ápr 082013
 

Egy kiló vaddisznó állt a házhoz. A szokásostól eltérő módon szerettem volna tálalni, ilyenkor azonban van bennem egy kis aggódás, bejön-e másnak is. A biztonság kedvéért volt még gomba és egy halom egyéb zöldség is, ha ég a ház, legyen mihez nyúlni.
Ezt a csokoládés verziót már nagyon rég ki szerettem volna próbálni, mexikói csokoládés marhahúst már főztem, chili con carne-ba is teszek kakaóport, ez sem gond. Ahogy kóstolgattam a szószt, odavoltam tőle, de merész, az biztos. Fogalmam sincs, ki hogy vállalná be, azért elég nagy merészség, feltálalni egy nagy tál ételt, és még biztosak sem lehetünk benne, hogy elég nyitottak-e az asztalnál ülők.
Végül is két részre kellett szednem a húst, a másikba a (mindig bombabiztos) gomba került borral. Az nekem már unalmas:). Continue reading »

Már 172009
 

Már akkor megtetszett Eszter vaddisznóraguja, amikor közzétette. Feledésbe azért nem merült, szerencsére újra eszembe is jutott, amikor a vaddisznó-készletemet tologattam a fagyasztóban az idétől az oda.
A receptet szóról-szóra szándékoztam követni, az apróbb változtatások csupán menetközben merültek fel. Nekem például kevésnek bizonyult a hagyma (ezért le is mértem súlyra), de legfőképp azért változtattam az összetételén, mert nekünk kissé édesnek tűnt. A háromfajta szárított gyümölcs, a portói és a lekvár komoly cukormennyiséget rejt, ezt már ránézésre láttam, ezért az előbbiből kevesebbet tettem bele, de a bort és az alaplevet megemeltem. Mondjuk erre szükség is volt, mert tovább pároltam az állatot.
Gesztenyéből a kis mennyiség miatt vákumozott csomagot használtam (a maradékot pedig sajttal ettük, erre később visszatérek). Gombából fagyasztott rókagombát tettem bele. 
Vaddisznóragu
Borként egy apúliai Primitivot használtam, ezt is ittuk hozzá (azért egy második üveget is fel kellett bontani:). Portóiból Cockburns's Special Reserve ment bele, de ennél nem lennék ilyen szőrösszívű. Alapléként egy jó, aromás marhahúslevest használtam – ha a végén túl sűrű lenne a szósz, ezzel hígítsuk is -, paradicsompüréből pedig a teljesen savmentes (ez szerintem fontos), olasz, háromszoros koncentrációjút tettem bele. Szerintem nyugodtan tehetünk bele olasz kockázott paradicsomkonzervet is, de a leve nélkül. Bár ahogy ezt írom, az édes vonal ellensúlyozására nyugodtan mehet bele az is, hisz a végén még én is meglocsoltam egy kevés balzsamecettel, és ha nem derült volna ki eddig, hogy milyen fantasztikus ízű lett a ragu, akkor most ezt is el kell mondanom, a balzsamecet pedig csak hab volt a tortán.

Nem Eszter gombócát vettem át, hanem egy galuskagombócot gyártottam, de bármilyen belegyúrt gombóc, galuska megteszi. Akár zsemle- vagy szalvétagombóc is, megrögzött gombócgyártók előnyben!:) Tényleg az a lényeg, hogy hagyjuk benne ázakodni egy kicsit.

Remek étel, az biztos! Szarvasból, de marhahúsból is bátran el lehet készíteni, hatalmas adagot is, szép lassan el van magában a sütőben. Másnap is kiváló, ezt szerencsére le tudtuk tesztelni. :)

Előtel, de milyen?
A viszonylag gyümölcsös édesség ellensúlyozására előételként egy könnyű, akár savanykás fogást adnék.  

– Elsőre mindenképp a balzsamecetes hagyma és egyéb marinált zöldségek jutnak eszembe, ezek könnyűek és kiválóan néznek ki egy antipasti-tálon.
– Jól előkészíthető és tárolható a grappában pácolt kecskesajt, ebből egy-két szelet is elegendő.
– Szintén előre el lehet készíteni és ízlés szerint kenyérre kenni a sült céklás kencét, ez is lehet akár egy finom őszi fogás.
– Savanykás előételként a marinált radicchio szerintem telitalálat, kevés szalámival, mortadellával nem nehezíti el a gyomrot. Szintén egy-két nappal előre elkészíthető. Radicchio hiányában jégsalátával, vagy egyéb robusztus fajtákkal is próbálkozhatunk.
– Ha az idő engedi, raffinált előételként adhatunk egy lassan átsült, zöldséges tornyot ricottakrémmel. Nálam mindig sikere volt, könnyű is, savanykás is, szerintem jól illik elé.
– Egyik kedvencem a kapros-lazacos ricottakrém citromkosárban, nem véletlenül, ünnepi ételsor elé nálam már többször bizonyított, rengeteg elismerést zsebeltem be már vele. Lazac helyett akár nyers sonka is jó, kapor helyett pedig petrezselyem vagy rucola.
– Szintén mutatós a medvehagymás panna cotta, amit ilyenkor akár újhagymával és rucolával, vagy petrezselyemmel is el tudok képzelni. Szezonban persze medvehagyma a legjobb!
– Saláta persze mindig megy, a narancsos-spenótos-diós saláta akár ősszel is szépen belefér.
– Vállalkozókedvűeknek ajánlanám a csípős mézmártással leöntött bresaola-tálat málnás salátával – málna hiányában más évszakban akár szárított áfonya is megteszi, de el is hagyható.
             Vaddisznóragu Thomson módra
Boros-gyümölcsös vaddisznóragu

1 kg vaddisznó-apróhús
2 ek liszt
2 ek olívaolaj
100 g pancetta vagy füstölt húsos szalonna, kockára vágva
160 g (2 db) szárzeller, szeletelve
160 g hagyma (4-5 db salotta), finomra vágva
2 gerezd fokhagyma, apróra vágva
2 ág kakukkfű
2 ek feketeribizli-lekvár
700 ml marhaalaplé
400 ml vörösbor (száraz, testesebb fajta)
150 ml portói bor 
120 g (12 db) aszalt szilva, magozva
50 g aszalt vörösáfonya
200 g gesztenye, főtt, hámozott 
100 g rókagomba (fagyasztott)
2 db babérlevél
1 db narancs reszelt héja
4 ek olasz paradicsompüré (3x-os koncentrációjú)
Az összeállításhoz
1 csokor  petrezselyem, vagdalva
2-3 ek sűrű balzsamecet
A lisztes gombócokhoz
180-200 g búzaliszt (BL-80)
2 db tojás
½ mk só
1,5 tk sütőpor
60 ml tej

A sütőt 140 °C-ra (légkeverésen 120 °C-ra) előmelegítem. A húst pörköltméretű darabokra vágom és belisztezem. Egy széles vaslábasban vagy kacsasütőben felhevítem az olajat és több adagban, közepes hőfokon megpirítom rajta a húst. Hozzáadom a szalonnát, zellert, hagymát, fokhagymát és kakukkfüvet és kissé összeforralom. Ezután (a petrezselyem kivételével) egymás után beleteszem az összes hozzávalót, felforralom és lefedve betolom a sütőbe. Én néha ránéztem és átkevertem, így hagytam párolódni összesen vagy 3-3 és fél óráig (ez az idő teljesen hús- és ízlésfüggő, már ami a hús omlósságát illeti).

Közben a gombócgaluskához összeállítom a tésztát és mikor már kész a ragu, belegyúrom vagy szaggatom a raguba. Én bennehagytam még egy ideig (kb. 15 perc), akkor alákeverem a felvágott petrezselymet és tálalható is. A tányéron mindenki locsolhat rá egy kevés sűrű balzsamecetet.
kb. 8 személyre /

jan 032009
 

Karácsonykor kissé hagyománytörőek voltunk. Szép és lelkiekben gazdag karácsonyi időszakunk volt, azt hiszem, mindannyian szívesen emlékszünk majd vissza erre az évre. A hosszú évek során magunk által kialakított tradíciókat is csak az étkezés terén törtük meg.
Már október óta terveztem a karácsonyi hét menüsorait, de még az utolsó héten is tanakodtam, hogy biztosan mindenki megtalálja a saját kedvencét, de azért valamelyest illeszkedjen az ünnep adta kerethez.
Egy pont azért biztos volt: férjem végtelen bánatára elmaradt a sült, töltött szárnyas, ehelyett vaddisznót sütöttem. Az egésznek tiszta prózai oka van. Apósom egyik barátjától kaptunk több kiló, saját maga elterített vaddisznót, amit aztán a kívánságunknak megfelelően előkészítve fagyasztva hetekkel ezelőtt meg is kaptunk. Az ilyen csemegének képtelenség ellenállni, ezért úgy döntöttünk, Szenteste vaddisznó legyen! Hisz a Karácsony attól is szép, hogy még nagyobb gonddal készülő finom falatokat együnk, ami mindenkinek ízlik, nem? Ezért még az elmaradhatatlan ribizlis párolt vöröskáposztáról is lemondtam, hisz egyáltalán nem illett hozzá.

A Szenteste menüje a következőképpen alakult:
– Libahájban sült, konfitált libamáj házi pirítóson, lilahagymával, paprikával és paradicsommal
– Vaddisznósült toszkán módra házi gnocchival és szalonnába tekert ceruzababbal
– Szíciliai cassata

A libamáj már hetekkel előtte elkészült, csak elő kellett venni a hűtő rejtekéből és felvágni a zöldségeket. (Akkor vettem észre, hogy a májat borító vastag zsírrétegen hatalmas lyuk keletkezett, úgy látszik, a hűtőnkben tanyázó egér mostanában igen aktív :) A kenyér is kész volt, így ezzel a nem túl fantáziadús, de annál fenségesebb előétellel nem volt sok gond.

A vaddisznócombot két nappal előtte bepácoltam, 24-én délben pedig feltettem sülni. Elkészítésben egyébként nagyon hasonlít a már-már legendás szarvasraguhoz, nem vitás, a zöldségeket és a fűszereket jól variálhatjuk, de az egésznek tényleg az a lényege, hogy nagyon jó vörösbort töltögessünk hozzá. Hűen a toszkán receptúrához egy Chianti Classicot bontott a ház ura (Lanciola, Le Masse di Greve, 2003), amit még a pácolás napján be is fejeztünk. A vacsorához viszont már egy gyönyörű, 2005-ös Heimann Stílusgyakorlatot ittunk. Az alábbi mennyiségből rengeteg mártás lesz, a képen csak egy keveset tettem a hús mellé, különben az egészet beborította volna.
A gnocchi körül szinte utolsó napig ment a vita, de végül is a többség akarata nyert. Úgy láttam, hogy az ellentábor sem bánta meg a döntést. Kivételesen elég szűkszavú a receptje, mivel másfél éve készülök egy hosszabb posztot írni róla, az egyik kedvencem kapcsán meg is lesz. 
Mellé szalonnába tekert ceruzababot adtam, ami megint csak pillanatok alatt kész, de tökéletes ízhatás és kerek egészet alkot a mártásos hússal és a pihelágy gnocchival.

Desszert. No hát, a valódi szicíliai cassatára sem lehet igazán rányomni a karácsonyi bélyeget, de annyira finom, hogy azonnal bekerült a szűkebb listára, novemberben pedig eldőlt a sorsa.
Mindent magam készítettem hozzá, két nappal előtte hozzáfogtam, hűlt és pihent rendesen, de mégsem 24-én este vágtuk fel :). Annyira elteltünk ugyanis, hogy még az ajándékok egy része is a fa alatt hevert, csak másnap reggel, jobban mondva déltájban bontogattuk a maradékot és szegtük meg a cassatát reggeli gyanánt.
Recept később következik, hisz a cassata igazából egy húsvéti finomság, bár Szicíliában manapság szinte mindenkor, minden sarkon kapni:). Elkészítése némi időt és munkát igényel, ezért készültek fázisfotók is. Ígérem, hogy még bőőőven Húsvét előtt írok róla!
 
Vaddisznósült gnocchival és szalonnás zöldbabrőzsével

Vaddisznósült gnocchival és szalonnás zöldbabbal
(Arrosto di cinghiale con gnocchi e fagiolini alla pancetta )

A vaddisznósülthöz
1-1,5 kg vaddisznócomb
2-3 ek olívaolaj
3 db salotta
2 db sárgarépa
2 db szárzeller
½ db póréhagyma
300 ml vörösbor (testes, savszegény fajta)
100-200 ml húsalaplé
2 db babérlevél
1 ág rozmaring
200-300 ml darabos paradicsom
2 maréknyi fekete olívabogyó
só, feketebors
1 ek vaj
1-2 ek balzsamecet (ATB, «12 éves)

A zöldségeket megtisztítom és apróra vágom, majd egy lábasban az olajon félpuhára pirítom. Egy nagy lábasba teszem a megmosott combot, ráteszem a zöldségeket és felöntöm a borral és egy kevés húslevessel, hogy a húst mindenhol elfedje. Lefedve hűvös helyen legalább egy, de inkább két napig pácolom, közben érdemes néha átforgatni benne a húst.
A főzés napján kiveszem a pácból a húst és lecsöpögtetem. Egy nagy vaslábasban vagy kacsasütőben olajat hevítek, beleteszem a húst és magas hőfokon minden oldalról körbepirítom, aztán hozzáadom a zöldségeket és a boros páclevet. Közben a sütőt alsó-felső állásban 80 °C-ra előmelegítem. Ha a hús alatt lévő folyadék forró, lefedve betolom a sütőbe és 5-6 órán át párolom. Néha megnézem, mártást locsolok a húsra és átforgatom.
Néha segít egy maghőmérő is, nálam 95 fokot mutatott, mire a hús megpuhult.
A húst kiveszem a mártásból, fóliába csomagolom és negyedórára félreteszem pihenni. A mártás több mint felét részletekben botmixerrel pürésítem és visszaöntöm a darabos szószhoz. Ha szükséges, ízesítem, illetve adok még hozzá folyadékot. A forró mártásba jéghideg vajat keverek és kevés balzsamecettel kerekítem és beleforgatom a félbevágott olívabogyót is. Mostanra egy sűrű, nagyon aromás mártást kellett kapnunk, amit nem kell semmivel sem sűríteni. 
A húst szeletekre vágom és a mártással tálalom. A legjobb körete egy-kétféle zöldség és házi kenyér, amivel a mártást is fel lehet itatni.

A gnocchihoz
1 kg burgonya (lisztes)
180-200 g liszt durumdarával keverve, pl:
     150 g búzaliszt (BL-55)
     3-4 ek durumdara
1 tk só

A burgonyát annyi hideg vízben felteszem főni, hogy éppen ellepje. Ha átfőtt, hideg vízzel átöblítem és lehűtöm. Meghámozom és áttöröm. Egy nagy keverőtálban összekeverem a liszttel, a durumdarával és a sóval, majd gyorsan egyneművé dolgozom. Négy részre osztom és egy nagyobb vágódeszkán kevés lisztezéssel kétcentis vastag hurkákat sodrok belőle. Konyharuhával letakarva egy órácskát pihentetem.
Vizet forralok, és hagyom gyöngyözni. Késsel kisebb darabokat vágok a gnocchiból és egy adagnyit jó 15 perc alatt kifőzöm. Lyukas merőlapáttal tálra szedem és kevés vajjal meglocsolva melegen tartom.

A szalonnába tekert zöldbabhoz
500 g ceruzabab
10 szelet pancetta (vagy bacon)
vaj

A ceruzababot megmosom, majd egy nyalábnyit egyenesre egyengetve levagdosom a széleit. Közben sós vizet forralok, beleteszem a babot és közepesen magas hőfokon kb. 8 perc ropogósra párolom. Leszűröm és lehetőleg már előkészített jeges vízbe dobom, hogy friss színét megtartsa. Ha langyosra hűlt, leszűröm.
A pancettát egyenként kiterítem és egy maroknyi babot feltekerek benne. Kivajaztt sütőtálra egymás mellé fektetem és betolom a 200 °C-os sütőbe. Jó 10-15 perc alatt átsül a sonkás szalonna és tálalható.
Úgy is készíthetjük, hogy a ceruzababot két szelet pancettába végig szorosan betekerjük, hogy a vége ne lógjon ki. Megsütjük, ha kihűlt, akkor szeletekre vágjuk. Nagyon mutatós!

6-8 személyre / 

aug 142007
 

Következzék most az előétel után vacsoránk második felvonása.
Vadhús mellett döntöttem, a végső döntést végül is a kínálat adta. Az alábbi ragut már sokszor készítettem, ízesítésre mindig kicsit eltérően, de hasonló  módon. Vaddisznóból is nagyon jó, én azt szeretem igazán, most viszont a szarvashús volt az ígéretesebb. A receptet illetően próbáltam jegyzetelni, hogy pontos legyen, (remélem, azért utánamfőzhető:-), de már annyiszor főztem hasonlót, hogy szinte vezeti a kanalat:-)
Fontos a jó minőségű vörösbor (lehetőleg az, amit majd fogyasztunk is hozzá, ez esetben mondjuk egy kíváló minőségű toszkán vörösbor), – mi spanyol börösbort ittunk hozzá -, alaplénél pedig készen kapható vadhúsalaplevet használtam, de egy húsleves, vagy zöldségalaplé is megteszi, ha nincs más. 

A köretnél erősen ingadoztam, igazából friss gnocchit gondoltam hozzá. Pár hete készített friss gnocchim volt is még a fagyasztóban, de a férjem hirtelen elszántsággal polentát javasolt. Persze könnyű neki, ő mindkettőnek nagy barátja, bármikor is kérdezem, mit főzzek, sosem tud választani a kettő közül…   
Szóval a polenta most is úgy készült, ahogy mindig is szoktam: sajtosan, olívaolajban kisütve.
Egyszerű trattoriakban is remek polentát lehet enni. Ezek simán ki vannak szaggatva, vagy még úgysem. Az egyszerűen csak vízben kifőzött polenta igencsak hasonlatos az erdélyi puliszkára, szerintem nincs is nagy különbség közte. Ezek nagyon finom étkek tudnak lenni, főleg pirított gombával. A Dolomitok-ban lévő apró kis refuggio-kban gyakran ettünk túráinkon ilyen pirított erdei gombával körített polentát (Polenta con porcini) – ez az egyik gyengém… .
A mostani polentánkat gazdagon feltuningoltuk egy kis alpesi sajttal és ki is sütöttük jófajta olívaolajban. Nekem ez egy mennyei eledel, ha másnap reggelre pedig marad még néhány szelet polenta, akkor egy kevés gorgonzolával a tetején meg lehet még sütni…. Fejedelmi reggeli, az biztos! 
Polentának én mindig eredeti, olasz polentagrízt használok, ez igen gyorsan, 10 pec alatt megdermed és már vágható is. Használtam otthon hagyományos kukoricadarát is, ennél ízben semmi különbség nem volt, viszont nem dermedt meg, és sűrűn folyós maradt.  

A köretnek tálalt karamellizált paradicsom egy későbbi postban található.
(A képet még egy régebbi vacsorán készítettem, azért nincs rajta a paradicsom.) 

Szarvasragu sajtos polentával és karamellizált paradicsommal

Zöldséges szarvasragu sajtos polentával és karamellizált paradicsommal

(Spezzatino di cervo e polenta ai formaggi)

A zöldséges szarvasraguhoz
1 kg szarvascomb
3 ek olívaolaj
3 db babérlevél
4 gerezd fokhagyma
3 ek sűrített paradicsom (vagy 6 ek darabos paradicsomkonzerv)
10 db salotta (vagy 300 g kisebb hagyma)
3 db sárgarépa
1 db citrom reszelt héja
2 ág rozmaring
1 db peperoncino (csípős paprika)
300 ml vörösbor (száraz, testes)
2 mk só
1 tk szemes zöldbors (mozsárban megtörve vagy őrölve)
1 tk kristálycukor
200 ml vadhús-, marhahús-, vagy zöldségalaplé
1 db kaliforniai paprika (piros, ha van)

A húst előkészítem. (Hideg víz alatt megmosom, papírtörlővel leszárírom és nagyobb darabokra vágom – nagyobbra, mintha pörköltet készítenék, mivel így zamatosabb marad a hús.) Egy nagy lábosban felforrósítom az olajat, és a babérlevéllel együtt beleteszem a húst és nagyobb hőn megpirítom, hogy a pórusai bezáródjanak. Hozzáadom a (nem préselt, hanem) kisebb darabokra vágott fokhagymát, a paradicsomot, a keresztbe vágott hagymát, a fél karikákra vágott sárgarépát, a citrom reszelt héját, a rozmaring apróra vágott leveleit (és a negyedbe, majd kisebb darabokra vágott csípős paprikát, ha így szeretnénk.) 10 percig lassú hőn párolgatom, majd hozzáöntöm a vörösbort és fűszerezem egy kicsit. Most legalább 1 órán át párolgatom, és ahogy elfőtt az alatta lévő lé, úgy öntögetem hozzá az alaplevet, amennyit kényelmesen felvesz. 
Mikor már majdnem kész, hozzáteszem az apró csíkokra vágott paprikát és még 15 percig párolom, amíg a paprika roppanós nem lesz.
Ekkor kóstolgatom és fűszerezem, mert valami még biztos kell bele. Hosszabb, de sűrű mártás legyen alatta, amibe kenyeret is lehet tunkolgatni.
6 személyre /

A sajtos polentához
800 ml víz
400 ml tej (3,5%)
2 ek vaj
1 mk só
1 mk szemes zöldbors, frissen őrölve
1 csipet szerecsendió, frissen reszelve
200 g polentagríz (olasz kukoricadara)
150 g alpesi sajt (pl. 
Fontina, Gruyère, Appenzeller)
A kisütéshez: 2 x 2 ek olívaolaj

Egy nagy lábasban felforralom a vizet és a tejet, hozzáadom a vajat és fűszerezem. Folyamatosan kevergetve hozzáadom a polentagrízt és lassú hőn sűrűre főzöm. Állandóan kevergetni kell, különben könnyen az aljára ragad. Ha túl sűrű, akkor még vizet adok hozzá, ha túl híg lenne, akkor polentát. Úgy 20-25 perc múlva kész (meg kel kóstolni), ekkor leveszem és hozzákeverem a durvára reszelt alpesi sajtot. (Ha valaki igazán jót akar magának, akkor fog tíz deka eredeti olasz fontina-t és azt tesz bele. Fenséges!)  Jól összekeverem, amíg a sajt el nem olvad a polentában. A polentát egy vízzel kiöblített szögletes formába öntöm (egy nagy tepsi méretű is lehet, vagy két kisebb szögletes sütőforma.) hogy maximum 1 cm magas legyen. 10 perc elég és megdermed, ekkor már vágni is lehet. 
Egy serpenyőben olívaolajat forrósítok, a polentát (a forma szerint) késsel vagy műanyag késsel kisebb téglalapokra vágok és serpenyőnyi adagonként a forró olajban 5-5 perc alatt mindkét oldalát megsütöm, hogy kissé megpiruljon. Frissen kisütve érdemes csak tálalni, mert úgy a legjobb.

A karamellizált paradicsomhoz
12 db koktélparadicsom (vagy kisméretű paradicsom)

feketebors, őrölve
porcukor
2 ek olívaolaj

Leírása a receptnél található.
6 személyre /

Borajánlat:
Finca Antigua, La Mancha, Crianza 2004
Ez a 60% Tempranillo, 20% Cabernet, 15% Savignon és 5% Syrah-ból készült cuvée ideális társnak bizonyult a nehéznek mondható vadhúshoz. 
< a title="Aubergine" href="http://aubergine.freeblog.hu/">Aubergine borajánlata:
Ehhez a rafinált ételhez az egyik nagy kedvenc boromat ajánlom:
Gál Tibor, Egri  Bikavér Pajados dűlő, 2003. Egyetlen dűlő öt szőlőfajtájából született meg a testes, vastag bor; gyönyörű példa egy igazi magyar bikavérre!
-ka-pír borajánlata:
Vylyan, Montenuovo Cuvée, 2005 (HU)