máj 082014
 

Hosszas keresés után – ahogy az már lenni szokott, egy véletlen folytán – végre megtaláltam álmaim sütőtálját. Négy-öt literes öntöttvas, vagy kerámiaedényt kerestem (inkább az utóbbit), ami, és most két igen praktikus dolog jön, nagyméretű, de nem túl magas, hisz kacsasütőm kettő is van, és saját fedéllel rendelkezik. Ha még szögletes is lenne, külön bónusz lenne, mert a kerek és ovális tálak ugyan igen szépek tudnak lenni, de a szögletes egészen egyszerűen praktikusabb, mondja belőlem a gyakorló háziasszony.
A facebook-on jött velem szemben egy piros, méretes sütőtál, így akadtam rá a belga Berghoff kőedényeire. Mondanom sem kell, innentől kezdve mindenhol fedeles sűtőtálak vigyorogtak velem szemben, de kitartottam és kezdtem szívembe zárni a Berghoff nevet. Continue reading »

ápr 252014
 

Hetek óta senyvedek egy igazán nagyméretű sütőtállal. Na nem, mintha nem lenne elég a kamrában (nincs), de a hatalmas sült zöldségkupacok egyre kevésbé férnek el a meglévő edényzetben. A legnagyobb gond, hogy nincs fedelük, az pedig fontos. Méregdrága, színes kerámiacsodákkal már találkoztam, de még mindig keresem a valamivel olcsóbb megoldást. A legolcsóbb persze a fóliatakarás, ez van.

Akkor a recept. Csirkés egytálnak indult, valójában az is, mert nem akartam két külön edényben sütögetni, bár egyszerre is be lehetett volna tenni a sütőbe. (Ha lenne két rávaló fedőm.) Így rusztikusabb, de nagyon finom rakott húsos zöldség lett belőle. Tejföl mehet a tetejére, én most kesukrémet készítettem (így lett tejmentes), menet közben pakoltam bele a különböző ízfokozókat, mint szezámkrém, zöldcitromlé és római kömény. Fantasztikusan jó lett, az összeállítás kissé macerás és időtrabló, de nálunk két napra megoldja az etetési gondot.
A felszabaduló időmben pedig megyek süteményt sütni. Continue reading »

jan 302014
 

Pizzát sütni liszt nélkül, lássuk be, ez nagyjából olyan vállalkozás, mint labda nélkül focizni. Aki meg a pizza és a pasta bűvkörében élte meg eddig éveit, annak még nagyobb megrázkódtatás egy pizza nélküli élet. (Ez volnék én.) Tenni kellett tehát valamit.

Első próbálkozásom egy őrölt mandulával készült pizzatészta volt (szerencsére csak zárt körben lett dokumentálva), enyhén szólva is szörnyű emléket hagyott hátra, béke poraira. Ezután következett a mandulalisztes verzió, ahogy látjuk, a szokásos kukorica-rizsliszt-kombót teljes mértékben átugrottam, már akkor éreztem, hogy erre semmi szükség.
Találkoztam még préselt karfiol alapú pizzatésztával is, ezzel valahogy még papíron sem sikerült barátságot kötnöm. Continue reading »

máj 022012
 

Mivel pár nappal ezelőtt épp egy kiváló, cidre-ben párolt nyúlcombot vacsoráztam, egyből jött az ötlet, hogy ezt miért ne lehetne rozéval is elkészíteni. Lehet, hogyne lehet.
A gondolatot tett követte, de sehogy sem találtam hirtelen nyulat. Viszont a hentesnél ráleltem egy szétnyitott csirkecombra, ezzel kénytelen voltam megpróbálni. A nyúl esete azonban továbbra is fennforog.
Közben szétnéztem a piacon, és az alma, körte, karalábé, édeskömény csatája pár perc alatt eldőlt.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy továbbra is szem előtt tartottam a hozzávalók eredetiségének, frissességének a megtartását. Annyi fűszert használtam, amennyi épp szükséges, vagyis semennyit, csupán só és feketebors, mindkettő frissen őrölve. Magam is meglepődtem, hogy csupán három alapanyag mennyi tiszta ízt képes előhozni.


Ez a recept a Rosalia és a Kifőztük receptversenyére készült – azon kívül, hogy imádok rozét inni, rozéval főzni, ugye látszik? :)

Rosében párolt karalábés csirkecombfilé
Rosében párolt karalábés csirkecombfilé

2 db / 450-470 g csirkecomb
1,5 ek extraszűz olívaolaj
2 fej karalábé
200 ml rozébor (pl. száraz Cabernet Sauvignon / Merlot)
1 mk só, feketebors
1 vastag késélnyi vaj
A tetejére
petrezselyem / rucola

1. A csirkecombot az alsó részén hosszában felvágom és szétterítem. Megmosom és leszárítom.
Egy nagyobb serpenyőben felhevítem az olajat és beleteszem a combokat, majd közepes hőmérsékleten, többször átforgatva, jó 20 perc alatt mindkét oldalon megpirítom, hogy a bőrös része már jól pirulni kezdjen és némi zsír is kisüljön belőle. Közben sózom és borsot tekerek rá.
2. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 170 °C-ra.
Amíg pirulnak a combok, meghámozom a karalábéfejeket. Félbe, majd hat hosszanti hasábra vágom (így összesen 12 keskenyebb hasábot kapok). Egy kisebb tűzálló tálba teszem az olajat, belefektetem a karalábét, majd betolom a sütőbe. Bent hagyom vagy 20 percig.
3. A serpenyőbe a combok köré teszem a kissé megsült karalábéhasábokat, felöntöm a rozéval, kevés sót szórok rá és lefedve alacsony hőmérsékleten tovább párolom, még vagy 30 percig.
4. Ezalatt a hússzaft besűrűsödik. Ha a hús megpuhult, megkóstolom, ízesítem s mártást, kiemelem a combokat és hideg vajjal montírozom. Visszateszem a húst, átforgatom a szósszal és tálalom. A tetejére apróra vágott rucolát, vagy rucolával elkevert petrezselymet szórok.
2 személyre /

feb 122012
 

Hirtelen – és váratlanul – egy gyönyörű darab csirke tulajdonosa lettem. Nem akármilyen volt a madár, az a tanyasinak mondott, kukoricán (vagy legalábbis nagyrészt azon) nevelkedett fajta, ez meglátszott a bőrén és kisportolt vádlijain is – akárhol is van a csirkének a vádlija, na az dundi és izmos volt.
Délelőtt már azon törtem a fejem, hogyan is végezze a madár, és minduntalan előjöttek gyerekkorom ízei, az udvaron kapirgáló csibék mélysárga színű sült csirkéi, az aranyló zsírkarikákkal átszőtt húslevesek és a bronzosra pirult rántott csibemellek, az ilyen mélyenfekvő gyermekkori emlékektől pedig, ahogy azt a pszichológusok is mondják, nehéz megszabadulni.

Délután ott termett a megoldás. Twitteren Jamie OliverCsirke egyben kínálta a csirkéjét, chicken in milk, én meg azon nyomban le is csaptam rá, hát Jamie, soha jobbkor nem jöhettél volna, nem vagyunk ugyan puszipajtások, de spongyát rá, most kapóra jöttél! Egyből tudtam, igen, milkben fogom megsütni a chickenemet, már csak a körítés szükséges.

Ha szükséges némi magyarázat, miért nem vagyunk jóban Jamievel, bár szerintem írtam már erről a jelenségről régebben is. Ez a recept pontosan leírja, mi is a gondom vele. A tejben párolt, finoman sült fehér hús régóta fogalom a Közép-Itália konyháiban, a tejben párolt sertésszelet kapcsán évekkel ezelőtt már írtam róla. Egy egyszerű, de nagyon finom klasszikus húsételről van szó, gyakran készül nálunk.
Nos, és Jamie jön, bemutatja, hogy na jó, egy picinykét furcsa (mármint a mi ízlésünknek), de milyen fantasztikus kombináció, próbáld csak ki!!
Az utókor meg úgy emlékszik majd erre a tejben sült csirkére, mint J.O. egyik klasszikusára. Bravó!

Csirke tejes, zsályás szószbanNa de nem füstölgök tovább. Jamie azért hozzáadott egy csavart, mégpedig egy igazán jót, ez nem vitás. Először megbarnította a vajat, azt persze leöntötte és csak utána sütötte meg benne a madarat. Azt persze már pont úgy, ahogy egy toszkán nonna is csinálta volna.

A receptet egy az egyben átvettem, az eredmény tényleg fantasztikus. Bár ehhez teljes mértékben hozzájárult a kukoricán nevelkedett csirke, amelynek a vádlija… na szóval tudjátok.
Mellé mozzarellás burgonyapürét készítettem, amelynek receptjét sehonnan nem nyúltam le, tudtommal ez itt és most világpremier, szóval ezennel le is van védve, stippistoppi, csak szólok, punktum.

Mellé pedig egyszerű uborkasalátát ettünk kevés citromos olívaolajból és citromból készült dressinggel, hozzá pedig egy szépen behűtött Vernaccia-t ittunk, szép este volt, many thanks, Jamie!!

Hogy miről ismerszik meg a jó baromfi, íme egy boncolgató poszt.

Tejben sült zsályás csirke mozzarellás burgonyapürével
Tejben sült zsályás csirke mozzarellás burgonyapürével

(Arrosto di pollo al latte e purè di patate con mozzarella)

A tejben sült csirkéhez
1 közepes tanyasi csirke
só, fekete bors
100 g vaj*
2-3 ek olívaolaj
1 kisebb rúd fahéj
15 db közepes zsályalevél
1 nagy kezeletlen citrom reszelt héja
10 gerezd fokhagyma (közepes méretű)
500 ml zsíros tej*

A burgonyapüréhez (személyenként)
250 g feszes burgonya
kb. 200 ml víz
15 g vaj
½ guriga / 56 g bivalymozzarella
tengeri só

Előveszek egy akkora edényt, amibe a csirke befér. A csirkét megmosom, leszárítom és kívül-belül sózom és borsozom, közben kissé bemasszírozom a fűszereket.
Az edényben felhevítem a vajat az olajjal és a csirkét egyszer átfordítva mindkét oldalát kissé megsütöm, amíg már pirulni kezd, ez 10-15 perc.
A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 190 °C-ra.
A csirkét óvatosan kiemelem a lábasból és félreteszem egy tálra. Az időközben megbarnult olajos vajat átöntöm egy tálkába (ne dobjuk ki, ezzel mindjárt kezdünk is valamit!), de a lábast nem kell szárazra kitörölni, nem baj, ha egy kevés vajréteg még benne marad. A csirke lábait érdemes madzaggal összekötni, mivel a puhára sült csirke kiemeléskor könnyen szétesik. A madarat visszateszem a lábasba és az összes hozzávalót belepakolom, utoljára felöntöm a tejjel.
A lábast lefedem és beteszem a sütőbe. A csirke nagyságától függően egy-másfél óra alatt kész, közben érdemes egyszer-kétszer kinyitni a sütőt és a tejes levet egy merőkanállal ráöntögetni.
Mikor kész, óvatosan kiemelem a csirkét, ráteszem egy tálra és esetleg be is fedem fóliával. A szószt botmixerrel pürésítem, ízesítem, ha szükséges, de ez már nem valószínű.

Közben elkészítem a pürét és a salátát.
A burgonyát meghámozom és kisebb darabokra vágom. Hozzáteszem a kellő mennyiségű vizet és félig lefedve közepes lángon puhára főzöm. Közben érdemes kevergetni, ezáltal is meggyorsítjuk a keményítő kiválását. Közben kicsit sózzuk is.
Újraforrástól számítva nagyjából 25 perc alatt puhára fő, fakanállal kavargatom és adok neki még néhány percet. Lehúzom a tűzhelyről és egy villával összetöröm. Ekkor egy sűrű pépet kapunk, ha nem, adhatunk még hozzá egy kanálka forró vizet.
Belekeverem a hideg vajat, majd az apróra vágott mozzarellát is. Addig keverem, míg a mozzarella már nem szálasodik és teljesen el nem olvad. A sót kiigazítom, ha szükséges.

A csirkét felvágom, a pürével, a mártással és salátával tálalom.
3-4 személy részére

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – vaj > kókuszzsír, libazsír – tej > kókusztej, mandula- vagy egyéb magtej
Hogyan tedd paleóvá: –  tedd tejtermékmentessé. Válassz pl. édesburgonyából készült pürét.

 

jún 262011
 

Ránézésre nem tűnik egy könnyed darabnak, pedig masszívabban is el lehet készíteni. Könnyű, de mégis klasszikus húsos ebédre gondoltam, a rizst, mint az egyik kedvenc oszlopos tagot pedig már beígértem.

Pár kilót sikerült leadnunk az elmúlt hetekben (nem, nem ezért nem volt bejegyzés a blogon heteken át :), megérdemlünk hát egy kis felépítő kúrát, nem? Megdolgoztunk vele rendesen, most könnyebb fogások jönnek, legalábbis a konyhában, mert a blogra még hihetetlen sok receptből tudok válogatni. Majd jönnek azok is…

Először egyszerűen csak vízben akartam a csirkét kifőzni, de jobbnak láttam, ha alaposan befűszerezem, legyen legalább íze, ha már nincs benne zsír. Az eredmény nagyon jó lett, bár dietetikus szemmel nem biztos, hogy nyerő a kissé csípős currypor. Elsiklunk felette, fő az ízélmény!
A káposzta adva volt, simán salátának is elsüthettem volna, de így kispóroltam belőle az olajat és jól rápirítottam: ez a trükk, ettől nagyon jó aromás lett. A gyümölcsök is csak jót tettek vele, a finom ecetbalzsamot már csak a legvégén kevertem bele.

Most meggy- és almabalzsamot használtam, melyek gyümölcspéppel dúsított gyümölcsecetek (ettől balzsam), mindkét fajta a VOM FASS-üzletekben is megvásárolható (Pesten és Budán).

Két nagy adagban alig több, mint ezer kalória van, a zsír mennyisége minimális, mégis hihetetlen finom, hát kell ennél több?

Csirkés rizscurry szilvás-meggyes pirított káposztával
Csirkés rizscurry szilvás-meggyes káposztával

A meggyes káposztához
1 tk olívaolaj
kb. 150 g káposzta (fehér vagy vörös)
kb. 150 g sárgarépa
150 g meggy
5 szem aszalt szilva
1 korty fehérbor

2 tk gyümölcsbalzsam (pl. meggy-, ribizli- vagy almabalzsam)
A rizscurryhez
120 g hosszúszemű rizs (Basmati) *
1 db salotta (vagy ½ fej vöröshagyma)
300 g csirkemellfilé
kb. 300 ml alaplé
1 korty fehérbor
1 db babérlevél
1 lapos tk kashmiri currykeverék
só (szükség szerint)

1. A káposztát egészen vékony csíkokra vágom. A sárgarépát meghámozom és julienne-re reszelem.
2. A meggyet kimagozom. Egy lábasban felhevítem a kanálnyi olajat és beleteszem a meggyet. Néhány percig pirítom, amíg a levének egy része elpárolog. Beleteszem a káposztát és a répát és közepes hőmérsékleten tovább pirítom. Néha át kell keverni, nehogy leégjen, csak piruljon.
3. Az aszalt szilvát harmadolom és a káposztához teszem. Jó 10-15 perc múlva, mikor már majdnem odakapott, sózom és félrehúzom.

1. A csirkehúst megmosom és vékony csíkokra vágom. Egy lábosba teszem a felvágott hagymával együtt, felöntöm az alaplével és a borral és középső hőmérsékleten felforralom. Leveszem a hőt, majd pár perc múlva mehet bele a rizs, a currypor és a babérlevél is. Leveszem a hőt és lefedve, néhányszor átkeverve készre párolom.
Nem lesz száraz, olyan legyen, mint egy sűrű rizottó.

Tálalásnál a csirkés rizs mellé teszem a káposztát és ha van, meglocsolom egy kevés sűrű balzsamecettel.
2 személyre
Káposzta: össz. 273 kcal 6,4 g zsír / LF30 21,5%
Rizscurry: össz. 830 kcal / 15,1 g zsír / LF30 16,4%
Összesen: 1.103 kcal / 21,7 g zsír / LF30 17,7%

Ebből a receptből nagyon egyszerűen készíthetünk egy “normál” fogást is.
A káposztánál pirítsunk egy hagymát olajon, utána tegyük rá a káposztát és a répát.
A húsnál szintén pirítsuk meg a hagymát olajban, tegyük rá a curryt, húst és a végén sűrítsük egy kevés tejszínnel. A rizst főzzük meg az alaplében és a végén óvatosan vegyítsük össze, hogy még sűrűbb legyen. Bátran bánjunk a fehérborral, mert igen jó ízt ad neki.

* Változatok:
Hogyan tedd paleóvá: –  Hagyd el a rizst és a végén adj a pirított csirkéhez morzsára aprított karfiolt.

Már 242011
 

Nem kell megijedni, a még hosszabb cím ellenére ez egy tényleg gyorsan elkészülő, sőt még hihetetlen finom vacsora is. Mikor hazaértem, már elkezdődött a szűk egyórás vitaműsor a tévében, és még be sem fejeződött, mire végeztünk a vacsorával. Ennyi időbe persze csak a konzerv fehérbab fér bele, ennyit varázsolni még Nigella is csak akkor tud, ha felnyitja azt :). (A rucola konyhakész állapotba való hozása a legidőt- és idegetrablóbb tevékenység, ha erre be tudunk valakit szervezni, hát akkor nyert ügyünk van:).
Kéthetes távollét után üresen kongott a hűtő, csupán húst, rucolát és citromot kellett venni, a többit a kamra adta. Azt meg nem ér megkérdezni, hogy miért volt otthon chips, de azért elmondom, hogy elörököltem fél zacskóval, kidobni még sem akartam, így egy hirtelen ötlettel így végezte.

A balzsamkrémet már régen készítettem, az alapja a már sokszor bevált és igen sikeres balzsamecetkrém volt, amibe gyömbért és citromhéjat tettem. Nagyon-nagyon ütős, nagyobb adagot is érdemes belőle készíteni, mert évekig eláll.

A csirke elég unalmas, próbálom változtatgatni, de késő este nincs már nagy választék, hentes bezárt, marad tehát a szuperpiac, borjúért, halért jobb lenne napközben kiszaladni. Ezekkel még finomabb lenne.

Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel
Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel

A csirkéhez
2 ek citromos olívaolaj
1 nagyobb csirkemell (lenyúzva)
½ pohár száraz marsala (vagy száraz, aromás fehérbor)
½ db
kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)
2 tk üveges zöldbors
2 nagy marék csípős, paprikás chips
1 marék földimogyoró

só, bors

A fehérbabhoz
2 kis konzervdoboz fehérbab (pl. Bonduelle)
4 marék (kb. 60 g) rucola
2 ek extraszűz olívaolaj
1 ek rozmaringolaj (vagy csak olívaolaj)
1 ek balzsamecet
só, feketebors

A csirkét megtiszítom, néhány nagyobb darabba vágom. Serpenyőben olajat hevítek, mindkét oldalom megkapatom a húst, majd lelocsolom a borral. 5 percig nagyobb hőn párolom. Beleteszem a finomra reszelt citromhéjat.
Közben mozsárban megtöröm a mogyorót. A chipset zacskóban sodrófával összetöröm. A húshoz teszem a mogyorót, a lemosott zöldborsot, majd belekeverem a chipset is. Összeforralom, kerekre ízesítem.

A salátához leszűröm a fehérbabot, átmosom és tálba teszem. A rucolát megmosom, kicentrifugázom. A babhoz keverem az olajat, ecetet, sózom, borsozom, majd tálalás előtt hozzáadom a rucolát is.

A csirkedarabokat szeletekre vágom és a salátán tálalom a chipsmorzsával. Balzsamkrémmel meglocsolom.

Gyömbéres balzsamkrém
(Crema di Balsamico al zenzero)

1 ek barnacukor
200 ml piros szőlőlé (100%-os, még jobb a friss must)
150 ml szőlőbalzsam (vagy jó minőségű fehérborecet)
2 cm gyömbér
½ db kezeletlen citrom reszelt héja
1 mk keményítő

Egy kis edényben megmelegítem a cukrot és karamellt olvasztok. Félrehúzom, majd hozzáöntöm a szőlőlevet. Pár percig halkan forralom, majd hozzáöntöm az ecetet is. Beleteszem az apróra vágott gyömbért és a citromhéjat. 20 perc alatt a felére beforralom. Átszűröm, felforralom és szükség szerint pici keményítővel sűrítem.
Ha szobahőmérsékletre hűlt, csőrös flakonba töltöm.
A részletesebb leírás az eredeti receptnél, ITT található.
150 ml balzsamkrém

feb 132011
 

Igen, nevében főzelék, kinézetre főzelék, még sem az. De hát akkor mi?
Gondolom mindenki unja már a főzelék elnevezésén való évődésemet, írtam már róla ITT és ITT is. Viszont továbbra is fenntartom, mert képtelen vagyok máshogy gondolni, hogy egy fűszeres, saját magától zamatos, összepárolt zöldséges valami nem feltétlenül magyar főzelék, ha azt nem liszt és tejföl – urambocsá’ keményítő vagy joghurt – tartja össze.
Nem, az egy egész más kategória. Az óvodában a csirizes tökfőzeléknek semmi íze nem volt, amit viszont legutóbb főztem, az tele volt ízbombával. De ha egy “növényi részekből készülő főzött, sűrű, mártásos étel” is főzelék, ám de legyen, de jó lenne a két dolgot valamilyen módon megkülönböztetni.

Sokan leírták már, hogy a háború előtti magyar konyhában a főzelék még olyan volt, amit én is elképzelek. Átnéztem a régi kiadású szakácskönyveimet – horváthilonkát természetesen hanyagolva -, és abban is staubolják a tököt és tejfölözik a babot. A zöldségek lepirítása és a magával sűrítés módszere valószínűleg még száz évvel azelőttre tehető, de mielőtt nagy butaságokat leírnék, kéretik elolvasni Bűvösék értekezését a főzelékről (illetve az összes többi főzelék címszavas bejegyzést), ezekben minden benne van, sőt még több is, ami teljes egészében kielégítheti tudáséhségünket.

Addig íme egy sárgarépafőzelék, amely pirítva és magával sűrítve készült, kellően fűszeres, és ha tetszik, akkor > főzelék <. Vagy egyszerűen csak egy finom köret és kész.

Gyömbéres sárgarépafőzelék boros csirkével
Sárgarépafőzelék boros csirkemellel

A sárgarépafőzelékhez
1 ek olívaolaj
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1-2 cm gyömbér
800 g sárgarépa
fél pohár száraz fehérbor
kb. 500 ml zöldségalaplé, szükség szerint
1 db mandarin (vagy ½ narancs)
1 szűk ek gyümölcsös, savszegény ecetbalzsam (pl. mangóbalzsam
só, bors
A boros csirkéhez
kevés olívaolaj
1 nagyobb csirkemellfilé
pár korty fehérbor
alaplé
dijoni mustár
só, bors
2 szál újhagyma

1. A főzelékhez egy lábasban az olívaolajon üvegesre párolom a hagymát. Ráteszem az egy széles kés élével szétnyomott fokhagymát és a picire felvágott gyömbért és kevergetve tovább pirítom.
2. Közben megtisztítom és vékony negyedkarikákra vágom a sárgarépát, a hagymára teszem és puhára pirítom. Csak a végén adok hozzá egy kevés bort, majd valamennyi alaplevet, így a répa nem fő szét, hanem szépen átsül. Sózom és borsozom.
3. A darabos répa harmadát valamennyi folyadékkal és a gerezdekre szedett mandarinnal (klementinnel) pürésítem és visszateszem az egész répákhoz. Kerekre ízesítem, adok még hozzá alaplevet, hogy épp kellő sűrűségű legyen. Még nincs teljesen kész, a csirke pecsenyelevével ízesítem majd kerekre.

4. A csirkemellet három-négy darabba vágom, olajban gyorsan rápirítok, majd kevés borban néhány perc alatt puhára párolom. Sózom és borsozom. Kiveszem, fóliában pihentetem néhány percig, majd nagyobb darabokra vágom és hozzáadom a vékony karikára vágott újhagymát. A fóliában maradt pecsenyelevet hozzákeverem a sárgarépához és készre ízesítem.
2 nagy adag lesz /

jan 212011
 

Gyors vacsora, ennél sokkal többet nem is tudok hozzátenni. A gyorsaság ez esetben nem is a kezeknek szól, hanem a fűszer javára írható. A cajun fűszerkeverékben ugyanis már minden benne van, só is, hagyma is, már csak meg kell benne forgatni a húsdarabokat és megvárni, míg kisülnek. Közben van idő beszippantgatni az illatokat, vagy elkészíteni egy szintén gyors alávalót.
A 3. és a 4. perc között még arra is van időnk, hogy felnyissunk egy üveg gyümölcsösebb (száraz) fehérbort, kell is majd, hogy ráloccsintsunk egy keveset a húsra.
A vaníliás radicchio Gabától származik, a kettő együtt pedig, vagyis a cajun csirke és a radiccho – bár messzebbre nem is lehetnének egymástól – egy rendkívül élvezhető párost alkottak.

Cajun sült csirke vaníliás radicchioval
Cajun-fűszeres sült csirke vaníliás radicchioval

A csirkéhez
1 db csirkemell
2-3 ek olívaolaj
1 nagy ek cajun fűszerkeverék
½ pohár fehérbor
A radicchiohoz
1 ek dióolaj / makadámdióolaj (hidegen sajtolt)
1 db salotta
1 közepes fej trevisoi radicchio
1 mk porcukor *
1 tk vaníliakivonat (pl. Nielsen-Massey)
só, bors frissen őrölve
kevés fehér balzsamkrém / lágy szőlőbalzsam
extraszűz olívaolaj

1. A csirkemellet nagyságától függően négy-hat nagyobb darabba vágom. Egy tálban összeforgatom az olívaolajjal és a cajun fűszerkeverékkel, jól bemaszírozom a húsba és lefedve legalább egy órát hűtőben állni hagyom. Utána kiveszem és fél órát szobahőmérsékleten tartom. Akinek nincs ennyi ideje, az sütésig hagyja lefedve a pulton.
2. Felhevítek egy serpenyőt és beleteszem a csirkemelldarabokat. Közepes hőn átpirítom őket, a pácoló tányért felöntöm egy kevés borral, beleöntöm a húshoz és még néhány percig forralom. Az egész ne legyen több tíz percnél, már készen is van. A húst kivéve melegen lehet tartani és az alatta lévő mártást kicsit beforralni, de nem szükséges.

Közben elkészül a radicchio.
3. A dió- vagy makadámdióolajon alacsony hőmérsékleten üvegesre fonnyasztom a csíkokra vágott salottahagymát. (Hidegen préselt dióolajat ne hevítsünk magas hőfokon!) Közben leszedem a radicchio külső levelét, a torzsát kivágom és egészen vékony csíkokra vágom. Rádobom az éppen hogy pirulni készülő hagymára és néhány percig kevergetve pirítom. Sokáig ne hagyjuk a tűzön, mert szétfonnyad, ahogy elveszti a színét, már jó is.
A lábos aljáról elhúzom, az alját megszórom egy kevés porcukorral, hogy picit rákaramellizálódjon. Összeforgatom a radicchioval, rálocsolom a vaníliát, (házi készítésű vaníliás cukor, vagy vanília kikapart magjai) viszonylag erősen sózom, borsozom és balzsamkrémet (vagy lágy szőlőbalzsamot), majd bővebben olívaolajat locsolok rá.
Az egész viszonylag erőteljes, de harmonikus ízű legyen.
4. A csirkemellet ferdén szélesebb szeletekre vágom, a radicchiora fektetem és meglocsolom a hús mártásával.
2 személy részére

* Változatok:
Hogyan tedd paleóvá: –  Hagyd el a porcukrot, vagy használj kókuszvirágcukrot a karamellizáláshoz.

jún 182010
 

Gyerekkoromban mindig arra vágytam, hogy egymagam megehessek egy egész csokor retket. Egyáltalán nem voltunk szegények, volt mit enni bőven, de retekből soha sem jutott több. Az úgy volt szokás, hogy vettünk egy csokorral és pár besózott szeletet kapott mindenki a vajaskenyér mellé. Lehet, hogy a csokrok is nagyobbak voltak, erre már nem emlékszem, meg ilyen dolgok nem is érdekeltek engem akkoriban.

Most bepótoltam a retekhiányt. Csupán olívaolajjal és sok petrezselyemmel kevertem el, mellé pedig csirkemellet sütöttem. Ízbolygó módszere roppant egyszerű, de hatásos. A lényege, hogy a húsokat sós vízbe áztassuk egy-két órára. Szinte a fűszeres páclevet is helyettesíti, a hús finom és porhanyós lesz. Most bordázott serpenyőben sütöttem olajban, de grillroston az igazi.
Persze a sült retek se lenne kutya mellé, mondjuk pirított mogyoróval.
Lehetne még cifrázni, de ez így nagyon finom volt.

Sóban pácolt sült csirkemell petrezselymes reteksalátával
Sült csirkemell petrezselymes reteksalátával

½ db csirkemell
só, bors
1 ek olaj
sok piros retek (kb. 15 darab)
2 ek olívaolaj
kevés zöldcitromlé
1 csokor petrezselyem

Egy tálkában fél teáskanál sót feloldok egy-két pohárnyi vízben és két órára beleteszem a megmosott csirkemellet. Néha átforgatom.
A húst kiveszem, papírtörlővel leitatom és forró olajban egy serpenyőben körbesütöm. Pici (tiszta) vizet, esetleg bort öntök alá és 10 perc alatt megsütöm. Ha kész, alufóliába csomagolom, amíg elkészül a saláta.

Közben megtisztítom a retkeket, félbevágom és egy tálban összekeverem az olajjal, kevés zöldcitromlével, majd sózom és borsozom. Aláforgatom a frissen felvágott petrezselymet.
A húst szeletekre vágom és a salátát mellé halmozom. Ha van időnk, érdemes a salátát fél órára behűteni.
1 személyre /

jún 072010
 

Ez az étel vacsoracsatára készült. Na nem én csatáztam, hanem a lányom kért meg, hogy segítsek neki egy menüt összeállítani. Nincs még olllyan nagy gyakorlata a főzésben, ezért is örültem, hogy belevágott. Egyértelműen NEM olasz menüt akart (már miért is akart volna azt:), hanem valami egyszerűt, nem klasszikusat, de mégis raffináltat, egy amerikai fricska-félét. A kedvencei épp ezért kilőve.

Ez a mogyoróvajas, coca-colás csirke az lett, könnyen elkészíthető, de abszolút nem mindennapi:). Neki ugyan nem ízlett a próbafőzésnél, ezért a mogyoróvajat ki is hagyta, de a többiek szerint így sem maradt izgalom nélkül.
Részemről semmiképp sem hagynám ki a mogyoróvajat, úgy lesz jó! A sima fajta kell hozzá, és Coca-Cola, az igazi, nem pedig a lájtos, vagy más ízesített verziók. Kizárólag azzal működik, akár csak a híres cólás-mangócsatnis marhahús.

Én eddig háromszor főztem, nekem mindháromszor ízlett, olyanannyira, hogy megtartom a repertoárban. Mondtam a mogyoróvajat, mondtam a cólát, a zöldcitrom fontos még, csakis ezt használjuk.

A fantás borsó, na az külön truváj. Csupán cukorborsó és citromos Fanta, pici vaj és só. Bonyolult?:)

Bármennyire is késztermékellenes vagyok, egy vacsora erejéig félretettem az előítéleteimet, különben soha nem jöttem volna rá, milyen finom is lehet egy negyedóra alatt összedobott komplett vacsora.

Akit a vacsoracsata menüje is érdekel, az előétel ketchupos kolbászleves volt, a desszert pedig marskaramellás sült banán. Úgy halottam, hogy ez utóbbinak nagy sikere volt:)

Mások kólával:
Sonka, kóla, fekete bab (Szindbádék)
Sonka és kóla (Piszke)

Mogyorós-Colás csirke Fantás cukorborsóval
Mogyorós-Colás csirke

kb. 600-800 g csirke- vagy pulykahús (csirkecombnál több)
4 ek földimogyoróolaj (vagy más növényi olaj)
5-6 ek száraz fehérbor
só, bors
A mártáshoz
2 késszeletnyi vaj
2 ek földimogyoróolaj (vagy más növényi olaj)
2 kisebb fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 bő ek mogyoróvaj (sima, picivel lehet több)
400-440 ml Coca Cola
4-6 ek zöldcitromlé
só, bors
2 maroknyi földimogyoró, megtörve
1 csokor petrezselyem

A húst megmosom, megtisztogatom és nagyobb kockákra felvágom. Ha csirkecombot használok, levágom a bőrét.
Egy serpenyőben felhevítem az olajat és körbesütöm a húst. Ha már kifehéredett, aláöntök egy kevés bort, de csak épp egy keveset. (Én marsalát használtam, de fehérbor is jó, lényeg, hogy egy kis ízt adjon neki.) Hagyom, hogy redulálódjon és közben puhuljon a hús. Ha elfőtte, megint öntök alá. Az ilyen méretű húsnak elég 10-12 perc, nem kell agyonsütni.
Ha kész, kiszedem egy tálra, lefedem és félreteszem.

A serpenyőbe teszek még pici olajat és ráteszem az apróra, vagy igen vékonyra szelt hagymát és a fokhagymát. 5/9 hőn 5-8 perc alatt üvegesre párolom. Öntök bele egy kevés colát, belekeverek egy kevés mogyoróvajat és simára keverem. Könnyen megy, semmi nem fog összeugrani. Folyamatosan hozzá lehet önteni a colát is, a végén a maradék mogyoróvajat. Beleöntöm a citromlevet, sózom és borsozom.
Ekkor meg kell kóstolni, mi menjen még bele. Sózni biztos kell (kb. ½ tk), bors, esetleg mogyoróvaj és citromlé. Legyen harmonikus.

Megtöröm a mogyorót és beleforgatom. Közben fel lehet vágni a petrezselymet is.
Ha minden kész, tálalás előtt beleforgatom a húst a mártásba. A mártás ezért lehet egy kicsit hígabb, mert összeforgatásnál még sűsűsödik egy picit! 1-2 kanál colával lehet higítani.
A tányéron petrezselymet szórok rá.
Egyszerű köretnek a zöldség mellett sima rizs is jó hozzá.
4 személyre /

Fantás cukorborsó

250 g cukorborsó (vagy ceruzabab)
500 ml citromos Fanta
késélnyi vaj
kevés só

A borsót vagy ceruzababot megmosom és a végeit, ahogy szükséges, lecsippentem.
Egy lábasban a sóval felforralom a Fantát. Ha forr, leveszem csendesre veszem a hőt és 4-5 perc alatt blansírozom benne a borsót. A lényeg, hogy ropogós maradjon.
Szűrővel kiveszem és azonnal folyó hideg víz alá teszem, hogy megálljon a további forrás és megtartsa a színét is.
Tálalás előtt egy serpenyőben, kevés forró vajban megforgatom.

Akinek ez túl meredek, az Fanta nélkül is kipróbálhatja. Ízre ez talán még jobb is, csak nincs benne semmi csavar:) Az elkészítés ugyanaz, mint fent.

250 g cukorborsó (vagy ceruzabab)
200 ml víz
300 ml narancs- vagy más citrusos gyümölcslé
3 ek mangóbalzsam
1 tk só

késélnyi vaj

jan 252009
 

Aki eddig úgy gondolta, hogy a vöröskáposztát csupán köretként lehet elkészíteni, annak íme a bizonyság, hogy akár egytálételként is tökéletesen megállja a helyét! Igaz, kicsit elő kell párolni, de aztán a csirkecombok vígan puhulnak benne tovább, a végén az egész egy fantasztikus, zamatos elegyet alkot.
Az ízáradatért nem utolsó sorban majdnem egy egész, testes vörösbor is felelős, de ne féljünk, alkohol már semmi nem lesz benne!

A káposztának ez az elkészítési módja az észak-olasz régiókból származik. Az alaprecept a csodálatos Marcella Hazant dícséri, bár eléggé megváltoztattam, de ez semmiképp sem vált kárára. 
             
Vöröskáposztában párolt csirkecomb
(Coscia di pollo brasata con cavolo rosso)

2 ek olívaolaj
2 db salotta
2 gerezd fokhagyma
1 fej vöröskáposzta
100 ml húsleves (elhagyható)
1 tk só
3 db babérlevél
10 szem borókabogyó
kb. 600 ml vörösbor (testes, savszegény fajta)
2 ek olívaolaj
4 db csirkecomb

feketebors
3-4 maréknyi dió
balzsamecet

Az olajban üvegesre pirítom az apróra vágott salottát, beleteszem a zúzott fokhagymát majd a vékony csíkokra vágott vöröskáposztát. Babérlevelet és borókabogyót teszek bele és többször megkeverve párolni kezdem. Kevés húslevest öntök hozzá, ha az már elpárolgott a káposzta alól, folyamatosan vörösborral öntögetem föl. Szűk egy órát párolom, akkor hozzáteszem a csirkét.

A csirkecombokat megmosom, leitatom és serpenyőben kevés olajon mindkét oldalon hirtelen megsütöm, hogy bezáruljanak a pórusok és színt kapjanak. Akkor leveszek valamennyit a káposztából, belefektetem a csirkecombokat és ráteszem a káposztát, hogy teljesen befedje. Tovább locsolgatom a borral és alacsony hőfokon még egy órát párolom. Lefedve sütőbe is be lehet tenni, de locsolgatni mindig kell. Akkor lesz jó, ha a csirke szinte leomlik a csontjáról, a káposzta szinte szétmállik, alatta pedig sűrű lé marad.

Néhány maréknyi diót durvára török és száraz serpenyőben megpirítom. Tálalásnál tányérokra szedem a káposztás csirkét, diót szórok rá (de a káposztába is lehet keverni) és a tetejét bőven meglocsolom balzsamecettel.
Legjobb, ha fehérkenyeret és testes vörösbort adunk mellé. 
4-6 adagnyi /

dec 122008
 

Ausztria nem egy hírességet adott már a világnak. Neveket sem kell mondanom, ismerjük őket, bár olyanok is akadnak köztük, akikre nem szívesen emlékezünk.
Azt azonban talán kevesen tudják, hogy a nem éppen csúcsgasztronómiájáról, hanem inkább a házias konyhájáról híres Ausztriából is származnak világhíres séfek.

Wolfgang Puck még az ötvenes évek előtt született Karintiában (Ausztria délkeleti részén, a szlovén, olasz és magyar határ háromszögében), és édesanyjától leste el a főzés alapjait. Később Franciaországban és Monacoban tanult szakácsként, majd 24 évesen Amerikába ment szerencsét próbálni, ahol páratlan karriert futott be.
Mára Wolfgang Puck zászlaja alatt több, mint hetven étterem működik szerte az Államokban. Éttermei főként a nyugati parton és a csillogó megacityben találhatóak és – bármilyen meglepő -, de a mindenre nyitott, ínyenc Japánt is meghódította a főztjével. Egyébként meg ő az, aki évek óta az Oscar-díj átadó ünnepségének a büféjét is viszi.
Elég korán elszakadt a hazájától, de éttermeiben mindig kapható egy jellegzetes hazai fogás. Szinte védjegye lett a valódi, lepedőnyi bécsi borjúszelet, amely soha nem hiányozhat egyetlen étlapjáról sem. Általában langyos, tökmagolajos dressinggel megöntözött burgonyasalátát ad mellé, ahogy azzal hazájában is gyakran találkozunk.

Nem is véletlen, hogy Wolfgang Puck valódi fúziós konyhát visz. Osztrák gyökerei, választott, amerikai hazája, japán gasztrogazdasági kapcsolatai és etióp származású második felesége (aki egyébként remek kézitáskák dizájnere) mind-mind arra ösztönözték, hogy bámulatosan keverje a világ konyháinak ízeit és maradandót alkosson vendégei számára.

Las Vegas, Spago by Wolfgang Puck
1. kép saját, 2. kép a honlapról, 3. kép innen, 4. kép innen

Véletlenül ismerkedtem meg Wolfgang főztjével. A Spago nevét már hallottam ugyan, azt azonban nem tudtam, hogy a Fine Dining Group néven futó gourmet-láncának egyik gyöngyszeméről van szó. A Las Vegasi (amúgy fantasztikus, lenyűgöző és szemetyönyörködtető) Caesars Palace bebarangolása közben akadtunk rá, mindenféle tervezés nélkül. Eldőlt a vacsora színhelye, én pedig megismertem Wolfgang Puck konyháját. A kulináriát illetően a Los Angeles-i Spago viszi a pálmát, belépőnek azonban ez sem utolsó a Spago stílusába. Minimal-art berendezés, letisztult, fúziós konyha, rövid étlap. Mindehhez a las vegasi giccsháttér, a maga módján elképesztően profi és lehengerlő szintjén, hát kell ennél több egy jólsikerült estéhez?

Chicken paprika Wolfgang 1

Wolfgang paprikás csirke receptjét az oldalán találtam, átnéztem a hozzávalókat, megfőztem fejben, és úgy gondoltam, ez a konyhámban is megállja a helyét. Meg kell mondjam, nagyon kiváncsi voltam, mit hoz ki a paprika, balzsamecet, paradicsom, majoranna és crème fraîche összetétele. Valójában arra voltam kíváncsi, mit ad el Wolfgang Puck magyar (vagy inkább osztrák) csirkepaprikás néven, Las Vegasban vagy akár Los Angelesben.
Az eredmény: ízre tökéletes, kimondottan finom, összetett ízű fogás lett belőle. Mondjuk nyomát sem találtam benne a magyar paprikás csirkének, de erre nem is számítottam. Kissé visszahőköltem, mikor beleöntöttem a balzsamecetet, de hát ezt írta Wolfgang, hát tegyük. Ezen a ponton valóban érdemes egy kicsit kételkedni, az ecet hagy némi savanykás felhangot, azt pedig el kell nyomni. (Természetesen nem cukorral, hanem további beforralással.) Ez némiképp eltűnik, de csak akkor, ha valóban jóminőségű aceto balsamicot használunk.
A végén belevágott sült paprikacsík viszont abszolút telitalálat, mint ahogy a kakkukfű és a majoranna is az, pedig ezekben is erősen kételkedtem. (Igen, itt lüktetett a magyar szív, nesze neked, monarchia.) Azonban figyeljünk arra, hogy az egész mártás kerek és harmonikus maradjon.
Összegészében azt mondhatnám, hogy Wolfgang Puck megalkotta azt a kontinenseket átszelő paprikás csirkét, amelyre még szülőanyja sem ismerne rá, mivel egyáltalán nem az – viszont rendkívül finom, sőt kifinomult, bárhol, bármikor tálalható!

Néha ennél nem is kell több.

Chicken paprika a la Wolfgang

Paprikás csirke, ahogy Wolfgang Puck készíti
(Chicken paprika à la Wolfgang)

2 db csirkemellfilé
só, feketebors
1,5 ek édes őrölt pirospaprika
2 ek liszt
3 ek földimogyoróolaj
4 db vöröshagyma (közepes méretű)
2 gerezd fokhagyma
½ tk köménymag, pirítva és őrölve
1 ek paradicsompüré
100 ml paradicsom (darabos)
1 tk majoranna, frissen
½ tk kakukkfű, frissen
1 db babérlevél
1 tk jóminőségű balzsamecet
100 ml száraz fehérbor
250 ml csirkehúsleves
2 ek tejszín (30%-os)
1 db húsos paprika, sütve 
1 tk petrezselyem, frissen felvágva
3 ek crème fraîche (esetleg tejföl) 

A csirkemellet megmosom, leszárítom és három darabba vágom, enyhén kiklopfolom, sózom és borsozom. Meghempergetem lisztben és kevés olajban mindkét oldalukat néhány perc alatt megsütöm, majd lefedve félreteszem.
A hagymát felvágom és kevés olajat hozzáöntve üvegesre pirítom. Hozzáadom a köménymagot, egy perc múlva mindkét paradicsomot és a paprikát. Átkeverem, csöndesen felforralom, akkor mehetnek bele a fűszerek, a bor, a balzsamecet és a húsleves. Beleteszem a csirkedarabokat és jó 20 percig együtt párolom őket. A vége felé beleöntök egy kevés tejszínt is.
Közben a paprikát sütőben megsütöm, zárt edénybe teszem, kissé kihűtöm, majd lehúzom a héját és csíkokra vágom. Ha megpuhult a csirke, a paprikát belekeverem a mártásba.
Fűszerezem, ha szükséges, és crème fraîche-sel és fehér kenyérrel tálalom.
2-3 személyre /

okt 302008
 

Akkor készült, amikor előző napról maradt egy kevés sültcsirke. Ha ilyen nincs készen, akkor gyártsunk maradékot:-). Kevés olajban fonnyasszunk meg egy pici hagymát, és bor vagy alaplé társaságában, sózva-borsozva pároljuk meg a kissé kilapított csirkehúst. 10 perc alatt kész, addig a tészta is kifő.

Farfalle csirkés-zöldborsós paradicsommal
(Farfalle con petto di pollo e piselli)


200 g farfalle (pillangótészta)
1 ek olívaolaj
1 fej salotta
½ db kész sült csirkemell
2 maréknyi zöldborsó
2 löttyintés fehérbor
2 db paradicsom
1-2 ek sűrített paradicsom (3-szoros)
só, bors
1 maréknyi zöldfűszer

Az olajon megfonnyasztom a hagymát, és beleteszem a falatnyi dabarokra vágott csirkehúst. Pici borral felöntöm, hozzáteszem a zöldborsót, és pár perc alatt összepárolom. A paradicsomot lehámozom (a magját viszont nem szedtem ki, hogy a mártást folyékonyabbá tegye) és pici darabokra vágom, a mártáshoz adom a sűrített paradicsommal együtt. Sózom, borsot tekerek rá, a végén pedig belekeverek egy kevés apróra vágott zöldfűszert, amiből épp van.
2 személyre /

okt 202008
 

Ennyi leves már bizonyára nem ujjgyakorlat, de amióta hűvösebb lett, jobban kívánjuk a melengető, sűrű folyadékot.
A leves onnan eredt, hogy előző napról a nasi goreng után maradt még egy adagnyi főtt rizs. Ilyen ritkán fordul elő, ugyanis mindig kicentizve főzök, de most maradt, sőt még egy kevés csirkemellet is tologatnom kellett a hűtőben. Elővettem hát Susan Meadows csirkéskönyvét, amiből eddig nemigen főztem semmit, bár gyakran lapozgatok benne. Olyasmi könyv ez, amihez sok apró ötletet, egy-egy technikát el lehet lesni, ami jól feldob akár egy hétköznapi vacsorát is, de a vasárnapi nagy durranásokat, gyertyafényes vacsorák bevezetőit nem ebben kell keresni. Szerintem a receptek sem teljesen autentikusak, jónéhány angolosítva lett, ezzel együtt azonban egy gyakorlatias, jól használható könyv. (Egyébként nagyon régi kiadás, szerintem már sehol nem kapható.)

Azt hiszem, ez az első fogás, amit konkrétan főztem belőle, kicsit meg is változtattam. Első ránézésre bizarrnak tűnhet, hogy a sós, csirkés húslevesbe édes aszaltszilvát tegyünk, de hasonlót szoktam főzni (egy örmény levest, abba aszalt sárgabarack kerül), aztán létezik az almás csirkeleves is, vagyis jól el tudtam képzelni ezt az íztársítást. Nekem nagyon ízlett, a tetejére még szójaszószt is csorgattam, na azzal már tényleg egy egzotikus, komplex ízvilág kerekedett, amit petrezselyem helyett akár korianderrel is fokozhatunk. Én késő este sajnos már csak ezt a fodros példányt kaptam, viszont egy áráért azonnal három gyönyörű csokorral is megajándékozott a zöldséges asszonyság, így most a változatosság kedvéért petrezselyem-túltengés uralkodik a konyhában:-) 

Póréhagymás csirkeleves aszaltszilvával

Póréhagymás csirkeleves aszaltszilvával

1 ek vaj
1 db (kb. 200 g) póréhagyma
200 g (½ db) csirkemellfilé
700-800 ml hús- vagy zöldségalaplé
1 db babérlevél
4 ek főtt rizs (hosszúszemű)
só, bors
10 szem aszaltszilva
½ csokor petrezselyem
2 tk szójaszósz, sötét (elhagyható)

Egy fazékban felolvasztom a vajat és beleteszem a vékony karikára vágott pórét. Közben a csirkét megmosom és kisebb, vékony szeletekre vágom, majd azt is beleteszem. Pár percig a vajon párolom, hozzáöntöm az alaplevet, beleteszem a babérlevelet és jó negyedóráig gyöngyöztetem, amíg a hús puha nem lesz. Ha kész, annyi főtt rizst teszek bele, hogy egy sűrűbb levest kapjak, ez nálam most 4 kanálnyi lett.
Tányérra szedem, és harmadolt, puha, lédús aszaltszilva-darabokat teszek bele. Ezt nem érdemes a levesbe főzni, így utólag is átveszi az ízét. Apróra vágott petrezselyemmel megszórom és egy kevés szójaszószt is csorgatok a tetejére.
2 hatalmas adagnyi /

Júl 302008
 

Az eszem se tudja, hogy nyár van-e éppen, vagy késő ősz, mert egyik napról a másikra októberi hidegből vált át Petrus fullasztó nyárba.
Ez a leves még a múlt héten készült, amikor épp az októberi zimankót tűzte műsorára, emiatt sok hozzáfűznivalóm nincs is… Jelen pillanatban ippeg hétágra süt a nap, és ha lenne időm, ki is mennék a vízpartra lóbászni a lábam és nézni, ahogy úszik el a dinnyehéj…

Na de félre móka, jöjjön a leves, amiben újfent a hűtő – meg a kamra – tartalma volt a cél, vagyis ez egy kamrarecept:-). Friss fűszer nincs is most benne (zsályát, bazsalikomot nem akartam, meg amúgy is olyan melankólikusnak tűnt, hogy egyszerűen kihagytam), de mégis frissen savanykásra sikerült, mert a végén egy nagy adag mangóbalzsamot csorgattam bele. Nem szokásom a levesek sűrítése, de ez most igazán megkívánta, ezért egy kevés keményítővel megkötöttem.
Másnap maradt egy kevés, és akkorra úgy összeértek az ízek, hogy rá sem lehetett ismerni! Meg is gyanúsítottam a férjemet, hogy belecsempészett még az éjjel egy kis NaGl-t :-)). Ilyet persze nem tartok itthon, de arra rájöttem, hogy az ilyenfajtájú leveseket jobb előző nap megfőzni… 
Csirkés csicseriborsóleves
Csirkés csicseriborsóleves mangóbalzsammal

1 ek vaj
1 ek olívaolaj
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
400 g csirkemellfilé
kb. 800 ml zöldségalaplé
300 g csicseriborsó, megfőzve
1 db zöldpaprika
3 szál újhagyma
1 tk provanszi fűszerkeverék
1 tk mustár (angol csípős)
1 tk keményítő
kb. 100 ml tejszín
só, bors
2-3 ek mangóbalzsam

Egy lábasban felhevítem a vajat az olajjal és üvegesre fonnyasztom benne a hagymát. Beleteszem a darabokra vágott fokhagymát és a kisebb kockára vágott csirkehúst, majd felöntöm az alaplével, de a húst nem kell pirítani! Így főzögélem lassú tűzön vagy fél óráig, addig a léből is elforr egy keveset. Beleteszem a paprikát, a fűszert, majd a vége felé a kész csicserit (konzerv esetén leöntöm a levét). A keményítőt elkeverem egy kevés vízzel és annyival felöntöm, hogy éppen csak sűrűbb legyen és valamennyi tejszínt is adok hozzá. A végén sózom és borsozom.
3-4 személyre  /

Már 112008
 

Egy üde, csupazöld menübe illeszkedő főételnél nehezen tudunk valami zöldes húst elképzelni, ugye? Erről az emberlánya ide nem illő dolgokra asszociál – amit én itt most nem részleteznék -, tehát marad a sarjadó tavaszi rétekre emlékeztető köret, ami a legkézenfekvőbb módon friss zöldfűszer lesz. Hisz mi más is lehetne a tavasz küszöbén!

Így történt ez most is. Ez a zöldfűszerpüré kissé kalandos módon született, illetve nagyjából úgy, ahogy már sok egyéb fogás is a konyhámban. Talán már említettem, hogy szenvedélyes szakácskönyvolvasó vagyok, de ezt nem csak otthon teszem, hanem órákat töltök a könyvesboltokban is. Az egyik kedvenc üzletemben egy kis sarkot is kialakítottak a kávéfőzőgép mellett, ahol már hosszú és izgalmas délutánokat töltöttem néhány könyv társaságában. Ezt a pürét egy séf könyvében találtam az egyik ilyen kiruccanásom alkalmával (másnapra már azt is elfelejtettem, hogy melyikben, mivel a könyvet azonban a potom 60 eurós ára miatt egyetlen receptért kissé sokaltam, kénytelen voltam otthagyni.) és azonnal tudtam, mi lesz a vacsora. Az eredeti recept azonban bonyolultabb és kifinomultabb volt (a hozzávalók jóval hosszabb listájával), de a konyhámba hazaérve már nem emlékeztem minden részletére. A körítése pedig egy rafinált zöldséges tekercs volt egy pici redukált mártással, az egészet pedig, ha jól emlékszem, sült nyúlérmék társaságában fotózták.

Én csirkét sütöttem hozzá, úgy, ahogy a narancsos csirkénél, de még jobb hozzá a zöldfűszeres joghurtban pácolt csirke, vagy a sült kacsamell. Az általam hőn szeretett sajtos polenta pedig a legjobb választás, bár ebben az esetben inkább egy könnyebb, enyhébb sajtot válasszunk, nehogy elnyomja a friss püré légiességét. Nagyon fiatal bárány esetén még a Húsvéti menü része is lehet, főleg, ha még több friss spenótot teszünk bele. 

Ami a zöldpürét illeti, ez az én válaszom a magyaros főzelékekre. Egy magyar háziasszony ehhez a – csodálatos és friss ízvilágú püréhez – esetleg hozzáöntene egy fél pohár vizet és behabarná egy kanálka liszttel, hogy főzeléket kapjon.
Ezúton is elnézést kérek minden főzelékszerető olvasótól, de föleszmélő óvodás korom óta nem szeretem (mintha már akkor is ösztönösen a mediterrán ízek felé vonzódtam volna?) és épp ezért kerülök minden, agyonlisztezett fogást, még az egy kanálka sűrítést is beleértve. Természetesen szeretem a mártásokkal bevont zöldségeket is, de csak akkor, ha roppanósak maradtak, és semennyi lisztet nem láttak. Tisztában vagyok vele, mekkora luxus csak úgy pőrén, hosszabbítás nélkül enni a zamatos (és valljuk be, ilyenkor még méregdrága) zöldeket, de oly nagy vétek lenne a tavasz ajándékát egy lötty vízzel elrontani! És hogy ez mennyivel egészségesebb, azt már meg sem kell említenem. (Mondjuk a tejszín nem kimondottan a mérleg egészség oldalát nyomja, de ez egy másik kérdés:-)

További zöld színű főfogások, köretek:
Brokkolifelfújt mandulával (Mixed pickles, Cserke)
Brokkolis vagdalt (Ízbolygó)
Golyolyfőzelék (zöldborsó) (Gabojsza)
Kapros cukkinifőzelék és fusilli cukkinivel (Ízbolygó)
Medvehagymapüré joghurttal (Ízbolygó)
Mentás zöldborsópüré (Ízbolygó)
Mentás zöldborsópüré (egyszerű változat) (Dolce vita)
Sajttal rakott cukkini (Ízbolygó)
Spenót, bundás kenyér, tojás (Chili&Vanília)
Zöldborsóhab (Fűszer és Lélek)
Zöld spárga Gribiche mártással (Ízbolygó)

Sajtos polenta zöldpürével és csirkével

Sajtos polenta zöldpürével és csirkével

A zöldpüréhez
1 ek olívaolaj (zöldfűszeres ízesítésű)
2 db salotta
75 g rucola
30 g spenót
1 cserépnyi bazsalikom
3 ág menta
még több zöldfűszer (pl. medvehagyma, zsálya …)
150 ml tejszín (30%)
50 ml fehérbor, száraz (még jobb a száraz marsala)
¼ szem szerecsendió, frissen reszelve
1 mk só
zöldbors, frissen őrölve

A hagymát apróra vágom és egy lábasban az olívaolajban üvegesre pirítom. Hozzáöntöm a bort, néhány percig forralom, majd a tejszínt is, és majdnem a felére beforralom. A püréhez megmosom az összes zöldet, egy nagy deszkán részletekben kisebb darabokra vágom (ezt most ne tegyük bele az aprítóba, mert tönkremennek a rostjai és ez ízveszteséggel jár). A bazsalikom egy részét még félreteszem és az egészet hozzáadom a redukált tejszínhez. Összeforralom és fűszerezem. Gyenge hőn addig párolgatom, amíg sűrű pürévé fő, majd a végén hozzáadom még a maradék bazsalikomot egészben vagy félbe tépve, hogy friss íze legyen.
Előtte készítsük el a sült csirkét és a sajtos polentát (példákat lásd fentebb). Tálalásnál a tetejére zöldborsot tekerek és egy kevés szerecsendiót reszelek.
2 személyre /

feb 242008
 

Ha valaki szereti az egyszerű, enyhén csípős ételeket, amelyekben a hús, a rizs és a bab játsza a főszerepet, akkor a kubai konyhában nagy valószínűséggel kedvét leli majd.
A világ eme szegletének konyhájáról nem lehet ugyan szakácskönyvnyi információkat felhalmozni, kulináris titkokat szájra-szájra adni, ennek ellenére érdemes vele egy kicsit megismerkednünk.

A gyökereiből eredően Kuba konyháját elsősorban a hódító spanyolok, az afrikai rabszolgák no és persze a (nem csak) kedvtelésből és pénzkereseti céllal Kubába átruccanó amerikaiak formálták, mely a helybeli alapanyagokra, szokásokra, és természetesen a mindig jelenlévő hiánygazdálkodásra építkezett. Ismerjük, hova futottak a történelem kerekei, ezt nem részletezném, de ez nem is dolgom most. A Disznó-öbölben végső soron lezajlott események azonban megpecsételték az ország sorsát, ezzel együtt eléggé erősen annak kulináriáját is. 
Hiába terem(ne) meg szinte minden csábító zöldség és gyümölcs a trópusokon, ne várjunk akkora bőséget és készletet, mint az azonos szélességi fokon elterülő, többi ország esetében. Kubában kevés alapanyagból főznek, de azt megpróbálják ízletesen elkészíteni. Persze, ha úgy vesszük, szinte minden bio, eredeti, természetes ízekkel.

Az étlapot mindet kétséget kizáróan néhány alapanyag határozza meg: a rizs (arroz) és a fekete bab (frijoles negros) szinte egy étkezésből sem hiányozhat (talán inkább úgy fogalmaznék, hogy egyáltalán nem is hiányzik), ehhez jön a hagyma, a fokhagyma és a paprika.  Ezekből készül az úgynevezett sofrito, egyfajta fűszeres egyveleg, amelynek segítségével már a többi fogást is ízesítik. Persze léteznek számunkra egzotikus zöldégek és gyümölcsök is, mint például az édesburgonya, vagy a yuca, de ezekkel ritkábban találkozhatunk. Ha valakinek netán feltűnt volna: igen, a sziget konyhája is a kreol konyhára emlékeztet, illetve annak az egyszerűbb, vidéki formájára, a cajun-re. A sofrito pedig nem más, mint a cajun Holy Trinity.

Talán sejthetjük, hogy Kubában elsősorban a bendő jóllakatása a cél, kulináris célja kevés embernek lehet az evéssel. A húsfogyasztást nem minden család engedheti meg magának, ha igen, akkor főleg sertés és csirke akad a tányéron (de ezek viszont rendkívül változatosak), a marhahús csak kivételes ünnepek ajándéka.
Mi a helyzet a hallal? Kubát tenger veszi körül, de a halfogyasztás mégis alacsony. A halat a tenger adja, ezért az a szegény ember étke volt (sok más országban is így vélték régen), jómódú család emiatt nem fogyasztotta. Másrészt nem is volt lehetőség a hal hűtésére, ezért a sziget belsejébe alig jutott el. Ha viszont valakinek Kuba felé akad útja, azt tanácsolom, semmiképp se hagyjon ki egy kiadós halvacsorát, amiben élenjárnak a nyugati látogatóknak fenntartott különlegességek! A vajpuha, egyszerűen grillezett, de valami megfoghatatlan ízvilágú homár ízét még sokáig fogja emlegetni!

Az ételek hatalmas mennyiségben, magasra pakolt tányéron érkeznek, de viszonylag könnyűek. Nem főznek sok zsírral, és nem szokás a bő olajban sütés sem. A kubai ételek másik érdekes tulajdonsága, hogy az anyagokat – gyakran egytálként – addig párolják, amíg azok szinte szét nem esnek. A húsok leolvadnak a csontról, a zöldségek pedig nem roppanósak, hanem már-már szinte atomjaira főttek.
Az édességekre egyértelműen a spanyol konyha a jellemző: szeretik a flant, a dulche di leche típusú, borzasztóan édes krémeket, de a kukoricából készült sütemények sem ritkák.

E rövid kis bevezető után mi mást is főztem volna, mint csirkét, rizst és babot!:-) Ez a havannai módra sült csirke sem túl egzotikus és különleges, de benne vannak azok a tipikus fűszerek, amiket nap mint nap használnak. Fontos, hogy sokáig pácoljuk a húsokat, hogy a pác ízét kellően átvegyék. Ennél sokkal híresebb, elterjedtebb a fekete babbal, fűszerekkel párolt, igen gazdag rizs, aminek a neve Moros y Cristianos – vagyis mórok és keresztények. Itt akár a spanyol, hasonló nevű, hagyományos fiesztára is gondolhatunk, de itt nem erről van szó! Itt természetesen a bab jelenti a sötétebb bőrű, mór hódítókat, míg a fehér rizs a keresztények képviseletében jelenik meg a tányéron. (Kuba lakosságának 60%-a a fehér spanyolok és az afrikai rabszolgák leszármazottai után mulattok.) Kubában ugyan köretként adják a fűszeres, párolt, rendszerint különféle sertéshúsokhoz, de annyira tartalmas, hogy mifelénk szinte egytálételnek is beillene. Mint minden nemzeti fogásnál szerte a világon, itt is sokféle recept létezik erre is.
Itt a vén Európában bajosan tudunk fekete babhoz jutni, akkor használjunk vörösbabot. Ekkor persze már más lesz a neve is, éspedig Arroz Congri. (Na de én ennek ellenére maradtam az oly szépen hangzó, eredeti elnevezésnél.)

Ehhez egy egyszerű uborkasalátát szoktak adni, ami szinte semmiben sem tér el a mienktől, ha kellő mennyiségű hagymát és fokhagymát is teszünk bele.

Ha a havannai csirkéből, a babos rizsből és fokhagymás uborkasalátából egy igazán hagyományos kubai vacsorát szeretnénk rittyenteni, akkor azt javaslom, hogy igyunk meg előtte egy mojito-t vagy egy daiquiri-t. Mindkettő Hemingway kedvence volt hosszú havannai tartózkodása alatt, előbbit a világhíres Floridita bárban iszogatta, majd néhány órával később a másik italra átballagott a La Bodeguita del Medio-ba. Mindezt naponta, persze.
Ezután tálaljunk egy egyszerű rákkoktélt, vagy egy kevert salátát néhány friss zöldségből, olívaolajos öntettel. A csirkés bab után pedig jöhet egy egyszerű flan vagy cafiroleta, egy édesburgonyából és kókusztejből készült – tartalmas kis desszert.
Ezek után már hátradőlhetünk, és egy kubai szivar társaságában elkortyolhatunk még egy rumos koktélt – természetesen el ron, vagyis Havana Club-bal készültet (ES/EN/DE), mert a nagy titkokat tudók szerint ez az igazi. (A forradalom előtt ugyanis a Bacardi család tulajdona volt a Havana Club. A márka a mai napig vezető helyet foglal el, viszont a Bacardi puerto rico-i cukornádból készül.)

Mellé pedig akár kubai ritmusokat is élvezhetünk. Vagy akár ilyet is. Ha kedvünk van, táncolhatunk salsát is.
Havannai csirkecomb babos rizzsel
Havannai csirkecomb fűszeres, babos rizzsel
(Pollo habanero con Moros y cristianos)

A csirkéhez

2 db csirkecomb
2 ek olívaolaj
1 faj vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 ek zöldcitromlé, frissen facsarva
1 mk kömény, frissen őrölve
1 csipet római kömény, őrölt
1 mk só
feketebors, frissen őrölve

A csirkecombokat megmosom, leitatom. A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, elkeverem az olajjal és az összetört fűszerekkel. Bedörzsölöm vele a húst, fóliazacskóba teszem és behűtöm. Néha kiveszem és a zacskóban átmaszírozom a húst, hogy átjárja a fűszer. Legjobb néhány óráig benne hagyni. Ha kész, serpenyőben kevés vízzel vagy alaplével kisütöm.

Babos rizs (Moros y cristianos)
130 g vörösbab (= 260 g főtt bab = 1 kis konzerv)
2 ek olívaolaj
2 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db kaliforniai paprika, piros
1 db chilipaprika (elhagyható, de megéri)
200 g hosszúszemű rizs
500 ml csirkealaplé
1 mk római kömény (esetleg hagyományos kömény)
1 mk oregano, morzsolt
1 db babérlevél
2 ek fehérborecet
2 ek sűrített paradicsom
1 tk só
feketebors, frissen őrölve

Ha száraz babot használok, akkor átválogatom, megmosom és legalább 10 órára beáztatom. Utána leöntöm róla a vizet, annyi vízben, amennyi bőven ellepi, felteszem főni és puhára párolom. Ha kész, leszűröm, de a főzőlevet felfogom. Konzervbab esetén nincs teendő, csak le kell szűrni.
Egy nagy lábasban felforrósítom az olajat, ráteszem a durvára vágott hagymát, fokhagymát, kissé megpirítom, majd ráteszem a jól átmosott rizst. Hozzáteszem a kisebb darabokra vágott paprikát, a fűszereket és a csirkelevet. Jó 20-25 percig félig lefedve párolom, amíg puha nem lesz. Közben ízesítem, ahogy jó lesz.
Ne legyen túl száraz, ha kész, hozzákeverem a készre főtt babot és átforgatom vele.
Az íze legyen telt, gazdag, fűszeres és enyhén csípős.

Az uborkasalátához
2 db fürtös uborka (vagy 1 db kígyóuborka)
1 db vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
3 ek olívaolaj
2 ek friss citromlé
1/2 mk só
feketebors, frissen őrölve

Az uborkát megmosom, vékonyra legyalulom és tálba teszem. Elkészítem a dressinget, beleforgatom az uborkát és rövid ideig állni hagyom.

2 személyre /

feb 192008
 

Egy könnyű, húsos vacsora hogy is kezdőthetne másképp, mint csirke, amely valamilyen zöldfűszerekkel társított zöldséggel végződik. Ennél könnyebbet, egyszerűbbet nem is tudok elképzelni, ha húst és zöldséges köretet szeretnék az asztalra varázsolni. Egy joghurtos pácban sült csirke mindig bejön, főleg akkor, ha zamatos, ízben gazdag és némiképp laktató is. Ez pedig ilyen, a pác pont erről gondoskodik. Az egyedüli titka az, hogy hosszú ideig, lehetőleg egy éjszakán át tartsuk is benne. 

A csirkét most sült cukkinis kuszkusz és töltött sült paprika kísérte. Az enyhén savanykás, joghurtos mártásban pácolódott, majd kisütött csirkecombokat remekül kiegészítette a kissé édeskés, fokhagymás, kenyérmorzsával töltött kaliforniai paprika. 
Ez a fajta töltelék főleg a római konyhához kötődik, de máshol is találkozni vele. A kenyérbelet folyadékkal elkeverik, kissé pépesítik, majd fokhagymával, zöldfűszerekkel és általában még szardellával is ízesítik, ami a sózást is pótolja. Így töltik általában az articsókát, de játszhatunk még a töltelékkel és tehetünk bele sajtot, gombát, vagy egyéb fűszereket is. 
A zöldséget, ha lehet, a leggyakrabban a grill rostján sütik meg, ha ez nem megy, akkor olívaolajon. Éveken keresztül én is íly módon sütöttem töltött paradicsomot, később próbálkoztam paprikával, cukkinivel és padlizsánnal is. Néha morzsát használok a töltelékhez, de nem a készen vettet, hanem kenyeret megpirítok, majd az aprítóban megzúzom. Ez a szokásom a kétszersült porrá őrléséből ered, amit gyakran használok liszt helyett, mártások hosszabbítására, vagy a túrógombóchoz is. Nem autentikus, kissé más is az íze, de a maga nemében ez is nagyon jó. 

A morzsát (illetve a kenyeret) most borral kevertem el, kevés gombát is tettem bele. Érdemes kaliforniai paprikát használni, mert a mi zöldpaprikánknak egyrészt egész más íze van, másrészt jobban szétesik párolás után, míg a másik megtartja az alakját. Az eredmény egy rendkívül ízgazdag, mártásos zöldség lesz, amit bármilyen frissen sült húshoz tálalni tudunk. Ha sütőben sütjük, akkor természetesen a mártást is variálhatjuk, tehetünk bele még friss zöldfűszereket, citrushéjakat, esetleg apróra vágott olívabogyót is.

Joghurtos csirke morzsával töltött paprikával

Joghurtban pácolt csirke
(Pollo allo yoghurt)

4 db csirkecomb, egészben
1 fej fehérhagyma (vagy 2 db kisebb)
2 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj
1 csokornyi zöldfűszer (petrezselyem, bazsalikom, zsálya)
200 ml joghurt (1%-os)
1 db citrom reszelt héja
2 ek borpárlat
1 mk só
bors

A csirkecombot megmosom, lebőrözöm és kettévágom. Aprítóban pépesre keverem a hagymát, a fokhagymát és a zöldfűszereket, elkeverem a joghurttal, citromhéjjal, borpárlattal, sózom, borsot tekerek bele. A combokat a joghurttal együtt egy neylonzacskóba teszem (1 l-es fagyasztózacskót használok) és legalább fél napig (de még jobb este bekészítve másnap este kisütni) hűtőben pácolom, úgy, hogy néha átmasszírozom a zacskóban a húsokat.
Egy nagy serpenyőben felhevítem az olajat, kiveszem a joghurtból a combokat és mindkét oldalról erős tűzön megkapatom az oldalát és megsütöm. Néhány kanál alaplevet és/vagy bort teszek alá, hogy ne száradjon ki. Átfordítom, ha 10 perc múlva jól átsült, hozzáöntöm a maradék joghurtos mártást és összeforralom. Sűrű joghurtmártás legyen alatta. Ha szükséges, még ízesítem.
4 személyre /  

Morzsával töltött paprika, sütőben sütve
(Peperoni ripieni)

4 db kaliforniai paprika
8 ek zsemlemorzsa (saját készítésű)
1 db salotta
3 gerezd fokhagyma
4 ek olívaolaj
4 db szardella
50 g (1 maréknyi) csiperke (elhagyható)
1 ek kapribogyó (elhagyható)
100-150 ml száraz fehérbor
só (ha még szükséges)
bors, frissen tekerve
A sütéshez
100 ml száraz fehérbor
100 ml alaplé (lehetőleg csirke- vagy marha)
50 ml olívaolaj

bors

A paprikákat megmosom, közel a csumához levágom a kalapjukat, kiszedem és eltávolítom az esetleges magokat. A széttördelt kenyérszeleteket (vagy a frissen reszelt morzsát, kétszersültmorzsát) elkeverem az apróra vágott vagy aprítózott hagymával és fokhagymával, olajjal, a szétnyomkodott szardellával, a borral és a fűszerekkel. Annyi bor vagy alaplé kell hozzá, hogy folyósan sűrű legyen a massza. Ezt egy kiskanál segítségével lazán benyomkodom a paprikákba és egy tűzálló tálba állítom, lehetőleg nyitott fejükkel felfelé. Aláöntöm a bor-alaplé-olaj keveréket és légkeverésen 175 °C-os sütőbe tolom. Úgy 20-30 perc múlva kész, az alatta lévő mártás az esetleg kifolyt morzsától is sűrű, de ne legyen túl folyós. Pihentetem még 10 percet a kikapcsolt sütőben és tálalom. 
4 személyre /  

jan 092008
 

Szilveszterkor, ha nem megyünk házon kívül (ami egyre ritkábban fordul elő), elővesszük a fondükészletet, ez már amolyan hagyomány. Először mint rendes fondüamatőr, a szokásos sajtfondüvel kezdtük, de hamar rájöttünk, hogy ez nem nekünk való dolog. A sajtok összeválogatása nem okozott volna gondot (hatalmas irodalma van a hagyományos, svájci sajtfondünek), de nem tetszett, hogy az egyfajta tunkolási lehetőséggel viszonylag monoton ízvilágot juttatunk a szánkba (hallom is a sajtfondüpárt halk moraját), sokat sem tudtunk enni, és a fondülábas a szakirodalom beható tanulmányozása ellenére is rendszerint úgy leégett, hogy órákig súroltam az alját.
Köszöntem, de váltani kellett. (Az olaszok fondüjét, a fondutát ennek ellenére kipróbálom majd, az jóval egyszerűbb.)

Először a fondüs könyvemből okosodtam, ezért nemsokára már csak húst mártogattunk a fondüs edénykébe. Előnye, hogy hosszan el lehet húzni, társaságbarát vacsora, nem telik el az ember olyan hamar, mint a sajtostól.
A fondü egyébként a hasonló francia szóból származik (jelentése: olvad) ezért tisztesség szerint csak a sajtfondüt lehetne ezzel a szóval illetni, de mára ez nem érdekel senkit. Két nagy csoportja van a fondüzésnek, egyik a fondue bourguignonne, amikor zsiradékba mártják a színhúst, másik pedig a kínai típusú, slankító fondü, a fondue chinoise. Ennél forró alaplében, húslevesben fő a húsdarab. Hogy ne legyen unalmas, léteznek még altípusok is, például az alaplevet egyenlő arányú borral elkeverve és felforralva Bacchus-fondüt kapunk és természetesen a sörös sem hiányozhat.
Halfondü is létezik, ekkor halalaplében főnek az előre feldarabolt haldarabok, de ezeket nem a villával szúrják fel, hanem apró fémkosárkákkal merítik bele. Egy sűrű, sörrel készült palacsintatésztába is be lehet előtte mártani, úgy nem esik szét.

A csokoládéfondü már inkább méltó a nevéhez. Ennél olvasztott csokoládéba (amit szintén sokfajta módon lehet ízesíteni) mártják a gyümölcs- vagy sütemény-, kalácsdarabkákat.

A hatszemélyes fondükészlet tapasztalatom szerint kényelmesen is nagyjából csak három fő részére alkalmas, ha többen vagyunk, akkor egy teamécsessel működő, melegítő lapra szoktam egy másik edényt tenni. A hozzáadott pici tálkákat is száműztem (viszont szufléformának kiváló), gyakorlatilag csak magát az edényt használjuk a villákkal. Vettem még hozzá fémkosárkákat is a kényesebb darabok mártogatására, mártásokhoz nagyobb tálkák meg minden háztartásban vannak.

A húsos fondünek is számtalan verziója létezik. Mi növényi olajat használunk, általában másfél liter szükséges, amit utána száműzök a háztartásból. Lehetne ugyan zsírban is sütni, én még nem próbáltam. Van, aki az olajba még beleönt egy kis brandyt, vodkát, vagy egyéb ízesítőt, de férfiak inkább a tiszta ízeket kedvelik.
A legtöbb recept mindenféle módon ízesített húsokat javasol, de a többéves tapasztalatunk azt mutatta, hogy a rengeteg saláta, mártás úgyis elnyomja az ízét, kár vele bajlódni. De lehet kísérletezni, bármilyen fűszerrel, ízesítővel összekeverni, de ennek az is a hátránya, hogy az olaj átveszi ennek az ízét, ezért ezt a húst csak a végén mártogatnám.
Legalább két, de inkább háromfajta húst teszek ki, lehetőleg minden fő részére egy kis tálban. A színhúsokat falatnyi darabokra vágom (általában sertéscomb, szűz, csirkemell, marhahús, de báránycombot is próbáltam). Húsgombócokat egész hagyományos módon gyúrok. Hasonló, mint a csevap, marha színhúsból összegyúrva, esetleg kevés aprított hagymával, zöldfűszerrel ízesítve, kenyeret vagy morzsát nem teszek bele. Sózni egyiket sem érdemes. 
Idetartozik még a hagyományosan bundázott camembert is (ebből a Presidente típusú a jó, mert nem esik szét), amit nagyon jól lehet az olajban is sütögetni. A sajthoz gyümölcsös mártás illik a legjobban.

A fondü lelke a rengeteg, hozzá tálalt mártás, saláta, esetleg hozzáillő savanyúság és természetesen kenyér, ami lehetőleg friss, házi fehérkenyér legyen.
Nagyon, úgy is mondhatnám, hogy a siker szempontjából eszenciális fontossággal bír, hogy a mártások kellő egyensúllyal bírjanak. Ezért kell, hogy legyen köztük édes, fűszeres, kellően sós, savanykás és enyhe is. Nemcsak azért, hogy mindenkinek a kedvében járhassunk, hanem azért is, hogy megtaláljuk az ízek egyensúlyát.
Én most egy egyszerű zöldsalátát és öt mártást készítettem, aioli-t, paprikás paradicsomszószt, (tomato relish) kínai szilvamártást, mangó chutney-t és paprikás kukoricamártást. Ezek így öten – inkább ösztönösen válogatva -, de megteremtik ezt az egyensúlyt. 
Vörösbort ittunk hozzá, utána pedig jólesik valamilyen gyümölcspárlat, mi prosecco grappát ittunk rá.

Borajánlat:
Cape Haven Swartland, Merlot, 2004, South-Africa
Illatában fekete ribizlire emlékeztető bor, később pirított csokoládét és enyhén kesernyés ízt érezhetünk, ami azonban nyelvünkkel érintkezve azonnal elillan.