okt 262011
 

Biztos sok mákos receptet nézegettem mostanában, de pár napja hirtelen rámtört a mák utáni vágy. Mivel roskadásig járunk a szőlőben, egyik este vacsorára egyszemélyes palacsintákat ütöttem össze. (Egyeseknek azért nem árt előtte egy saláta.) Kisebb serpenyőben vastagabbra süthetjük, akkor jó harapható kis darabokat kapunk. Természetesen sima búzaliszt is megteszi, de a tönkölyliszttel, főleg a teljeskiőrlésűvel olyan igazi őszies íze lett.
Még szőlőmagozással együtt is készen vagyunk negyed óra alatt.

szolos_makos_palacsinta1

Szőlős-mákos palacsinta

1 db tojás
30 g teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt (TGL 300) *
2 késhegynyi sütőpor
2 csipet só
1 ek méz (vagy juharszirup, agávészirup, esetleg barna nádcukor) *
1 ek dióolaj
50 ml tej (3,5%-os) *
1 tk növényi olaj
A tetejére
100-120 g szőlő, magozva
1 – 1½ ek darált mák
1 tk barna nádcukor
*

A palacsintatésztához egy keverőtálba feltöröm a tojást és beleszórom a lisztet, a sütőport, sót, édesítőszert és az olajat. Simára keverem, majd beledolgozom a tejet is és rövid időre állni hagyom.
A szőlőt megmosom, félbevágom és kimagozom. A mákot a cukorral megdarálom.
Egy 20,22 cm Ø serpenyőt épphogy kiolajozok és vágott felükkel lefelé belefektetem a szőlőszemeket. Közepes hőfokon felhevítem a szőlőt, néhány perc múlva elkezd karamellizálódni. Ekkor ráöntöm a palacsintatésztát, forgatva szétoszlatom a serpenyőben és néhány perc alatt félkészre sütöm. Mikor már barnul a széle, de a közepe még nyers, egy lapáttal óvatosan átfordítom és csupán néhány pillanatig sütöm a szőlős felét is.
Ha kész, azonnal  tányérra csúsztatom a palacsintát és bőven megszórom a cukros mákkal.
1 személyes palacsinta / 638 kcal / 36,2 g zsír / LF30: 51,1 %

szolo_serpenyoben_1

* Változatok:
Hogyan tedd gluténmentessé? – Cseréld le a búzalisztet gluténmentes lisztre, használj mandula- vagy gesztenyelisztet.
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – Cseréld le a tejet kókusz- vagy magtejre.
Hogyan tedd paleóvá: –  Cseréld le a búzalisztet mandula- vagy gesztenyelisztre, a mézet természetes édesítőre, a tejet kókusz- vagy magtejre.
A szőlő magas CH-tartalmú, esetleg ezt is helyettesítsd meggyel vagy szilvával.

Sze 272011
 

Rég nem jelentkeztem a blogon, de most sem fogom magam hosszú lére ereszteni. (Ez egészen frappáns megjegyzés egy pohár vörösbor képe fölött, nem? :)
Sok a pótolnivaló recept, tudom, mert azért közben is élünk, eszünk, néha főzünk…. aztán megint eszünk, megint élünk, sűrű az élet, ebbe most kevéssé fér bele még a posztolás is.
De azért igyekszem én, sokasodnak a félig megírt piszkozatok, előbb-utóbb bejegyzés is lesz. Halkan megjegyzem, elképzelhető, hogy egy ideig kevés lesz a szöveg és inkább a receptek dominálnak, tudom, nem így kellene működnie egy gasztroblognak, de még mindig jobb, mint egy kéthónapos posztot bámulni, nem?
Elég a mosakodásból, mutatom, mit sütöttem hétvégén. Klasszikus hagymás pite, quiche-szerűség (olyan is lesz), most szőlővel, ez aztán igazán feldobta.
Nagyon finom, mindenhez jó, reggelire is, kipróbáltuk. A tészta kissé vastag lett, elég 20 deka lisztből is, de már nem volt kedvem áttenni egy nagyobb formába.

hagymas_szolos_lepeny1

Kékszőlős hagymás lepény

A kelt tésztához
250 g kenyérliszt (BL-80)
½ tk só
1 tk szárított élesztő
3 ek olívaolaj
kb. 170 ml (szénsavmentes ásvány)víz
A töltelékhez
200 ml tejföl
kevés tejszín
2 korty száraz fehérbor
2 db tojás
¼ tk só
feketebors
4 nagy fej lilahagyma
400-450 g kékszőlő (mag nélkül)
vaj a forma kikenéséhez

1. A hozzávalókból kelt tésztát gyúrok, jól átdagasztom és bő óráig kelni hagyom.
Közben meghámozom a hagymát, félbevágom és hajszálvékonyra felszetelelem. A szőlőt – ha nem mag nélküli – kimagozom. (Megmosom, a szemeket félbevágom és egy mokkáskanál segítségével kikaparom a magját.)
2. A töltelékhez egy tálban összekeverem a tejföl a tejszínnel és a felvert tojásokkal és kevés bort adok hozzá, hogy még sűrű massza legyen belőle.
3. A sütőt alsó-felső állásban 200 °C-ra előmelegítem.
4. Kivajazok egy 26 cm-es kerek piteformát, elsimítom benne a tésztát, és peremet is húzok rá. Beleöntöm a masszát, rászórom a hagymát majd a szőlőt is, egy kicsit bele is nyomkodom. Betolom a sütőbe és addig sütöm, amíg a tészta széle elválik a formától, vagyis átsült, ez ennél a vastagságú tésztánál nagyjából 45-50 perc.
26 cm-es kerek piteforma / 8 szelet

nov 152010
 

Az e heti szőlős-mogyoróvajas turmixunk az egészséges vonalat képviseli, de mégis finomra varázsolható (kép most kölcsönbe), íme:

szolos_mogyorovajas_smoothie

Kép forrása: On the treshold of greatness

Szőlős-mogyoróvajas smoothie

200 ml tej (melegítve, de nem forrón)
1 nagyobb fürt (160-180 g) fehér csemegeszőlő, lehetőleg magtalan
1 púpos ek (50 g) mogyoróvaj (creamy peanut butter)
1,5 ek zabpehely (pl. Kölln Flocken instant)
méz ízlés szerint

A tejet mikróban megmelegítjük, de nem kell forralni. Minden mehet a keverőpohárba, alaposan átforgatjuk és ízesítjük. Aki sűrűbben szeretné, adhat hozzá még pelyhet vagy egy fél banánt.
Pohárba töltve érdemes újramelegíteni és kész is!

350 ml lesz belőle

Eredeti bejegyzés a Facebook-on!

okt 082009
 

Véget ért a móka mára, zár a Miki mókatára… Ez az idétlen kis mondat, vagy inkább idejétmúltság jutott az eszembe, mikor bepötyögtem a szüreti VKF utolsó fogását, a desszertet. Nem jutottam időben hozzá, de sebaj, jövőre is lesz még szüret, bor, szőlő és vigadalom!

A bormártás elnevezés kissé csalóka, hisz egy egyszerű vörösboros redukcióról van szó. Ezt is ugyanúgy sangiovese fajtából főztem, ahogy a mustban párolt kacsamellet is, csak itt bor formájában. A szőlő itt is inkább borszőlő legyen, a redukció igen intenzív és már magában is édes. Amint kész, belemárthatjuk a szőlőt vagy az áfonyát (igazából erre teremtették, de szőlővel is kiváló).
A mártás már igazán csak kisebb munka, a végeredmény pedig kárpótol az apró fáradtságért.

Kókuszos mascarponekrém szőlős borredukcióval
Kókuszos mascarponekrém szőlős vörösbormártással

A krémhez
250 g mascarpone
4 ek kókusztej
2 tk méz
1 csipet tengeri só
A vörösborredukcióhoz (alkoholmentes)
kb. 500 ml száraz vörösbor
2 ek cukor
kb. 200 g kékszőlő (eredetileg áfonya)

1. Először felforralom a bort a cukorral és jó 2 órát hagyom, hogy lassú tűzön legalább a felére, inkább a harmadára beforrjon.
2. Akkor megmosom az áfonyát (vagy a szőlőt, de ezt előbb félbevágom és mindig kimagozom!) és hozzákeverem a borredukcióhoz. Félrehúzom és kész is. Pár napig jól el van a hűtőben.
3. A mascarponehéz keverem a kókusztejet, majd hozzáadom a mézet vagy a cukrot.
Tálalásnál a poharak aljára teszek egy kevés krémet, majd rálocsolok egy több-kevesebb szőlős / áfonyás mártást is.
Ez 2 személyre szól

Sze 292009
 

A szüreti ételek közül mindenképpen kiemelkednek azok, melyek frissen préselt szőlő levével, musttal készülnek. Borral egész évben főzhetünk, sőt még a szőlőt is tovább megengedhetjük magunknak, de friss levét csupán néhány hétig élvezhetjük. Aki teheti, használja ki a lehetőséget, a friss szőlőlé finom is, egészséges is.

Ezt az egyszerű toszkán ételt szüret idején készítik. Szinte csak az van benne, amit a neve is tartalmaz. A mustot hagyományosan Sangiovese szőlőből préselik, abban párolódik az előzőleg körbesütött kacsamell. Jupiter vére (latinból ‘sanguis Jovis’ után) talán a legelterjedtebb kékszőlőfajta itáliaszerte, de Toszkánában mindenképp. Elődjét már az etruszkok is telepítették több mint 2000 évvel ezelőtt. Ő adja a Chianti gerincét, de a legnagyobb borok szőlője is, az ún. szupertoszkánok legfőbb alkotóeleme.

Egyszóval jót tenne a kacsamellnek a sangiovese savasabb, tömör, de élénk mustja. Ezen a hőfokon szűk félóra elég neki, hogy belül szép rozéra süljön, akkor hozzádobjuk a szőlőt és kész is. Nagyon finom lesz, ha nem sütjük túl a húst és pont eltaláljuk a must mennyiségét is. A végén ugyanis a must szépen besűrűsödik és mennyei ízkombót képez a kacsamell finom pecsenyelevével. (Ahogy a képen látszik, nekem most nem sikerült, mert túl éhesek voltunk, de ilyenkor vegyük ki a húst és forraljuk tovább a mustot.)
A legjobb körete valamilyen gombóc vagy/és párolt, sült zöldség. Illik hozzá a párolt zeller, a szalonnás ceruzabab, akárcsak a sült radicchio.

Mustban párolt kacsamell kékszőlővel
Mustban párolt kacsamell kékszőlővel
(Petto d’anatra al mosto d’uva)

1 ek olívaolaj
2 db kisebb, vagy 1 nagyobb kacsamell (600-700 g)
só, feketebors frissen tekerve
kb. 200 ml kékmust (frissen préselt szőlőlé)
1 löttyintés brandy (elmaradhat)
2 ágnyi kakukkfű (esetleg zsálya vagy tárkony)
300-400 g kékszőlő
1 késvékonyságú hideg vaj

A kacsamellet megmosom, papírtörlővel leitatom és éles késsel kockásan bevágom a bőrét. Egy serpenyőben felhevítem az olajat és először a bőrös felével néhány percig közepesnél magasabb hőfokon sütöm, amíg a elkezd pirulni. Megfordítom és a húsos felét is megsütöm. Ez nem több 6-8 percnél. Közben előmelegítem a sütőt 140 °C-ra.
A melleket tűzálló tálba teszem, köréöntöm a brandyt és a mustot (az előbbi el is maradhat), egyben beleteszem a zöldfűszert és betolom a sütőbe. Közben a szőlőszemeket megmosom, félbevágom és kimagozom. Nagyjából 25 perc múlva a szirupos musthoz adom és átforrósítom, akkor kész is. A kacsamellet kiveszem és 5-10 percre fóliába csomagolom.
Lyukas merőkanállal kiszedem a szőlőt, egy kevés hideg vajat a mustba keverek és visszateszem a szemeket. Ez sűríti a mártást és finom bársonyosságot ad neki. (Úgy is tehetünk, hogy a szőlőt a sütőben külön melegen tartjuk és akkor keverjük a vajas musthoz, mikor az már nem forr.) A melleket felvágom és a szőlős mártással tálalom.
2 személyre /
Mustban párolt kacsamell kékszőlővel

Sze 272009
 

Ha azt mondanám, hogy nem villanyozott fel a VKF! legújabb kiírása Trinity virtuális tollából, akkor nem mondanék igazat. Azonnal magaménak is éreztem, hisz a konyhámban mindig kéznél van egy-egy borosüveg, amiből szinte minden ételhez, amit főzök, hozzálöttyintek egy keveset. És nem is csak bort. Érzéssel, megfelelő finesszel, finoman adagolva fűszeresebb lesz tőle a étel. (na tessék, mennyi f-bötű:)
És ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy nem, egyáltalán nem bánom az olyan észrevételeket, hogy nahát, Mamma, itt már megint annyi alkohol folyik a konyhában, meg hogy nálad mindig ennyire tele van a bárszekrény, szóval nem, egyáltalán nem leszek ezektől lelkibeteg, szépen meg is válaszolom őket.
Egyszer, ha majd tengernyi időm lesz, írok is egy jó hosszú posztot arról, hogy miért és hogyan főzzünk alkohollal, mert az ugye nagyon jó. Fejben már rég megvan, amíg eljutok a billentyűkig, az eltart egy darabig.

De addig is folytatnám a sort.
Nem nőttem föl szőlős vidéken, azon kívül, hogy nagyapám szegény irdatlan rossz “piros” bort állított elő magának meg a családnak a kertben termett szőlőből, nemigen van gyerekkori emlékem a borokról. Gimnáziumi tanéveim legelejét viszont annak rendje és módja szerint szürettel töltöttük. Soha, de azóta se soha annyi szőlőt nem ettem, mint akkor, abban az egy hétben. Versenyeztünk, melyik csapat szedi a legtöbbet, a fizetséget pedig önkéntesen valamilyen szociális célra ajánlottuk fel. Szüret közben kilószámra tömtük magunkba az édes szőlőszemeket, és mivel girhes suhancleányzó voltam, sikerült is némi túlsúllyal hazagurulnom. Egyedüli rossz emlék a hajnali fél hatkor a folyosókon teljes hangerővel felhangzó Boney M. Gotta go home című száma volt, akinek van erről némi emléke, tudja, mire gondolok.

Szőlőt szívesen használok sós, húsos ételekhez is, élvezetes kontrasztot alkot a fűszeres hús az édeskés, ízekkel teli szőlővel.
Ennek a salátának leginkább az az érdekessége, hogy a májat szőlőmagolajban sütöttem ki. Stílusos, nem? A hidegen préselt szőlőmagolaj igen értékes holmi, finom is, de sajnos drága is. Magas a többszörösen telített zsírsavak aránya, viszont ez az egyetlen természetes, hidegsajtolású olaj, amivel sütni is lehet. Árát pedig az indokolja, hogy egyetlen liter olajat 50 kilónyi szőlőmagból tudnak csak mechanikus úton kisajtolni.
Ezt az olajat használtam a salátamártáshoz is, ízben nagyon jól harmonizál vele a dióolaj, és persze az alma is.
A képen látható adag kevés pirított házikenyérrel már főételnek is beillik, bár én a sorban előételnek szánom, mert lesz még hús és szőlős desszert is.:)

sult_borjumaj_salata_szolo1

Szőlőmagolajban sült szőlős borjúmáj zöldsalátával és pirított dióval

½ fejnyi fodros tépősaláta (lollo rosso és biondo)
100 g madárbegysaláta
1 nagy maréknyi dió
400 g borjúmáj
kevés liszt
2 ek szőlőmagolaj, hidegen préselt
1-2 ek száraz marsala (esetleg Tokaji szamorodni, vagy száraz vermouth)
kb. 200 g fehér szőlő
A dressinghez
2 ek dióolaj
2 ek szőlőmagolaj, hidegen préselt
2 ek almabalzsam (vagy nagyon jóminőségű almaecet)
pici (gesztenye)méz, ízlés szerint
só, bors frissen tekerve

1.  A salátákat leveleire szedem, megmosom, falatokra tépkedem, a madársalátát szintén megtisztítom és az összeset kicentrifugázom. A salátamártás hozzávalóit összekeverem.
2.  A szőlőt leszemezem, megmosom, hosszában félbevágom és kipöckölöm a magjait.
3.  A májat megmosom, papírtörlővel leitatom és az esetleges erektől megtisztítom. Kevés liszttel megszórom, ráklopfolom és picit megrázva leporolom róla úgy, hogy hajszálvékony réteg maradjon rajta. Egy serpenyőben felhevítem a szőlőmagolajat és a májat közepesnél magasabb hőfokon mindkét oldalán néhány perc alatt megsütöm. A vége felé hozzálöttyintek egy kevés marsalát és miután gyorsan elsistergett, mellédobom a szőlőszemeket is. Egyet rázok a serpenyőn és kész is. Enyhén sózom a májat, azután felhasználásig lefedem.
4.  Közben a diót szárazon megpirítom, hogy kissé színt kapjon.
5. A salátát összeforgatom a mártás nagy részével és lapos tányérokra halmozom. A májat éles késsel szeletekre vágom, ráültetem a salátára és közben borsot is tekerek rá. Köré szórom a szőlőt és a diót is, a maradék mártást pedig a máj tetejére csorgatom.
2 személyre /

jan 232009
 

Pisztrángot terveztem, ezért Lorienhez is benéztem sütési segédletért. Végül is máshogy készült, alacsony hőmérsékletre sem mertem tenni, mert élesen bennem élt még a nyers libacomb véresen nyomasztó emléke. Bár a pisztránynál ez nem jelentett volna túl nagy tragédiát, azért biztos(abb)ra akartam menni.

A hasát jól megpakoltam zsályával, ami sütés végén olyan illatokat árasztott, hogy az na! Én meg különösen szeretem, amikor összepöndörödnek a sült kis zsályalevélkék, szóval aki legalább annyira szereti a zsályát, mint én és teheti, ne is takarékoskodjon vele!
Pisztráng rucolás szőlővel sé bazsalikomos céklakrémmel
Halhoz általában két köretszerű dolgot szoktam készíteni. Azért írom, hogy szerű, mert salátát vagy rafináltabb párolt zöldséget adok mellé, amelyek akár önálló életet is élhetnének, nekem pedig az az érzésem támad, hogy a hal frissessége a zöldségekben is tovább él.
Lehet, hogy butaság, de nekem így passzol jobban.

Szőlőt is gyakran veszek sós salátához, aki pedig most kételkedik, annak azt javaslom, próbálja csak ki egyszer! Főleg fekete olívabogyóval elkeverve, az valami mennyei! Magnélküli, zamatos fehérszőlőt vettem, igaz, hogy párezer kilométert utazott, de csak húsz dekányi kell belőle, és remekül feldobja a vacsorát. (Az ára pedig a szokásos gyümölcsárakhoz képest is elviselhető volt.) Most rucolával kevertem el, ami olyan intenzív ízélményt adott, hogy szinte semmi más nem is kell bele.

A másik körítésnek céklát gondoltam, de még este sem tudtam, hogy is legyen. Végül a céklacarpaccio ötletén alapulva pürésítettem az egészet és beleadagoltam azt, amit különben rá kellene tenni. Ez nem volt sok, csupán nagyon jó olívaolajat és még jobb balzsamecetet öntöttem hozzá, a végén pedig az édesség kidomborítása végett egy pici Cassist is (ezt egy kanálkával külön kipróbáltam).
A színhatás észvesztőn jól nézett ki, a fehér tányérokon üde színfoltként mutatott a szőlő tavaszias zöldje a cékla harsogó pinkjével:-)
Nagy hümmögések közepette vacsoráztunk, egy szebb tálalással pedig akár vendégek előtt is helytállna.
Pisztráng rucolás szőlővel és céklapürével
Sült zsályás pisztráng rucolás szőlővel és balzsamecetes céklával
(Trota alla salvia con uva e barbabietola al aceto balsamico)

A pisztránghoz
2 db pisztráng
1 ek olívaolaj
kevés vaj
1 db salotta (elhagyható)
½ db citrom
kb. 15 levél zsálya
só, feketebors

A rucolás szőlőhöz
kb. 200 g fehér szőlő (magnélküli)
2 maroknyi rucola
2 ek olívaolaj
2 ek narancslé (frissen facsarva)
só, feketebors

A céklához
2 db cékla (kisebb gumó)
2 ek olívaolaj
2 ek balzsamecet (1 ek 12 éves + 1 ek 25 éves)
1 tk Crème de Cassis (francia feketeribizli-likőr)
só, feketebors

A céklát annyi vízben, amennyi ellepi szűk óra alatt puhára főzöm, vagy sütőben (alufóliába csomagolva, 200 ºC-on, egy óra alatt) megsütöm. Kihűtöm és meghámozom. Beleteszem egy magas keverőpohárba, bőven teszek bele sót és borsot, olívaolajat és kevés balzsamecetet, majd botmixerrel pépesítem. Egy kevés nagyon jó balzsamecettel és – az édesség kedvéért – Cassis-sal teljesen kerekre hangolom.

A szőlőt megmosom, félbevágom és ha szükséges, egy mokkáskanállal kiszedem a magját. Tálba teszem, majd hozzáadom az egészen apróra vágott rucolát, olajjal és narancslével, valamint sóborssal ízesítem.

A pisztrángokat megmosom és papírtörlővel leszárítom. A belsejét sózom és borsozom, és néhány nagyon vékony szelet vajat teszek bele. (Úgy is készülhet, hogy az apróra felvágott salottát megfuttatjuk a vajban, azt tesszük be a hasüregbe.) Belefacsarok egy kevés citromlevet, elterítek benne néhány zsályalevelet (többet is tehetünk bele, fantasztikus ízű lesz a sült, aromás zsályalevél!) és ecsettel megolajozott alufóliára fektetem. Kívülről is sózom, borsot tekerek rá és szintén ráfektetek néhány zsályalevélkét. A fóliát jól rátekerem és az alsó-felső állású 200 ºC-ra előmelegített sütőben a középső rácson 20-25 percig sütöm. Aki szereti a bőrét, csomagolja ki és néhány perc alatt kapassa meg a bőrét is.
2 személyre / 

dec 172008
 

Egyre jobban nekibátorkodom a marhahúslevesnek. Nem a főzéssel van a baj, tudok én húslevest főzni, de ahogy már írtam róla, nehezen fogyna el a főtt marhahús. Sokan vannak, akik szósz vagy egyéb köret társaságában azért csak eleszegetik a húst, így már én is gyakrabban főzöm. Csupán a velejárót kell hozzá kitalálni, a leves pedig megmarad nagyon finom alaplének. Azért egy tányérral most is ettünk előtte, de nem ez lesz nálam a húsleves főzésének a célja.

Újabban felfedeztem magamnak a zellert, mármint a zellergumót. Annyi finom, jófajta zöldség van mostanában, hogy képtelen vagyok mindegyikre sort keríteni, így a zellerrel is mostohán bántam. Még mondja azt valaki, hogy jön a tél és nincs friss zöldség és gyümölcs! Csak végig kell menni a piacon, és néha úgy érzem magam, mintha nyár lenne, alig tudok választani az éppen érő, színes zöldségek közül! Zöldell a kelbimbó, itt van rég a gesztenye, a sütőtök, édes már a szőlő, és rendkívül finom a zeller is.
Teljesen belehabarodtam, már másodszorra készül zelleres vacsora, közben egy szeletet mindig elrágcsálok csak úgy magában, főzés közben, egy pohárka fehérbor társaságában. Közben utánaolvastam, hogy a zeller hihetetlen egészséges is, szóval nem ártana mindennap ennünk, igazi női zöldség. (Sok női bajra jó, többek között idegeskedésre is, már akit ez érint:-) Continue reading »

jan 152008
 

Hosszúnak ígérkezik még a tél. Ilyenkor lelki békénk háborgatása nélkül elővehetjük azokat az ételeket, melyek védőpajzsként szolgálnak az egészségünk és jókedvünk megőrzésére. Legalábbis jó ezt gondolni és hinni is benne. Jó ilyenkor a tartalmasabb étkek után nyúlni, hisz belülről melegítenek, nemkülönben némely kis alkohol, mely – természetesen módjával adagolva – megőríz egy keveset a nyári jókedvünkből. 

De hát miért is ne? Nem tudjuk erőszakkal előcsalogatni a nyarat, persze fel is ülhetünk a repülőgépre és utazhatunk néhány ezer kilométert – de a pálmafák idillje után óhatatlanul visszacsöppenünk a téli valóba.
Azért próbáljuk meg egy kicsit színesebbé tenni ezt a zord időt. Toszkánában nincs zimankó, nem esik hó (ha mégis, akkor az bagatell:-), mégis megpróbálnak visszacsalni egy keveset a nyár melegéből. Ha máshogy nem, akkor a sütőben.
Hogy én hogy csaltam vissza a nyarat, arra pontosan receptileg nem emlékszem, de szükséges hozzá sok, friss gyümölcs, lehetőleg olyan, amelyek jól megférnek egymással és ránézésre is melengetik a szívemet. Mindenképp legyen benne narancs vagy mandarin, lehetőleg édes, lédús fajta, és szőlő, igen, még akkor is, ha egy kicsit mélyebben a zsebbe kell nyúlni érte. (És ki kell sajnos magozni, erre készüljünk fel lelkileg, vagy vegyünk magtalan, olasz fajtát.) Jól jöhet még az alma, körte, khaki (datolyaszilva), esetleg ananász vagy füge, de csak frissen. Készíthetjük erdei gyümölcsökből is, akkor vörösbort tegyünk hozzá. Vegyünk elő egy jófajta desszertbort és egy kevés fehéret is, de ha van, narancslikőr sem mond neki ellent. Szórjunk rá egy kevés porcukrot és toljuk be a sütőbe.
Amíg sül és az alkohol legnagyobb részét magába szívta, vegyünk elő egy doboz, rejtegetett, finom, saját készítésű gyümölcsfagylaltot. Ha kész a saláta, szedjük még melegen tálkákba, és tegyünk mellé egy kupac fagylaltot. És élvezzük a nyarat a télben. 

Tudnak ezek az olaszok élni. De hát ezt eddig is tudtuk.

Ezt a gyümölcssalátát természetesen nyáron is el lehet készíteni, de akkor is macedonia lesz a neve: talján földön így hívják a gyümölcsből készült salátákat. Télen inkább betoljuk a sütőbe, akkor al forno lesz belőle, és ilyenkor tehetünk hozzá alkoholos italokat is, ahogy kedvünk tartja.
Ez a szó a franciában is hasonló jelentéssel bír. A Macédoine de légumes egy hideg, vegyes salátát jelent, ekkor majonézzel vagy aszpikkal tálalják, de gyakran adják melegen is.
A neve egyesek szerint a híres macedón hadvezérrel, Nagy Sándorral hozható kapcsolatba, de erre eddig nincs valós bizonyíték, az viszont biztos, hogy Macedónia közel egy szélességi fokon fekszik Toscana-val.


 
Meleg toszkán gyümölcssaláta
(Macedonia al forno)

1 kg gyümölcs (alma, körte, szőlő, narancs, ananász, nektarin)
2 ek porcukor
100 ml desszertbor (Marsala)
50 ml fehérbor
50 ml narancslikőr

A sütőt 180 °C-ra (alsó-felső) előmelegítem.
A gyümölcsöket meghámozom és falatnyi darabokra vágom. A szőlőszemeket kettévágom (hogy magába tudja inni a folyadékot) és egy mokkáskanál segítségével kimagozom.
A gyümölcsöket egy tűzálló tálba halmozom, rászórom ízlés szerint a porcukrot és ráöntöm az alkoholt. (Az alkohol ugyan hő hatására elpárolog, de gyerekek esetén gyümölcslével is fel lehet önteni.) Betolom a forró sütőbe és 20-30 percig sütöm. Minél tovább marad bent, annál zamatosabb lesz, de annál kevesebb folyadék lesz alatta.
Még forrón tálkába szedem és fagylaltot teszek mellé. Magában is igen jó és sütemény mellé is adható.

jún 122007
 

Ha valakinél épp egy hasas, többliteres, mázas edényke kallódik a kamra egyik eldugott polcán és esetleg szeretne Karácsony táján édes, finom, rumos gyümölcskompótszerűséget kanalazgatni, az ne habozzon, itt az idő a Rumtopfra!!
Akkor álljon itt egy rövidke kis FAQ, vagy GYIK (kinek melyik a szimpatikusabb) Rumtopfra:

Mi is az a rumtopf?
Akkor lássuk először – azok kedvéért, akik netán nem ismernék -, mi is az a rumtopf?
Nos, mint a nevéből is látszik, nem más, mint nyár elejétől kezdve egy nagy edényben, folyamatosan eltett, rumban érlelt gyümölcs. Neve a németből jön, és mint ilyen, arrafelé országszerte egy igen kedvelt nyári elfoglaltság. Rum=rum, topf=edény, vagyis a rumtopf azt a mázas, többnyire 7literes kerámiaedényt is jelöli, amiben általában a gyümölcsöket idény szerint sorban elteszik. Ha nincs ilyen edényünk, nehogy elkeseredjünk, hogy nekünk már nem is lesz rumtopfunk karácsonyra! Megteszi egy nagy befőttes üveg is, feltéve, ha sötét helyen tudjuk tárolni. (Tegyük be a szekrénybe.)
A rumtopf pedig maga a kész rumos gyümölcs is, amit aztán készen szemtelenül magas áron sok helyen, üvegekben árulnak.

Rumtopf
Nehéz rumtopfot készíteni?

Dehogyis! Lehet, hogy a neve alapján valami elkészíthetetlen, mumusszerű dologra gondolunk, de a válasz egyértelműen: nem, rumtopfot készíteni hihetetlenül egyszerű! Sőt mi több, izgalmas! (Egész nyáron izgulhatunk ugyanis, mi fog történni a rumtopfunkkal!)

Miben kell eltenni a rumtopfot?
Erre a célra gyártják ezeket a helyes kis kerámia edényeket, és hogy senki ne is gondoljon más felhasználási célra (például káposzta eltevésére, netán a nagymama – közben ránk hagyott – eljegyzési ékszereire, bár arra is remek), a tetejükre vagy a hasukra rá is van írva szép nagy betűkkel: RUMTOPF. Ez azért előnyös, mert a zárt edénytérben ugye sötét van, ami késlelteti a gyümölcs elszíneződését és jobban szigeteli a hűvöset is. De ha ilyenünk nincs, akkor egy nagy üveg is megteszi, ami legalább 5 liter térfogatú legyen, mert ha folyamatosan, a legtöbb gyümölcsfajtát beletesszük, biztosan megtöltjük majd ennyi gyümölccsel. Erre tegyünk egy tányért, állítsuk a kamrába és kész is a házilag kivitelezett rumos topfunk! (Ha az egészet körbetekerjük valami sötétítő textillel, akkor jól be is csaptuk a rumtopfot:-)) Később úgysem kérdezi majd senki, miben tároltuk az egészet – feltéve, persze, ha nem romlott meg :-) és itt térjünk akkor rá a legfontosabbra, a rumra:

Mivel töltsük fel a rumtopfot?
Alább majd pontosan következik, milyen gyümölcsöket is tegyünk a rumtopfba. De mivel öntsük fel? Rummal, ez világos. És tovább?
A legeslegfontosabb szabály rumtopf készítésénél, hogy a rum nemcsak hogy jó minőségű (ez ízlés kérdése, persze a rum fajtája is befolyásolja a végső ízt), de nagyon fontos, hogy minimum 54% alkoholtartalmú is legyen, de inkább több. (Azért 54%, mert 50 fölött általában ez az első ugrás és a cukor és a rum ebben az arányban konzervál ugyanis a legjobban.) De ha 54% és 60% közül kellene választanunk, akkor is inkább a 60% a nyerő. Ezért előfordulhat, hogy ha megromlik a rumtopf, akkor a rum volt a ludas, mivel nem megfelelő minőségű rumot használtunk. Én 60%-os STROH rumot használok, bár a Stroh régen gyártott 54%-osat is, épp a rumtopf miatt. (Jelenleg már csak 40, 60 és 80 %-os a gyártási paletta.) Bár egyesek azért ellenzik a STROH-rumot, mert túl markáns az íze, de nekem ezzel nincs bajom. Mondom, lényeg az 54. Egyéb alkoholt is lehet használni, de a legfontosabb, hogy a felöntött összalkoholtartalom mindig legalább 54-60% legyen, különben megromlik a rumtopf, és ezt ugyebár nem szeretnénk.

Mit tegyek, ha nem szeretem a rumot?
Olyan, kérem, nincs! (Különben nem is olvastad volna el ezt a bejegyzést.) A rumtopfnál ugyanis, bármilyen meglepő, de a tiszta rum íze már nem is érződik, mivel bőven átjárja annak a rengeteg gyümölcsnek a zamata, amiből következik, hogy a kész rumtopf alkoholtartalma is természetesen kevesebb, mint a rumé volt, hisz kicsit felhígul. A kész rumtopfot pedig összekeverhetjük egy kevés borral, akkor az alkoholtartalma is kevesebb lesz.
Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tényleg nem szereti a rumot, akkor az is elképzelhető – persze csak elméleti síkon -, hogy eddig valami sokkal rosszabb minőségű rumon nevelkedett….  Rossz rum ugyanis nincs – újabb alapszabály -, csak gyenge minőségű!!

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk épp megromlani készül?
Bátran állíthatom, hogy ez a legkritikusabb pont a rumtopf készítésénél! Egyszer engem is elért a végzet, mivel nem voltam elég szemfüles, és későn láttam meg a bajt. (Épp elfogyott a rumom és újabb gyümölcsadagot készültem betenni. Erre elmentem és vettem valami lőrét, amire mellesleg 50% volt ráírva, de így utólag átgondolva véletlenül kihagyták belőle a kellő alkoholt…  az egyensúly megbomlott, a rumtopf pedig, amiben addigra volt már másfél liter rum, a csatornákban végezte:-(
Éppen ezért fontos, hogy gyakorta vizsgáljuk meg a rumtopfot, épek-e a gyümölcsök, minden rendben van-e. Kéthetente mindenképp nézzünk be az edénykébe, ne hagyjuk magára.
Ha elkezdődött ugyanis a romlás, akkor először apró, habzó foltok jelennek meg a felszínen. Kóstoljuk meg a rumtopfot, és ha még nem savanyú, nincs rossz íze, akkor még megmenthető. Szedjük le a habot a tetejéről és 5 literre számítva töltsük fel 250 ml 96 %-os, patikában kapható alkohollal. Az alkohol azonnal megállítja az erjedést és folytathatjuk a rumtopfunkat.

Mit tegyünk, ha a rumtopfunk sikerült, de alkoholtartalma túl magas és nem tudjuk megenni?
Ez a kérdés nemigen fog ugyan felvetődni, de mindennel számolni kell. Nem probléma, a kész rumtopfot, amit december táján már meg is tudunk kóstolni, a tálkákban kiszedve (tehát NEM a rumtopfos edényben!) hígíthatjuk vörösborral, esetleg kevés almalével, így csökkenthetjük az alkoholtartalmát.

Mit kezdjünk a rumtopffal, ha már elkészült?
Ez a kérdés ugye nem kérdés?? Kevesen vannak ugyanis, akik igazán ellen tudnának állni egy vérbeli rumtopfnak. Szóval akkor mihez is? Roppant egyszerű: mindenhez, amihez egy kissé sűrűn szirupos, igencsak alkoholos, de bűnösen finom gyümölcsös kompótot tálalnánk. Vagyis fagylalt, sütemény, krémek, flan, puding, tejberizs mellé, vagy csak úgy magában, desszertként, bor kortyolgatva hozzá – csak hogy fokozzuk az élvezeteket. Világos színű sütemények mellé szenzációs, de egy egyszerű vaníliafagyit is úgy fel tud dobni, hogy nehezünkre esik majd felállni a székről :-)
És nem utolsó sorban egy csinos, masnival átkötött üvegbe csomagolva el is ajándékozhatjuk, a felhasználás meg legyen majd az új tulajdonos mardosó problémája!

Ehetnek-e gyerekek rumtopfot?
A válasz erre egyértelműen: NEM! Ha csak nem akarunk idejekorán alkoholistákat nevelni belőlük:-)) A rumtopf alkoholtartalma igen magas, még hígítás után is. Hagyjuk ezt meg magunknak villanyoltás utánra!!

Milyen gyümölcsöket használjunk?
Ahogy beérnek a gyümölcsök, abban a sorrendben tehetjük őket a rumtopfba. (földrajzi helytől függően ez csak irányadó, mivel az időjárás függvényében más időben érnek be a gyümölcsök):
Természetesen nem kell mindegyik fajtát beletenni, csak ami beszerezhető, vagy amihez épp kedvünk van. Minél töb
bfajta lesz benne, annál zamatosabb lesz, hisz mindegyik gyümölcs a maga módján járul hozzá az összhatáshoz:
május: eper
június: cseresznye, meggy
július: egres, málna, áfonya, ribizli, szeder, sárgabarack
augusztus: őszibarack, ringlószilva, szilva, nektarin
szeptember: körte, szőlő
október: ananász
Mehet még bele: görögdinnye, banán, kivi, de ez már ízlés kérdése.

És mégegyszer röviden, mire figyeljünk oda:
Mint minden eltett, tartósításra szánt gyümölcsnél, itt is vannak alapszabályok, ezt még egyszer összefoglalnám:
Csak egészen hibátlan, érett gyümölcsöt használjunk, különben nagy lesz a romlásveszély! A gyümölcsöt már konyhakészen elkészítve mérjük le. Falatnyi darabokra vágjuk fel, úgy, ahogyan szívesen meg is ennénk.
Legalább 3 hetet várjunk a következő gyümölcs eltevéséig. Ennyi idő alatt ugyanis befejeződik az előző gyümölcs érése, látjuk, ha baj történt, tehát jöhet a következő!
Minél jobb minőségű alkoholt használjunk! Legjobb a rum, ami legalább 54%-os legyen, de keverhetünk hozzá vodkát, vagy egyéb borpárlatot is, a rumtopf végleges íze meghálálja majd a nagyvonalú gondoskodást.
A fehér rum jobban megőrzi a gyümölcsök színét, a sötét rumnak viszont teltebb az aromája.

Rumtopf, avagy rumban eltett gyümölcs

500 g gyümölcs (tisztán mérve)
250 g  cukor
200 ml rum (minimum 54%)

Első alkalommal beteszem a megtisztított, előkészített gyümölcsöt az edénybe, rászórom a cukrot és egy egész üveg (0,7 liter) rumot öntök rá. Fontos, hogy a rum kétujjnyi vastagon befedje a gyümölcsöt. Elkeverem, hogy a cukor feloldódjon, majd ráteszem az edény tetejét, de nem kell szorosan lefedni. Ezután az elején néhány naponta érdemes ránézni és újra elkeverni. Lehetőleg sötét, hűvös helyen tároljuk.
A következő gyümölcsnél már elegendő a fenti arányt követni, vagyis minden 500 g gyümölcsre 250 g cukor és 2 deci rum.
Az utolsó gyümölcs október/novemberben kerülhet bele, akkor utoljára felöntöm még fél liter rummal és szokásos módon elkeverem, nézegetem.
A rumtopfnak ezután 4 hétig kell pihennie, érlelődnie, míg decemberben végre fogyasztható lesz.

ápr 062007
 

A múltkoriban készített vörösborban párolt chorizo annyira meghozta a kedvünket a folytatásra, hogy elhatároztuk: tapas-vacsora lesz. 

Összeállítottam, megvettem, megfőztem, lefotóztam, megettük. Az eredmény ha nem is sorrendben, de szép sorjában látható lesz, mert akkora sikere lett! (A teljes vacsora listáját a végén majd egyenként belinkelem.) Egy-egy fogás 2 személyre szól, de ha 4-5 ember eszeget többfajtát, akkor senki sem marad éhes. Spanyolországban úgy szokás, hogy még a legkisebb tálhoz is annyi villát adnak, ahányan körülülik az asztalt.
Na jó, tényleg van vele szöszmötölnivaló, az igaz. Egy részét elő lehet készíteni, sőt jobb is, ha áll néhány órát.

Mivel azonban nincsen tapas sherry nélkül (már csak azért sem, mert jó néhány fogásban önmagában is van sherry), ezért úgy gondoltam, ejtek majd később egy-két szót róla is. Sherryt ihatunk előtte csak egy pohárkával is, a vacsora további részét pedig vörösborral öblögethetjük.

Nem kell megijedni, ha nem találunk eredeti chorizot, de egy szép darab serrano vagy ibérico sonkával sem ajándékoztak meg! (Ezek önmagában kitűnőek, de ha mást is adunk mellé, mint például egy ilyen intenzív ízű salátát, akkor a hangsúly nem feltétlenül a sonkán lesz.) Ami most készült, azt is nagyon jól lehet helyettesíteni, nem kell mindig az eredeti. Ennél most valóban chorizot vettem és olasz pármai sonkát használtam, de durvább szalámit is felvághatunk hozzá, a sonka helyett pedig vehetünk akár pancettát is, vagy a húsvéti sonkából is szelhetünk hajszálvékony szeleteket, úgy is nagyon jó lesz. Vagy vegyünk bármilyen, kétfajta finom, igényes szalámiféleséget. A lényeg ugyanis a szőlősaláta, ami olyan intenzív lesz a bőséges, frissen felvágott  rozmaringtól, hogy az egész valami fenséges harmóniát alkot. (A maradék rozmaringot később le is lehet fagyasztani, áganként vagy a tűleveleit felvágva eltenni.) A saláta meg önmagában is bárhol megállja a helyét. Ha valaki tovább akarja kínozni az ízlelőszerveit, tehet még a salátához félbevágott, fekete olívabogyót is. Fontos azonban, hogy a szőlőt magozzuk ki, én a fehérszőlőt mag nélkül kaptam, csak a kékszőlőt kellett megmunkálni egy kiskanállal.   
    

Chorizo-tál rozmaringos szőlősalátával

A tálhoz
100 g chorizo (szalámi, paprikás kolbász, vagy egyéb)
100 g sonka (serrano, pármai sonka, vagy bármi egyéb)
A szőlősalátához
300 g szőlő, vegyesen
4 ek olívaolaj
2 ek citromlé (½ db citrom leve, vagy mézbalzsam)
1 ek méz (vagy barna cukor)
2 ág rozmaring
½ mk só
bors, frissen őrölve

A szőlőszemeket félbevágom és ha épp nem magnélküli, akkor egy mokkáskanál segítségével kimagozom az egészet. A hozzávalókból elkészítem a vinaigrette-t. A rozmaringágról leszedem a leveleket és apróra vágom, majd hozzávegyítem. A vinaigrette lesz a lelke a salátának, ezért legyen markáns ízű, pikáns, de harmónikus.
Egy tálra elrendezem a hajszálvékonyra szelt chorizot (vagy szalámit, stb.) és a sonkaszeleteket, majd mellé vagy ráteszem a szőlősalátát.
Puha fehér kenyér, ciabatta a legjobb hozzá.
2 személyre / 601 kcal / 39 g zsír / LF30 58,7%

okt 172006
 

Nehéz egy ilyen könnyű kis étek elé bármit is írni, mert a sütőből áradó illatok már megadják az alaphangulatot… Kicsit egzotikus és eklektikus ízvilág, de még elég szelíd ahhoz, hogy az is meg tudjon vele barátkozni, aki már a hozzávalók listáján is meghökken. A fúziós katagóriába is be lehetne sorolni, de ahhoz azért nem elég extravagáns…

A burgonyaköret egy kissé arabos, mondjuk úgy orientális ihletésű. Bármilyen más, orientális fogás mellé is tálalható, mert épp a fűszerek dobják fel úgy igazából. A rucola már az olasz ízvilágot tükrözi és a dressingjét különleges ecetek emelik ki, a szőlő, ami itt azért nem gyümölcsös kísérőként szerepel, elég szokatlan társ egy főétel tányérján. Az egészet a grillezett kecskesajt teszi még egzotikusabbá
Akkor érdemes készíteni, ha már megvan hozzá a rucola és a kecskesajt is.

Kecskesajt rucolán sültburgonyával és szőlővel

A salatához
125 g rucola (1 doboz)
3 ek olívaolaj
1 ek sherryecet
1 ek mézbalzsam
1 kk nádcukorszirup

zöldbors, őrölve
A sajthoz
2 guriga kecskesajt
A sáfrányos sültburgonyához
400 g burgonya (apró, nem szétfővő)
1 ek vaj
1 ek olívaolaj
1 db salottahagyma
10 szál sáfrány
1 kk római kömény, őrölve
1 kk koriander, őrölve
1 db babérlevél
2 ek fehérbor
1 ek citromlé, frissen facsarva

bors, frissen tekerve

A szőlőhöz
2 maréknyi szőlő (nagyszemű)
bors, frissen tekerve

Először a sültburgonyának állok neki, hisz annak kell a legtöbb idő.
Egy kisebb tűzálló tálba teszem a burgonyát, amit csak félbe vágok. (Ehhez az az aprószemű, sárgahúsú szükséges, de mindenképpen a szilárd fővésű fajta.) A hagymát vékony szeletkékre vágom (ha nincs salotta kéznél, jó lesz a lilahagyma is.) Ráteszem a vajat és az olajat. (A kettő keverékével jobb lesz az íze, egyébként elég az olaj is. A hideg vajat ráforgácsolom, vagy előtte pici tálban folyóssá melegítem.) Hozzáadom a többi anyagot, átforgatom, és mehet be a sütőbe. Nálam 40 perc alatt 150 fokon készre is sült. (A fűszereket természetesen lehet variálni, növelni a mennyiséget, apróra vágott chilit hozzátenni, az elszántabbak pedig a végén rászórhatnak még egy fél csokor friss koriandert is, én a rucola mellé most nem tettem.)
A salátához a rucolát megmosom, elkészítem a vinaigrette-et (a mézbalzsam a saláta tetejére is kerülhet) beleforgatom. A szőlőt félbevágom, és kimagozom. Nem kell megijedni, egy mokkáskanál segítségével gyorsan megy. (Ehhez érdemes azt a ropogós, nagyszemű, spanyol vagy olasz származásút venni, nem kell sok, 15 hatalmas szem elég.) A kecskesajtot csupán 5 percre kell betolni a sütőbe 160 fok melegre, semmi egyéb előkészületet nem igényel. Amikor kezd már folyósság válni, akkor ki lehet venni.
Már csak a tálalás következik.
Egy nagy tálra halmozom az összekevert rucolát és ráültetem a kész kecskesajtot. Mellé halmozom a sültburgonyát és elrendezgetem a szőlőszemeket. A bátrabbak locsolhatnak még a tetejére egy kevés mézbalzsamot (én bátor voltam !) és bőven mehet rá frissen darált bors.
(A mézbalzsam, ami nem más, mint mézborból, ecetsavbaktériumok segítségével előállított ecet, itt szerezhető be.)
2 személyre / 727 kcal / 58 g szír / LF30 56%