Már 022010
 

Hálás dolog a whisky, főleg ha – ad egy – jót tartunk otthon, ha – ad kettő – odaadják és – ad három – még valami igazán finomat is tudunk belőle készíteni. Aki most azt hiszi, hogy a whisky inkább főzésre termett, az olyan nagyot téved, mint ide Skócia hason csúszva. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. A jó skót whisky élvezet és életérzés is egyben, aki gyakorolja, az pontosan tudja, miről beszélek. Nálam inkább csak a férjem gyakorolja, de én mégis tudom, hogy miről beszélek.
Mégis, azt hiszem, sikerült valami nagyot jót is főzni ezzel a nedüvel. (Tudjátok, asszony a fakanálnál, férj a whiskyspohárnál.) A férjem egyáltalán nem bánta, hogy ellötyköltem egy kicsit a whiskyjéből, de azt még nem tudja, hogy legközelebb a drágábbik üveghez nyúlok.

Fogalmam sincs, hogy az ötlet honnan jött. Egyszer csak bekattant, hogy milyen jó lenne valami whiskys dolgot készíteni és onnantól kezdve napokig keringett a fejemben, képtelen voltam kiűzni onnan. Épp akkor megláttam Eszter füstölt fokhagymáját és egyből a homlokomra csaptam. Hát persze!, füstös whisky Islay-ról!! Fagyasztott garnélafarok mindig van a fagyasztóban (aki tud frisset venni, az feltétlen azt használjon!), így némi kevergetés, méricskélés után készen is voltam.
Fantasztikus, erre nincs is jobb szó! Lágyan füstös, épp annyira, amennyi jólesik, de nem lett tolakodó. Mindketten odavoltunk, gondolkodom is, hogyan lehetne még felturbózni. Bár szerintem nem szükséges. Kézzel szopogattuk a garnélát és tunkoltuk a kenyeret a mártásba.
Egyszerűen tökéletes lett. Vendégeknek ideális, főleg ha hálás a közönség a garnélára és a whiskyre. Ezt a két dolgot nem árt előzetesen lecsekkolni:)

Garnéla tejszínes-füstös whiskymártásban
Garnéla tejszínes-füstös whiskymártásban

kb. 40 db garnélafarok
1 tk-nyi olívaolaj
késszeletnyi (pici) vaj *
1 db salotta (vagy lágyabb ízű hagyma)
1 gerezd fokhagyma
4-5 ek füstös skót whisky Islay-ról
(most 12 éves Bowmore Single Malt, legközelebb egy 18 éves Bruichladdich)
kb. 100 ml tejszín *
só, bors
pirított baguette (a tálaláshoz) *

Ha nyers a garnéla, előkészítem, megtisztítom.
Egy serpenyőben felolvasztom a vajat az olívaolajjal és üvegesre párolom benne a vékonyra szeletelt salottahagymát. A végén hozzadom a durvára tört fokhagymagerezdet is. Beleteszem a garnélát és pár perc alatt készre sütöm, majd kiveszem egy tányérra. A maradék olajhoz hozzáöntöm a füstös whiskyt és néhány perc alatt kissé beforralom, majd hozzáöntöm a tejszínt. Nem kell sok, elég neki néhány perc, csak érzéssel! Közepesen sűrű mártás legyen alatta. Sózom és borsozom.
Közben megpirítom a baguette-szeleteket. (Én a sütőbe toltam be őket a grill alá néhány percre.) A garnélát visszateszem a forró mártásba és azonnal tálalom.
2 személyre /

Változatok:
Így lesz tejtermékmentes: tejszín > zsíros magtejszín vagy kókusztejszín
Így lesz paleo: Cseréld le a tejszínt, mint fent, illetve hagyd el a kenyeret, vagy használj gabonamentes kenyeret

jún 192008
 

Ez a leves még a krémleves-hullámom idején készült, de nem kell aggódni, ennek még korántsincs vége! Aki nem emlékezne már a részletekre, arról volt szó, hogy olyan krémleveseket kerestem, amikben van valami izgalmas levesbetét is. Csodálkoztam azonban már akkor is, hogy többen magánlevélben is megírták, őket nem zavarja, ha minden kanál ugyanolyan ízű, sőt!

A sárgarépás krémleves egyike a legunalmasabb dolgoknak, ha nem dobjuk fel azt valamivel. Különleges krémleves készült már belőle, akkor kókusztejet, gyömbért és maracujalevet adtam hozzá, szóval az minden volt, csak nem unalmas.
Egy vacsorára most egy kissé feldobott, elegáns, alkoholos, leginkább azonban pezsgős zöldségkrémlevest kerestem, így akadtam rá erre a receptre (ami egyébként az egyik venetoi szakácskönyvemben is nagyon hasonlóan szerepel). Első olvasatra tökéletesen meg is felelt az elképzeléseimnek. Az eredeti recepten megváltoztattam az arányokat, de az alapötlet maradt. Levesturbóként a már megszokott (és a megunhatatlan, elronthatatlan tuti tipp) fokhagymás garnélát sütöttem, azokat ültettem a tetejére. Nem is keveset, a férjem azonban még az én adagomat is udvariasan átpakolta a saját tányérjára….

A leveshez ugyanezt a jégbehűtött, könnyed proseccot ittuk, és nagy sikere volt. Legközelebb azonban kevesebb adagot adnék, épp csak kóstolóként, egy cappuccinos pohárban.

Ha valaki nyers garnélát használ, Maci megmutatja, hogyan kell azokat megtisztítani.

Sárgarépa-krémleves proseccoval és garnélával

Sárgarépakrémleves proseccoval és fokhagymás garnélával

2 fej hagyma
1,5 ek olívaolaj
350 g sárgarépa
1 db szárzeller
1 db burgonya (közepes méretű) vagy ¼ édesburgonya, esetleg zeller
750 ml zöldség- vagy húsalaplé
300 ml prosecco
2 db babérlevél

feketebors, frissen őrölve
½ db zöldcitrom
A tálaláshoz
120 ml prosecco
2 ek olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
30-50 db garnéla

1. Egy lábasban felhevítem az olajat és jó 10 percig pirítom benne a kisebb darabokra vágott hagymát, amíg megpuhul. Beleteszem a szintén darabokra vágott répát, szárzellert és a burgonyát, beleöntöm az alaplevet (még nem az egészet), 300 ml proseccot és beleteszem a babérlevelet is. Így főzögélem félig lefedve úgy fél óráig, amíg az egész megpuhul.
2. Ezután turmixgépben pürésítem (vagy átöntöm egy nagyobb lábasba és három menetben botmixerrel pürésítem), így visszakerül az eredeti fazékba. Most ízesítem, sózom, borsozom, és egy pici zöldcitromlevet is csorgatok bele.
3. Közben egy kisebb serpenyőben olajat hevítek, megforgatom benne az apróra vágott fokhagymát és beleteszem a megtisztított (vagy fagyasztott) garnélafarkakat. 2-3 percig forgatom, sózom, és kész is.
4. Tálalásnál széles tányérba merem a forró levest, és a jéghideg proseccoval jól felöntöm, illetve mindenki annyi hideg proseccoval öntse fel, amennyi jólesik. (Ez finoman, szájhőmérsékletűre le is hűti a levest.)
A tetejére kanalazok egy nagy halom fokhagymás garnélát, személyenként legalább 10-15 darabot.
4 tányérra való /