Júl 102015
 

A Tour mai, 190 km-es 7. szakasza a sajtjáról híres Livarot és Fougères között zajlik, de az első igazi szakasz a sprinterek számára. Sok jel mutat arra, hogy ezen az egyenletes szakaszon kiugranak a sprinterek és nagy eredmények is várhatóak. Sokan a német André Greipel-re tennének, tegnap ő nem csillogott, kipihentnek tűnik és amúgy erőssége a sprint.

Mivel szinte az egész szakasz Alsó-Normandiában zajlik, konyhaügyileg mindenképpen itt maradtam, sőt, mivel Livarot Calvados megyében helyezkedik el, mi sem természetesebb, hogy Calvados-szal készítsek egy fogást. (Egyébként itt, Calvados megyében helyezkedik el kedvenc kisvárosunk, Honfleur is, ITT találtok egy kis képes össefoglalót.) Ez az almaborból készült párlat – olyan mint a konyak, csak szőlő helyett almából – rendkívül népszerű, sőt az alma meghatározó státusszal bír Normandiában. Erről már írtunk a Tour de Serpenyő kapcsán is Continue reading »

nov 072014
 

Nem állítom, hogy szépségdíjas, de nem is ez a cél. Tojásmentes, de laktató, mégis szénhidrátszegény reggeli, ez a műfaj nem egyszerű, de első nekifutásra ez a porridge – nevezzük annak – igen jó lett. Annyira nem laktató, mint a megszokott zabpehelykása, mitől is lenne az, ezért beletettem még egy kanál kókuszzsírt is, viszont tényleg nagyon finom, meglátjuk, mennyi idő múlva leszek újra éhes. A reggeli szalonnás tükörtojástól akár hat óráig sem éheztem meg, teljesen érthető, ha nincs, ami villámgyorsan felvigye a vércukorszintet, akkor nincs, ami leessen. Continue reading »

Júl 072014
 

Akik követik a Tour de Serpenyő eseményeit, azok már tudják, hogy idén mindhárom kerékpáros versenyt végigfőzzük, izzított serpenyőkkel állunk minden nap a pálya szélén és megmutatjuk, mit is ehetnek az adott régióban, ahol épp tekernek a fiúk. Májusban már végigfőztük az olasz Giro-t, szombattól pedig a Tour de France-t!

Idén az Egyesült Királyság ad három napra otthont a Tour-nak, ez a fajta vendégeskedés már hagyomány az első napokban. A mai napon Cambridgeshire-ben vagyunk, és nem csak azért választottam ezt a régiót, mert nagy hercegi pár rajongó vagyok, hanem mert a receptek kutatása során megakadt a szemem ezen, és azonnal lecsaptam rá. Már olvasásnál is beindult az a bizonyos nyálelválasztás, nem kellett sok fantázia hozzá, hogy egy ilyen tömény almás-szalonnás, hagymás egyveleg, kevés tésztával a tetején, csakis jó lehet. Continue reading »

jún 022014
 

Ez aztán igazán zöld lett, maradékokból készült, mégis az utóbbi idők egyik legjobbja lett. A savanykás gránátalma és a citrom miatt elég sok eritritet tettem bele, talán ez az édes-savanyú kontraszt tett neki a legjobbat.
Érdemes kipróbálni!! Continue reading »

ápr 082014
 

Egyik este rádiót hallgattam a háttérben, de a műsorban elhangzó “gasztro” szóra felkaptam a fejem. Egy divattervezőnő mesélt arról, hogy egy leves ihlette az általa tervezett kabátot. Míg a műsorvezető pasi azon viccelődött, hogy lehet egy vöröskáposztalevesből ruhadarab (nagyon is könnyen, de engem nem kérdezett senki), azonnal rákerestem az említett vöröskáposzta-krémlevesre, melyet állítólag sült parmezáncsíkokkal tálaltak. A kereső első helyen adta ki Moha és Sáfrány levesét, én pedig két nap múlva el is készítettem.

Az még csak hagyján, hogy a közepes fej káposztámból hatalmas adag lett, de az eredeti receptből ezen kívül gyakorlatilag nem maradt semmi. (Az ötlet viszont óriási.) Lássuk be, csupán a tejszín, a vaj és a krémsajt nem ad az amúgy is visszafogott ízvilágú levesnek kirobbanó ízbombát, magyarul: fel kellett tuningolni. Mi sem egyszerűbb tehát, mint hogy a már ezerszer bevált párolt vöröskáposzta összeállítását vegyük alapul. Continue reading »

Már 262014
 

Vannak receptek, melyek azért jönnek létre, mert kizárásos alapon beléjük szeretnék valamit pakolni, amit akkor és ott fontosnak érzek. Így történt ez most is, adva volt egy palacsinta utáni vágy (na jó, inkább csak a kényelem), alma, és egy nagy adag kókuszreszelék, amit viszont nem a megfelelő pillanatban vettem a nem megfelelő helyen, különben nem vettem volna meg. Kókusztej viszont elfogyott.
Ebből így gyorsan csak palacsintát lehet sütni, mégpedig vastagabbat, ez világos volt.
Igazán jók lettek, és a célomat is elértem. Ugyanis be akartam magamnak bizonyítani, hogy banán híján akár almát is tehetünk a tésztába, és a magtejet is kiválthatjuk, mondjuk kókusz és víz keverékével …. A pici palacsinták persze repedeztek szanaszét. Continue reading »

dec 172013
 

Tavaly töltött pulykát sütöttem Karácsonykor. Abban megállapodtunk, hogy legyen egy újfajta töltelék, ne húsos, de ne a szokványos kenyér-tojás kombó, én magam részéről valami gyümölcsösről álmodoztam.
Sok netezés után meg is találtam A Tökéletes Tölteléket, és természetesen nagy izgalommal vártuk a vacsorát, mi sül ki ennyi dióból, áfonyából és aszalt gyümölcsből. A receptet – ha jól emlékszem – egy amerikai fórumon találtam, akkor nem mentettem ki a linket, csak gyorsan kimásoltam a hozzávalókat. Martha Stewart rémlik, csak nem orrol meg rám, ha nem tudom pontosan felidézni. Continue reading »

nov 042012
 

Sosem sütöttem régen almás pitét, olyan avítt dolognak tűnt, nem is értem. Egy kedves fészbuk-ismerősnél láttam meg ezt a receptet (megbeszéltük, ő javasolta, hogy maradjunk ennél a megszólításnál:) és azonnal megtetszett. Elmarad a fújtos tészta, mivel ebben nincs liszt, a “tésztának” nevezett lapok aszalt gyümölcsből és mandulából sülnek, rendkívül szimpatikus. A gyümölcs cukortartalma pont elég, talán még sok is, így ez is kimarad. Egészség a köbön, alacsony szénhidrát, sok rost, így már indulhat a nap, nem?
Azóta már többször sütöttem ezt az almás pitét, van mit bepótolnom vele, megérte várni rá! Continue reading »

Júl 042012
 

Tour de France-ban utazunk most egy ideig, ugye mondtam már?
Épp Normandiában vagyunk, a túra ma a parttal párhuzamosan vezet egészen Rouen-ig.
Ami a konyhát illeti, Normandia maga a Paradicsom, de az is lehet, hogy még egy lépcsőfokkal több. Évekkel ezelőtt csak úgy tologattam magam előtt Franciaországot, azt hiszem, még éretlen voltam a befogadására. Egyszer csak ott termett a normand tengerpart, és most használhatnék hihetetlen elkopott és ócska frázisokat, de tényleg rabul ejtett. Szerintem úgy örökre.

Csak úgy tobzódunk a méltán híres alapanyagokban, képtelen vagyok választani, néha az az érzésem, itt minden jellegzetes, amit elém tesznek a tányérra. Hihetetlen, de még sosem találkoztam ennyi leggel egy konyhában.
Osztriga
A tengerparton mindenhol kapunk előételnek osztrigát. Nagy kézügyesség nem kell hozzá, villával fellazítjuk, citrommal meglocsoljuk, és szájat csücsörítve felhörpintjük. Finom, enyhén sós, a közhiedelemmel ellentétben nem takonyízű, bár ez utóbbiról nincsenek ízképeim, de így mondják. Ha netán adnának mellé egy pohár francia pezsgőt, a világért se utasítjuk vissza, ez is jó.
Rendszerint kiváló minőségű kagylót, Szent-Jakab-kagylót és homárt is kapunk mindenhol.

Igazi normand különlegesség az andouille, egy csupán belsőségekből készült hurka- vagy inkább kolbászféle. Az Andouille de Vire-hez az alaposan megtisztított sertésbelet csíkokra vágják és feltekerik, majd bélbe töltik. Nem kóstoltam, eddig még sem ért a bátorság.
foie gras - libamájpástétomHúsok közül szinte minden fajtából találunk valamilyen specialitást: a szokásos sertésen és marhahúson kívül nyúl, bárány, szárnyasoknál gyakori a kappan, ízletes a gyöngytyúk és ki ne hagyjuk a libát sem. A francia liba- vagy inkább kacsamájból készült terrin honos gyümölcsökkel és pirítóssal tálalva, egyedülállóan finom!

Rendkívül sok eredetvédett tejterméket is találunk Normandiában. Isigny-sur-Mer-ben készült a világ talán leghíresebb vaja és tejfölje: Beurre d’Isigny és Crème d’Isigny A.O.C., tehát eredetvédett, szinte minden boltban, piacon kapható, nem érdemes otthagyni!
A sajtok közül nálunk leginkább csak a Camembert ismert, hihetetlen sok normandiai sajtféle van, egyet azonban ne feledjünk az étkezés során: a franciák a sajtot a főétel és a desszert között tálalják, általában nincs vele sok fakszni, kapunk három fajta sajtot egy tányéron, és ez már maga a boldogság.

Normandia fő gyümölcse az alma, nálunk teljesen ismeretlen fajtákként, minden formában és minden mennyiségben, desszertként, de alkohol formájában is. A Calvados, ez a normand almapárlat mára elég retró lett, főleg a nyolcvanas évekbeli pici almával belelógatva, de a minőség nem hazudtolja meg magát. Ez is jöhet. Könnyített formája a mára világhíres lett cidre, itt az igazi, mert Ő az igazi. Könnyű, 4%os, enyhén szénsavas, tiszta almabor. Üdítő, tiszta, finom, semmi pancs. Párja körtéből a poiré, ha nem finomabb. Grog is készül almából, ezt még nem kóstoltam.

Mille feuille, krémes francia módraAz alma átível a desszerten is, mindig, mindenhol jelen van, pite, tarte, hidegen, melegen, Calvados-krémmel, sós vajkrémmel Isignyből (na, ez valami nagyon dögös!:), az egész körtével, flan, galette (palacsinta), macaron, sablék, nem is folytatom, mert mindjárt éhes leszek.
Ne felejtsük ki e rövid felsorolásból a Bénédictine likőrt sem, ezt a gyomorkeserűt természetesen egy kolostorban készítették először Fécamp környékén. A francia forradalom forrongásai alatt a receptúra is elveszett, de száz évre rá a kolostor későbbi tulajdonosa rálelt a recept egy részére, amiből újra összeállította a gyógylikőrt.
Utcai bisztró Rouen-ben
Délutánra Rouen-be érünk. Egy nap is kevés ahhoz, hogy megtekintsük a várost. A katedrális gyönyörű, ha van pár óránk, menjünk el a Szépművészeti Múzeumba Delacroix-t nézegetni. Menjünk ki a főtérre, nézzük meg a helyet, ahol Jeanne d’Arc máglyahalált halt. Ha megéheztünk, térjünk be egy bisztróba, és együnk valamit. Például egy ilyen salátát, amihez Rouenben paradicsomot és tojást is adnak.

Kedvet csináltam, ugye?
Térjünk rá a receptre, de Normandiáról biztos mesélek még.
Ez a langyos saláta előételként sok helyen megtalálható az étlapon. Egyszerű, laktató, a dióolajat és a francia almaecetet ne hagyjuk ki belőle!

Ez a recept az idei Tour de France kerékpáros körversenyének konyhai változatára, a Tour de Serpenyő-re készült.

Meleg kecskesajtos pirítós szalonnás, diós, almás salátával
Meleg kecskesajtos pirítós francia szalonnával, dióval és almával

(Salade de fromage de chèvre, aux lardons, pommes et aux noix)

4 maréknyi zöld vegyes saláta
200 g húsos szalonna (lardons)
2 db alma
2 marék dió
8 szelet baguette
kevés olívaolaj
100-120 g kecskesajt
A vinaigrette-hez
5 ek dióolaj
2 ek almaecet
1 tk francia mustár
feketebors

A salátát előkészítem és falatnyi darabokra vágom. Az almát nyolcadolom és vékonyra felszeletelem. A diót érdemes szárazon megpirítani, de nem szükséges – viszont úgy finomabb lesz. A szalonnát apró kockákra vagy csíkokra vágom és kiolvasztom. Ha kiizzadt, leszűröm róla a zsírt.

A hozzávalókból salátaöntetet keverek. Sót nem kell beletenni, mert a szalonnától elég sós lesz a saláta.
Egy serpenyőben felhevítek egy kevés olajat és enyhén megpirítom benne a kenyerek egyik oldalát. Közben a sütőt előmelegítem 80 °C-ra. Sütőpapírra fektetem a kenyereket, ráteszek egy kevés kecskesajtot és néhány perc alatt felforrósítom, de úgy, hogy még nem folyjon.
Egy tálba teszem a saláta hozzávalóit és összekeverem az öntettel. Tányérok
ra szedem és mellépakolom a forró sajtos kenyeret.
4 személyre /

máj 162012
 

Azt tartja a családom, hogy verhetetlenek a leveseim. Különösen azok a legjobbak, amelyek maradékokból lettek szinte összecsapva, és épp ebből az okból nehezen reprodukálhatók újra.
Nos, ebből senki nem evett rajtam kívül, de én kétszer is ismételtem, annyira finom lett, és persze, maradékot kellett eltüntetni a hűtőből! :) Az alapja a nálam tavasszal sokszor megjelenő spárgaalaplé, amit a friss spárgák végeiből és száraiból főzök. Ez egy elég hosszadalmas munka, mivel meg kell várni, amíg kifő a lé, és elég sok esetben ezt a levet használom fel egy további étel készítéséhez.
De megéri, nagyon is! A titka az, hogy kevés vizet használjunk és azt is fűszerezzük alaposan. Fehérbor ne hiányozzon belőle soha, kevés citromhéjat is tehetünk bele és babérlevél, babérlevél! Continue reading »

jún 142011
 
Garganelli paglia e fieno sáfrányos spárgakrémmel, sült szalonnával 
(Paglia e fieno alla crema di asparagi bianchi)

A spárgához
500 g fehérspárga alsó, tisztított része (200 g, spárgafejek másra használhatók)
1 tk cukor
1 ek fehérborecet
1 tk vaj
½ mk só
A spárgakrémhez
1 ek olívaolaj
1 mk vaj
1 db salotta
1 nagy löttyintés fehérbor
50 g (1 kisebb db) burgonya
50 g (¼ db ropogós alma)
8-10 szál sáfrány
só, bors frissen őrölve
1,5 ek vaj
3 ek tejszín (30%)
Az összeállításhoz
1 maréknyi friss spenótlevél
200 g garganelli, paglla e fieno (vagy egyéb, tömzsi pasta)
kb. 100 g pancetta vagy bacon, kockára kisütve
pecorino, frissen reszelve

1. A spárgát megmosom, a talpából a legalsó részét levágom és meghámozom. 200 g-nyit levágok az alsó részéből, úgy hogy egyenlő hosszú spárgafejek maradjanak (ezeket másra lehet használni). A leeső héjakból és talpakból a szokásos cukros-sós-ecetes vízben jó két és fél deci vízben 15 perc alatt spárgalevet főzök. Ha kész, leszűröm a levet.
2. Egy kisebb lábasban a leszűrt spárgalében felteszem az apróra vágott salottát és a kockázott burgonyát, majd jó 5 perc múlva hozzáadom a felvágott spárgát és a sáfrányt is, a vége előtt pedig beleteszem az almát. Ha majdnem puhára főtt, botmixerrel pürésítem. Sót és borsot tekerek rá (erősebben kell fűszerezni, mivel elég sápadt ízű:) és ízlés szerinti mennyiségű hideg vajjal montírozom. Sűrű püré legyen belőle.
Közben kiolvasztom a szalonnát és a kész tészta tetejére is teszek belőle.
Kifőzöm a tésztát. A spenótot megmosom és a tészta alá forgatom. Tálalásnál lazán összekeverem a spárgakrémmel. Sajtot teszek a tetejére.
2 személyre

dec 272010
 

Ünnepi levezetésként hoztam egy televitamin-turmixot. A cékla, főleg nyers formában csuda egészséges, nemkülönben a fél citrom és a gyömbér is. Céklautálóknak ez most nem túl előnyös, a cékla földes íze elég markánsan előtör, de a rajongóknak ízleni fog!
Joghurttal is lehet próbálkozni, de natúron, smoothie-ként szerintem a legjobb!

smoothe_alma_banan_cekla1

Céklás-almás-banánturmix

1 kisebb nyers cékla
1 közepes alma
1 banán
2 vastag szelet kezeletlen citrom
2 cm gyömbér
1 csipet só
1 marék mazsola
kb. 300 ml ásványvíz

A céklát meghámozom és kisebb kockákra vágom. Az almát negyedelem és felvágom, a banánt szintén.
A citromot két vastag szeletre vágom, körben levágom a héját és kinyomkodom a magját. A mazsolát megmosom.
Az egészet alaposan összeturmixolom.
Víz helyett fele joghurtot is tehetünk bele, de akkor már nem lesz smoothie a neve.

kb. 600 ml lesz belőle

Eredetileg a Facebook-on!

 

dec 142010
 

Egy újdonsült és jólsikerült fogás általában ugyanazt a röpívet írja le a konyhámban. Elsőre megvan az alap, ha pedig belelkesülök – ami elég gyakran előfordul -, részleteiben elkezdem finomítani, sőt, még az adagokat is elfelezem, hogy különböző fűszerekkel, technikákkal folytassam a kísérletezést.

Hú, ez most olyan tudományosan hangzik, pedig erről szó sincsen! Általában ide-oda kapkodok a konyhában, egyik polcról a másik fiókba nyúlok, egy pillanat alatt feltérképezem, a készletből mi lenne épp alkalmas, aztán egy falaton ki is próbálom. Ez amolyan werkfalat. Aztán ha tetszik, egy kanállal betolok a férjem szájába is, aki foci, híradó vagy a laptopja mellől hümmög pár szószilánkot, amit aztán az arckifejezését is tanulmányozva összegzek a saját véleményemmel.
Közben pontosan jegyzetelek és ha mindez kész, megfőzöm a – mondjuk harmadik változatot. Ez az egész nagyjából egy héten belül lezajlik, mert nem bírok magammal, de ekkorra egészen meg vagyok elégedve az eredménnyel.

Így történt ez ezzel az almás céklával is. A sült cékla önmagában nem nagy kunszt, azt amúgy is már mindenki kívülről tudja, hogy a cékla sokkal finomabb sütve, mint főzve. Így azonban, almával felturbózva lágyabb lesz ez a fás íze. (Az alma-cékla páros ötletét Borsó meg a héja adta) De ami igazán a lényeg, az a sütés! Elsőre benyomtam az egészet a 180 fokos sütőbe, egy óra alatt hihetetlen finomra karamellizálódott az egész, na meg egy kis patina is égett rá rendesen :).
Ezután jött az alacsony-sütés gondolata, ettől meg eléggé roppanós maradt, most viszont nem kínait főzünk, szóval ekkor lépett be a harmadik verzió.
Ízesítéssel, fűszerezéssel nem fogok bajlódni, tökéletes lett, ha lehet ilyet mondani, szóval a lényeg a sütési technika, semmi más! Csak erre kell igazán odafigyelnünk!

Kacsához karácsonyi köretként kerül ki konyhámból – de szépen hangzik, nem? :)
Még annyi, hogy fotót a kész ételről nem tudok prezentálni, elég lehangolóan néz ki egy halom sötét folt, az íze viszont tényleg verhetetlen.

Sült cékla almával, olívaolajjal és balzsamecettel
Sült almás cékla balzsamecettel

(Barbabietola rossa e mela al forno)

2 közepes cékla
2 db alma (pl. Pink Lady)
2 ek extraszűz olívaolaj
fél pohár (kb. 60 ml száraz fehérbor)
2 ek sűrű balzsamecet (vagy datolyabalzsam)
só, bors

1.  A céklát nyersen meghámozom, negyedbe vágom, majd vékonyan felszeletelem. Az almát héjastól szintén elnegyedelem, kivágom a magházát és vékonyra felszeletelem. Az egészet beleteszem egy nagy tálba, hozzáadom a fehérbort, az olajat, balzsamecetet (vagy datolyabalzsamot), sózom és borsozom. Kézzel alaposan összekeverem.
2.  A sütőt alsó-felső állásban feltekerem 140 °C-ra. Az almás céklát rétegesen tűzálló edényekbe teszem (egyszemélyes edényekben, vagy desszertes gyűrűben sütőpapírra helyezve ideális) és arányosan rájuk öntöm az alatta lévő folyadékot. Mindegyiket lefedve betolom a sütőbe és addig sütöm, amíg puha nem lesz a cékla. Ez 140 fokon jó két óra, addigra az alma szinte már puhára mállik.
3.  Ha a cékla megpuhult, sőt, szinte már túlsült, leveszem a tetejét, hozzáadok még egy nagyon kevés folyadékot (fehérbort vagy alaplevet és pár csepp olaj-balzsamecet keverékét) és addig pirítom, amíg az almás cékla teljesen krémessé válik, az alatta lévő folyadék pedig bekaramellizálódik. Ez a fontos! Folytonosan figyelni kell, hogy nehogy kiszáradjon, de ne is tocsogjon, pontosan ezt a pontot kell eltalálni.
Ízesíteni nem igen kell, mire ide eljutottunk, lesz benne elég ízbomba.
Nagyjából 3 fő részére köretnek /

okt 132010
 

A külső szemlélőnek csak az tűnhet fel, hogy majd két hete nem írtam semmit, az is egy háromhónapos receptről szólt. Ha valaki hiányolna, igen, az utóbbi időben kicsit sűrű volt az élet. Ilyenkor kénytelen vagyok háttérbe szorítani a blogot, pedig nagyon hiányzik. A Dalla cucina az életem szerves részévé vált és lehet, hogy ezek olyan mondvacsinált, nagy szavaknak hangzanak, pedig higgyétek el nekem, nem azok.

Nagyon lehet ám szeretni egy ilyen kis blogot, sokat nőttem vele, pedig bukdácsoltunk is együtt eleget. Mára igen jó egyetértésben vagyunk egymással, ő sem vár el tőlem semmit, én sem tőle, azt adjuk egymásnak, amink van. (Egyébként épp ma volt egy kis eszmecsere ez ügyben a facebook-on, érdemes elolvasni Napmátka gondolatébresztő bejegyzését is.)
De hogy szavamat ne felejtsem, vannak viharosabb időszakok is, amikor a hobbi (tessék, szegény kis blogot lehobbizálom, na de ilyet!) – bármi fájó is – de háttérbe szorul.
Ezért úgy döntöttem, hogy az elkövetkező időkben – persze szigorúan visszavonásig -, tompított üzemmódban üzemelek, ami azt jelenti, hogy nagyjából nem lesznek maratoni hosszúságú (magyarán fölöslegesen bő lére eresztett:)) bejegyzések, hanem kizárólag a lényegre szorítkozó, kurta, információs receptleírások. Fogalmam sincs, hogy a beszélőkém hogyan fogja ezen kurtításokat túlélni, hisz igen sok mondanivalóm van mindig, legalábbis én mindig is így éreztem. Persze lehet, hogy Ti ezt örömmel fogadjátok és íme, kiderül majd, hogy az összes szócséplésem csupán saját önmegvalósításom rügye, Ti meg majd jót mosolyogtok magatokban, hogy nahát, végre rövidre fogja magát Mamma, miért is nem rögtön így, szóval ez majd mind kiderül.

Na tessék. Mégse bírok egy épkézláb, egyszerű, rövid bevezetőt megírni. Persze lehet majd ellenkezni meg vétózni mindenféle fórumokon, fogalmam sincs, mennyi hatása lesz. No akkor megpróbálom leírni, milyen lesz az a bizonyos, rövid, egyszerű kis poszt. Remélem, maradtok, hisz még annyi, de annyi mondanivalóm van még!! :) És még mennyi kép, recept a meghajtón:)

“Könnyű vacsora, amit valóban húsz perc alatt össze lehet dobni. Lehet hozzá kenyeret szelni, én most – megmaradt – tortilla chipset tettem mellé, így is nagyon jó lett.”

Na? Így rendben lesz? :)) Annyit még hozzátennék, hogy az áfonyát a kényszer adta, szerencsére igen strapabíró gyümölcs, amely még engem is kibír:), a káposztával való párosítása pedig olyan jó lett, hogy bátran bevetem majd őket. Amúgy tényleg nagyon finom lett, kiegyensúlyozott ízek és csupa egészség. Egy pohár fehérborral remek.

Áfonyás-almás-dióolajos párolt káposzta balzsamecettel
Áfonyás-dióolajos párolt káposzta

1 ek olívaolaj
1 közepes fej hagyma
½ fej zsenge fehér káposzta
1 mk-nyi só
feketebors, frissen őrölve
1 db alma
2-3 ek dióolaj (hidegen sajtolt)
150-180 g áfonya
kevés fehér balzsamkrém
sötét balzsamkrém vagy sűrű balzsamecet

Az olajat egy széles lábasban felhevítem és megpárolom benne a vékony szeletekre vágott hagymát.
Közben előkészítem a káposztát. Leszedem a külső héját, négybe vágom, ék alakban kivágom a torzsáját, hosszában még egyszer elvágom és félcenti szélesre csíkokra metélem. Rádobom a hagymára és bő negyedóráig néha kevergetve közepes hőn pirítgatom.
Sóborsozom, az almát is szeletekre vágom, hozzáadom. Meglocsolom a diólajjal, majd az áfonyát is beleteszem. Úgy is jó, ha frissnek hagyjuk az áfonyát, de úgy is, ha kissé hagyjuk szétfőni, ez esetben lilára festi a káposztát. Mindkettő jó és meg van a létjogosultsága.
Ha állagra kész, átforgatom a fehér balzsamkrémmel és kikerekítem.
Tányérra szedem és sűrű balzsamecettel vagy sötét balzsamkrémmel díszítem.
2 tányérral /

máj 032010
 

Egy hete a semmiből, szinte egy óra leforgása alatt lebetegedtem. A szokásos, európakonform vírus, hétfő reggelre alig volt már hangom és úgy éreztem magam, mintha egy cserép kaktuszt kellett volna letuszkolni a torkomon. A hetet mégis végig kellett csinálnom, így köhögve, prüszkölve, vacogva, izzadva, de úgy ahogy végigküzdöttem magam, bár voltak órák, napok, amiket legszívesebben kitöröltem volna a naptárból.
Úgy vártam a péntek estét, mint szerelmes tini az áhított randit, hogy végre pihenéssel és henyéléssel tölthessem a munka ünnepét.
A férjem még mindig a tengerentúlról hívogat, egyszóval a hétvégén is még one-man-show-t alakítottam a konyhában, ennek ellenére pénteken azért még jóól bevásároltam, nehogy üresen tátongjon az amúgy még mindig csordultig tele hűtőszekrény.
Ha már egyedül vagyok és beteg, legalább jókat egyek, nem?

Vettem egy jégcsapretket, amiről köztudott, hogy antibakteriális és vírusölő tulajdonsága révén igen jó meghűlés esetén. (Mondjuk lehet, hogy épp ez sörretek volt, de ezen most ne akadjunk fönn.)
Régen télvíz idején egyik kedvencünk volt a jó sok tejföllel elkevert, reszelt jégcsapretek. Az idősebb bloggerkorosztály:) talán még emlékszik rá, hogy anno a Magyar Nemzetben volt egy heti sorozat Hopp- és Kopp-receptekkel. (Az egyik ládikóm mélyén még mindig őrzöm ezeket az újságkivágásokat.) Nos, az egyik héten ez a tejfölös fehérretek volt az Egyszer-Kopp-menü egyik része. Innen ismertük meg és azóta oszlopos tagja a konyhánknak.
Kicsit sóztam és borsoztam, néha ment bele még egy csokor petrezselyem is, de nem kellett bele semmi más. Rozskenyérrel vagy egy szelet sült hússal fenséges volt! (Eredeti recept legalul, máramennyire recept szükségeltetik hozzá.)
Most ezt a retket még egy kicsit egészségesebbre is turbóztam. A saláta összes résztvevőjét az egészség szolgálatába állítottam, a végén minden réteget Maldon-sóval hintegettem. Finom lett, az egész hatalmas adagot eltüntettem, de az egyszerű, tejfölös retek mégis csak a legjobb!:)

Joghurtos jégcsapretek almával és uborkával
Jégcsapretek almával és joghurttal

½ db jégcsapretek (300 g)
1 db alma (ropogós)
½ db kígyóuborka, vagy egy fürtös
1-2 db salottahagyma
kb. 350 ml zsírosabb joghurt
1 ek extraszűz olívaolaj

1 ek zöldcitromlé
Maldon-só

A jégcsapretket meghámozom. Az almát megmosom, negyedelm és kivágom a csutkáját. Az uborkát hosszában kettévágom és egy kiskanállal kivájom a magját. A retket és az almát julienne-re reszelem, az uborkát és a salottát vékonyra szelem. Az egészet beleteszem egy nagy tálba és elkeverem a joghurttal és az olajjal. Hozzáadok egy kevés zöldcitromlevet és pici sót. (Érdemes borsozni, én a torkom miatt most kihagytam.)
Legalább félórára lefedve állni hagyom. Ahogy kanalazom, Maldon-sót szórok minden réteg tetejére.
3 salátástányérnyi / 

Tejfölös jégcsapretek, az eredeti

1 db jégcsapretek (600 g)
2 pohár (400 ml) magyar! tejföl, 20%-os
só, bors
kevés tört koriandermag
1 csokor petrezselyem

A retket julienne-re reszelem és egy tálba téve besózom. Ekkor levet ereszt, ebből le is önthetünk egy keveset. (Később ki is lehet nyomkodni a sót és átmosni, én nem szoktam.) Hozzáadom a frissen megtört koriandert, tejfölt, petrezselymet és borsozom. Egy órára érdemes lefedve érni hagyni.

ápr 212010
 

Soha ennyi jóvágású, szexis, fesss repülőgépkapitányt nem láttam még, mint mostanság az aktuális helyzet elemzése kapcsán. Csak úgy ömlenek a képernyőről, valami olyan magabiztosságot és biztonságot árasztva, hogy bármikor felrepülnék velük a felhők túlsó oldalára is.

Hogy hogy jön ez ide? A férjem, távol otthonától felhívott ma este 11-kor – épp eme saláta kellős közepén voltam -. és mint már sokszor az utóbbi napokban, elmélyedtünk a hamuhelyzet elemzésén. Két nap múlva hazaérkezik, de hétvégén, ha a hamu is úgy akarja, útra kel a tengerentúlra, és ettől én nem vagyok túlságosan boldog. Akkor nyugszom csak meg, ha San Franciscobol végre bejelentkezik, hogy hello, drágám, itt vagyok:)). De addig végig követni fogom az élő repülőgépradart, és figyelem, hogy moccan-e a piciny repcsi minden percben egyetlenegy milimétert is.

Ez teljesen hülyeség, tudom. Mi már annyi repülős dolgon mentünk át, hogy igazán vehetnénk a dolgot egy kicsit lazábban is.
Volt már, hogy majdnem jégen csúszva újrastartolt a gépünk és majd ezer kilométerrel később landoltunk egy másik befogadó reptéren.
Olyan is volt, hogy nem láttuk a Himaláját és vakrepülésben indultunk lefelé. Az egész gép síri csöndben volt fél órán keresztül, mire végre elértük Kathmandu repülőterének felhő alatti térségét. Az élmény azonban örökké megmarad. Vakító napsütésben láthattuk a Mount Everest csúcsát! Nem tudnám azonban visszaadni azt a sóhajt, ami akkor végigszaladt a piciny gépen, amikor megpillantottuk a kétsávos kifutópályát.

De mesélhetnék arról is, hogyan repültünk Havannából Trinidadba. Három, igazán jóvágású, napbarnított negyvenes, napsütés, fehér ing, kék karimás sapka, Ray-Ban-szemüveg, pilótatáska (a mai napig nem tudom, minek), és be a 12-fős propelleres kis masinába. Trinidad gyönyörű, sok cukormázépület, meg miegymás, cukornád, rum, szivar és piac, na és akkor vissza Havannába. Azzal a kis repülővel, amiről azt mondta valaki, hogy még egészen fiatal, alig van csak harmincéves, bár a szovjet anyagellátás egy kissé akadozik. Azt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mit értsen ez alatt.

Voltak kalandos hazatéréseink is. Nápolyban például szép nyugodtan elmentünk reggelizni és már csak a szállodában vettük észre, hogy épp lekéstük a repülőt. Végül is csak néhány kellemes órát töltöttünk a nápolyi reptéren, aztán irány haza, autókölcsönző, autópályák hosszú kilométerei, mire végre hazaértünk. Az egész hazaút háromszor annyiba került, mint maga Nápoly, beleértve Caprit is.

Voltunk légörvényben, amíkor a gép akár száz métert is süllyedhet egyszerre, hát nem egy kellemes élmény, az biztos. Egy csésze forró kávét kiöntöttem már így a fehér nadrágomra, azóta sohasem veszek fel repülőútra fehér holmit:) Soha nem féltem a repüléstől, de a himalájai utunk után egy kicsit jobban kapaszkodtam a férjem kezébe.

Az egyik legmegrázóbb repülős élményem azonban a földön ért, egy adott, itt meg nem nevezendő ország repülőterén. Nem részletezném, a lényeg az, hogy valószínűleg szemtanuja voltam (voltam??), hogy a gépre illegális dolgokat akartak felvinni. Mondom, a történet igggen hosszú, elég az hozzá, hogy az utunkat – már a beszálló kapunál – megszakítottuk, mivel ott helyben, felszállás előtt tíz perccel közöltem a férjemmel, hogy én ERRE a gépre bizony nem szállok fel. Nem is szálltam.
Nem volt olcsó ez a hazajutásunk sem, de a történet az egész életünket megváltoztatta.

Nem sokkal utána mesélte valaki, hogy a repüléstől való félelmet nem lehet elvenni igazán, legyen az a pókoktól való félelem, sötétség vagy a tenger mélysége. Ha valami valóban kockázatos, akkor jár a félelem. Márpedig a repülés – az.
Fogalmam sincs, hogy mitől, hogyan, valami megkattant bennem és ettől kezdve már soha nem féltem a repüléstől.

Akkor térjünk vissza újra a salátánkra. Szerintem én már mindig erre a cikóriasalátára fogok gondolni diómártással, ha a férjem éppen repül. Nem tudom, ez már csak pusztán asszociáció lesz.
Persze, ha már nélkülem kel útra az Óceán túlfelére, akkor hoznia is kell valamit! Kértem jó néhány Mario Batali szakácskönyvet, meg persze két, pontosan meghatározott típusú Levis farmert, amiket mindig a Levis Store-ban szereztünk be, potom harminc dollárért (tessék csak irígykedni, hú, ezeknek már előre örülök:), meg persze az eredeti vaníliakivonatnak, meg végre egy komplett cup-os mérőkészletnek, tudja is a fene, hogy miért nem akartam én eddig ilyet ….. na jó, nem is sorolom tovább, mi mindent szeretnék még.

Szóval a recept, az a repülős.
Cikória, (Terebess) ez maga a megtestesült egészség, de tényleg! Felfedezése a véletlen műve volt, Belgiumban egy kertész arra lett figyelmes, hogy a pincéjében a cikóriagyökér új, friss hajtást eresztett. Addig kísérletezett vele, míg végül az 1800-as évek második felében hivatalosan is bemutatták.
Tele van vitaminnal, folsavat, káliumot, kálciumot és magnéziumot is tartalmaz, bétakarotintartalma pedig alig marad el a sárgarépáétól. Étvágygerjesztő hatású, serkenti az emésztést és az anyagcserét is. Intibintartalma miatt, ami a kesernyés ízéért felelős, akár gyomorkeserűként is használható. Nehéz, zsíros étkezések után elég, ha elrágcsálunk néhány levél cikóriát és nem kell már a Bilagit.

Az enyhén kesernyés íze olyan, akár a radicchio-é, és éppen ez benne a jó. Ha valaki nem szereti, vágja ki a torzsát, ez tartalmazza ugyanis a legtöbb kesernyés illóolajat. Bár szerintem kellő ellensúlyozással igazán élvezhetővé válik. Mondjuk számomra natúron is az, tényleg nagyon finom!

Felbontottam hozzá egy üveg rozét, egy általam nem túl kedvelt Sangiovese-t, de lám, a két íz teljesen egymásra talált. Az Il Poggione egyetlen rozéja tartalmaz némi kis kesernyés felhangot (vagy csak nekem tűnt úgy??:), így remekül illett a kesernyés cikóriához.
És hogy miért a sárgabarackmag? Egyszerű! Nem volt otthon dió! Így utólag a barackmag eszméletlen jól mutatott, a férjem épp akkor telefonált, mikor pirítottam a magokat, a többit meg egyszerűen elmajszoltam a snájdig repülőkapitányok bámulása közben :)

Zsiráfos kép forrása: Airplane-Window-Pictures

Almás cikóriasaláta dióolajjal és pirított sárgabarackmaggal

Almás cikóriasaláta pirított sárgabarackmaggal

3 db (kb. 360 g) fehér cikória
2 db alma
1 db salottahagyma
2 marék (60 g) sárgabarackmag
A dressinghez
4 ek dióolaj, hidegen sajtolt
2 ek extraszűz olívaolaj (gyümölcsösebb fajta)
3 ek szőlőbalzsam (kb. 5% savtartalmú)
1 cm-nyi gyömbér reszelve
2 tk méz (most levendulaméz)
só, feketebors

1.  A cikóriát megmosom, papírtörlővel leszárítom, lefejtem a külső héját és kivágom a torzsát. Néhány lehántott levelet félreteszek a tálaláshoz. Kettébe vágom és lehetőleg hajszálvékony szeletekre szelem. Az almát megmosom, nyolcadokba, majd vékony szeletekre vágom. A salottahagymát szintén hajszálvékonyra szelem.
2.  Az egészet egy nagy tálba teszem. Közben kikeverem a dressinget, kóstolgatom, hogy elég édes-sós-savanyú-e. Úgy jó, ha markáns az íze. A dressinget összekeverem a salátával és fél órára állni hagyom.
3. Közben egy kisebb serpenyőben szárazon, közepes hőfokon (5/9) megpirítom a sárgabarackmagokat. Többször rázogatom, hogy ne égjen le, jó 10 perc alatt készen is van.
4.  Tányérra teszem a leveleket, csöpögtetek rá egy kevés mártást. Melléteszem a jól átforgatott salátát és megszórom a még meleg, pirított sárgabarackmaggal. Borsot tekerek a tetejére és meglocsolom egy pici olívaolajjal.
2 személyre /  

Sze 302009
 

Az önkényes mozaikként összerakott szüreti menüben most a desszert következne, de visszafordulok az elejére. Jöjjön hát néhány ínycsiklandozó falatka, az előétel, a sort pedig valóban az édesség zárja majd.

A chutney elnevezés eléggé elrugaszkodott dolog, de angolszász környezetben is olvastam már, és valóban, a gondolattársítás bizony kézenfekvő.

Ősszel az észak-olasz Piemonte tartományban, a Langhe lejtőin szüretelt szőlő mustjából készül egy hosszú időre szóló finomság. Piemonte két óriási vörösbort is ad Itáliának: a Barbaresco és a Barolo is a nebbiolo szőlőből készül, gyakran ennek a mustjával is készülhet ez a … no akkor miről is van szó?

A cognà-t – ahogy piemonti szójárásban hívják – szüret idején felére beforralt mustból (a szőlő az adott hely szerint lehet nebbiolo, barbera és dolcetto is) és különböző őszi, helyben termő gyümölcsökből főzik, a végén pedig a helyben termett, szintén elsőrangú piemonti törökmogyorót és diót kevernek bele, ezeket meg is pirítják. A többórás főzés után egy sűrű, fűszeres lekvárt kapunk, ami csupán annyira édes, amennyit a must és a gyümölcsök átadtak magukból. A gyümölcsök közül helyi alma, körte, birsalma és füge kerül bele, mindaz, ami az Alpokkal elzárt kis tartományban régebben is helyben megtermett őszre. Az így befőzött lekvár évekig eláll, de biztos kihúzza a következő őszig. Nyaranta hideg vízzel feloldva gyerekeknek még szomjoltó ital is válik belőle.

Mivel nem túl édes, a cognàt leginkább polentára, vagy sajtokra teszik előételként, de a híres bollito misto-ban főtt húsok kísérője is. Gyerekek pirítóssal is szívesen eszik, ekkor célszerű cukrot is beletenni.

Az biztos, hogy egy különleges, de mégis egyszerűen elkészíthető fűszeres lekvárt kapunk. Nagyon finom, érdemes miatta órákat a fazék mellett állni és keverni rajta egyet.
Azt pedig, hogy lehet-e chutney-nak nevezni, mindenki döntse el maga.

Biztos nem lesz teljesen autentikus, ha nem helyi hozzávalókkal készül, de így is érdemes hozzálátni. Azonban mindenképp használjunk borszőlőt (Rossamela szüreti posztjában például kékfrankost vett).

Cognà - piemontei őszi lekvár
Cognà – a piemonti chutney
(Cognà – Mostarda dolce d’uva)

1 l kékmust borszőlőből (kb. 2 kg kékszőlő)
kb 1,2 kg gyümölcs:
…..3-4 alma
…..2-3 körte vagy birsalma, vegyesen is
…..4 füge
csipet só
1 rúd fahéj
1 citrom levágott héja
5 szem szegfűszeg
2 maréknyi dió, negyedelve
2 maréknyi mogyoró, durvára őrölve

1. Egy jókora lábasban fedetlenül, közepes hőmérsékleten jó két óra alatt felére befőzöm a mustot.
2. Közben a gyümölcsöket meghámozom, negyedelem és kisebb darabokra vágom. A musthoz keverem a citrom héjával és a fűszerekkel együtt és gyakran kavargatva úgy másfél óra alatt összefőzöm. A végén kiveszem a fűszereket és belekeverem a közben szárazon megpirított diót és mogyorót is. A végén egy sűrűn folyó lekvárt kapunk.
3. Kifőzött kisebb üvegekbe töltöm, lezárom és öt percre fejre állítom. Esetleg száraz dunsztban is ki lehet hűteni.
3 db kis üveg, szűk 1 liternyi lesz belőle

máj 072009
 

A spárgakrémes spagetti ötletét Mennyei Mignon-nál találtam, de nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan meg is valósítom. A pürésített változat ugyan nem túl izgalmas, de nekem most pont erre volt szükségem. No persze nem egy unalmas tésztára, hanem arra, hogy igen könnyed szószt tegyek a pastánkra. 

A megnyújtott hosszú hétvégét kihasználtuk egy Parma és Genova közötti, futó kis gasztrotúrára. A trattoriák, borozók és focacceriák sűrű látogatása sehol nem maradt nyom nélkül, ezért hazatérve úgy döntöttem, most aztán ránkfér egy pár napos kis karcsúsodás! Csupa lájtos, könnyű étel, saláta lesz a vacsora, semmi olaj és vaj, zsíros szalonna, testes vörösbor! Még könnyű rozé sem:). Hát nem könnyű megállni, az biztos! De azok a hatalmas sonkahegyek, a finoman csúszó vörösek, a kézzel gyúrt raviolik, a mozsárban tört élénkzöld pesto és az olajos genovai focaccia kárpótolnak ezért a kis áldozatért. 

Ha már szép fehér a mártás, akkor legyen hozzá kétszínű a tészta, paglia e fieno. Széna és szalma (így magyarosabb), ez esetben kész garganellit vettem, mivel ez volt otthon. Menetközben alakítottam a mártást, a spárgához egy pici burgonyát és almát is tettem, pár szál sáfránnyal pedig izgalmasabbá tettem az ízét. A végén nagyon kevég vajat kevertem bele, de a férjem adagjába – aki nem volt hajlandó lemondani a viszonylagos kulináris örömökről – belecsaptam egy nagy kanállal. (Az enyhén vajas mártásnál is csupán 4 grammnyi zsírt veszünk magunkhoz.)  Na, úgy már tényleg finom lett, pláne, hogy még sajtot is kapott rá:). Bár így is szörnyen odavolt, a legenyhébb kifejezés, ami elhagyta a száját, az a kórházi koszt volt…. Én mondom, nem szabad a férfiakat túlságosan elkényeztetni, lám, mi lesz belőle, csak hálátlanság és zsörtölődés, ha vigyázni próbálunk az egészségükre. 

Bár azt én sem mondhatom, hogy megőrülök, ha nem ehetek minden nap almás-spárgapürés sáfrányos tésztát, de nekem kimondottan ízlett. Főleg az tetszett, ahogy reggel rámmosolygott a mérleg. 

A recept után leírtam a fejben megfőzött, nem diétás verziót is, szerintem úgy kimondottan finom és biztos, hogy kipróbálom.
Garganelli paglia e fieno sáfrányos spárgakrémmel
Garganelli paglia e fieno sáfrányos spárgakrémmel, light-osan
(Paglia e fieno alla crema di asparagi bianchi)

A spárgához
500 g fehérspárga alsó, tisztított része (200 g, spárgafejek másra használhatók)
1 tk cukor
1 ek fehérborecet
½ mk só
A spárgakrémhez
50 g (1 kisebb db) burgonya
50 g (¼ db ropogós alma)
1 db salotta
8-10 szál sáfrány
só, bors frissen őrölve
1-1,5 ek vaj (diétásan kevesebb)
Az összeállításhoz
1 maréknyi friss spenótlevél
200 g garganelli, paglla e fieno (vagy egyéb, tömzsi pasta)

A spárgát megmosom, a talpából a legalsó részét levágom és meghámozom. 200 g-nyit levágok az alsó részéből, úgy hogy egyenlő hosszú spárgafejek maradjanak (ezeket másra lehet használni). A leeső héjakból és talpakból a szokásos cukros-sós-ecetes vízben jó két és fél deci vízben 15 perc alatt spárgalevet főzök. Ha kész, leszűröm a levet.
Egy kisebb lábasban a leszűrt spárgalében felteszem az apróra vágott salottát és a kockázott burgonyát, majd jó 5 perc múlva hozzáadom a felvágott spárgát és a sáfrányt is, a vége előtt pedig beleteszem az almát. Ha majdnem puhára főtt, botmixerrel pürésítem. Sót és borsot tekerek rá (erősebben kell fűszerezni, mivel elég sápadt ízű:) és ízlés szerinti mennyiségű hideg vajjal montírozom. Sűrű püré legyen belőle.
Közben kifőzöm a tésztát. A spenótot megmosom és a tészta alá forgatom. Tálalásnál lazán összekeverem a spárgakrémmel. Sajt nem került rá.
2 személyre  vaj nélkül / 426 kcal /   1,8 g zsír / LF30 3,80% 
          kb. 1,5 ek vajjal / 542 kcal / 14,2 g zsír / LF30 23,5% 

Garganelli paglia e fieno sáfrányos spárgakrémmel, sült szalonnával
(Paglia e fieno alla crema di asparagi bianchi)

A spárgához
500 g fehérspárga alsó, tisztított része (200 g, spárgafejek másra használhatók)
1 tk cukor
1 ek fehérborecet
1 tk vaj
½ mk só
A spárgakrémhez
1 ek olívaolaj
1 mk vaj
1 db salotta
1 nagy löttyintés fehérbor
50 g (1 kisebb db) burgonya
50 g (¼ db ropogós alma)
8-10 szál sáfrány
só, bors frissen őrölve
1,5 ek vaj
3 ek tejszín (30%)
Az összeállításhoz
1 maréknyi friss spenótlevél
200 g garganelli, paglla e fieno (vagy egyéb, tömzsi pasta)
kb. 100 g pancetta vagy bacon, kockára kisütve
pecorino, frissen reszelve

Eljárás ugyanaz, mint fent. A krémhez először vajon és olajon megfuttatom a hagymát, meglöttyintem a borral, kicsit beforralom, majd ráteszem a zöldségeket és a spárga levét. A lé egy részét tejszínnel pótolom. A végén hideg vajat teszek bele.
Közben kiolvasztom a szalonnát és a kész tészta tetejére is teszek belőle. Nagyon jó (lenne:) hozzá egy kevés pecorino.
2 személyre / 892 kcal / 46,6 g zsír / LF30 47%

Már 192009
 

Mindig rácsodálkozom, milyen fantasztikus dolgok sülhetnek ki egy egyszerű, hagyományos receptúrából is! Ezt pedig most szó szerint is vehetjük!:)

Több, mint egy éve tologattam magam előtt ezt a receptet, míg tavaly ősszel végül elkészült. Bárcsak ne vártam volna vele ennyi ideig, hisz azóta is többször sütöttem már. Egy olyan ír klasszikusról van szó (innen terjedt el az angol, az amerikai és az ausztrál konyhákban is), amit ezer- (mit ezer! millió)féle módon lehet variálni. (A deluxe magazin is ír arról, milyen édességet együnk egy ír pub-ban.) A Retro Food Recipes oldalán még számtalan, egyszerű klasszikust találunk, érdemes bogarászni benne!
Egyébként egy hasonló puding nemcsak az itáliai konyhában található meg (olyat is sütök majd), de a világ számos országában sütik a cukros tejbe áztatott, másnapos kenyereket, amiknek a fűszerek és a hozzávalók adják meg a nemzeti jellegét. (Hát nem érdekes, milyen kicsi a [gasztro]világ?)

Az alap valami elképesztően egyszerű: veszünk egy másnapos toastkenyeret (íme egy újabb ékes példa a múltbéli brit háziasszonyok takarékosságára), alaposan megkenjük jóféle vajjal és felszeleteljük. Innen ered a neve is, hogy ugye vajaskenyér-puding. A szeleteket egy tűzálló tálba fektetjük és rálocsolunk egy tojásos-tejes-cukros keveréket. Hagyjuk egy kicsit állni, hogy megszívja magát és a kenyér átvegye az ízeket – ez akár néhány óra is lehet. Ennyi. Mehet a sütőbe, mikor átsült, már tálalhatjuk is. 

Ez az alapverzió aztán számtalan séfet is megihletett (akik valahogy mindig a saját verziójukként adják ezt tovább:):), hisz iszonyú jól fel lehet turbózni, gyümölccsel, tejszínnel, alkohollal, sőt, különböző szószokkal is fel lehet dobni. Adhatunk hozzá előzetesen alkoholba, vagy egyéb folyadékba áztatott aszalt gyümölcsöt is, akkor kevesebb cukor kell bele. Ízesíthetjük mézzel, barna cukorsziruppal is, vagy juharsziruppal, lekvárral is, a tetejére pedig csorgathatunk egyszerű, sűrű vaníliamártást, vagy karamellszószt is.
Gordon Ramsay pl. csokisan, baracklekvárral süti, Nigella nagymamájának gyömbéres receptjét adja közzé, J.O. banánnal és Bailey’s-szel nyomja, Rick Stein pedig narancslekvárral és fahéjjal ízesíti.

Ha a tojásfehérjét külön felverjük, már a nálunk is ismert felfújtat kapjuk, de így valóban a legegyszerűbb. Játszhatunk a kenyérrel, hisz a brit toast igazán unalmasnak mondható, vehetünk hozzá kalácsot, zsemlét, nota bene még félbarna kenyeret is, tej helyett vehetünk tejszínt, a felhasznált gyümölcsök tárházának pedig valóban csak a fantázia szab határt!  

Én most csavartam rajta egy kicsit. A puszta kenyér, még ha szikkadt is, szivacsszerűen megszívja magát, ezért a ciabatta-szeletkéket grill alatt enyhén megpirítottam, hogy egy vékony, perzselt réteget képezzek rajta. Annyit mondhatok, hogy csak a javára vált! Nem szabad nagyon, csak épphogy. Ahogy sülés közben szívja be a mártást, még éppen ropogós marad, de nem lesz szottyos. A kenyerek tetejét jó vastagon megkentem sós vajjal, ez is adott egyfajta pikantériát a dolognak.

Ropogós almát (Pink Lady, vagy Golden, de semmiképpen se tegyünk rá kásás almát!) tettem a kenyerek tetejére, megszórtam puha, nagyszemű mazsolával és leöntöttem a tejes-tojásos keverékkel. Itt vigyázzunk, hogy a mazsolaszemek ne legyenek felül, különben még lefedve is megégnek, ahogy a képen látszik. (Direkt meghagytam, hogy mások is okuljanak a hibámból:).
Hozzá egy whiskymártást készítettem, azt került a tetejére. Húsvétkor akár tojáslikőr-szósszal is el lehet készíteni, szerintem fantasztikus lenne, be is tervezem magamnak!

Mások így:
Bread and butter pudding (KM konyhája)
Kalácspuding (Ízbolygó)
Kenyérpuding banánnal és Bailey’s-szel (Chilii&Csoki)
Almás kenyérpuding (Stíluskereső)
Anglo-indiai kenyérpuding (Jé India)
Szilvás zsemlepuding (Égigérő paszuly)
Kalácspuding almával (Mirelle)
Kenyérpuding narancslekvárral és whiskykrémmel (Hotdog-magazin)

Kenyérpuding vaj nélkül (Fakanál)
Mazsolás-áfonyás kenyérpuding vaj nélkül (Ízbolygó)
Régimódi fűszeres kenyérpuding vaj nélkül (Babafalva)
Máglyarakás almával vaj nélkül (Kísérleti konyha)
Csokis kenyérpuding (5perc)
Vajaskenyérpuding almával és whiskymártással
Vajaskenyérpuding almával és whiskymártással
(Bread and butter pudding with whiskysauce)

80 g aranymazsola
3 ek rum (Havana Club, 3 años), vagy Calvados
12 szelet rusztikus, másnapos ciabatta, enyhén pirítva
50 g vaj (jóminőségű, esetleg enyhén sós)
A tejes-tojásos keverékhez
250 ml tej (2,8%)
½ db vaníliarúd
250 ml tejszín (30%)
4 db tojás (M, közepes méretű)
1-2 db tojássárgája
150 g cukor (lehetőleg barna nádcukor)
1 db narancs reszelt héja
Az összeállításhoz
vaj a forma kikenéséhez
2 db alma (pl. Pink Lady, Golden)
kevés barnacukor
A whiskeyvel ízesített vajhoz
50 g
vaj
100 g porcukor
50 ml tejszín (30%)
2-5 ek forró víz, ízlés szerint
3 ek whisky (lehetőleg ír whiskey)

Először beáztatom a rumba a mazsolát, hogy kellően megpuhuljon. A tejet egy lábasban megmelegítem és beleteszek egy félbevágott, felhasított vaníliarudat. Kicsit hagyom ázni benne, majd villával felverem a tojásokat és a tejbe öntöm (a sárgáját elhagyhatjuk, de nem érdemes). Ha kellően vaníliás lett a tej, átszűröm, belekeverem a cukrot és a narancs héját is.

A kenyeret enyhén megpirítom, bőven megkenem vajjal és felszeletelem. Az almát meghámozom és vékonyra felszelem. A formát alaposan kivajazom és belefektetek egy réteg kenyeret, majd almát és megszórom a rumos/calvados-os mazsolával. Ráöntöm a keverék felét és újra megismétlem a rétegzést. Arra ügyeljünk, hogy a tetejére ne kerüljön mazsola, különben megég.

Most állni hagyom egy kicsit, a sütőt pedig 180 °C-ra előmelegítem. Lefedve betolom a sütőbe, és egy tepsibe állítva, az edényt félig ellepve vízfürdőben jó félórát sütöm. A végén leveszem a fóliát és addig sütöm, amíg aranylóbarna nem lesz.

Közben összekeverem a whiskymártást és a langyos pudinggal tálalom.
A porcukrot kézi robotgéppel habosra keverem a kézmeleg vajjal és beledolgozom a tejszínt és a whiskyt. Ha folyékony mártást szeretnénk, ízlésünk szerint adjunk még hozzá forró vizet vagy tejszínt. Ha marad a mártásból, azt mindig melegítsük fel, úgy tálaljuk.
4 személyre /
Vajaskenyérpuding almával és whiskymártással

jan 052009
 

A halról nem akartunk lemondani az ünnepek alatt, de bajlódni sem akartam vele sokat. Gondolom, ezt minden háziasszony megérti, amúgy meg soha nem bíbelődtem még halbontással, pikkelyezéssel, filézéssel és egyebekkel, ezért e téren nem feltétlenül Karácsonykor szerettem volna debütálni.
Így maradt az abszolút konyhakész halszelet, mégpedig friss fogas formájában, amit a férjem kora reggel hozott a halastól. (De lehet, hogy süllő volt, ezt szétbontott állapotában már nem lehetett megállapítani.) Olyan étvágygerjesztőek voltak még frissen is, hogy azonmód elhatároztam, nyersen is megpróbálkozom velük valamilyen formában, de előtte majd tanulmányozom a szakirodalmat is, mit lehet velük kezdeni.

Ránézésre ugyan egyszerű vacsora, de mint tudjuk, a gusto a részletekben rejlik. A hagyományos majonézes burgonyasalátán annyit könnyítettem, hogy a kevesebb tojásból készült majonézt joghurttal – és az ünnepi vonal miatt – még egy pici kis pezsgővel is lazítottam. (Ami annyira jó lett, hogy a szilveszteri aioliba is került pezsgő, szerintem ez a szokás már így is marad :) Amúgy nem kedvelem az ilyesmit, ha már majonéz, akkor adjuk meg a módját, de most tényleg jól esett, és az alma és a citromos olívaolaj visszalendítette a saláta egyensúlyát is.
A hal mellé remekül passzolt a citromos gremolata, amibe most kevés pirított kenyérmorzsát is kevertem, és ahogy a hal mártásába, ebbe is került egy kortynyi vermut.

A desszert ezen a napon mákos guba lett, de egyáltalán nem hagyományos módon. Kép nem készült róla, mert fotózáshoz félretettem egy kisebb adagot, aminek az éj leple alatt lába kélt. Sebaj, mert közkívánatra ebből is lesz hamarosan ismétlés, és akkor lesz fotó is :)

Emlékezetes vacsora lett belőle.
Roston sült fogas burgonyasalátával és gremolataval
Roston sült fogas könnyű burgonyasalátával és gremolátával

A könnyű burgonyasalátához
1 kg burgonya (apróbb szemű, salátának való)
1 db alma (feszes, ropogós)
2 db salotta
1 db tojássárgája
1 tk mustár (Old English, esetleg Dijoni natúr)
1 mk cukor
1 gerezd fokhagyma
½ mk só
bors, őrölve
50 ml növényi olaj
50 ml citromos olívaolaj
4-5 ek joghurt (1,5%-os, jó minőségű)
crème fraîche (ízlés  szerint)
kortynyi pezsgő

A burgonyát héjában megfőzöm és hideg vízzel leöblítve hagyom kihűlni. Ha már meg lehet fogni, meghámozom és a szemeket elfelezve egész vékonyra szelem. Az almát nyolcadolom és szintén egész vékonyra vágom, a salottával együtt.
A hozzávalókból egy nagyobb tálban majonézt keverek. Anyi joghurttal (esetleg crème fraîche-sel) és pezsgővel szabályozom,  hogy mártássűrű legyen. Jót tesz neki, ha tálalás előtt hidegre téve áll egy-két órát.
A saláta 4-6 adagnyi lesz, de nem érdemes keveset készíteni belőle.

A gremolata-hoz
1 csokor petrezselyem
1 db citrom reszelt héja
2 gerezd fokhagyma (esetleg 1)
1 ek kenyérmorzsa

bors, őrölve
1-2 ek citromos olívaolaj (kóstolás szerint)
pár csepp Noilly Prat (vermouth)

A petrezselymet apróra vágom, hozzáadom a citrom reszelt héját, a zúzott fokhagymát, a (lehetőleg pirított) kenyérmorzsát, sózom és borsot tekerek rá, majd állagától függően kevés olajjal és pár cseppnyi vermuttal elkeverem. Intenzív, markáns íze legyen, úgy lesz jó.

A sült fogashoz
4 szelet fogas, filézve
kevés só, liszt
4 ek olívaolaj
3-5 ek Noilly Prat (vagy egyéb vermut, száraz sherry)
húsleves
1,5 ek vaj

A filézett, előkészített hallal már semmi dolog nincs, ezt csak leöblítem és szárazra törlöm. A szeleteket sózom és alaposan meghintem liszttel, majd leporolom róla a fölösleget.
Bordázott vagy simaaljú serpenyőben kevés olajat hevítek és néhány perc alatt megsütöm benne a szeleteket. Letakarva félreteszem.
A serpenyőbe teszek még olajat, majd kevés sherryvel vagy vermouthtal és húslevessel pár perc alatt összeforralom.  Sóval és borssal egyengetek az ízén, és alákeverem a hűtőhideg vajat. Az eredmény egy kerekízű, közepesen folyó mártás legyen.
4 személyre /