máj 292009
 

Fura emberek ezek az amerikaiak. Étkezésük nagy részét a supermarketek készételes polcairól, hűtőládáiból fedezik, ha pedig néha nekiállnak főzni, akkor is a félkész termékek csapásirányába veszik az utat. A fantáziájuk e téren kifogyhatatlan: ebben a műfajban egyik kedvencem a kólában párolt marhahús egy üveg mangóchutney-val megbolondítva (ez nem vicc), a karamellás Mars-csokival megtöltött banán pedig már legendás kedvenc lett nálunk is.

Pedig az ellenőrzött, igazán jó minőségű alapanyagokból klassz és maradandó dolgokat is lehetne főzni! Nemegyszer próbáltam, sőt, egyik alkalommal egy hosszabb kinntartózkodás alatt azzal az eltökélt szándékkal álltam neki négy hétig főzni, hogy csak végszükség esetén engedek be a konyhába félkész, üveges terméket. Sikerült és nem is akárhogy! Csak úgy sisteregtek a grillen a félkilós, gyönyörű marhasteak-ek, ropogós zöldségeket pirítottunk serpenyőben, és még gyümölcsös süteményeket is sütöttünk kisebb alumínium tálcákban.

Nagyon rég olvastam egy lapban ezt a receptet, és némi változtatással megfőztem. Ez már középkategóriás nehézségű egy amerikai vagy kanadai háziasszony számára, hisz itt valóban főzni kell. A leves alapja, a lelke a ketchup, ez adja meg azt az aromát, amit még csak fokozhatunk a fokhagymás cabanossival. A ketchup minősége itt kimondottan fontos! Legjobb, ha házilag főzzük, grillszezon alatt úgyis gyorsan elfogy. Ha nincs kedvünk, akkor nagyon jó minőségű ketchupot vegyünk! (Bár én ilyet ipari kiszerelésben nem ismerek, de a Heinz márkájút tartják sokan a legjobbnak. ITT írtam már részletesen a ketchupról.)

Édesburgonya, ketchup és cabanossi
Egy sűrű leves, vagy inkább egytálétel lesz belőle, ami tény, hogy édesburgonyával kap egy csipet egzotikumot (karib-térség), a  cabanossi által továbbviszi az oly népszerű italo-amerikai vonalat, Beatbull szerint még magyaros hangulat is felfedezhető benne, a ketchup pedig hazai fejlesztés. Ez a leves is egy valódi crossover fogás.

A Cukroskata háziasszonyága alatt futó, burgonya témájú XXV. VKF! fordulóra készült a poszt. (Reményeim szerint ebben a témában lesz még.)

Házi ketchup készítése:
Paprikás-fűszeres paradicsommártás (Mamma)
Házi ketchup (Gabojsza)
Házi ketchup (Zsú)
Házi ketchup (Tintaleves)

Édesburgonyaleves ketchuppal és cabanossival
Édesburgonyaleves ketchuppal és cabanossival

300 g édesburgonya
100 g sárgarépa (1 közepes db)
100 g szárzeller (2 db)
500 ml alaplé
1 db babérlevél
200 ml (házi) ketchup (nyers ketchup ITT)
50 g cabanossi (fűszeres tartóskolbász)
2 db salotta (vagy 1 db lilahagyma)
1 csipet chili (vagy csípőspaprika)
2 csipet szerecsendió, frissen reszelve
pici barnacukor (sima burgonya esetén)

Az édesburgonyát és a répát meghámozom, ferde vékony szeletekre, a szárzellert ugyanolyan széles darabokra vágom. Az alaplével és a babérlevéllel felteszem főni. 5 perc után hozzáadom a patátát és még 10 percig gyenge tűzön párolom, hogy még ropogós legyen, ne főjjön szét. Közben a cabanossit is ferdén, vékony szeletekre vágom, a hagymát szintén. Egy kisebb serpenyőben megpirítom a kettőt, de ne üvegesedjen, maradjon a hagyma ropogós, a cabanossi pedig eresszen egy kis zsírt. Ha szükséges, egy kanálnyi olajat alá lehet tenni.
Ha épp megfőtt a zöldség, hozzáöntöm a ketchupot és a fűszereket, amennyi szükséges. Só és bors, frissen őrölve bőven mehet bele, ha kész, belevegyítem a hagymás cabanossit és tálalom.
3 tányérnyi /
Édesburgonyaleves ketchuppal és cabanossival

dec 112007
 

Az Ági könyvéből készült vacsora mellé körözöttel töltött paprikát is tettem – noha nemigen illik, de megkívántam és talán Ági sem neheztel, hogy íly módon egy újabb finomság került tőle az asztalra.
Ritkán készítek mostanában körözöttet, és ahogy megláttam, gondoltam, nosza, ez jó lesz az elképzelt ételek mellé is. Épp otthon voltam, pesti levegőt szívtam, kaptam tehát zöldpaprikát és pirospaprikát is, és ami a legfontosabb: magyar szemes túrót.

Külföldön élve egyszer előételként vendégeknek akartam ilyenmód igazi magyaros, körözöttel töltött paprikát készíteni. Sejtettem, hogy egyáltalán nem ismerik és vélhetőleg sikere is lesz. A bökkenő csak az volt, hogy arrafelé se szemcsés tehéntúró, se a magyarhoz hasonlatos juhtúró, se zöldpaprika nem volt, így a fél várost bebarangolva végül is számomra elég szégyenletes, de öszvér megoldást találtam: sárga kaliforniai paprikába tuszkoltam bele a feta sajtból és ricottából készült (mert az volt), és grúz őrölt paprikával ízesített (mert csak az volt) körözöttet – vagy amit végül is annak neveztem. A kedves magyar honfi- és blogtársak talán el tudják képzelni, mit is éreztem, de nota bene, a vendégeknek annyira ízlett, hogy a feleség még a receptjét is el szerette volna kérni!
Mondanom sem kell, a tejfölös-kapros juhtúróval töltött, grillezett gombafejek is hasonló sorsra jutottak:-)

A körözöttel kapcsolatban aztán eszembe jutottak a régvolt gondolatok. Nagyanyám juhtúróból és vajból keverte, ezért aztán olyan kemény volt mindig, hogy nem lehetett azonnal megkenni vele a kenyeret. Bár nagyon ízes és fűszeres volt, azt meg kell hagyni. 

Paprika körözöttel töltve

Körözöttel töltött paprika

250 g tehéntúró (25%-os)
2 ek tejföl (24%-os)
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 tk édes pirospaprika
1 tk köménymag, őrölve
1 tk só

A túrót egy tálban villával összetöröm. A hagymát egészen apróra vágom, majd a szétnyomott fokhagymával és a többi hozzávalóval alaposan kikeverem.
A paprikáknak kivágom a torzsát és megtöltöm a körözöttel. Néhány órára behűtöm, akkor éles késsel szeleteket lehet vágni belőle.

Körözött, a ma façon

A paprikába Ági eredeti receptje szerint készítettem a körözöttet. Szeretném viszont ezúttal közzétenni a saját verziómat is, amit néhány évvel ezelőtt egy ajándékba kapott, vaskos könyvben olvastam. Így főz a Tisztelt Ház, szólt a könyv címe, amiből kiderült, hogy a honatyák nemcsak egymással vitáznak a Parlamantben, nem, otthon még a fakanalat is forgatja némelyik. Innen ered a recept, amit én némi módosítással néha kikeverek és ami gyerekkorom ízeit is felidézi olykor, hisz hasonlóan készült nálunk is. Ebben a verzióban ez szigorúan hungarikum, hisz sem szemcsés tehéntúró, sem juhtúró nem található máshol. Két érdekes összetevője van ennek a változatnak: egyik a ketchup, amit én sűrített paradicsommal váltottam ki, másik viszont a barnasör, ami mindenképp menjen bele, mert nagyon jó ízt ad neki! És jó alaposan tessék megfűszerezni, csak úgy lesz jó.
Én talán galád módon nem fehér kenyérre teszem, hanem a legjobban még forró, friss pirítóson szeretem! Hmm, ahogy lágyan olvad rajta a finom körözött, az valóban mennyei!

250 g tehéntúró (25%-os)
250 g juhtúró
100 g vaj
200 ml tejföl (24%-os)
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 ek édes pirospaprika
2 tk köménymag, őrölve
1 ek mustár
1 ek sűrített paradicsom (vagy jóminőségű ketchup)
2 ek barnasör
2 tk só
1 tk feketebors, frissen őrölve

Egy nagy tálban a vajat szobahőmérsékleten kissé habosra keverem. Hozzákeverem a villával összetört kétféle túrót, beleteszem a nagyon apróra vágott (vagy aprítóban a fokhagymával együtt felaprított) hagymát, fokhagymát és az összes többi hozzávalót. A tejföl egy részét érdemes a végére hagyni, hogy lássuk, mennyire lett sűrű. Én úgy szeretem, ha már a hűtőből kivéve is kenhető állagú. A végén alaposan ízesítem: nekem akkor jó, ha nem halvány sem a színe és az íze és gazdagon használjuk a fűszereket – no és nem utolsó sorban a barnasör is megteszi a magáét.
1 hatalmas tálnyi /  

feb 092007
 

Ez az egyszerű hússaláta magasabb szintű rokona. Ha épp készült bármilyen sülthús, legyen az egybesült sertés, vagy borjú, esetleg maradt a vadasból marhasült, akkor erre remek szolgálatot tesz. (Ha sültet készítek, a maradékot vékony szeletekben lefagyasztom, mert mindig találni rá valamilyen jó felhasználási lehetőséget. Például ebbe a hússalátába.)
A halat megfelelő súllyal helyettesíthetjük nyers lazaccal is, ekkor metélőhagma helyett jó lesz bele egy csokor kapor. De el is hagyhatjuk a heringet, akkor arányosan vegyünk több sonkát és sültet, különben kevés lesz benne a hús.
Ha betartjuk a hozzávalók arányait, akkor a saláta ízre harmónikus és kiegyensúlyozott lesz. Rozskenyéren remek vacsora, de hideg büfén is jól mutat.



Hússaláta – deluxe

150 g sülthús (sertéssült, borjúsült)
150 g sonka
2 db heringfilé (50 g)
3 db tojás, keményre főzve
2 db csemegeuborka
1 db vöröshagyma
1 db cékla, főzve (vagy üveges)
1 csokor metélőhagyma (5 ek)
A mártáshoz
150 ml joghurt
6 ek majonéz
2 ek ketchup
1 tk Worchestershire mártás

bors, őrölve
 
Először is mindent apróra vágok. Ez elég sok idő lesz, de nem érdemes nagy darabokat hagyni. Lehetőleg minden egyforma és kisméretű legyen, így lesz igazán élvezetes a saláta.
Előveszek egy nagy tálat, amiben majd tálalom a hússalátát és ebben gyűjtöm a felvágott hozzávalókat.
A húsokat és a halat brunoise-ra vágom. Vagyis először vékony, fél centis csíkokra, aztán kockákra.
Közben a tojást felteszem főni, ha keményre főtt, meghámozom, és szintén apró kockákra vágom. (A tojást hosszában 5 szeletre vágom, két ujjal gyorsan átfordítom egy negyedet, azt is felvágom 3 részre, majd mikor az egész tojás már csak csíkokból áll, akkor kockázom. Ez most bonyolultabban hangzik, mint ami.) Ugyanígy járok el az uborkával és a céklával, ez utóbbit elég vékony csíkokra vágom. (Ez esetben jó szolgálatot tesz az üveges cékla.) A hagymát vékony karikára vágom, a metélőhagmát félcentis csíkokra.
Egy külön tálkában elkészítem a mártást. Én úgy szoktam, hogy arányosan egy kicsit többet veszek a hozzávalókból (Például 150 ml joghurt helyett 160-at, így tudok menet közben kóstolgatni és a tálban is marad egy kevés resztli. Bár az a gyanúm, hogy ezt sok receptben már belekalkulálták, mert többnyire sikerülnek., akkor is, ha torkoskodtam.) A hozzávalókat összekeverem és feltétlen megkóstolom. Pikáns, jó íze legyen, semiképp se legyen sápadt, ekkor még lehet rajta javítani.
A mártást hozzákeverem a salátához, alaposan átforgatom és beteszem a hűtőbe legalább 1 órára, de lehet több is.
4-6 személyre / összesen: 2.197 kcal / 183 g zsír / LF30 74%