jún 072010
 

Ez az étel vacsoracsatára készült. Na nem én csatáztam, hanem a lányom kért meg, hogy segítsek neki egy menüt összeállítani. Nincs még olllyan nagy gyakorlata a főzésben, ezért is örültem, hogy belevágott. Egyértelműen NEM olasz menüt akart (már miért is akart volna azt:), hanem valami egyszerűt, nem klasszikusat, de mégis raffináltat, egy amerikai fricska-félét. A kedvencei épp ezért kilőve.

Ez a mogyoróvajas, coca-colás csirke az lett, könnyen elkészíthető, de abszolút nem mindennapi:). Neki ugyan nem ízlett a próbafőzésnél, ezért a mogyoróvajat ki is hagyta, de a többiek szerint így sem maradt izgalom nélkül.
Részemről semmiképp sem hagynám ki a mogyoróvajat, úgy lesz jó! A sima fajta kell hozzá, és Coca-Cola, az igazi, nem pedig a lájtos, vagy más ízesített verziók. Kizárólag azzal működik, akár csak a híres cólás-mangócsatnis marhahús.

Én eddig háromszor főztem, nekem mindháromszor ízlett, olyanannyira, hogy megtartom a repertoárban. Mondtam a mogyoróvajat, mondtam a cólát, a zöldcitrom fontos még, csakis ezt használjuk.

A fantás borsó, na az külön truváj. Csupán cukorborsó és citromos Fanta, pici vaj és só. Bonyolult?:)

Bármennyire is késztermékellenes vagyok, egy vacsora erejéig félretettem az előítéleteimet, különben soha nem jöttem volna rá, milyen finom is lehet egy negyedóra alatt összedobott komplett vacsora.

Akit a vacsoracsata menüje is érdekel, az előétel ketchupos kolbászleves volt, a desszert pedig marskaramellás sült banán. Úgy halottam, hogy ez utóbbinak nagy sikere volt:)

Mások kólával:
Sonka, kóla, fekete bab (Szindbádék)
Sonka és kóla (Piszke)

Mogyorós-Colás csirke Fantás cukorborsóval
Mogyorós-Colás csirke

kb. 600-800 g csirke- vagy pulykahús (csirkecombnál több)
4 ek földimogyoróolaj (vagy más növényi olaj)
5-6 ek száraz fehérbor
só, bors
A mártáshoz
2 késszeletnyi vaj
2 ek földimogyoróolaj (vagy más növényi olaj)
2 kisebb fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 bő ek mogyoróvaj (sima, picivel lehet több)
400-440 ml Coca Cola
4-6 ek zöldcitromlé
só, bors
2 maroknyi földimogyoró, megtörve
1 csokor petrezselyem

A húst megmosom, megtisztogatom és nagyobb kockákra felvágom. Ha csirkecombot használok, levágom a bőrét.
Egy serpenyőben felhevítem az olajat és körbesütöm a húst. Ha már kifehéredett, aláöntök egy kevés bort, de csak épp egy keveset. (Én marsalát használtam, de fehérbor is jó, lényeg, hogy egy kis ízt adjon neki.) Hagyom, hogy redulálódjon és közben puhuljon a hús. Ha elfőtte, megint öntök alá. Az ilyen méretű húsnak elég 10-12 perc, nem kell agyonsütni.
Ha kész, kiszedem egy tálra, lefedem és félreteszem.

A serpenyőbe teszek még pici olajat és ráteszem az apróra, vagy igen vékonyra szelt hagymát és a fokhagymát. 5/9 hőn 5-8 perc alatt üvegesre párolom. Öntök bele egy kevés colát, belekeverek egy kevés mogyoróvajat és simára keverem. Könnyen megy, semmi nem fog összeugrani. Folyamatosan hozzá lehet önteni a colát is, a végén a maradék mogyoróvajat. Beleöntöm a citromlevet, sózom és borsozom.
Ekkor meg kell kóstolni, mi menjen még bele. Sózni biztos kell (kb. ½ tk), bors, esetleg mogyoróvaj és citromlé. Legyen harmonikus.

Megtöröm a mogyorót és beleforgatom. Közben fel lehet vágni a petrezselymet is.
Ha minden kész, tálalás előtt beleforgatom a húst a mártásba. A mártás ezért lehet egy kicsit hígabb, mert összeforgatásnál még sűsűsödik egy picit! 1-2 kanál colával lehet higítani.
A tányéron petrezselymet szórok rá.
Egyszerű köretnek a zöldség mellett sima rizs is jó hozzá.
4 személyre /

Fantás cukorborsó

250 g cukorborsó (vagy ceruzabab)
500 ml citromos Fanta
késélnyi vaj
kevés só

A borsót vagy ceruzababot megmosom és a végeit, ahogy szükséges, lecsippentem.
Egy lábasban a sóval felforralom a Fantát. Ha forr, leveszem csendesre veszem a hőt és 4-5 perc alatt blansírozom benne a borsót. A lényeg, hogy ropogós maradjon.
Szűrővel kiveszem és azonnal folyó hideg víz alá teszem, hogy megálljon a további forrás és megtartsa a színét is.
Tálalás előtt egy serpenyőben, kevés forró vajban megforgatom.

Akinek ez túl meredek, az Fanta nélkül is kipróbálhatja. Ízre ez talán még jobb is, csak nincs benne semmi csavar:) Az elkészítés ugyanaz, mint fent.

250 g cukorborsó (vagy ceruzabab)
200 ml víz
300 ml narancs- vagy más citrusos gyümölcslé
3 ek mangóbalzsam
1 tk só

késélnyi vaj

ápr 102010
 

Régóta észrevettem már magamon, hogy ha rákattanok valamire, azzal sodorni kezd az ár. Nem tehetek róla, viszi a kezemet, nem is tudnék ellenállni.
Ez a saláta a répamániám derekán született, pedig a sárgarépa nem kimondottan az a fajta zöldség, amiért éjszaka, suttyomban leosonva feltépi az ember a hűtő ajtaját, hogy neki bizony répasaláta kell. Az már elég kúl lenne, ha mondjuk nyúlszapukára, vagy éppen zsomborlevelű csucsorra fájna a fogam, de hát nem, a sárgarépa nem egy trendi dolog, de nekem épp ő hiányzott.

Két kiló sárgarépát elpusztítottam három nap alatt, ez azért már mond valamit, nem? Azért azt nem szeretném tudni, mit mondanak erre az orvosok, vagy éppen a lélekbúvárok. Egyszerűen jólesett.

De még jobban esett hozzá az a temérdek petrezselyem, amit belapátoltam hozzá és mellé.
A petrezselyemhez való kötődésem első tünetcsoportját pár éve vettem észre magamon. Nem úgy van ám a dolog, hogy mindenbe teszek egy kis petrezselymet, és kész. Neeem!! Az igaz, hogy szinte mindig van otthon petrezselyem, ha pedig nem lenne, bármikor kapok a sarkon, akár este is. Szórom is mindenre, de ez a normális.
A dolog azonban úgy van, hogy marékszámra teszem én mindenbe, mindennek a tetejére. Nem is csak úgy rászórva, hanem sokat. Egyszerűen végtelenül szeretem azt az összetéveszthetetlen, friss, üde, kissé kesernyés, picit csípős petrezselyemízt, ahogy szétroppan a fogaim között. Ha petrezselymet vágok föl, először a kisebb, vékony ágakat lecsippentem a vastag száráról, az már felhasználható. A petrezselyem magában nem túl illatos, szinte teljes mértékben szagtalan, de felvágva felszababulnak a rostokba rejtett illóolajak, és nagyon finom illatot árasztanak magukból. Petrus vágásánál jó pár szárat tömködök a számba is, és – ha éppen nyitva van -, fehérborral locsolgatom. A számban. Igen, a petrezselyem remekül párosul az élénk, üde borral.
Végtelenül szeretem az olyan salátákat, mint a tabouleh, ami ugye szinte CSAK petrezselyemből áll, vagy az olasz gremolata, ami szintén csupa-csupa petrus, meg még kicsit ez meg az. A petrezselyempestot is jobban kedvelem, mint az eredeti bazsalikomosat, a petrezselyem-cimkém pedig, mint zöldfűszeres hozzávaló, egyértelműen vezeti a ranglistát. Aki megnézi a képeimet, a legtöbben mindig van petrezselyem is. Valójában ennél sokkal, de sokkal többet teszek rá, de hát úgy mégsem lehet lefotózni, hogy csak egy nagy, zöld petruspacát látsz a képeken:).

A petrezselyem friss korianderrel elvegyítve pedig egyenes fantasztikus! Pici egzotikum a klasszikussal vegyítve remek párost alkot. Gyakran keverem őket, ennek pedig egyszerű oka van: a petrezselyem önmagában kevés, bármennyire is szeretem, kell hozzá még némi izgalom. A koriander viszont már túl sok, a kettő együtt – maga a tökély! Aki viszont nem szereti a koriandert, annak egy apró tipp: úgy is nagyon jó lesz, ha épp csak pár levél korianderrel vegyítjük a petrezselymet, máris érezzük azt a pici többletet.
Apró megjegyzés a magyar petrezselyemcsokorról: fogalmam sincs, hogy hazai piacokon, zöldségesnél miért árulnak olyan csenevész csokrokat. Ha kezembe veszek egy csokor összekötözött petrezselymet, ne férjen el a markomban! Az úgy a jó!
Szóval én magyar csokornagyságra írtam a receptet, de akár ennél is többet vehetünk. Úgy lesz az igazi! Hisz tavasz van!!

A sárgarépához most frissen vagdalt gyömbért tettem, hihetetlen üde és finom egyveleg lett, érdemes kipróbálni!

Korianderes-petrezselymes sárgarépakehely dióval
Korianderes-petrezselymes sárgarépakehely

300 g sárgarépa (tisztán mérve)
2 cm gyömbér, reszelve, vagy durvára vágva
20 g dió, durvára törve, pirítva
1 csokor (kb. 50 g) petrezselyem
1 csokor (kb. 50 g) koriander
A dressinghez
2 ek narancslé (lehetőleg frissen facsart)
1 szűk ek almabalzsam
2 ek olívaolaj, extraszűz
1 ek dióolaj
só, bors

A sárgarépát julienne-re reszelem és beteszem egy tálba. Hozzáteszem az apróra vágott vagy lereszelt gyömbért. Összekeverem a dressinget, kerekre ízesítem és a salátával elvegyítve jó félórát állni hagyom.
Közben megpirítom a durvára vágott diót és felvágom a zöldfűszereket.
Egy pohár aljára teszem a répasalátát, ráhintem a diót, bőven megszórom az összekevert zöldekkel, majd az egészet még egyszer megismétlem. A tetejére csorgatok egy kevés salátadressinget.
4 pohárnyi / 

feb 262010
 

Ehhez a krémhez nincs sok hozzáfűznivalóm. Megláttam Flat-Catnél, a további sorsát pedig a hozzászólásoknál el is lehet olvasni. Nagyon csokis, nagyon tömény, ha valaki villámgyorsan szeretné a favágásban leadott kalóriáit újból magához venni, arra ez ideális desszert.

Azért csak eszembe jut még néhány dolog. Az első, amiért megakadt rajta a szemem, az a tény volt, hogy hónapok óta több tábla Lindt-csokoládé hevert már itthon a legelvetemültebb ízesítésekben. Az ilyen összeállításokkal, mint például chili-maracuja, vagy levendula-kakukkfű, nem igen tudok mit kezdeni. Continue reading »

dec 282009
 

Van a férjemnek egy igazán jó tulajdonsága. Persze több is van neki, hisz enélkül nem nyerhette volna meg a férjem című dobogós helyezést, de esetünkben és az alábbi történet kapcsán most ezt az egyet emelném ki.

Üzleti útjai során rendszeresen meglep azzal, amire igazán vágyom, legyen az parfüm, egy adott ruhamárka, vagy egyéb, rég áhított kütyü. A szakácskönyv külön ajándékozási kategóriát képvisel, ugyanis minden útjáról kapok egy autentikus darabot. Szerencsére sokat utazik :), ezért az utóbbi időben szép számmal gyarapodott a könyvtáram.
Egy, a valódi nemzeti konyhát bemutató szakácskönyv beszerzése néha nem kis feladat elé állítja ezt a szegényt embert. Így volt ez a legutóbbi, őszi londoni útja során is. Elmondása szerint csak állt és állt a nigellás, jamies és egyéb könyves polcok előtt (el tudom képzelni, a többi nagy nevet pedig már meg se tudta jegyezni:) és képtelen volt eldönteni, mi is ebből a valóban eredeti, nemzeti konyha. Egy igazi gasztroblogger férjeként azonban leemelt a polcról egy egyszerű, de klasszikusnak vélt darabot, a britek amolyan horváthilonkáját, amit aztán diadalittasan kapott elő a koffer mélyéből. Forgattam a könyvet aztán balról jobbra, meg jobbról balra, azért szívem mélyén ez esetben talán jobban örültem volna egy jamies könyvnek, mivel nekem még egy darab ilyenem nincs (tényleg nincs, mint ahogy nigellás és gordonos, meg egyebes sincs), de ahogy elmélyültem a könyvben, egyre több főznivalót találtam benne.
A férjem egyébként is rábökött az egyetlen receptre, amit mielőbb szeretett volna a tányérján látni. Ez pedig az alábbi csokoládés puding volt.

Hasonló már készült nálam, igen finomra sikerült, már akkor is megállapítottam, milyen jól lehet variálni. Egyébként pedig szerintem remek darab lehet a Gasztrotipp Pite-péntek című rovatába is:)
Nem csak baguette-ből jó, hanem mindenfajta kenyér-, kifli- vagy kalácsmaradékot, úgymint karácsonyi panettone-t, esetleg gyümölcskenyet is fel lehet hozzá használni.
A recept double cream-et ír, ami igen magas, 40 zsírszázalék körüli, nem savanyú tejtermék, bátran lehet helyettesíteni tejszín és mascarpone keverékével és ha autentikusan szeretnénk maradni, akkor adjunk még hozzá egy pici vajat is, hogy elérje a 40%-os zsírtartalmat. Ettől a tojásmassza isteni finom, bársonyos lesz, szóval ez nekem egy fokkal még jobban is ízlett, mint a múltkori.

A karácsonyról, a menüről majd később írok részletesebben.

chocolate_bread_butter_pudding1

Csokoládés vajaskenyérpuding
(Chocolate bread and butter pudding)

A tojásmasszához
4 db tojás
4 db tojássárgája
125 g cukor
250 ml double cream (40 %-os crème double, vagy mascarpone-tejszín keveréke)
400-500 ml tej
1 tk vaníliakivonat
Az összeállításhoz
½ db (120 g) baguette
50-60 g vaj
60 g mazsola
80 g étcsokoládé (pl. 60%-os, ízesített is lehet)
A mázhoz
3 ek sárgabaracklekvár
2 ek narancs- vagy almalé

A sütőt (alsó-felső állásban) 180 °C-ra előmelegítem.
A tojásokat és a sárgákat a cukorral gépi habverővel néhány perc alatt habosra keverem, fakanállal beleforgatom a double creamet (vagy a tejszínnel elkevert mascarponet), a tejet és a vaníliát, úgy, hogy egy igen sűrűn folyó masszát kapjak.
A baguette-t 24 vékony szeletre vágom, egyenként jócskán megvajazom és a felét lefektetem egy tűzálló tálba (a tálat nem kell kivajazni). A csokoládét darabokra tördelem (most narancsos Lindt csokoládét használtam) és szétosztom a kenyérszeleteken. Megszórom a mazsolával és ráfektetem a többi, vajazott kenyeret is. Ráöntöm a tojásos masszát és fedetlenül betolom a sütő középső rácsára.
35-40 percig sütöm, amíg a tojás össze nem áll, akkor kiveszem a sütőből.
A baracklekvárt összekeverem a narancslével és ecsettel átkenem vele a sütemény még forró felületét.
Azon melegen tálalom.
6 személyre / 

A Classic british cookbook receptjét alakítottam át.

Sze 082008
 

Az éppen aktuális maradékok felhasználása számomra mindig izgalmas tevékenység. Mivel gyakran főzök olyan ételeket, amelyeknél nem igen szeretnék eltérni a megadott, akár az általam kiszabott, konkrét mennyiségtől, elég gyakran keletkeznek ilyen-olyan, itt-ott elfekvő készletek. Ez egy nagyobb háztartásban biztos nem probléma, elkopnak azok hamarosan, én azonban kénytelen vagyok azokat a hűtőben tologatni. Nincs annál ugyanis rosszabb, mint ha "ne maradjon maradék, dobjuk bele hát az egészet" vezényszóval végképp elrontjuk az adott ételt.

Persze az lenne a legkönnyebb, ha ezek valamilyen zöldséglevesben végeznék, aztán abban is kimúlnak persze, de ha sokfajta zöldség, kisebb mennyiségű hús maradt, akkor abból már érdemes valami újabb maradandót alkotni.

Most éppen egy fél fej kelkáposztát szemeltem ki áldozatként. Első, külső feléből tejszínes-fűszeres párolt káposzta készült köretként, a megmaradt, belső részéhez pedig a La cucina italiana egyik tavalyi számából egy kelkáposztás tornyot néztem ki. Aztán a receptet átfutva rájöttem, hogy ezekből nekem csupán kelkáposztám van (az virított ugyanis a tetején), – újabb elfekvő készletek kitermelésétől pedig most ódzodtam -, ezért inkább a saját, "szegényesebb " készletemből álltam neki.
Az ötlet azonban remek, egyszer azt a tornyot is felépítem majd csicsókából, karfiolból, póréból, tökből és fontinából – ez most azonban egy hűtőre szabott változat lett.

Elsőre talán túlzottnak tűnhet a fűszerezés, viszont egy csupán hagymás párolt zöldséghalom nyilván elég unalmas és lagymatag lett volna, ezért mindhárom zöldségnek adtam egy kis pofásítást: a sárgarépa india beütésű lett, a cukkini friss boros-fűszeres, a káposzta pedig picit egzotikus – épp annyira, hogy külön-külön ki sem lehet érezni a fűszerezést. A közepébe egy mascarpone-réteget kentem, ezt fel lehetett volna még valamivel túrbózni, de nem volt időm ezen még járatni a fejem, de így sem lett rossz. (Tökmagolaj nem lehet rossz hozzá, abból még úgyis van egy rakásnyi, de inkább valószínűbb, hogy sült zsályaleveleket tennék rá.) Mellé az épp elkészült balzsamos hagymából tettem, innen jött az ötlet, hogy még a tetejére is csorgassak a levéből.

Ezt az összedobott vacsorát még fotózni sem akartam, de mivel hála a desszertes gyűrűknek, szép formásra sikerült, gyorsan lőttem pár képet, csak úgy, állvány nélkül, villanyfényben. Mikor azonban megkóstoltuk, már abban reménykedtem, csak hogy használhatóak legyenek a képek!, mert olyan finom lett, hogy nem csak bejegyzés lett belőle, de folytatás is várható! Egy halom előételnek nagyon jól megállja a helyét, kettő egy kis sült hús társaságágban pedig már egy vacsoraadag. 
 
                    Zöldséges torony balzsamesetes hagymával

Zöldséges torony balzsamecetes hagymával

A sárgarépához
2 db sárgarépa (közepes méretű)
1 ek olívaolaj
1 tk vaj
1 db salotta (½ fej hagyma) 
2 ek whisky
2 ek narancslé
3-4 ek ásványvíz
1 mk currypor
1 mk só
feketebors, frissen őrölve
A cukkinihez
1 db cukkini
1 ek olívaolaj
1 db salotta (½ fej hagyma) 
1 gerezd fokhagyma
2 db babérlevél
1 nagy lötty fehérbor
1 db citrom reszelt héja
1 csipet barnacukor
2 maréknyi vegyes zöldfűszer (pl. petrezselyem, bazsalikom, rucola, kapor, stb.)
1 mk só
feketebors, frissen őrölve
A kelkáposztához
½ fej kelkáposzta (a belső fele)
alaplé a blansírozáshoz
só (amennyiben szükséges)
kevés szerecsendió, reszelve
2-3 db curry lime levél
Az összeállításhoz
6 ek mascarpone
pici só
3-4 ek pácolt hagyma leve

Először is külön-külön julienne-re reszelem a répát és a cukkinit.
Egy lábasban felfőzöm az alaplevet és beleteszem a fűszereket. A kelkáposztát szeletekre majd vékony csíkokra vágom, és ha a víz már gyöngyözik, néhány perc alatt megpárolom benne. A káposzta úgy lesz jó, ha már önmagában is ízletes. Szűrővel kiveszem és lefedve félreteszem.

Közben két külön kis lábasban felforrósítom az olajat, ha forró, beleteszem az apróra vágott hagymát és üvegesre pirítom. Külön beleteszem a répát és a cukkinit.
A sárgarépához öntök egy kevés whiskyt, egy perc múlva beleöntöm a narancslevet és kicsivel később egy kevés vizet is. Fűszerezem és roppanósra párolom, 8-10 perc alatt készen van.

A cukkini alá öntök egy kevés bort, beleteszem a babérlevelet, a citrom reszelt héját (esetleg egy kevés levet is), a végén pedig beleforgatom a felvágott zöldeket is, így megmaradt a zamatuk.
Arra figyeljünk, hogy a cukkini alatt ne legyen túl sok folyadék, épp időre párologjon el.
Ha minden zöldség kész, felépítem a tornyot. Nagyjából úgy próbáltam szétosztani a zöldségeket, hogy a végén mindegyik adaghoz ugyanannyi jusson.
Egy-egy desszertes gyűrűt teszek a tányérra, az aljára teszek egy kevés cukkinit és kiskanállal egy kicsit lenyomkodom. Következik egy réteg sárgarépa, nyomkodás, majd erre teszek 1-2 evőkanálnyi mascarponet és egy bevizezett kiskanál hátával elsimítom. Erre jön egy adag kelkáposzta, esetleg egy kevés sózás, szintén nyomkodás. A tetejére cukkinit teszek, újfent gyömöszölöm, és óvatosan lehúzom a toronyról a gyűrűt.
A tetejére a balzsamecetes hagyma páclevéből öntöttem egy keveset, ami szépen végigcsorgott a belsejében. (A páclé olívaolaj, balzsamecet, só, bors és némi fűszer keveréke.)

Lehetne egy kis mártást még köréönteni, de így is egy igen nedvdús valami lett belőle.
4 db zöldségtorony /

Zöldséges torony balzsamecetes hagymával

dec 312007
 

Szilveszter éjszakájára késő lenne bármi újdonságot is leírnom, de reggelre igencsak hasznát lehet venni ennek az itókának.

Nem én találtam ki – sajnos -, de működik! Van neki története is, ezt később ezen a helyen majd pótolom. Ne rémisszen meg senkit, hogy sör van benne – ennek ellenére kiváló reggeli ital, frissít és élénkít! Szoktam inni:-)
Egy aszpirint is be lehet mellé kapni, esetleg egy nyers tojással elkeverve még nagyobb csodát tesz, ki kell próbálni. Akinek még ez sem elég, az igyon meg egy jó nagy tál forró erőlevest!
Esti koktélként pedig egy kis vodkával is fel lehet dobni, ekkor persze a tojás elmarad. Meg az aszpirin.

Kívánok minden kedves erre tévedő Olvasónak Boldog Új Esztendőt!

Narancsos Red Eye
 

Narancsos Red Eye

1 db tojás
1 rész narancslé, frissen facsarva
1 rész paradicsomlé
1 rész sör
1 lötty Worchestershire-mártás
só (ha szükséges)

Egy nagy pohárba a tojást kissé felverni (aki akarja, át is szűrheti), a fenti sorrendben a hideg hozzávalókkal feltölteni, komótosan felhörpinteni és várni a hatást.
Amennyi személyre szükséges /

Sze 022007
 

"Anyaaaa! Één is akarok már olyatat sütni, mint teee!"
Ez a szívszaggató mondat a legnagyobbikamtól csengett a fülemben, amikor a polcon végre megláttam. Anya legyen a talpán, aki az ilyen mondatoknak ellen tud állni, én nem is akarok. És tessék, hosszas keresgélés után csak megtaláltam Donald Kacsa gyerekszakácskönyvét és persze rohamtempóban le is csaptam rá. (Nehogy megint elvigyék az orrom elől, mint a múltkor, na:-( Bár többet fizettem így is érte, mint ami az eredeti ára volt (110 Forint, nem vicces?). Rögtön elő is kaptam otthon. Helyes kis könyv, nagyobb gyerekek is elkezdhetnek belőle sütni-főzni, mert olyan gyerekbarát receptek vannak benne. Kicsit ámerikai, kicsit megdöncis, de ha a gyerekek élvezik, akkor majd behúnyom egy szemem. Átlapoztam a könyvet, és minden hozzávaló természetes, ez is valami. Egyszerű spagetti, fasírt, hamburger és csirketál, meg édességek is szép számmal. Milyen jó is lesz majd a babazsúrra! 
Valamit azonnal ki is kellett próbálnom. Dézi mogyorós tortácskáihoz pedig szerencsére, minden volt itthon. Meg ez teljesen olyan muffinszerű. Mert a mogyorót nem használtam el a múltkor, mivel sajnos még sem sütöttem meg azt, amit akartam. Most viszont jobb helye lesz itt!
Tudod, mit? Tegyél  bele még mazsolát is. Ha elvágom a tortácskákat és lekvárral megkenem, attól jobban fog csúszni a rosszevőknek is, a felére azért porcukrot szórtam. A tetejét a gyerekek ki is díszíthetik, úgy még mókásabb lesz! Persze, ha lesz hozzá kedvük.  […..]

Mogyorós tortácskák

Dézi mogyorós tortácskái

17,5 dkg vaj
12,5 dkg cukor
1 zacskó vaníliáscukor
2 tojás
5 dkg darált mogyoró
1 narancs lereszelt héja
4 evőkanál narancslé
10 dkg liszt
1 marék mazsola
kis tortaformák papírból, vagy muffintepsi

Ez megy bele

néhány kanál narancs- vagy baracklekvár
néhány kanál tejszín

Melegítsd elő a sütőt 200 fokra. Jól keverd ki egy tálban a szobahőmérsékletű vajat a cukorral és a vaníliáscukorral.
A tojásokat lassacskán add a masszához.
Tedd bele a mogyorót is.
Öntsd hozzá a narancslevet.
A lisztet fokozatosan keverd hozzá, úgy, hogy ne maradjon csomós a massza. Keverd bele a mazsolát is.
Töltsd meg a formákat a tésztával. Ha fémformát használsz, előtte zsírozd ki.
Tedd a sütőbe a formákat és közepes hőn 10-15 perc múlva már kész is a nyalánkság.
Ha kihűlt, vágd keresztbe, és kend meg a lekvár és tejszín keverékével, de úgy, hogy ne folyjon ki belőle. A tetejére is kenj a lekvárból és várj, amíg megszárad. 

aug 282007
 

Egy embert sem ismerek, aki miután kóstolta, szenvtelenül el tudna menni a rote Grütze (ejtsd: róte grücce) mellett. Ez a zseniálisan egyszerű, gyümölcsös desszert Észak-Európából származik, ahol nyáron piros bogyós gyümölcsök tették ki az édes vitaminháztartás eléggé szűkös hadát. Idejét sem tudom, mióta lettem én is Grütze-függő: talán harminc éve kóstoltam először, azóta a Grütze a privát étlapom oszlopos tagja lett, húsz éve pedig a konyhámé is. Ha összeszámolnám, melyik édesség fordult meg leggyakrabban a konyhámban, hát biztos a Grütze vezetne! Ha vendégek is ették nálam egyszer, onnantól visszatérő vendég lett ő is. (A vendégek is:-))  

A Grütze szó a németben kását jelent (ónémet jelentése: gruzzi=durváraőrölt), ami azt mutatja, hogy régen valamely durvára tört gabonából készítették a Grütze-t (akár zab, búza, rozs, hajdina, vagy árpa), először még gyümölcs nélkül. Olyan lehetett, mint az angoloknál a porridge, a zabkása, de nem is kell messzire mennünk, a szláv országokban még ma is hagyományos reggeli a tejjel készített gabonakása. (Németország keleti részében még ma is valamilyen őrölt gabonával sűrített, csupán gyümölcsléből készül az általuk eredetinek vélt, igazi Grütze.) Piros (rot) pedig akkor lett, amikor pár száz évvel ezelőtt, ráúnván az unalmas gabonakására, bogyós gyümölcsöket is elkezdtek belefőzni, hisz északon, a skandináv országokban javarészt ez termett – és terem ma is. (svédül például: röd gröt med flöd, dánul: RødGrød med fløde)
Már nem csak gabonával sűrítették, hanem szágóval vagy keményítővel.
Vagyis a rote Grütze fordítása igencsak nehéz, mert a szószerinti piros kása azért így elég szerencsétlen – mondhatnánk egyfajta besűrített gyümölcsbefőttnek is, talán gyümölcspuding, viszont egyáltalán nem pudingállagú, vagy folyékonyabb lekvár, tartósítás nélkül. Tessék választani! 
A Grütze élvezeti értékének fokozására pedig jéghideg zsíros tejet, de ha jobban ment, akár crème fraîche-t, vagy tejszínt is locsoltak a tetejére, amit egy picit félfolyósra fel is lehet lazán verni (a crème fraîche-t egyenlő arányú zsíros tejfölből és tejszínből is előállíthatjuk). Azon a vidéken soha nem volt autentikus a vaníliamártás, ez csak mára terjedt el, ki tudja miért. (Talán azért, mert napjainban divat lett a jóminőségű vaníliamártás?) Ugyanis a Grütze eleve sűrített, minek kellene azt még egy mártással is fokozni, másrészt a jéghideg tejes tejszín tényleg jobban kihozza az édes-savanykás, üdítő Grütze zamatát. És különben is, minek azzal még tovább pepecselni. Egy gombóc vaníliafagylalt is igazán jó hozzá, de tehetjük önmagában tejberizs mellé, palacsintába, vagy piskótához is. Tessék csak kipróbálni!!   

Az első időkben csak a francia származású feketemeggyből készült a Grütze (gyakorlatilag ez a fajta terjedt el Európában a legjobban), epret viszont hagyományosan sohasem tettek bele. (Mára ez is megváltozott.) Aztán jött a többi piros bogyós. A legjobb akkor lesz, ha legalább 3-4 fajta gyümölcsöt teszünk bele, ez lehet akár fagyasztott is, nyáron ritkán lehet az összes fajtát egyszerre kapni. Mehet bele szeder, piros és feketeribizli, málna, piros egres, áfonya, vagy az, amit még jónak látunk, de mindenképp kissé szétfővő, puha gyümölcs legyen, alma vagy körte nem szokott Grütze-ben szerepelni. Megkérdezheti valaki, ha van piros, akkor biztos van más színű is, nem? Igen, létezik a gyümölcsök összetételével zöld (grüne Grütze, egresből és kiviből) és sárga is (gelbe Grütze, barackból, ananászból, esetleg mangóból), de ezek a legújabb kor vívmányai, és semmiképp sem mondhatók eredetinek.

Én magam a sárgát is szeretem (puha őszibarack és mangó keverékéből), de leggyakrabban mi mást főznék, persze, a pirosat! 
Nem vízzel főzöm fel a gyümölcsöt, hanem mindig gyümölcslével (ez általában tiszta, rostmentes almalé), kevés narancslevet teszek hozzá, száraz vörösbort pedig bőven. (Felmerülhet egyesekben a kérdés, ha már úgyis édességbe teszem, miért a száraz bor? Nos, az (elérhető árú) édes vörös nem bor, emiatt nincs is itthon, ha meg lenne is, az ára nem predesztinálná őt a felfőzésre.) A bortól savanykásabb és gazdagabb ízű lesz és így jobban fokozható az édes-savanyú harmóniája. Fűszerekből a gyömbér talán az, amelyik egy kicsit kilóg a sorból, de néha kardamomot is teszek bele, ez pedig a skandináv országokban igen elterjedt és kedvelt fűszer. A tetejére – talán szokatlan módon – kávétejszínt csorgatok (10%), amit előtte úgy 10 percre a fagyasztóba is beteszek, hogy valóban jéghideg legyen!  
Érdemes a Grütze-ből nagyobb adagot készíteni – na nem csak azért, mert hamar elfogy! Hűtőben károsodás nélkül is jó pár napig eláll, ezért ideális vendégek számára.

A Rote Grütze sem kerülte el a kedves blogtársakat:
Először Chili&Vanília ismertette meg velünk a Rote Grütze-t.
Fakanál is C&V Grütze-receptjét alkalmazza. 
PartizánOrsi rote Grütze-jének alapja gyümölcslé, amit egy egzotikus kókuszmártás fed be.   
Kicsi Vú sárga Grütze-t készített, az alap részben itt is gyümölcslé.
   

Rote Grütze

Rote Grütze

1 kg piros gyümölcs, például:
     250 g meggy
     250 g ribizli
     250 g málna
     250 g szeder
60-100 g kristálycukor, gyümölcs savasságától függően
1 ek vanília kivonat (vagy 1/2 vaníliarúd)
1 db fahéj
5 db szegfűszeg
1 cm gyömbér
5 db kardamom
550 ml folyadék
     300 ml 100%-os almalé (esetleg szőlőlé)
     200 ml vörösbor, száraz (esetleg fehérbor)
       50 ml narancslé (opcionálisan)
2 ek keményítő (búza-, burgonya-, esetleg kukorica), vagy
     30 g szágó
A tetejére
200 ml tejszín, tej hidegen (vagy kávétejszín)

Egy nagy lábasba beleöntöm a folyadékokat és a fűszerekkel úgy 10 percig lassú hőn főzöm. Ha már eléggé fűszeres lett, leszűröm. A lábasba teszem  az előkészített gyümölcsöt, de szezonon túl megfelel a fagyasztott erdei gyümölcskeverék is. (A megggyet kimagozom.) Egy fél pohár kivételével hozzáöntöm a folyadékokat és a cukrot (úgy is jó, ha rögtön együtt beletesszük az egészet, és őrölt fűszert használunk, vagy a darabos dolgokat egy teatojásban mártjuk bele), majd lassú hőn úgy 10 percig párolom, hogy a gyümölcsök kissé szétfőjenek. Egy pohárban a keményítőt elkeverem a maradék folyadékkal és kevergetve a Grütze-hez öntöm. Azonnal sűrű lesz, de inkább kevesebbel indítsunk, mivel ahogy hűl, még sűrűsödik.  
Langyosan és hidegen is jó, hűtve pedig napokig eláll. Tálalásnál tálkákba teszem és jéghideg tejszínt (vagy kávétejszínt) öntök a tetejére.
6-8 személyre /

aug 212007
 

Lassan közeledünk a vacsoránk vége felé, a főételnél hiányzik még a karamellizált paradicsom.
Nem arattam vele osztatlan sikert a tálalásnál, pedig szerintem igazán jó találat volt frissítő, zamatos köretként a szarvasragu és a sajtos polenta mellé. Ez egyfajta átmenet a sült és a készre aszalt paradicsom között, attól függően, meddig hagyjuk a sütőben.
Aztán elérkeztünk a desszerthez (ami sajnos nem a tervezett szerint valósult meg) és már csak egy-két fagylaltgombócra lett a társaságnak kapacitása.
Férjem ekkor megszólalt: “Vedd csak elő azt a kecskesajtfagylaltot is!” Na de hallani kellett volna azt a félre nem érthető, apró kis élcet a hangjában! Ez a fagylalt neki, ki tudja, miért, valami oknál fogva nagy mumus. Egy évek óta dédelgetett, rakosgatott receptet pár hete elkészítttem, akkor kipróbálta, de egy nyalat után közölte, .. na ezt inkább nem írom le. Szóval nem igen ízlett neki – na jó, mentsége, hogy ő a gyümölcsfagylaltokat szereti inkább – pedig szerintem zseniális! A nemtetszése azért nem tépázta meg a lelkemet, ezért itt is az asztalra, illetve tálkákba került. Csak úgy, egyedül. Erre barátnőm megszólalt: “Hmm. Ez nem is rossz az aszalt paradicsommal.” és bekanalazott egy piros félgömböt egy kanálka kecske mellé.

Hát így lett születőben ez a recept.

Ezek után valami “alávalót” kellett már csak keresnem. A sors úgy hozta, hogy másnap orvosi váróban ücsörögtem és mivel sajnos elég sokat járok mostanság ide (nem kell aggódni), már az összes újságot kiolvastam. Hétfő lévén, volt új is, persze én az újságokat a vége felé kezdem nézegetni, a recepteknél. És tessék, azonmód szembejött velem az alávaló, egy mandulás kosárka képében! A hozzávalókat gyorsan bepötyögtem a  telefonomba, (apró dolgokat változtattam rajta) és íme, kész lett az adaptált desszert. Nem mindennapi, de éppen ezért olyan klassz. Nem túl édes, kellően megvan benne az egyensúly. A paradicsom így, desszertnek édesebb, húsos köretnek a plusz cukor talán már sok lehet, a kosárkák ropogósak és kimondottan gazdagok ízben, nem olyan fűrészpor alátét, mint egy sima fagylaltos ostya. 
Másnap a férjem a manduláskosárkájára kért banánfagylaltot és a maradék grütze-t, és felsóhajtott: “De hát miért nem így tálaltad?” Csak.   

Kecskesajtfagylalt mandulakosárka karamellizált paradicsom

Kecskesajtfagylalt manduláskosárban, karamellizált paradicsommal

A manduláskosárhoz
2 db tojásfehérje
100 g mandula, darabosan
70 g kristálycukor, finomított
15 g búzaliszt (1 lapos ek)
20 g vaj, olvasztva
1 csipet só

Egy keverőtálban a tojásfehérjét villával kissé felverem, majd hozzákeverem az összes hozzávalót. Félórára hidegre teszem pihenni.
A sütőt légkeverésen 180 °C-ra előmelegítem. Egy tepsit sütőpapírral kibélelek (vagy szilikonlapot teszek bele) és a masszából egy evőkanállal segítségéevel 6 darab lapos, lehetőleg kerek, 10 cm széles halmokat teszek rá. 10 percig (esetleg 12 percig) sütöm, amíg a széle barnulni nem kezd. Ekkor egyenként kiveszem a lapokat (a szélüket egy késsel körben óvatosan fellazítottam) és egy tálka megfordított aljára teszem és körben jól lenyomkodom. (Mindezt érdemes nem puszta kézzel végezni, mert forró.) Igy teszek a többivel is. (Én három tálkát készítettem elő, a negyediknél már megkötött az első, azt óvatosan lefejtettem a tálkáról és folytattam tovább.) Felhasználásig lazán, egymásra téve alufóliába tekerem a kosárkákat, igy jó pár napig ropogósak maradnak.

A kecskesajtfagylalthoz
180 g kristálycukor
180 ml víz
300 g kecskekrémsajt, vagy
     150 g kecskekrémsajt
     150 g friss krémsajt
4 ek citromlé, frissen facsarva
4 ek narancslé, frissen facsarva
1 ek mézbalzsam (vagy fehérborecet)
1 tk zöldbors, durván szétnyomkodva (vagy üveges)
1 csipet só

Cukorszirupot főzök és hagyom teljesen kihűlni. Egy keverőtálban szétnyomkodom a krémsajtot, hozzáadom a cukorszirupot és a többi hozzávalót. Közben érdemes ízlelgetni, kinek hogyan lesz jó. (Mennyi ecetbalzsam vagy citromlé, mennyi bors, esetleg üveges, eltett bors mehet még bele, hogy harmonikus legyen.)
Lehűtöm és elkészítem a fagylaltot. (A fagylaltból természetesen több lesz, mint az ehhez szükséges mennyiség.)

A karamellizált paradicsomhoz
12 db koktélparadicsom (vagy kisméretű paradicsom)

feketebors, őrölve
porcukor
2 ek olívaolaj

A sütőt alsó-felső hőn 160 °C-ra előmelegítem.
A paradicsomokat félbevágom és nyitott felükkel felfelé egy helyes kis tűzálló tálba helyezem. Sózom és borsot tekerek rájuk, majd kiskanál segítségével mindegyikre egy kevés porcukrot szórok. Megöntözöm az olívaolajjal. (Itt használhatunk ízesített olajat is, a fantáziának nincs határa!)
Betolom a sütőbe és attól függően, mennyire szeretném a paradicsomot aszaltszerűen, alacsony hőn sütögetem. Legalább 1 órát érdemes benthagyni, de két óra alatt még ízletesebb lesz. Értelemszerűen minél alacsonyabb a hő, annál több időre van szüksége, de annál ízesebb is lesz a paradicsom.
Ha késznek gondolom, (ez lehet 30 perctől két és fél óráig bármi) kiveszem, még egyszer porcukrot szórok a tetejére és a cukrot egy karamellizáló pisztollyal megolvasztom. (Ez a mozzanat elmaradt a szarvasragunál, de ennél a fagylaltnál nem hagynám ki.) Akinek nincs ilyen alkalmatossága, az tolja a grill alá, vagy hagyja el, esetleg tegyen rá már az elején több cukrot. 
Ha már nekiállunk, érdemes nagyobb adagot betolni a sütőbe, mert jó pár napig eláll. 
6 személyre

dec 292006
 


Íme
a karácsonyi menü desszertrésze, mivel néhányan megkértek, hogy tegyem közzé a receptet a tapasztalataimmal együtt. Nos, jól sikerült, ezért álljon itt a mű:

Az eredeti recepthez képest menetközben néhány dolgon változtattam.
A tejszínnél hagyományosan kapható mézeskalács fűszerkeveréket írt a recept, de jobb, ha magunk állítjuk össze, nem lesz "egyeníze" és ki lehet domborítani olyan fűszereket, amiket szeretünk. Önszorgalomból hozzálöttyintettem egy kis kókusztejet, nagyon jó lett, de természetesen elhagyható.

A felhasznált bor ebben az esetben lehet félédes (ha maradt valamikorról, de nálam sosem szokott lenni), vagy desszertbor is (ez már inkább szokott lenni), ha van, jót tesz neki, ekkor a cukor mennyiségét csökkentsük. A narancslé helyett érdemes friss narancsot kifacsarni, ha nincs, akkor mindenképp 100%-os narancs- és almalevet használjunk.

A polentával talán sokan bajban lesznek: nem próbáltam, működik-e hagyományos kukoricadarával, hisz a polentagríz kissé más állagú és természetű. Jobb esetben narancsos tejbegríz-szerű dolgot kapunk, az sem rossz. Érdemes tehát venni egy csomag polentát, hisz abból polentát is lehet ám készíteni… by the way…

Semmiképp se vegyünk le a polcról egy mandarinkonzervet! Itt csak a friss a jó, lehet narancs is, de akkor feltétlenül édes legyen, a magokat pedig gondosan el kell távolítani és kisebb darabokra vágni.
Legközelebb a mandarint egy kevés nagyszemű mazsola társaságában likőrbe pácolom és a polentába teszek majd kevesebbet, érzésem szerint még jobb, zamatosabb lesz és erre a mandarinrétegre csorgatok egy kis olvasztott fehér csokit.

Eredetileg a polenta és a mandarin között lenne egy tördelt babapiskóta réteg, de ezt érzésre azonnal kétszersülttel helyettesítettem, mert rusztikusabbnak találtam, de az összeállításnál már ezt is elhagytam, valahogy nem illett bele a képbe, túl sok lett volna a "gabona"-réteg.
Ha nincs kéznél narancslikőr (nálam volt Grand Marnier), akkor természetesen egyéb, harmonizáló, világos színű likőr is megteszi, (mézlikőr, limoncello) ha végképp nincs, akkor rum. Érdemes beletenni, mert jót tesz neki. (Gyerekeknél természetesen elhagyandó.)

Az egész leírás kicsit hosszúnak tűnik, de a látszat ellenére nincs vele sok munka és mind a parfé, mind a polenta előre elkészíthető, sőt, másnap mintha még jobb is lett volna.
A fűszeres tejszínt pedig önállóan is lehet parféként fogyasztani, mondjuk egy kellemes gyümölcsmártás társaságában.   

Mandarinos polenta fűszeres parféval

A fűszeres parféhoz

200 ml tejszín
2 ek cukor
4 ek kókusztej
1,5 tk fűszerkeverék (fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, szegfűbors, kardamom, koriander)
A polentához
2 ek cukor
100 ml fehérbor, száraz
200 ml narancslé (100%-os)
100 ml almalé (100%-os)

½ rúd vanília

1 rúd fahéj
3 db mandarin reszelt héja
3 ek polenta (polentagríz, kukoricadara)
1 ek vaj, hidegen
4 cl Grand Marnier (narancslikőr)
Az összeállításhoz
mandarinok, cikkekre szedve
4 db kétszersült, darabokra zúzva
1 ek kakaópor
1 ek barnacukor
 

Először elkészítem a fűszeres tejszínt, hogy legyen ideje megfagyni.
Ehhez a tejszínt a cukorral keményre felverem, majd hozzáadom a kókusztejet és a fűszerkeveréket. Úgy 1,5-2 teáskanálnyi fűszerre van szükség, ezért ezt az adagot a leírt fűszerekből összeállítom. Fahéj, szegfűszeg és szerecsendió mindenképpen legyen benne, a többiből pedig ha éppen van. Készen kapható mézeskalács fűszerkeverék is alkalmas.
A tejszínhabot egy lapos tálba simítom, hogy a teteje is lehetőleg egyenletes legyen és beteszem a fagyasztóba.

A mandarinokat alaposan megmosom, megszárítom és a héját lereszelem. A gyümölcsöt cikkekre szedem és a fehér héját is eltávolítom.

A polentához egy lábasban a cukrot 2 percig először szárazon pirítom, majd hozzáöntök egy pici bort, hogy karamellizálódjon. Ne cukorszirup legyen belőle, hanem karamell! Ha kész, hozzáöntöm a maradék bort, narancslevet, almalevet, beleteszem a kikapart vaníliarudat, fahéjat, a reszelt mandarinhéjat és egyszer felforralom. Ekkor belekeverem a polentát. A polenta mennyisége a minőségétől függ, ezért nehéz pontos mértéket mondani. Mindenképp maradjon egy kissé híg, mert később besűrűsödik. 5 percig csendesen, kavargatva főzöm, majd elzárom a hőt és lefedve állni hagyom. (Kerámialapon elég 2 percig főzni, majd elzárni és a lapon hagyni.)
15 perc múlva kiveszem a vaníliát és a fahéjat, majd belekeverem a hideg vajat és a narancslikőrt.  

Tálaláshoz egy üvegtál vagy pohár aljára teszek egy réteg polentát, majd erre ráhelyezek egy-egy réteg mandarint és kétszersültet. Én ehhez a mandarincikkeket 2 darabra vágtam, egyrészt, mert könnyebb fogyasztani, másrészt a leve is kellemesen kioldódik. Erre még egyszer jön egy hármas réteg: polenta-mandarin-kétszersült.
Kiveszem a tejszínt a fagyasztóból és várok 10 percet, majd késsel apró kockákat vágok belőle. (Én a tálat hirtelen forró víz alá tartottam és a tartalmát kiboritottam egy deszkára, így könnyebben fel tudtam egyenletes darabokra vágni.) A jeges tejszínkockákat rászórom a kész polentára.
A tetejére kakaóporral elkevert cukrot szórok.
4 személyre /

Alexander Herrmann receptje alapján készült.