Júl 142015
 

Hosszú éveken át minden évben megsütöttem a hagyományos Sacher-tortát, de valamiért kikopott az elmúlt három évben, amióta nem fogyasztunk cukrot és lisztet. Pedig a cukrot gyerekjáték helyettesíteni, és lisztből is csak egy minimális mennyiség van benne, mert meggyőződésem, hogy az eredetibe is tettek mandulát vagy mogyorót, de ennek a receptjét még mindig hét pecsét őrzi. Igaz, púderfinomságúra őrölt mandulát, amit nehéz a textúrán észrevenni.

Két év után nekiveselkedtem és tavaly egy ünnepi alkalomra meg is sütöttem. Gabonaliszt akkor sem volt benne, csak mandula és tápiókakeményítő, cukor helyett kevés méz és édesítő, illetve vajat használtam. Most még tovább “mentesítettem” :). Azt hiszem, nagyon jó lett, de a lényeget sosem szabad szem elől téveszteni. A valódi Sacher-torta tésztájában és a tortát fedő mázban sok és igen jóminőségű csokoládé van, ettől olyan, amilyen, kakaóporral ezt az ízhatást nem érjük el – és hát akkor nem is igazán Sacher :). Continue reading »

ápr 062015
 

Újabb sütemény, lassan senki nem hiszi el, hogy alig sütök, pedig így van, szinte csak annyi édességet eszünk, ami felkerül a blogra. Na jó, néha van ismétlés, mert nem sikerül minden elsőre, persze a tesztalanyok sem a kukában végzik.

Még mindig úgy érzem, hogy igen kicsi a liszt- és cukormentes repertoárom, ezért újabb és újabb süteményeket sütök. Ezt a zserbót – vagy inkább pitét, mert tényleg az – pénteken késő este vettem észre a falamon, mikor Piszke kommentelt alatta. Rákattintottam az eredetire, azonnal megtetszett, mert egy végtelen egyszerű, ugyanakkor raffinált süteményről van szó – az más kérdés, hogy kissé felháborított, hogy mint kiderült, valaki úgy vette át a receptet (Sherpa konyhája), hogy nem linkelte be Piszke eredetijét, ami alapján megsütötte. Continue reading »

jan 192015
 

Még régebben vettem egy pici, 12 cm-es kapcsos tortaformát, aztán bedobtam a többi közé, és ahogy lenni szokott, elfelejkeztem róla. Biztos ismerős :). Pedig épp azzal a céllal csaptam le rá, hogy milyen jó is lesz kísérletezgetni, mert nem kell majd egy nagyobb sütit kidobni, ha valami mégsem sikerülne. (Ilyen ugye mégsem fordulhat elő, de ha mégis … ).
Egyik nap nyúlok a fiókba és kezembe kerül ez a pici forma, meg még egy … nemhiába, régen is jó előrelátó voltam :). Continue reading »

jan 112014
 

Bevallom, nem ismertem a piskótatallért. Valahogy nem. Talán azért, mert sosem rajongtunk a piskótáért, így a boltban is elsiklottam felette az édességes polcokon. Az egyik blogon jött velem szembe, majd két csoportban is találkoztam vele, úgy tűnt, mintha elindult volna egy piskótatallér-lavina. Néha pilóta is volt előtte.
Megnéztem a recepteket, és rádöbbentem, hogy bizony kimaradt valami az életemből.
A piskótánál rögtön a lisztmentessel indítottam, ez a recept a Troll a konyhámban blogról való. Tetszik a blog, mivel nem vagyok nagy sütős, merítek még ebből a Norvégiában íródó blogból recepteket. Continue reading »

okt 282013
 

Egészen a 29. fordulóig szép rendben részt vettem a Vigyázz, Kész, Főzz! bloggerek közti megmérettetésen, aztán megcsappant a részvételem. Pedig jó volt, szerettem is, de az idő nagy úr. A mostani 59. staféta azonban igen csak kecsegtető volt: Zsuzsi alkohol és csokoládé együttesére írta ki Részeges csokoládé címmel, azt hiszem, ez több mint 250 alkoholos recept után (ezt a számot leírni is már maga egy kisebb becsiccsentés) nálam eléggé belevág, vagy nem?

Először természetesen sósban, húsosban gondolkodtam, jó lett volna összehozni egy mole-szószban főtt chili con carne-t, annál is inkább, mivel a chilibe mindig teszek csokoládét is, de ez most egyéb tevékenységek folyományaként elmaradt. Continue reading »

Már 172013
 

Fánkot sütni nem csak hagyományos módon lehet. De nem ám! Ugye emlékszik még rá valaki, amikor jó 15 évvel ezelőtt kivonult hazánkból a donut-lánc? Igazi amerikai, szaftos fánkok voltak, szombat délután nálunk ez ment a kávé mellé. No, azt nagyon szerettem, ez a forma pedig olyasmi. Illetve egy cupcake-szerű forma, fejjel lefelé kell sütni, a keletkezett mélyedést megtölteni, de fánknak is teljesen beillik. Akinek lyukas, vagyis karika formája van, az a kész fánkokat egyszerűen mártogassa bele a mázba és kenje rá a lekvárt.
Ehhez a tésztához ne álmodozzunk szép, nagy fánkokban, a tészta viszonylag tömör marad, erre a kisméretű karika, vagy akár mini kuglófforma is megfelel. Continue reading »

jún 132010
 

Este arra értem haza, hogy a férjem vad kerepelés közepette focit néz a tévében. Az esti focinézés nálunk nem újdonság, sőt, heti kötelező program. A rám eső kötelező gyakorlat abból áll, hogy a karácsonyra kapott fejhallgatómmal a fejemen átvonulok az egy légtérben lévő konyhába és főzni kezdek valamit. Előtte benyomok persze egy jó kis zenét a lejátszóba, aztán mehet a dolog.
Ami azt a krekegő hangot illeti, arra csak később jöttem rá, hogy ez az eléggé idegesítő hangzavar a tévén keresztül magából a stadionból ered. Hát igen, elkezdődött a focivébé.

Dél-Afrika konyháját szerintem nem sokan ismerik. Érthető, honnan is, hisz jóval távolabb van, mint akár Olaszország:) Aki viszont teheti, annak azt ajánlom, menjen el és nézze meg magának ezt a fantasztikus, színes országot!
Mi több, mint tíz évvel ezelőtt jártunk ott és bár sok apró részlet feledésbe merült, mégis nagyon jó emlékeink vannak.

Jó lenne most valami útileírás-félét írni, de ezt most ne várja tőlem senki. Ezt a malva puddingot is hosszú évek óta sütöm, de csak néhány hónapja eszméltem rá, hogy te jó ég, itt a nyakunkon a vébé, soha jobb alkalom nem lesz, végre ez is felkerül a blogra.

Ma délben megsütöttem ezt a pudingot, hogy le is fotózzam, erre tessék, szépen, mintegy varázsszóra jönnek is elő az emlékek. Szóval lehet, hogy az elkövetkező hetekben mégis írok Dél-Afrikáról, eklektikus konyhájáról, mert receptem is van még. Képek nem lesznek, amikor ott jártunk, még hírből sem ismerték a digitális kamerát. De azt el tudom mesélni, milyen volt két óceán kereszteződésében állni, aztán a homokban ücsörögve órákig bámulni a többméteres hullámokat. Vagy Nelson Mandela börtöncellája előtt ledöbbeni, vagy Fokvárosban a Waterfronton fish and chipset enni. Az óceán fölött végigautózni a hihetetlen Chapman’s Peak Drive-on és Paarlban vörösborokat kóstolni. Itt ettünk először strucchúst és láttunk egy strucc-futóversenyt is. Johannesburg veszélyes, Fokváros egy igazi pezsgő, eklektikus nagyáros, Pretoria pedig egyenes a kisvárosi idill a virágzó, mindent beborító jacaranda-fáival. Soweto megdöbbentő a történelmével és alacsony, négyzetes, egybeolvadó házaival, a világ legnagyobb földbe ásott mélyedésén pedig elámultunk.
Egyszóval, emlékeim vannak bőven.
Ráadásul megérkezett néhány karton Triangle is, amiből Gabojszával néhány hete meg is ittunk egy üveggel egy igen jól átbeszélgetett fél éjszakán:).

Szóval ez a malva pudding tényleg nagyon finom. Egyszerű, levegős a tésztája, kisebb formában meg kell sütni és egy hihetetlen tömény, kalóriadús szósszal illik tálalni. Keresőbe beírva rengeteg recept előjön, elég nehéz is rajtuk eligazodni. Ezt is évek alatt formáltam, leginkább a szószt, ami eredetileg iszonyúan tömény és meglehetősen sok is volt.

Dél-afrikai Malva Pudding
Dél-afrikai Malva Pudding


A süteményhez

1 db tojás (közepes méretű)
180 g kristálycukor
1 ek sárgabaracklekvár
250 ml tej (2,8%-os)
15 g vaj
1 tk fehérborecet
120 g búzaliszt (BL 55)
1 tk sütőpor
1 csipet só
A tejszínes szószhoz
250 ml tejszín (30%-os)
30 g vaj
100-120 g cukor
kb. 100 ml forró víz
1 tk vaníliakivonat (vagy ½ rúd vanília belefőzve)

1. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra.
2. Egy keverőtálban villával felverem a tojást és elkeverem benne a cukrot és a lekvárt. Beleöntöm a tejet, az olvasztott vajat, az ecetet majd a lisztet, sütőport és a sót. (A kulcs a sárgabaracklekvár és a fehérborecet!) Az egészet simává keverem.
3. Hat tűzálló szufléformát kézmeleg vajjal alaposan kivajazok  és egyenletesen beleöntöm a masszát. Betolom a sütőbe és kb. 40 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Csak addig süssük, amíg a tű már nem ragad.
4. Közben elkészítem a tejszínes szószt.
Egy lábasba öntöm a tejszínt, a vajat, a cukrot és a vaníliát, majd felöntöm a forró vízzel. Néhány percig alacsony hőn forralom és félreteszem.
5. Ha kész a pudding, késsel kiveszem formából és tányérra csúsztatom. A tetejükre csorgatok egy kevés meleg szószt, amit a pudding azonnal magába szív. Ezt meg lehet még ismételni, majd a szószt köré öntve tálalható is. 

Malva Pudding
6 puding formában /

 

dec 282009
 

Van a férjemnek egy igazán jó tulajdonsága. Persze több is van neki, hisz enélkül nem nyerhette volna meg a férjem című dobogós helyezést, de esetünkben és az alábbi történet kapcsán most ezt az egyet emelném ki.

Üzleti útjai során rendszeresen meglep azzal, amire igazán vágyom, legyen az parfüm, egy adott ruhamárka, vagy egyéb, rég áhított kütyü. A szakácskönyv külön ajándékozási kategóriát képvisel, ugyanis minden útjáról kapok egy autentikus darabot. Szerencsére sokat utazik :), ezért az utóbbi időben szép számmal gyarapodott a könyvtáram.
Egy, a valódi nemzeti konyhát bemutató szakácskönyv beszerzése néha nem kis feladat elé állítja ezt a szegényt embert. Így volt ez a legutóbbi, őszi londoni útja során is. Elmondása szerint csak állt és állt a nigellás, jamies és egyéb könyves polcok előtt (el tudom képzelni, a többi nagy nevet pedig már meg se tudta jegyezni:) és képtelen volt eldönteni, mi is ebből a valóban eredeti, nemzeti konyha. Egy igazi gasztroblogger férjeként azonban leemelt a polcról egy egyszerű, de klasszikusnak vélt darabot, a britek amolyan horváthilonkáját, amit aztán diadalittasan kapott elő a koffer mélyéből. Forgattam a könyvet aztán balról jobbra, meg jobbról balra, azért szívem mélyén ez esetben talán jobban örültem volna egy jamies könyvnek, mivel nekem még egy darab ilyenem nincs (tényleg nincs, mint ahogy nigellás és gordonos, meg egyebes sincs), de ahogy elmélyültem a könyvben, egyre több főznivalót találtam benne.
A férjem egyébként is rábökött az egyetlen receptre, amit mielőbb szeretett volna a tányérján látni. Ez pedig az alábbi csokoládés puding volt.

Hasonló már készült nálam, igen finomra sikerült, már akkor is megállapítottam, milyen jól lehet variálni. Egyébként pedig szerintem remek darab lehet a Gasztrotipp Pite-péntek című rovatába is:)
Nem csak baguette-ből jó, hanem mindenfajta kenyér-, kifli- vagy kalácsmaradékot, úgymint karácsonyi panettone-t, esetleg gyümölcskenyet is fel lehet hozzá használni.
A recept double cream-et ír, ami igen magas, 40 zsírszázalék körüli, nem savanyú tejtermék, bátran lehet helyettesíteni tejszín és mascarpone keverékével és ha autentikusan szeretnénk maradni, akkor adjunk még hozzá egy pici vajat is, hogy elérje a 40%-os zsírtartalmat. Ettől a tojásmassza isteni finom, bársonyos lesz, szóval ez nekem egy fokkal még jobban is ízlett, mint a múltkori.

A karácsonyról, a menüről majd később írok részletesebben.

chocolate_bread_butter_pudding1

Csokoládés vajaskenyérpuding
(Chocolate bread and butter pudding)

A tojásmasszához
4 db tojás
4 db tojássárgája
125 g cukor
250 ml double cream (40 %-os crème double, vagy mascarpone-tejszín keveréke)
400-500 ml tej
1 tk vaníliakivonat
Az összeállításhoz
½ db (120 g) baguette
50-60 g vaj
60 g mazsola
80 g étcsokoládé (pl. 60%-os, ízesített is lehet)
A mázhoz
3 ek sárgabaracklekvár
2 ek narancs- vagy almalé

A sütőt (alsó-felső állásban) 180 °C-ra előmelegítem.
A tojásokat és a sárgákat a cukorral gépi habverővel néhány perc alatt habosra keverem, fakanállal beleforgatom a double creamet (vagy a tejszínnel elkevert mascarponet), a tejet és a vaníliát, úgy, hogy egy igen sűrűn folyó masszát kapjak.
A baguette-t 24 vékony szeletre vágom, egyenként jócskán megvajazom és a felét lefektetem egy tűzálló tálba (a tálat nem kell kivajazni). A csokoládét darabokra tördelem (most narancsos Lindt csokoládét használtam) és szétosztom a kenyérszeleteken. Megszórom a mazsolával és ráfektetem a többi, vajazott kenyeret is. Ráöntöm a tojásos masszát és fedetlenül betolom a sütő középső rácsára.
35-40 percig sütöm, amíg a tojás össze nem áll, akkor kiveszem a sütőből.
A baracklekvárt összekeverem a narancslével és ecsettel átkenem vele a sütemény még forró felületét.
Azon melegen tálalom.
6 személyre / 

A Classic british cookbook receptjét alakítottam át.

jan 222008
 

Akárhányszor azon gondolkodom, milyen süteményt süssek hétvégére vagy akárcsak reggelire, a férjem szó nélkül rávágja: kicsiVú! Na, ebből már tudom, hogy azt a bizonyos diós koszorút szeretné, aminek kicsi Vú oldalán is nagy sikere volt. Nálunk is, ezért ha nem is minden héten, de igen gyakran sütöttem már.

Keresve sem találtam volna jobb alkalmat, hogy bemutassam a kicsivús marcipános koszorút. 
Kicsi Vú blogja ugyanis ma lett egyéves, ezen a helyen is kívánok boldog blogszületésnapot!!

Múltkor gondoltam egyet, és a koszorút dió vagy mandula helyett (mert már olyan is volt) marcipánnal töltöttem meg. Néha még a diós (vagy mandulás) töltelék alá is teszek egy vékonyka réteg sárgabaracklekvárt, de ebben az esetben a lekvárnak teljesen homogénnak kell lenni.
liszt minőségétől függően (ami nálam valószínűleg jobb, mert jóval kevesebb kell belőle) más arányokkal kellett a tésztát összegyúrni, vagyis nem több lisztet, hanem kevesebb folyadékot használok. Ez állandó visszatérő probléma, hogy a liszttől függően a recepteket rendszerint *át kell gyúrni*. 

Ez a koszorú tipikus példája annak, mitől is lesz egy recept sikeres. Legyen egyszerű, akár hétköznapokra való, de mégis rendelkezzen egy csipet rafinériával! Ez a koszorú nem más, mint egy sima kalácstészta diós töltelékkel. És ebben rejlik a titok! A tésztába került egy kevés fahéj (nem is olyan kevés:-), ami a tésztát látványosan feldobja. Mivel a tészta keskeny marad, nem lesz foszlós, mint a kalács, hanem ropogós marad. A töltelékkel pedig nem bajlódunk, csak gyorsan rákenjünk, hisz azt pillanatok alatt össze lehet dobni, nem kell főzni. Ha még szépen kerekre formázzuk, már nyert ügyünk van! Frissen, ropogósan a legjobb.
A koszorúforma bármilyen mutatós is, a mindennapokban jobban megállja a helyét a hagyományos rúdforma, még tárolni is jóval egyszerűbb.
Mindkét tölteléket leírom, természetesen a tésztamennyiségbe csak az egyik szükséges.

Marcipános koszorú

Marcipános koszorú

A fahéjas kelttésztához
250 g búzaliszt (BL-80)
1 csipet só
1 tk fahéj, őrölt
50 g cukor
12 g élesztő, frissen (¼ csomag, vagy 1 tk szárított élesztő)
50 g vaj
100 ml tej (1,5%-os)
1 db tojás (L méretű)
A marcipános töltelékhez
150 g marcipánmassza
2 ek sárgabaracklekvár (vagy narancslekvár)
A diós töltelékhez
75 g dió, őrölt
75 g kristálycukor
1 tk fahéj, őrölt
1 mk koriander / kardamom keveréke
1 csipet só
1 tk búzaliszt
60 g vaj, olvasztva

Ha friss élesztőt használok, akkor azt egy kevés langyos tejben először elkeverem.
Egy nagy keverőtálba teszem a száraz hozzávalókat, majd hozzáöntöm a kissé felvert tojással elkevert tejet és a folyósra olvasztott vajat. Kelttésztát dagasztok belőle majd pár órát hagyom, hogy megkeljen. (Én a kenyérsütőben végeztem el mindezt.)
Ha kész, lisztezett lapon kinyújtom a tésztát, közben elkészítem a tölteléket.
A dióshoz összekeverem a diót a cukorral, a liszttel és a fűszerekkel és belekeverem az olvasztott vajat, de összefőzni nem kell. A marcipántöltelékhez csak a marcipánt kell porcukron egy nyújtófával méretre kinyújtani.
A tésztalapra rásimítom az egyik tölteléket, ízlés szerint egy vizes késsel rá lehet simítani egy vékony réteg lekvárt is. (Főleg a marcipán lesz ettől igen jó.) A tésztát a hosszabb oldalánál feltekerem és egy sütőpapírral kibélelt rácsra vagy tepsire fektetem. A sütőt légkeverésen felkapcsolom 50 °C-ra, 5 perc után elzárom és ha van idő, hagyom még egy órácskát kelni. Akkor felkapcsolom a sütőt 170 °C-ra  fokra. Úgy 10 perc múlva, amikor kezd barnulni a tészta, ecset segítségével bekenem egy felvert tojással, majd 15 perc múlva, amikor az első réteg megsült rajta, újra. Ekkor rá lehet szórni némi kis vagdalt diót vagy morzsacukrot.
Nálam 40 perc alatt megsült.
1 diós koszorú, kb. 16 szelet            – 2.917 kcal / 182 kcal / 9,3 g zsír / LF30 45,8%
1 marcipános koszorú, kb. 16 szelet – 2.456 kcal / 153 kcal / 6,1 g zsír / LF30 35,8%