nov 282014
 

Számtalanszor készítettem már és többször nekifutottam a fotózásnak is, de soha nem sikerült még megközelítőleg sem valami elfogadhatóan gusztusosat fotóznom erről a barna pacniról, pedig szuperfinom! Na nem mintha bármi összefüggés is lenne a küllem és a belbecs között, de ezt már úgy is tudjuk.
Hihetetlen egyszerű pedig, a facebook-on is sikere volt, három perc alatt készen van és nem lódítok, nem hatásvadászok, tényleg!! Csak nyers tojást kell a turmixgépbe tenni, beletördelni a csokoládét, és amíg forog a gép, beletehetjük a többi apró hozzávalót. Gyors vízforralás – én a Nespresso kávéfőzőt szoktam ehhez Continue reading »

aug 302013
 

Nem tudom, más hogy van vele, de jeges kávét nem csak nyáron szoktam inni. Persze, rekkenő melegben az igazi, de egy frissítő italnak télen is helye van, a kávé pedig valóban az egyik legjobb frissítő. Főleg hosszabb kávéval, jegesen, igazi kávélimonádé. Vagyis inkább coffade.
Jeges kávés hűsítőt gyakran szoktak habosított tejjel, tejszínnel vagy akár vaníliafagylalttal is készíteni, de teljes mértékben csak tejtermék nélkül jobban élénkít, ha tiszta és puritán marad. Continue reading »

jan 122011
 

Jó lenne már megírnom a karácsonyi recepteket, de mindig hibádzik valami. Az azért jó benne, hogy ezek amolyan ünnepi “allround”-receptek, nálunk csak – kivételesen most – annyiban kötődtek a karácsonyhoz, hogy szerettük és nagyon beleillett a hangulatba. Éppen ezért igazából bármilyen ünnepi menüsorként megállja a helyét.
Ez a mascarponés tejberizs meg amúgy is, nem is tudom, hogy mit is tudnék belekölteni, mint karácsony, de tényleg muszáj ezt?? Nekünk így volt teljes, amúgy pedig annyira finom lett, nem hiába gyakoroltam előtte kétszer, a Facebookon meg is jelent egy egészen felejthető kép is róla:).
Azt nem mondom, hogy nem lehetne még jobban finomítani. Ez a tányéros megoldás nem túl elegáns, de rizskoch-hoz már nem volt idő, úgy még látványosabb is lenne. Így viszont lágy, krémes, a kávémártás pedig finoman ellensúlyozza a tejberizs édességét.

Két dologban ne alkudjunk meg: használjunk nagyon jó rizottónak való rizst! Készítsük ugyanúgy, mint a valódi, felnőtt rokont, kevergessük, hogy kívül roppanós, belül viszont már krémes legyen. Ezt a risottot hagyhatjuk sűrűbbre is, a mascarpone kellően hígitja majd.
A másik top secret maga a kávé. Filteres, hosszú kávéban ne gondolkodjunk! Igen jó, erős presszókávé kell hozzá, ha szükséges, ezt hígitsuk – de csak egy kortynyi vízzel. A többi már adja magát.
A brandyben eltett mazsoláról külön bejegyzést is írok majd, mert ezt nem lehet csak úgy elintézni holmi két mondattal. Addig csak áztassátok be, és uccu!

Mascarponés tejberizs pirított mandulával és brandybe áztatott mazsolás kávészósszal
Mascarponés tejberizs mandulával és mazsolás kávészósszal

(Riso al latte con mandorle e salsa al caffè)

A tejberizshez
kb. 900 ml tej (esetleg kevesebb)
150 g risottorizs
½ rúd vanília
3 ek cukor
3 ek mascarpone
A rávalókhoz
2-3 ek darabolt mandula
2 adag (kb. 120 ml) presszókávé (pl. Nespresso: Roma)
2 ek brandy-ben áztatott mazsola
1,5 – 2,5 ek cukor (ízlés szerint)
pici étkezési keményítő vagy tojássárgája

1.  Először elkészítem a tejberizst. Egy lábasban felforrósítok bő fél liter tejet és beleteszem a mosatlan rizst. Melléteszem a fél rúd vaníliát. A maradék tejet kissé felmelegítem, de nem kell felforralni. Folyamatos, egy-két perces kevergetés mellett alacsony hőfokon puhára főzöm a rizst. Ahogy fogy a tej, úgy adagolok még hozzá egy keveset. Sűrűbbre is hagyhatjuk.
Ha kész, belekeverem az ízlés szerinti cukrot és a legvégén a mascarponét, ettől lesz krémes állagú.
2.  Közben közepes hőfokon egy száraz serpenyőben megpirítom a mandulát. Vigyázat, a végén gyorsan odakap!
3.  A szószhoz lefőzök két kávét. (Gyengébbre is készíthetjük, akkor nem lesz túl intenzív az íze.) Lábasba öntöm, ízlés szerint cukrot adok hozzá és besűrítem egy fél mokkáskanálnyi keményítővel vagy egy fél tojássárgájával. A végén beleforgatom a brandyben áztatott mazsolát.
4.  A kész tejberizst tálkákba teszem, megszórom a mandulával és rácsorgatom a kávészószt.
3 adagnyi lesz /

dec 132009
 

Régen sütöttem már olyan süteményt, amely ilyen kevés munkával ennyire látványos eredményt adott volna. Csupa nagybetűkkel kellene most ideírnom, hogy elfoglalt háziasszonyok számára, akik egy hajszolt hét utáni vasárnap is valami kényeztetőt szeretnének a családnak tálalni, szóval azoknak ez a sütemény valóságos áldás.

Egy hónapja sütöttem először, amikor egy vasárnap délutáni sürgős munka kapcsán összegyűltünk a dolgozóban, én pedig úgy gondoltam, hogy mindenkinek jobban csúszik a munka, ha rásegítünk egy kis nyalánksággal. Az eredetit Lilla oldalán találtam, sokat nem is változtattam rajta, a lényeg megmaradt. Egyből feltűnt, hogy mitől gyors, ugyanakkor mitől lesz ilyen hihetetlen finom: gyakorlatilag csak néhány kész alapanyagot kell gondosan összedobni, és voilá, készen is van! Ahogy írtam az elején, nehéz 10 perc alatt ennél finomabb süteményt sütni, nekem hasonló mutatvány eddig csupán 1-2 óra alatt sikerült.

A titok nyitja persze mindig a megfelelő minőségben rejlik. Legjobb, ha magunk sütjük az amarettit, akkor finom lesz és nem túl édes. Nekem most ehhez extra jó minőségű amarettim volt, hálás dolognak bizonyult.

Lilla tiramisu-likőrt ír, ez nem tudom, mit takar, én likőrként némi morfonda után amarettot és marcipánlikőrt használtam. Ezeket egyszerűen összeöntöttem, aminek az eredménye egy színíleg nem túl vonzó:), de ízre határozottan függőséget okozó ízvilág lett, még akkor is, ha nem vagyok túl édesszájú. Ez azt jelenti, hogy elég sok likőrt öntöttem egybe, namármost a maradék el is tűnt estére…

Lényeg a lényeg, hogy eszméletlenül finom sütemény lett belőle, nagyjából 10 percbe telt, hogy üres lett a rackásszélű pités tál. Hozzá amarettos eszpresszót kortyoltunk (finom presszókávéba egy nagy adag Amaretto beledöntve. Nespresso-ügyben odáig ment a dolog, hogy már a dolgozóban is van egy gépem, hiába, Nespresso, what else?:). A végeredmény az lett, hogy mindenki elégedetten vonult haza a jól végzett munka után:), és nagyjából ezzel nyitottuk meg a karácsonyi időszakot.

Facér férfiak, figyelem!
Nemhiába tettem ide ezt a kategóriát! A férjem ugyan ezt nem sütötte meg (ő ugyan nem facér, csak néha, de miatta kreáltam ezt a kategóriát), de biztos vagyok benne, hogy ezzel a süteménnyel rengeteg pluszpontot lehet aratni egy randivacsorán. Egyszerű, könnyen megsüthető, hát fiúk, nosza, ha valamivel villogni lehet, íme!

csokoladetorta_amaretti1

Amarettis csokoládétorta

1 csomag (kb. 300 g) leveles tészta (előre kinyújtott vajas leveles tészta)
150 g amaretti – mandulás habcsók (jó minőségű, vagy
házi készítésű)
2 db tojás
100 g étcsokoládé (lehetőleg 70%-os kakaótatalmú)
80-100 ml marcipánlikőr
80-100 ml Amaretto (olasz mandula- és sárgabarackmaglikőr)
50 g cukor (pl. barna nádcukor)
100 ml tej
vaj a formához
porcukor a hintéshez

A sütőt légkeverésen 180 °C-ra előmelegítem (200 °C alsó-felső állásban). Kézmeleg vajjal alaposan kivajazok egy 28 cm-es, rackásszélű piteformát. A tésztát óvatosan kigörgetem és kibélelem vele a formát, úgy, hogy a széle egyenletes magasságú legyen.
A kétfajta likőrt egy pohárban összeöntöm, darabonként belemártogatom az amarettit és kirakosgatom vele a tésztát. Nem baj, ha üregek maradnak közte, ide jön majd a csokoládé. Egy kevés likőrt még a tetejükre öntök, de ne ússzon a folyadékban, különben nem sül át.
A csokoládét durvára reszelem vagy fóliában megtöröm – én most csokoládéchipset használtam, ezzel semmi dolog nincs. Az üregekbe, majd a kekszekre szórom a csokoládét.
A tojásokat a cukorral habosra verem, mig szépen felhabosodik, majd beleöntöm a tejet. Az egészet egyenletesen ráöntöm a tészta tetejére és betolom a sütő középső rácsára. Nem kell lefedni.
20 percig sütöm, majd alsó-felső állásba kapcsolom és újabb 15-20 percet sütöm, amíg nem sül a teteje. Tűpróbával ellenőrzöm.
A formában hagyom kihűlni, a tetejét pedig fahéjas porcukorral megszórom.
8 adagnyi egy 28 cm-es piteformában