jún 012010
 

Mindig is tudtam, hogy nem árt jóban lenni a zöldségesekkel. Persze a hentesekkel sem, a sajtos sem smafu, a halasról meg már ne is beszéljünk, de most nem róluk van szó.

Több zöldségest tartok mostanában, muszáj, hogy több lábon álljon az ember, nem? Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a kis szicíliait, pedig régebben naponta eldiskuráltunk az olíváról meg a paradicsomról. Ritkábban térek be hozzá, de kizárólag rajtam kívül álló okok miatt. Két hete beugrottam újra, látszott rajta, hogy rémesen megörült nekem (lefordítom: annak, hogy megint komolyabb összeget hagyok nála:). Miután szokás szerint széles mosollyal kihozta a szatyraimat, megígértem neki, hogy hamarosan újból itt hagyok nála vagy harminc eurót. Ezt most megint lefordítottam az ő nyelvére, de megértettük egymást:) Hiába, válság van, különben meg nála van a környék legzamatosabb fekete olívabogyója.

Zöldségfronton a cékla segítségével sikerült szociális kapcsolataimat tovább kiépítenem. Miután két hónappal ezelőtt egy közeli, kistermelő zöldségesnél felvásároltam az összes maradék, eladhatatlannak hitt céklájukat (két kilót), elkezdtünk összemelegedni. Már ott tartunk, hogy folyamatosan tájékoztat az utcai pletyikről és szól, ha valahol érdemleges dolog történik. Ezek nagyon fontos mozzanatok tudnak lenni és ezt csak az tudja értékelni, akit kisegített már egy-egy utcai szóbeszéd.
De hogy haladjunk is a történetben, múlt héten betértem rebarbarát venni. A férjem már két hete nyaggat, hogy szeretne rebarbarás süteményt enni. Anyósom, aki egyébként nagy rebarbarasüteménysütő, küldött vele egy tál sütit. Ez azon nyomban elfogyott, utánpótlásról pedig nekem kellett gondoskodnom, nehogy megszakadjon a rebarbaralánc. Valami ilyesmit magyarázott a férjem, mert azt mondta, hogy ezt folytatni kell. Mint valami diétát:).

Szóval, megyek be a zöldségeshez, és bár nem hiszem, hogy pont egy zöldségbolt lenne a legkedvezőbb fórum arra, ahol süteményrecepteket vitathatna meg az ember, de én mégis megkérdeztem L. asszonyt, hogy ő vajon hogy süti a rebarbarás süteményt. Abszolút meg voltam ugyanis győződve arról, hogy aki eladja, annak komoly családi receptek vannak a birtokában is.

Egy kiló alma, két üveg szilvabefőtt és egy doboz házi borjúmájkrém között gyorsan elmondta, hogy tejszín és tojás (abból kettő), meg persze marcipán, a tetejéről a morzsát ki ne hagyjam, úgy lesz az igazi. Meg persze gyömbér, gyömbér, gyömbér. Hát ennyi. Ebből a rendkívül pontosan vázolt receptúrából készült ez a rebarbarás quiche, amiről a férjem azt mondta (ötször), hogy jobb, mint a mamájáé :)
Ehhez nincs is mit hozzáfűznöm!

(Gyömbér helyett kevés fahéjat tettem bele. A sima omlós tészta helyett pedig ezt a túrós-olajost használtam, mert gyorsabb és mert olyanom volt, de bármilyen tészta jó alá. A megszokott quiche-ből kiindulva próbáltam eltalálni a tejszínes öntet arányait, a morzsa mennyiségét pedig leszűkítettem a tejszín miatt. A barnacukor az íze miatt került bele. A marcipánt előzőleg szeletekben tettem a rebarbarára, a receptben már rászórva írom, úgy jobb lesz. Azt hiszem, elég jól sikerült eltalálnom az arányokat, legközelebb még javítgatok rajta.)
Fázisfotókat felteszek, de ha elfelejteném, az sem lesz nagy tragédia.

Marcipános rebarbaraquiche
Marcipános rebarbaraquiche

A túrós-olajos tésztához
200 g liszt
1,5 tk sütőpor
100 g túró (20%)
4 ek (60 ml) tej
4 ek (60 ml) szőlőmag-, repce-, napraforgóolaj
csipet só
1 ek cukor
1 ek vaníliakivonat (elhagyható)
A töltelékhez
300 g rebarbara (tisztítva mérve)
3 ek (barna nád)cukor
150 g egyszeres marcipán (50%-os mandulával)
A rávalóhoz
2 db tojás (nagyméretű)
200 ml tejszín (min. 30%-os)
2,5 ek (barna nád)cukor
A morzsához
100 g liszt
50 g cukor
70 g vaj
1 csipet só
2 csipet őrölt fahéj

Egy tálba teszem a lisztet és az összes hozzávalóval együtt néhány mozdulattal tésztává gyúrom. Gyorsan összeáll, nem is kell sokáig nyomkodni, mert a tészta ragacsos lesz.
Alaposan kivajazok egy 26 cm ø-jű kapcsos torta(- vagy egy rackásszélű pite)formát és beleegyengetem a tésztát úgy, hogy 3 centis pereme is legyen.

A rebarbarát megmosom, ha szükséges, meghámozom és lehúzom az esetleges szálait, majd 4 cm-es darabokra vágom. Egy tálban összekeverem a cukorral. A marcipánt durvára lereszelem (ez legkönnyebben új megy, ha előtte betesszük a hűtőbe). A sütőt 180 °C-ra (légkeverésen 160 °C-ra) előmelegítem.
A tésztára egyenletesen ráteszem a rebarbarát és rászórom a marcipánt.
Egy tálkában villával felverem a tojásokat és hozzákeverem a tejszínt és a cukrot. Egyenletesen ráöntöm a rebarbarára.
Betolom a sütőbe és 10-15 percig sütöm, amíg a teteje picit hártyás nem lesz.

A morzsához egy tálba teszem a lisztet a cukorral és a fahéjjal, majd beleöntöm az épphogy folyósra felolvasztott vajat. Két villa segítségével lazán morzsává alakítom, majd kézzel, a hüvelyk- és a mutatóujjam segítségével egyenletesen a tészta tetejére morzsolom.
Visszateszem a sütőbe és további 30 perc alatt megsütöm.
1 db 26 cm ø-jű pite / 8 szelet /

Rövidített változat még egyszer:
– összeállítom a tésztát
– kivajazom a formát és kibélelem a tésztával
– a rebarbarát felvágom, összekeverem a cukorral
– a sütőt előmelegítem
– a tésztára elosztom a cukros rebarbarát
– a rebarbarára szórom a marcipánt
– a tojásos tejszínt ráöntöm
– 10-15 percig sütöm
– összeállítom a morzsát, rászórom és sütöm még kb. 30 percig.

Marcipános rebarbaraquiche

máj 242008
 

A hazánkban sajnos még nem túl ismert rebarbarából is tengernyi finomságot lehet készíteni. Én még gyerekkoromban ismertem meg, és kompótnak, túrókrém tetejére, de savanykás, pikáns íze miatt húsok mellé is tálalták. Leggyakrabban azonban süteményen láttam viszont, és azóta is rendkívül szeretem ebben a formában, mert üdítőbb, frissebb süteményt, ami akár reggelire is megfelel, el sem tudnék képzelni.
Kifinomultabban is szoktam sütni (egyéb gyümölccsel elkeverve, esetleg tojáshabbal a tetején, vagy pirított mandulával megszórva, vagy …) most azonban a legegyszerűbb formában szerepel. A tésztát kedvünk szerint variálhatjuk, akár kelttésztából, akár omlósból is megsüthető az alja. Most az omlóshoz mandulát is kevertem, de a legegyszerűbb változat is nagyon jó lesz. Morzsát szórtam a tetejére, ami nem tudom, mennyire ismert ebben a formában, mivel több mint tíz éve magam kísérleteztem ki. Addig a morzsa hozzávalóit összegyúrták, akár csak magát a tésztát és egy reszelőn lereszelték. Hát, ez nekem igen fáradtságosnak tűnt, ezért csak lazán összekevertem az anyagokat. Ebből lett ez a “morzsolt morzsa”, amiről nyugodtan állíthatom, hogy mindig sikerül!
Ha azonban a morzsa helyett összegyúrnánk a tésztát és kis hurkákat sodornánk belőle és rátennénk a gyümölcs tetejére, akkor már crostata lenne belőle.

rebarbaras_morzsas_lepeny2

Rebarbarás morzsás sütemény

Az omlós tésztához
125 g liszt (BL 80)
125 g mandula, őrölt
140 g vaj, hidegen
1 csipet só
80 g cukor
A rebarbarához
800 g rebarbara, tisztítva mérve
3-4 ek cukor, ízlés szerint
1 csipet só
A morzsához
170 g liszt
200 g cukor
100 g vaj
1 csipet só
2 csipet fahéj és szerecsendió

A hozzávalókból omlós tésztát gyúrok, majd legalább fél órára a hűtőbe teszem.
Közben megtisztítom a rebarbarát. Meghámozom és lehúzom a szálait is, majd apró darabokra vágom. Egy tálban összekeverem a cukorral. (Ha finomítani szeretnénk, tehetünk hozzá vaníliakivonatot és egy pici fahéjat is.)
A sütőt 180 °C-ra (160 °C légkeverésen) előmelegítem.
Kivajazok egy kapcsos torta-, vagy egy cakkos szélű lepényformát, és belesimítom a tésztát úgy, hogy egy kis pereme is legyen és elegyengetem rajta a rebarbarát.
A morzsához egy tálba teszem a lisztet, a cukrot és a fűszereket, majd beleöntöm a folyósra felolvasztott (ez fontos!) vajat. Két villa segítségével lazán morzsává alakítom, majd kézzel, a hüvelyk- és a mutatóujjam segítségével egyenletesen rámorzsolom a gyümölcsre.
Betolom a sütőbe és 35-40 perc alatt megsütöm.
1 kerek lepény /

rebarbaras_morzsas_lepeny3

jún 052007
 

Ahogy hallom, otthon már lecsengőben, de errefelé javában tart még az eperszezon. Itt az ideje a eperlekvárnak, de a rumtopf-ot is meg kell lassacskán kezdeni.

Sosem voltam nagy befőzős típus. Nem szoktam nyaranta leizzadva kétszáz üveg baracklekvárt eltenni, a lekvárfőzés nálam nem a mennyiséget jelentette. De gyakran főzök kisebb mennyiséget, épp abból a gyümölcsből, amit kedvelünk, vagy kaptunk, vagy csak úgy, egy recept miatt. Pár üveg árválkodik csupán a kamrapolcon, de gyakorta váltom őket, mert folyamatosan főzök lekvárt. Az egyszerre 3 üvegnyi mennyiség puszta elővigyázatosság és változatosság is egyben. Mi van, ha megromlik (ez még sosem fordult elő, de tényleg), vagy nem ízlik (néha vadul kísérletezgetek), vagy épp elajándékoztam. Ezért a maradék gyümölcsöt általában már felszeletelve, előkészítve lefagyasztom, így ha lekvárfőzésre támad kedvem, akkor csak elő kell kapni. Ezt a módszert követem már vagy 10 éve, és nagyon bevált, igaz, nem nagycsaládra főzök, és lekvárt is csak elvétve eszünk.
Emlékszem gyerekkoromra, ahogy szegény nagyanyám kiment a piacra, ha épp nem termett valamelyik gyümölcs a kertben, nekiállt, egész délelőtt hámozott, magozott, szeletelt, aztán elővette a leghatalmasabb fazekát, és kevert, csak kevert rendületlenül. A pincében zsákban állt ilyenkor a cukor, hogy kéznél legyen a befőzéshez. Ha kész lett a lekvár, vagy befőtt, mikor mi került épp a fazékba, szalicilt szórt a tetejére (annak volt olyan kaparós íze a torkomban), vízbe mártott fóliát tett rá és zsineggel többször átkötözte. Akkor a házban fellelhető összes takarót, plédet elővette és két napra elszállásolta az összes üveget a szárazdunsztba. Igy mondta. Aztán egy-egy lekvárfőzési nap után hullafáradtan esett az ágyba, a konyha meg néhány napig ragadt a lekvártól.

Örülök, hogy ma már nem így mennek a dolgok, mert nem is lenne lekvárunk, ha nyaranta nagy üstben, a hőségben agyonizzadva órákig kellene kavargatnom a télre való lekvárunkat.
És meg kell vallanom, a mostani csupa-gyümölcs, nem émelygős-édes, gyönyörű, friss színű lekvár is jobban ízlik, mint az az agyonfőzött, cukros massza. Ne haragudj, Mama, de így van.
Lekvárt nem mindig azért főz az ember, hogy olcsóbban kihozza. Épp olyan ez, mint a kenyérsütés.  Jó a sajátot enni, és jó vele pepecselni. Mióta meg az ipar a háztartások számára is elérhetővé tette a zselírozó cukrot, azóta gyerekjáték a befőzés!

Néhány szabályt kell, vagy inkább érdemes betartani:
Nem butaság az, hogy csak hibátlan gyümölcsöt dolgozzunk fel! Az a gyümölcs, amit már nem szívesen eszünk meg, az épp az üvegben fog megromlani, akkor is, ha alaposan felforraltuk. Ezt Murphy mondta, nem én.
Az üvegeket, amiben eltesszük a lekvárt, alaposan el kell mosni, vagyis csírátlanítani kell. Ez többféleképpen megy. Én általában beteszem a mosogatógépbe, és úgy időzítem, hogy épp akkortájt járjon le, amikor kell. Ha ez épp nem megy, akkor az üvegeket kevés vízzel beteszem a 130 °C-os sütőbe legalább fél órára, vagy amíg szükségem nincs rájuk. Egyébként ez a legbiztosabb módszer. Ha ezzel sem akarok kínlódni, akkor néhány percig a forró csap alá teszem, de előtte ilyenkor (időben) felcsavarom a boylert, hogy a víz tényleg tűzforró legyen! Ez is jó módszer, de az üveget sosem szabad eltörölgetni, kívűlről sem, megszárad az majd magától. Mindez vonatkozik az üveg csavaros tetejére is.
A lekvárt nagyjából az utasítás szerint szoktam főzni. (Eltérni nem is nagyon lehet tőle, mert annyira egyszerű.) A gyümölcsöt kisebb-nagyobb darabokra vágom, az epret például nem kell mixerrel pürésíteni sem, csak egy-egy szemet 6-8szor elvagdosni. A megfelelő mennyiségű, feldarabolt gyümölcsre ráteszem a fele mennyiségű 2:1 zselírozó cukrot, jól átkeverem, ami addigra már bőven levet enged. Felfőzöm és néhány percig lobogva forralom.
Ha alkohol kerül a lekvárba (ami tovább fertőtlenít, ezért emiatt is előnyös), akkor azt már a tűzről levéve keverjük hozzá.
Akkor előkapom a frissen csírátlanított üvegeket, egy széles aljú lekvártölcsér segítségével majdnem csordultig betöltöm és rácsavarom a tetejét. Ekkor zsupsz, a fejére állítom az üveget, és pár óráig így is hagyom. Néha meg kell forgatni, hogy a tartalma ne tapadjon a tetőre és homogén módon szétoszoljon az üvegben.

Ennyi, ezt az egészet pedig több idő alatt írtam le, mint amennyi idő maga a lekvárfőzési procedúra. Én leginkább a 2:1 cukrot használom, mert a 3:1 ugyan kevesebb cukrot tartalmaz, de ez nem áll el sokáig – na jó, nem is ez a cél.
Most néhány eperlekvárt próbáltam, de nekem mégis a teljesen tiszta eperíz ízlik legjobban. A csokoládés (ez látszik a képen hátul) izgalmas, érdekes, a marcipános úgyszintén. A rebarbaránál a gyümölcsök aránya az én ízlésemet tükrözi, még édes maradt, de nyugodtan lehet több rebarbara is, ezért citromot sem tettem bele. Grappával és whiskyvel is kísérleteztem rum helyett, de rá kellett jönnöm, hogy nem az igazi, rum és konyak a két legjobb társ a lekvárfőzésnél. Likőrt nem érdemes beletenni, mert az íze elvész a lekvárban, akkor már inkább jobb 1-2 kanál töményebb alkohol, esetleg vörösbor, de ezt egy kissé be kell redukálni.

További lekvárreceptek:
Eperlekvár zöldborssal és konyakkal (Dalla cucina)
Rebarbarás rumos eperlekvár (Gourmandula)
Maci mentás, csokoládés és vegyes eperlekvárja
Gabojsza 7féle lekvárt készített egy füst alatt
Eperlekvár hagyományos módon (Mirelle)
Eperlekvár diabetikusan (Pomme-pomme)

eperlekvar_csokolade_1_0500
Eperlekvár, gyümölcsösen

1 kg eper (vagy szamóca)
500 g zselírozó cukor (Dr. Oetker, 2:1)
2 ek rum (min. 42%)

Eperlekvár csokoládéval

1 kg eper (vagy szamóca)
500 g zselírozó cukor (Dr. Oetker, 2:1)
1 ek vanília kivonat
80 g étcsokoládé (min. 60%)

A csokoládét eltördelem és az utolsó fázisban a lekvár közé keverem, azonnal elolvad.

Eperlekvár marcipánnal

1 kg eper (vagy szamóca)
500 g zselírozó cukor (Dr. Oetker, 2:1)
2 db csillagánizs
100 g marcipán (marcipánmassza 1:1)

A marcipánt lereszelem és mint a csokoládét, a lekvárba keverem. A csillagánizst érdemes a végén kihalászni, de nem szükséges.

Eperlekvár rebarbarával

700 g eper (vagy szamóca)
300 g rebarbara
500 g zselírozó cukor (Dr. Oetker, 2:1)
2 tk gyömbér, őrölve

A rebarbarát fél cm-es darabokra vágom és először lassú hőn főzöm vagy 10 percig, amíg a rebarbara meg nem puhul. Az őrölt gyömbér ebben az esetben jobb, mint a friss.

lekváronként 3 kisüveg lesz belőle

aug 302006
 

Általánosan a hideg levesekről
A kánikulára tekintettel (Brünnhilde konyhája)
Gyümölcslevesek (Étel, ital, kicsi Vú)
Hűsítő nyári levesek – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)

Hideg levesek sűrítés nélkül
Ajoblanco – andalúz fehér gazpacho – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Almakrémleves mentával és tejszínnel (Dolce vita)
Almás sóskaleves joghurttal (Gourmandula)
Banánkrémleves őszibarackkal (Étel, ital, kicsi Vú)
Bazsalikomos sültparadicsom-leves – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Gazpacho (Lila Füge)
Görögdinnye leves (Govinda vegetárius konyhája)
Hideg kukorica-krémleves joghurttal (Dalla cucina)
Hideg paradicsomos görögdinnye-leves (Dalla cucina)
Hideg ubrokaleves almával (Étel, ital, kicsi Vú)
Hűsítő zöld leves olívabogyóval (Culinaris)
Indiai fűszeres joghurtleves – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Jeges eperleves mentával (Kísérleti konyha)
Kapros uborkaleves (tej, tejföl, joghurt, mustár, balzsamecet) (Ízbolygó)
Kapros uborkaleves pisztáciával (Dolce vita)
Kovászos uborka-leves (Mennyei mignon)
Narancsos-mangós sárgarépaleves (Ízbolygó)
Pezsgős hideg eperleves (Kísérleti konyha)
Tarator – bolgár diós uborkaleves – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Toszkán paradicsomleves (Dolce vita)
Vaníliás-kardamomos sárgadinnyekrémleves kolbásznyársakkal (Dalla cucina)
Vaníliás sárgadinnye-krémleves (tejszín) (Domestic Goddess)

Hideg levesek sűrítéssel
Ajo blanco, andalúz fokhagymaleves (kenyér) (A bűvös szakács)
Currys almaleves (Zsófi foodblogja)
Currys gyümölcsleves (alma, ananász, banán, hidegen is) (Étel, ital, kicsi Vú)
Frissítő piros gyümölcsleves (ribizli, áfonya, meggy, málna, tejföl, liszt) (Nosalty)
Gazpacho (kenyér) (A bűvös szakács) TIPP!
Gazpacho (kenyér) (Aubergine)
Gazpacho (kenyér) Étel, ital, kicsi Vú)
Gazpacho (kenyér) (Táplálék)
Gyors barackos-szedres gyümölcsleves (thegirlslikecooking)
Gyümölcsleves erdei gyümölcsökből (tejszín) (Ecet és olaj)
Gyümölcsleves (tejszín) (Der Chef blogja)
Gyümölcsleves császármorzsával (tejföl) (Gesztenye Gusztika konyhája)
Gyümölcsleves főzés nélkül (tejszín) (Gesztenye Gusztika konyhája)
Gyümölcsleves gyorsan (Der Chef blogja)
Karamellás-konyakos sárgabarackleves (joghurt) (Piszke)
Kókuszos meggyleves (Étel, ital, kicsi Vú)
Körtés rebarbara-krémleves vaníliafagylalttal (tejszín) (Étel, ital, kicsi Vú)
Málnaleves vörösborral (tejszín, vörösbor) (Ahogy eszik, úgy puffad)
Meggyleves (tejföl, liszt) (Narancskonyha)
Meggyleves (Receptblog)
Meggyleves fűszeresen, édes fehérborral (tejszín, liszt) (Aubergine)
Meggyleves vörösborral (tejszín, tejföl, liszt) (A főzés tudománya)
Mentás zöldborsóleves vaníliával (joghurt, tojássárgája, keményítő) (Lila Füge)
Salmorejo cordobés
Cordobai gazpacho (kenyér) (Macikonyha)
Sárgadinnyeleves kardamommal (joghurt) (Nosalty)
Szilvakrémleves (tejszín, liszt, vörösbor) (Főzzünk, süssünk valamit)
Szilvaleves fahéjjal (tejszín, liszt) (Konyhapult)
Tejszínes vegyes gyümölcsleves 2. (Lorien)
Tejszínes vegyes gyümölcsleves 1. (Lorien)
Zöldfűszeres édes-savanyú hideg zöldbableves (tejföl) – Chili&Vanilia (Nők Lapja Café)

*************************************************************
Gyümölcslevesek
Banánkrémleves őszibarackkal (Étel, ital, kicsi Vú)
Currys almaleves (Zsófi foodblogja)
Currys gyümölcsleves (alma, ananász, banán, hidegen is) (Étel, ital, kicsi Vú)
Görögdinnye leves (Govinda vegetárius konyhája)
Gyors barackos-szedres gyümölcsleves (thegirlslikecooking)
Gyümölcsleves (tejszín) (Der Chef blogja)
Gyümölcslevesek (Étel, ital, kicsi Vú)
Gyümölcsleves császármorzsával (tejföl) (Gesztenye Gusztika konyhája)
Gyümölcsleves főzés nélkül (tejszín) (Gesztenye Gusztika konyhája)
Gyümölcsleves erdei gyümölcsökből (tejszín) (Ecet és olaj)
Gyümölcsleves gyorsan (Der Chef blogja)
Hideg paradicsomos görögdinnye-leves (Dalla cucina)
Jeges eperleves mentával (Kísérleti konyha)
Kókuszos meggyleves (Étel, ital, kicsi Vú)
Körtés rebarbara-krémleves vaníliafagylalttal (tejszín) (Étel, ital, kicsi Vú)
Málnaleves vörösborral (tejszín, vörösbor) (Ahogy eszik, úgy puffad)
Meggyleves (tejföl, liszt) (Narancskonyha)
Meggyleves (tejszín) (Receptblog)
Meggyleves fűszeresen, édes fehérborral (tejszín, liszt) (Aubergine)
Meggyleves vörösborral (tejszín, tejföl, liszt) (A főzés tudománya)
Szilvakrémleves (tejszín, liszt, vörösbor) (Főzzünk, süssünk valamit)
Tejszínes vegyes gyümölcsleves 2. (Lorien)
Tejszínes vegyes gyümölcsleves 1. (Lorien)
Vaníliás-kardamomos sárgadinnyekrémleves kolbásznyársakkal (Dalla cucina)
Vaníliás sárgadinnye-krémleves (tejszín) (Domestic Goddess)

Zöldséglevesek
Ajo blanco, andalúz fokhagymaleves (kenyér) (A bűvös szakács)
Ajoblanco – andalúz fehér gazpacho – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Bazsalikomos sültparadicsom-leves – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Gazpacho (kenyér) (A bűvös szakács) TIPP!
Gazpacho (kenyér) (Auberg
ine)

Gazpacho (kenyér) Étel, ital, kicsi Vú)
Gazpacho (Lila Füge)
Gazpacho (kenyér) (Táplálék)
Hűsítő zöld leves olívabogyóval (Culinaris)
Indiai fűszeres joghurtleves – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Salmorejo cordobés Cordobai gazpacho (kenyér) (Macikonyha)
Tarator – bolgár diós uborkaleves – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)
Zöldfűszeres édes-savanyú hideg zöldbableves (tejföl) – Chili&Vanília (Nők Lapja Café)

Egyéb leves-gyűjtőoldalak
Hideg nyári levesek (Grocceni oldalai)
Hűsítő nyári levesek (Menő.ro – Konyhatündér)
Hűs levesek (origo – Női lapozó)
Leves linkcenter
Gasztrostudio – Levesek