máj 142015
 

Még mindig Toszkánában vagyunk, a Giro mai 6., 181 km-es szakasza Montecatini Terme és Castiglione della Pescaia között zajlik.
Castiglionéhez kedves emlékek fűznek, annak idején két hetet is eltöltöttünk a tengerparton, jókat ettünk és bebarangoltuk a környéket, így nem is volt kérdés, hogy erre a napra azonnal lecsaptam. Gesztenyés süteményt ugyan nem ettem, de nem baj, most pótolom, mert castagnaccio sincs még a blogon.

A hagyományos csupán gesztenyeliszttel, olívaolajjal, pirított fenyőmaggal, alkoholba áztatott mazsolával és kevés rozmaringgal készül, különleges és elég drága sütemény is a gesztenyeliszt miatt. Continue reading »

aug 182014
 

Így lesz az omlettnek induló reggeliből rakott palacsinta. Először csak a palacsinta képe ugrott be és miközben a kamrába menve azon gondolkodtam, milyen lekvárral, esetleg pürésített gyümölccsel töltsem meg, hirtelen a homlokomra csaptam, milyen rég is volt már rakott palacsinta. Amit annyira szerettünk.
Nem lennék jó marketinges, ha azt mondanám, ez azért mégsem annyira finom, mint a hagyományos (a tömény liszt és cukor fíling hiányában tényleg nem, vagyis egyszerűen MÁS), de dilettáns voltomat vállalom: cserébe viszont szinte bármilyen mennyiséget meg lehet belőle enni, és tele van igazán klassz, egészséges dolgokkal. (Megfogadtam már egyszer, hogy nem, nem írom le ezt a szót, hogy egészséges :). De egyszerűen nem bírtam kihagyni, hisz épp ez az adu ász ebben a palacsintában! Continue reading »

Júl 012014
 

Csokoládétortából sosem elég, így aztán mindig lecsapok egy-egy újabb darabra, ha látszólag jól beleillik a konyhánkba.
Erre a tortára csak nemrég találtam rá és az eredeti képen is ugyanolyan étvágygerjesztő volt, mint itt. Remélem, ti is így látjátok! A tészta alapja eleve lisztmentes, egyszerű tojásos mandula, vagyis nem kell hozzá semmilyen hókuszpókusz (ezek a mandulás csokoládétorták valami fantasztikusak tudnak lenni!), a különlegessége viszont, hogy a pürésített nyers meggy egyből megy a csokoládékrémbe, amiből aztán egy jó vastag réteget lehet a tortára kenni. Igen, ez az az igazi, krémes csokitorta, amiből nyugodtan két szeletet is meg lehetne enni. Continue reading »

Júl 152013
 

Hétvégén kicsit túlvásároltam magam. Bár jóval kevesebb gyümölcs fogy mostanában, próbáljuk a mennyiséget korlátozni, nem tudtam ellenállni, szombat délután minden olcsóbb, sőt még alkudozni is lehet. Na nem kell befőzési mennyiségekre gondolni, olyat nem teszek, de ha más nem, majd lefagyasztom a maradékot. Persze elsőre a gyümölcsös tejes pite jutott az eszembe, tej és liszt nélkül még nem készült (illetve lisztmentesen már igen). Nem nagy kihívás ez sem, de azért végigpörgettem a világhálót, talán ráakadok valami újdonságra. A francia pitét csak variálni lehet, végül is ezt a receptet vettem alapul. Elsőre egy az egyben akartam megsütni, de véletlen csak benéztem a kókusztej mennyiségét és csak negyed bögre ment bele, ezek után biztos vagyok benne, hogy Jan nézte el, mert így is elég híg lett a massza, a szerecsendió helyet pedig kardamomot használtam. Elhagyhatjuk a plusz fűszert, vaníliával is tökéletes lesz. A gyümölcsök közül vegyesen sárgabarackot és meggyet vettem, utólag azt mondom, ez egy nagyon nyerő páros, fantasztikusan kiegészítik egymást. Continue reading »

feb 192012
 

Ritkán történik meg, hogy meglátok egy kekszet és egyből eldöntöm, ezt bizony meg kell sütnöm. Az pedig még ritkábban történik meg, hogy röpke néhány nap múlva hipp-hopp, valóban kész is lesz. Ebből az következik, hogy ez a keksz tudhat valamit, amiért még én is képes vagyok nekiállni. Persze itt nem a képességről van szó, hanem a család kekszfelvevő képességéről, ami az utóbbi időben aktívabbnak látszik és gyakoribb kielégítésre szorul.

A kekszek közül az amerikai cookie-féleségeket szeretem a legjobban, ezekhez szoros érzelmi szálak is fűznek, tényleg nem nehéz őket megszeretni. Még nekem sem, aki magam nem rajongom túl a keksz műfaját, sőt, keksz nélkül évekig el tudnék éldegélni, de egy jó saláta nélkül … na az már maga lenne a gasztrónihil :). Szóval egy igazi, autentikus, kívül ropogós, repedt tetejű, belül omlós, puha, lágy cookie még engem is levesz a lábamról, ebben pedig megláttam a lehetőséget.

A recept Katától származik, aki ugyan – még – nem vezet blogot, de a Facebookon elárulta a receptet. Aszalt meggy helyett a már sokszor bevált vörösboros sült meggyet használtam, amitől puhább és egyben egy picit savanykásabb is lett a keksz (nyugi, tényleg csak egy leheletnyit!), nekem így nagyon ízlett, de mondom, én elsősorban salátaőrült vagyok, egy jófajta, sűrű balzsamecet meg tuti jó édességekbe is. Mondom én.
Köszönöm Katának a receptet, a meggyet kivéve minden arányt megtartottam, így a keksz is megy a családi kincstárba.

Feketeerdő cookie - vörösboros aszalt meggyes - csokoládés omlós keksz
Feketeerdő cookie

(Chocolate and Dried Cherry Cookies)

50 g vaj
100 g étcsokoládé (60%-os kakaótartalmú)
50 g barna cukor
50 g kristálycukor
1 db tojás
100 g liszt
1 enyhén púpozott ek nyers kakaópor
½ mk só
½ tk sütőpor
vörösboros sült meggy

– 1 üveg meggybefőtt (kb. 350 g lecsöpögtetett meggy)
– 60-80 ml testes vörösbor
– 1 ek kristálycukor
– 1-2 ek balzsamecet

Először elkészítem a sült meggyet és langyosra hűtöm. (Ez nagyjából egy óra, de használhatunk sima aszalt meggyet is.)
Egy lábasban enyhén megolvasztom a vajat az összetördelt csokoládéval, majd beleteszem a kétfajta cukrot. Mikor a cukor teljesen elolvadt, fakanállal belekeverem a tojásokat. (Nagyobb tésztamennyiségnél a tojásokat egyenként üssük bele és keverjük el!) Kimérem a szárazanyagokat (tegyünk bele egy kanállal kevesebb lisztet, hogy később még korrigálni lehessen, ha szükséges) és kanalanként ezt is a masszához keverem. Aláforgatom az aszalt meggyet.

A sütőt alsó-felső állásban 175 °C-ra előmelegítem. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral.
Egy kisebb kekszkinyomó kanállal (ehhez a legkisebb kinyomó kanalat használtam, small cookie scoop néven, 2 tk űrmértékkel, de természetesen nagyobbat is lehet használni.) tésztahalmokat nyomok a tepsire, kellő távolságra egymástól (4×4 halom).
Betolom a sütő középső fokára és kb. 15 percig sütöm. A sütési idő erősen függ a tészta állagától, tehát attól, hogy mennyire nedves. Ha sima aszalt meggyet használunk, akkor elég 11-12 perc.
A cookie-kat soha nem szabad túlsütni, akkor vegyük ki, mikor még puha és sületlennek néz ki! Hűlés után pont megfelelő lesz.
22 db kisebb cookie lesz belőle /

Feketeerdő cookie

jún 262011
 

Ránézésre nem tűnik egy könnyed darabnak, pedig masszívabban is el lehet készíteni. Könnyű, de mégis klasszikus húsos ebédre gondoltam, a rizst, mint az egyik kedvenc oszlopos tagot pedig már beígértem.

Pár kilót sikerült leadnunk az elmúlt hetekben (nem, nem ezért nem volt bejegyzés a blogon heteken át :), megérdemlünk hát egy kis felépítő kúrát, nem? Megdolgoztunk vele rendesen, most könnyebb fogások jönnek, legalábbis a konyhában, mert a blogra még hihetetlen sok receptből tudok válogatni. Majd jönnek azok is…

Először egyszerűen csak vízben akartam a csirkét kifőzni, de jobbnak láttam, ha alaposan befűszerezem, legyen legalább íze, ha már nincs benne zsír. Az eredmény nagyon jó lett, bár dietetikus szemmel nem biztos, hogy nyerő a kissé csípős currypor. Elsiklunk felette, fő az ízélmény!
A káposzta adva volt, simán salátának is elsüthettem volna, de így kispóroltam belőle az olajat és jól rápirítottam: ez a trükk, ettől nagyon jó aromás lett. A gyümölcsök is csak jót tettek vele, a finom ecetbalzsamot már csak a legvégén kevertem bele.

Most meggy- és almabalzsamot használtam, melyek gyümölcspéppel dúsított gyümölcsecetek (ettől balzsam), mindkét fajta a VOM FASS-üzletekben is megvásárolható (Pesten és Budán).

Két nagy adagban alig több, mint ezer kalória van, a zsír mennyisége minimális, mégis hihetetlen finom, hát kell ennél több?

Csirkés rizscurry szilvás-meggyes pirított káposztával
Csirkés rizscurry szilvás-meggyes káposztával

A meggyes káposztához
1 tk olívaolaj
kb. 150 g káposzta (fehér vagy vörös)
kb. 150 g sárgarépa
150 g meggy
5 szem aszalt szilva
1 korty fehérbor

2 tk gyümölcsbalzsam (pl. meggy-, ribizli- vagy almabalzsam)
A rizscurryhez
120 g hosszúszemű rizs (Basmati) *
1 db salotta (vagy ½ fej vöröshagyma)
300 g csirkemellfilé
kb. 300 ml alaplé
1 korty fehérbor
1 db babérlevél
1 lapos tk kashmiri currykeverék
só (szükség szerint)

1. A káposztát egészen vékony csíkokra vágom. A sárgarépát meghámozom és julienne-re reszelem.
2. A meggyet kimagozom. Egy lábasban felhevítem a kanálnyi olajat és beleteszem a meggyet. Néhány percig pirítom, amíg a levének egy része elpárolog. Beleteszem a káposztát és a répát és közepes hőmérsékleten tovább pirítom. Néha át kell keverni, nehogy leégjen, csak piruljon.
3. Az aszalt szilvát harmadolom és a káposztához teszem. Jó 10-15 perc múlva, mikor már majdnem odakapott, sózom és félrehúzom.

1. A csirkehúst megmosom és vékony csíkokra vágom. Egy lábosba teszem a felvágott hagymával együtt, felöntöm az alaplével és a borral és középső hőmérsékleten felforralom. Leveszem a hőt, majd pár perc múlva mehet bele a rizs, a currypor és a babérlevél is. Leveszem a hőt és lefedve, néhányszor átkeverve készre párolom.
Nem lesz száraz, olyan legyen, mint egy sűrű rizottó.

Tálalásnál a csirkés rizs mellé teszem a káposztát és ha van, meglocsolom egy kevés sűrű balzsamecettel.
2 személyre
Káposzta: össz. 273 kcal 6,4 g zsír / LF30 21,5%
Rizscurry: össz. 830 kcal / 15,1 g zsír / LF30 16,4%
Összesen: 1.103 kcal / 21,7 g zsír / LF30 17,7%

Ebből a receptből nagyon egyszerűen készíthetünk egy “normál” fogást is.
A káposztánál pirítsunk egy hagymát olajon, utána tegyük rá a káposztát és a répát.
A húsnál szintén pirítsuk meg a hagymát olajban, tegyük rá a curryt, húst és a végén sűrítsük egy kevés tejszínnel. A rizst főzzük meg az alaplében és a végén óvatosan vegyítsük össze, hogy még sűrűbb legyen. Bátran bánjunk a fehérborral, mert igen jó ízt ad neki.

* Változatok:
Hogyan tedd paleóvá: –  Hagyd el a rizst és a végén adj a pirított csirkéhez morzsára aprított karfiolt.

Júl 122009
 

Ezt a salátát még hetekkel ezelőtt készítettem grillezés alkalmával. Pár napra rá Vesta meghirdette a VKF! legújabb fordulóját, és világos lett, hogy őt (is) nevezem a nyárias előételek fordulójára.

Lehet, hogy a sonkában sült kecskesajt lerágott csont. Sőt, nem csak lehet, bizony az is. De mivel ezerféle módon lehet varálni, biztos, hogy mindig újat is lehet vele alkotni. Sajnos fogalmam sincs, honnan ered a klasszikus. Ettem már francia, olasz és spanyol behatással is, a maga módján mindegyik tökéletes volt.
Ha nem kapunk mást, baconszalonna is megteszi, de tény, hogy vékony, nyers, nem túl harsány sonkaszelettel lesz az igazi. A bacon ugyanis túl zsíros, lecsöpögve vigyázni kell a rostnál, ne csöpögjön túl sok zsír a parázsra.
Most francia kecskesajtot vettem, de nem emlékszem, melyiket kértem a pultnál. Hatalmas a választék kecskesajtból (több, mint százfajta létezik), mindenképp olyat vegyünk, ami bírja a “gyűrödést” és nem folyik ki idejekorán.

A salátánál aztán már szárnyalhat a fantáziánk. Most nem bonyolítottam, két fej lollot vettem, az bőven elég négy főnek is. A dressingnél hűtlen lettem kedvenc málnabalzsamomhoz: meggybalzsamot használtam (ami sűrű meggypürével dúsított, meggyborból erjesztett meggyecet, egy olyan meggyes ízű balzsam, ami szinte elolvad a szájban, hihetetlen sokoldalúan használható, húsokhoz például kiváló.), hisz a meggynek szezonja van, az ötlet pedig onnan jött, hogy reggel hihetetlen finom, aromás feketemeggyet kaptam. Kevés meggyet apróra vágva beleforgattam a kész salátába, az eredmény pedig egy fantasztikus, gyümölcsös ízorgia lett.
(A kép még az első, meggy nélküli verziónál készült.)

Ha létezne meggylimes – tényleg, miért nincs olyan? – akkor azt lehetne tálalni hozzá, ennek hiányában egy eperlimes-szal felöntött pezsgő dukál a legjobban. Remek hozzá!

Sonkaköpenyben sült kecskesajt meggybalzsamos zöldsalátával

Sonkaköpenyben sült kecskesajt meggybalzsamos zöldsalátával

100-150 g (sütésre alkalmas) kecskesajt
10-14 keskeny szelet aromás, levegőn érlelt sonka, esetleg bacon
A salátához
vegyes zöldsaláta (pl. lollo biondo, lollo rosso, rucola, római saláta, stb.)
5 ek szőlőmagolaj (vagy extraszűz olívaolaj)
2 ek meggybalzsam (vagy málnabalzsam)
só, feketebors, frissen őrölve
1 maréknyi meggy

A salátákat megmosom, feltépkedem és kicentrifugázom. A dressinghez összekeverem a hozzávalókat és állni hagyom. A meggyet kimagozom és késsel, esetleg kézi (!) aprítóval durvára szeletelem.
A kecskesajtot kisebb, hosszúkás darabokra vágom és becsavarom a sonkába. A grill szélére teszem és addig sütöm, amíg a sonka ropogósra sül, illetve amíg ki nem csordul a sajt.
Tálalás előtt a salátába forgatom a dressinget és a meggypörcöket, majd ráültetgetem a sonkás batyukat.
2-3 személyre

máj 072008
 

Érik a cseresznye, már megjelentek az apró zöld szemek a fán, amiből néhány hét múlva ropogós húsú cseresznye érik. De mi van, ha nem? Mentőövként a friss cseresznyét is helyettesíteni szoktam (nem friss gyümölccsel), így alakult ki az idők során ez az öszvér megoldás.  Persze a franciák a híres cseresznyés lepényüket, a clafoutis-t is annyiféleképpen készítik, ahány szem cseresznye lóg a fán – mondhatnám viccelődve -, pedig tényleg. A clafoutis tésztája ugyanis nem más, mint a crêpes, a francia palacsinta tésztája, csak beletesznek még egy-két ízesítőt is.

Amúgy a clafoutis a közép-francia Limousin tartományból származik és az itt honos, aprószemű, fekete cseresznyéből készül. Ma már szinte mindenféle gyümölccsel készült tojásos lepényt is clafoutis-nak neveznek, még francia szakácskönyvekben is így szerepelnek. (Egy régi, magyar nyelvű könyvemben például limuzini cseresznyés lepényként szerepel, hát hosszú időbe telt, mire rájöttem, épp erről van szó:-) Pedig a más gyümölccsel készült lepényeknek is van saját nevük, ők flognarde névre hallgatnak, sőt, ezen belül is még számos variációt találunk. Másik kedvenc lepényem például aszalt szilvával készül, aminek Far Breton, vagyis breton világítótorony a becsületes neve. Ne kérdezze senki, hogy miért, mert sajnos fogalmam sincs… (Pedig szívesen megtudnám!)

De térjünk vissza a clafoutis-hoz. A cseresznyét együtt sütik a magjával, hogy a kicsorgó lé ne keveredjen a világosszínű tésztával. Én még sosem ettem Franciaországban clafoutis-t, de elképzelhetőnek tartom, hogy nem mindenki szeretne a magokkal bajlódni, hiába mondják, hogy az úgy finomabb. A cseresznyét ki is lehet magozni, és arra is van azért egy-két trükk, hogy a gyümölcs szép, száraz maradjon a tésztán belül. A cseresznye ugye amúgy sem olyan lédús, mint a meggy, így elég, ha valamilyen kekszmorzsában megforgatjuk, ami felszívja azt a kevés gyümölcslevet is. Vagy be is tehetjük pár percre a sütőbe, hogy a hő egy kicsit kiszárítsa és már mehet is a kikevert tésztába.

Az alkohol sem maradhat el a clafoutis-ból. Cseresznyepárlatot szoktak a tésztájába keverni, de mivel ilyenem nincs, ezért egyszerű cseresznyepálinkával helyettesítettem. Nem próbáltam még másfajta alkohollal, bár azt hiszem, hogy a likőr itt elvész, nemhiába terjedt el a markánsabb gyümölcspárlat. Ha nincs ilyesmi, akkor inkább kihagyom, bár lehet, hogy érdemes lenne egy-két próbát tenni. Már így sem lesz teljesen autentikus a clafoutis, mivel sem feketeszemű cseresznyém, sem francia snapszom sincs, de ezzel a vörösborban sült meggyel igazán finom. Mert vörösbor, és fagyasztott meggy azért mindig akad:-)

A clafoutis tésztájára is számos receptet találunk, végül is mindegyik a tojás-liszt-tej/tejszín hármasát variálja. A magyar palacsintatésztától abban tér el, hogy jóval több tojást tartalmaz, ettől nem lesz olyan süteményes, lisztes, száraz, hanem inkább tojásos-lepényes, picit talán hasonlít egy gyengén lisztes, cseresznyés omlettre. Én a tejszínt el szoktam hagyni, viszont olívaolajat is teszek bele, ami egy picit ki is érződik az ízén.

Az alábbi recept mennyiségre épp belefér egy clafoutis-formába, ami kisebb átmérőjű, mint a normál piteforma (olyan 24-26 cm), de magasabb, vagyis a kész sütemény nem lesz olyan kis vékonyka. De nyugodtan süthetjük a hagyományos piteformában is, csak a kapcsos forma nem ajánlott, mivel a kerámiában szebben sül át a tészta, másrészt ebben is tálalják.

clafoutis1
Clafoutis vörösboros-balzsamecetes meggyel

A palacsintatésztához
4 db tojás (L, nagyméretű)
100-140 g cukor (gyümölcstől függően)
120 g búzaliszt (BL 55)
1 csipet só
1 mk sütőpor
300 ml tej (1,5%)
2 ek olívaolaj
3 ek cseresznyepálinka
A gyümölcshöz
500-700 g cseresznye vagy meggy (magozva, fagyasztott is lehet)
1-2 ek cukor
kb 50 ml vörösbor
1-2 ek balzsamecet
1 ek kétszersültmorzsa (ha szükséges)
vaj a forma kikenéséhez

Először döntsük el, hogy milyen jellegű gyümölccsel készítjük a clafoutis-t.
Friss cseresznye/meggy esetén:
Ezzel van a legkevesebb munka és ez a hagyományos készítési mód is.
Magjával együtt a gyümölcsöt a kivajazott tál aljára teszem és ráöntöm a tésztát.
Kimagozva is használhatunk friss, vagy fagyasztott meggyet, cseresznyét. A friss, magozott gyümölcsöt egy szűrőbe teszem és hagyom, hogy a leve lecsepegjen. Akkor kétszersültből vagy kekszből morzsát készítek (aprítóban vagy fóliában húsklopfolóval) és úgy két kanálnyiban ide-oda rázogatva meghempergetem a gyümölcsöt, épp annyira, hogy befedje és felszívja a nedvességet. Meggynél ez még fontosabb, mert több levet ereszt!
Fagyasztott, magozott meggy vagy cseresznye esetén is hasonlóan járok el, de szűrőben folyó forróbb víz alatt jól átöblítem, míg a benne lévő fagyos folyadék egy része kioldódik. Papírtörlővel át is lehet törölni (persze nem egyenként ;-) ) Ezután ugyanígy jöhet a morzsás hempergetés, talán egy kicsivel több, hisz a fagyott gyümölcs több folyadékot enged. A morzsázást persze elhagyhatjuk, ha nem zavar, hogy “foltos” lesz a tészta.
Sült cseresznye/meggy esetén:
Egy tűzálló tálba teszem a kimagozott gyümölcsöt, megszórom egy kevés cukorral, felöntöm egy fél pohárnyi, testes vörösborral és betolom a sütőbe. A végén még balzsamecetet is hozzá lehet önteni. Ha sokáig sütjük, már csak szirupos lé lesz alatta.

Elkészítés:
A sütőt alsó-felső állásban 180 ºC-ra előmelegítem.
A tojásokat gépi habverővel 5-10 perc alatt fehér-habosra keverem. (Kézzel is lehet, akkor nem lesz annyira légies.) Hozzákeverem a lisztet, majd a többi hozzávalót. Egy clafoutis- vagy egy piteformát alaposan kikenek vajjal, beleöntöm a tésztát, majd erre rászórom a meggyet. Beteszem a sütőbe és 35-40 perc alatt megsütöm.

ápr 302008
 

Tisztában vagyok az évszakok hazánkbéli alakulásával és tudom, hogy nem jött még el a csereszenye- és a meggyszezon. De ezt a receptet már vagy egy éve tologatom magam előtt, és épp most jött el az ideje, amikor a mi fánkon is érnek a gyümölcsök és néhány röpke hét múlva a fülünkre is aggathatjuk a csinos kis cseresznyefürtöket.

Hogy akkor miért most írok erről? Mert vannak gyümölcsös ételek, amiket nem csak idényben lehet elkészíteni. Persze akkor a legjobb, de ha a gyümölcsöt felfőzzük, sütjük, pároljuk, vagyis hőkezeljük, akkor fagyasztottat is használhatunk. Természetesen ez nem hozza ugyanazt azt eredményt, de nem szeretném magam 11 hónapon keresztül megvonni eme élvezetektől, ezért inkább a fagyasztóba nyúlok. Sőt, nyúltam én már a szuperpiac üveges polcára is, ahonnan egy magozott meggyet emeltem le. És igazán nem volt lelkiismeret furdalásom!

Egy ugyanis egy eszméletlen finom nyalánkság és mindegyikből el lehet készíteni. Nem is tudom, minek nevezzem, mihez hasonlítható. Talán egy kicsit a rumtopfra, bár igen messze áll tőle és ez frissen készül. Az olasz konyha szereti az egyszerűséget, és ezt bizonyos jellemző alapanyagok felhasználásával alá is támasztja. Ennél a desszertnél a cseresznyét – de meggyet is vehetünk – egy kevés vörösborral és esetleg balzsamecettel felfőzik (szemben a balzsamecetes eperrel, amelynél a balsamicot egyszerűen ráöntik), ennek hatására pedig a gyümölcs alatt egy rendkívül zamatos, karamellizált szirup keletkezik. Önmagában is remek, de a sűrítéstől függően adható fagylalt vagy sütemények mellé is kísérőnek, de hosszabb, nem túl édes lével akár húsokhoz is. (Bátran próbálkozzunk különböző fűszerekkel, a vanílián kívül mehet mellé kardamom, fahéj, tonkabab, de akár zöld fűszer is (egy ág rozmaring), esetleg egy kevés magas kakaótartalmú csokoládé is – fantasztikus lesz!)

A dolog roppant egyszerű, most azonban kipróbáltam még egy kis tuningot is. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy minden alapanyag minősége, külön-külön is nagyon, de nagyon fontos!

A friss cseresznyét vagy meggyet kimagozom, vagy fagyasztottat vásárolok. (Vagy üvegeset, de tényleg ez legyen a legutolsó megoldás, akkor a levét leszűröm, nem lesz rá szükség. E két utóbbiban viszont szinte csak meggy létezik.) beleteszem egy akkora tűzálló tálba, amelyben laposan elfér, tehát a meggyszemek ne heverjenek egymáson. Bort teszek hozzá, nagyon jó, testes, zamatos, savszegény vörösbort. Épp olyat, amilyet meg is innánk mellé. Akár egy deci bor is belemehet, akkor több ideig kell sütni, redukálni. Ha ez megvan, és magunk is kortyoltunk egy nagyot a borból, akkor némi cukorral megszórjuk (barna nádcukor, kókuszvirágcukor is mehet), beleteszünk egy fél, felhasított vaníliarudat és betoljuk a forró sütőbe. Amikor már kezdenek a szemek töppedni (főleg a meggy töpped szépen) és fantasztikus illat lengi be a konyhánkat, akkor hozzáöntünk még egy kevés, de annál kiválóbb balzsamecetet. (Nem, ne azt, amit a szuperpiacon vettünk, mert az bóvli. Igazából ne is vegyünk ilyet soha ott, hanem csak szaküzletben.) Minél sűrűbb a balzsamecetünk, annál jobb, de annál kevesebb ideig sütögessük. Mivel a sűrű balzsamecetnek már elég magas a cukortartalma, egy finom karamelles bevonatot képez, de vigyázzunk, mert gyorsan oda is kap.
Innen már ízlés kérdése, mennyi folyadékot hagyunk alatta, mihez szeretnénk felhasználni.

Mindezt pedig azért írtam le, mert a clafoutis-t, a franciák híres cseresznyés lepényét is hasonlóan készítettem. Sült, vörösboros-balzsamecetes meggyből vagy cseresznyéből, mikor mihez jutok hozzá. Ezzel a módszerrel a clafoutis ugyan nem autentikus, de talán még sikerült is javítanom rajta!
Ez következik legközelebb!

Szintén elkészítették, az ő változatukat is érdemes megnézni!
Vörösborban sült meggy (Gesztenye receptjei)
Vörösborban sült meggyes, marcipános, csokikrémes bonbon (Gesztenye receptjei)
Vörösborban sült meggyes fagylalt (B&B)
Vörösborban sült eredei gyümölcsök (Max konyhája)
Vörösborban sült rumos-meggyes bonbon (Kulináris ízbombák)
Trüffeltorta vörösborban sült rumos meggyel (Praliné paradicsom)
Vörösborban sült meggy (Tortafüggő Marisz)
Csokis-gesztenyés vörösborban sült meggyes bonbon (Csokoládé kreatívan)
Vörösborban sült meggy (Marka boszikonyhája)
Vaníliás-kardamomos vörösborban sült meggy (Gabojsza)
Vörösborban sült meggy rummal tartósítva (Két cica konyhája)
Vörösborban sült meggy (Eszterlánc főz)
Vörösborban sült meggy (Boldog kukta)

meggy_vorosborban_sult_800cr

Vörösborban sült balzsamecetes meggy (cseresznye)
(Ciliege al aceto balsamico e vino rosso)

500 g cseresznye vagy meggy (esetleg fagyasztott / esetleg 1 nagy üveg magozott meggy)
100 ml vörösbor (testes, nagyon jó minőségű!)
1-2,5 ek cukor / barna nádcukor / édesítő-eritrit (ízlés szerint)
½ rúd vanília
3 ek folyékonyabb, 1-2 ek sűrűbb, nagyon jó balzsamecet

1. A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem.
2. A magozott meggyet beleteszem egy tűzálló tálba, úgy, hogy laposan szét lehessen teríteni, és ne fedjék egymást. Meglocsolom a vörösborral, teszek rá egy kevés cukrot, ami egyrészt ízlés, másrészt a felhasznált meggy és bor függvénye. Fedetlenül betolom a sütőbe és innen már csak az ösztöneinkre hallgassunk!
3. Ha kevésbé jó balzsamecetünk van, akkor kell hozzá még némi cukor (de azért óvatosan!), és ezt már az elején tegyük bele. Ha aromásabb, akkor jóval később, ha pedig sűrű balzsamecetünk van, akkor kevesebbet, a végén.
Érezzünk rá, mikor vegyük ki a sütőből, mikor nyilvánítsuk késznek. Leginkább akkor, amikor majdnem az összes folyadék elfőtt alóla, ez úgy fél óra.

aug 282007
 

Egy embert sem ismerek, aki miután kóstolta, szenvtelenül el tudna menni a rote Grütze (ejtsd: róte grücce) mellett. Ez a zseniálisan egyszerű, gyümölcsös desszert Észak-Európából származik, ahol nyáron piros bogyós gyümölcsök tették ki az édes vitaminháztartás eléggé szűkös hadát. Idejét sem tudom, mióta lettem én is Grütze-függő: talán harminc éve kóstoltam először, azóta a Grütze a privát étlapom oszlopos tagja lett, húsz éve pedig a konyhámé is. Ha összeszámolnám, melyik édesség fordult meg leggyakrabban a konyhámban, hát biztos a Grütze vezetne! Ha vendégek is ették nálam egyszer, onnantól visszatérő vendég lett ő is. (A vendégek is:-))  

A Grütze szó a németben kását jelent (ónémet jelentése: gruzzi=durváraőrölt), ami azt mutatja, hogy régen valamely durvára tört gabonából készítették a Grütze-t (akár zab, búza, rozs, hajdina, vagy árpa), először még gyümölcs nélkül. Olyan lehetett, mint az angoloknál a porridge, a zabkása, de nem is kell messzire mennünk, a szláv országokban még ma is hagyományos reggeli a tejjel készített gabonakása. (Németország keleti részében még ma is valamilyen őrölt gabonával sűrített, csupán gyümölcsléből készül az általuk eredetinek vélt, igazi Grütze.) Piros (rot) pedig akkor lett, amikor pár száz évvel ezelőtt, ráúnván az unalmas gabonakására, bogyós gyümölcsöket is elkezdtek belefőzni, hisz északon, a skandináv országokban javarészt ez termett – és terem ma is. (svédül például: röd gröt med flöd, dánul: RødGrød med fløde)
Már nem csak gabonával sűrítették, hanem szágóval vagy keményítővel.
Vagyis a rote Grütze fordítása igencsak nehéz, mert a szószerinti piros kása azért így elég szerencsétlen – mondhatnánk egyfajta besűrített gyümölcsbefőttnek is, talán gyümölcspuding, viszont egyáltalán nem pudingállagú, vagy folyékonyabb lekvár, tartósítás nélkül. Tessék választani! 
A Grütze élvezeti értékének fokozására pedig jéghideg zsíros tejet, de ha jobban ment, akár crème fraîche-t, vagy tejszínt is locsoltak a tetejére, amit egy picit félfolyósra fel is lehet lazán verni (a crème fraîche-t egyenlő arányú zsíros tejfölből és tejszínből is előállíthatjuk). Azon a vidéken soha nem volt autentikus a vaníliamártás, ez csak mára terjedt el, ki tudja miért. (Talán azért, mert napjainban divat lett a jóminőségű vaníliamártás?) Ugyanis a Grütze eleve sűrített, minek kellene azt még egy mártással is fokozni, másrészt a jéghideg tejes tejszín tényleg jobban kihozza az édes-savanykás, üdítő Grütze zamatát. És különben is, minek azzal még tovább pepecselni. Egy gombóc vaníliafagylalt is igazán jó hozzá, de tehetjük önmagában tejberizs mellé, palacsintába, vagy piskótához is. Tessék csak kipróbálni!!   

Az első időkben csak a francia származású feketemeggyből készült a Grütze (gyakorlatilag ez a fajta terjedt el Európában a legjobban), epret viszont hagyományosan sohasem tettek bele. (Mára ez is megváltozott.) Aztán jött a többi piros bogyós. A legjobb akkor lesz, ha legalább 3-4 fajta gyümölcsöt teszünk bele, ez lehet akár fagyasztott is, nyáron ritkán lehet az összes fajtát egyszerre kapni. Mehet bele szeder, piros és feketeribizli, málna, piros egres, áfonya, vagy az, amit még jónak látunk, de mindenképp kissé szétfővő, puha gyümölcs legyen, alma vagy körte nem szokott Grütze-ben szerepelni. Megkérdezheti valaki, ha van piros, akkor biztos van más színű is, nem? Igen, létezik a gyümölcsök összetételével zöld (grüne Grütze, egresből és kiviből) és sárga is (gelbe Grütze, barackból, ananászból, esetleg mangóból), de ezek a legújabb kor vívmányai, és semmiképp sem mondhatók eredetinek.

Én magam a sárgát is szeretem (puha őszibarack és mangó keverékéből), de leggyakrabban mi mást főznék, persze, a pirosat! 
Nem vízzel főzöm fel a gyümölcsöt, hanem mindig gyümölcslével (ez általában tiszta, rostmentes almalé), kevés narancslevet teszek hozzá, száraz vörösbort pedig bőven. (Felmerülhet egyesekben a kérdés, ha már úgyis édességbe teszem, miért a száraz bor? Nos, az (elérhető árú) édes vörös nem bor, emiatt nincs is itthon, ha meg lenne is, az ára nem predesztinálná őt a felfőzésre.) A bortól savanykásabb és gazdagabb ízű lesz és így jobban fokozható az édes-savanyú harmóniája. Fűszerekből a gyömbér talán az, amelyik egy kicsit kilóg a sorból, de néha kardamomot is teszek bele, ez pedig a skandináv országokban igen elterjedt és kedvelt fűszer. A tetejére – talán szokatlan módon – kávétejszínt csorgatok (10%), amit előtte úgy 10 percre a fagyasztóba is beteszek, hogy valóban jéghideg legyen!  
Érdemes a Grütze-ből nagyobb adagot készíteni – na nem csak azért, mert hamar elfogy! Hűtőben károsodás nélkül is jó pár napig eláll, ezért ideális vendégek számára.

A Rote Grütze sem kerülte el a kedves blogtársakat:
Először Chili&Vanília ismertette meg velünk a Rote Grütze-t.
Fakanál is C&V Grütze-receptjét alkalmazza. 
PartizánOrsi rote Grütze-jének alapja gyümölcslé, amit egy egzotikus kókuszmártás fed be.   
Kicsi Vú sárga Grütze-t készített, az alap részben itt is gyümölcslé.
   

Rote Grütze

Rote Grütze

1 kg piros gyümölcs, például:
     250 g meggy
     250 g ribizli
     250 g málna
     250 g szeder
60-100 g kristálycukor, gyümölcs savasságától függően
1 ek vanília kivonat (vagy 1/2 vaníliarúd)
1 db fahéj
5 db szegfűszeg
1 cm gyömbér
5 db kardamom
550 ml folyadék
     300 ml 100%-os almalé (esetleg szőlőlé)
     200 ml vörösbor, száraz (esetleg fehérbor)
       50 ml narancslé (opcionálisan)
2 ek keményítő (búza-, burgonya-, esetleg kukorica), vagy
     30 g szágó
A tetejére
200 ml tejszín, tej hidegen (vagy kávétejszín)

Egy nagy lábasba beleöntöm a folyadékokat és a fűszerekkel úgy 10 percig lassú hőn főzöm. Ha már eléggé fűszeres lett, leszűröm. A lábasba teszem  az előkészített gyümölcsöt, de szezonon túl megfelel a fagyasztott erdei gyümölcskeverék is. (A megggyet kimagozom.) Egy fél pohár kivételével hozzáöntöm a folyadékokat és a cukrot (úgy is jó, ha rögtön együtt beletesszük az egészet, és őrölt fűszert használunk, vagy a darabos dolgokat egy teatojásban mártjuk bele), majd lassú hőn úgy 10 percig párolom, hogy a gyümölcsök kissé szétfőjenek. Egy pohárban a keményítőt elkeverem a maradék folyadékkal és kevergetve a Grütze-hez öntöm. Azonnal sűrű lesz, de inkább kevesebbel indítsunk, mivel ahogy hűl, még sűrűsödik.  
Langyosan és hidegen is jó, hűtve pedig napokig eláll. Tálalásnál tálkákba teszem és jéghideg tejszínt (vagy kávétejszínt) öntök a tetejére.
6-8 személyre /

Júl 152007
 

Egy hosszabb blog- és konyhai absztinencia után végre újra a saját konyhámban vagyok – nem mintha szomorúvá tett volna, hogy annyit főztek rám azok a csodás séfek! – remek ötleteket szereztem, és kimondottan feltöltődtem. Egy vidéki munka után az egyre jobban szeretett Dél-Tirolba vonultunk, ahol bevettük a kétezres hegyeket, friss írót ittunk és csodás gasztronómiai helyeket fedeztünk fel. De erről majd később, mivel Chilii akarva sem adhatott volna jobb témát a VKF! VII. fordulójára! Csak úgy tobzódom az ötletekben, és persze ezekből itt is lesz bőven ízelítő a közeljövőben!

Most viszont kanyarodjunk vissza a konyhámba.
A férjemmel van egy kis bibi. No, nem kell rosszra gondolni, az ilyet úgysem kötném senkinek az orrára: a gond az, hogy egyre jobban teret kér magának a konyhai ügyködésekben. Az alábbi süteményt például már hetekkel ezelőtt kinézte magának a süteményes könyvből (amiben igencsak szeret lapozgatni), és már 2 hete kijelentette, ha hazamegyünk, azonnal megcsinálja.
És ma eljött a nap. Tegnap szokása szerint mindent gondosan összeírt és bevásárolt, mindent kipakolt az asztalra, ma pedig kiparancsolt a konyhából, hogy szórakoztassam magam egyedül. Közben volt azért néhány technikai kérdés, ezekre készséggel válaszoltam, hisz támogatom én a sarjadó szenvedélyt! A legjobban azon szórakoztam, amikor hallom, hogy bekapcsolta a hajszárítót. A konyhában. A meggyet a recept szerint meg kellett szárítani….

Aztán egyszer csak széles mosollyal behozta nekem a kész süteményt.
Hát, elállt a szám, az biztos!! Gyönyörű lett! Aztán felvágtuk és egy csésze kávé mellett a felét el is pusztítottuk. 
A fotózásról nem ejtenék túl sok szót, tény, hogy legalább húsz képet kellett csinálnom, mire megelégedett a végsővel….. Bezzeg, ha a saját főztömet fotózom…..  

Az elkészítéshez tennék néhány megjegyzést. A csokoládét érdemes egy széles lábasban vagy serpenyőben felolvasztani, mert könnyebb vele dolgozni és a csokoládé nagyobb felületen éri a pelyheket is. Miután összekevertük, érdemes egy fakanállal kissé megtörni, így jobban formázható kupacokat kapunk.
Mivel ez egy sütés nélküli édesség, nem fontos kimondottan tortaformába tenni, bármilyen nagyobb formázó gyűrű is megteszi – ha van- , ugyanis ha az alja nem elég tömör, könnyen széteshet. Legegyszerűbb a tálalótálon készíteni.
A lapzselatin-zselatinpor arányához – ki mit szeretne használni – t3v postjában találunk hasznos megjegyzéseket az átváltási aránnyal együtt. 
A képen látható, hogy a mi tortánk egy mini, 18 cm-es formában készült, (ezért van rajta kevesebb pehely), de a recept a hagyományos formára szól.

Itt pedig egy nem túl esztétikus, de látványos kép a sütemény belsejéről. 
Csokoládés cornflakes krémsajttorta
Csokoládés cornflakes torta

A csokoládépehelyhez
100 g vaj
150 g étcsokoládé (min 60%)
150 g cornflakes (sima kukoricapehely, pl. Kelloggs)
A krémhez
6 lap zselatin (kis méretű, 7,5cm x 12cm) (vagy 24 g = 3 ek zselatinpor)
2 db tojásárgája
100 g kristálycukor
1 db citrom kifacsart leve
250 g ricotta (vagy krémes túró, sovány krémsajt, 15-20%)
400 ml tejszín (30%)
350 g meggy, magozva
2 ek étcsokoládé, forgácsolva (opcionálisan, a tetejére)

A vajat egy széles lábasban felolvasztom a csokoládéval, majd hozzákeverem a cornflakes-et. Egy fakanállal kissé megtöröm, hogy a pelyhek jobban formázhatóak legyenek. 
Egy sütőpapírt vajjal kikenek és egy teáskanál segítségével 12 kerek kis kupacot teszek rá és hagyom megdermedni.
Egy 24 cm-es kapcsos tortaformát az oldalával együtt vajjal kikenek és a maradék csokoládés masszát jól lenyomkodva, tömören elsimítom az alján. Mindkettőt beteszem a hűtőbe, hogy jobban megdermedjen.
A zselatinlapokat egy kis tálban kevés vízbe 10 percre beáztatom. (A zselatinport fél deci vízben olvadásig felmelegítem, ebben az esetben annyival kevesebb tejszínt használjunk.)
Egy keverőtálban 5 perc alatt habosra keverem a tojássárgákat a cukorral, majd hozzáöntöm a citromlevet és a ricottát (túrót, krémsajtot). A tejszínt egy külön edényben keményre felverem.
Most kinyomom kissé a zselatint és egy kis lábasban megmelegítem, hogy épp hogy felolvadjon. Ha kész, a folyékony zselatint és a felvert tejszínt belekeverem a tojásmasszába.
Ha friss a meggy, akkor kimagozom, ha üveges, akkor lemérem és leszárítgatom, hogy ne áztassa el a krémet. (5 percre egy széles tálra szétterítve sütőbe is bele lehet tenni.)
Mindkét csokoládés pelyhet kiveszem a hűtőből. A tortára egyenletesen rákenem a krém harmadát, erre ráteszem a kissé megszárított meggyet, majd rásimítom a maradék krémet. 
A tortát legalább 2 órára behűtöm, hogy megdermedjen, ha kész, akkor a tetejére ültetem a csokoládés pelyheket. Forgácsokkal lehet díszíteni.

1 db 24 cm-es kapcsos forma – 12 szelet / 380 kcal / 27 g zsír / LF30 68%
Dr. Oetker recept

jún 122007
 

Ha valakinél épp egy hasas, többliteres, mázas edényke kallódik a kamra egyik eldugott polcán és esetleg szeretne Karácsony táján édes, finom, rumos gyümölcskompótszerűséget kanalazgatni, az ne habozzon, itt az idő a Rumtopfra!!
Akkor álljon itt egy rövidke kis FAQ, vagy GYIK (kinek melyik a szimpatikusabb) Rumtopfra:

Mi is az a rumtopf?
Akkor lássuk először – azok kedvéért, akik netán nem ismernék -, mi is az a rumtopf?
Nos, mint a nevéből is látszik, nem más, mint nyár elejétől kezdve egy nagy edényben, folyamatosan eltett, rumban érlelt gyümölcs. Neve a németből jön, és mint ilyen, arrafelé országszerte egy igen kedvelt nyári elfoglaltság. Rum=rum, topf=edény, vagyis a rumtopf azt a mázas, többnyire 7literes kerámiaedényt is jelöli, amiben általában a gyümölcsöket idény szerint sorban elteszik. Ha nincs ilyen edényünk, nehogy elkeseredjünk, hogy nekünk már nem is lesz rumtopfunk karácsonyra! Megteszi egy nagy befőttes üveg is, feltéve, ha sötét helyen tudjuk tárolni. (Tegyük be a szekrénybe.)
A rumtopf pedig maga a kész rumos gyümölcs is, amit aztán készen szemtelenül magas áron sok helyen, üvegekben árulnak.

Rumtopf
Nehéz rumtopfot készíteni?

Dehogyis! Lehet, hogy a neve alapján valami elkészíthetetlen, mumusszerű dologra gondolunk, de a válasz egyértelműen: nem, rumtopfot készíteni hihetetlenül egyszerű! Sőt mi több, izgalmas! (Egész nyáron izgulhatunk ugyanis, mi fog történni a rumtopfunkkal!)

Miben kell eltenni a rumtopfot?
Erre a célra gyártják ezeket a helyes kis kerámia edényeket, és hogy senki ne is gondoljon más felhasználási célra (például káposzta eltevésére, netán a nagymama – közben ránk hagyott – eljegyzési ékszereire, bár arra is remek), a tetejükre vagy a hasukra rá is van írva szép nagy betűkkel: RUMTOPF. Ez azért előnyös, mert a zárt edénytérben ugye sötét van, ami késlelteti a gyümölcs elszíneződését és jobban szigeteli a hűvöset is. De ha ilyenünk nincs, akkor egy nagy üveg is megteszi, ami legalább 5 liter térfogatú legyen, mert ha folyamatosan, a legtöbb gyümölcsfajtát beletesszük, biztosan megtöltjük majd ennyi gyümölccsel. Erre tegyünk egy tányért, állítsuk a kamrába és kész is a házilag kivitelezett rumos topfunk! (Ha az egészet körbetekerjük valami sötétítő textillel, akkor jól be is csaptuk a rumtopfot:-)) Később úgysem kérdezi majd senki, miben tároltuk az egészet – feltéve, persze, ha nem romlott meg :-) és itt térjünk akkor rá a legfontosabbra, a rumra:

Mivel töltsük fel a rumtopfot?
Alább majd pontosan következik, milyen gyümölcsöket is tegyünk a rumtopfba. De mivel öntsük fel? Rummal, ez világos. És tovább?
A legeslegfontosabb szabály rumtopf készítésénél, hogy a rum nemcsak hogy jó minőségű (ez ízlés kérdése, persze a rum fajtája is befolyásolja a végső ízt), de nagyon fontos, hogy minimum 54% alkoholtartalmú is legyen, de inkább több. (Azért 54%, mert 50 fölött általában ez az első ugrás és a cukor és a rum ebben az arányban konzervál ugyanis a legjobban.) De ha 54% és 60% közül kellene választanunk, akkor is inkább a 60% a nyerő. Ezért előfordulhat, hogy ha megromlik a rumtopf, akkor a rum volt a ludas, mivel nem megfelelő minőségű rumot használtunk. Én 60%-os STROH rumot használok, bár a Stroh régen gyártott 54%-osat is, épp a rumtopf miatt. (Jelenleg már csak 40, 60 és 80 %-os a gyártási paletta.) Bár egyesek azért ellenzik a STROH-rumot, mert túl markáns az íze, de nekem ezzel nincs bajom. Mondom, lényeg az 54. Egyéb alkoholt is lehet használni, de a legfontosabb, hogy a felöntött összalkoholtartalom mindig legalább 54-60% legyen, különben megromlik a rumtopf, és ezt ugyebár nem szeretnénk.

Mit tegyek, ha nem szeretem a rumot?
Olyan, kérem, nincs! (Különben nem is olvastad volna el ezt a bejegyzést.) A rumtopfnál ugyanis, bármilyen meglepő, de a tiszta rum íze már nem is érződik, mivel bőven átjárja annak a rengeteg gyümölcsnek a zamata, amiből következik, hogy a kész rumtopf alkoholtartalma is természetesen kevesebb, mint a rumé volt, hisz kicsit felhígul. A kész rumtopfot pedig összekeverhetjük egy kevés borral, akkor az alkoholtartalma is kevesebb lesz.
Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tényleg nem szereti a rumot, akkor az is elképzelhető – persze csak elméleti síkon -, hogy eddig valami sokkal rosszabb minőségű rumon nevelkedett….  Rossz rum ugyanis nincs – újabb alapszabály -, csak gyenge minőségű!!

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk épp megromlani készül?
Bátran állíthatom, hogy ez a legkritikusabb pont a rumtopf készítésénél! Egyszer engem is elért a végzet, mivel nem voltam elég szemfüles, és későn láttam meg a bajt. (Épp elfogyott a rumom és újabb gyümölcsadagot készültem betenni. Erre elmentem és vettem valami lőrét, amire mellesleg 50% volt ráírva, de így utólag átgondolva véletlenül kihagyták belőle a kellő alkoholt…  az egyensúly megbomlott, a rumtopf pedig, amiben addigra volt már másfél liter rum, a csatornákban végezte:-(
Éppen ezért fontos, hogy gyakorta vizsgáljuk meg a rumtopfot, épek-e a gyümölcsök, minden rendben van-e. Kéthetente mindenképp nézzünk be az edénykébe, ne hagyjuk magára.
Ha elkezdődött ugyanis a romlás, akkor először apró, habzó foltok jelennek meg a felszínen. Kóstoljuk meg a rumtopfot, és ha még nem savanyú, nincs rossz íze, akkor még megmenthető. Szedjük le a habot a tetejéről és 5 literre számítva töltsük fel 250 ml 96 %-os, patikában kapható alkohollal. Az alkohol azonnal megállítja az erjedést és folytathatjuk a rumtopfunkat.

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk sikerült, de alkoholtartalma túl magas és nem tudjuk megenni?
Ez a kérdés nemigen fog ugyan felvetődni, de mindennel számolni kell. Nem probléma, a kész rumtopfot, amit december táján már meg is tudunk kóstolni, a tálkákban kiszedve (tehát NEM a rumtopfos edényben!) hígíthatjuk vörösborral, esetleg kevés almalével, így csökkenthetjük az alkoholtartalmát.

Mit kezdjünk a rumtopffal, ha már elkészült?
Ez a kérdés ugye nem kérdés?? Kevesen vannak ugyanis, akik igazán ellen tudnának állni egy vérbeli rumtopfnak. Szóval akkor mihez is? Roppant egyszerű: mindenhez, amihez egy kissé sűrűn szirupos, igencsak alkoholos, de bűnösen finom gyümölcsös kompótot tálalnánk. Vagyis fagylalt, sütemény, krémek, flan, puding, tejberizs mellé, vagy csak úgy magában, desszertként, bor kortyolgatva hozzá – csak hogy fokozzuk az élvezeteket. Világos színű sütemények mellé szenzációs, de egy egyszerű vaníliafagyit is úgy fel tud dobni, hogy nehezünkre esik majd felállni a székről :-)
És nem utolsó sorban egy csinos, masnival átkötött üvegbe csomagolva el is ajándékozhatjuk, a felhasználás meg legyen majd az új tulajdonos mardosó problémája!

Ehetnek-e gyerekek rumtopfot?
A válasz erre egyértelműen: NEM! Ha csak nem akarunk idejekorán alkoholistákat nevelni belőlük:-)) A rumtopf alkoholtartalma igen magas, még hígítás után is. Hagyjuk ezt meg magunknak villanyoltás utánra!!

Milyen gyümölcsöket használjunk?
Ahogy beérnek a gyümölcsök, abban a sorrendben tehetjük őket a rumtopfba. (földrajzi helytől függően ez csak irányadó, mivel az időjárás függvényében más időben érnek be a gyümölcsök):
Természetesen nem kell mindegyik fajtát beletenni, csak ami beszerezhető, vagy amihez épp kedvünk van. Minél töb
bfajta lesz benne, annál zamatosabb lesz, hisz mindegyik gyümölcs a maga módján járul hozzá az összhatáshoz:
május: eper
június: cseresznye, meggy
július: egres, málna, áfonya, ribizli, szeder, sárgabarack
augusztus: őszibarack, ringlószilva, szilva, nektarin
szeptember: körte, szőlő
október: ananász
Mehet még bele: görögdinnye, banán, kivi, de ez már ízlés kérdése.

És mégegyszer röviden, mire figyeljünk oda:
Mint minden eltett, tartósításra szánt gyümölcsnél, itt is vannak alapszabályok, ezt még egyszer összefoglalnám:
Csak egészen hibátlan, érett gyümölcsöt használjunk, különben nagy lesz a romlásveszély! A gyümölcsöt már konyhakészen elkészítve mérjük le. Falatnyi darabokra vágjuk fel, úgy, ahogyan szívesen meg is ennénk.
Legalább 3 hetet várjunk a következő gyümölcs eltevéséig. Ennyi idő alatt ugyanis befejeződik az előző gyümölcs érése, látjuk, ha baj történt, tehát jöhet a következő!
Minél jobb minőségű alkoholt használjunk! Legjobb a rum, ami legalább 54%-os legyen, de keverhetünk hozzá vodkát, vagy egyéb borpárlatot is, a rumtopf végleges íze meghálálja majd a nagyvonalú gondoskodást.
A fehér rum jobban megőrzi a gyümölcsök színét, a sötét rumnak viszont teltebb az aromája.

Rumtopf, avagy rumban eltett gyümölcs

500 g gyümölcs (tisztán mérve)
250 g  cukor
200 ml rum (minimum 54%)

Első alkalommal beteszem a megtisztított, előkészített gyümölcsöt az edénybe, rászórom a cukrot és egy egész üveg (0,7 liter) rumot öntök rá. Fontos, hogy a rum kétujjnyi vastagon befedje a gyümölcsöt. Elkeverem, hogy a cukor feloldódjon, majd ráteszem az edény tetejét, de nem kell szorosan lefedni. Ezután az elején néhány naponta érdemes ránézni és újra elkeverni. Lehetőleg sötét, hűvös helyen tároljuk.
A következő gyümölcsnél már elegendő a fenti arányt követni, vagyis minden 500 g gyümölcsre 250 g cukor és 2 deci rum.
Az utolsó gyümölcs október/novemberben kerülhet bele, akkor utoljára felöntöm még fél liter rummal és szokásos módon elkeverem, nézegetem.
A rumtopfnak ezután 4 hétig kell pihennie, érlelődnie, míg decemberben végre fogyasztható lesz.

aug 302006
 

Általánosan a hideg levesekről
A kánikulára tekintettel (Brünnhilde konyhája)
Gyümölcslevesek (Étel, ital, kicsi Vú)
Hűsítő nyári levesek – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)

Hideg levesek sűrítés nélkül
Ajoblanco – andalúz fehér gazpacho – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Almakrémleves mentával és tejszínnel (Dolce vita)
Almás sóskaleves joghurttal (Gourmandula)
Banánkrémleves őszibarackkal (Étel, ital, kicsi Vú)
Bazsalikomos sültparadicsom-leves – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Gazpacho (Lila Füge)
Görögdinnye leves (Govinda vegetárius konyhája)
Hideg kukorica-krémleves joghurttal (Dalla cucina)
Hideg paradicsomos görögdinnye-leves (Dalla cucina)
Hideg ubrokaleves almával (Étel, ital, kicsi Vú)
Hűsítő zöld leves olívabogyóval (Culinaris)
Indiai fűszeres joghurtleves – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Jeges eperleves mentával (Kísérleti konyha)
Kapros uborkaleves (tej, tejföl, joghurt, mustár, balzsamecet) (Ízbolygó)
Kapros uborkaleves pisztáciával (Dolce vita)
Kovászos uborka-leves (Mennyei mignon)
Narancsos-mangós sárgarépaleves (Ízbolygó)
Pezsgős hideg eperleves (Kísérleti konyha)
Tarator – bolgár diós uborkaleves – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Toszkán paradicsomleves (Dolce vita)
Vaníliás-kardamomos sárgadinnyekrémleves kolbásznyársakkal (Dalla cucina)
Vaníliás sárgadinnye-krémleves (tejszín) (Domestic Goddess)

Hideg levesek sűrítéssel
Ajo blanco, andalúz fokhagymaleves (kenyér) (A bűvös szakács)
Currys almaleves (Zsófi foodblogja)
Currys gyümölcsleves (alma, ananász, banán, hidegen is) (Étel, ital, kicsi Vú)
Frissítő piros gyümölcsleves (ribizli, áfonya, meggy, málna, tejföl, liszt) (Nosalty)
Gazpacho (kenyér) (A bűvös szakács) TIPP!
Gazpacho (kenyér) (Aubergine)
Gazpacho (kenyér) Étel, ital, kicsi Vú)
Gazpacho (kenyér) (Táplálék)
Gyors barackos-szedres gyümölcsleves (thegirlslikecooking)
Gyümölcsleves erdei gyümölcsökből (tejszín) (Ecet és olaj)
Gyümölcsleves (tejszín) (Der Chef blogja)
Gyümölcsleves császármorzsával (tejföl) (Gesztenye Gusztika konyhája)
Gyümölcsleves főzés nélkül (tejszín) (Gesztenye Gusztika konyhája)
Gyümölcsleves gyorsan (Der Chef blogja)
Karamellás-konyakos sárgabarackleves (joghurt) (Piszke)
Kókuszos meggyleves (Étel, ital, kicsi Vú)
Körtés rebarbara-krémleves vaníliafagylalttal (tejszín) (Étel, ital, kicsi Vú)
Málnaleves vörösborral (tejszín, vörösbor) (Ahogy eszik, úgy puffad)
Meggyleves (tejföl, liszt) (Narancskonyha)
Meggyleves (Receptblog)
Meggyleves fűszeresen, édes fehérborral (tejszín, liszt) (Aubergine)
Meggyleves vörösborral (tejszín, tejföl, liszt) (A főzés tudománya)
Mentás zöldborsóleves vaníliával (joghurt, tojássárgája, keményítő) (Lila Füge)
Salmorejo cordobés
Cordobai gazpacho (kenyér) (Macikonyha)
Sárgadinnyeleves kardamommal (joghurt) (Nosalty)
Szilvakrémleves (tejszín, liszt, vörösbor) (Főzzünk, süssünk valamit)
Szilvaleves fahéjjal (tejszín, liszt) (Konyhapult)
Tejszínes vegyes gyümölcsleves 2. (Lorien)
Tejszínes vegyes gyümölcsleves 1. (Lorien)
Zöldfűszeres édes-savanyú hideg zöldbableves (tejföl) – Chili&Vanilia (Nők Lapja Café)

*************************************************************
Gyümölcslevesek
Banánkrémleves őszibarackkal (Étel, ital, kicsi Vú)
Currys almaleves (Zsófi foodblogja)
Currys gyümölcsleves (alma, ananász, banán, hidegen is) (Étel, ital, kicsi Vú)
Görögdinnye leves (Govinda vegetárius konyhája)
Gyors barackos-szedres gyümölcsleves (thegirlslikecooking)
Gyümölcsleves (tejszín) (Der Chef blogja)
Gyümölcslevesek (Étel, ital, kicsi Vú)
Gyümölcsleves császármorzsával (tejföl) (Gesztenye Gusztika konyhája)
Gyümölcsleves főzés nélkül (tejszín) (Gesztenye Gusztika konyhája)
Gyümölcsleves erdei gyümölcsökből (tejszín) (Ecet és olaj)
Gyümölcsleves gyorsan (Der Chef blogja)
Hideg paradicsomos görögdinnye-leves (Dalla cucina)
Jeges eperleves mentával (Kísérleti konyha)
Kókuszos meggyleves (Étel, ital, kicsi Vú)
Körtés rebarbara-krémleves vaníliafagylalttal (tejszín) (Étel, ital, kicsi Vú)
Málnaleves vörösborral (tejszín, vörösbor) (Ahogy eszik, úgy puffad)
Meggyleves (tejföl, liszt) (Narancskonyha)
Meggyleves (tejszín) (Receptblog)
Meggyleves fűszeresen, édes fehérborral (tejszín, liszt) (Aubergine)
Meggyleves vörösborral (tejszín, tejföl, liszt) (A főzés tudománya)
Szilvakrémleves (tejszín, liszt, vörösbor) (Főzzünk, süssünk valamit)
Tejszínes vegyes gyümölcsleves 2. (Lorien)
Tejszínes vegyes gyümölcsleves 1. (Lorien)
Vaníliás-kardamomos sárgadinnyekrémleves kolbásznyársakkal (Dalla cucina)
Vaníliás sárgadinnye-krémleves (tejszín) (Domestic Goddess)

Zöldséglevesek
Ajo blanco, andalúz fokhagymaleves (kenyér) (A bűvös szakács)
Ajoblanco – andalúz fehér gazpacho – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Bazsalikomos sültparadicsom-leves – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Gazpacho (kenyér) (A bűvös szakács) TIPP!
Gazpacho (kenyér) (Auberg
ine)

Gazpacho (kenyér) Étel, ital, kicsi Vú)
Gazpacho (Lila Füge)
Gazpacho (kenyér) (Táplálék)
Hűsítő zöld leves olívabogyóval (Culinaris)
Indiai fűszeres joghurtleves – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Salmorejo cordobés Cordobai gazpacho (kenyér) (Macikonyha)
Tarator – bolgár diós uborkaleves – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Zöldfűszeres édes-savanyú hideg zöldbableves (tejföl) – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)

Egyéb leves-gyűjtőoldalak
Hideg nyári levesek (Grocceni oldalai)
Hűsítő nyári levesek (Menő.ro – Konyhatündér)
Hűs levesek (origo – Női lapozó)
Leves linkcenter
Gasztrostudio – Levesek