jún 022014
 

Ez aztán igazán zöld lett, maradékokból készült, mégis az utóbbi idők egyik legjobbja lett. A savanykás gránátalma és a citrom miatt elég sok eritritet tettem bele, talán ez az édes-savanyú kontraszt tett neki a legjobbat.
Érdemes kipróbálni!! Continue reading »

Júl 212013
 

Elindult a 100. Tour de France utolsó etapja, az útvonal Versailles pompás kastélyparkjai mellett vezet, a cél pedig – mint mindig -, ezúttal is a párizsi Champs-Élysées, azt hiszem, nem csak a fiúk szíve ver majd itt gyorsabban, ez az utat én is végigjárnám – persze nem kerékpárral.
Sokat gondolkodtam, milyen fogás illene legjobban a mai naphoz? Chilii tavaly egy Paris-Brest koszorút sütött, húsétel elég idétlenül nézne ki, de gyorsan rájöttem, jön a Tour után a nagy pezsgőzés, naná, erre a napra francia pezsgő dukál. Kardamomos francia pezsgőhabot készítettem, ami – már semmin nem lepődünk meg -, vészesen hasonlít az olasz borhabra, a zabaglione-ra. Csak az ugye marsalával, proseccoval, vagy éppen spumanteval készül egy határral odébb. Continue reading »

Júl 152013
 

Hétvégén kicsit túlvásároltam magam. Bár jóval kevesebb gyümölcs fogy mostanában, próbáljuk a mennyiséget korlátozni, nem tudtam ellenállni, szombat délután minden olcsóbb, sőt még alkudozni is lehet. Na nem kell befőzési mennyiségekre gondolni, olyat nem teszek, de ha más nem, majd lefagyasztom a maradékot. Persze elsőre a gyümölcsös tejes pite jutott az eszembe, tej és liszt nélkül még nem készült (illetve lisztmentesen már igen). Nem nagy kihívás ez sem, de azért végigpörgettem a világhálót, talán ráakadok valami újdonságra. A francia pitét csak variálni lehet, végül is ezt a receptet vettem alapul. Elsőre egy az egyben akartam megsütni, de véletlen csak benéztem a kókusztej mennyiségét és csak negyed bögre ment bele, ezek után biztos vagyok benne, hogy Jan nézte el, mert így is elég híg lett a massza, a szerecsendió helyet pedig kardamomot használtam. Elhagyhatjuk a plusz fűszert, vaníliával is tökéletes lesz. A gyümölcsök közül vegyesen sárgabarackot és meggyet vettem, utólag azt mondom, ez egy nagyon nyerő páros, fantasztikusan kiegészítik egymást. Continue reading »

aug 222011
 

Palacsinta ez is, bár nem az a megszokott laposabb fajta. Régen ettünk, de pár hete hirtelen kedvet kaptam hozzá. Mi lehet szebb vasárnap reggel, kora délután, mint kibotorkálni a konyhába és kávét kortyolva, zenét hallgatni és közben palacsintát sütni?

A ráérős vasárnapi reggelik kapcsán említettem már, mennyire szeretem ezt a tipikus amerikai reggelit, hihetetlen, mennyire lehet tobzódni az édestől a sósig, gyümölcstől a kolbászkáig, ezért érdemes néha gépre ülni és átrepülni az óceánt néhány napra – utána meg jöhet a fogyókúra :)). Tavasszal jó pár palacsintát megkóstoltunk, ezekből is jön még egy-két igazán finom recept.
Na de maradjunk a pancake-nél. (A pancake egyébként serpenyőben sült édességet, süleményt jelent és a tészta lazításaként jellegzetesen szódabikarbónával ÉS sütőporral készül.) Nagyon finom darab, süssük vastagra, mindig legyen benne író, szódabikarbóna és sütőpor és maradjon levegős, úgy az igazi! Most édesen készült, és a megmaradt barackokkal kellett kezdenem valamit, így született a lekvárban átforgatott barackok ötlete.
Aki még több palacsintára vágyik, annak Flat-cat blogját ajánlom, igazi palacsinta-tudor!:))

Amerikai írós palacsinta eperlekváros sárgabarackkalAmerikai írós palacsinta eperlekváros sárgabarackkal
(Buttermilk pancakes with apricots in homemade strawberry jam)

A palacsintához

155 g búzaliszt (BL-55)
1 db tojás
300 ml író
40 g (barna nád)cukor
½ tk vaníliakivonat
1 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
1 csipet só
60 ml növényi olaj
A lekváros barackhoz
1 nagy löttyintés fehérbor
kb. 2 ek eperlekvár
4 szem sárgabarack

1. Egy keverőtálba teszem a száraz hozzávalókat, összekeverem és beleöntöm a folyadékokat is. Habverővel lazán összekeverem, de ne dolgozzuk túl, akkor nem lesz légies a tészta, nyugodtan maradhat néhol darabos. Sűrű palacsintatészta állagot kapunk.
Egy 10 cm átmérőjű serpenyőt felforrósítok (7/9), beleöntök egy kanálka olajat és elosztok benne egy kisebb merőkanálnyi tésztát. Ha megsült az egyik oldala, óvatosan átfordítom és megsütöm a másikat is. Sütőben előmelegített tányérra teszem. Az összes palacsintát kisütöm.
2. Közben megmosom a barackokat és hosszában nyolcadolom. Egy kis lábasban néhány perc alatt beredukálom a bort, (ezáltal az alkoholtartalma is elpárolog, tehát gyerekek is ehetik) hozzákeverem az eperlekvárt, de épp hogy csak átmelegítem, már nem forralom! (Vízzel vagy kevés almalével is készíthetjük, a célunk az, hogy a lekvár folyékonyabb legyen.) A barackot óvatosan a lekvárba forgatom és tálalom is.
9 palacsinta lesz belőle /

aug 042010
 

Manapság már nem kell ahhoz Spanyolországba utazni, hogy valaki megismerje a gazpachot. Elég csak felütni a júliusi gasztroblogokat, vagy elmenni egy hangulatos kisvendéglőbe: elég nagy biztonsággal találunk gazpachot az étlapon.
Ha még ennél sem dereng semmi, akkor annyit mondanék, hogy a gazpacho a spanyolok nyers, hideg lecsója, leturmixolva. Amolyan lecsó-smoothie, amit pár zöldség- és tojáskockával is tartalmassabá tehetünk.

Én először vagy húsz éve, egy magyarnyelvű, véknya kis spanyol szakácskönyvben találkoztam vele először. Furcsa is volt, érdekes is volt, aztán a tíz receptből el is készítettem egyet, miután rájöttem, hogy lehet, hogy andalúz, lehet, hogy murciai, ebben a könyvben szinte mindegyik egyforma volt.
Spanyolországban aztán többször ettem gazpachot, leginkább azért, mert nemigen találtam más fogamravalót, aztán egy idő után meg is alkottam a sajátomat. Semmi különös, csak épp olyan arányban vannak benne a hozzávalók, ahogy szeretjük. Kevés hagyma, sok paradicsom és paprika, némi uborka, jó nagy löttyintés olívaolaj, és persze sherryecet, vagy jófajta érlelt, spanyol borecet. Rusztikus házi kenyeret ásványvízbe szoktam áztatni, ez megy még bele. Én éppenséggel úgy szeretem, ha jó sűrű, de még pohárból lehet kortyolni. Alaposan be kell hűteni, a végén akár jégkockára is önthetjük.

Ennyit a papírformáról. De miért is ne lehetne a gazpachoba mást is beletenni? Mondom ezt én, aki az egyik legádázabb ellensége annak, ha túlságosan elferdítenek egy hagyományos ételt. Tudjátok, egyik kedvencem a majonézes, trappistasajtos fejessaláta, amit sokan szeretnek Cézár-salátának hívni, vagy a vizes kenyérbéllel, hagymával, mustárral és csomó fűszerrel elkevert fasírt, amely akármennyire is finom, azért mégsem hamburger.:) Indítanék is egyszer egy körkérdést, meddig lehet vajon egy ételfélét annak nevezni, ami.

És akkor jövök én ezzel a sárgabarackos mizével:). Ami pedig igenis gazpacho! Van benne ugyanis hagymás paradicsom, kenyér, savanykás az ecettől és hideg! A csúcsgasztronómia is magáévá tette a gazpacho nevet, mint gyűjtőfogalmat, ezért ebbe a tág fogalomba már akár a gyümölcsös, hideg, sós levek is beleférnek, és még a színüknek sem kell harsány vörösnek lenniük. Találkoztam már zöld gazpachoval is, mondjuk annak nem én vagyok a célközönsége, de egy lilára azért befizetnék:)

Nem is kalandoznék tovább, maradjunk most a barackosnál. Májusban összeütöttem már egy epreset is, az is nagyon finom volt, mint tudjuk, az eper fantasztikusan párosul a paradicsommal. Akárcsak a sárgabarack. Ezzel a kettőssel vannak még terveim, ha belefér a barackos nyárba, meg is valósítom őket.
Egyébként ez a gazpacho, ahogy van, tiszta egészség! Nyers, folyékony gyümölcs, pici olaj, a harapnivaló kenyér pedig már bele is van építve.

gazpacho_sargabarack1

Sárgabarackos gazpacho

3 ek sárgabarackmagolaj / extra szűz olívaolaj
2 db salottahagyma
1 löttyintés száraz fehérbor
kb. 400 g paradicsom (húsos fajta!)
kb. 400 g sárgabarack (tisztán mérve)
½ cső kápiapaprika (elmaradhat)
1-2 ág bazsalikom, vagy menta
450-500 ml zöldséges alaplé
kb. 2 ek almabalzsam vagy érlelt borecet, sherryecet (savasságtól függően)
2 szeletnyi száraz kenyér / kb. 60 g mandula
só, bors

A hagymát apróra vágom és alacsony hőfokon üvegesre párolom az olajban. Hozzáöntök egy kevés bort és hagyom, hogy elpárologjon.
Közben felvágom a paradicsomot és a barackot. A kenyér héját levágom és beáztatom az alaplébe (vagy szénsavmentes ásványvízbe). Ha mandulát használunk, ezt is áztassuk be egy órára és szűrjük le, úgy használjuk tovább.
Több részletben botmixerrel pürésítem a zöldségeket az alaplével, a végén pedig annyi áztatott kenyeret/mandulát keverek bele, hogy még sűrű, de iható állagú legyen.
Bőven sózom és borsozom, belekeverek még egy kevés olajat és az ecettel kikerekítem. Alaposan behűtöm, kánikula idején jégkockával is lehet tálalni.
Ha nagyon sietünk, az alaplé egy részét jégkockával helyettesítsük, ebben az esetben elengedhetetlen egy jó turmixgép!
kb. 1 liter gazpacho / 5 személy /

jún 122007
 

Ha valakinél épp egy hasas, többliteres, mázas edényke kallódik a kamra egyik eldugott polcán és esetleg szeretne Karácsony táján édes, finom, rumos gyümölcskompótszerűséget kanalazgatni, az ne habozzon, itt az idő a Rumtopfra!!
Akkor álljon itt egy rövidke kis FAQ, vagy GYIK (kinek melyik a szimpatikusabb) Rumtopfra:

Mi is az a rumtopf?
Akkor lássuk először – azok kedvéért, akik netán nem ismernék -, mi is az a rumtopf?
Nos, mint a nevéből is látszik, nem más, mint nyár elejétől kezdve egy nagy edényben, folyamatosan eltett, rumban érlelt gyümölcs. Neve a németből jön, és mint ilyen, arrafelé országszerte egy igen kedvelt nyári elfoglaltság. Rum=rum, topf=edény, vagyis a rumtopf azt a mázas, többnyire 7literes kerámiaedényt is jelöli, amiben általában a gyümölcsöket idény szerint sorban elteszik. Ha nincs ilyen edényünk, nehogy elkeseredjünk, hogy nekünk már nem is lesz rumtopfunk karácsonyra! Megteszi egy nagy befőttes üveg is, feltéve, ha sötét helyen tudjuk tárolni. (Tegyük be a szekrénybe.)
A rumtopf pedig maga a kész rumos gyümölcs is, amit aztán készen szemtelenül magas áron sok helyen, üvegekben árulnak.

Rumtopf
Nehéz rumtopfot készíteni?

Dehogyis! Lehet, hogy a neve alapján valami elkészíthetetlen, mumusszerű dologra gondolunk, de a válasz egyértelműen: nem, rumtopfot készíteni hihetetlenül egyszerű! Sőt mi több, izgalmas! (Egész nyáron izgulhatunk ugyanis, mi fog történni a rumtopfunkkal!)

Miben kell eltenni a rumtopfot?
Erre a célra gyártják ezeket a helyes kis kerámia edényeket, és hogy senki ne is gondoljon más felhasználási célra (például káposzta eltevésére, netán a nagymama – közben ránk hagyott – eljegyzési ékszereire, bár arra is remek), a tetejükre vagy a hasukra rá is van írva szép nagy betűkkel: RUMTOPF. Ez azért előnyös, mert a zárt edénytérben ugye sötét van, ami késlelteti a gyümölcs elszíneződését és jobban szigeteli a hűvöset is. De ha ilyenünk nincs, akkor egy nagy üveg is megteszi, ami legalább 5 liter térfogatú legyen, mert ha folyamatosan, a legtöbb gyümölcsfajtát beletesszük, biztosan megtöltjük majd ennyi gyümölccsel. Erre tegyünk egy tányért, állítsuk a kamrába és kész is a házilag kivitelezett rumos topfunk! (Ha az egészet körbetekerjük valami sötétítő textillel, akkor jól be is csaptuk a rumtopfot:-)) Később úgysem kérdezi majd senki, miben tároltuk az egészet – feltéve, persze, ha nem romlott meg :-) és itt térjünk akkor rá a legfontosabbra, a rumra:

Mivel töltsük fel a rumtopfot?
Alább majd pontosan következik, milyen gyümölcsöket is tegyünk a rumtopfba. De mivel öntsük fel? Rummal, ez világos. És tovább?
A legeslegfontosabb szabály rumtopf készítésénél, hogy a rum nemcsak hogy jó minőségű (ez ízlés kérdése, persze a rum fajtája is befolyásolja a végső ízt), de nagyon fontos, hogy minimum 54% alkoholtartalmú is legyen, de inkább több. (Azért 54%, mert 50 fölött általában ez az első ugrás és a cukor és a rum ebben az arányban konzervál ugyanis a legjobban.) De ha 54% és 60% közül kellene választanunk, akkor is inkább a 60% a nyerő. Ezért előfordulhat, hogy ha megromlik a rumtopf, akkor a rum volt a ludas, mivel nem megfelelő minőségű rumot használtunk. Én 60%-os STROH rumot használok, bár a Stroh régen gyártott 54%-osat is, épp a rumtopf miatt. (Jelenleg már csak 40, 60 és 80 %-os a gyártási paletta.) Bár egyesek azért ellenzik a STROH-rumot, mert túl markáns az íze, de nekem ezzel nincs bajom. Mondom, lényeg az 54. Egyéb alkoholt is lehet használni, de a legfontosabb, hogy a felöntött összalkoholtartalom mindig legalább 54-60% legyen, különben megromlik a rumtopf, és ezt ugyebár nem szeretnénk.

Mit tegyek, ha nem szeretem a rumot?
Olyan, kérem, nincs! (Különben nem is olvastad volna el ezt a bejegyzést.) A rumtopfnál ugyanis, bármilyen meglepő, de a tiszta rum íze már nem is érződik, mivel bőven átjárja annak a rengeteg gyümölcsnek a zamata, amiből következik, hogy a kész rumtopf alkoholtartalma is természetesen kevesebb, mint a rumé volt, hisz kicsit felhígul. A kész rumtopfot pedig összekeverhetjük egy kevés borral, akkor az alkoholtartalma is kevesebb lesz.
Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tényleg nem szereti a rumot, akkor az is elképzelhető – persze csak elméleti síkon -, hogy eddig valami sokkal rosszabb minőségű rumon nevelkedett….  Rossz rum ugyanis nincs – újabb alapszabály -, csak gyenge minőségű!!

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk épp megromlani készül?
Bátran állíthatom, hogy ez a legkritikusabb pont a rumtopf készítésénél! Egyszer engem is elért a végzet, mivel nem voltam elég szemfüles, és későn láttam meg a bajt. (Épp elfogyott a rumom és újabb gyümölcsadagot készültem betenni. Erre elmentem és vettem valami lőrét, amire mellesleg 50% volt ráírva, de így utólag átgondolva véletlenül kihagyták belőle a kellő alkoholt…  az egyensúly megbomlott, a rumtopf pedig, amiben addigra volt már másfél liter rum, a csatornákban végezte:-(
Éppen ezért fontos, hogy gyakorta vizsgáljuk meg a rumtopfot, épek-e a gyümölcsök, minden rendben van-e. Kéthetente mindenképp nézzünk be az edénykébe, ne hagyjuk magára.
Ha elkezdődött ugyanis a romlás, akkor először apró, habzó foltok jelennek meg a felszínen. Kóstoljuk meg a rumtopfot, és ha még nem savanyú, nincs rossz íze, akkor még megmenthető. Szedjük le a habot a tetejéről és 5 literre számítva töltsük fel 250 ml 96 %-os, patikában kapható alkohollal. Az alkohol azonnal megállítja az erjedést és folytathatjuk a rumtopfunkat.

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk sikerült, de alkoholtartalma túl magas és nem tudjuk megenni?
Ez a kérdés nemigen fog ugyan felvetődni, de mindennel számolni kell. Nem probléma, a kész rumtopfot, amit december táján már meg is tudunk kóstolni, a tálkákban kiszedve (tehát NEM a rumtopfos edényben!) hígíthatjuk vörösborral, esetleg kevés almalével, így csökkenthetjük az alkoholtartalmát.

Mit kezdjünk a rumtopffal, ha már elkészült?
Ez a kérdés ugye nem kérdés?? Kevesen vannak ugyanis, akik igazán ellen tudnának állni egy vérbeli rumtopfnak. Szóval akkor mihez is? Roppant egyszerű: mindenhez, amihez egy kissé sűrűn szirupos, igencsak alkoholos, de bűnösen finom gyümölcsös kompótot tálalnánk. Vagyis fagylalt, sütemény, krémek, flan, puding, tejberizs mellé, vagy csak úgy magában, desszertként, bor kortyolgatva hozzá – csak hogy fokozzuk az élvezeteket. Világos színű sütemények mellé szenzációs, de egy egyszerű vaníliafagyit is úgy fel tud dobni, hogy nehezünkre esik majd felállni a székről :-)
És nem utolsó sorban egy csinos, masnival átkötött üvegbe csomagolva el is ajándékozhatjuk, a felhasználás meg legyen majd az új tulajdonos mardosó problémája!

Ehetnek-e gyerekek rumtopfot?
A válasz erre egyértelműen: NEM! Ha csak nem akarunk idejekorán alkoholistákat nevelni belőlük:-)) A rumtopf alkoholtartalma igen magas, még hígítás után is. Hagyjuk ezt meg magunknak villanyoltás utánra!!

Milyen gyümölcsöket használjunk?
Ahogy beérnek a gyümölcsök, abban a sorrendben tehetjük őket a rumtopfba. (földrajzi helytől függően ez csak irányadó, mivel az időjárás függvényében más időben érnek be a gyümölcsök):
Természetesen nem kell mindegyik fajtát beletenni, csak ami beszerezhető, vagy amihez épp kedvünk van. Minél töb
bfajta lesz benne, annál zamatosabb lesz, hisz mindegyik gyümölcs a maga módján járul hozzá az összhatáshoz:
május: eper
június: cseresznye, meggy
július: egres, málna, áfonya, ribizli, szeder, sárgabarack
augusztus: őszibarack, ringlószilva, szilva, nektarin
szeptember: körte, szőlő
október: ananász
Mehet még bele: görögdinnye, banán, kivi, de ez már ízlés kérdése.

És mégegyszer röviden, mire figyeljünk oda:
Mint minden eltett, tartósításra szánt gyümölcsnél, itt is vannak alapszabályok, ezt még egyszer összefoglalnám:
Csak egészen hibátlan, érett gyümölcsöt használjunk, különben nagy lesz a romlásveszély! A gyümölcsöt már konyhakészen elkészítve mérjük le. Falatnyi darabokra vágjuk fel, úgy, ahogyan szívesen meg is ennénk.
Legalább 3 hetet várjunk a következő gyümölcs eltevéséig. Ennyi idő alatt ugyanis befejeződik az előző gyümölcs érése, látjuk, ha baj történt, tehát jöhet a következő!
Minél jobb minőségű alkoholt használjunk! Legjobb a rum, ami legalább 54%-os legyen, de keverhetünk hozzá vodkát, vagy egyéb borpárlatot is, a rumtopf végleges íze meghálálja majd a nagyvonalú gondoskodást.
A fehér rum jobban megőrzi a gyümölcsök színét, a sötét rumnak viszont teltebb az aromája.

Rumtopf, avagy rumban eltett gyümölcs

500 g gyümölcs (tisztán mérve)
250 g  cukor
200 ml rum (minimum 54%)

Első alkalommal beteszem a megtisztított, előkészített gyümölcsöt az edénybe, rászórom a cukrot és egy egész üveg (0,7 liter) rumot öntök rá. Fontos, hogy a rum kétujjnyi vastagon befedje a gyümölcsöt. Elkeverem, hogy a cukor feloldódjon, majd ráteszem az edény tetejét, de nem kell szorosan lefedni. Ezután az elején néhány naponta érdemes ránézni és újra elkeverni. Lehetőleg sötét, hűvös helyen tároljuk.
A következő gyümölcsnél már elegendő a fenti arányt követni, vagyis minden 500 g gyümölcsre 250 g cukor és 2 deci rum.
Az utolsó gyümölcs október/novemberben kerülhet bele, akkor utoljára felöntöm még fél liter rummal és szokásos módon elkeverem, nézegetem.
A rumtopfnak ezután 4 hétig kell pihennie, érlelődnie, míg decemberben végre fogyasztható lesz.