aug 252010
 

Ez a recept pár hete megjelent már a Gasztrotippen, de ribizli hiányában is bármikor időszerű. A piros bogyós gyümölcsöket amúgy is bátran helyettesíthetjük egymással. Nem csupán színük miatt, de felhasználhatóságuk is hasonló.

A banános sűrítésre tavaly kattantam rá, nagyon klassz dolog és főleg egyszerű. Ilyenkor nyár derekán azért annyira nem jellemző a banán, szerencsére dúskálhatunk a finomabbnál finomabb gyümölcsben, de ha van otthon mindig egy-két darab banán, az sok konyhai ténykedésünket megkönnyítheti. Lesz még rá példa, azóta már salátaöntetbe, lekvárba és krémekbe is került már.

Aki idáig eljutott, abban felmerülhet a kérdés, mi fán terem a kunyhósajt. Képről sem ugrik be?? :) Miután az amerikai cottage cheese-re próbáltam megfelelő szavakat találni, utamba akadtak a félrefordítások, a kunyhósajt pedig annyira viccesen találó, hogy képtelen voltam kihagyni :)

Amúgy ez a banános kunyhósajt reggelire a legjobb, álmosan a konyhába botorkálva, kávéfőzőt épp beizzasztva is még könnyen összedobható. Abszolút diétás, ugyanakkor hála a banánnak, még laktató is.
Hát kell ennél több?

Banános cottage cheese-krém ribizlivel
Banános cottage cheese – krém ribizlivel

200 g cottage cheese (szemcsés túró)
1 db közepes banán
3 ek zabpehely (finomszemű)
5-6 ek tej
200 g ribizli
porcukor / juharszirup / méz

Egy tálkában összekeverem a zabpelyhet (vagy ízlés szerint az egyéb gabonát) a tejjel.
A banánt meghámozom és villával összenyomom. Néhány keveréssel lazán hozzákeverem a cottage cheese-t, úgy jó, ha nem teljesen homogén. Hozzáadom a tejes zabpelyhet.
Két tálkába osztom és a tetejére szórom a megtisztított ribizlit. Kevés porcukrot szórok rá, de mehet rá juharszirup, vagy méz is.
2 személyre / 337 kcal / 6,6 g zsír / LF30 17%

aug 282007
 

Egy embert sem ismerek, aki miután kóstolta, szenvtelenül el tudna menni a rote Grütze (ejtsd: róte grücce) mellett. Ez a zseniálisan egyszerű, gyümölcsös desszert Észak-Európából származik, ahol nyáron piros bogyós gyümölcsök tették ki az édes vitaminháztartás eléggé szűkös hadát. Idejét sem tudom, mióta lettem én is Grütze-függő: talán harminc éve kóstoltam először, azóta a Grütze a privát étlapom oszlopos tagja lett, húsz éve pedig a konyhámé is. Ha összeszámolnám, melyik édesség fordult meg leggyakrabban a konyhámban, hát biztos a Grütze vezetne! Ha vendégek is ették nálam egyszer, onnantól visszatérő vendég lett ő is. (A vendégek is:-))  

A Grütze szó a németben kását jelent (ónémet jelentése: gruzzi=durváraőrölt), ami azt mutatja, hogy régen valamely durvára tört gabonából készítették a Grütze-t (akár zab, búza, rozs, hajdina, vagy árpa), először még gyümölcs nélkül. Olyan lehetett, mint az angoloknál a porridge, a zabkása, de nem is kell messzire mennünk, a szláv országokban még ma is hagyományos reggeli a tejjel készített gabonakása. (Németország keleti részében még ma is valamilyen őrölt gabonával sűrített, csupán gyümölcsléből készül az általuk eredetinek vélt, igazi Grütze.) Piros (rot) pedig akkor lett, amikor pár száz évvel ezelőtt, ráúnván az unalmas gabonakására, bogyós gyümölcsöket is elkezdtek belefőzni, hisz északon, a skandináv országokban javarészt ez termett – és terem ma is. (svédül például: röd gröt med flöd, dánul: RødGrød med fløde)
Már nem csak gabonával sűrítették, hanem szágóval vagy keményítővel.
Vagyis a rote Grütze fordítása igencsak nehéz, mert a szószerinti piros kása azért így elég szerencsétlen – mondhatnánk egyfajta besűrített gyümölcsbefőttnek is, talán gyümölcspuding, viszont egyáltalán nem pudingállagú, vagy folyékonyabb lekvár, tartósítás nélkül. Tessék választani! 
A Grütze élvezeti értékének fokozására pedig jéghideg zsíros tejet, de ha jobban ment, akár crème fraîche-t, vagy tejszínt is locsoltak a tetejére, amit egy picit félfolyósra fel is lehet lazán verni (a crème fraîche-t egyenlő arányú zsíros tejfölből és tejszínből is előállíthatjuk). Azon a vidéken soha nem volt autentikus a vaníliamártás, ez csak mára terjedt el, ki tudja miért. (Talán azért, mert napjainban divat lett a jóminőségű vaníliamártás?) Ugyanis a Grütze eleve sűrített, minek kellene azt még egy mártással is fokozni, másrészt a jéghideg tejes tejszín tényleg jobban kihozza az édes-savanykás, üdítő Grütze zamatát. És különben is, minek azzal még tovább pepecselni. Egy gombóc vaníliafagylalt is igazán jó hozzá, de tehetjük önmagában tejberizs mellé, palacsintába, vagy piskótához is. Tessék csak kipróbálni!!   

Az első időkben csak a francia származású feketemeggyből készült a Grütze (gyakorlatilag ez a fajta terjedt el Európában a legjobban), epret viszont hagyományosan sohasem tettek bele. (Mára ez is megváltozott.) Aztán jött a többi piros bogyós. A legjobb akkor lesz, ha legalább 3-4 fajta gyümölcsöt teszünk bele, ez lehet akár fagyasztott is, nyáron ritkán lehet az összes fajtát egyszerre kapni. Mehet bele szeder, piros és feketeribizli, málna, piros egres, áfonya, vagy az, amit még jónak látunk, de mindenképp kissé szétfővő, puha gyümölcs legyen, alma vagy körte nem szokott Grütze-ben szerepelni. Megkérdezheti valaki, ha van piros, akkor biztos van más színű is, nem? Igen, létezik a gyümölcsök összetételével zöld (grüne Grütze, egresből és kiviből) és sárga is (gelbe Grütze, barackból, ananászból, esetleg mangóból), de ezek a legújabb kor vívmányai, és semmiképp sem mondhatók eredetinek.

Én magam a sárgát is szeretem (puha őszibarack és mangó keverékéből), de leggyakrabban mi mást főznék, persze, a pirosat! 
Nem vízzel főzöm fel a gyümölcsöt, hanem mindig gyümölcslével (ez általában tiszta, rostmentes almalé), kevés narancslevet teszek hozzá, száraz vörösbort pedig bőven. (Felmerülhet egyesekben a kérdés, ha már úgyis édességbe teszem, miért a száraz bor? Nos, az (elérhető árú) édes vörös nem bor, emiatt nincs is itthon, ha meg lenne is, az ára nem predesztinálná őt a felfőzésre.) A bortól savanykásabb és gazdagabb ízű lesz és így jobban fokozható az édes-savanyú harmóniája. Fűszerekből a gyömbér talán az, amelyik egy kicsit kilóg a sorból, de néha kardamomot is teszek bele, ez pedig a skandináv országokban igen elterjedt és kedvelt fűszer. A tetejére – talán szokatlan módon – kávétejszínt csorgatok (10%), amit előtte úgy 10 percre a fagyasztóba is beteszek, hogy valóban jéghideg legyen!  
Érdemes a Grütze-ből nagyobb adagot készíteni – na nem csak azért, mert hamar elfogy! Hűtőben károsodás nélkül is jó pár napig eláll, ezért ideális vendégek számára.

A Rote Grütze sem kerülte el a kedves blogtársakat:
Először Chili&Vanília ismertette meg velünk a Rote Grütze-t.
Fakanál is C&V Grütze-receptjét alkalmazza. 
PartizánOrsi rote Grütze-jének alapja gyümölcslé, amit egy egzotikus kókuszmártás fed be.   
Kicsi Vú sárga Grütze-t készített, az alap részben itt is gyümölcslé.
   

Rote Grütze

Rote Grütze

1 kg piros gyümölcs, például:
     250 g meggy
     250 g ribizli
     250 g málna
     250 g szeder
60-100 g kristálycukor, gyümölcs savasságától függően
1 ek vanília kivonat (vagy 1/2 vaníliarúd)
1 db fahéj
5 db szegfűszeg
1 cm gyömbér
5 db kardamom
550 ml folyadék
     300 ml 100%-os almalé (esetleg szőlőlé)
     200 ml vörösbor, száraz (esetleg fehérbor)
       50 ml narancslé (opcionálisan)
2 ek keményítő (búza-, burgonya-, esetleg kukorica), vagy
     30 g szágó
A tetejére
200 ml tejszín, tej hidegen (vagy kávétejszín)

Egy nagy lábasba beleöntöm a folyadékokat és a fűszerekkel úgy 10 percig lassú hőn főzöm. Ha már eléggé fűszeres lett, leszűröm. A lábasba teszem  az előkészített gyümölcsöt, de szezonon túl megfelel a fagyasztott erdei gyümölcskeverék is. (A megggyet kimagozom.) Egy fél pohár kivételével hozzáöntöm a folyadékokat és a cukrot (úgy is jó, ha rögtön együtt beletesszük az egészet, és őrölt fűszert használunk, vagy a darabos dolgokat egy teatojásban mártjuk bele), majd lassú hőn úgy 10 percig párolom, hogy a gyümölcsök kissé szétfőjenek. Egy pohárban a keményítőt elkeverem a maradék folyadékkal és kevergetve a Grütze-hez öntöm. Azonnal sűrű lesz, de inkább kevesebbel indítsunk, mivel ahogy hűl, még sűrűsödik.  
Langyosan és hidegen is jó, hűtve pedig napokig eláll. Tálalásnál tálkákba teszem és jéghideg tejszínt (vagy kávétejszínt) öntök a tetejére.
6-8 személyre /

jún 122007
 

Ha valakinél épp egy hasas, többliteres, mázas edényke kallódik a kamra egyik eldugott polcán és esetleg szeretne Karácsony táján édes, finom, rumos gyümölcskompótszerűséget kanalazgatni, az ne habozzon, itt az idő a Rumtopfra!!
Akkor álljon itt egy rövidke kis FAQ, vagy GYIK (kinek melyik a szimpatikusabb) Rumtopfra:

Mi is az a rumtopf?
Akkor lássuk először – azok kedvéért, akik netán nem ismernék -, mi is az a rumtopf?
Nos, mint a nevéből is látszik, nem más, mint nyár elejétől kezdve egy nagy edényben, folyamatosan eltett, rumban érlelt gyümölcs. Neve a németből jön, és mint ilyen, arrafelé országszerte egy igen kedvelt nyári elfoglaltság. Rum=rum, topf=edény, vagyis a rumtopf azt a mázas, többnyire 7literes kerámiaedényt is jelöli, amiben általában a gyümölcsöket idény szerint sorban elteszik. Ha nincs ilyen edényünk, nehogy elkeseredjünk, hogy nekünk már nem is lesz rumtopfunk karácsonyra! Megteszi egy nagy befőttes üveg is, feltéve, ha sötét helyen tudjuk tárolni. (Tegyük be a szekrénybe.)
A rumtopf pedig maga a kész rumos gyümölcs is, amit aztán készen szemtelenül magas áron sok helyen, üvegekben árulnak.

Rumtopf
Nehéz rumtopfot készíteni?

Dehogyis! Lehet, hogy a neve alapján valami elkészíthetetlen, mumusszerű dologra gondolunk, de a válasz egyértelműen: nem, rumtopfot készíteni hihetetlenül egyszerű! Sőt mi több, izgalmas! (Egész nyáron izgulhatunk ugyanis, mi fog történni a rumtopfunkkal!)

Miben kell eltenni a rumtopfot?
Erre a célra gyártják ezeket a helyes kis kerámia edényeket, és hogy senki ne is gondoljon más felhasználási célra (például káposzta eltevésére, netán a nagymama – közben ránk hagyott – eljegyzési ékszereire, bár arra is remek), a tetejükre vagy a hasukra rá is van írva szép nagy betűkkel: RUMTOPF. Ez azért előnyös, mert a zárt edénytérben ugye sötét van, ami késlelteti a gyümölcs elszíneződését és jobban szigeteli a hűvöset is. De ha ilyenünk nincs, akkor egy nagy üveg is megteszi, ami legalább 5 liter térfogatú legyen, mert ha folyamatosan, a legtöbb gyümölcsfajtát beletesszük, biztosan megtöltjük majd ennyi gyümölccsel. Erre tegyünk egy tányért, állítsuk a kamrába és kész is a házilag kivitelezett rumos topfunk! (Ha az egészet körbetekerjük valami sötétítő textillel, akkor jól be is csaptuk a rumtopfot:-)) Később úgysem kérdezi majd senki, miben tároltuk az egészet – feltéve, persze, ha nem romlott meg :-) és itt térjünk akkor rá a legfontosabbra, a rumra:

Mivel töltsük fel a rumtopfot?
Alább majd pontosan következik, milyen gyümölcsöket is tegyünk a rumtopfba. De mivel öntsük fel? Rummal, ez világos. És tovább?
A legeslegfontosabb szabály rumtopf készítésénél, hogy a rum nemcsak hogy jó minőségű (ez ízlés kérdése, persze a rum fajtája is befolyásolja a végső ízt), de nagyon fontos, hogy minimum 54% alkoholtartalmú is legyen, de inkább több. (Azért 54%, mert 50 fölött általában ez az első ugrás és a cukor és a rum ebben az arányban konzervál ugyanis a legjobban.) De ha 54% és 60% közül kellene választanunk, akkor is inkább a 60% a nyerő. Ezért előfordulhat, hogy ha megromlik a rumtopf, akkor a rum volt a ludas, mivel nem megfelelő minőségű rumot használtunk. Én 60%-os STROH rumot használok, bár a Stroh régen gyártott 54%-osat is, épp a rumtopf miatt. (Jelenleg már csak 40, 60 és 80 %-os a gyártási paletta.) Bár egyesek azért ellenzik a STROH-rumot, mert túl markáns az íze, de nekem ezzel nincs bajom. Mondom, lényeg az 54. Egyéb alkoholt is lehet használni, de a legfontosabb, hogy a felöntött összalkoholtartalom mindig legalább 54-60% legyen, különben megromlik a rumtopf, és ezt ugyebár nem szeretnénk.

Mit tegyek, ha nem szeretem a rumot?
Olyan, kérem, nincs! (Különben nem is olvastad volna el ezt a bejegyzést.) A rumtopfnál ugyanis, bármilyen meglepő, de a tiszta rum íze már nem is érződik, mivel bőven átjárja annak a rengeteg gyümölcsnek a zamata, amiből következik, hogy a kész rumtopf alkoholtartalma is természetesen kevesebb, mint a rumé volt, hisz kicsit felhígul. A kész rumtopfot pedig összekeverhetjük egy kevés borral, akkor az alkoholtartalma is kevesebb lesz.
Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tényleg nem szereti a rumot, akkor az is elképzelhető – persze csak elméleti síkon -, hogy eddig valami sokkal rosszabb minőségű rumon nevelkedett….  Rossz rum ugyanis nincs – újabb alapszabály -, csak gyenge minőségű!!

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk épp megromlani készül?
Bátran állíthatom, hogy ez a legkritikusabb pont a rumtopf készítésénél! Egyszer engem is elért a végzet, mivel nem voltam elég szemfüles, és későn láttam meg a bajt. (Épp elfogyott a rumom és újabb gyümölcsadagot készültem betenni. Erre elmentem és vettem valami lőrét, amire mellesleg 50% volt ráírva, de így utólag átgondolva véletlenül kihagyták belőle a kellő alkoholt…  az egyensúly megbomlott, a rumtopf pedig, amiben addigra volt már másfél liter rum, a csatornákban végezte:-(
Éppen ezért fontos, hogy gyakorta vizsgáljuk meg a rumtopfot, épek-e a gyümölcsök, minden rendben van-e. Kéthetente mindenképp nézzünk be az edénykébe, ne hagyjuk magára.
Ha elkezdődött ugyanis a romlás, akkor először apró, habzó foltok jelennek meg a felszínen. Kóstoljuk meg a rumtopfot, és ha még nem savanyú, nincs rossz íze, akkor még megmenthető. Szedjük le a habot a tetejéről és 5 literre számítva töltsük fel 250 ml 96 %-os, patikában kapható alkohollal. Az alkohol azonnal megállítja az erjedést és folytathatjuk a rumtopfunkat.

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk sikerült, de alkoholtartalma túl magas és nem tudjuk megenni?
Ez a kérdés nemigen fog ugyan felvetődni, de mindennel számolni kell. Nem probléma, a kész rumtopfot, amit december táján már meg is tudunk kóstolni, a tálkákban kiszedve (tehát NEM a rumtopfos edényben!) hígíthatjuk vörösborral, esetleg kevés almalével, így csökkenthetjük az alkoholtartalmát.

Mit kezdjünk a rumtopffal, ha már elkészült?
Ez a kérdés ugye nem kérdés?? Kevesen vannak ugyanis, akik igazán ellen tudnának állni egy vérbeli rumtopfnak. Szóval akkor mihez is? Roppant egyszerű: mindenhez, amihez egy kissé sűrűn szirupos, igencsak alkoholos, de bűnösen finom gyümölcsös kompótot tálalnánk. Vagyis fagylalt, sütemény, krémek, flan, puding, tejberizs mellé, vagy csak úgy magában, desszertként, bor kortyolgatva hozzá – csak hogy fokozzuk az élvezeteket. Világos színű sütemények mellé szenzációs, de egy egyszerű vaníliafagyit is úgy fel tud dobni, hogy nehezünkre esik majd felállni a székről :-)
És nem utolsó sorban egy csinos, masnival átkötött üvegbe csomagolva el is ajándékozhatjuk, a felhasználás meg legyen majd az új tulajdonos mardosó problémája!

Ehetnek-e gyerekek rumtopfot?
A válasz erre egyértelműen: NEM! Ha csak nem akarunk idejekorán alkoholistákat nevelni belőlük:-)) A rumtopf alkoholtartalma igen magas, még hígítás után is. Hagyjuk ezt meg magunknak villanyoltás utánra!!

Milyen gyümölcsöket használjunk?
Ahogy beérnek a gyümölcsök, abban a sorrendben tehetjük őket a rumtopfba. (földrajzi helytől függően ez csak irányadó, mivel az időjárás függvényében más időben érnek be a gyümölcsök):
Természetesen nem kell mindegyik fajtát beletenni, csak ami beszerezhető, vagy amihez épp kedvünk van. Minél töb
bfajta lesz benne, annál zamatosabb lesz, hisz mindegyik gyümölcs a maga módján járul hozzá az összhatáshoz:
május: eper
június: cseresznye, meggy
július: egres, málna, áfonya, ribizli, szeder, sárgabarack
augusztus: őszibarack, ringlószilva, szilva, nektarin
szeptember: körte, szőlő
október: ananász
Mehet még bele: görögdinnye, banán, kivi, de ez már ízlés kérdése.

És mégegyszer röviden, mire figyeljünk oda:
Mint minden eltett, tartósításra szánt gyümölcsnél, itt is vannak alapszabályok, ezt még egyszer összefoglalnám:
Csak egészen hibátlan, érett gyümölcsöt használjunk, különben nagy lesz a romlásveszély! A gyümölcsöt már konyhakészen elkészítve mérjük le. Falatnyi darabokra vágjuk fel, úgy, ahogyan szívesen meg is ennénk.
Legalább 3 hetet várjunk a következő gyümölcs eltevéséig. Ennyi idő alatt ugyanis befejeződik az előző gyümölcs érése, látjuk, ha baj történt, tehát jöhet a következő!
Minél jobb minőségű alkoholt használjunk! Legjobb a rum, ami legalább 54%-os legyen, de keverhetünk hozzá vodkát, vagy egyéb borpárlatot is, a rumtopf végleges íze meghálálja majd a nagyvonalú gondoskodást.
A fehér rum jobban megőrzi a gyümölcsök színét, a sötét rumnak viszont teltebb az aromája.

Rumtopf, avagy rumban eltett gyümölcs

500 g gyümölcs (tisztán mérve)
250 g  cukor
200 ml rum (minimum 54%)

Első alkalommal beteszem a megtisztított, előkészített gyümölcsöt az edénybe, rászórom a cukrot és egy egész üveg (0,7 liter) rumot öntök rá. Fontos, hogy a rum kétujjnyi vastagon befedje a gyümölcsöt. Elkeverem, hogy a cukor feloldódjon, majd ráteszem az edény tetejét, de nem kell szorosan lefedni. Ezután az elején néhány naponta érdemes ránézni és újra elkeverni. Lehetőleg sötét, hűvös helyen tároljuk.
A következő gyümölcsnél már elegendő a fenti arányt követni, vagyis minden 500 g gyümölcsre 250 g cukor és 2 deci rum.
Az utolsó gyümölcs október/novemberben kerülhet bele, akkor utoljára felöntöm még fél liter rummal és szokásos módon elkeverem, nézegetem.
A rumtopfnak ezután 4 hétig kell pihennie, érlelődnie, míg decemberben végre fogyasztható lesz.