Júl 032016
 

Lesznek még gyönyörű szakaszok a Tour-on, de tájszépségben és látványban a tegnapi biztos vezet majd. A futam a watt-tenger körülölelte Mont-Saint-Michel apátságnál kezdődött és kis falvakon keresztül a normann part szomszédságában folytatódott, egészen a Utah Beach-ig, néha lélegzetelállító kulisszák előtt. Kis dráma, Contador bukott és valamelyest megsérült, e poszt írásakor nem tudom pontosan, tudja-e ma folytatni a versenyt. A sárga trikót mindenesetre Mark Cavendish húzhatta magára, biciklis pályafutása során először.

Még mindig Normandia és Manche dépertement-ban maradunk, a 182 km-es, közel vízszintes távon a fiúk ezúttal Saint-Lô és Cherbourg-en-Cotentin között gurulnak.
A le tour szerint kemény szakasz következik: az első 52 km-en máris három komoly emelkedő, a vége pedig a szó szoros értelemben meredek. A 3 km-es szakaszon 14%-os a legerősebb lejtő. Cavendish megilletődve beszélt már arról, hogy nincsenek illuziói a sárga trikó megvédését illetően. Continue reading »

Júl 142014
 

Ne tévesszen meg senkit, ha gyakran használok áfonyát fagyikba, egyszerűen szeretjük, a meggyet pedig magozni kell. De itt most nem is ez az érdekes, hiszen a különböző gyümölcsfagyik alapját  már hosszú évek óta ugyanúgy készítem.
Nehéz igazán krémes gyümölcsfagylaltot készíteni. Azért nehéz, mert kell bele elég zsíros tejtermék, amitől bársonyos lesz az állaga, továbbá cukor is, és legalább a fele legyen gyümölcs, ha nem akarunk egyéb módon rásegíteni és még színe is legyen. Márpedig nem akarunk. Continue reading »

Júl 042014
 

Mikor tegnap kikevertem ezt a caipirinhát, meg voltam győződve arról, hogy sikerült feltalálnom a spanyol viaszt. Mert hát kinek is jutna eszébe egy cukornádpálinkás-citromos koktélba uborkát tenni?? Még jó, hogy miközben késő este a teraszon kortyolgattam, ölemben a tablettel azért végignéztem a világhálót. Hát igen,  az uborkás caipirinhát nem az én nevemmel fogják már fémjelezni. Nagy kár.

Azt még nem döntöttem el, örüljek-e annak, hogy kvázi egyből, érzésre sikerült egy koktélt kikevernem – még a szemmértékem is megbízható, mert a pohárba is pontosan belefért a mennyiség -, de emiatt szerencsére nem kellett háromszor nekifutnom, így futja még a cachaçából a mai meccsre is. Continue reading »

ápr 252014
 

Hetek óta senyvedek egy igazán nagyméretű sütőtállal. Na nem, mintha nem lenne elég a kamrában (nincs), de a hatalmas sült zöldségkupacok egyre kevésbé férnek el a meglévő edényzetben. A legnagyobb gond, hogy nincs fedelük, az pedig fontos. Méregdrága, színes kerámiacsodákkal már találkoztam, de még mindig keresem a valamivel olcsóbb megoldást. A legolcsóbb persze a fóliatakarás, ez van.

Akkor a recept. Csirkés egytálnak indult, valójában az is, mert nem akartam két külön edényben sütögetni, bár egyszerre is be lehetett volna tenni a sütőbe. (Ha lenne két rávaló fedőm.) Így rusztikusabb, de nagyon finom rakott húsos zöldség lett belőle. Tejföl mehet a tetejére, én most kesukrémet készítettem (így lett tejmentes), menet közben pakoltam bele a különböző ízfokozókat, mint szezámkrém, zöldcitromlé és római kömény. Fantasztikusan jó lett, az összeállítás kissé macerás és időtrabló, de nálunk két napra megoldja az etetési gondot.
A felszabaduló időmben pedig megyek süteményt sütni. Continue reading »

jan 062014
 

Tonhalat általában kétféleképpen szoktunk felhasználni: steaknek hirtelen, két perc alatt kisütve, vagy nyersen tatárnak. Egyszer majd kipróbálunk egy harmadik módot is, de ezeket még nem unjuk. Tatár akkor készül nálunk, ha nagyon jó, sushi minőségű tonhalat kapunk – mivel mindig kapunk, ezért gyakran készül :). A mostani kedvenc összeállításomban van még egy pici kockákra vágott alma is, uborka, esetleg mustár, kevés chili is, ebből egy kisebb adag főétel is lesz. Ebben a tatárban nincs is semmi nagy fakszni, de ez pont így lesz jó. Continue reading »

ápr 182012
 

Egy importdömpingnek köszönhetően másfél hónapja dúlt a magyar blogokon a szicíliai narancsláz. A kezeletlen héjú narancsokból mindenki lekvárt főzött, héjat kandírozott, vagy beturmixolt. Én is vérszemet kaptam, bár én kilónként és kényelmesen is meg tudom venni a narancsot, képtelen voltam ellenKandírozott gyömbéres-konyakos narancskarikákállni!
Elsőre egy vacsora utáni gyors kis desszertet akartam, és nocsak, ez lett belőle, ez után már nem is volt megállás. Sehogy sem bírtam ennek a “dolog”-nak nevet adni, hát ez lett belőle, kandírozott kompót, vagy mi a szösz, ha valakinek jobb ötlete támad, csak tessék, nyitott vagyok újra elnevezni a gyermeket.

Tettük a szöszt aztán mindenre, először meztelenül kiettük a serpenyőből, később már kultúráltabban palacsintára tettük, volt poharas krémen és nota bene vajas kenyéren is.
Egyszerűen megunhatatlan, gyártsatok sokat, ha fellelhető még némi kezeltlen narancs vagy mandarin, a nevetek fel lesz vésve a kéménybe, én mondom!
A fűszerekkel meg bátran lehet játszani, nálam ilyesmi volt az utolsó verzió.

Ez a kép azóta a dallacucina facebook-os oldalát is díszíti, annyira jókedvem lesz tőle, ha ránézek! Finom nyárvárást mindenkinek!

Nádcukorban kandírozott konyakos narancskarikák
Kandírozott gyömbéres-konyakos narancskompót

3 db nagyobb (kezeletlen) narancs
kb. 5 enyhén púpozott ek barna cukor
1 cm gyömbér
szűk 100 ml száraz marsala (szicíliai desszertbor)
csipet tengeri só
1 ek zölcitromlé
1 korty idős, érett konyak

A narancsokat tisztítószeres vízzel megmosom, alaposan leöblítem és leszárítom. Éles késsel 3mm vastag karikákra vágom.
Egy serpenyőbe teszem a cukrot és közepes hőfokon elkezdem karamellizálni, majd néhány perc múlva, mikor a cukor már olvadni kezd, belehelyezem a narancskarikákat is. Nem baj, ha néhány helyen fedik egymást a karikák.
A gyömbért meghámozom, lereszelem és hozzáadom a sziruposodó léhez, majd felöntöm egy kevés desszertborral. Csipet sót teszek bele. Addig hagyom, amíg egy sűrűbb, de még folyósabb szirup marad alatta, a bort apránként hozzá lehet önteni.
A végén belekeverem a zöldcitrom levét és a legvégén beleöntöm a konyakot. Ebből el is párologtathatjuk az alkoholt, de akit nem zavar az alkoholtartalom, hagyhatja.
Lehúzom a tűzről és már fel is használható. Hűlés során még sűrűsödik egy kicsit.

ápr 172011
 

Hosszú évekkel ezelőtt a reptéren várakozva kezembe akadt az újságos standnál egy gasztroújság. Megakadt a szemem egy borsólevesrecepten, a kép egy üdítően zöld kupacot mutatott, a receptben pedig a zöldborsón kívül citrom és menta is volt. Egyből éreztem, hogy ez egy álomtrió, ilyet előtte még nem pipáltam, le is körmöltem azon nyomban a mindenhova hurcolászott kis füzetkémbe. (Az újság egyébként az ausztrál Gourmet Traveller egyik téli példánya volt, egyből beleszerettem, azóta jó pár példányt vettem is belőle. Az online oldal is kiváló, de az újságból nem minden receptet vesznek át.)

Hazajövet három hét múlva annyi más forgott a fejemben, a mentás-citromos zöldborsókrémlevest pedig befedte a pókháló. Aztán elkezdtem blogolni és lám, egyre-másra feltűnt a az ÉN! mentás-citromos zöldborsókrémlevesem! :).
Azóta persze megfőztem én is a mentás-citromos zöldborsókrémlevesemet. Naná! És igen, tényleg finom, nem gasztroblogoló vendégeknek tuti siker.

Ennek alapján, ahogy már látjuk, szinte folyományaként készült ez a rucolás zöldborsókrémleves, szigorúan tejtermék, tejszín nélkül. Nem szeretem túlságosan a tejszínes leveseket (sőt, egyáltalán nem), sokkal frissebbek anélkül, amúgy pedig hihetetlen módon átadják a friss, pirított zöldség ízét. Zöldcitrommal még finomabb, lágyabb, ahogy a képen is látszik, a fotózásos főzésen épp csak sima citrom volt otthon. A leves így talán ütősebb, mint mentával. Egészen sűrűn, jéghidegen, előételként felhörpintve nagyon jó!

Rucolás-zöldcitromos zöldborsókrémleves
Rucolás-zöldcitromos zöldborsókrémleves

1 ek olívaolaj
1 nagy (2 közepes) fej hagyma
450 g zsenge zöldborsó (fagyasztott is)
4 marék (60 g) rucola
1-2 szál újhagyma
kb. 500 ml házi alaplé
1,2 ek frissen facsart zöldcitromlé (vagy citrom)
bors, frissen őrölve

1.  Az olajban üvegesre párolom a felvágott hagymát. Rádobom a zöldborsót és néha átkeverve 8-10 perc alatt puhára pirítom. Félrehúzom és pár percig hűlni hagyom.
2.  A borsót kisebb adagokban leturmixolom a rucolával, az újhagymával és ízlés szerinti alaplével. Maradjon jó sűrű, úgy sokkal harapósabb, finomabb.
Nem érdemes forralni, a végén már csak átmelegítem és citromlével, borssal kerekítem.
Melegen, langyosan, hidegen is nagyon jó.
3-4 személyes adag /

dec 202010
 

Na, ugye jól belejöttetek már a turmixolásba? Mivel úgy látom, hogy már igen, akkor mutatok Nektek egy egészséges, mégis finom smoothiet! A kettő ugyanis egyáltalán nem zárja ki egymást! Na jó, egyesek inkább csak az édes, banános, narancsos, epres dolgokért rajonganak, de a karácsonyi eszem-iszom előtt egy zöld smoothie igazán bevállalható!
Próbáljátok csak ki!
Akinek nincs cajun fűszerkeveréke, az még gyárthat gyorsan, remek gasztroajándék is egyben, a leírását ITT megtaláljátok:

A következő smoothie-híradó pedig kivételesen karácsony első napján is jelentkezik, hisz nincs is annál kellemesebb, mint pizsiben, karácsonyi énekek mellett elkortyolgatni egy finom, fűszeres napindítót! Vásároljatok jól be, hogy mi lesz benne, az még titok! :)

smoothie_narancs_szarzeller1

Narancsos szárzellerturmix cajun fűszerkeverékkel

2 szál (70 g) szárzeller zöldjével (a belső részből)
½ db kígyóuborka
2 db mandarin, vagy ½ narancs
1 maréknyi petrezselyem (elhagyható)
100-120 ml ásványvíz
½ mk cajun fűszerkeverék (vagy Raz el Hanout)
1-2 tk zöldcitromlé
1 csipet tengeri só
1 tk juharszirup (vagy más édesítő, akinek hiányzik az édes)

1. A szárzellert megtisztítom, ehhez inkább a belső, zsenge részeit érdemes felhasználni. A zöld leveleit felvágom. Az uborkát héjával feldarabolom, a mandarint meghámozom, gerezdekre szedem és kiszedem az esetleges magokat. A petrezselymet megmosom és durvára vágom.
2. Az egészet a szükséges mennyiségű vízzel és fűszerekkel együtt alaposan átturmixolom.

300 ml lesz belőle

Eredeti bejegyzés a Facebook-on!

Júl 212010
 

Idén nagyon későn indult be a grillszezon, de ezzel nem mondok semmi újat. Májusban volt már egy kísérletünk rá, azt elmosta az eső, illetve a kintücsörgés helyett bemenekültünk a szobába. Két hónap késéssel júniusban végre beindult a szezon, így amikor hétvégén itthon vagyunk, izzik a rost, de gyakran még hétközben is pakolunk rá néhány szelet húst és kenyeret, a salátát meg menet közben összedobom.
A kedvenc repertoár lassan olyan nagy lesz, hogy két nyár alatt sem lehetne végigfőzni, de nem baj, így van ez jól.

Egyik vasárnap Gabah-tól és Alexandrától néztem ki a salátákat.
Ez utóbbin szinte semmit nem változtattam, Alexandra körtés édesköménysalátáján csupán a citromlevet cseréltem le almabalzsamra, a parmezánt pedig most a köretjelleg miatt hagytam el. Nagyon finom, gyümölcsös, üde saláta. Fotó erről nincs, így is örültem, hogy a tésztasaláta még épp nem nyúlt át a szürkületbe.

Gabah tésztasalátája is azonnal megfogott, és nem kis meglepetésemre még a férjemnek is ízlett, azt mondta, megtarthatjuk ezt is:)
(A mennyiségek lehet, hogy nem teljesen pontosak, mert feleúton abbahagytam a jegyzetelést és három hét után már csak foszlányos emlékeim vannak róla.)

Tésztasaláta cukkinivel. lilahagymával és vörösáfonyával
Tésztasaláta cukkinivel és vörösáfonyával

150 g fusilli (vagy egyéb tömzsi tészta)
1 db közepes cukkini
1 fej lilahagyma
30 g szárított vörösáfonya
kb. 100 g taleggio (észak-olasz lágy sajt)
3 ek citromos olívaolaj
1 ek zöldcitromlé
só, bors

Az olajat összekeverem a zöldcitromlével, sóborsozom és beleforgatom a langyos vízben kissé átöblített áfonyát, így nem lesz annyira édes.
A cukkinit julienne-re reszelem, a lilahagymát félbevágom és hajszálvékony szeletekre vágom. Ezt is hozzákeverem az áfonyához és ha lehet, állni hagyom.
A sajtot kisebb kockákra vágom.
A tésztát kifőzöm, leszűröm és beleforgatom az olajos áfonyakeveréket. Ha szükséges, kerekre ízesítem, majd a végén beleforgatom a sajtot és azonnal tálalom, mivel a még langyos tésztától a sajt külseje kissé megolvad.
2-4 személyre (egyéb köretek mennyisége szerint)

Júl 142010
 

Újra egy szerény egyszerűség, amelyet szintén lehetetlen skatulyába gyömöszölni. Ha akarom reggeli, ha akarom puccos előétel, de lehet könnyű desszert is, lényeg, legyen mellettünk a grillrács!

Az ötlet a new yorki Eleven Madison Park csillagos, de még zsengekorú séfjétől származik, és annyira pofonegyszerű, hogy magunk is rájöhettünk volna. Paradicsomot társítottam már ugyanis görögdinnyével, akkor hideg nyári leves lett belőle, de ami igazán újszerű, az a grillezett dinnye, hát az valami mennyei. A többi már tényleg semmiség, gyorsan készen van. Én például reggelire ettem egy szelet pirított kenyérrel, akkor még bordázott serpenyőben csíkozódott a dinnye, másodszorra azonban rákerült a rostra.
Feltétlen érdemes kipróbálni, nagy élmény az enyhén karamellizált, langymeleg dinnye a balzsamecetes paradicsommal, akármelyik napszakban is fogyasztjuk.

Grillezett görögdinnye- és paradicsomsaláta
Grillezett görögdinnye- és paradicsomsaláta

4 szelet görögdinnye (lehetőleg magmentes fajta)
2 db fürtös, húsos paradicsom
4 db koktélparadicsom
4 ek extraszűz olívaolaj (gyümölcsösebb fajta)
só, feketebors frissen őrölve
1 ek zöldcitromlé
4 tk sűrűbb balzsamecet
bazsalikom- és borsmentalevelek
Maldon-só

1.  Előkészítem a grillt. Ha épp nem tudnánk grillezni, akkor benti sütéshez vegyünk egy bordázott serpenyőt.
2.  A dinnyét 1 cm vastag szeletekre vágom és lehetőleg kimagozom. Aki dizájnosabban szeretné, kerek kekszkiszúróval eljátszhat a különböző formákkal.
3.  A dinnyeszeleteket ráteszem a nagyon forró grillre/serpenyőbe és az egyik oldalát két percig pirítom. A forró nagyon fontos! Érdemes pár másodpercre egy nehezéket (pl. lábast) is rányomni. A másik oldalát már nem kell sütni. Ekkor a rácsos felével felfelé tányérra teszem.
3.  A paradicsomokat falatnyi darabokra vágom. Óvatosan összekeverem az olajjal, citromlével és picit sóborsozom.
4.  Tányérokra szedem és képességeimhez mérten szépen elrendezgetem. Mindegyikre csorgatok egy kevés sűrű balzsamecetet és Maldon-sót szórók a tetejére.

Recept innen.
(Időközben a cikket archiválták és már csak a tárolt változat érhető el, ITT)

jún 182010
 

Gyerekkoromban mindig arra vágytam, hogy egymagam megehessek egy egész csokor retket. Egyáltalán nem voltunk szegények, volt mit enni bőven, de retekből soha sem jutott több. Az úgy volt szokás, hogy vettünk egy csokorral és pár besózott szeletet kapott mindenki a vajaskenyér mellé. Lehet, hogy a csokrok is nagyobbak voltak, erre már nem emlékszem, meg ilyen dolgok nem is érdekeltek engem akkoriban.

Most bepótoltam a retekhiányt. Csupán olívaolajjal és sok petrezselyemmel kevertem el, mellé pedig csirkemellet sütöttem. Ízbolygó módszere roppant egyszerű, de hatásos. A lényege, hogy a húsokat sós vízbe áztassuk egy-két órára. Szinte a fűszeres páclevet is helyettesíti, a hús finom és porhanyós lesz. Most bordázott serpenyőben sütöttem olajban, de grillroston az igazi.
Persze a sült retek se lenne kutya mellé, mondjuk pirított mogyoróval.
Lehetne még cifrázni, de ez így nagyon finom volt.

Sóban pácolt sült csirkemell petrezselymes reteksalátával
Sült csirkemell petrezselymes reteksalátával

½ db csirkemell
só, bors
1 ek olaj
sok piros retek (kb. 15 darab)
2 ek olívaolaj
kevés zöldcitromlé
1 csokor petrezselyem

Egy tálkában fél teáskanál sót feloldok egy-két pohárnyi vízben és két órára beleteszem a megmosott csirkemellet. Néha átforgatom.
A húst kiveszem, papírtörlővel leitatom és forró olajban egy serpenyőben körbesütöm. Pici (tiszta) vizet, esetleg bort öntök alá és 10 perc alatt megsütöm. Ha kész, alufóliába csomagolom, amíg elkészül a saláta.

Közben megtisztítom a retkeket, félbevágom és egy tálban összekeverem az olajjal, kevés zöldcitromlével, majd sózom és borsozom. Aláforgatom a frissen felvágott petrezselymet.
A húst szeletekre vágom és a salátát mellé halmozom. Ha van időnk, érdemes a salátát fél órára behűteni.
1 személyre /

jún 072010
 

Ez az étel vacsoracsatára készült. Na nem én csatáztam, hanem a lányom kért meg, hogy segítsek neki egy menüt összeállítani. Nincs még olllyan nagy gyakorlata a főzésben, ezért is örültem, hogy belevágott. Egyértelműen NEM olasz menüt akart (már miért is akart volna azt:), hanem valami egyszerűt, nem klasszikusat, de mégis raffináltat, egy amerikai fricska-félét. A kedvencei épp ezért kilőve.

Ez a mogyoróvajas, coca-colás csirke az lett, könnyen elkészíthető, de abszolút nem mindennapi:). Neki ugyan nem ízlett a próbafőzésnél, ezért a mogyoróvajat ki is hagyta, de a többiek szerint így sem maradt izgalom nélkül.
Részemről semmiképp sem hagynám ki a mogyoróvajat, úgy lesz jó! A sima fajta kell hozzá, és Coca-Cola, az igazi, nem pedig a lájtos, vagy más ízesített verziók. Kizárólag azzal működik, akár csak a híres cólás-mangócsatnis marhahús.

Én eddig háromszor főztem, nekem mindháromszor ízlett, olyanannyira, hogy megtartom a repertoárban. Mondtam a mogyoróvajat, mondtam a cólát, a zöldcitrom fontos még, csakis ezt használjuk.

A fantás borsó, na az külön truváj. Csupán cukorborsó és citromos Fanta, pici vaj és só. Bonyolult?:)

Bármennyire is késztermékellenes vagyok, egy vacsora erejéig félretettem az előítéleteimet, különben soha nem jöttem volna rá, milyen finom is lehet egy negyedóra alatt összedobott komplett vacsora.

Akit a vacsoracsata menüje is érdekel, az előétel ketchupos kolbászleves volt, a desszert pedig marskaramellás sült banán. Úgy halottam, hogy ez utóbbinak nagy sikere volt:)

Mások kólával:
Sonka, kóla, fekete bab (Szindbádék)
Sonka és kóla (Piszke)

Mogyorós-Colás csirke Fantás cukorborsóval
Mogyorós-Colás csirke

kb. 600-800 g csirke- vagy pulykahús (csirkecombnál több)
4 ek földimogyoróolaj (vagy más növényi olaj)
5-6 ek száraz fehérbor
só, bors
A mártáshoz
2 késszeletnyi vaj
2 ek földimogyoróolaj (vagy más növényi olaj)
2 kisebb fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 bő ek mogyoróvaj (sima, picivel lehet több)
400-440 ml Coca Cola
4-6 ek zöldcitromlé
só, bors
2 maroknyi földimogyoró, megtörve
1 csokor petrezselyem

A húst megmosom, megtisztogatom és nagyobb kockákra felvágom. Ha csirkecombot használok, levágom a bőrét.
Egy serpenyőben felhevítem az olajat és körbesütöm a húst. Ha már kifehéredett, aláöntök egy kevés bort, de csak épp egy keveset. (Én marsalát használtam, de fehérbor is jó, lényeg, hogy egy kis ízt adjon neki.) Hagyom, hogy redulálódjon és közben puhuljon a hús. Ha elfőtte, megint öntök alá. Az ilyen méretű húsnak elég 10-12 perc, nem kell agyonsütni.
Ha kész, kiszedem egy tálra, lefedem és félreteszem.

A serpenyőbe teszek még pici olajat és ráteszem az apróra, vagy igen vékonyra szelt hagymát és a fokhagymát. 5/9 hőn 5-8 perc alatt üvegesre párolom. Öntök bele egy kevés colát, belekeverek egy kevés mogyoróvajat és simára keverem. Könnyen megy, semmi nem fog összeugrani. Folyamatosan hozzá lehet önteni a colát is, a végén a maradék mogyoróvajat. Beleöntöm a citromlevet, sózom és borsozom.
Ekkor meg kell kóstolni, mi menjen még bele. Sózni biztos kell (kb. ½ tk), bors, esetleg mogyoróvaj és citromlé. Legyen harmonikus.

Megtöröm a mogyorót és beleforgatom. Közben fel lehet vágni a petrezselymet is.
Ha minden kész, tálalás előtt beleforgatom a húst a mártásba. A mártás ezért lehet egy kicsit hígabb, mert összeforgatásnál még sűsűsödik egy picit! 1-2 kanál colával lehet higítani.
A tányéron petrezselymet szórok rá.
Egyszerű köretnek a zöldség mellett sima rizs is jó hozzá.
4 személyre /

Fantás cukorborsó

250 g cukorborsó (vagy ceruzabab)
500 ml citromos Fanta
késélnyi vaj
kevés só

A borsót vagy ceruzababot megmosom és a végeit, ahogy szükséges, lecsippentem.
Egy lábasban a sóval felforralom a Fantát. Ha forr, leveszem csendesre veszem a hőt és 4-5 perc alatt blansírozom benne a borsót. A lényeg, hogy ropogós maradjon.
Szűrővel kiveszem és azonnal folyó hideg víz alá teszem, hogy megálljon a további forrás és megtartsa a színét is.
Tálalás előtt egy serpenyőben, kevés forró vajban megforgatom.

Akinek ez túl meredek, az Fanta nélkül is kipróbálhatja. Ízre ez talán még jobb is, csak nincs benne semmi csavar:) Az elkészítés ugyanaz, mint fent.

250 g cukorborsó (vagy ceruzabab)
200 ml víz
300 ml narancs- vagy más citrusos gyümölcslé
3 ek mangóbalzsam
1 tk só

késélnyi vaj

máj 172010
 

Hogy az eper mennyire illik a pezsgőhöz, azt a Pretty woman óta tudom. Előtte nem tudtam, igaz, pezsgőt se nagyon ittam akkoriban. Lehet, hogy gáz, de a fogselymet is a pretty woman mutatta meg nekem. Meg azt is onnan tudtam meg, hogy New York szívében hatalmas parkok is vannak. Meg hogy lóversenyen kalapot illik hordani. És megismertem a fiatal, jóképű Richard Gere-t.

Hát, most így olvasva meg kell állapítanom, hogy a Pretty woman mérföldkő volt az életemben. Ez most biztos nagyon ciki, pedig nagyon kedvelem ezt a filmet, ki tudja hányszor néztem végig. (Újra elő kellene venni.)
Pedig azóta jó pár liter francia pezsgőn is túl vagyok, és olyan benyúlós kis fogkefét is használok, de azt már nem a pretty woman, hanem a fogorvosom mutatta meg.
Azóta magam is lófráltam New York parkjaiban, sőt, a lovira is vittek már, igaz, nem viseltem kalapot, még kicsit sem. Csak Richard Gere maradt ki az életemből.

Hogy mi köze ennek az egészhez? Nem sok, hacsak annyi nem, hogy Duende legújabb VKF-es felhívására mindenképpen epres dolgot szerettem volna készíteni. Igaz, az eper vágykeltő hatása még messze nem bizonyított, de a körítésével sok mindent el lehet érni.
Fel lehet bontani egy üveg pezsgőt, elénk tenni egy tál zamatos, illatos epret és lehuppanni a puha szőnyegre megnézni a Pretty womant. Mondjuk a kedvessel.

Jó pár epres finomságot készítettem az elmúlt napokban, olyat is, amit Aphrodité is örömmel elmajszolt volna. Az összesre most nincs kapacitásom, de jönnek!

Epres panna cotta kakaós-balzsamecetes-vörösboros sziruppal
Epres panna cotta kakaós-vörösboros sziruppal

(Panna cotta alle fragole con sciroppo di vino rosso)

A panna cottához
200 g eper (tisztítva mérve)
250 ml tejszín (min. 30%-os) *
2,5 ek porcukor *
3 ek
eperlimes (vagy kevés egyéb likőr)
2 spriccentés zöldcitromlé
4 levél zselatin
A kakaós-vörösboros sziruphoz
120 ml vörösbor
100 ml balzsamecet (folyékonyabb, de jó minőségű)
1-2 ek méz *
1 tk nyers kakaópor (vagy 10 g étcsokoládé)

Az epret megmosom, lecsumázom és egy keverőpohárban pürésítem. Hozzáadom a tejszínt, cukrot, eperlimes-t vagy egyéb likőrt és kerekre ízesítem a zöldcitromlével. Átöntöm egy lábasba és felteszem melegedni. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. Ha az epres tejszín szájra elég forró (kb. 60 °C), kicsavarva belekeverem a zselatint. Poharakba öntöm és beteszem a hűtőbe.

Tálalás előtt elkészítem a szirupot.
Egy kis lábasba öntöm a bort, a balzsamecetet és a mézet. Halk forrástól számítva jó 12-15 percig forralom, amíg bő felére nem redukálódik. Akkor jó, ha a kanalat kivéve már bevonja azt. Ekkor belekeverem a kakaóport (csokoládé is nagyon jó, de ezzel már nem szabad melegíteni, csak felolvasztani!) és félrehúzom.
Tálalásnál a szirupot rácsorgatom a panna cottára.
4 személyre /

Epres panna cotta kakaós-vörösboros sziruppal

Változatok:
Így lesz tejtermékmentes: tejszín helyett sűrű kókusztej vagy más magtejszín 
Így lesz szénhidrátszegény: cukor > nyírfacukor / eritrit / vagy más természetes édesítő
Így lesz paleo: tejszínt és cukrot cseréld le a fentiek szerint

máj 032010
 

Egy hete a semmiből, szinte egy óra leforgása alatt lebetegedtem. A szokásos, európakonform vírus, hétfő reggelre alig volt már hangom és úgy éreztem magam, mintha egy cserép kaktuszt kellett volna letuszkolni a torkomon. A hetet mégis végig kellett csinálnom, így köhögve, prüszkölve, vacogva, izzadva, de úgy ahogy végigküzdöttem magam, bár voltak órák, napok, amiket legszívesebben kitöröltem volna a naptárból.
Úgy vártam a péntek estét, mint szerelmes tini az áhított randit, hogy végre pihenéssel és henyéléssel tölthessem a munka ünnepét.
A férjem még mindig a tengerentúlról hívogat, egyszóval a hétvégén is még one-man-show-t alakítottam a konyhában, ennek ellenére pénteken azért még jóól bevásároltam, nehogy üresen tátongjon az amúgy még mindig csordultig tele hűtőszekrény.
Ha már egyedül vagyok és beteg, legalább jókat egyek, nem?

Vettem egy jégcsapretket, amiről köztudott, hogy antibakteriális és vírusölő tulajdonsága révén igen jó meghűlés esetén. (Mondjuk lehet, hogy épp ez sörretek volt, de ezen most ne akadjunk fönn.)
Régen télvíz idején egyik kedvencünk volt a jó sok tejföllel elkevert, reszelt jégcsapretek. Az idősebb bloggerkorosztály:) talán még emlékszik rá, hogy anno a Magyar Nemzetben volt egy heti sorozat Hopp- és Kopp-receptekkel. (Az egyik ládikóm mélyén még mindig őrzöm ezeket az újságkivágásokat.) Nos, az egyik héten ez a tejfölös fehérretek volt az Egyszer-Kopp-menü egyik része. Innen ismertük meg és azóta oszlopos tagja a konyhánknak.
Kicsit sóztam és borsoztam, néha ment bele még egy csokor petrezselyem is, de nem kellett bele semmi más. Rozskenyérrel vagy egy szelet sült hússal fenséges volt! (Eredeti recept legalul, máramennyire recept szükségeltetik hozzá.)
Most ezt a retket még egy kicsit egészségesebbre is turbóztam. A saláta összes résztvevőjét az egészség szolgálatába állítottam, a végén minden réteget Maldon-sóval hintegettem. Finom lett, az egész hatalmas adagot eltüntettem, de az egyszerű, tejfölös retek mégis csak a legjobb!:)

Joghurtos jégcsapretek almával és uborkával
Jégcsapretek almával és joghurttal

½ db jégcsapretek (300 g)
1 db alma (ropogós)
½ db kígyóuborka, vagy egy fürtös
1-2 db salottahagyma
kb. 350 ml zsírosabb joghurt
1 ek extraszűz olívaolaj

1 ek zöldcitromlé
Maldon-só

A jégcsapretket meghámozom. Az almát megmosom, negyedelm és kivágom a csutkáját. Az uborkát hosszában kettévágom és egy kiskanállal kivájom a magját. A retket és az almát julienne-re reszelem, az uborkát és a salottát vékonyra szelem. Az egészet beleteszem egy nagy tálba és elkeverem a joghurttal és az olajjal. Hozzáadok egy kevés zöldcitromlevet és pici sót. (Érdemes borsozni, én a torkom miatt most kihagytam.)
Legalább félórára lefedve állni hagyom. Ahogy kanalazom, Maldon-sót szórok minden réteg tetejére.
3 salátástányérnyi / 

Tejfölös jégcsapretek, az eredeti

1 db jégcsapretek (600 g)
2 pohár (400 ml) magyar! tejföl, 20%-os
só, bors
kevés tört koriandermag
1 csokor petrezselyem

A retket julienne-re reszelem és egy tálba téve besózom. Ekkor levet ereszt, ebből le is önthetünk egy keveset. (Később ki is lehet nyomkodni a sót és átmosni, én nem szoktam.) Hozzáadom a frissen megtört koriandert, tejfölt, petrezselymet és borsozom. Egy órára érdemes lefedve érni hagyni.

aug 302009
 

Szinte minden gyümölcsből lehet granitát készíteni, de a görögdinnyét mintha erre találták volna ki. Olyan magas a víztartalma, hogy szinte semmi nem kell már hozzá, ha elég édes, csak össze kell törni és mehet is a fagyasztóba. A citromos granita mellett talán ezért is igen népszerű Szicíliában, hisz a nyári rekkenő, aszfaltolvasztó hőségben futószalagon lehet otthon is gyártani.

Nálunk nincs ekkora hőség, ezért tettem még bele ezt-azt. Például zöldborsot és rózsalikőrt.
A granita eredetije Jody Vassallo: Salt & Pepper (EN/DE/IT) című könyvéből származik. A címet nem is kell magyarázni, hisz önmagáért beszél. Aki eddig azt gondolta, hogy a bors az bors, a só meg csak  só, annak ajánlanám, hogy lapozgasson át egyszer egy sóról és borsól szóló könyvet. Nem biztos, hogy ez a könyv a legjobb ebben a műfajban, sőt. Számos átfogó, enciklopédiaszerű könyv született már erről a két alapvető fűszerünkről. Ez a könyv azonban viszonylag egyszerűen elkészíthető, de raffinált recepteket tartalmaz, az alapanyagleírások világosak és jól strukturáltak. Continue reading »

jún 142009
 

Az eperszezon derekán, még hetekkel ezelőtt készült az idei első eperkoktél, és azóta folyamatosan rájárunk. A zöldcitrom levével dúsított, azonnal iható, friss eperlikőr módszere – innen ered az eperlimes elnevezés is – szerintem európaszerte elterjedt, és számtalan variációja létezik, csupán a mennyiségekben látszik némi eltérés. Könnyed, csajos, és tanúsíthatom, hogy igen kellemes itóka, vészes gyorsaságban itatja magát. Jó hír azonban, hogy nem csak szezonban fogyasztható. A pürésített epret natúr formájában lefagyasztottam, bármikor elő lehet kapni, felengedni és máris indulhat a móka! (Sokáig azonban ezzel se várjunk, az eper egy idő után elszíneződik, íze azonban nem változik.)

A legegyszerűbb a semlegesebb ízű vodkával keverni, de a legjobb mégis a tiszta szesz, ezzel nem kap a likőrünk semmilyen mellékízt. Ahogy csökkentjük az alkoholt, értelemszerűen úgy növeljük a cukorszirup hígítottságát. (A tiszta alkohol 96%-os, a patikákban általában 70%-osat kapni, a vodka pedig 40%-os.)

Ezzel máris leírtam, mi minden kell hozzá. Vegyünk egy adott mennyiségű epret, tisztítsuk meg. Pürésítsük és tegyünk bele fele mennyiségű vodkát. Ez jófajta középút, de a mennyiséggel itt is eljátszhatunk. Cukorszirup ugye mindig van otthon a hűtőben? Ugye ??? Ha nincs, időben keverjünk ki egy nagyobb mennyiséget, mert gyakran szükség lesz rá nyáron. (Mindenbe jó, amiben nem szeretnénk vagy nem tudjuk megvárni, hogy elolvadjon a cukor. Nálam mindig kétfajta van kéznél, sima és finomítatlan barna nádcukorból is.)

Mi kell egy jó cukorsziruphoz?
Az 1-szeres cukorsziruphoz (vagyis 1 rész cukor + 1 rész víz) forraljunk fel 200 ml ásványvízet és 200 g cukrot, hagyjuk kihűlni és üvegbe átszűrve tegyük be a hűtőbe. Fehér és barna, finomítatlan nádcukrot is használhatunk. A kész cukorszirup időtlen időkig eltartható a hűtőben. Ha bekristályosodott, egyszeráen főzzük fel újra és szűrjük át.

Most a vodkás eprünkbe tegyünk néhány kanál zöldcitrom frissen facsart levét és öntsük fel nagyjából annyi cukorsziruppal, amennyi a vodka. Lehet kevesebb is, de adhatunk még hozzá ásványvizet is, hogy ne legyen olyan édes. Kinek szája íze szerint. Addig kóstolgassuk, mielőtt el nem fogy az egész mennyiség.
Ezzel a módszerrel remek alkoholmentes koktélt is készíthetünk, ha elhagyjuk a vodkát és több szénsavas ásványvízzel öntjük fel az epret. A szirup és a zöldcitrom természetesen marad.

Garantálhatom, hogy ennek az eperlikőrnek már így is bombasikere lesz, május-júniusi csajos bulikon egyszerűen elengedhetetlen. Pezsgővel vagy proseccoval tovább fokozhatjuk az élvezeteket. Ehhez tegyünk egy pezsgős pohárba – vagy ahogy a proseccot isszák Olaszországban, fehérboros poharakba – egy kevés kész – mondjuk fele mennyiségű eperlikőrt – és töltsük fel a jéghideg, pezsgő nedüvel. Hmmm! Ez valami mennyei!

A gyümölcsös pezsgőkoktélok sorában az őszibarackos Bellini, a narancsos Mimosa vagy a meggyes-ananászos Red Kiss után (micsoda név, istenem…) itt a Rossini, az epres pezsgős koktél is. Az eredeti Rossini ugyan nem tartalmaz vodkát, de azzal sem fog visszafeleselni.

eperlimes1

Eperlimes

1 kg eper (tisztítva mérve)
500 ml vodka (40% vol.)
3-4 ek zöldcitromlé (pl. DM Alnatura Limettensaft)
kb. 500-600 ml cukorszirup
– 500 ml ásványvíz
– 500 g cukor
ásványvíz a szirup hígításához
száraz pezsgő vagy prosecco a feltöltéshez

Tiszta alkohol esetén:
1 kg eper (tisztítva mérve)
200 ml alkohol (96%-os)
3-4 ek zöldcitromlé
A cukorsziruphoz:
– 800 ml ásványvíz
– 500 g cukor
ásványvíz a szirup hígításához

Rossini

1/3 pürésített eper + cukorszirup
2/3 prosecco vagy száraz pezsgő (spumante secco)

Ahogy fent, a hűtött epret a sziruppal pohárba tesszük és ráöntjük a proseccot. Elkortyolgatjuk.

ápr 242009
 

Strawberry fields forever (Beatles, akinek mond ez valamit) – számomra legkésőbb a zöldborsos eperlekvár óta eldőlt, hogy az eper valami zseniális duót alkot zöldborssal! Számtalan recept és összeállítás létezik erre a kombinációra és azt hiszem, ugyanolyan klasszikusnak mondható, mint a fetasajttal dúsított görögdinnye. (Ami mára egy eléggé elavult klasszikusnak számít, de ne hamarkodjuk el a dolgot!) Először meghökkent, aztán mindennapjaink gasztroszenvedélyévé válik! Continue reading »

aug 072008
 

Dúl a fagyiszezon, és egyre merészebb, különlegesebb kreációk születnek. Ahogy nézem a blogokat, már csak az tesz fel fagyis posztot, aki tényleg valami újszerű dologgal tud előrukkolni, hisz a szokványos párosítások – hogy úgy mondjam – már mind elkeltek:-)) Persze miért volna az baj, ha valaki egy megszokott ízt éleszt újrá és közzé is teszi egy pompás fotóval? Dehogyis, ez is csak színesíti a palettát!
Idén én is csak a megszokott fagyijaimat gyártottam, abból sem sokat, mert jó ideig nem is voltam fagyigépközelben.

Pár napja azonban magamévá tettem a La cucina italiana legújabb számát, és jobbnál jobb granita-kreációkat találtam benne! Kilőttem legalább hármat, amit feltétlen be kell kevernem, annyira izgalmas összeállítások voltak! Continue reading »

Júl 022008
 

Meleg van. Július elején nem meglepő kijelentés ez, és az is biztos, hogy – örök hála a globális felmelegedésnek:-) – még jó néhány fülledt, homlokizzasztó napnak nézünk elébe.
Azt tudjuk (legalábbis biológiaórán így tanította nekünk P. tanár úr), hogy a melegben a hőháztartásunk egyensúlyban tartására forró italt kellene innunk, de kinek jut eszébe ekkora badarság, hogy forró levest kortyolgasson, amikor ott áll előtte egy jeges limonádé, vagy egy jégbehűtött saláta? Lefogadom, hogy a tanár úr képe ködbevész, és mohón kapunk a deres hűsítők felé!!

Hát épp egy ilyen napon készült ez a saláta is, igaz, már este felé, amikor enyhült a hőség, és az ember már megkíván valami értelmes emberi ételt. Grillezett húsok mellé egy könnyű, csak dressinges tésztasalátát, mangóbalzsamos paradicsomot és ezt a salátát készítettem, és alaposan behűtöttem, hogy még a szánkat is alaposan lehűtse. Semmi különös, egyszerű joghurtos uborkának indult, aztán gondoltam egyet, és ráloccsantottam egy kis vodkát, hadd ácsorogjon benne egy kicsit. Csak nem árthat neki az alkohol. Aztán mikor már úgy gondoltam, hogy eléggé megszívta magát, kicsavartam, és összekervertem a többi szerelvénnyel. Mostanában mindig van otthon cottage cheese, ebből kevertem alá, és tetszett, hogy nem lesz a leve olyan egyneműen összevissza, hanem szépen előjönnek a túrószemek.
Épp volt otthon friss kapor, de mégsem tettem bele, mert olyan jól mutatott anélkül! Viszont a végén eszembe jutott, hogy milyen jó lett volna mellé Rossamela uborkagranitája, abba tettem volna a kaprot. Vagy mentát. Legközelebb így csinálom.
Annyira hidegen akartam a salátát, hogy előtte egy negyedórára be is tettem a fagyasztóba.
Jólesett.
Ha gyerekek is esznek belőle, akkor természetesen hagyjuk el a vodkát, anélkül is nagyon üdítő lesz!

Joghurtos uborkasaláta vodkával

Joghurtos uborkasaláta vodkával

1 db kígyóuborka (még jobb 2 db fürtös)
1 nagy lötty jégbehűtött vodka
1 ek olívaolaj
1 tk sherryecet
1-2 ek zöldcitromlé
2 szál újhagyma
2 gerezd fokhagyma (ízlés szerint változtatható)
150 ml joghurt (1,5%)
150 ml cottage cheese (4,5%, akár fűszeres ízesítésű is)
1 mk só
feketebors, frissen tekerve
1 csokor kapor (opcionálisan)

Az uborkát megmosom, a végét levágom és julienne-re vágom. (A kígyóuborkát héjával, de a fürtös uborkát meg kell hámozni.) Egy tálba teszem, besózom, összekeverem, öntök rá vodkát és legalább egy órára jól behűtöm, de lehet tovább is.
Kiveszem a hűtőböl és kinyomkodom belőle a levet vagy egy szűrőbe teszem, hogy jól kicsöpögjön belőle a folyadék. A tálban összekerverem a joghurtot/kefírt az ízesítőkkel és beleteszem az uborkát. Alákeverem a cottage cheese-t és esetleg a kaprot is.
Aki úgy gondolja, tálalás előtt rálöttyinthet még egy kevés, jégbehűtött vodkát.
3 személyre / 176 kcal / 5,4 g zsír / LF30 27,6%

jún 192008
 

Ez a leves még a krémleves-hullámom idején készült, de nem kell aggódni, ennek még korántsincs vége! Aki nem emlékezne már a részletekre, arról volt szó, hogy olyan krémleveseket kerestem, amikben van valami izgalmas levesbetét is. Csodálkoztam azonban már akkor is, hogy többen magánlevélben is megírták, őket nem zavarja, ha minden kanál ugyanolyan ízű, sőt!

A sárgarépás krémleves egyike a legunalmasabb dolgoknak, ha nem dobjuk fel azt valamivel. Különleges krémleves készült már belőle, akkor kókusztejet, gyömbért és maracujalevet adtam hozzá, szóval az minden volt, csak nem unalmas.
Egy vacsorára most egy kissé feldobott, elegáns, alkoholos, leginkább azonban pezsgős zöldségkrémlevest kerestem, így akadtam rá erre a receptre (ami egyébként az egyik venetoi szakácskönyvemben is nagyon hasonlóan szerepel). Első olvasatra tökéletesen meg is felelt az elképzeléseimnek. Az eredeti recepten megváltoztattam az arányokat, de az alapötlet maradt. Levesturbóként a már megszokott (és a megunhatatlan, elronthatatlan tuti tipp) fokhagymás garnélát sütöttem, azokat ültettem a tetejére. Nem is keveset, a férjem azonban még az én adagomat is udvariasan átpakolta a saját tányérjára….

A leveshez ugyanezt a jégbehűtött, könnyed proseccot ittuk, és nagy sikere volt. Legközelebb azonban kevesebb adagot adnék, épp csak kóstolóként, egy cappuccinos pohárban.

Ha valaki nyers garnélát használ, Maci megmutatja, hogyan kell azokat megtisztítani.

Sárgarépa-krémleves proseccoval és garnélával

Sárgarépakrémleves proseccoval és fokhagymás garnélával

2 fej hagyma
1,5 ek olívaolaj
350 g sárgarépa
1 db szárzeller
1 db burgonya (közepes méretű) vagy ¼ édesburgonya, esetleg zeller
750 ml zöldség- vagy húsalaplé
300 ml prosecco
2 db babérlevél

feketebors, frissen őrölve
½ db zöldcitrom
A tálaláshoz
120 ml prosecco
2 ek olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
30-50 db garnéla

1. Egy lábasban felhevítem az olajat és jó 10 percig pirítom benne a kisebb darabokra vágott hagymát, amíg megpuhul. Beleteszem a szintén darabokra vágott répát, szárzellert és a burgonyát, beleöntöm az alaplevet (még nem az egészet), 300 ml proseccot és beleteszem a babérlevelet is. Így főzögélem félig lefedve úgy fél óráig, amíg az egész megpuhul.
2. Ezután turmixgépben pürésítem (vagy átöntöm egy nagyobb lábasba és három menetben botmixerrel pürésítem), így visszakerül az eredeti fazékba. Most ízesítem, sózom, borsozom, és egy pici zöldcitromlevet is csorgatok bele.
3. Közben egy kisebb serpenyőben olajat hevítek, megforgatom benne az apróra vágott fokhagymát és beleteszem a megtisztított (vagy fagyasztott) garnélafarkakat. 2-3 percig forgatom, sózom, és kész is.
4. Tálalásnál széles tányérba merem a forró levest, és a jéghideg proseccoval jól felöntöm, illetve mindenki annyi hideg proseccoval öntse fel, amennyi jólesik. (Ez finoman, szájhőmérsékletűre le is hűti a levest.)
A tetejére kanalazok egy nagy halom fokhagymás garnélát, személyenként legalább 10-15 darabot.
4 tányérra való /