dec 112008
 

Puszedli, ez számunkra az adventi és karácsonyi hangulat legjellegzetesebb süteménye. Benne van minden íz, ha pedig kinyitom a bádogdobozt, amiben lapulnak a puhulni vágyó fűszeres kekszek, akkor még a karácsony illata is megcsapja orrunkat.

Csalóka a neve, mert egyáltalán nincs benne méz, a fűszerek együttes játéka adja ezt a mézközeli ízt. Nem használok készen vásárolt mézessütemény-keveréket, mivel házilag is könnyen össze lehet állítani. Aki kedveli az indiai konyhát és megfelelő fűszerkészlettel rendelkezik, az határozottan előnyt élvez! Legfőbb szempont a saját ízlésünk legyen! (Egyébként meg kiváló gasztroajándék is lehet belőle.)

Fűszeres mézes puszedli
Ez a mézeskalács, vagyis puszedli egészen más jellegű, mint a készen vásárolt, tüneményesen finom, omlós nürnbergi, lisztnélküli puszedlik, amik a hangzatos Elisenlebkuchen névre hallgatnak, feltalálójuk Elisabeth nevű lánya után kapta a nevét. A nürnbergi mézeskalács, a Nürnberger Lebkuchen a múlt század óta eredettvédett, és csak megfelelő kritériumok teljesítése után nevezhetők ennek: pl. legfeljebb 10% lisztet vagy keményítőt tartalmazhatnak, de természetesen egyáltalán nem szükséges bele. A nürnbergi puszedli tehát legfőképp csonthéjasból és aszalt gyümölcsökből áll. Continue reading »

dec 182007
 

Ha megkérdeznének, nehéz-e panettonét sütni, azt kellene válaszolnom: igen is, meg nem is. Először persze az igent hangsúlyoznám, hiszen olyan egyszerű kalácsot sütni (sőt, még dagasztás nélkül is bátran neki lehet ugrani), a halk nem csak ezután következne.

Panettonet majd' kétezer éve sütnek Itáliában, mely eredetileg északról, Milánóból származik, de ebben a formájában legalább 500 éve ismert. A karácsonyi asztalok elengedhetetlen kelléke, mely egy magas, kupolaformájú, bőséges mennyiségű mazsolával és szárított citrusgyümölcsökkel készült, levegős kelttészta.  

Ahogy az már lenni szokott, eredetére számtalan história létezik. Az első feljegyzések szerint a lombárdoknál Szenteste a családfő egy keresztben bemetszett kenyeret tartott a tűz fölé, amiből letörve minden családtag fogyasztott egy darabot. A maradékot félretették a következő Karácsonyig, így a kenyér a család szimbólumává vált.
Az idők során a panettonét az értékesebb, fehér búzalisztből sütötték (pan del ton, a luxuskenyér), neve akár innen is eredhet.

De a legegyszerűbb történet talán az, miszerint a panettone az egykori, a XV. században élt Ludovico Sforza udvarában egy véletlennek köszönheti születését. Miután egy fontos esemény előtt szénné égett a tervezett sütemény, az egyik, Antonio nevű pékinas hirtelen ötlettől vezérelve készített egy aszalt gyümölcsökből és vajból sült kelttésztát. Végül a herceg a pékinas keresztneve után nevezte el a süteményt, így lett az pan del Toni, panettone.
Egy másik legenda szerint azonban Antonio egy szép leánynak udvarolt, akinek szerelme hevében egy mazsolás kalácsot kreált. 

A sort még lehetne folytatni, de térjünk vissza a sütéshez.
A panettone eredetileg és hagyományosan nem élesztővel, hanem kovásszal készült, mégpedig búzalisztből. Emiatt nehéz a hagyományos sütése, mivel a kovászt napokig, gondosan, megfelelő felügyelet és körülmények mellett készíti a pékmester. Ha elkészült a kovász, a sütésre is nagy gondot fordítanak: a tetejét keresztben bemetszik, még ma is ez a panettone egyik jellegzetessége. Speciális kemencékben, két részletben sütik, először magasabb, majd alacsonyabb hőmérsékleten, közte néha több órás pihenő is jár a tésztának. Végül ettől az összetett és bonyolult folyamattól lesz az íze egyedülálló, a sütemény pedig hosszabb ideig eltartható.

Panettone

Napjainkban szinte képtelenség efféle gondosságal panettonét sütni. Még Olaszországban sem sütik mindenhol kovásszal, az exportált panettonék 95%-a pedig élesztővel készül. Házilag a kovásszal való sütés ugyan megoldható lenne (búzalisztből és vízből saját kovász tenyésztése néhány nap alatt), de a sütéstechnika hiányossága már komoly akadályt jelent.
  
Ezért mondanám azt, hogy nehéz hagyományos panettonét sütni, de mára az egyszerűbbet igen is könnyű! És napjainkban már szinte csak ebben a formában terjedt el. 

A mai modern panettone nem más, mint egy sok tojássárgájával, nagyon sok vajjal és kandírozott gyümölcsökkel sütött kalács. A tojássárgájától nem egy kalácslazaságú, hanem kötöttebb szerkezetű süteményt kapunk. A formája magas kupola, amit magunk is könnyen előállíthatunk otthon. (Lásd a receptnél.) Én egy erre a célra vásárolt mázas virágcserépben sütöm, mert egyrészt régen is agyagedényben sütötték, másrészt szeretem az agyagot, a római tálat, mert úgy gondolom, hogy meleg kisugárzása átmenekszik a benne sült süteményre is. Előnye még, hogy nem ég le, szóval máshogy viselkedik, mint a klasszikus fém sütőformák. (A formája ugyan hagy némi kivánnivalót maga után, de szeletelve ez már nem látszik és valamennyire megközelíti a panettone-formát!) Ma már mindenféle aszalt gyümölcsöt is bele lehet tenni: fontos, hogy a fele mazsola legyen, de mindenképp kerüljenek bele citrusok is, de jó a füge (ez kimondottan déli szimbólum), aszalt barack, aszalt szilva, vagy egyéb déli gyümölcs is. Piemontban mandulát is tesznek bele, de diót azért nem tennék a markáns íze miatt. A legalacsonyabb rostanyagtartalmú finomlisztből szokták sütni, mintegy a gazdagon megrakott asztalt szimbolizálva karácsonykor.  
A sütés elején magasra szokták venni a hőmérsékletet, majd úgy 10 perc múlva 180 fok is elég. Én egyenletesen sütöm mindig.

Jó panettone-sütést kívánok mindenkinek!

Panettone
 
250 g búzaliszt (BL 55)
100 ml tej
80 g vaj
60 g kristálycukor
¼ kocka élesztő
(12 g, vagy 1 tk szárított)
3 db tojássárgája (L méret)
1 db citrom reszelt héja
1 csipet só
50 g mazsola
30 g oranzsát (kandírozott narancshéj)
30 g citronát (kandírozott citromhéj)
30 g füge, aszalt
A tetejére
1 ek vaj
½
db tojás
1 ek tej
10 g mandulaforgács (elhagyható)

Kelttésztát készítek. A tészta akkor kel meg jól, ha a hozzávalók szobahőmérsékletűek: ehhez elég, ha azokat 2 órával előllet kivesszük a hűtőből.
Ha friss élesztőt használok, akkor egy pohárban először elmorzsolom a langyos élesztőt 3 evőkanálnyi langyos (kb. 30 ºC) tejben (ezt a teljes mennyiségű tejből veszem el), és elkavarom, hogy feloldódjon. (Régies nevén: felfuttatom. A felfuttatáshoz szabályosan a tejbe még 1 kiskanálnyi cukrot is kellene tenni és 10 percig állni hagyni, amíg kissé habzik – de ez nem szükséges, enélkül is működik.)
Egy nagy keverőtálba teszem a lisztet, beleteszem az élesztős tejet (vagy a szárított élesztőt), a felolvasztott vajat, a cukrot, a tojássárgákat, a citromhéjat, a sót és majdnem az összes tejet. (Még nem az egészet, lehet, hogy sok lesz.)
Kézzel összegyúrom és laza tésztát dagasztok, de egy kicsivel több tejjel az egészet DNK-vá, vagyis dagasztás nélkülivé is lehet tenni. (Ekkor csak átkeverem és úgyanúgy kelesztem, míg a duplájára nem nő.) A tálat lefedem, beteszem a hideg sütőbe, felkapcsolom 50 ºC-ra, majd 5 perc múlva elzárom és hagyom a tésztát megkelni. (Ez 1-2 óra, amíg a tészta legalább a duplája nem lesz.)
Ha a tészta megkelt, 5 percig még dagasztom, majd beleforgatom az aszalt gyümölcsöket is. A nagyobb gyümölcsdarabokat apró, mazsolányi darabokra vágom. (Ehhez a tésztát kézzel kissé laposra nyújtom, ráteszem a gyümölcsöket, ráhajtom a széleket és újra összedolgozom.) Egy törlőpapírral szobahőmérsékletű vajjal alaposan, vastagon kivajazom a cserépedényt (illetve a sütőedényt) és beleteszem a tésztát. Ehhez a mennyiségű tésztához egy 1,4 l űrmértékű cserépedény szükséges.
Úgyanúgy hagyom megkelni megint, mint első alkalommal, de nem fedem le. (Hideg sütő, 50 ºC, 5 perc múlva lekapcs.) Hamarabb fog megkelni, mert az élesztő már dolgozik (ez úgy 1 óra, a fenti űrmértékű edényben pont elfér.). Ha kész, éles késsel a tetejét keresztben bevágom és a mélyedésekbe kevés vajat teszek, majd egy pici tejjel elkevert tojással megkenem a tetejét (ezt a hagyományos panettonenál nem szokták), ekkor mandulaforgácsot is lehet a tetejére szórni. 170 ºC-ra felkapcsolom a sütőt és kb. 45 perc alatt készre sütöm. (Tűpróbával ellenőrzöm, illetve akkor sült át, ha a húshőmérő legalább 75 ºC-ot mutat.) Dagasztás nélkül a panettonét természetesen nem lehet bevágni, ekkor jön a tojásos kenés. 
Ha megsült, negyed órát hagyom pihenni és kiborítom a cserépből.

Hagyományos formájúként úgy lehet sütni, hogy egy magasabb 20 cm átmérőjű kerek formát két rétegben körben kibélelünk sütőpapírral, úgy, hogy legalább 20 cm magas legyen, akkor pontosan a dupla adag tészta kell hozzá.
1 db panettone /