dec 152014
 

A macaronláz idején tele voltak az üzletek szilikonos sütőlapokkal, akkor persze nem vettem, mivel eszem ágában sem volt macaron sütni. Ezek olyan épphogy mélyedéssel ellátott sütőlapok, amikből nem folyik szét a könnyű tészta, mert az alig félmiliméteres perem meggátolja. Aztán lecsengett az őrület és egyre több helyen lehetett már fillérekért is megkapni.
Így vettem egyet, mert folyósabb tésztájú kekszekhez remek lehet.
Legalább egy éve lapul már a fiókban, de most végre elővettem. Napok óta szeretnék valamilyen magmentes kekszeket sütni, kerülgettem a a Donum Terrae sárgabarackmagkrémjét, mert még mindig a tojás- és csonthéjasmentesség a lényeg – legalábbis egy ideig. Continue reading »

aug 222011
 

Palacsinta ez is, bár nem az a megszokott laposabb fajta. Régen ettünk, de pár hete hirtelen kedvet kaptam hozzá. Mi lehet szebb vasárnap reggel, kora délután, mint kibotorkálni a konyhába és kávét kortyolva, zenét hallgatni és közben palacsintát sütni?

A ráérős vasárnapi reggelik kapcsán említettem már, mennyire szeretem ezt a tipikus amerikai reggelit, hihetetlen, mennyire lehet tobzódni az édestől a sósig, gyümölcstől a kolbászkáig, ezért érdemes néha gépre ülni és átrepülni az óceánt néhány napra – utána meg jöhet a fogyókúra :)). Tavasszal jó pár palacsintát megkóstoltunk, ezekből is jön még egy-két igazán finom recept.
Na de maradjunk a pancake-nél. (A pancake egyébként serpenyőben sült édességet, süleményt jelent és a tészta lazításaként jellegzetesen szódabikarbónával ÉS sütőporral készül.) Nagyon finom darab, süssük vastagra, mindig legyen benne író, szódabikarbóna és sütőpor és maradjon levegős, úgy az igazi! Most édesen készült, és a megmaradt barackokkal kellett kezdenem valamit, így született a lekvárban átforgatott barackok ötlete.
Aki még több palacsintára vágyik, annak Flat-cat blogját ajánlom, igazi palacsinta-tudor!:))

Amerikai írós palacsinta eperlekváros sárgabarackkalAmerikai írós palacsinta eperlekváros sárgabarackkal
(Buttermilk pancakes with apricots in homemade strawberry jam)

A palacsintához

155 g búzaliszt (BL-55)
1 db tojás
300 ml író
40 g (barna nád)cukor
½ tk vaníliakivonat
1 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
1 csipet só
60 ml növényi olaj
A lekváros barackhoz
1 nagy löttyintés fehérbor
kb. 2 ek eperlekvár
4 szem sárgabarack

1. Egy keverőtálba teszem a száraz hozzávalókat, összekeverem és beleöntöm a folyadékokat is. Habverővel lazán összekeverem, de ne dolgozzuk túl, akkor nem lesz légies a tészta, nyugodtan maradhat néhol darabos. Sűrű palacsintatészta állagot kapunk.
Egy 10 cm átmérőjű serpenyőt felforrósítok (7/9), beleöntök egy kanálka olajat és elosztok benne egy kisebb merőkanálnyi tésztát. Ha megsült az egyik oldala, óvatosan átfordítom és megsütöm a másikat is. Sütőben előmelegített tányérra teszem. Az összes palacsintát kisütöm.
2. Közben megmosom a barackokat és hosszában nyolcadolom. Egy kis lábasban néhány perc alatt beredukálom a bort, (ezáltal az alkoholtartalma is elpárolog, tehát gyerekek is ehetik) hozzákeverem az eperlekvárt, de épp hogy csak átmelegítem, már nem forralom! (Vízzel vagy kevés almalével is készíthetjük, a célunk az, hogy a lekvár folyékonyabb legyen.) A barackot óvatosan a lekvárba forgatom és tálalom is.
9 palacsinta lesz belőle /

máj 192008
 

Az eper az első tavaszi gyümölcs, amiből frissen lekvárt szoktam főzni. Idén sincs ez másként, de a hagyományos, vagy a csokoládés, marcipános és a rebarbarás mellett most egy izgalmasabb összeállítás került az üvegekbe.
Az üvegben eltett, sós lében úszó, zamatos zöldbors a pácolás útján már lágy, ezért szívesen teszik mártásokba is. Ennek ellenére mozsárban megtörtem, mert ráharapva bizony elég csípős, de szétroncsolva jobban átadja az ízét. Konyakot tettem a készre főzött lekvárba, nem is keveset, de jó még a rum, vagy a whisky is.

Egy rendkívül pikáns, nagyon izgalmas lekvárt kapunk, ami egy kicsit a chutney felé hajlik, de semmi egyéb összetevő nincs benne. Nemcsak kenyérre lehet kenni, de harapnivalónak kéksajtra, a gyümölcsök közül akár körtére is adható, sőt, egy leheletnyi sóval, ecetbalzsammal (vagy balzsamecettel) húsokhoz is fantasztikus lehet!

(Múltkorában a Klassz-ban egy ebéd után desszertként túrómousse-t rendeltem eperchutney-val. Azért rendeltem, mert izgalmasnak találtam a kombinációt és nagyon kiváncsi voltam rá, mit tud alkotni ez a többek által is dícsért konyha. Nos, sajnos csalódtam (az ebéd amúgy minden ízében korrekt volt, de semmi kiugrót nem találtam benne), a túrómousse az önmaga egyszerűségében, izgalmak nélkül rendben, a “chutney” pedig csupán egy egyszerűen átpaszírozott eperpüré volt, mindenféle fűszerezés nélkül. A magam részéről egy jobban feltuningolt túrós habhoz egy hasonló, még jobban megbolondított eperchutney-t képzeltem volna el. Amit a saját konyhámban meg is valósítottam.)

A lekvárfőzésről általánosságban, ahogy én teszem, szintén a fenti postban írtam már.

Eperlekvár zöldborssal és konyakkal

Eperlekvár zöldborssal és konyakkal

1 kg eper (vagy szamóca), tisztítva mérve
500 g zselírozó cukor (Dr. Oetker, 2:1)
2 ek üveges zöldbors (most konyakos pácolású volt)
1 ek vanília kivonat (elhagyható)
4 ek cognac, vagy brandy
1 ek eperbalzsam (savasabban, elhagyható)

Az epret megmosom, levágom a zöldjét, majd kisebb darabokra vágom. A zöldborsot a levétől leszűröm (de leöblíteni nem kell, ettől kissé sós is lesz), és egy mozsárban durvára megtöröm, hogy a szemek feltétlenül szétpattanjanak. (Ettől a mennyiségtől kissé csípős lesz a lekvár, de épp ez a cél!)
Egy nehéz lábasban egy fakanállal összekeverem az epret a zselírozó cukorral és felteszem főni. Magas hőn, 3-4 percig hagyom zubogni, akkor félrehúzom és azonnal belekeverem az összetört zöldborsot és a konyakot. Ha savasabban szeretném, akkor beleteszek egy kanálka eperbalzsamot is.
Sterilizált vagy forró vízzel kimosott üvegekbe kanalazom, ráteszem a tetejét és legalább 10 percre a fejére állítom.
1.000 ml lekvár / 3 kisebb üveg

Eperlekvár zöldborssal és konyakkal