Júl 132016
 

A tegnapi andorrai Escaldes és a francia Revel közötti szakasz is drámaira sikerült: innen már nem lesznek túl nyugodt, sík szakaszok. “Egy viszonylag erős nevekből álló szökés végén igazi tűzijátékkal ért véget a Tour de France 10. etapja, melynek során az Orica-BikeExchange csapata kihasználta létszámbeli fölényét és Michael Matthews révén megnyerte a szakaszt. Pedig a fiatal ausztrál kiválóság egy nappal korábban még a verseny feladásán gondolkozott.” írja a velo.hu.
Valóban, Matthews a hétfői pihanőnapon abba akarta hagyni, és bár elsőnek gurult a célba, a sárga trikót Froome viseli, Sagan pedig a zöldet. Continue reading »

máj 122015
 

Elindult a Giro, és a  Tour de Serpenyő csapatában először ragadok – most nem serpenyőt, hanem fazekat. A csapatunk még mindig a régi, »never change the winning team« jelszóval, most stílusosan, de még mindig Chilii&CsokiLorien, Égigérő Paszuly, Al Dente valamint szerény személyem közreműködésével.
A mai szakasz Chiavari és La Spezia között zajlik, egy 150 km-es, enyhén emelkedős terepen. Még eléggé az elején járunk, így a Giro-ról még nem tudok sokat mesélni.

Terv szerint egy hagyományosan készült ligúr tőkehalat szerettem volna készíteni, de közbeszólt az élet, úgy terveztem, hogy erre az időre halközeli helyen leszek, ahol tényleg jóminőségű, friss halhoz jutnék, így gyors módosításra volt szükség. Continue reading »

ápr 252014
 

Csupa maradékokból főztem egy levest. A fehérbabot fel kellett használni, a kókuszreszelék viszont nagyon jót tett neki, kicsit kibillentette ezt az enyhén télies levest az egyhangúságból.
Ha vége az amúgy is rövid, pár hetes medvehagyma-szezonnak, bármilyen más zöldfűszerből is készíthető. Sajtot nem tettem most bele, az olívaolaj mennyiségével szabályozhatjuk a pestónk állagát, hogy jól formázható legyen.
Continue reading »

Már 242011
 

Nem kell megijedni, a még hosszabb cím ellenére ez egy tényleg gyorsan elkészülő, sőt még hihetetlen finom vacsora is. Mikor hazaértem, már elkezdődött a szűk egyórás vitaműsor a tévében, és még be sem fejeződött, mire végeztünk a vacsorával. Ennyi időbe persze csak a konzerv fehérbab fér bele, ennyit varázsolni még Nigella is csak akkor tud, ha felnyitja azt :). (A rucola konyhakész állapotba való hozása a legidőt- és idegetrablóbb tevékenység, ha erre be tudunk valakit szervezni, hát akkor nyert ügyünk van:).
Kéthetes távollét után üresen kongott a hűtő, csupán húst, rucolát és citromot kellett venni, a többit a kamra adta. Azt meg nem ér megkérdezni, hogy miért volt otthon chips, de azért elmondom, hogy elörököltem fél zacskóval, kidobni még sem akartam, így egy hirtelen ötlettel így végezte.

A balzsamkrémet már régen készítettem, az alapja a már sokszor bevált és igen sikeres balzsamecetkrém volt, amibe gyömbért és citromhéjat tettem. Nagyon-nagyon ütős, nagyobb adagot is érdemes belőle készíteni, mert évekig eláll.

A csirke elég unalmas, próbálom változtatgatni, de késő este nincs már nagy választék, hentes bezárt, marad tehát a szuperpiac, borjúért, halért jobb lenne napközben kiszaladni. Ezekkel még finomabb lenne.

Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel
Paprikachipses, zöldborsos csirkemell rucolás fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel

A csirkéhez
2 ek citromos olívaolaj
1 nagyobb csirkemell (lenyúzva)
½ pohár száraz marsala (vagy száraz, aromás fehérbor)
½ db
kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)
2 tk üveges zöldbors
2 nagy marék csípős, paprikás chips
1 marék földimogyoró

só, bors

A fehérbabhoz
2 kis konzervdoboz fehérbab (pl. Bonduelle)
4 marék (kb. 60 g) rucola
2 ek extraszűz olívaolaj
1 ek rozmaringolaj (vagy csak olívaolaj)
1 ek balzsamecet
só, feketebors

A csirkét megtiszítom, néhány nagyobb darabba vágom. Serpenyőben olajat hevítek, mindkét oldalom megkapatom a húst, majd lelocsolom a borral. 5 percig nagyobb hőn párolom. Beleteszem a finomra reszelt citromhéjat.
Közben mozsárban megtöröm a mogyorót. A chipset zacskóban sodrófával összetöröm. A húshoz teszem a mogyorót, a lemosott zöldborsot, majd belekeverem a chipset is. Összeforralom, kerekre ízesítem.

A salátához leszűröm a fehérbabot, átmosom és tálba teszem. A rucolát megmosom, kicentrifugázom. A babhoz keverem az olajat, ecetet, sózom, borsozom, majd tálalás előtt hozzáadom a rucolát is.

A csirkedarabokat szeletekre vágom és a salátán tálalom a chipsmorzsával. Balzsamkrémmel meglocsolom.

Gyömbéres balzsamkrém
(Crema di Balsamico al zenzero)

1 ek barnacukor
200 ml piros szőlőlé (100%-os, még jobb a friss must)
150 ml szőlőbalzsam (vagy jó minőségű fehérborecet)
2 cm gyömbér
½ db kezeletlen citrom reszelt héja
1 mk keményítő

Egy kis edényben megmelegítem a cukrot és karamellt olvasztok. Félrehúzom, majd hozzáöntöm a szőlőlevet. Pár percig halkan forralom, majd hozzáöntöm az ecetet is. Beleteszem az apróra vágott gyömbért és a citromhéjat. 20 perc alatt a felére beforralom. Átszűröm, felforralom és szükség szerint pici keményítővel sűrítem.
Ha szobahőmérsékletre hűlt, csőrös flakonba töltöm.
A részletesebb leírás az eredeti receptnél, ITT található.
150 ml balzsamkrém

aug 102008
 

Lehet, hogy a fehérbabból készült ételek nem kimondottan nyáriak, de ehhez a salátához friss, üde hozzávalókat adtam. Ettől pedig olyan nyaralós érzése támad az embernek, hogy a teraszon csücsülve és egy pohárka bort kortyolgatva is szinte hallja távolból a toszkán tengerpart felől érkező morajlást:-)
Egyebekben pedig egy fehérbabsaláta remek kiegészítője a grillezésnek, amikor nem is kell több egy pár szelet hús és egy nagy adag friss zöldsaláta mellé. Pardon, de kell: egy flaska jóféle, savakban szegény, de ízekben gazdag vörösbor:-)

Fehérbabsaláta spenóttal, paradicsommal és mortadellával

Annyira finom ez a saláta, hogy mostanában hetente kétszer is asztalra kerül, de mindig változtatgatok rajta, mikor mihez van gusztusunk. A lényeg, hogy a fehérbabhoz lecsöpögtetett, felszeletelt paradicsomot adok, amihez még egy hatalmas adag zöldfűszert is keverek. Ez lehet bármi, ami friss, vagy megterem a kertben. Rucolával igazán markáns étek lesz belőle, de készült már zsályával is, bazsalikom, medvehagyma, madárbegy, gyermekláncfű is szóba jöhet, és még sorolhatnám.

Amitől tartalmasabb, de könnyű ebéd vagy vacsora lesz, az egy kevéske húsnemű. A legfinomabb, ha hajszálvékonyra szelt, levegőn érlelt sonkát, mortadellát vagy szalámit adunk hozzá, de valóban szinte olyan vékony legyen, hogy szinte át lehessen rajta látni! Amikor az ujjaimmal felcsippentve egy ilyen harmatvéknya, nyers sonkaszeletet betolok a számba, hát annál nagyobb, egyszerűen előállítható, mennyei ízélményt nehéz elképzelni!

Az utóbbi időben rákattantam a mortadellára, amit régebben, főleg gyerekkoromban sohasem tudott volna szegény nagyanyám belémdiktálni. Szinte viszolyogtam tőle, egyszerűen nem ízlett, nem is beszélve azokról a rettentően rosszul kinéző, fehér foltokról a belsejében, amikre mindig is baljós szemekkel pislogtam. Talán nem is véletlenül, a csuda tudja, mit daráltak bele, de tény, hogy nekem a mortadella amolyan gyerekkori mumus lett. 

De az eredeti olasz mortadella annyira más élményt ad, hogy amikor először – persze óvatosan:-) – megkóstoltam, a véleményem egy csapásra megváltozott! Onnantól kezdve megbonthatatlan barátság alakult ki köztünk:-)

              Fehérbabsaláta spenóttal, paradicsommal és mortadellával

Fehérbabsaláta spenóttal, paradicsommal és mortadellával

100 g száraz fehérbab, cannellini fajta (vagy kb. 200 g főtt)
60 g bébispenót (vagy rucola, bazsalikom, stb.)
10 db koktélparadicsom
16 db fekete olívabogyó
3 ek extraszűz olívaolaj
1 ek folyékonyabb balzsamecet (néha gyümölcsös ecetbalzsam, pl. málnabalzsam)
1 gerezd fokhagyma
só, bors
Továbbá
6-8 szelet olasz mortadella, hajszálvékonyra szelve

A fehérbabot megfőzöm (részletesen a toszkán fehérbabnál írtam róla), esetleg veszek egy, már több helyen kapható doboz cannellini babot.
A spenótot leszárazom, megmosom és kicentrifugázom. Egy tálba teszem a babbal és a félbevágott koktélparadicsommal és a szintén elfelezett olívával együtt. Összekeverem a dressinget és összeforgatom a salátával. Jót tesz neki, ha legalább fél óráig hűvös helyen összeérhet.
Akkor tálakra halmozom, mellé teszek néhány, fátyolosan összefogott, hajszálvékonyra vágott mortadellát és a salátára csorgatok még egy kanálnyi nagyon friss, zamatos olívaolajat. Rusztikus fehérkenyér jár hozzá, amivel az olajat fel is itathatjuk.
2-3 személyre /

              Fehérbabsaláta spenóttal, paradicsommal és mortadellával

ápr 042008
 

Egy hétvégi főzés után maradt még a hűtőben egy kevés, már megfőtt fehérbab és némi paradicsomkonzerv, amivel egyenként már nem tudtam mit kezdeni – az adott ételbe sok lett. Ezért az egészből főztem egy levest, ami egy átmenet a kenyérrel sűrített toszkán paradicsomleves, a pappa al pomodoro és a szintén toszkán fehérbab-krémleves között.

A klasszikus pappa több kenyeret tartalmaz, a húsleves magába szívja, attól lesz annyira sűrű. Ebben a mostaniban több a paradicsom, kicsit kevesebb a kenyér, és nem áll meg benne a kanál…  és van még egy igen finom titka, amit egyszer valahol elcsíptem: úgy, mint a francia hagymalevesnél, ennek az aljára is tettem néhány szelet fontina sajtot. A forrón rámert leves elolvasztja a sajtot és valami fenséges ízt ad neki!!

Nem egy gyors fogás, mert idő kell, amíg összeforr a leves, de könnyen összedobható, és zöldfűszerekkel, vagy még egyéb zöldséggel meg is lehet változtatni a jellegét.
Épp volt még egy negyedkilónyi, fél vekni saját sütésű, sótlan toszkán kenyerem, ezt tettem bele. A kenyér nem fő szét, szinte egyben marad minden falat (ez a saját sütésű kenyér egyik nagy titka), ugyanakkor a benne lévő liszt egy kissé sűrít rajta. Az az egy kanálnyi finom olívaolaj a tetején pedig ráteszi azt a bizonyos pontot arra az i-re!

Toszkán paradicsomleves fehérbabbal

Paradicsomleves fehérbabbal
(Pappa al pomodoro con fagioli)

1 ek olívaolaj
2 db salottahagyma (vagy 1 nagy vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
800 ml dobozos paradicsom, darabos (2×400 ml, Polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
600 ml erős zöldség- vagy húsalaplé
2 szelet (100 g) házi kenyér
3 ág zöldfűszer (bazsalikom, zsálya, stb.)
200 g főtt fehérbab (100 g száraz, beáztatva)

bors
Tálaláshoz
50 g fontina (néhány szelet)
1 szelet házikenyér, pirítva
1 ek olívaolaj

Egy lábasban felforrósítom az olajat, megfonnyasztom benne a felvágott hagymát és fokhagymát, majd hozzáöntöm a paradicsomot. Felengedem valamennyi alaplével, fűszerezem és félig lefedve legalább 15-30 percig épphogy gyöngyözve párolgatom. Falatnyi darabokban beleteszem az eltördelt házikenyeret és felöntöm még alaplével. Újabb 15 perc, vagy amennyi jólesik, akkor hozzáteszem a főtt fehérbabot és még annyi alaplevet, hogy egy nagyon sűrű levest kapjak. Készre fűszerezem.
Tálalásnál érdemes a tányér aljára tenni egy-egy szelet fontinát és a forró levest a tetejére merni, majd olívaolajjal meglocsolni és egy szelet pirított házikenyeret mellétenni.
4 emberes adag / fontina és olaj nélkül: 195 kcal / 4,3 g zsír / LF30 19,6%

feb 122008
 

Már kifelé kacsintgat a tél, még javában tart a síszezon, mégis vágyunk már a friss, tavaszi ízekre a konyhában is. Addig is, a fagyos hidegből kékre gémberedett kezekkel betoppanva még mindig egy forró, tartalmas leves esik a legjobban. A tűzforró tálat markolászva a kezeink is hamar felengednek.

A legegyszerűbb levesek egyike ez a klasszikus, toszkán fehérbabból készült krémleves, amit szintén sokféle módon tudunk variálni. Szükség esetén a konzervbab is megteszi, de messze nem lesz olyan jó íze, mint a sajátfőzésűnek. Vele harmonizáló zöldséget is tehetünk mellé, mint a sárgarépa, vagy az édeskömény, szárzeller. Az olasz konyhában semmivel nem sűrítik a leveseket, a részben pürésített zöldségek adják ez esetben a sűrű alapot. 
A leves megkoronázása mindenképp, ahogy azt már megszoktuk, egy nagyon finom olívaolaj, amit cikk-cakkban rácsorgatunk a leves tetejére, úgy egy evőkanálnyit, aztán frissen borsot tekerünk rá. (Ezért is fontos, hogy az asztalon ott legyen egy szép formájú, olívaolajos üvegecske.) 
Tulajdonképpen ez az egyszerű levesek magasságokba való felemelése: a tetejére finom olaj, pirított húsos szalonna, pancetta, apróra vágott zöldfűszer, esetleg olajjal készült gremolata, vagy szárazon pirított fenyőmag, mandula, fokhagymás olívaolajban pirított krutonok – így minden egyes kanállal új ízt varázsolhatunk magunknak.

Toszkán fehérbabkrémleves
(Zuppa di fagioli)

180 g fehérbab (száraz)
1,6-1,8 l zöldséges alaplé, 
brodo vegetale, vagy húsos
1 db sárgarépa 
1 db egyéb zöldség, pl. szárzeller, édeskömény, cukkini
1 db salotta (vagy vöröshagyma), elhagyható
1 gerezd fokhagyma, elhagyható
1 db babérlevél
zöldfűszer (zsálya, rozmaring) 
120 g pastina, kisméretű levestészta (Corallini, Mezzi rigatoni, stb.)

bors, frissen őrölve
A tetejére
3 ek olívaolaj
100 g pancetta (vagy húsos szalonna)
3 gerezd fokhagyma
½ csokor petrezselyem

A fehérbabot (miután megmosom és átválogatom) egy éjszakán át, de legalább 10 óráig legalább dupla mennyiségű hideg vízbe áztatom (annyiba, hogy pont egy tenyérnyire ellepje a víz, mert mindet felszívja).
Másnap leöntöm róla a vizet, hozzáöntöm az alaplevet (az elején még ne az egészet) és jó másfél óra alatt puhára főzöm. Inkább tovább főjjön, annál jobb lesz. Menetközben hozzáadom a julienne-re vagy vékony karikára felvágott sárgarépát (vagy egy kisebb darab, másik zöldséget) is és ha van, a zöldfűszert is. (Belefőzhetünk még hagymát és fokhagymát is, ezt az elején olajon meg lehet pirítani.) Ha kész, a babnak nagyjából a felét elveszem és kevés lével (2-3 menetben) botmixerrel pürésítem, majd visszaöntöm a babhoz, vagy a lábasban nagyjából átmixelem. (A fűszereket ilyenkor ki szoktam halászni belőle.) Ekkor alaplével még lehet szabályozni a sűrűségét, de tényleg az a jó, ha szinte megáll benne a kanál. Az alaplé ízétől függően sózom és borsozom.
Egy másik edényben vizet forralok és al dente megfőzöm benne a levestésztát. (Lehet a levesben is, de ilyenkor előfordulhat, hogy túl sűrű lesz a leves a pastából kioldódó keményítőtől, vagy túl sokat főzünk bele. Sok recept így írja, de én külön szoktam.)
A pancettát apróra vágom és egy kisebb serpenyőben ropogósra pirítom. Hozzákeverem az apróra vágott (nem átnyomott) fokhagymát, majd a végén a felvágott petrezselymet, így egy szalonnás gremolata-félét kapok.
A levest tálkákba merem és ráteszem a petrezselymes pancettát, de a legfinomabb az, ha egy kanálnyi nagyon finom olívaolajjal meglocsoljuk a tetejét, vagy adjunk hozzá sima crostinit, olívaolajban megpirított házi kenyérszeletet, amit beletunkolhatunk a levesbe.
4 személyre /
Leves feltét nélkül 1 személyre / 270 kcal / 4 g zsír / LF30 13%

Sze 232007
 

A pár héttel ezelőtt készített fehérbabsaláta kapcsán Rossamela-nak és nekem is eszembe jutott, hogy ez a saláta még ízletesebb is lehetne, ha többfajta babból és gabonából készítenénk. A jófajta olívaolaj, finom fehérbor és friss zöldfűszerek ízét még mindig lehetne egy csöppet fokozni.
Akár egy ilyen, vagy hasonló összeállításból is puskázhatunk saját ízlésünkre és kamránkra hagyatkozva.
Hasonlóan készült, mint a múltkori, viszont megpróbáltam annyi bab- és lencsefajtát összeszedni, amennyi csak módomban volt:  
Csicseriborsó és kétfajta lencse volt otthon, sőt háromfajta bab is, a maradékért meg elmentem két nagyobb üzletbe. Az eredmény egy 7fajtából álló keverék lett, amit gabonaszemek és rizsfajták hozzáadásával még tovább lehetne fokozni. Szinte bármi mehet bele, csak a főzési időkre kell majd odafigyelni, vagy külön mindegyiket puhára párolni. 
Mi finoman grillezett húsok mellé ettük, de köretnek, vagy önmagában salátával is megállja a helyét. A fehér kenyér szinte elmaradhatatlan és obligát (ciabatta, vagy nagylyukú, durvára sütött fehérkenyér, mi más!), amivel nyugodtan kitunkolhatjuk az olívaolajas mártást. Ízesített olívaolajakkal még jobb lesz az alatta lévő, zamatos, sűrű folyadék, én citromosat használtam.
Arra kell csak figyelni, hogy a hosszabban fővő babfajták is megpuhuljanak, ezért érdemes az egészet két különálló edényben főzni. Ha kész, össze lehet keverni. A lencse gyorsan megpuhul, a csicseriborsó és a nagyszemű viszont több időt igényel, de ezt ki kell tapasztalni.  
Az egészet még paradicsommal is el lehet vegyíteni, de akár egy darabos paradicsomkonzerv se szégyen bele, ha nincs kedvünk forrázni, héjazni és vagdalkodni.
Toszkán vegyes babsalátaToszkán vegyes babsaláta

200 g bab-, lencse- és borsó keverék
fehérbab
óriás fehér garbanzano bab
fekete szemű fehérbab

tarkabab
csicseriborsó
barna lencse
vörös lencse
450 ml víz az áztatáshoz
400 ml zöldségalaplé (
brodo vegetale)
100 ml száraz fehérbor
3 gerezd fokhagyma
2 ág rozmaring
5 levél zsálya
5 levél oregano
2 db babérlevél
2 ek citromos olívaolaj

bors, frissen tekerve

Egy éjszakán át, de legalább 10 óráig hideg vízbe áztatom a babokat – a nagyszemű fehérbabot érdemes különtenni, mivel annak több idő szükséges.
Ezután leöntöm róla a vizet, egy magasfalú fazékba teszem és felöntöm az alaplével. Ha nagyszemű is van közte, azt előre felteszem főni és hagyok neki egy félórás előnyt, csak akkor adom hozzá a többi babot. Félóra múlva a lencséket is hozzá lehet tenni. 
Közben hozzáöntöm a bort illetve beleteszem a hozzávalókat és puhára-készre párolom.
Tálra téve meglocsolom olívaolajjal, és fehér kenyeret adok hozzá, amivel az olajos levet ki lehet mártogatni.
2 személyre /

Júl 132007
 

A toszkán konyhában igen népszerű a – többnyire – fehérbab. Olyannyira, hogy a szomszédos régiók csak mangiafagioli-nak, egyszerűen csak fanatikus babevőknek Annibale Carracci: Il mangiatore di fagiolititulálják őket. Meg is van ennek az alapja: mióta Kolumbusz 500 évvel ezelőtt magával hozta a babot is, azóta a toszkán étlapokon mintegy 40 babfajta végleges helyet vívott ki magának. Az időjárás és a talaj is igencsak kedvez a fehérbab termesztésnek arrafelé. Művészek is megörökítették ezt a mérhetetlen, fehérbab iránti szenvedélyt.

Annibale Carracci
képe a “Babevő”-ről egy római képtárban látható. (Forrás: settemuse.it)

Úgy mondják, hogy a legjobb minőségű fehérbab Toscanaban terem. Elsősorbanszárazbab a vajszínű Borlotti, a pici, fehér Cannellini (angolul itt) és Toscanelli, vagy a nagyméretű, zöldesfehér Lamon fajtákat használják (angolul összefoglalóan itt), ezeket ugyan nálunk nemigen kapni, kicsit más az íze és krémesebb is, de nyugodtan helyettesíthető a nálunk kapható fehérbabbal is. A fehérbab kisebb, mint a tarka fajta, és az íze is lágyabb. 
A Cannellini és Toscanelli bab vékony héjuk miatt inkább salátába ajánlott, a vörösen erezett, erősebb Borlottit pedig leginkább minestrone-ba főzik.

A toszkán konyha is a vidéki, paraszti konyhában gyökerezik, és mint ilyen, roppant egyszerű, de felettébb ízletes. Ínyencek nem csak a nagyvárosokban találhatók, épp ellenkezőleg: Olaszországban mindenki ínyencnek vallja magát – hozzá kell tennünk, joggal -, mivel csak az abszolút elsősosztályú, friss, remek árut hajlandók megvenni és fogyasztani. Ez a fajta ínyencség nem a fogások kifinomultságában, netalán trendiségében nyilvánul meg, bár ilyen irányzatok is utat törnek maguknak manapság, nem, ez a vonal a már említett (számunkra) észbontóan jó minőség a vidéki hagyományokkal párosulva. Nemhiába vezet az olasz konyha a világ konyhái listáján!
Ilyen étek ez a fehérbab saláta is – nevezzük így -, florentin módra. (Bár a florentin módról – alla fiorentina – nekem mindig a spenót jut az eszembe.) Számtalan, mondhatni tengernyi változata ismert. Többfajta friss zöldfűszerrel készítik, néha paradicsommal, de végtelenül egyszerű, és épp ettől igen kedvelt is. Közös bennük, hogy a babot – miután egy éjszaka ázott -, vízben vagy alaplében megpárolják, és ezután már salátaként kezelik. Zöldfűszereket főznek bele, mint rozmaring, bazsalikom, oregano, zsálya, ha kész, akkor pedig bőven meglocsolják igen finom olívaolajjal. Néha darabos paradicsomot is főznek bele, vagy fehérbor hozzáadásával játszanak. Főtt tojással, szardellával, vagy egyéb zöldségekkel gazdagítják. Szóval végtelen elkészítési módja létezik.
Egy igen híres fogás, a Fagioli al fiasco szerint pedig a babot egy Chianti-s üvegben párolják puhára, jó sok olívaolaj és zöldfűszer társaságában.

Ha kész, mehet is az asztalra, sült vagy párolt húsok mellé, de grillezett húsokhoz is kiváló, a finom, olajos levét pedig a legjobb friss ciabatta-val kitunkolni. Apróra vágott, olívaolajjal meglocsolt friss paradicsomot, vagy zöldsalátát is mellé lehet adni. Az olasz konyhában soha nem adnak a húsételek mellé olyan “laktató” célú köretet, csakhogy tele legyen a tányér, ahogy mi azt ismerjük. Erre az esetre csak polenta jöhet szóba (az is csak északon), illetve a párolt zöldségek végtelen tárháza. Ezek néha annyira ízletesek és gazdagok, hogy önálló fogásként is megállják a helyüket.

És hogy miért a nyár kellős közepén írok fehérbabról? Mert grillezésnél egy-egy friss, zöld saláta mellett elkél néha valami emberesebb is…
Fehérbab florentin módra

Fehérbab florentin módra
(Fagioli alla fiorentina)

400 g száraz fehérbab (Borlotti, Cannellini, Toscanelli)
850 ml víz az áztatáshoz
1 l
brodo vegetale (zöldséges alaplé)
5 gerezd fokhagyma
2 ág rozmaring
2 db babérlevél
2 ek olívaolaj

bors, frissen tekerve

Először egy éjszakán át, de legalább 10 óráig hideg vízbe áztatom a fehérbabot (annyiba, hogy egy tenyérnyire ellepje a víz, mert mindet felszívja, ez a mennyiség általában kevéssel több, mint a fehérbab súlyának a duplája).
Ezután leöntöm róla a vizet, és felöntöm az alaplével. Ez lehet sima víz is, lényeg, hogy bőven ellepje a babot. Egy magas fazékban érdemes főzni, mert ki tudja, miért, de ebben egyenletesebben fő meg. Beleteszem egészben vagy félbevágva a fokhagymagerezdeket, a fűszereket és az olívaolajat, majd lefedve, lassú hő mellett készre párolom. Ha megpuhult, sóval és borssal fűszerezem, amennyi szükséges.
Tálra téve bőven meglocsolom olívaolajjal, és puha fehér kenyeret adok hozzá, amivel az olajos levet ki lehet mártogatni.
4 személyre /