyi darabokra vágjuk fel, úgy, ahogyan szívesen meg is ennénk.
Legalább 3 hetet várjunk a következő gyümölcs eltevéséig. Ennyi idő alatt ugyanis befejeződik az előző gyümölcs érése, látjuk, ha baj történt, tehát jöhet a következő!
Minél jobb minőségű alkoholt használjunk! Legjobb a rum, ami legalább 54%-os legyen, de keverhetünk hozzá vodkát, vagy egyéb borpárlatot is, a rumtopf végleges íze meghálálja majd a nagyvonalú gondoskodást.
A fehér rum jobban megőrzi a gyümölcsök színét, a sötét rumnak viszont teltebb az aromája.

Rumtopf, avagy rumban eltett gyümölcs

500 g gyümölcs (tisztán mérve)
250 g  cukor
200 ml rum (minimum 54%)

Első alkalommal beteszem a megtisztított, előkészített gyümölcsöt az edénybe, rászórom a cukrot és egy egész üveg (0,7 liter) rumot öntök rá. Fontos, hogy a rum kétujjnyi vastagon befedje a gyümölcsöt. Elkeverem, hogy a cukor feloldódjon, majd ráteszem az edény tetejét, de nem kell szorosan lefedni. Ezután az elején néhány naponta érdemes ránézni és újra elkeverni. Lehetőleg sötét, hűvös helyen tároljuk.
A következő gyümölcsnél már elegendő a fenti arányt követni, vagyis minden 500 g gyümölcsre 250 g cukor és 2 deci rum.
Az utolsó gyümölcs október/novemberben kerülhet bele, akkor utoljára felöntöm még fél liter rummal és szokásos módon elkeverem, nézegetem.
A rumtopfnak ezután 4 hétig kell pihennie, érlelődnie, míg decemberben végre fogyasztható lesz.